Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-18 / 270. szám

1981. NOVEMBER 18., SZERDA 'íyüíff, an A patakba dobtak 650 milliót Kacsapusztulás volt az első figyelmeztetés A cián méreg. Ugyancsak méreg még jó néhány fém­oxid, amint vízbe vagy a talaj­ba jut. A ciántól felifordulnak a háziállatok. Gazdáik sopán­kodtak: „Jaj, a kacsák! Már megint megdöglöttek!” És ro­hantak panaszkodni, peres­kedni. Ennyi ideje azonban már nem döglenek a kacsák. Leg­alábbis a maglóéi patak vizé­től nem. A történetet, amely évekre nyúlik vissza, d’El- hougne Győző, a Ferroelektri- ka Ipari Szövetkezet gyárt­mányfejlesztője eleveníti föl. — A Máglódi Vas- és Fém­ipari Szövetkezetben 1987-től galvanizáltak. Elsősorban sa­ját termékeiket krómozták, nikkelezték, rezezték. Ciános technológiát alkalmaztak és a keletkezett szennyvizet alig- alig semlegesítve, eresztették a' patakba. Aztán pusztulni kezd­tek a környéken a kacsák, majd több kútnak is szennyeződött a vize. Négy éve, amikor a szövetkezet egyesült a mienk­kel, átvettük örökségül a gal­vanizáló üzemet is. A maga súlyos környezetszennyezésé­vel együtt. Ez a kár már ön­magában is nagy volt, emel­lett azonban tetemes bírság­gal járt. Ugyanakkor nem el­hanyagolható anyagi vesztesé­get jelentett, hogy értékes ipari. vegyianyagok mentek veszendőbe, a vízbe, a talaj­ba. Értékes iszapok Vastagra hízott dosszié ke­rül elő: levelekkel, feljegyzé­sekkel, értesítésekkel, felszólí­tásokkal teli. Például 1977-ben 92 ezer, 1978-ban több mint 98 ezer forint bírságot kellett fizetniük. Az időközben élet­be lépett környezetvédelmi törvény pedig még. szigorúb­ban sújtotta a magiódiakat, a kisebb szennyeződés, koncent­ráció is-nagy vámot vont ma­ga után. A Ferroéle'lcírflcí ve­zetői látták: új, járhatóbb utat kell keresniük. Az új utat dr. Wittmann End­re találmánya jelentette. A már kész gyártási 'eljárást — A galvanizáló üzemek ipari szennyvízközömbösítési hatás­fokának javítása, a keletkező fémhidroxidok szelektív felfo­gása és sűrítése — az Egyesült Izzótól vásárolták meg, 165 ezer forintért. Az új techno­lógia folyamatos bevezetésének 1979-ben teremtették meg a feltételét és az eredmény iga­zolta elképzelésüket. . Abban az évben már csak 16 ezer 500 forint alapbírságot róttak a szövetkezetre. — Az Izzó-dokumentáció alapján a Ferroelektrika házi­lag készítette el az összes szük­séges berendezést, vásárlás esetén, több millió forintba került volna — kapcsolódik a beszélgetésbe dr. Wittmann Endre. — Az első pillanattól figyeltem a munkájukat, ki­kérték a tanácsaimat, s örül­tem, hogy közreműködhettem. Az országban ma 280 kisebb- nagyobb galvánüzem műkö­dik, évente csaknem 650 mil­lió forint értékű vegyszer — drága import! — megy ve szendőbe. Na, és a környezet­ártalom! Ilyen gazdagok len­nénk?! Mint a legtöbb újítás, ez is pofonegyszerű. Mindössze ar ról van szó, hogy mielőtt a galvanizált alkatrészeket a folyóvizes öblítőkádakba he­lyeznék, közbeiktatnak egy úgynevezett takaréköblítőt. Ebbe kerül tehát a korábban elveszett, leeresztett vegyszer- oldatok zöme. A további lépés pedig a szelektivizálás. Vagy­is külön-külön kicsapatják — lúgoldattal — a nikkel-, a hor­gany-, a krómhidroxidot. A keletkező anyagok iszapsze rűek, homokszűrőn áteresztve maradnak fenn a rostán. Kü­lön kádakban gyűjtik a csur- galékszennyvizet is, amelyet azután emberi kéz érintése nélkül, automata vezérlésű szi­vattyúrendszerrel emelnek át az intenzív szennyvízközömbö- sítőbe. — Nézze csak! Ez a világos- zöld por a nikkel-hidroxid — nyitnak föl egy gondosan le­kötözött nylonzsákot a telep egyik elkerített sarkában. — Gyűjtjük, míg nagyobb meny- nyiség összejön. Mire használ­ható? Például festékalapanya­gul, de az acélgyártásnak is egyik fontos adalékanyaga. Ha 240 fokon kiégetik, értékes nikkeloxiddá alakul. Akkor már szürke por. Egyelőre mi erre még nem vállalkozunk, így akarjuk eladni tovább- hasznosításra. Nem mérgez mór Vállalkoztak viszont egy újabb technológiai módosítás­ra. Ehhez ismét dr. .Wittman Endre nyfijtott" ‘segédkezet: „Az eljárás elektrolit vissza­nyerésére galvánfürdőknél” — találmányával. Érdekessége, hogy megvalósítása szinte egyetlen fillérbe sem került, csak a korábbinál nagyobb fi­gyelemmel kell dolgozni. És természetesen szigorúan ellen­őrizni, betartják-e az előíráso­kat. Babonics József, a galvanizáló üzem vezetője — maga a meós, a kalkulátor, a méreg- felelős és az üzletkötő is egy­ben — mondja: — Nálunk szinte csak nők dolgoznak. Tudtuk, meg kell nyerni őket. Ha megértik, mi­lyen hasznot jelent, hogy egy­részt nem kerül ki a méreg a telepről, másrészt pedig jelen­tős költségeket takaríthatunk meg, segítenek. — A falra mu­tat, egy táblán ez olvasható: „Aki a fürdőn dolgozik, az öb­lítést sorrendet KÖTELES be­tartani!” És hogy ne legyen ok Megnyíló Szentendrén Pályaválasztási hetek November idusától decem­ber utolsó hetéig megyeszer- te megélénkül a tevékeny­ség, amely a fiatalok pálya- választását hivatott megköny- nyíteni. Az osztályfőnöki órák, szü­lői értekezletek, iskolai és üzemi nyitott napok, vetélke­dők, brigád—osztály találko­zók szakmai eszmecserék — ilyenkor gyakoribbak. Tegnap délután Szentend­rén, a Felszabadulás lakótele­pi általános iskola épületében tartották az idei rendezvény- sorozat megyei nyitóünnepsé­gét. Rövid beszédében dr. Barát Endre, az MSZMP Szentendrei. Városi Bizottsá­gának első titkára arra hív­ta fel a 150 résztvevő — is­kolai és munkahelyi pálya- választási szakember, a tár­sadalmi és tömegszervezetek e témával foglalkozó illetéke­se, s több általános iskolai ve­zető — figyelmét, hogy a vál­tozó gazdasági körülmények közepette nem maradhat a cipész a kaptafánál. Az or­szágnak, a termelő üzemek­nek megalapozott tudású, többféle munkára felkészített, s átképezhető szakmunkások­ra van a legnagyobb szüksé­ge. Ezt követően előadást tartott dr. Héja Júlia, a Pest me­gyei Tanács munkaügyi osz­tályának csoportvezétője, aki a VI. ötéves tervidőszak munkaerő-gazdálkodása és a szakképzés összefüggéseit ele­mezte. Délután 4 órakor Szent­endre város és a járás üze­meit, azok termékeit és éle­tét bemutató pályaválasztási kiállítás nyílt a helyszí­nen. A pályaválasztási hetek Pest megyei megnyitója a város általános iskolásainak, valamint a Móricz Zsigmond Gimnázium és a 206. számú ipari szakmunkásképző inté­zet tanulóinak Hass, alkoss, gyarapíts... című irodalmi műsorával zárult. a kifogásra, le is rajzolták a kádak egymás utáni rendjét, a teljes technológiai folyama­tot. Mi tehát az újabb módosítás lényege? A galvanizáld kádba folyamatosan visszatöltik a munkadarabokkal kikerülő elektrolitot, s a korábbi egy­szeri öblítés helyett most két­szer öblítenek. Az első, a sűrű öblítő folyadék egyszerűen új­ra használható. A képlet tehát most úgy változott, hogy a ko­rábban veszendőbe menő és kárt okozó vegyianyagok 45 százalékát szelektíven gyűjtik — fémhidroxidiszapkánt, 5 százaléka semmiképp nem menthető meg, az 50 százalék viszont visszakerül az elektro­litba. — A patakba ma már nem juthat szennyvíz? — kérdezem d’Elhougne Győzőt. — Jelenlegi semlegesített formájában már nem okoz semmiféle ártalmat, akkor sem, ha némi mosószert, zsírt és olajat még tartalmaz. Ezek a megengedett értékszint alatt vannak. Vizsgálják, ellenőrzik a hatóságok. Kadmiumpámk... Kezemben egy 1981. június 20-án kelt vizsgálati ered­mény, szakvélemény, o Közép- Dunavölgyi Vízügyi Igazgató­ságtól. Ettől néhány hétig is­mét idegesek voltak Maglódon. — Hogyne lettünk' volna, amikor számunkra érthetetlen jelenséggel találkoztunk — magyarázza az üzemvezető. — örömmel olvastuk, hogy a víz réz-, cink- és nikkeltartalma jóval a határérték alatt maradt, viszont, amitől megriadtunk, jelentős kadmiumszennyező- dést mutatott ki a KÖVIZ1G. Csakhogy mi egyáltalán nem használtunk föl ilyen fémet. (Amelyről azt kell tudni, hogy az emberi szervezetre is na­gyon veszélyes a horganyhoz hasonló felüfótvédo. anyag. Törtük a fejünket sokáig, s aztán megoldottuk a rejtélyt. Kiderítettük, hogy a vásárolt ammóniumklorid tartalmazott kadmiumot és az okozta a szennyeződést. Természetesen azonnal megtettük a szüksé­ges lépéseket. Felvettük a kap­csolatot a szállítókkal is, kér­tük, intézkedjenek ők is. A maglódi galvanizáló üzem­ben évente mintegy 10 millió fo­rint termelési értéket produkál­nak. Nem tartoznak tehát az ilyen profilú, nagy hazai egysé­gek közé. Az azonban, ahogyan felismerték a környezetvédelem fontosságát — és nem csupán anyagi megfontolásból — min­denképpen követésre méltó. Mert a fentebb említett 650 millió forint bizony nem tar­talmazza azt a pénzben ne­hezen kifejezhető kárt, amit a talajba vizek szennyeződése jelent.’ Gondoljunk csak arra, amit dr. Gonda György állam­titkár most, az országgyűlés őszi ülésszakán megfogalma­zott: „A környezetvédelem a jövőnek szól...” Dodó Györgyi A megyei néphontehökség ülése Népesedéspolitikai teendők A kistermelés az adózás tükrében Fél évtized alatt jelentősen csökkent országosan az élve- születések száma — ezer la­kosra vetítve az 1975. évi 18,4- ről 1980-ban 13,9-re —, s lé­nyegesen változott ilyen tekin­tetben a megye helyzete is. Amíg az ezer lakosra jutó él- veszületések száma alapján 1975-ben a megye a harmadik helyet foglalta el a főváros és a megyék alkotta listán, ed­dig tavaly meg kellett eléged­nie a 9—10. hellyel. Vonzóbbá formálni Érthető tehát az a megkü­lönböztetett figyelem, amely napjainkban a népesedéspoli­tikai határozatok végrehajtá­sát, illetve szükséges korszerű­sítését kíséri. Ez a figyelem jellemezte a Hazafias Nép­front Pest megyei Bizottsága elnöksége tegnap délután le­zajlott ülését is, amelyen — a jóváhagyott napirendnek meg­felelően — elsőként o népese­déspolitikai határozat végre­hajtásának eredményeit és a további feladatokat, mindeze­ken belül a népfront sajátos tennivalóit elemezte. Több mint húszezer fővel növelte a megye lakosságát a természetes szaporodás — te­hát az élveszülések és a halá­lozások különbözeié — az 1976 és 1980 közötti esztendőkben. Ebben a számban ugyan ben­ne van a népesedéspolitikai határozatok végrehajtásának sokféle, kedvező eredménye, de tagadhatatlan — hangzott el az ülésen —, szükséges a fejlesz­tés, így például a gyermekgon­dozási segély esetében, az in­tézményhálózat további gyara­pításában. Ahogy az is elen­gedhetetlennek látszik: az ideá­lis családmodellt az eddiginél vayzóbbá kell tenni, az anyai hivatást nagyobb megbecsülés­ben kell részesíteni. Sokféle módon törekedett a népfrontmozgalom a népese­déspolitikai határozatok va­lóra váltásában közreműködni, így különféle fórumok rende­zésével — ahol a gyermekgon­dozási segélyen levő mamák gondjai éppúgy hangot kaptak, mint ellátási zökkenők — a szülői munkaközösségek tevé­kenységének tartalmasabbá té­telével, társadalmi munka szer­vezésével a gyermekintézmé­nyek bővítéséhez. Például a napközi Változatlanul szükségesek az eddig bevált módszerek, álla­pította meg a testület, ám in­dokolt az is, hogy a népfront­bizottságok helyben legyenek érzékeny összegyűjtői és gyors jelzői a véleményeknek, a fe­szültségeket okozó jelenségek­nek. Sok a gond például a há­zasság előtti orvosi tanács­adással, fel kell figyelni arra is, hogy gyakran nem azokban a családokban nő a gyermek­Csigás rakodógép létszám, ahol a neveléshez szükséges erkölcsi, anyagi fel­tételek ehhez rendelkezésre áll­nak. Lényegesnek ítélte az el­nökség azt is, hogy a he­lyi népfrontbizottságok nagy körültekintéssel, de hatásosan szervezzék a napközis ellátás javítását szolgáló társadalmi összefogást, kísérjék figyelem­mel — vizsgálatok, felmérések formájában is, valamint fó­rumok rendezésével — a la­kosság ellátását, a szolgáltatá­sok helyzetét, folytassák az eddig is eredményes munkát a veszélyeztetett gyermekek sor­sának egyengetése érdekében. Hasznos, ha á tömeges isme­retterjesztést is felhasználják a népfrontbizottságok — a TIT és a Vöröskereszt közreműkö­désével — az egészséges élet­mód népszerűsítésére, a gyer­mekgondozási segélyt igény­be vevő mamák problémáinak tisztázására. Jelentős szerep Ugyan egészen más termé­szetű, de az előbbiekhez ha­sonlóan bonyolult terepét te­kintette át mindennapi éle­tünknek az a beszámoló, amely a kistermelők — a háztáji és kisegítő gazdaságok — adózta­tásának megyei tapasztalatait elemezte. A népfrontmozgalom jelentős szerepet visz a kister­melés támogatásában, célsze­rű fejlesztésének előmozdítá­sában, ennek megfelelő volt a testületi ülésen kibontakozott eszmecsere is. Több mint egyharmadát ad­ják a teljes mezőgazdasági ter­melésnek a háztáji és kisegítő gazdaságok, több termék ese­tében ez a részesedés ennél is jóval nagyobb. A társadalmi­lag nagyon szükséges, hasznos és megbecsült tevékenység adóztatása körül — és ez a jövőt illető tanulságként fo­galmazódott meg a tanácsko­záson — nem volt mindig minden rendben. A visszaesés annak idején nagy kárt oko­zott, hiszen a termelés e formájában döntő szere­pe van a biztonságnak, annak, hogy a kistermelésre vállal­kozó hosszabb távon tartsa ér­demesnek a zöldség- vagy gyü­mölcstermelést, az állattartást. Új jshnség Napjainkban — és ezt öröm­mel állapíthatta meg a megyei népfrontélnökség — az adózás igyekszik jól szolgálni a ter­melési kedv fenntartását, il­letve növelését. Ezt igazolják például a különféle kedvez­mények, adómentességek. A megyében 140 ezer állampolgár fizeti a háztáji és kisegítő gaz­daságok adóját, 58 ezer hektár földterület után 51 millió forin­tot. Az adózók közül 55 ezer a termelőszövetkezeti tag, il­letve az illetményföldet hasz­náló. Űj és figyelmet érdemlő jelenség, hogy növekszik azok­nak a termelőszövetkezeti ta­goknak a száma, akik háztáji földjükről lemondva, annak pénzbeli megváltását veszik igénybe. Ez a folyamat ugyanis érthetően csökkenti az áruala­pokat, amint az is, hogy a ki­segítő gazdaságok egy részé­ben a fiatalok nem vállalják a szülők munkájának folytatását, azaz növekszik a műveletlenül hagyott, a tessék-lássék mód­ra gondozott területek aránya. Van az éremnek másik ol­dala is: a kistermelők egy cso­portja nem tesz eleget adóbe­vallási kötelezettségének, az átlagosnál nagyobb árbevéte­lek nem mindenkor jutnak az adóhatóságok tudomására, ami főként a nagy számban állatot nevelők némelyikének eseté­ben igaz. Az elnökség, áttekintést kap­va az adózásnak erről a rész­terepéről, úgy foglalt állást, hogy lényegesebb feszültségek nincsenek ugyan, de a helyi népfrontbizottságok változat­lanul kísérjék figyelemmel az esetleges ellentmondások lét­rejöttét, egyszerre szolgálva ez­zel a népgazdaság és a kister­melők összetalálkozó érdekeit. M. O. Amit megvehetsz ma, ne hshszd szombatra A kereskedelem öt napja A MÄV záhonyi vasúti csomópontján az Eperjéske átra­kóban fát raknak át a széles nyomtávú kocsikból csigás rako­dógéppel. A jövőre általánossá váló ötnapos munkahét számotte­vően megnöveli a lakosság szabad idejét, ezért a kereske­delemnek, a vendéglátásnak, az idegenforgalomnak az új követelményekhez alkalmaz­kodva kell dolgoznia. Ez ter­mészetesen a nyitvatartási rend 1 megváltozásával jár, ami azonban semmiképpen sem történhet az ellátás rová­sára — hangsúlyozta dr. Ju­hár Zoltán belkereskedelmi államtitkár tegnap délelőtt a Magyar Sajtó Házában meg­tartott sajtótájékoztatón. — Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni — tette hozzá az államtitkár —, hogy a keres­kedelemben éppúgy jogosul tak a dolgozók a heti két sza­badnapra, mint a népgazda­ság egyéb ágazataiban. Az üzletek heti nyitvatartá­si időalapja az ötnapos mun kahét bevezetését követően annak ellenére sem csökken sőt vidéken átlagosan kö­rülbelül három százalékkal növekszik —, hogy a keres kedelmi dolgozók munkaideje lerövidül és a szabadnapok száma gyarapodik. 1982. január Negyedikétől szombatonként az élelmiszer- üzletek 14 óráig, az iparcikk­boltok, áruházak 13 óráig tartanak nyitva. . Az ország városaiban változatlanul lesz­nek hosszabított nyitvatartá- sú élelmiszerboltok, melyek 16, illetve 17 óráig várják vá­sárlóikat. Az iparcikk-keres- kedelemre jellemző, hogy a nagy alapterületű üzletek és áruházak a szombati nyitva­tartási idő lerövidülése miatt péntekenként is az általános­tól eltérő, hosszabbított nyit­vatartási rendet alkalmazzák. így várható, hogy nemcsak a csütörtök, de a péntek is be­vásárlónap lesz. Az élelmiszer-kiskereskede­lem kis létszámú üzletei je­lenleg is kéthetenként, általá­ban hétfőn zárva tartanak. Ezek az üzletek jövőre he­tente egyszer rendszeresen zárva lesznek majd. Az egyszemélyes iparcikk­ruházati boltok minden szom­baton zárva tartanak, az édes­ség-, virág- és dohányboltok, a csarnokok és a piacok jelen­legi nyitvatartási rendje nem változik. A gyógy-, üdülő- és idegenforgalmi területeken működő üzletek nyitvatartása az idényigényekhez igazodva jobban bővül, s több lesz az ünnepnapokon tejet, kenyeret árusító vendéglátóhelyek szá­ma. A kereskedelmi szolgáltató üzletek (kölcsönzőboltok, bar- kácsműhelyek stb.) minden szombaton nyitva tartanak. A magánerős építkezések anyag- beszerzésének biztosítására az ország valamennyi TÜZÉP- telepét a vevők szombatonként 13 óráig kereshetik fel. Lapunk munkatársának kérdésére válaszolva dr. Ju­hár Zoltán elmondotta, hogy az apróbb falvakban — ahol csupán egy-két kis üzlet mű­ködik — az egységek ezután is a hét hat napján lesznek nyitva, biztosítva az ellátás megfelelő színvonalát. Eze­ken a településeken a keres­kedelmi dolgozók a szabadna­pokat az évi szabadsághoz csatolva, egyszerre vehetik ki. A sajtótájékoztatón elhang­zottakat jól sommázza a jel­mondat. amely hamarosan a tv képernyőjén, az újságok hasábiain is feltűnik: „Amit megvehetsz ma, ne halaszd szombatra.” K. l:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents