Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-17 / 269. szám

'xfííítan 1981. NOVEMBER 11.. KEDD KIÁLLÍTÓTERMEK BEM Ecsettel írt naplóalkotások £ Gádor Emil festményei í Szobor;, grafikái a Csepel í Galériában láthatók no- í vember 29-ig. Tímár József 2 képei a dunaújvárosi Ivép- £ csarnokban tekinthetők < meg, november IP ig, Ke- '/ lemen Kristóf szobrai Eu- ^ dapesten, a Volán 20. szá- 2 tnú Vállalat XXII. kér. Sza- bölcs utca £7. számú küz- í pontjában várják vendégeit. Rajzi alapok Gádor Emilen nem fog az idő. Művei is frissek, nem látszik rajtuk alkotójuk meg­élt 70 esztendeje. A dinami­kát tükrözi a két kiállítás. Pé­csett született 1911-ben, Glatz Oszkár tanítványaként vég­zett a Képzőművészeti Főis­kolán 1936-ban. Első ízben 1943-ban Vácott nyílt meg önálló tárlata, azóta többször is bemutatkozott Nagymaro­son, Budapesten, Kaposvárott, az NSZK-ban. Rajzi alapjai magabiztosak. Tárgyköre az ország sok tája és a nagyvi­lág, erről vezet folyamatosan, világos fogalmazással képi naplót. Ez a tükör tárgyilagos és bensőséges — mértékkel csatolja líráját az objektív lát­ványhoz. Vonzó —, a megtor­panás nélküli munka, mely műveket, megbízható értékű, szemnek kellemes alkotások egész sorát, eredményezi. Fő forráshelye mindvégig Nagy­maros. Hű a tájhoz, így a Dunakanyar is rendre meg­ajándékozza rajzok, festmé­nyek friss és használható nyersanyagával. Mű és közönsé" c3 A nagy színész fia, Tímár József, édesapja örökségéhez méltóan, komoly elánnal küzd a kifejezésért. Más műfajban hasonló magatartással. Ered­ményei korrektek. A termé­szet nagy képes szótárából vá­logatja a tüzes naplementé­ket, Badacsonyt, nádast, ok­tóberi kukoricást, téli Nagy­Gádor Emil: Nagymarosi táj II. marost, februári Tisza-partot, évszakokat, tájakat. Az nem baj, hogy értékei egybevágóak a közízléssel, elvégre a festő feladata figyelembe venni a néző igényeit is, mely össz­társadalmi mértékben rendre fejlődik éppen közművelődé­sünk intenzitása révén. Ta­lálkozik a inü és a közönség, Tímár József hatékony közre­működésével. Szép sorban fe­dezi fel önmaga és a szemlé­lő számára a széltől hajlított lombozatot, az intenzív felhő­járást, az ősz rozsdás színei­ben pompázó horhosokat és ö is főleg Nagymarost a ma­ga kimeríthetetlen látvány- kincseivel. Szolnoki kiállítá­sához mérten is szívósan fej­lődik, dunaújvárosi bemutat­kozása arról győzi meg mű­vészete barátait, hogy nem­csak használja, hanem egyre erőteljesebben birtokolja is eszközeit. Arcképcsarnok A portré általános Ideálokat közvetített a görög művészet­ben, ezt karakterizálta a ró­mai portré. Kelemen Kristóf, TV-FIGYELÓ Hit. Noha a vasárnap esti Hét ügyeletes műsorvezetője azzal a mentegetőzéssel kezd­te mondókáját, hogy a ren­delkezésre álló hatvan perc ja­va részét nem honi esemé­nyek krónikái fogják kitölte­ni, azért az a bizonyos mér­leg mégsem billent fel, mert akadt ebben a riportegyveleg­ben egy olyan határainkon belül forgatott néznivaló, amelynek súlyos és riasztó mondandója bizonyára min­denféle hadiszerszámok, mi­egyebek látványánál erőseb­ben hatott az előfizetők tu­datára. Aki végigfigyelte a szóban forgó — egyébként az utóbbi időben lehiggadt stílusa és ép­pen e mértéktartása miatt joggal dicsérhető — Hetet, az nyilván jól tudja, hogy Csur- gay Juditnak az alkoholiz­musról. e népbetegséggé vált szenvedélyről forgatott hely­zetelemzéséről van szó. Már­mint arról a mind általáno­sabb szokásról, hogy ifjabb és idősebb polgártársaink egy­aránt a sörös-, boros-, ége­tett szeszes poharakhoz nyúl­nak akkor is, ha öröm éri őket, és akkor is, ha bánat köszönt rájuk. Tényeket is említve: az el­vált húsz év alatt megkétsze­zödött hazánkban az alko­holfogyasztás, s mint hallhat­tuk, ezen igyekezetünket ille- '5en immár a hetedikek va- .vunk az igen szomorúnak vnrmdható ' világranglistán, a ■Sm.lny szeszek vedelésében tv eg egyenesen a harmadikok. Ám. ha csak ezeket a feke­tén-fehéren kiszámított adato­kat közölte volna a Hétnek ez a nem egészen tízperces kép­sora. hát akkor nemigen bor- angatott volna ígv e jelentés. Esett oersze szó ebben a szemrevételezésben a részeges­kedést kiváltó, a személyisé­gekben rejtőző, illetve a tár­j sadalml eredetűnek mondha- | tó okokról is ám az I egész dicséretes váliaikozás j értékét mégis csak azoknak a tántorgásoknak, eldadogott szófoszlányoknak, ködös sze­mű bölcsködéseknek a rögzí­tése adta, amely tényleg csak e legnagyobb műsorszóró jó­voltából juthat el mindazok­hoz, akiket a riasztás valami okból megillet. Információ. Hanem a He­tekből a múltkor beígért Vit- ray-féle kisportrék újabban kimaradnak. Ki-ki emlékez­het rá, arról volt szó, hogy abból a nagy tengerjárásból megtért Vitray Tamás ünnep- estéinknek ezt az újjáélesztett magazinját egy-egy közfigye­lemre érdemes állampolgá­runk bemutatásával fogja szí­nesíteni. Ezekből a csevegé­sekből azonban alig néhány került csak a képernyőre, s aztán a nekibuzdulásnak vé­ge szakadt. Mégpedig úgy szakadt vége, hogy az előfizető — legjobb tudomásunk szerint — egyet­len félmondatot sem hallott arról, miszerint az a felpis- lantott láng az nem láng, ha­nem nagy sebesen elhamvadó szalmaláng. A bedolgozás sor­sának alakulása, hogy igy fo­galmazzunk, nem lett tudat­va. Megeshet, éppen azért, mert képernyőnk műsorainak gaz­dái nemigen szoktak olyasmi­re vállalkozni, hogyha vala­mire keresztet vetettek, akkor el is sorolják, mi végre dön­töttek így. Sorozat startol, so­rozat huny ki (Siker, Van egy fantasztikus ötlete?, miegy­más) anélküli hogy kitudód­na. ugyan miféle okok és in­dokok okozták azt a bizonyos halált. Felnőtt nézőit immár igazán felnőttként tudósíthat­ná elhatározásairól a szintén nem kiskorú televízió... Akácz László a reneszánsz ajánlat szerint mind az egyéni, mind az egyetemes formára, eszmére ügyel a szobor megismételhe­tetlen alakzatában. Arckép- csarnoka a jelen idő magyar kulturális galériáját értelme­zi. A monori gimnáziumba került József Attila méltósá­got tükröz, Bilicsi Tivadar arcmásában nemcsak egy színész, hanem a színészet bajazzós küldetése is testesül a táskás szemek jóságos mo­solyában. Egy-egy arcvonás közvetíti a jellemet. Radnai György operaénekesnél a szemöldök sűrű ereje ad lehe­tőséget a kiemelésre, Würtz Ádámnál maga a busa fej, Csepeli Szabó Bélánál a tolsztojos szakáll, Varga Nán­dor Lajosnál a ráncok soka­sága, Szalma Ferencnél, a vo­nások nagy nyugalma, Varga Mátyásnál, a fej billenése. önportréjában egy hallatlan akarat tárulkozik fel. Megneveződik maga a kor is Huszár István, Asztalos Já­nos, Barcsay Jenő, Szokolay Sándor, Ruttkay Éva, Pogány ö. Gábor, Lőrincze Lajos alakjában — helytállás a po­litika, a festészet, a zene, színészet, művészettörténet és a nyelvészet szférájában. Ke­lemen Kristóf gondol arra is, hogy korunk nagy névtelen­jeit is szoborba hívja. Az or­vost Talpag Magdolna alak­jában, ahol a közös testi, szel­lemi, lelki harmóniát hang­súlyozza, a művészetet nehéz időkben is pengőivel segítő műgyűjtőt Klinkó József arc­vonásaiban. Rendkívül találó Hincz Gyula karakteres feje, Losonci Miklós Színházművészek közgyűlése A VITÁBAN FELSZÓLALT ÓVÁRI MIKLÓS, AZ MSZMP KB TITKÁRA A 800 tagú Magyar Színház- művészeti Szövetség hétfőn tartotta közgyűlését a pesti Vigadó nagytermében. Sulyok Mária nyitotta meg a tanács­kozást, amelynek elnökségé­ben helyet foglalt Övári Mik­lós, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Tóth De­zső művelődési miniszterhe­lyettes is. A résztvevőik meg­hallgatták és megvitatták a szövetség elnökségének az 1977. tavaszán tartott legutóbbi és a mostani VI. közgyűlés közöt­ti időszakban végzett munká­járól szóló beszámolóját, ame­lyet Kazimir Károly főtitkár, a Thália Színház igazgatója terjesztett elő. Napirendre tűz­ték még a szövetség alapsza­bályának módosítását és az új elnökség megválasztását. A főtitkári referátum nyo­mán kibontakozott pezsgő vi­tában felszólalt Óvári Miklós, aki bevezetőül átadta a Köz­ponti Bizottság üdvözletét. Szólt arról a szűkebb és tágább közegről, országunk belső helyzetéről és a nemzet­közi körülményekről, amelyek közepette működik a szövet­ség, eredményesen formálhat­ja színházművészetünket, elő­mozdíthatja egész kultúránk | ügyét. Olyan társadalomban élünk — hangsúlyozta —, amelyben helye, szerepe van a művészeteknek, a színházmű­vészetnek pedig rangja a mű­vészetek sorában. Olyan tár­sadalmat építünk, amely az ember teljes felszabadításával együtt az egyéniség szabad ki­bontakozását tűzte ki célul, s az élet minden területén nél­külözhetetlennek tartja a mű­vészetekből is táplálkozó mű­veltséget. Politikánk töretlen- ségével, eredményeinkkel együtt ennek is szerepe van abban, hogy hazánknak súlya, kultúránknak jó híre, és te­kintélye lehet a világban. A nehezebb gazdasági helyzetben is ügyelünk arra, hogy a kul­turális területeken ne legyen kevesebb a támogatás, de a kultúra műhelyeinek is iga­zodniuk kell az olyan általá­nosan érvényesülő normákhoz, mint például a takarékosság — szigorúan az ésszerűség je­gyében! Támogatunk a jövő­ben is minden olyan alkotó te­vékenységet a kultúrában, a színházművészetben is — anyagilag és erkölcsileg egya­ránt —, amellyel szellemi köz- kincsiink legjobb értékeit őriz­zük, új értékekkel, szocialista szellemiségű alkotásokkal gya­rapítjuk. Ez nemcsak a kul­túra munkásainak ügye, ha­nem az egész nép nagy nem­zeti vállalkozása kell, hogy le­gyen. E törekvések igaz szol­gálatában a Magyar Színház- művészek Szövetségének ran­gos feladata, hogy partnere le­gyen az állami és politikai ve­zetésnek, a társadalmi szer­veknek. A Központi Bizottság titká­ra a művészeti szövetség ered­ményes működésének két leg­fontosabb tényezőjeként em­lítette a művelődéspolitikánk által biztosított alkotói sza­badságot és a demokratikus alkotói légkort. Az alkotói sza­badság — hangsúlyozta — az alkotásban, az építésben, az értékőrzésben és az értékte­remtésben'jelent szabadságot. Tehát nem afféle kényel­mes életet biztosít, hanem na­gyon is kemény és fegyelme­zett munkát, felelősségérzetet tételez fel. és megköveteli a felelősség vállalását is. A de- mokratkus légkör pedig azt jelenti, hogy megfelelő körül­mények legyenek a nép érde­kében végzett kollektív mun­kához. Jelenti továbbá a nyi­tottságot mások gondolatai iránt, a kritikus szemléletet, ami nélkül nincs haladás, és jelenti a szerénységet meg az önkritikus szemléletet is. Ez a demokratikus légkör teret en­ged a nyugodt, tiszta szelle­miségű vitának eszmei, eszté­tikai, szervezeti kérdésekről egyaránt — mondotta befeje­zésül Övári Miklós. Szoros kapcsolatot tartva a politikával és tömegekkel A Művelődési Minisztérium nevében felszólaló Tóth De­zső hangsúlyozta: a társadal­mi-történelmi szituációválto­zásokra mindig érzékeny ma­gyar színházművészet az el­múlt években elért eredmé­nyeivel ismét tanúsította, hogy követni tudta, kifejezte és a maga mással nem pótolható eszközeivel támogatta népünk baráttól és ellenségtől egy­aránt eredményesnek elismert küzdelmét; bizonyította, hogy olyan elkötelezett művészi hivatástudat vezérli, amely­nek ereje képessé teszi az el­nehezült feltételek mellett is nagyrészt új feladatok művészi vállalására; végül is, hogy színházművészetünk önnön ja­vára is — megtartotta társa­dalmunk döntő erőivel, a tö­megekkel és a politikával való szoros kapcsolatát. Szólt a színésztársadalom különféle közórzeti tényezői­ről, majd leszögezte, hogy mi­ként a szocialista demokratiz­mus kibontakoztatása általá­nos feladat — a színházi de­mokratizmus fejlesztése is az. Egyebek között azért, mert et­től a rendező vagy színész ál­vita — de létező álvita — ér­telmes feloldása éppúgy vár­ható. mint a társadalmi ösz- szetartozás-tudatok, a színházi arculatok művészi szempont­ból is olyannyira szükséges megerősödése. Bejelentette végezetül, hogy a szakszervezet ösztönzésére újra elővették az egyeztetési zátonyokon megfeneklett ter­vezetet és minden segítséget megadnak egy színészme­nedzselő iroda felállításához. A vitát követően módosítot­ták az alapszabályt, amelynek értelmében megválasztották a szövetség — korábbinál szű­kebb — 33 tagú elnökségét. Az elnökség megválasztotta a szövetség tisztségviselőit. A Színházművészeti Szövetség elnökévé Kállai Ferencet, fő­titkárává Vámos Lászlót, ügy­vezető titkárává Szűcs Mik­lóst választották. vezetnek. Nem kevésbé lénye­ges Lakatos Menyhért szerint, hogy a közművelődés intéz­ményrendszere lehetőséget biztosítson a cigányságnak az önművelésre is, hiszen az ol­vasó és más önképző körök jelentős szerepet játszottak annak idején a munkásság, a földművesek, mint közösségek eszmélésében is. Ha semmi más, kizárólag a Fekete koráll költőinek szug- gesztív erejű bemutatkozása és az ezt követő szenvedélyes vi­ta jelentette volna az immár harmadik alkalommal meg­rendezett cigány-közművelő­dési nap programját, a ren­dezvényt már akkor is értékes­nek és színvonalasnak kellene minősítenünk. A műsort azon­ban egy kitűnő kiállítás. Péli Ildikó festőművész tárlata, egy könnyed, játékos gyer­mekvetélkedő és egy, a maga műfajában ugyancsak elisme­résre érdemes zenés-táncos produkció tette teljesebbé. Több résztvevővel együtt, így, a rendezvény után mind­össze annyit kérdezhetünk, hol maradt á megyei módszertani napról a közönség: a cigány­lakta települések népművelői, a tizennyolc ' megyei cigány­klub tagsága, és egyáltalán, hol maradtak Pest megye húsz­ezres cigány lakosságából mindazok, akik érdeklődnek népük kultúrája, közösségük sorsának alakulása iránt. Babus Endre lomtudományi Intézet mun­katársa az identitáskeresés kuriózumnak tekinthető meg­nyilvánulásaként értékelte Ba­logh Attila véleményét, dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese viszont arra utalt, hogy aligha használ a cigányság ügyének az, aki a természetes asszimilációt elem­zi. «W// ////////, Lakatos Menyhért, a • ci­gányság, mint népcsoport eset­leges státusváltozását ma még ismeretlen tényezőnek tekint­ve elsősorban arról szólt, hogy a hivatalok, intézmények kez­deményezései miért maradnak gyakran sikertelenek a cigány­közösségekben. Mint mondot­ta, az óvodai elhelyezést oly­kor azért nem igénylik a szü­lők, mert a különböző tarto­zásokkal (lakásvásárlási és házépítési hitelekkel) terhelt segédmunkás, betanított mun­kás fizetésekből az óvodai díj­ra már nemigen jut. Az író, egy konkrét példára hivatkoz­va fontosnak ítélte, hogy a klubok, együttesek élére ma­guk a. csoportok válasszanak vezetőt és ne hivatalból ne­vezzék ki azt, mert az ilyen beavatkozások könnyen a kul­turális közösségek bomlásához se jegyében született meg a Fekete koráll kötet, s nyilván­valóan ugyanez a szándék ve­zette a költő—közönségtalálko­zónak helyt adó, szombati ci­gány-közművelőd isi nap ren­dezőit is. Mindenesetre a fe­kete korállosok lírai tudósítá­sainak gondolati köre jelentő­sen. kitágult a műsort követő 1 vitában. Az integrálódás útja volt az eszmecsere központi kérdése, az tehát, hogy a ci­gányság miként válhat szer­ves részévé a magyar társada- . lomnak, ha kultúráját, értékeit továbbra is őrizni akarja, csak nyomorát nem. Balogh Attila azért emelt . szót, hogy a cigányság man- ( talitása, filozófiája más mint , a többségé, ezért mint mon- í dotta, nem híve, hogy a ci- | gányság „tönkrekonszolidált” \ státust foglaljon el a társa- 1 dalomban. A költő a szegény- ; ség felszámolását a hagyó- I mányos közösségek megtartó- > sának szükségességével kap- ) csolta össze. Á kisebbség j helyzetét úgy értékelte, hogy < a cigányság néhány éve te- ^ hinthető etnikumnak, míg ko- 1 rabban csak réteg volt, tíz- < húsz év múlva viszont mind i erősebben nemzetiségi jegye- i két mutat majd fel. > 1 Kerekes György, a Társada- 1 2 „Társadalmunkból fájóan £ hiányzik a tolerancia, a má- í síknak, a másságnak a meg- ^ értése, megérteni akarása, elfogadása. Alig van jelen ^ a nem ismerem, de szeret- ^ ném megérteni szándéka.” ^ Üt cigányköltő, a Fekete ^ korall antológia öt szerző- fr jenek szentendrei bemutat- £ kozása előtt, D. Magyari ^ Imre megrázóan hiteles be- >/ vezetőjében hangzottak el e í szavak. Magyarország messzire van: József Attila mottóként vállalt sorára épült fel a műsor, pon­tos és szigorú helyzetjelentést adva a hazai cigány kisebbség állapotáról. Magyarország messzire van mondták-írták a költők, „mert az utcán itt sé­tálnak az ötvenezer forintos emberek, mert a szőnyegek egyre perzsásodnak” (Balogh Attila), mert „bízó jobbom bi- ; zalmatlanságot markolt” (Cho- li Daróczi József), s mert ..be­űzetvén az édenbe. oroszlános ruhába öltözhetünk és bujdo- kolhatunk holtig” (Kovács Jó­zsef). A cigányság messzire van a többség Magyarországá­tól. de ne feledjük, a többség is távol él a cigányság Ma­gyarországától. E társadalmi lent és fent között, a kapcsolatok kiépíté­CIGÁNY-KÖZMŰVELŐDÉSI NAP SZENTENDRÉN A Fekete korall költői Igényeljük a művészetekből is táplálkozó műveltséget

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents