Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-19 / 271. szám

1981. NOVEMBER 19., CSÜTÖRTÖK %Miav Kém törik kéz és láb vigyázzák a rendet Már tréfásan azt is mondo­gatták egyesek, hogy azért festették zöldre a gépeket a Forgácsoló Szerszámipari Vál­lalat délegyházi gyáregységé­ben, mert a vezető Fradi- drukker. Erről ugyan szó sincs, mert hiszen akkor sok- sok apró figyelmességnek is ilyetén okát kellene keresni. Keresem is, amíg Csomány Lajos gyárrészlegvezetővel, Dujcsik József vállalati mun­kavédelmi felügyelővel, Sza­bó Zsigmond vállalati mun­kavédelmi vezetővel és Kiss Imrével, az SZMT munkavé­delmi felügyelőjével megte­kintjük az üzemeket. Nos, ez az ok már néhány dolgozóval való beszélgetés után világos. Itt törődnek ve­lünk — hangzik az egybe­hangzó válasz legtöbbjüktől. Utunk először az öltözőkhöz vezet. Tisztaság és rend ural­ja a terepet. Két helybéli asszony gondos kezenyomát dicséri a ragyogó mosdó, a frissen felmosott kövezet. Mint otthon — Csak úgy takarítok, mint­ha otthon lennék — -mondja Balogh Ferencire, aki férje halála után került ide taka­rítani. A gondos kezek ön­magukban azonban kevésnek bizoyulnának, ha még olyan godossággal nem toldották volna meg az ott megfordulók tisztálkodását (amire ma még sajnos kevés helyütt van pél­da) mint egy automata vízbe- állítóval, valamint a hölgyek­nek egy hajszárítóval. De menjünk tovább. Ahol a kézifűrészeket gyártják, már igen régi gépeket látni. Még­is — annak ellenére, hogy Olyan is akad, amely a fel- szabadulás előtti — nagy a rend és a tisztaság,r Olyan be­rendezésekkel találkozunk, amelyeket egyedül az ország­ban csupán itt használnak. A vállalat tervezői és kivitelezői készítették valamennyit. Meg­könnyítve a munkát, a mun­kafolyamatot. Ha nem is cso­dájára járnak, de sokan te­kinthették meg a baráti or­szágokból is ezeket a masi­nákat.^ A műhely rendjéről, a munkások kényelméről két takarítónő hivatott gondos­kodni. Nemcsak a rendcsiná­láshoz értenek, de ők vásá­rolják meg a reggelire valót, s alkalmanként a hét végi be­vásárlásban is segítenek. — Ami a dolgozóknak a ké­nyelmét, s munkakörülmé­nyeinek javítását szolgálja, az nekünk is jó — magyarázza Csomány Lajos — s így a munka is jobban megy. Jó elrendezés Impozáns az 1800 négyzet- méteres nagy csarnok is. Egy év alatt építették fel, s amint a munkavédelmi felügyelőktől megtudom, a gyárrászleg ve­zetője az építkezés során gyak­ran konzultált velük. így azután amikor az átadásra került sor, jólesően nyugtáz­hatták valamennyien, minden a helyén van, a lehető leg­jobban elrendezve.. Nem cso­da hát, hogy itt egyetlen munkás sem csúszhat el a kö­vezeten. Ugyanis a SZOT munkavédelmi osztálya által minősített csúszásmentes pietra-lapok fedik a földet. De még így is lehetne baj, ha a gépekből folyó olajat nem fog­nák fel. Számtalan üzemben, gyár­ban jártam, de ezeket a tál­kákat, amelyek kivétel nélkül minden gép alatt megtalálha­tóak, bizony hiába kerestem. A megoldás egyszerű: fém­tepsi. Nem törik tehát kéz és láb egy óvatlan pillanatban. S itt látni a szemnek, az ide­geknek oly kellemesen nyug­tató zöld színű gépeket is. A belépőnek is kellemes a közér­zete — a munkások szerint idegnyugtató. Igaz, maguk fes­tették zöldre, mert itt minden négyzetméternyi helyet felosz­Nagyüzemi gazdaságok Ajánlott torvek alapján Több száz úgynevezett ajánlott tervből választhatják ki a számukra legmegfelelőb­bet az építkező nagyüzemi gazdaságok, a megvalósítás­hoz meghatározott esetekben 0állami támogatás is jár. Van­nak azonban olyan üzemek, amelyek saját elképzeléssel, esetleg speciális építőanyaggal, helyi tapasztalatokat kamatoz­tatva akarnak új telepet, üze­met tető alá hozni. Ezek most — a MÉM mezőgazdasági fő­osztályának közleménye sze­rint — állami támogatáshoz juthatnak, ha a terv megvaló­sítható, s kedvező költséggel „házilag” is kivitelezhető; nincs szükség külön engedé­lyezési eljárásra, ha beruhá­zási költségeik meghatározott kereten belül maradnak. A MÉM pontosan meghatá­rozta a különböző építmények egy köbméternyi vagy egy négyzetméternyi területére eső legmagasabb költségeket, esetenként egy-egy állat férő­helyét, és ettől a beruházó nem térhet el. Egyértelműen arról van szó, hogy a rende­let — amellett, hogy felkarol­ja a helyi lehetőségekkel élni akarók törekvéseit — kimon­datlanul is hangsúlyozza a személyes felelősséget. Egyfe­lől a tervező felelősségét, aki valamilyen oknál fogva eltér a megszokottól, másfelől a beru­házóét, aki elkötelezi magát egy módszer mellett, vállalva netán a kockázatot is. Az Agrober rugalmasan al­kalmazkodik a MÉM által nyújtott lehetőséghez: az ajánlott tervek készítői nem „vonultak vissza”, ellenkező­leg. anyagilag is támogatják a legjobb helyi törekvéseket. Amennyiben valahol helyi erőből egyedi tervek, elképze­lések alapján sikerül valami­lyen előremutató terv meg- válósítása. úgy a mezőgazda- sági és élelmiszeripari tervező beruházási vállalat — úgy­mond magáévá teszi a doku­mentációt, és anyagi érde­keltséget is teremt a terv szé­lesebb körű elterjesztéséhez. tottak maguk között a szocia­lista brigádok. Nemcsak a ta­karítónők, de valamennyien vigyázzák a rendet. Igaz, egy felmosógép is segít abban, hogy a csúszásmentes kövezet tisz­tán maradjon. Zsj helyett zene Felmosógép egy üzemben? Van itt más is! Minden üzem­ben hűtőszekrény, s egy szó­davíz-adagoló is olthatná a szomjukat. De a szállítók még szeptember óta nem vették maguknak a fáradságot, hogy bekössék. A köszörűgép siví- tó hangja csupán nekünk kel­lemetlen. Az ott'dolgozó két asszony nem hallja, hiszen egy-egy fülhallgató szorul a fülükre s a rádióból jövő kellemes zenét hallgatják. — Jobb ez igy, mert a gép hangja elviselhetetlen — mondja Venczel Sándorné — bár hallgató nélkül nem is próbáltam. Véleményét Szabó Pálné is nyugtázza! s nem érti, hogy miért lepődöm meg, amikor ez nekik és náluk természe­tes. Mert szerencsére itt az is természetes, hogy az élező­műhelyben minden egyes dol­gozó védőszemüveget használ. Minden gépen saját elszívó tisztítja a levegőt. S a cso- magolóban forgó szék teszi kényelmessé a munkát. Noska Istvánná csoportvezető, a leg­régebbi dolgozók egyike azt is elmondja, hogy kisgyermekes anyák, kismamák, s nyugdíja­sok kapnak itt munkát. — .Az orvos javasolta, hogy könnyebb munkát adjanak — mondja Makai Mihályné, aki hamarosan világra hozza má­sodik gyermekét. A 'kisfiú mellé kislányt szeretne. Itt is ugyanannyit keres, mint a mű­helyben. S amint kifelé haladunk a műhelyből, egy levél vonja magára a figyelmet. Köszönő sorok a Keresztes családtól, akiket elemi csapás ért. S a gyár kollektívája segített a házépítésben. Nem nagy az egész gyár, hiszen kétszázhatvanán dol­goznak itt. Sokan talán azt is vallják — de jómagam is — nem kell rácsodálkozni olyan dolgokra, ami természetes. Mert itt már természetes az emberekkel való törődés, a róluk való gondoskodás... » Szalai Mária MALÉV Turistafegy Az Apex a Magyar Légiköz- I lekedési Vállalat járatain kí­nált legolcsóbb utazási tarifa megjelölése. Az Apex kedvez­ményt minden érvényes ví­zummal ellátott látogató- vagy turistaútlevéllel rendelkező magyar állampolgár igénybe veheti. Az Apex-jegy kizáró­lag Budapest és London, Amsz­terdam, Brüsszel, Párizs, Zü­rich, Koppenhága, Helsinki, Athén, Larnaca, Szaloniki, Belgrád, Dubrovnik, Rijeka, Split, Zágráb közötti útvona­lakra érvényes, közbeeső út­megszakítás nélkül, oda-vissza utazás esetén. A kedvezmény igénybevételének feltételei: legalább az utazás előtt egy hónappal kell lefoglalni a he­lyet, kifizetni a repülőjegyet; sem az oda-, sem a visszauta­zás időpontján nincs mód vál­toztatni; a kinttartózkodás idő­tartama minimum 7 nap, ma­ximum 3 hónap. Csípés szél a barackosban A csípős szélben meggyorsult a munka a gyümölcsösökben is. A Benta-völgye Tsz Mathias brigádja az utolsó metszéseket végzi a sárgabarackosban Erdősi Agues felvétele Szociális foglalkoztató A maguk örömére és hasznára Szociális foglalkoztató. Friss fogalom a magyar nyelvben. Márcsak azért is, mivel alig több mint tíz éve bontakozott ki hazánkban a tanácsi vál­lalkozásoknak az a mozgal­ma, ahol a csökkent munka- képességű, illetve idős embe­rek foglalkoztatását oldják meg. Pest megyében két ilyen tanácsi vállalat tevékenyke­dik Göd, illetve Kiskunlachá- za központokkal. A közpon­tok munkáját több községben kihelyezett részlegek segítik, illetve szervezik a bedolgozók rendszerét. E^legyvenféle A kiskunlacházi nagyköz­ségi tanács 1977. szeptember 1-én alapította meg a szociá­lis foglalkoztatót és a végre­hajtó bizottság az intézmény vezetésével Szűcs Árpádot bízta meg. Vele beszélgettünk arról, hogy milyen céllal, esz­közökkel alakult meg ez a vállalkozás. — A vállalkozás célja: a ráckevei járásban lakó, csök­kent munkaképességű, illetve nyugdíjas emberek foglal­koztatása, bedolgozói rend­szerben. Tevékenységükkel nemcsak a népgazdasági célo­kat szolgáljuk, hanem egy idő­ben humánus feladatot is el­látunk, amikor a dolgozni akaró és tudó idős emberek­nek, munkaalkalmakat te­remtünk, ezzel is segítve em­beri kiteljesedésüket. Nagy szavaknak tűnnek ezek, de ez a valóság. Hányszor hallottuk, hogy a nyugdíjasok nem ér­zik a munkájuk fontosságát, kilépve életük régi teréből, elvesztik lábuk alól a talajt. Nos, mi munkát biztosítunk számukra, amely elfoglaltság­gal nyugdíjukat is kitudják egészíteni. — Intézményünkben az évek során folyamatosan emelkedett a létszám, és ma már 410-en dolgozunk együtt, bizony szűkös eszközökkel. A ráckevei járás 18 és a dabasi járás egy községében foglal­koztatjuk az arra rászoruló személyeket. Harmincöt-negy­ven féle munkát tudunk biz­tosítani, amelynek egy részét otthon végzik el. Ilyenkor, mi szállítjuk ki otthonukba a különböző alkat­részeket, és az összeszerelést követően el is szállítjuk. Más­részt a négy telephelyünkön napközben dolgozhatnak az Képességeink átválthatósága MINDJÁRT ELÖLJÁRÓBAN leszögezem: nem a forintkon- vertibilitásról akarok beszélni. Már csak ezért sem, mert a történeteket sem illik a szto­ri végével kezdeni. Kezdem tehát az elején: a munkával! Egészen pontosan képességeink konvertibilissá, átválthatóvá tételének lehető­ségeivel, szükségességével. S mindjárt egy meghökkentő­nek tűnő megállapítással: az ipari társadalomban az embe­ri képesség konvertálhatósága a fejlődéssel párhuzamosan be­szűkült. Gondoljuk csak végig: a földműveléssel foglalkozó em­bert a megélhetésért vívott őrök harca rákényszerítette a maga szakterületének átfogó ismere­tére. Szántott, vetett, aratott, s a maga kárán megtanulta a vetésforgók rendjét, a bioló­giai kártevők elleni védekezés módszereit, s szelektálással a növénynemesítés nagy feladat­sorába is belekóstolt. Kénysze­rűségből „konyított” a bog­nár-. a kovácsszakmákhoz, s az állattenyésztésben sem ma­radhatott járatlan. Ha élni akart. Ha emellett jól is akart élni, akkor az átlagosnál nagyobb erőfeszítéssel bővítette sokol­dalúságát. konvertálhatóságát. Ugyanez az ember két-három évtizeddel ezelőtt bekerült az ipari üzembe, s odaállt fém­forgácsot hordani az esztergá­lyosoktól. És hordta, hordta a a technika jelenlegi fejlettsége mellett, csak néhány mozdulat a beállító lakatos részéről, s az aggregét, ez a sokkezű masina odafúrja a lyukat, ahova akarjuk. Szerencsére így is tör­tént. Mert a gépbeállító laka­tos jól ismerte a gondjaira bí­zott gép lehetőségeit, konver­tálhatóságát. Jobban, mint a gyártmány és gyártásfejlesztők. A példákat lehetne sorolni tovább, hogy mennyire fontos az emberi sokoldalúság és az eszközök többeélúságának is­merete, az élő- és holtmun­kának a konvertálhatósága. S egyre fontosabb lesz, legalább is a termelő munka legtöbb te­rületén. Ahhoz nélkülözhetet­len, hogy rugalmasan izagod- hassunk a hazai és külföldi piac igényeihez. Mert bár­mennyire is szeretnénk, hogy a világ a szocialista tervgaz­dálkodás hosszú távra beállít­ható feladatsorai szerint éljen, rendeléseit eszerint adja fel, a valóság az, hogy nekünk kell megrendeléseket keresnünk, s ezekhez igazítani lépéseinket. PÉLDÁK IGAZOLJAK — persze korántsem tömegével — hogy tudunk igazodni már a gyorsan változó igényekhez. Például fel tudunk építeni egy iskolát Irakban öt hónap alatt, egy konzervgyárat Spanyolor­szágban fél év alatt, s tudtunk fél éven belül olyan autóbu­szokat szállítani Törökország­nak. amilyet rendeltek, noha nem olyan buszok gyártására készültünk fel éppen akkor Mert volt konvertálható ve­zetői képesség, konvertálható szakmunkásgárda. Kátay Antal fémforgácsot mindaddik, amíg el nem érkezett a nyugdíjkor­határ. Szerencsésebb esetben — élve az átképzési lehetőség­gel — kitanulta az esztergályos szakmát — teljesen mindegy, hogy géplakatos, marós, gép­szerelő szakmát írunk-e az esz­tergályos helyébe —, s odaállt a gép mellé, hogy heteken, hó­napokon, esetleg éveken át fúróperselyt, szakítócsapot, tengelycsonkot vagy körgyű­rűt esztergáljon. Természetesen volt és van esztergályos, akire bonyolul­tabb feladatok várnak, akik egyedi darabokat készítenek a szerszámüzemnek, a tmk-nak, vagy éppen jó kézügyességet kívánó feladatként sakkfigurá­kat önmaguknak, vagy a főnö­küknek. Az optimális sorozat- nagyságra törekvő gyártóipar­ban azonban a többség nagy sorozatú munkadarabokat esz­tergál. És semmi mást! S ha valaki valaha még kis műhely­ben sajátította el a szakma tit­kait, s egykoron még az esz­tergakést is maga kovácsolta, forrasztotta és köszörülte, a termelékenység fokozásának igénye ettől az ismeretanyag­tól, illetve ennek gyakorlási lehetőségétől is megfosztja. ÉS MINDENNEK a fonákjá­ra akkor döbbenünk rá, ami­kor az élet — rendelések hiá­nya, más szakmai összetételű munkásgárdát követelő felada­tok jelentkezése — rákénysze- rített bennünket a változtatás­ra. Másképpen, amikor kide­rül, hogy átváltható, konver­tálható képességű munkásgár­dával maradhatunk csak ver­senyben. Mindez természetesen nem mostani felfedezés. Jó.néhány éve már, hogy a népgazdaság minden ágában ösztönözzük a két- és többszakmásítást, hogy megfogalmazódott az igénye: olyan esztergályosra van szük­ségünk, aki ha kell, marós fel­adatokat is elvégez, s nem ki­sebb hatásfokkal mint az esz- tergályozást. És olyan lakatos­ra van szükségünk, aki ha kell, nagy hatékonysággal és jól he­geszt, vagy odaáll a végszerel- de egy-egy ütemhelyére, össz­társadalmi érdekből csakúgy, mint csoport- és egyéni érdek­ből minél többünknek el kell sajátítania a második, s ha le­het a harmadik szakma isme­retét is, s ezátal tenni konzer- tálhatóvá képességeinket. És eszközeinket is. Mert sok eset­ben hiába a több szakmához értő munkásközösség, ha gé­peik, szerszámaik jószerével csak egyetlen feladat teljesí­tésére alkalmasak. Egyik gaz­daságpolitikai lapunkban ol­vastam, hogy egy műszer sze­relvényfalán egyetlen furat át­helyezésének igényét több hó­napon át nem tudta vállalni a gyártó cég, mondván, hogy célgépei nem teszik lehetővé az átállást. Nevetségesen bosz- szantó helyzet, hiszen a külső szemlélő joggal hihetné, hogy idős munkatársaink. Kiskun- lacházán kettő, Szigetszent- miklóson és Dunavarsányban 1—1 részlegük található. Kedv szerint A szigetszentmiklósi telep­hely egy családi ház hátsó ud­varán található. Fészerszerű épületben szorgos asszonyke­zek golyós- és filctollakat sze­relnek össze. Hatalmas meny- nyiséget. A ládákban tízezer­számra alkatrészhalmok pú­posodnak. Begyakorlott gyors mozdulatokkal szerelik, cso­magolják a tollakat. Egy má­sik helyiségben — a Kontak- ta megbízásából —, műszer­csatlakozókat építenek össze. Sok kézi munkát es még több türelmet, kitartást követelő tevékenység ez. Cseh László, a részleg vezetője elmondta, hogy hatféle tollat szerelnek össze, amelyet az írószer Szö­vetkezetbe szállítanak. A Kon- takta részére pedig csatlako­zók mellett, porcellán fogla­latokat készítenek, sőt a var­rodában gyermeknadrágokat, kis sapkákat varrnak, csoma­golnak. Sokféle, nem nagy fi­zikai erőt kívánó munka, olyan ami az idős emberek­nek is könnyű. Baranyai Istvánná, a Csepel Autógyár nyugdíjasa, harma­dik éve dolgozik a Szociális Foglalkoztatóban. Szerényen meséli: — A nyugdijam nem túl nagy összeg, csak 1600 forint. A sok szabad időmet is hasz­nosan töltöm ki, ha itt dolgo­zom. Nem kell mindennap be­járni, mert nem mindennapra jut munka. És a munkaidőnk is addig tart, ameddig, mi akarjuk. Persze, azért min­dent megcsinálunk, amit kér­nek tőlünk, mert kell a pénz. A nyugdíjam mellé itt megke­resem az 1400—2000 forintot is. (A foglalkoztatóban, az át­lagkereset ezeregyszáz forint körül mozog.) Jó társaságban elfoglalom magam, és még az unokákra is jut időm. Imponáló számok A szociális foglalkoztató népgazdasági hasznossága sem kevés. Ebbén az évben, szep­tember 30-ig teljesítették a költségvetési tervüket, több mint ötmillió forint értékű új terméket hoztak létre. Sőt, a hátralévő időszakban 1—1,5 millió forint bevételt várnak. A számok imponálóak, és ha meg tudják oldani a folyama­tos anyagellátást, kedvezőbb munkakörülményeket tudnak kialakítani, a bevétel még nö­velhető is. Egy új vállalat életében az első négy esztendőben bizto­san kiderül, hogy életképes, vagy sem. Ogy tűnik, hogy a szociális foglalkoztató a kezdeti nehézségek leküzdése után hasznos életképes vállal­kozás. Petries István »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents