Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-12 / 265. szám

Elvtársainak, barátainak, harcostársainak, tisztelőinek hosszú menete kísérte utoiLsó útijára szerdán a Mező Imre úti temetőben Fehér Lajost, a magyar munkásmozgalom régi harcosát, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, nyugalmazott miniszterelnök-helyettest, a Magyar Partizán Szövetség elnökét. A vörös drapériával szegélyezett, koszorúkkal övezett ravatalánál — ahol kitüntetéseit bíborpárnáikon helyezték a koporsó elé — díszőrségben tisztelegtek az elhunyt előtt párt- és állami életünk vezető személyiségei, egykori harcostársai.

A gyászszertartáson az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács . nevében NérrJeth Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára vett búcsút az elhunyttól. Elmondotta, hogy Fehér Lajos életútja a Békés megyei Szeghalamról indult. A nehéz sorsú, földmunkás család fiából, a tanárjelöltből azért nem lett pedagógus, mert forradalmár lett: a Márciusi Front egyik szervezője, újságíró, az illegális kommunista párt tagja, az antifasiszta fegyveres ellenállás egyik vezetője, aki már a felszabadulás előtt példát adott elvhűségből, tisztességből, bátorságból, ügyszeretetből, elvtársiaisságból.

— Azok közé az emberek közé tartozott, akik soha nem önös érdekeket . képviselnek, hanem a nép javát akarják, akik a maguk boldogságát a nép boldogulásában keresik, így élt, dolgozott, mint a Szabad Föld főszerkesztője, a Balatonnagybereki Állami Gazdaság igazgatója, az ellenforradalom után pedig mint a széntermelésért felelős kormánybiztos..

— Azután megadatott — amire mindig készült —, hogy tudását, tehetségét' a magyar mezőgazdaság fejlesztésének, a magyar parasztság felemelkedésének szolgálatába állítsa. Az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetőjeként, majd titkáraként jelentős része volt a magyar falu szocialista átszervezésében. A Minisztertanács elnök- helyetteseként azt is megérhette, hogy beérett a vetés: a magyar paraszt is megtalálta új életét a közös gazdálkodásban.

— Fehér Lajos a szövetkezeti eszme tántoríthatatlan hive, a korszerű szocialista mezőgazdaság megteremtésének fáradhatatlan harcosa, kommunista agrárpolicikus volt. Múlhatatlan érdemei vannak pártunk, kormányunk agrárpolitikájának kialakításában és valóra váltásában. Sokat köszönhet neki a termelőszövetkezeti mozgalom, a magyar parasztság, a munkás- osztály, az egész ország. Tudta, hogy a szocialista társadalom megteremtése bonyolult 'és nehéz feladat, s tudta, hogy kudarcok is kísérhetik majd útját. De azt is mély meggyőződéssel vallotta, hogy a munkásosztályban, a parasztságban, a párt vezette dolgozó népben megvan a felelősség, a szorgalom, az okos gondolat és a jóakarat, hogy minden nehézségen úrrá lehessünk.

— Nyugdíjas korba érve sem a megérdemelt pihenést választotta. Haláláig aktív ember volt. Az MSZMP Központi Bizottságának tagjaként, a Partizán Szövetség elnökeként tevékenykedett. Közben megírta emlékiratait, amelyekből nemzedékek kaphatnak bepillantást példát kínáló életébe, de kora történelmébe, társadalmába, a munkásmozgalom harcaiba is. Könyve sajnos befejezetlen maradt. Élete azonban befejezett egész, munkájának értelme és eredménye- fennmarad a szocialista Magyarország továbbépülő művében, népünk emlékezetében — hangsúlyozta a Központi Bizottság titkára.

Ezután Padányi Mihály, a Magyar Partizán Szövetség alelnöke, a szövetség részéről mondott búcsúszavakat, kiemelve, hogy Fehér Lajost azok között a személyiségek között őrizzük meg emlékezetünkben, akik bármely poszton tevékenykedtek, mindig helytálltak, s a legtöbbet tették népünk felemelkedéséért. Végül Barla-Szabó Ödön közgazdász a barátok és a család nevében meleg szavakkal idézte fel az elhunyt gazdag életútját, emberségét. A koporsót eirután a gyász- menőt a Munkásmozgalmi Panteonhoz kísérte, ahol a sírsétányon hántolták el. A koszorúk és a virágok sokasága borította el nyughelyét, s a búcsúzás, a gyászszertartás az Intemácionálé hangjaival ért véget.

Fejlesztési intézetek konferenciája

Szerdán a Magyar Tudományos Akadémia székházéban ünnepélyesen megnyitották a Fejlesztési Intézetek Európai Társaságának III. tudományos konferenciáját, amelyhez tisztújitó közgyűlés is kapcsolódik. Négynapos a program, s a konferencia fő témája: „Űj fejlesztési utak

— Európa szerepe”. A tanácskozáson az 1975-ben létrehozott nemzetközi társaságnak a fejlődő országok társadalmi, gazdasági kérdéseivel, a fejlesztési stratégiával foglalkozó szakemberei — mintegy 150 kutató és oktató intézet képviseletében — vannak jelen, számos megvitatott külföldi és magyar résztvevővel együtt.

Louis Emmerij, a Fejlesztési Intézetek Európai Társaságának elnöke nyitotta meg a tanácskozást, s külöri üdvözölte az elnökségben helyet foglaló Willy Brandtot, a a Német Szociáldemokrata Párt és a Szocialista Interna- cionálé elnökét, Nobel-béke- díjast. Ezután Pach Zsigmond Pál akadémikus, az MTA alelnöke mondott köszöntő szavakat, majd Bognár József akadémikus, az MTA Világ- gazdasági Kutató Intézetének igazgatója tartotta meg a konferencia egyik bevezető előadását „Túlélés, fejlődés és világméretű kooperáció az ezredforduló közgazdaságában” címmel.

Willy Brandt tartott ezután előadást. Biztató jelnek tartja, hogy ez az első alkalom, amikor a Fejlesztési Intézetek Európái Társaságának konferenciája a KGST, illetve a Varsói Szerződés egyik államának fővárosában ült ösz- sze. A tanácskozás témájával kapcsolatban egyebek között egyetértését fejezte ki Leo- nyid Iljics Brezsnyevnek azzal a megállapításával, hogy a fő feladat megoldása, egy új világháború elhárítása és a tartós béke megteremtése új, nagyszerű perspektívákat tár a világ népei elé.

.Utalt arra, hogy növekvőben vannak a világ olyan globális problémái, amelyek globális megoldást igényelnek, s ebből valamennyi országnak — saját belső gondjaitól, feladataitól, társadalmi berendezkedésétől, politikai elkötelezettségétől függetlenül

— ki kell vennie részét.

Pusztító lángok Gyé/ojt

k tüzelték Mikit megtettek

Sötét fáklya tűnt fel a horizonton. Néhány perces száguldás után elértünk a go- molygó, fekete oszlop csóvája alá, s a távolban látható lett egy vörösen izzó mag. A községi elző táblát elhagyva már mihdent nappali fénnyel árasztottak el a nyolc-tíz méteres lángok.

Kedden késő este kigyulladt a gyáli AGROPLAST egyik üzeme. Két és fél óra alatt földig leégett.

Egyszerre érkeztünk az FO 22—62 rendszámú tűzoltóautóval. Akkor, még teljes volt a káosz. Könyörtelen, lidérces tábortűz. Három-négy méter távolságról is elviselhetetlen volt a forróság. A telep közeli műhelyeiből kitóduló munkások igyekeztek •menteni a menthetőt: csaknem . ember magasságú műanyag ipari idomokat cipeltek a lehető legnagyobb távolságra a tűz- től. — Odabent nem volt senki. le volt zárva az üzem — kiabálta túl egy overalios a harsogó lángokat. Az első tűzoltószakasz már felkészült, de nem indíthatták be a vízágyúkat. Teljesen összesült az ajtó és a lángok közül tűzijátékhoz hasonló szikrák pattogtak, mintha hegesztenének.

— Áram alatt van az egész

— üvölti valaki. — Hozzatok már egy villanyszerelőt, — •kiabál a másik.

Szirénák minden irányból.

Az AGROPLAST Körösi úti kapujánál találkoznak a Budapestről és Dabasról küldött újabb rohamkocsik. Már hat vörös autó veszi körül az egykori építményt. Dübörögnek a vízágyúk. Olvadnak a falak.

Az AGROPLAST saját termékéből emelte az üzemcsarnokot: ívesen meghajlított üvegszálas poliészter falai csúcsoson találkoztak. Néhány hasonlót most is látni a telepen. A műanyag elemek percek alatt lángot fogtak és az építmény, minden oldala egyszerre égett. Ráadásul odabent is sok volt az éghető anyag, műanyag idomok, a befejező munkafolyamathoz előkészítve. Oltani csak kívülről lehetett.

Füst, korom, vízgőz és az égő műanyag émelyitő szaga. Molcsányi János, a dabasi tűzoltóság törzsőrmestere az épület egyik sarkánál állva — csaknem szemben két másik vízsugárral — íecskendőzött egy lángoló, sercegő, kéken izzó tömböt. Ilyenkor az ember elveszíti az időérzékét. Örökkévalóságnak tűnt, míg az izzó test körvonalai kirajzolódtak: egy satupad. A túloldalon néhány vas öltöző- szekrény a célpont. Csaknem félszáz ember dolgozott megfeszítve a tűz körül, teljes fegyelmezettséggel.

A telep munkásai távolabb álltak, karéjban. Nulla fok

körüli hidegben, viharos erejű szélben, kezüket fázósan zsebre dugva. Arckifejezésüket eltorzították a még fel-fel csapó lángok. A szélező üzem odaveszett.

A rangok is felismerhetet- lenek. Három tűzoltóegyenruhás zseblámpa mellett jegyzetel:

Alig hagyott valamit maga után a tűz.

Erdőst Agnes felvétel«

Nagykőrösi

barackíz

A nyárutón leszedték, tartósították, most, amikor a gépeken már lefutott a zöldtenger java, újra előveszik, s konzerválják a barack- lekvárnak valót a Nagykőrösi Konzervgyárban. Egy műszakban tízezer kiló készül a nálunk oly kedvelt csemegéből, mégsem gondolnak a külföldi értékesítésre, mert valamennyi elfogy a hazai üzletekben.

Bozsán Péter felvétele

Ember legyen a tukán

Nem Is kaphat mindig tapsol

Érteni kell a gazdasági műnkéhez

A bizalom nagy dolog, s ezzel élni. megfelelni a feltételeknek, nem könnyű. Annál is inkább, mivel a vélemények oly szélsőségesek lehetnek egy-egy konkrét eset megítélésében is, hogy bizalmi legyen a talpán, aki ezt olykor közös nevezőre tudja hozni. Mert ma még akad olyan munkahely, ahol a szükség törvényt bont elve alapján az lesz éppen a bizalmi, aki elvállalja. Nem hálás szerepkör, mert aki a választáskor „mindegy nekem, legyen akárki” jelszóval nyújtotta fel a kezét, alkalmasint nem tapsol a bizalmijának, ha őt érintő dologban nem a javára dönt.

Kinek a bizalmából?

A mindegy, hogy ki, csak valakit nevezzünk ki véglet mellé társul egy másik is, amikor a főnök jelöli ki a bizalmit. Ez az ember továbbra is inkább a főnöke, mint a társai bizalmát bírja.

Igaztalan lennék persze, ha csupán ezeket a negatív példákat hoznám fel. Jól tudom, hogy annak a csepeli beállító lakatosnak szívből jöttek a szavak, amikor a következőt mondta:

— AGROPLAST?

— A Szabadság Termelőszövetkezeté.

— Ti mikor,?

— Jelentem, 22 óra tízkor kaptuk a riasztást... Kispestről két kocsival.— Kőbányáról?

— Mi is kettővel, mint a dabasiak.

Újvári András tűzoltó ezredes, a Pest megyei parancsnok összegezi a történteket, megállapodnak a további tennivalókban. Holnap, november 11-én megkezdik a részletes vizsgálatot. Mennyi lehet a kár?

Csizmadia Bertalan, az üzem tűzrendészet! megbízottja számolni kezdi az íves elemek üszkös helyeit. Hogy mennyit ért a berendezés, a szerszámok, hogy hány munkadarab volt bekészítve? Pontos számot csak jóval később lehet mondani..

Szerdán, nulla óra 40 perckor az oltás véget ért. Csapzott, fáradt emberek kezdik összerakni a vörös autók felszereléseit. Micsoda véletlen. Éppen a hatalmas víztároló melletti üzem gyulladt ki. A tűzoltók arca^semmit sem árul el, csak félmondatokat mondanak, ütemesen teszik a dolgukat. Talán nem is nagyon fáradtak? Inkább az lehet borzasztó, hogy megfeszített, keserves munkával se tudták az üzemet megmenteni... égett mint a zsír... de a még nagyobb kárt megelőzték, nem terjedtek tovább a széltől korbácsolt lángok.

Kriszt György

— A bizalmit, a főbizalmit csakis magunk közül szabad kiválasztani. Mint ahogy egy takarítónő sem lehet az irodisták bizalmija, úgy egy gazdasági vezető se legyen főbizalmi. Lehet valaki bármilyen rendes ember, akkor sem érezheti át maradéktalanul beosztottjainak gondját.

Az a bizalmi, aki semmit sem konyít a csoportjának a munkájához, bizony végképp nem fog ellentmondani senkinek, s partnere sem lehet a gazdasági vezétőnek.

— Máshol hogyan van, azt nem ismerem. De nálunk tény, hogy Marika, azaz Kun Andrásné bizony kinyitja a száját értünk — mondja László Béláné, a Nagykőrösi Konzervgyárban, Nála rátermettebb erre a posztra aligha akadna.

— Ha jutalom, avagy kitüntetés kerül szóba, megkérdez bennünket, nem lehet csak úgy suba alatt elintézni az ilyet, vagy éppen annak adni, aki szebben mosolyog valakire — teszi hozzá Nagy János- né.

— Nekünk sem mindegy, hogy ki áll ki értünk, őt nem kell szégyelnünk, annyi biztos — így vélekedik bizalmijáról Szabó Sándorné —, s a nyáron, a legnagyobb hajtás közben is ő volt az, akinek valamiért szólni lehetett. S lett is mindig foganatja. Rá még a férfiak is jobban hallgatnak. Le is teremtette őket, ha éppen nem akartak valamiben segíteni.

— Én másik oldaláról is ismerem — vallja Mécs László- né —, esküvőnkre ötszáz forint segélyt kaptam. Ö intézte el. De ha emberi problémám van, akkor tudom; hogy egy másik Marikát látok, nem a kardoskodót, a férfiakkal is vitába szállót, hanem egy megértő, okos asszonyt, aki ha kell, egy csendes szóval megnyugtat.

Kun Andrásné a Konzerv III-as üzemből huszonkét ember bizalmát bírja. S most, amikor a szakszervezeti bizottság tagja is lett, még inkább javasolhat, vitázhat nemcsak huszonkét ember, de sokak érdekében. ,

Közösen nté'legelnsk

A Konzerv III. lakatosműhelyében a férfiak már kevésbé beszédesek. Amikor azonban Demeter Miklósra terelődik a szó, aki közöttük dolgozik lakatosként, nem marad el a dicséret.

— Tőle tudjuk meg első kézből a gyárban történő változásokat, fontosnak tartja az információt — szól Bálint Ambrus■

— Érzéke van ahhoz, hogyan kell kapcsolatot teremteni. Amellett a munkájában nincs semmi hiba, sosem hivatkozik arra, hogy elvonja a

figyelmét a sok feladat — állítja Tóth Balázs.

S mennyire fontos kérdésről szólt! Vannak jó néhá- nyan, akik ha kinevezést kapnak kicsi posztra avagy nagyra, amely tulajdonképpen csupán társadalmi munka lenne, lassan, fokozatosan elfelejtenek dolgozni. Csak a fejükhöz kapkodnak, fontoskodnak, rohangálnak egyik főnöktől a másikig.

— Az régen rossz lenne, ha közöttünk valaki ezt megpróbálná — mondja az egyik lakatos —, nem sokáig vihetné a pálmát. De mái a harmadik ciklus igazolja, hogy jól választottunk.

Vita kerekedik. Éppen a kollektív szerződés egyik számukra igen lényeges kérdését, a törzsgárdatagság jutalmazását mérlegelik. Két ötlet hangzott el, mindkettőnek akadnak hívei. S hogy majd melyik álláspontot képviseli a bizalmi a tanácskozáson? Nos, nem vitás: a többségét!

Ékek jogaikkal

A Nagykőrösi Konzervgyárban 141 bizalmi tevékenykedik, sokféle, színes egyéniséget találhatunk közöttük. Ugyan nem mindig kaphat tapsot az, aki netán képes arra: szemtől szembe elmondja társának, nézd, veled valamennyien elégedetlenek, vagyunk, szedd össze magad, ha plusz pénzre igényt tartanál. De ilyenre is volt példa.

Másra is! Amikor az egyik vezető jutalmazni akart egy dolgozót, akinek három gyermeke volt, a bizalmi tett ellenvetést. A gyerekekért kapja a családi pótlékot, s ha valóban felelősséget érez irántuk, akkor állja meg jobban a helyét a munkában. A jutalom nem a gyerékek száma után jár, hanem a jó munkáért adható.

— _ Nálunk a bizalmiak többségé él a jogkörével — magyarázza Friss Antalné, a gyár szakszervezeti bizottságának titkára. — S az új szervezeti felépítés óta, a bizalmi testületeké a legfontosabb fórum. Nagyon sok múlik az ő rátermettségükön. s azon, hogy mennyire képviselik a társaik, a dolgozók érdekeit, s mennyire tükrözi egy-egy- tanácskozás a dolgozók véleményét. Nem nagy a kérésük azoknak, akik jelölték őket, csupán annyi, hogy mindig, minden körülmények között emberek legyenek a talpukon.

S a jó példáért náluk nem kell messzire menni. Bclánsz- ky Józsefné főbizalmi éppen a közelmúltban vette át kitüntetését a szakszervezetben végzett jó munkájáért. De jutalmának részesei mindazok, akik bizalmukkal megtisztelték, amikor rá adták voksu- kat.

Szalai Mária

Végső búcsú Fehér Lajostól