Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-30 / 255. szám

1981. OKTÓBER 30., PÉNTEK társon A munkásművelődés nagy eseményei Dunakeszi művészeti napok immár tizenkettedik alka­lommal került sor a dunakeszi művészeti napok rendezvé­nyeire. A munkásművelődés- nek ez a reprezentatív ese­ménye, mint hosszú évek óta mindig, ezúttal is megmozgat­ta a város lakosságának egé­szét. Az eddig lefutott rendez­vények többségükben telt ház előtt zajlottak, s már is el­mondhatjuk: elérték céljukat. Sok emberhez sokféle műfajú műsor jutott el, s talán ez a legtöbb, amit egy ilyen ren­dezvénysorozattól várni lehet. De nézzük a lapzártánkig le­zajlott rendezvények sorát: Szoboravatás Csípős <=zél fújdogált hétfőn a József Attila Művelődési Központ környékén. Ennek el­lenére igen sokan voltak kí­váncsiak a művészeti napok megnyitóünnepségére, amely egyúttal új köztéri szoborral gyarapította városunkat. Ek­kor leplezték le ugyanis Czi- nege István amatőr szobrász József Attila-portréját, amely stílszerűen a művelődési köz­pont elé került. Az alkalom­nak illő módon megadta a tisz­teletet a szervezett műsor is. amelyben Horváth Olivia, a Dunakeszi Radnóti Miklós Színpad tagja mondta el a köl­tő Dunánál című versét, majd a Dunakeszi MÁV Férfikar Szakáll Lászlóné vezényleté­vel dalokat énekelt. Az ünnep­ségen mintegy formabontó megnyitóként Jakab Béla, a Pest megyei Tanács művelő­dési osztályának helyettes ve­zetője mondott beszédet, ö kérte fel a 3. számú általános iskola úttörőit a szobor lelep­lezésére. Az idősek köszöntése Teljesen természetes, hogy a művészeti napok első rendez­vényével azokat köszöntötték, akiknek munkája a legtöbb segítséget jelentette, lehetővé tette társadalmunk felépítését Az idősebb korosztályok kép­viselői a művelődési központ színháztermében találkoztak, ahol Antal János, a HNF Du­nakeszi Városi Bizottságának titkára mondott beszédet, is­mertetve városunk fejlődésé­nek legutóbbi, néhány éves történetét. A mintegy 400 ven­dég nagy örömére a színpadra Paudits Béla színművész lé­pett, aki a „Budapest Nagyká­véház” című, nagy sikerű mű­sorból adott elő részleteket. Sajnos, a díszletek, s az öl­tözékek hiánya miatt, ezúttal a produkció nem volt olyan ma­gas színvonalú, mint ahogy azt már tőle megszoktuk. Kárpó­tolta viszont a közönséget a következő műsorszámok sora. A József Attila Művelődési Központ népi tánccsoportja fergeteges sikert aratott, és el­nyerte a közönség tapsait Ba­logh Márton dalénekes, a Rö­pülj Páva 1981. évi győztese is. Feszült figyelemmel A keddi nap is bővelkedett eseményekben. Délután négy órakor zsúfolásig megtelt a művelődési központ színház- terme, itt tartották ugyanis Sugár Andrásnak, a Magyar Televízió főmunkatársának külpolitikai tájékoztatóját. A kitűnő stílusú tévériporter ol­dott hangulatban válaszolt a kérdésekre, s igazi „show­Az új köztéri szobor leleplezése után mann”-ként vezette végig a kétórás műsort. Nem maradt adósa egyetlen érdeklődőnek sem s műsorának címéhez — „Az igazat kertelés nélkül” — mindvégig tartotta magát. A hallgatóság feszült figyelem­mel hallgatta végig a felké­szült előadó válaszait. A munka gyönyörűsége Szintén a kedd délután nagy eseménye volt Váci György kétszeres Arany-díjas könyv- ‘ kötőmester kiállításának meg­nyitója. Váci György csodálatramél­tó anyaggal jelentkezett ezen a kiállításon. Könyvborítói, a régi mesterség különböző szer­számai remek rendezésben könnyen áttekinthetően sora­koztak egymás után. A mester, aki egyébként a Parlament házi könyvkötőmestere is, egyedi remekműveket hozott el Dunakeszire. A könyv iránti szerelméhez párosult szívóssága, törhetet­len akaratereje és céltudatos­sága nyomán alakulhatott ki olyan életmű, amely immár könyvkultúránk szerves része­ként várja, hogy — múzeumi keretek között — legyen az egész magyarság közkincse. Reméljük, szeretett városában, Vácott, nemsokára a könyv- kötészeti múzeum megnyitó­ján köszönthetjük újra, Kner Imre, Misztótfalusi Kiss Mik­lós és Szenei Molnár Albert méltó utódát. A kiállítás egyébként november 4-ig tart nyitva. Amatőrök bravúrjai A szerdai nap két rangos eseménye, az amatőr képző­művészek kiállításának meg­nyitója és a Dunakeszi Rad­nóti Miklós Színpad premier­je volt. A Járműjavító étkezdéjében nyitották meg ezúttal három dunakeszi művész kiállítását: Czinege Istvánét, Péter Nán­dorét és Verőczi Gáborét. Mi;; az első kettő kisplasztikákkal és akvarellekkel jelentkezett, addig Verőczi Gábor igen szín­vonalas fotókat hozott. A ki­állítás anyagából kiemelkedett — egyéni látásmódjával és a művészi megformálás szépsé­gével — Péter Nándor „Ma­gány” című akvarellje és „Vál­tozások” elnevezésű kisplasz­tikája. Mint a Pinceszínház előadá­sain általában, szerdán este :s telt ház volt a művelődési köz­pontban. Négy egyfelvonásos került ezúttal elsőízben szín­re: Tennessee Williams: Ez a ház bontásra vár és Beszélj, mint az eső, továbbá Boldizsár Péter: Félálmaink és Samuel Beckett: Az utolsó tekercs cí­mű darabja. Amatőrszínészektől — profi­előadást láthattunk. A fiatal magyar író, Boldizsár darab­jában különösen Kaszás Imre alakítása volt igen meggyőző, ám a legnehezebb feladatot Lengyel István kapta a záró­darabban, Beckett munkájá­ban. Alig harmincon túli fia­talemberként, végig egyedül mozogva a színpadon kellett elhitetnie a nyolcvan felett: szenilis öregember figuráját. A majdnem néma szerep ki­váló megoldása mellett elké­pesztő hidegvérrel vágta ki magát, amikor a színpadi tech­nika néhány másodpercre cserbenhagyta. A két Williams-darabot a nemrégiben elhunyt, kivál;' rendező Fényes Márta, a má­sik kettőt Uray György ren­dezte. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Próbaüzem decemberben Megújul a pékség Augusztus óta sok szó esik Dunakeszin a kenyér minősé­géről, hiszen addig a dunake­szi kenyér — nemcsak a vá­rosban, hanem annak határain jócskán túl is — fogalom volt. A finoman illatozó cipók sok­felé eljutottak — hiszen még Budapestről is kijártak váro­sunkba érte. Augusztus óta azonban némileg megváltozott a helyzet. Bezárt a Pest me­gyei Sütőipari Vállalat duna­keszi üzeme. Sokan kérdezték akkor, vajon mi szükség van arra, hogy becsukják? Nos, a választ Kalló Andrástól, a Du- namenti Építőipari Szövetke­zet építésvezetőjétől kaptuk meg: — Az épület erőteljesen le­romlott. Omladozott a vakolat, a kemencék már nem bírták a megnövekedett terheket. Rá­adásul a higiénés körülmények is igen sok kívánni valót hagytak maguk után, annak ellenére, hogy a pékség sze­mélyzete szinte állandóan ta­karított. Mindez indokolttá tet­te a sütőüzem teljes felújítá­sát. Ezt pedig másképpen, mint bezárással, nem lehetett volna elvégezni. Jelenleg a munká­latok igen előrehaladott stá­diumban vannak, 12 kőműves' és egyéb szakipari munkát Jobb együttműködést! Tenni a rászorulókért Régóta együttműködik a vá­rosban lakó idős korúak meg­segítése érdekében a szak- szervezetek városi szakmakö­zi bizottsága és a Vöröske­reszt. Sok próbálkozásuk volt már az elmúlt években: mi módon tudnák könnyebbé ten­ni az idős emberek életét? Nem kevés eredményt értek el, így mára például sikerült meggyőzni a vállalatokat ar­ról, hogy érdemes társadalmi szerződéseket kötni ebből a célból. Mindenütt meg is kö­tötték, ám egyelőre a vállala­tok részéről több volt az ígé­ret, mint a valós cselekvés. A város fejlődése azonban köny- nyftett a helyzeten. Van már örögek hetes napközi otthona, s megvalósult a kedvezményes étkeztetés is. A gondozói há­lózat is jól működik. Jövőre a szakmaközi bizott­ság és a Vöröskereszt együtte­sen készít majd felmérést ar­ról, hány idős, nyugdíjas egyedülálló, nehéz körülmé­nyek között élő ember van vá­rosunkban és a felmérés a se­gítség módját is tartalmazni fogja. Tavaly volt már egy hasonló jellegű kezdeménye­zés, kevés sikerrel. Reméljük, jövőre jobban megy majd. Tudja-e. hogy... X MÁV Járműjavító férfikórusa éneiket ~.. Dunakeszi lakossága . 1944. december 28-án örömmel \ tapasztalta, hogy a háborús megpróbáltatásoknak vége. A harcoló alakulatok után két, három nappal megjelentek azok a katonai egységek is, amelyeknek segítségével meg­indult az élet. A szovjet katoTtái vezetés felszólította a lakosságot, hogy segédkezzék a náci csapatok által felrobbantott vasúti sí­nek helyreállításában és az alagi lóversenytér területén készítendő repülőtér munká­latainál. Ezzel egyidőben hely­reállították a szétrombolt Du- na-parti védgátrendszert is. Az alagi repülőtér parancs­noka Iván Dimitrijevics Pod- gornij, a szovjet hadsereg leg­fiatalabb vezérőrnagya volt, aki 1974. augusztusában meg­látogatta az egykori harcok színhelyét. Szeretettel emléke­zett a repülőtér melletti kis, piros tetejű házra, amely át­menetileg otthont adott a szov­jet katonáknak. Már a felszabadulás első napjaiban megkezdődött Du­nakeszin a kommunista párt szervezése. Elindítói, részben a Pestre bejáró, részben a he­lyi munkásmozgalmi múlttal rendelkező elvtársak voltak. Nagy és felelősségteljes mun­kát végeztek, mivel a község­ben — akár az egész ország­ban — 1944-ig mint legális munkáspárt csak az SZ DP működött. A község legjelentősebb üze­mében — a Vagongyárban — tilos volt a szervezkedés, a Bethlen—Payer paktum értel­mében. A másik gyár — az Óceán Konzervgyár — a né­met Meinl érdekeltség tulaj­dona volt, ahol komoly szer­vezkedést a Horthy rendszer­ben, már csak azért sem lehe­tett folytatni, mert nagyrészt idénymunkásokkal dolgozta­tott, s így a személyi összeté­tel állandóan változott. Alagon a szervezési munkát az nehezítette, hogy az ott élők nagy része az arisztokra­ták, valamint a versenylova­kat idomító trénerek és zsokék szolgálatában állott. A baloldali és kommunista munkások szervezkedése — bár kis létszámmal — a köz­ség három körzetében és Ala­gon mégis szinte majdnem egyidőben indult meg. 1944. december 31-én megalakult Dunakeszi első vkommunista pártszervezete, amelynek tit­kára Benkovics Dezső, elnöke pedig Jankovics György lett. A jelentkezők száma egyre gyarapodott és 1945. január elején a községi pártszervezet irányításával a Banktelepen alapszervezet alakult. Alagon január 17-én alakult meg az MKP önálló szerve­zete. 1945. január 24-én az MKP megtartotta az első me­gyei értekezletét, amelyen Benkovics Dezső — Dunakeszi küldötte — számolt >e a párt- szervezet megalakulásáról és a községben folyó helyreállítási munkákról. (.Forrás: Dunakeszi Krónika) végző dolgozónk munkálkodik az épületen. Reméljük, tudjuk tartani a határidőt. így már december folyamán megindul­hat a próbasütés. Alvállalko­zóink is, mint például a Ke­mencéi Vegyesipari Szövetke­zet — teljesítették eddig — időarányosan —, amit vállal­tak, s így a december 31-i végső határidőre valószínűleg elkészülünk a munkálatokkal. A felújítás költsége mintegy másfél millió forintot tesz ki, s a néhány hónap elteltével a dunakesziek visszakapják ked­venc pékségüket. Az újonnan beépített kemencék nagyobb teljesítményre lesznek képe' sék, amellett, hogy garantáltan nyújtani tudják majd a rég megszokott jó minőségek Lomtalanítás Az őszi környezetvédelmi és lomtalanítási hetek során a vá­rosi tanács úgy intézkedett, hogy a város több pontján sze­métgyűjtő konténereket he-, lyeznek ki, amelyekbe minden- Id beleteheti mindazokat a fe­leslegessé vált, elhasználódott tárgyakat, amelyektől szaba­dulni akar. Ebben az időszakban azon* ban a városi tanács számít a lakosság segítségére és kérik, hogy tisztítsák meg az árko­kat, átereszeket, gyomtalanít- sák az útpadkát, metsszék le a fák, sövények felesleges ágaik A konténereket a következő utcákban helyezik el: Rév, Kiscsurgó, Pihenősor, Kína, Dunasor, Liget, Mező, Fillér, István, Lenin, Petőfi, Duna, Munkás, Nagycsurgó, Nap, Tallér, Krajcár, Barátság, Ka­rácsony, Árpád, Hársfa. Állatorvosi ügyelet November 1-én az ügyeletet dr. Jakab László adja Sződli- geten. Címe: Sződliget, Bem utca 10. Az ügyeletes állator­vos csak elsősegélynyújtásra vehető igénybe, az ügyelet idő­pontja szombat reggel 8 órá­tól hétfő reggel 8 óráig tart. Nehéz év után a konzervgyárban Szeretnének enyhíteni gondjukon Jó gazdasági eredmények, sikeresen záródó év — és még­is fő a feje a Dunakeszi Gyü­mölcs és Főzelék Konzervgyár vezetőinek. Több olyan dolog is megzavarta a gazdasági munkát, amelyek leküzdése nem kis erőfe­szítést kívánt. A dunakeszi konzervgyár az év elejéig tulajdonképpen nem is egy gyár volt, hanem három. Volt egy budapesti és egy mo­sonmagyaróvári gyáregységük is — igaz, dunakeszi központ­tal. Nos, az idén felszámolták a budapestit és önállósították a mosonmagyaróvári gyáregysé­get. A vállalat tevékenysége leszűkült, már csak Dunake­szin működik, s a feltétlenül szükséges előkészítő és felvá­sárló telepeken találhatók meg dolgozóik. Az átszervezés híre nyugta­lanságot keltett, sokan kilép­tek, olyan dolgozók is, akiket szerettek volna megtartani. Ennek ellenére a vállalat gazdasági tevékensyégén tulajdonképpen nem lát­szott meg a változás. A tervük 31 500 tonna zöldség és gyümölcs feldolgozását irá­nyozta elő, mintegy 500 mil­lió forint termelési értékben és ennek 60 százaléka exportra került. Az eddigi számítások szerint ezt túlteljesítették, sőt javították exportképességüket! Mi hát a gondok fő eredő­je? A Dunakeszi Konzervgyár­ban jelenleg 750-en dolgoznak. Állandó intézkedéseket tesznek munkaszervezési területen, a belső tartalékok feltárására, azonban ennek ellenére — bi­zonyos mértékig — kénytele­nek túlzott igényeket támasz­tani, elsősorban a készárut gyártó soroknál dolgozó mun­kásokkal szemben. Átlagos teljesítményük 101 és 120 százalék között mozog és így látható, hogy bár a normák reálisak, ám feszítet­tek. Rendkívül nagy gondot jelent, a fizi­kai munkások számának állandó csökkenése. Ez többéves folyamat: 1979- ben 3,8, 1980-ban 3,2, 1981-ber. pedig 7,6 százalékkal csökkent a fizikai munkáslétszám. Annak ellenére, hogy min­den kilépő dolgozóval szemé­lyesen elbeszélgetnek, hogy felderítsék a kilépések okait, a folyamatot nem tudják meg­állítani. A kilépések fő oka, hogy igen sok a bejáró és nagyon sokan mennek nyugdíjba. A dolgozóknak mindössze 56 szá zaléka dunakeszi lakos, s azok, akik újonnan jönnek, nem mindig kerülnek ki a fiatalabb korosztályokból. Ráadásul a vállalatnál igen nehéz körül­mények között dolgoznak az emberek, hiszen a gyár műsza­ki állapota meglehetősen el­avult. Bár elkészült már a vál­lalat rekonstrukciós terve, ám, hogy erre mikor lesz pénz...? Természetesen intézkedéseket hoztak a munkakörülmények javí­tására. Űj gépeket szereztek be, meg­szüntették a zöldborsó feldol­gozását, mert ezeket a kon- zerveket csak igen nehéz mun­kával tudták előállítani. Gépe­sítették a csomagolást, a! üvegmosást, korszerűsítették a termelővonalakat. Igaz, ezek az intézkedések a termelés növekedését szolgálták elsősorban, de lényegesen hozzájárultak a munkakörülmények javítá­sához is. Tény viszont, hogy alapjában ezek az eredmények nem vál­toztatnak a dunakeszi konzerv­gyár jelenlegi nehéz helyzetén. Különjáratok a hát végén A Volán 20-as számú vál­lalata október 31-én és novem­ber 1-éin — a halottak napjá­ra való tekintettel — a duna­keszi Rákóczi mozi megálló­helytől közvetlen autóbusz- járatot indít az alagi temető­höz. A Rákóczi mozitól 8 óra 20 perctől 18 óra 20 percig, minden óra huszadik percé­ben, a dunakeszi, alagi temető megállóhelytől 8 óra 40 perc­től, 18 óra 40 percig, minden óra negyvenedik percében in­dulnak buszok. A járatok min­den, az útvonalon rendszere­sített megállóhelyen megáll­nak, óm a dunakeszi vasútál­lomásra nem térnek be. Moziműsor Vörös Csillag Filmszínház: 30—1. Rendőrök háborúja. Szí­nes francia bűnügyi filmdrá­ma. 30—1. A rézhegyek király­nője. Színes szovjet film. 2—3. Jöjjön el egy kávéra hozzánk. Színes olasz filmvígjáték. Elő­adáskezdés: hétköznap 6 és 8 órakor, szombat, vasárnap 4— 6—8 órakor. József Attila Filmszínház: 1. Gyilkosság az Orient expresz- szen. , Színes angol bűnügyi film. 2. Kóma. Színes amerikai bűnügyi film. 4. Haladék. Ma­gyar film. Előadáskezdés: hét­köznap fél 6 és fél 8 órakor. Va­sárnap fél 4, fél 6 és fél 8 órakor. Az oldalt írta: Kovács Attila Ernő Fotó: Verőéi Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents