Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-04 / 233. szám

1981. OKTOBER 4., VASÁRNAP %/Cnhm Évtizede senki sem hitte volna Nyár végén a Ráckevei-Dunán Autóorvoslás. Az elmúlt egy év alatt több spe­ciális műszert vásárolt a Magyar Autóklub budapesti Boldizsár utcai műszaki állomása. Ezekkel a berendezésekkel — napi tizenhat órán át — az elmúlt fél év alatt negyvenötezer műszeres beállításra került sor. A naptár őszt mutat, az : időjárás inkább kellemes nyá­ri reggelt idéz. Lassan, mél- j tóságteljesen hömpölyög a valcer-király megénekelte kék Duna. Az országokat, népeket összekötő folyónak egy — az egészhez mérten pa­rányi szakasza alig több mint egy évtizede a legszebbé, a legfontosabbá lett több tízezer Pest megyei és fővárosi szá­mára. A Kvassay-zsiliptől Tassig nem lankadó és min­dig újat szülő lendülettel mun­kálkodnak azon az itt élők, az itt üdülők, hogy megőriz­zék, továbbfejlesszék, kelle­Tanácsülés volt Tápióbicskén A legnagyobb vihart kavarta Közismert, hogy az országgyűlési képviselők közéle­ti tevékenysége milyen sokrétű. Nem merül ki abban, hogy részt vesznek a parlament ülésszakain, a különbö­ző országgyűlési bizottságok munkájában, alkotmányos kötelességük értelmében rendszeresen beszámolnak vá­lasztóiknak arról, hogy mit végeztek, illetve fogadóórá­kon találkoznak választóikkal. Megbízatásuknak nem is volnának képesek lelkiismeretesen eleget tenni, ha nem élnének úgyszólván együtt körzetük valamennyi telepü­lésével, ha nem látogatnának el rendszeresen a különbö­ző községekbe, hogy testközelből érzékeljék, mi foglal­koztatja o lakosságot. Mi legutóbb Matula Pált, a KGYV tápiószelei gyárá­nak üzemvezetőjét, a megye 6. számú választókörzetének képviselőjét kísértük el egy ilyen látogatásra, mégpedig Tápióbicskére, a községi tanács ülésére. A képviselő ide­je itt sem telt hiába. Érdekes — és a lakosság közérzetét eléggé mélyen befolyásoló — részleteket tudott meg a község mindennapjairól. Lássuk hát, miről tárgyalt a testület, Láng Ferenc­nek, a községi tanács elnökének vezetésével. A tanácselnök először tájé­koztatta a testület tagjait ar­ról, hogy milyen napirendek­kel foglalkozott a végrehajtó, bizottság a legutóbbi tanács­ülés óta, majd beszámolt a je­lenlevőknek azokról az intéz­kedésekről, amelyeket a falu­gyűléseken elhangzott javasla­tok figyelembevételével tettek. (összesen harminchat közérde­kű bejelentésről, véleményről van szó, közülük legtöbb a viz, az óvoda, az intézményes szemétszállítás problémáit, il­letve az utak állapotát érin­tette.) A községben egy esztendő alatt szinte valamennyi föld- utat legyalulták, hengerelték, három kilométernyi gyalogjár­da épült több mint kétszáz­ezer forint értékű társadalmi munka segítségével. Végleges helyükre kerültek a buszvá­rók- , x 4 = Pozsgal Jánosné tanácstag = (tsz-üolgozó)! = — Vannak azonban a szele­I ken olyan földutak, amelyeket E a lakók töltögetnek. Körzetem 5 nevében kérem, tegyük lehe- = tövé, hogy intézményesen szál- ! ittsanak töltőanyagot ehhez, nem = mindenki áll úgy, hogy bírja S pénzzel. Nem beszélve arról, E hogy így hepehupás marad az E út, hiszen ki magasabbra tölti £ a háza előtt, ki kevésbé. Aki § csak a kertjéből tudja kihor- E dani a kátyúba a gazt, nem E sokra megy vele ... £ Tanácselnök: £ — Az Április 4. Tsz Jelenle­! VÖ elnökével, Lengyel Jánossal = már beszéltünk Is erről: amint E készen lesznek a nagy beta- | karitási munkákkal, a gazda- S ság segít ebben. _ Befejeződött a Pilisi út kö­vezése. Érdemes megjegyezni, hogy az útépítés során a gaz­daság Steinmetz szocialista brigádja társadalmi munká­ban kövezte és töltötte fel ho­mokkal az alapot. (E munka értéke körülbelül hatszázezer forint.) Döntött a testület ez ügyben a lakossági közműfej­lesztési hozzájárulás mérté­két illetően is. 5 Tanácselnök: = — A hozzájárulásból le lehet E vonni bizonyos összeget annak 1 fejében, hogy az utca lakói a ~ maguk portála előtt rendsze- E résén tisztítják, gondozzák az S útpadkát, a vízelvezető árkot. E Csicsó Mihály tanácstag s (tsz-nyugdíjas): = — És mi legyen azokkal, E akik szívük szerint vállalnák E ezt a munkát, de idősek lévén, S erejükből, egészségükből nem E futja? Ugyanakkor igen ala- “ csonv a jövedelmük? Be tud- = ják ők fizetni a hozzájárulást? S Tanácselnök: E — A testület nevében is ko­ri szőnöm az észrevételt. Termé- S szetes, hogy a szociális Röriil- = menyekre tekintettel, alapos in- E dók esetén, mérsékelhető a be- E fizetési kötelezettség. A döntést így, kiegészítve elfogadta a testület, egy ta­nácstag tartózkodott a szava­zástól. A beszámoló érintette a község egészségügyi ellátását is. Nem mondhatni, hogy ez nem okoz számtalan problé­mát. Persze, nem a körzeti orvosban, dr. Léder Józsefben van a hiba. Nem. Sokkal in­kább a körzet méreteiben. A tápióbicskei orvosé a járás legnagyobb körzete: 3086 la­kos, azaz az egész község. Ek­kora létszám azonban még nem jogosult arra, hogy kétfe­lé osszák, s két orvos lássa el. Ezért hiába kérik a második körzetet. Sokat segitene, ha a szom­széd község, Tápiószentmárton gyermekorvoshoz jutna, oda eljárhatnának Tápióbicske 14 év alatti polgárai is, ezzel könnyítve saját orvosuk hely­zetét. De hiába bármi, nem jelentkezik gyermekgyógyász a mártoniak pályázatára. S a fogorvos? Le tudnák telepíte­ni a bicskeiek, ha volna vala­ki, aki vállalná a községet. Most? A Pestről járó fogászok sűrűn váltják egymást. „Mire tömni kell a fogat, nincs itt, aki kifúrta” — járja a mon­dás a faluban. Szó esett még a község köz- világításának felújításáról, az öregek napközijének kialakí­tásáról, a vízmű megépítésé­nek lehetőségéről (a tanul­mányterv már elkészült, a ku­takat 1983-ig kellene megfúr­ni, ha kerülne rá pénz, cél­keretből), az intézményes sze­métszállításról. Ez utóbbi kap­csán Dudok Illés vb-titkár ta­nácsrendelet-tervezetet terjesz­tett elő a köztisztaság fenn­tartásául. A tervezetet a tes­tület elfogadta. A legnagyobb vihart az óvodaépítés körülményei ka­varták a tanácsülésen. Az óvoda, melynek ügyei meg­annyi községi, járási, megyei erőfeszítés ellenére oly las­san haladnak. A kivitelezést, végre, a Naqykátaí Járási Éní- tőipari Szövetkezet vállalta, miután a tervező — a Mező- gazdasági Tervező és Beruhá­zási Vállalat (magyarán AG- ROBER) Pest megyei kiren­deltsége — már megvolt. Pa­taki Márton, a körzet mevyei tanácstagja mondta, tervezőt se volt könnyű találni.. Az óvoda építésére a köz­ségnek az idén 1 millió 300 ezer forintja van. Ehhez ad­na a helyi tsz fejlesztési alap­jából ebben az évben 250 ez­ret, jövőre ugyanannyit, ösz- sízesen félmilliót. A megyei támogatás a következő esz­tendőben 1 millió forint len­ne. Az óvodára Tápióbicskén — mint szinte mindenütt a megyében — éSetően szükség van. Az építkezést elkezdeni azonban a rendeletek értel­mében csak engedélyezési ok­irat birtokában lehet, annak kiadásáig az OTP zárolja az építkezésre fordítható pénzt. S okirat mikor születhet? Ak­kor, amikor van fedezeti iga­zolás. Márpedig a bicskeiek­nek ilyen nincs, mivel még nincs együtt a pénz. Póthi­telt kértek a megyei tanács­tól, várják a végrehajtó bi­zottság döntését. Amennyiben ugyanis ígérvényt kapnának a póthitelre, meglenne az en­gedélyezési okirat is. = Tanácselnök: = — ismerve a helyzetet, a | nagykátai Magyar—Koreai Ba- = rútság Tsz felajánlott 40 szál § pallót, 25—30 négyzetméternyi = . nyárfa deszkát a lábazat zsá4 = hízásához, valamint Tápióbics- = kén lakó dolgozói után szá- £ mitva fejenként ezer forint £ hozzájárulást, pénzben, vagy £ társadalmi munkában. Hogy I még ősszel kezdhessünk epn- E kezni, a helyi szövetkezet meg- § vásárolná a sódert, a cementet, £ de a pénzügyi szabályzók er- E telmében nem teheti. Csak át- E utalhatja a rá valót. Az OTP E pedig zárolja, mint mondot- £ tam. Várni kell, Es várunk, I reménykedve a megyei tanács E vb kedvező döntésében. E Madaras Edéné tanácstag (is- £ kolaigazgató): E Az ember azt hinné, ha E már döntött a szövetkezet, £ hogy támogatja a gyermekin- E tézmény építését, úgy teheti 1 ezt, ahogy jónak ígérkezik.' = Kár, hogy a rendeletek ezt E a legjobb szándék ellenére is E megakadályozzák ... £ Bori József tanácstag (ta- E nár): E — Magam, s minden tisztes- | séges ember, ellene vagyunk a £ fegyelemsértésnek. De most, = magunk közt szólva, nem me- E rúl föl senkiben a kérdés: E miért nem szegjük meg a sza- ! bályokat? Miért nem kezdünk £ engedélyek nélkül az építkezés- E hez? Ha tető alá hoztuk az E óvodát, még kitüntetést is £ kaphatna, akit a szabálysze- 1 gésért most megbüntetnének. A helyzet a következő: ha vállalná is valaki a bűnbak szerepét, nem Lehetne elkez­deni a kivitelezést. Hogy miért? A napokban megpróbálták ki­tűzni az épület helyét. S mi történt? Kiderült, hogy kisebb a hely a válósáQban, mint a tervdokumentációban.. = Rácz Sándor tanácstag (fű- = részgépes): E — tírti ezt valaki? Hogyan = lehetséges az, hogy egy épü- I let nem fér be oda, ahová E hozzáértő emberek tervezték? S Akkor hiába akarjuk az idén E elkezdeni? A tervező nem = mérte le a területet? Vagy ha E mérte, hogyan/ s mivel mér- E te? Hozzáértő ember ... E Molnár János tanácstag (pos- 5 tás): E — Kérdezem: bízhatunk-e ab- E ban, hogy megkapjuk a pót- E hitelt? S ha igen, a későbbi = pénzünk elég lesz-e ahhoz, E hogy be is fejezzük az óvodát, E ha egyszer mégis sikerülne el- E kezdeni?. .. A tanácselnök bejelentette, hogy október 1-re egyeztető tárgyalásra hívta a tervezőt, s a kivitelezőt. Az országgyű­lési képviselő csak annyit mondott: reménykedik a me­gyei vb kedvező döntésében. Bízik abban, hogy végül sike­rül az óvoda, ha korábban nem, hát 1984-ben át lehet ad­ni. Bálint Ibolya messé, az értéket teremtő em­berhez méltóvá tegyék a Rác­kevei (Soroksári) -Duna-ágat. Fellélegzett a folyó Kovács J. Gyula, a Közép- Dunavidéki Intéző Bizottság főtitkárhelyettese, a folyó­szakasz szerelmese: — Csak úgy ér az egész va­lamit, ha látja is, mire jutot­tunk — érvel, miközben a fe­hér Wartburggal az egyre erősödő hétvégi forgalomban kifelé igyekszünk a főváros­ból. Terítékre kerül eziután az elmúlt tíz esztendő ... Aki ismerte akkoriban a Ráckevei-Dunát, joggal hiheti ma, talán egészen más vidé­ken jár. A szeméttelepek he­lyén parkok, játszóterek, sportpályák kínálnak kikap­csolódást. ^Ez idő alatt felléle­gezhetett az olajtól, szenny­víztől fuldokló folyó, új élet­re keltek a délegyházi bánya­tavak. — Nem vólt könnyű évti­zed, sok erőfeszítés, gyözkö- dés, olykor vita árán jutot­tunk el odáig, ahol ma tar­tunk — magyarázza Kovács J. Gyula. — A legnehezebb ta­lán az a csata volt, amit az emberi tudat megváltoztatá­sáért, a szemléletformálásért vívtunk. Fel kellett ébreszteni az itt élőket, az üdülnivágyó- kat, hogy csak akkor lehet igazi üdülőparadicsom a Du- na-szakasz, ha ők is besegíte­nek. Ebben nem volt hiány. Te­kintélyes lista kerekedne ki belőle, ha számba vennénk va­lamennyi vállalkozásukat, a sok-sok óra társadalmi mun­kát, az összefogást, amelynek eredménye az újjáéledt folyó­szakasz. Gyerektől a nagyapáig — Nézzen csak jobbra — tanácsolja, s rögtön magya­rázatát is adja a főtitkárhe­lyettes, mit kell észrevennem a Soroksári útról látható tég­lagyári agyagbánya kissé még rendezetlennek tűnő képén. A szemételhordás, a földfeltöl­tés, a fák ültetése folyamato­san halad, szorosan együtt­működünk a fővárosi tanács Közterület Fenntartó Vállala­tával. A készülő tervekben az egykor elhanyagolt területre remekbe szabott kempinget ál­modtunk. Lassan, de a korábbi hely­ben járáshoz képest óriási lép­tekkel fejlődött a Duna rác­kevei szakasza, változott a partján meghúzódó települé­sek képe. Dunaharasztin a templom melletti szeméttele­pet nem kis munka árán, de felváltotta egy pici, kellemes pihenőpark. Amikor kihelyez­ték a táblát, amelyen az állt Köszönjük, hogy segít a park tisztaságának megóvásában, sokan kétkedve ingatták a fe­jüket, mire jó ez, másnapra úgy is lába kél az egész táb­lának. Nem lett igazuk... Mondhatnánk, apróság. Ta­lán az, de mégis napnál fé­nyesebben bizonyltja, a biza­lom, a jó példa, egy közösség igénye végül is nagyban for­málhatja a mégoly nehezen változó szemléletet, gondolko­dást is. Ha a fővárosból ér­kező mérnök, hivatalnok vagy munkás megfogta a lapát nye­lét, hogy legyen útja, villanya, vize, hát a helyi lakosok sem nézhették tétlenül: tény, s nem a toliforgatói túlzás írat­ja ide, a kisgyerektől a nagy­apáig mindenki talált magá­nak tennivalót például a szi­getbecsei strand építésében, vagy az őszi, tavaszi nagyta­karítások során, amikor va­lósággal újjávarázsolják az itt élők az egész térséget. A szigetbecsei egyébként a ki­lencedik volt a strandok so­rában, amelyet az összefogás hívott életre, s alighanem az­zal a rekorddal is büszkélked­het, ilyen kevés pénzből für­dőt még nem építettek a me­gyében, de talán az országban sem... Sokszoros haszonnal Már Szigetszentmiklóson járunk. A múltból és a jelen­ből lassan a jövőre fordul a szó. S de sokszor elhangzik a bűvös szó: kellene... A 39 te­rületi üdülőhelyi bizottság már elkészítette a saját újabb öt esztendőre szóló ötéves tervét. Az 1981-es évre 35 millió fo­rint értékű társadalmi mun­kát programoztak. S mi való­sult meg ebből? — Ez év más, mint a többi volt — magyarázza Kovács J. Gyula. Egyesültünk a Dunaka­nyar Intéző Bizottsággal, s bár ez a tény, a gyakorlati munkában, a területi bizott­ságok életében nem hozott gyökeres változást, az átállást megéreztük. Az új felállásban is egyetlen célunk van, még több helybelit, üdülőt meg­nyerni ügyünknek, még szoro­sabbá tenni a tanács és az üdülök kapcsolatát, azon igyekszünk, hogy a tíz-tizen­egy éve tartó lendület ne tör­jön meg. Szép tervekben, elképzelé­sekben nincs- hiány. Most olyan sikerekkel dicsekedhet­nek, amelyet az ország egyet­len üdülőkörzete sem produ­kált, s ez kötelez. Évekig tá­mogatás híján, csak saját ere­jükre számíthattak, ma már nincsenek egyedül ötleteik va­lóra váltásában, hiszen közis­mert a vékonyan csordogáló forintok itt sokszoros hasz­not teremnek. — Azért van még harcolni való! — nyugtat meg a főtit­kárhelyettes. Jó lenne, ha ezt a kerítést, ezt a földet mi kaphatnánk meg —, mutat a Csepel Autógyár melletti le­döntött betonkerítésre, föld­hegyekre. A partszakasz ren­dezésénél jól használhat­nánk ... Útbontók A közelmúlt egyik regge­lén éktelen zaj riasztotta fel a budaörsi lakótelepen élő­ket. Egy kompresszorral és egy légkalapáccsal dolgo­zott három ember. A két- három hete leaszfaltozott utakat törték fel. Körülbe­lül egy méter széles sávot vágva. Garamszegi Gyula műve­zető elmondta, hogy a gö­döllői központú Közmű- és Mélyépítő Vállalattól jöttek. Valamelyik villanyszerelő vállalat fog ide vezetékeket lerakni, a lakótelep túlsó szélén levő térvilágításhoz, illetve oszlopokhoz. S hogy miért ekkor, s nem az asz. faltozás előtt csinálták? Azt nem tudta: ők most kapták meg a munkát. A villany­szerelők után is Ők hozzák helyre. Ha tudják... — De ezt már a kompresszorkeze­lő tette hozzá, s azt is mond­ta, hogy ezek az utak olyan simák soha nem lesznek, mint eredetileg voltak, s a toldozás miatt fönnáll a veszély, hogy az esővíz le­szivárog a vezetékekhez. Építészmérnök ismerősöm megerősítette a kompresz- szorkezelő állítását. A régi és az új aszfalt között a leg­gondosabb munka ellenére is hajszálrepedések marad­nak. Azóta a vezetékek egy ré­szét lerakták, az árkokat félig betemették, s az uta­kat majdnem rendbehozták. Ám a toldozás — mint je­lezték — foltot hagyott. Ugyan hány ezer forintot dobtak ki az ablakon, illet­ve törtek össze a légkala­páccsal, csupán az előrelá­tás, a munkaszervezés hiá­nya miatt? Sz. P. Gáspár Mária Külföldre is IVSezogép­újdonságok Jövőre megkezdik az erdé­szeti daruk sorozatgyártását a Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalatnál. Üj termékük a hagymaválogató gépsor is, melyből egyet már leszállítottak, de újabb három­ra kaptak megrendelést. Cseh­szlovákiába cukorrépa-kultivá- tort és hozzávaló pótegysége­ket szállít a gyár, az idén 48 millió forint értékben. Kubá­ba a citrusfélék termesztéséhez szükséges altalajlazító és gö­dörásó gépeiket küldik, az előbbiből 200-at, az utóbbiból 160-at szállítanak jövőre. A szovjetunióbeli Herszonba pró­baminősítésre küldik el az idehaza már jól bevált alma­válogató gépsort. A műszaki fejlesztés ered­ményeképpen 1983-ban már négyféle univerzális rakodógé­pet kínálnak majd az iparnak, a mezőgazdaságnak, az erdő- gazdaságoknak és a kommuná­lis vállalatoknak. K étféle ragasztónk van változatlanul. Ne­vezetesen: az egyik, amelyik ragad (fantasztikusan ragad!), a másik pedig, amelyik nem ragad (az istennek sem ragad!). E rövid dolgozat most az említett ragasztók különböző felhasználási módjaival kíván fog­lalkozni, a szerző hosszas megfigyelései és ala­pos (dühödt) kísérletei alapján. A fantasztikusan ragasztó ragasztókat, mint az esetek többsége mutatja, az ipar és keres­kedelem alkalmazza, bizonyos cédulák felra­gasztására. Eme kiváló ragasz felhasználását közelebbről is vizsgálva, nyilvánvalóvá válik az a törekvés, hogy az árcédulák lehetőleg el- távolíthatatlanok legyenek. További alapos ta­nulmány arról győz meg bennünket, hogy az ipar és kereskedelem az ilyen leoldhatatlan, leverhetetlen, levakarhatatlan árcédulákat fő­ként ajándéktárgyak feltűnő helyein tartja szükségesnek elhelyezni. Az illetékesek bizonyára észrevették, hogy aki olcsó ajándékot vesz, azért akarja eltávo­lítani az árcédulát, mert szeretné, ha ajándé­ka nagyobbnak tűnne a tényleges értékénél. Nem minden gyarlóság nélkül való szándék — ez kétségtelen. Ám, aki drága ajándékot vesz, az is szeretne megszabadulni az árcédu­lától (többnyire), nehogy hivalkodónak, aján- dék-visszaváró spekulánsnak látsszék. Persze, hajthatja alattomos álszerénység is. Ki a meg­mondhatója? Legjobb, ha az ajándékozott pon­tosan tudja az ajándék árát — gondolhatják az emlegetett illetékesek. Külön témakört alkot ugyanekkor az úgy­nevezett nem ragasztó ragasztó alkalmazása. Ezt a kiszikkadt mézgát — mint bárki más is Ragacsaink tapasztalhatja — a borítékoknál használják (időtlen idők óta), oly bámulatra méltó, s mind javuló eredménnyel, hogy már-már a selejtmentességig jutottak. Példának okául, e hézagpótló tanulmány szerzője egyszer — kí­sérletképpen — 100, azaz egyszáz borítékot akart egymás után leragasztani, s egyetlen­egyet sem sikerült neki. Az értetlen és makacs ember, igaz, nem egykönyen enged. Csakazértis le akarja ragasztani a borítékot. Mint e sorok írója is ... Kísérletei során nemegyszer meg­próbálta az úgynevezett testmeleg módszert, vagy ahogyan másként mondhatnánk: ön­súlymódszert. Ráül az ember a borítékra és egyenletes fészkelődések közepette egy teljes órát tartózkodik e kotlótartásban. Az ered­mény azonban ezúttal is bámulatosnak mutat­kozik: a boríték — kiemelve magunk alól — tökéletesen felválik. A z eseményekhez tartozik, hogy miközben a szerző a fenti kísérletet végezte kávéhá­zi asztalánál, odalépett hozzá nagyte­kintélyű, _ s ugyancsak rátarti főnöke, és a kezét nyújtotta felé. A szerző, természetesen, majd elámult a megtiszteltetéstől, a kísérlet azonban nem maradhatott abba, s így ültében fogadta a főnök kézfogását, aki emiatt persze sértődötten távozott, nem várva semmilyen magyarázatot. D. Kiss János ji

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents