Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-08 / 236. szám
1981. OKTOBER 8., CSÜTÖRTÖK %WA av A vásárvárosban Újítási börze összesen 134 szellemi terméket — közöttük 38 találmányt mutat be a szerdán megnyitott építő- és építőanyagipari újítási, találmányi kiállítás és börze. A Budapesti Nemzetközi Vásár 18-as pavilonjában, az állandó építésügyi kiállítás területén közszemlére tett újításokat 27 építő- és építőanyagipari vál- ialat állította ki. A bemutatott szellemi termékeknek 60—70 százaléka más vállalatoknál is felhasználható, ennélfogva nagy figyelmet szentelnek a tapasztalatcserének. Ezért az építésügyi újítási kiállítások sorában első alkalommal újítási börzét is rendeznek. A börzenapokat október 8- án, 14-én, 15-én és 20-án rendezik. A kiállítás — amelyet szombat és vasárnap kivételével, október 21-ig tekinthetnek meg az érdeklődők —, nagyon jelentős, de nem egyetlen rendezvénye az októberben sorra került építésügyi műszaki tájékoztatási és újítási hónapnak. Ebben az időszakban több mint 400 helyen tartanak az ágazat vállalati újítási tanácskozást, s egyéb programokat, amelyeken újabb kezdeményezésekkel segítik a mozgalom kibontakoztatását. A gödöllői egyetemen rendezik Világélelmezési nap Magyar javaslatra az idén először rendezik meg a világélelmezés napját október 16-án. Ex dátumra azért esett a választás, mert 1945-ben ugyanezen a napon hozták létre az Egyesült Nemzetek Élelmezés és Mezőgazdasági Szervezetét, a FAO-t. Az esemény jó alkalom arra, hogy felhívják a figyelmet napjaink egyik legkritikusabb témájára, az élelmezés világméretű problémáira és a sok helyütt fellépő éhínségre. A világnap jelentőségéről annak hazai programjáról tájékoztatta tegnap délelőtt a sajtó képviselőit Lakatos Tibor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes a MÉM-ben. A miniszterhelyettes egyebek között hangsúlyozta, hogy a nemzetközi együttműködésnek konkrét formában kell kifejeződnie, és hogy a segélyek sem közép-, sem hosszú távon nem alkalmasak a problémák megoldására. A gondok megszüntetése sokkal inkább a fejlődő országok társadalmi reformjaitól, az agrárstruktúra átalakításától amely maga is nehéz és küzdelmes utat tett meg, amíg a mai mezőgazdasági termelési színvonalat elérte, sok tekintetben hasznos tapasztalatokat tud nyújtani a gondokkal küszködő országoknak. Szakértőinket készek vagyunk rendelkezésre bocsátani mind kétoldalú, mind multilaterális alapon. Hazánkban szakmai találkozókon emlékeznek meg a vi- lágélelmezés napjáról. Gödöllőn az Agrártudományi Egyetemen a szakemberek tanácskoznak arról, hogy milyen lehetőségek kínálkoznak — mindenekelőtt szakmai téren — az élelmiszertermelés növelésére a kedvezőtlen helyzetben levő országokban. Szakmai találkozókra kerül sor az agrárintézményekben is, másutt is. A Magyar Nemzeti Bank 100 forintos emlékérmet ad ki, a Magyar Posta pedig kétforintos bélyeget hoz forgalomba. A különböző szakmai rendezvényeken az előadók beszámolnak arról a közvetlen szakmai segítségről is, amelyet a magyar szakemberek nyújvárhatók. E feladatok végre- i tanak egyfelől a fejlődő or- hajtása az érintett országok j szágok mezőgazdászainak képvezetőin, azok felelősségválla- zésénél, illetve a helyszínen, a lásán is múlik. Magyarország, 1 termelés korszerűsítésénél. Nincs üzlet kockázat nélkül? Egy vállalkozás és annak távlatai — Mikor kezdődött meg a termelés? — Október elsején. Mind az ötven emberünk az NSZK-ban van, az igazgatótól a szakmunkásig mindenki. — És meddig maradnak? — Három és fél évre szól a szerződés. ★ Fenti beszélgetésből valószínűleg kevesen következtetnek arra, hogy egy magyar mező- gazdasági termelőszövetkezet vállalkozásáról van szó. Amiről viszont szó sincs az az, hogy a közös gazdaság munkaerőt ajánlana ki. A szakképzetlen vendégmunkások alkalmazásának ideje egyébként is le-_ járt. Hogy mennyire, arra vonatkozóan hadd idézzünk egy autentikus forrást a Német Szövetségi Köztársaságban megjelenő Süddeutsche Zeitung 1981. augusztus 24. számát: az NSZK-ban nemhogy hamarosan, de még a belátható jövőben sem lehet helyreállítani az úgynevezett teljes foglalkoztatottságot. Az idén és jövőre 1,3—1,4 millió között mozog a munkanélküliek száma. Nem vendégmunkások! — De mit mond a témáról a gödi tsz elnöke, dr. Golda István? — Nézze, a jobb anyagellátás a fegyelmezettebb munka eredményeként odakint 6—800 ezer, míg idehaza egy szakmunkás két, legfeljebb háromszázezer forint termelési értéket állít elő. Tulajdonképpen örülnünk kellene a magyar szakmunka felértékelődésének. Ez korábban egyáltalában nem volt jellemző a tőkés piacra. De a leglényegesebb mégis az a dologban, mi sohasem adtuk el külföldön a munkaerőt. Eddig is csupán annyi történt, vállalkozás formájában gyárakat tataroztunk, házakat . építettünk, kábelt fektettünk. Nem az embereink létesítettek kapcsolatot a tőkés munkaadóval, hanem a szövetkezet szerződött meghatározott tevékenységre meghatározott összegért. — Ügy tudjuk a mostani az NSZK-ban működő húsgyórhoz kapcsolódó feladat és a már említett építőipari tevékenység között mégis van különbség. Jogilag is természetesen. — Valóban. Először is az, hogy ezúttal külkereskedelmi vállalat közvetítése nélkül, eseti exportjog alapján kötöttünk szerződést a tulajdonossal; az amerikai részvénytársasággal a Five Diamonds Corporation- sel. — Kérem ismertesse részletesebben az üzlet lényegét. Tőke, beruházás nélkül — Nagyon leegyszerűsítve a dolgot, a következőkről van szó: a ma amerikai tulajdonban levő üzemet a csődbe jutott német gyárostól vásárolta meg a Five Diamonds Corporation. — Mi a vágóhíd és a húsfeldolgozó termelésirányítását, illetve magát a termelést vállaltuk. Köteleztük magunkat, hogy a három és fél év alatt 190 millió márka értéket állítunk elő. Vagyis beruházás tőkeinvesztálás nélkül tizen- négymillió márka nyereséghez jutunk hozzá. Az ügylet persze kockázattal jár. Ha a 190 milliós teljesítés nem sikerül, akkos az elmaradás 18 százalékát fizetjük kötbérként. Igaz, azt is bevettük, a szerződésbe, ez az összeg nem lehet nagyobb 5,6 millió márkánál és csak akkor válik esedékessé, ha a mi hibánkból adódik a tervtől való eltérés. Ugyanis az alapanyag-ellátás, az élőállatfelvásárlás és a késztermék értékesítése a külföldi pártner feladata. Az ő tevékenységükért nem vállaltunk felelősséget. — A rossz nyelvek szerint az önök esetében a fejlett és fejletlen országok gazdasági kapcsolatának ez utóbbiakra nézve nem éppen kedvező módozata valósul meg: az erősebb adja a nyersanyagot, értékesít és ehhez olcsó munkaerőt vesz igénybe. Vagy mégsem? Megveszi a részvényeket — Az eddigiek alapján talán levonható ilyen következtetés. Ám a nyugat-németországi vállalkozás további lehetőségei egészen más megvilágításba helyezik a dolgot. Hangsúlyozom azonban, a szövetkezetnek nem volt, ma sincs joga tárgyalásokat folytatni a tevékenység bővítéséről. Ezért csupán azt mondhatom el, amit a részvénytársaság felajánlott. — Nevezetesen? — Éppen az élőállat-kivitelt. Akár már karácsonyra vihetnénk ki pecsenyebárányokat. De szívesen vennék, ha a gyár teljes alapanyagát mi biztosítanánk. Sertést, juhot szarvas- marhát, és baromfit egyaránt. S ami a legfontosabb, nem a közös piaci kontingens terhére. (Goldoljunk az EGK -baromfi- háborújára. az angolok szárnyas import korlátozására. A karácsonyi ünnepekre belföldi tenyésztőket előnyben részesítve, csak hazai hizlalású pulykát akarnak megvenni a szigetországban. A szerk.) Ha két év alatt 2,5 millió dollár értékű élőállatot szállítunk, a részvények 30 százaléka a miénk lesz, tehát megkapjuk a tulajdonjog egy részét. Ezek azonban egyelőre csak lehetőségek ... Sokat beszélünk manapság pénzügyi egyensúlyunk problémáiról. Szeretnénk minél többet eladni a tőkés piacokon, já'vítani a kivitel és a behozatal arányát. Serkentjük, biztatjuk a vállalatokat, szövetkezeteket a kezdeményezésre. Vi- vátot kiáltunk, ha nyélbe ütnek az érintettek egy szerződést. Aztán amikor munkához látnak a többre képes emberek, megkezdődik a nagy kétkedés. A gödi Dunamenti Tsz-re sokan néznek tágra nyílt, furcsál- ló szemekkel, különösen azok, akik a tőkés exportot jobb szeretnék az idők végezetéig a tabuk között számontartani. Bűnös mesterkedést sejtenek, pedig csupán annyi történt, egy dinamikusan fejlődő nagy szövetkezet kockáztat és felelősséget vállal. És bízik tudásában, amely nyereséget hoz. Valkó Béla A jövőért miénk a felelősség Beszélgetés S. Hegedűs Lászlóval, a HNf Országos Tanácsának titkárával „Létrehoztuk a környezetvédelem olyan rendszerét, amely nemcsak a károsodásnak állja útját, hanem a fejlődést is biztosítja." — mondja ki a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusán elfogadott programnyilatkozat. Nem sokkal később a magyar országgyűlés törvényerőre emelte az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvényt. Nagyon kellett már ez a törvény. Egyrészt azért, mert a bennünket körülvevő természetet s lakóhelyünkként szolgáló településeinket is igen veszélyes károsodásoknak tettük ki, éppen mi, emberek Másrészt az ipar fejlődése, a mezőgazdaság kemizálása rohamléptekben halad előre, újabb fenyegetésekkel — a környezet ellen. Időszerű volt azért is, mert segítségével megelőzhető a további rontás, illetve csökkenthető a már meglevő ártalmak romboló hatása. Mi minden történt az utóbbi öt esztendőben a környezet védelme ügyében? Erről beszélgettünk S. Hegedűs Lászlóval, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárával, Pest megyei 24. választókörzetének országgyűlési képviselőjével. __♦ Környezetünket elsősorban | beruházási óhajjal áll elő ■— ml magunk pusztítjuk, akarva, j holott tudjuk, hogy erre nem _.—*■— ------------------------ mindig van szükség. Nincs ma ol yan cég Magyarországon — Pest megyében sem —, amelynél a technológiai fegyelem szilárdításával, nagyobb körültekintéssel, üzemen belüli egyszerű megoldásokkal, házilagosan ne lehetne tenni érdemben a környezetvédelemért. Máshol azt látjuk, hogy megvannak a megfelelő berendezések, de nem használják azokat kellő hatásfokkal. A népfront javasolta, hogy vizsgálják fölül a bírságolási rendszert, s éppen az előbb említett jelenségekre is terjedjen ki a figyelem. Javasoltuk — s az Országos Környezetvédelmi Tanács napirendre fogja tűzni —, hogy próbáljuk megoldani a kommunális gondok közül például égy-egy község szennyvíztisztítását kevésbé komplikált, ezért lényegesen olcsóbb eljárásokkal, s ne csak átmeneti jelleggel, hanem véglegesen. Milyen jól bevált Kecskeméten, Gyulán az oldómedencés tisztítás. Érdemes tanulmányozni. • Ez a törvény — akárcsak E akaratlan. Kimondhatjuk-e ma | már, hogy a törvény megszüli ietése óta a társadalom pol- E gárai nagyobb felelősséggel vi- = seltetnek a föíd,_a víz, a leve| gö, az élővilág, a __természeti i tájak és lakóhelyük iránt? — Kétségtelen, hogy lényegesen fejlődött a társadalom felelősségtudata az utóbbi esztendőkben. Egyre inkább igénylik az emberek a tisztább környezetet, a szebb, egészségesebb erdőt, mezőt. Ez az igény szükségképpen magatartásukat is motiválja, ezt bizonyítja például, hogy tavaly a településfejlesztést segítő társadalmi munkából egymilliárd forintra tehető annak a tevékenységnek az értéke, amelyet az ország lakossága a környezet megóvása érdekében folytatott. Jártunkban-keltünkben tapasztalhatjuk: egyre többen ügyelnek saját házuk tája rendjére, csinosítására is. Ugyanakkor hiba volna elhallgatnunk, hogy a másik oldalon ott virít a hanyagság, a fölháborító nemtörődömség, aminek ha nem vetünk gátat, elszennyezi az egész országot. Éppen ezért követelik a tisztességes, felelősségérző emberek a határozottább föllépést ez ellen. Persze büntetésekkel sem, de büntetések nélkül sem oldható meg a környezet- védelem. Törvénytárunkban szerepel a környezet elleni bűntett fogalma. Hazánkban az utóbbi öt év alatt el is követtek néhány ilyet. Mégsem érezzük, hogy eléggé szigorú volna a retorzió, pedig annak híre is megelőző hatást gyakorolna. Tovább fejlődhetne az imént említett felelősség- tudat; ha a társadalom fokozottabban érezné a számonkérés súlyát. • Valóban nem vagyunk eléggé következetesek. Abban a felismerésben sem, hogy akad egy csomó dolog, amihez nem kellenének újabb forintok, s mégis a kömyezetvédelmet szolgálnák. Mi a véleménye erről? — Szomorú tapasztalat: amikor fölszólítanak illetékesek egy-egy vállalatot. a kör- nyezetszenyezés csökkentésére, vagy megakadályozására, az rögtön néhány milliós, nemegyszer sok száz milliós a többi — nem öncélú, jól megfontolt közös érdekeinket védi. Miben látja a nyitját a törvény maradéktalan végrehajtásának? — Döntő jelentősége vari ebben is az állami és a társadalmi tevékenység pontos összehangolásának. A végrehajtás feltételeinek megteremtése állami feladat. Az erre fordított költség, energia az eredményekben mindenképpen megtérül. Pontosabban szólva: mindennél fontosabb, hogy az együttműködés a konkrét munkák esetében zavartalan legyen, hogy elkerüljük az úgynevezett párhuzamosságokat, magyarán ne forgácsoljuk szét a társadalmi erőket különböző helyeken, egy időben folytatandó azonos munkákra. De eddigi rossz szokásainkat is el kell hagynunk. Teszem azt, ideje volna véget vetni az egymást érő tanácskozásoknak ez ügyben is. Azokat, amelyeken mindig ugyanazok, ugyanazzal a mondókával lopják egymás idejét. A valódi problémákról szóló felelős eszmecserékre igenis szükség van. De nem biztos, hogy ezeken kizárólag a tanácstitkár, a gyárigazgató, a szövetkezeti elnök tárgyalhat. Valószínűbb, hogy időnként kisebb beosztású, ám magával az üggyel behatóan foglalkozó ember inkább képes érdemben szólni, elősegíteni a lehetőségekhez képest optimális döntést. 9 Konkrét feladatokat cm- 5 legettünk. Ezekkel kapcsolato- = san milyen tapasztalatai van- 1 näk Pest megyében, úgy is, E mint országgyűlési képvise= lőnek? __________________________ — Pest megyében született a kezdeményezés, melynek jelszava: Közös otthonunk. Ez azonban nemcsak ennek a megyének szól. Országosan követendő példa. Érdemes volt meghirdetni — és éppen így meghirdetni — a környezetvédelmi programot. Az otthon fogalma köré csoportosulnak a legvilágosabban azok az érzelmek, amelyek a rendre, tisztaságra, felelősségre buzdítják az embert. S egy megyét otthonnak nevezni egyáltalán nem mesterkélt. E szűkebb hazánk népességét éppen úgy összefonják, erősítik, védik a közös érdekek, mit egy családi otthon lakóit. Éppen úgy hozzánk tartoznak a települések a maguk egészében, mint a konyhánk, a kamránk, az udvarunk. Hiába tartjuk rendben a magunkét belül a küszöbön, ha kilépve fölfordulást, szennyet, ápolatlanságot találunk. Ez a jelszó — ami önmagában semmit se érne — nagy tömegeket vonzott a megyében. Mérhető is a megmozdulás hatása. Hogy meddig? Egészen addig, amíg külön-külön és együtt is megbecsüljük, amit a környezetért a társadalom alkotott. Nézzük Szentendrét például, ahol önzetlenül tették rendbe a lakók a Bykkös-patak medrét, partját. Ha munkájuk gyümölcsét bárki büntetlenül tönkreteheti, többé nem valószínű, hogy azonos lelkesedéssel indulnak új akcióba. Mert aki padot rongál a parkban, telefonfülkét tör az utcán, megbünteti a törvény. És aki a tisztaságot töri össze, az megmeneküljön? A Közös otthonunk akció magatartássá válhat, ha Pest megyében is kiegészítik egymást a megbecsülés s a következetes számonkérés. Mi a jövőért is felelősek vagyunk. Bálint Ibolya Megújulás a brigádmozgalomban Változások az MCM dióséi gyárában Mind gyakrabban hallani arról, hogy ellaposodik a szocialista brigádmozgalom, formálisak a vállalások, egyre automatikusabb a díjazás, törvényszerű az ilyen-olyan fokozatok elérése. Hovatovább már az egész mozgalom léte is megkérdőjelezhető, mondván: minek olyat vállalni, ami egyébként is kötelességünk? Kötelességvállalás A Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárában a dolgozóknak több mint fele szocialista brigádtag. Egy vállalati kiváló brigád van, 13 aranyfokozat, 19 ezüst, 12 bronz és 14 kiváló brigád — a címekből tehát itt sincs hiány. Ám felismerték a formalitás veszélyét, felajánlásaikat ezért felülvizsgálják, s az új követelményeknek megfelelően kívánják átdolgozni. Az eredmény még a jövő titka, e pillanatban a szándék a 'fontos. Ékről kérdeztük Kisnémet Andrást, a munka verseny felelősét. — A vállalat szakszervezeti bizottsága szeptember közepén foglalkozott a szocialista brigádok tevékenységével, s megállapította, hogy — mivel a gyár teljesítette termelési terveit — a mozgalom jól töltötte be feladatát. Az idén nyolcvan fővel nőtt a taglétszám, a vállalásokat és a pótvállalásokat maradéktalanul teljesítettük. A kialakult szabályoknak megfelelően díjaztuk a brigádokat, az aranykoszorúért kifizettük az ilyenkor szokásos 700 forintot, és így tovább. Ez azonban nem minden. Ahhoz, hogy a brigád- mozgalom kilépjen a sematizmusból, sokat kell tennünk. Mindenekelőtt tisztáznunk kell, mi a vállalás, és mi tartozik a kötelességek közé. Megváltás Az utóbbit követelnünk kell, az igényeken túlmutató erőfeszítéseket viszont csak kérhetjük. Hadd mondjak példát. Vállalatunk létszámgondjait csak részben oldhatjuk meg belső szervezéssel, adminisztratív és gazdasági intézkedéssel. A terv maradéktalan te’- jesítéséhez a brigádtagok 3—4 százalékos, rendszeres termelési túlteljesítése kellett. Augusztus elsején bevezettük az ötnapos munkarendet, a teljesítményt csak. úgy tarthattuk, hogy a brigádok további erőfeszítését kértük és kaptuk. Sikerült megvalósítanunk az úgynevezett melegváltást. A műszak vége és a következő műszak kezdete közötti időkiesést a minimálisra csökkentettük. Ez csak a brigádtagok egyetértésével és — nem elhanyagolható tényező! — példamutatásával sikerülhetett. Sókat kell tennünk a díjazás rendszerének felélesztéséért is, a jóleső elismerésért Elsősorban szakítanunk kell a beidegződött szabályokkal. csak valódi teljesítményekei szabad elismerésre méltatni. Sok lehetőség van, s azokat meg kell keresni, bármilyen fáradsággal, mert csak így kerülhetjük el a formalitást. Egy példa erejéig hadd szóljak magáról a példamutatásról is. Vállalatunknál régi gond, hogy igény ván, de csapágygyártó szakemberképzés nincs. Többször próbáltunk már tanfolyamokat szervezni, előadásokat tartani, nem sok sikerrel. A dolgozók nagy része el sem jött, meg sem értette az anyagot, vagy azt, hogy egyáltalán miért van erre szükség. így akarjuk Véleményem szerint a szocialista brigádok tagjai sokkal közvetlenebbül, célratörőbben értethetik meg a műszaki intelligencia fontosságát kollégáikkal, mint egyes nagy tudású előadó. És vonatkozik ez a gyáron belüli magatartástól a tisztaságig, mindenre. Olyan ösztönző rendszert kell tehát kialakítanunk, hogy ezek a hatások érvényesülhessenek. A jövő évi terveket e szempontok szerint kívánjuk ösz- szeállítani. Még nem mondhatjuk, hogy minden sikerülni fog. De így akarjuk. Kolossá Tamás
