Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-29 / 254. szám
KÖZMŰVELŐDÉSI AKTÍVA UTÁN Hetvenöt éves „Elkötelezettjei vagyunk e tájnak Ünnepi arcot öltött a pándi művelődési ház az elmúlt hétfőn. Nem zászlókkal, transzparensekkel és virágokkal, hanem a nagykátai járásban folyó közművelődési tevékenység tárgyi eredményeinek bemutatásával. A járási pártbizottság és a járási hivatal által szervezett közművelődési aktívaértekezlet helyszíne volt a pándi ház. A részvevők pedig a községek párt- és állami vezetői, művelődési házak és könyvtárak népművelői, pedagógusok, és természetesen a mezőgazdasági és ipari üzemek irányítói. Nem előzmények nélküli a pándi tanácskozás, az utóbbi években rendeztek már hasonlót a dabasi és a budai járásban is, s a megyei aktívát Szentendrén tartották. Valamennyit sikeresnek értékelhettük, s nemcsak azért, mert segítették a feladatok jobb meghatározását, hanem azért is, mert hozzájárultak az egységes közművelődési szemlélet kialakításához. Néhány neuralgikus pont Nos, a pándi véleménycserét néhány héttel megelőzve, a megyei párt-végrehajtóbizottság megtárgyalta, hogy a nagykátai járás területén miként érvényesült a közművelődésben a pártszervezetek irányitó és segítő funkciója. A részletes elemzés kedvező eredményt mutatott. A VI. ötéves terv meghatározta a fejlődés útját. Probléma- érzékenység és a jobbítási szándék jellemezte az egész rendezvény hangulatát, amelyen Babcsán József, az MSZMP Nagykátai Járási Bizottságának első titkára is arra buzdított: tárják fel a gondokat, kutassák, hogyan hárítsák el útjukból az akadályokat. Kálmán János, a járási párt- bizottság titkára vitaindítója is őszinte szóra ösztönzött. Néhány olyan neuralgikus pontról beszélt, amelyekkel számolni kell a megye más vidékein is. Megfelelő hangsúlyt kapott a bejáró dolgozók kulturális ellátottsága, pontosabban ellátatlansága, mert ebben alig-alig sikerült előbbre lépni. Mint mondta: a nagykátai járás munkaképes korú lakosságának 65 százaléka eljár, 24 különböző üzemben dolgoznak, de ezek közül mindössze 6-8 vállalattal alakítottak ki kapcsolatot a nagykátai és a tápiószecsői népművelők. A többi községben még ennyi sem történik. Emellett folyamatosan gondot okoz a körülbelül tízezer, tanyán élő ember köz- művelődési alapellátása. A munkásművelődéssel akár elégedettek lehetnénk, ha csak a fejlődést vennénk figyelembe, de a számok nem adnak okot a megnyugvásra. A feltételek javítását, a lehetőségek gazdagítását hátráltatja, hogy sok helyen tapasztalható az üzemek kulturális támogatásának csökkenése. Sőt a gazdasági egységek ki sem tudják mutatni, hogy mennyit költenek közművelődési célra. Ez akkor is reális gond. ha a járás valamennyi művelődési háza közös fenntartásban működik, és már a könyvtárak egy jelentős hányada is. Viszont a támogatás rendszertelenné vált, és a munkahelyek alig igénylik a népművelők által felkínált segítséget. Ennek a formának a tartalmi megújulását eredményezheti a köz- művelődési társulások létrehozása, amely a valóságban is közös ténykedést követel meg az üzemektől és a népművelőktől. A járás közművelődésének egyik kulcskérdése: sikerül-e megoldani a közművelődés személyi feltételeit? Jelenleg nagyon erős a fluktuáció a művelődési házi népművelők között, és alig 35 százalékuk szakképzett. Ez nem vonatkozik a könyvtárosokra: szakképzettségi- arányuk fordított, és elvándorlás alig van. Kivédhető hatások Többen felhívták már a figyelmet: a nagykátai járás több vonatkozásban túllépte még a megyei arányokat is. Íme: a járásban 3,4 könyv jut egy lakosra (a megyében 2,5), az olvasók aránya 16,8 százalék (a megyében 13,1), ezer lakosra számítva a járásban 22 önálló rendezvény jut (a megyében 12), a járási kiscsoportok viszonyszáma 1,5; a megyeieké 1,4-et mutat A jó eredmények az utóbbi években létesült intézményeknek is köszönhetők. Ezt bizonyította Varró István tápiógyörgyei tanácselnök, aki beszámolt arról, hogy a faluház megépülése óta minőségi változás következett be a falu közművelődésében. Ide kívánkozik egy megjegyzés: éppen ezért érthetetlen, hogy Tápíó- györgyéről ^ főleg személyi konfliktusok miatt ment el a szakképzett népművelő Fótra. Zaholka Béla, Tápiószele vb-titkára, községük példájával igazolta, hogy a szűkös beruházások negatív hatása kivédhető a többhasznosítási célú épületek kialakításával: már eredményesen működik a Kohászati Gépgyártó Vállalat étkezdéje, a közművelődési rendezvények befogadójaként. Örvendetesen alakul az oktatási és közművelődési intézmények együttműködése, az oktatási és művelődési funkciók összefonódása. Tegyük hozzá e két témához: nem egyszerűen a kényszer diktálta megoldásokat kell látni ezekben a kombinációkban. A közművelődés fogalmi lényegéhez tartoznak ezek a megoldások és időtávlatokban gondolkodva hoznak igazán eredményt. Feltétlenül idézni kell Barna Ellának, a járási könyvtár igazgatójának meleghangú szavait, mert egyszerre tükröz gondolati és érzelmi hovatartozást: Nagyon szeretjük ezt a szűkebb hazát — mondta —, elkötelezettjei vagyunk e tájMájus végén alakult — jórészt a városban és a környékén élő fotósokból,' filmesekből, képzőművészekből — a Gödöllői Stúdió. Első kollektív bemutatkozásuk a, néhány napja megnyílt A Gödöllői Stúdió Gödöllőről című kiállítás. A tárlat arra vall, hogy a város és az egyes fotósok is jól jártak ennek az alkotóközösségnek a megalakításával. Közösségben Céljukról így írnak az általuk szerkesztett időszaki kiadvány első számában: Már régen érlelődött a vágy, valamiféle közösséget alkotni, összefogni a városban és a környéken élő, dolgozó, hivatásos fotósokat és művészeket — nem kizárólag fotósokat —, hogy mindenki számára lehetőség nyíljon egyéni képességeinek maximális kibontására — közösségben! Erre az új művelődési központban minden feltétel adott, a többi már csak rajtunk múlik. Az első közös bizonyítási lehetőséget jól kihasználták. Persze a kilenc kiállító — mint a stúdió füzetében található életrajzok bizonyítják — gazdag fotó-, illetve képzőművészeti múlttal rendelkezik. Az erről mit sem sejtő látogatónak talán éppen ezért hat a meglepetés erejével a művelődési központ galériájában rendezett kiállítás magas színvonala. Meglepő azonban a képek tartalma is. A gyorsan — gyorsítottan — fejlődő, növekvő város összes ellentmondását talán nem is veszi észre valamennyi ott lakó vagy ott dolgozó polgár. Az is igaz, hogy a képek kicsit egyoldalúan az élet nehezebb, árnyékosabb oldalait mutatják. A kiállítást a város több ve- zetőjének társaságában Her- czenik Gyula, a városi párt- bizottság első titkára nyitotta meg. Bevezető szavaiban hangsúlyozta, hogy a város fejlődését azok segítik, akik szóvá is teszik észrevételeiket. A stúnak: mentsük meg a járás néprajzi, munkásmozgalmi múltjának értékeit. S beszámolt arról, hogy a KISZ járási bizottsága akcióprogramjába építette a könyvtárral együtt ezt a feladatot. Megtorpanni nem lehet Dr. Tóth Albert, a megyei pártbizottság osztályvezetője véleményében a párttesíület értékelése is tükröződik: az erőfeszítések viszonylag rövid idő alatt látványos eredményeket hoztak a járás közművelődési életében. S ezek annál tiszteletre méltóbbak, mert nem éppen kedvező személyi és tárgyi feltételek között születtek. A számok természetesen sohasem kellő mélységig mutatják a közművelődés hatékonyságát, és a tapasztalatok arra intenek, hogy mindenhol javítani kell a közművelődési intézmények tartalmi munkáját. S most már az eredmények is köteleznek, sőt a feltételek javulása együtt jár a követelmények magasabb szintjével. S a járásban a feltételek további javulása várható: a jelen ötéves tervben 50 tanterem épül, több új könyvtárat és klubkönyvtárat alakítanak ki, az iskolák mellé tornacsarnokok kerülnek, amelyek rendezvények befogadására is alkalmasak lesznek. A járási pártbizottság első titkára figyelmeztetett: a társadalom joggal várja el a népművelőktől, hogy elkötelezett és lelkes munkával népesítsék be a már meglevő és most épülő intézményeket. Az eszmecsere is azt tükrözte: a nagykátaiak nem akarnak az eredmények fényében sütkérezve megtorpanni. Kriszt György dió tagjai képekben fogalmazták meg a jelenségeket — objektiven keresztül, de a maguk személyiségével átitatva. Ügy tűnik, tehetségesek a jelenségek ábrázolásában, közvetítésében. Pantomimsorozat Az egységes, de sokrétű tartalom keretét Somogyi Zoltán tíz képből álló pantomimsoroA kiállítás egyik része az elhanyagolt műemlékekre hívja fel a figyelmet. Somogyi Zoltán két pantomimképe között Kincses Károly és Winkler Csaba alkotása látható BEMUTATKOZIK A GÖDÖLLŐI STÚDIÓ A város a fotósok széniével Múzeum-születésnap Hetvenöt évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit az ország művészeti gyűjteményeit egyesítő Szépművészeti Múzeum. A nemzeti erőfeszítésből, sokak adományából, alapítványából létrejött intézményben az alapítása óta eltelt háromnegyed század alatt százezernél több műtárgy talált otthonra. A görög, a római, az az egyiptomi műkincsek mellett itt helyeztek el 25 000 régi festményt, szobrot, csaknem 92 000 évszázados rajzot, grafikát. A jubileum alkalmából a múzeum gyűjteményét, tevékenységét bemutató reprezentatív kiállítást rendezett. A jubileumi tárlat szerdai megnyitóján Korcsog András művelődési államtitkár hangsúlyozta: a Szépművészeti Múzeum hazánk egyik egyedülállóan fontos gyűjteményét őrzi. Magyarországon az európai művészetet az ókortól napjainkig, a történelmi teljesség igényével, csak itt lehet tanulmányozni. Hazánk kultúrájának e fontos objektuma, mint önálló intézmény 75 éve áll fenn, ám története egy évszázaddal távolabbi időbe vezethető vissza. Az ünnepi megemlékezést azért kapcsoljuk 1906-hoz, mert ekkor vált lehetségessé, hogy az addig esetlegesen alakuló kollekció egy európai horizontú és mér- céjű elképzelés alapján fejlődhessen. A kiállításon az intézmény alapítását, a gyűjtemények származását, későbbi gyarapodását korabeli dokumentumok és grafikai tablók szemléltetik. Több mint 200 műtárgy ad ízelítőt a múzeum rendkívül gazdag gyűjteményéiből. A tárlaton szerepelnek a legutóbbi évek szerzeményei, az újonnan restaurált művek, amelyek jelentős részét első ízben láthatja a közönség. zata adja. Kecskés Andrásról készültek a felvételek, melyek hol bevezetik, hol elválasztják egymástól a kiállítás témáit, alkalmanként ítélnek helyettünk, vagy éppen velünk együtt mondanak véleményt Az élet legárnyékosabb oldaláról Fuszenecker Ferenc öt képtől álló válogatása tudósít. Részei ezek a szociális otthonról készített nagyobb munkájának. Az intézménynek otthont adó kastély épületében szomorú életpályák utolsó ívei íródnak. Ez is Gödöllőhöz tartozik! Amíg rossz esetben idejutunk, addig sem gondtalanok a napjaink. Kassay Róbert fotói a HÉV-ről beszélnek. Az Örs vezér téri aluljáróból felfelé áramló, ingázó tömeg mögött ott világít az utastájékoztató tábla: Gödöllő, Cscmör. Barcza Zsolt tiniklubban sorozata felveti a kérdést: miért ilyenek, egyáltalán milyenek a gödöllői fiatalok? A dohányfüsttől ködös fotók között az egyetlen vidám felvétel: az elmosódó tömegből kiemelt, önfeledten táncoló lány a discó- ban. Kamerájával a település múltját kereste Kincses Károly, a stúdió vezetője. Készültek azonban olyan felvételek is, melyek a ma eredményeit csúfító jelenségeket érik tetten, vagy — sajnos csupán dokumentálják. Winkler Csaba egyik életképe derűs, másik felvétele a düledező műemlékekről szól. Színes, szolarizációs fotókat készített Pecze Gábor, a környezet változásáról, a természettől a lakótelepig. Szitanyomaiok A kiállítás másik falán Kresz Albert és Bagi Tóth István szitanyomatai nyertek elhelyezést. A három színnyomásos grafikák a város építészeti szépségeit, és a lüktető forgalmat ábrázolják. A művelődési ház szép környezetében rendezett tárlat november 8-ig tekinthető meg. Balázs Gusztáv HETI F1LMÍEGYZET Jesse James balladája Jelenet a Jesse James balladája című filmből Ha egy 1880-as évekből való mozdonyra és vasúti kocsikra van szükség egy filmben, a hollywoodi filmgyárakban bizonyára több eredeti példány is akad a jó öreg szerelvényekből. Vagy ha nincsen (ami szinte lehetetlen, hiszen annyi westemben és történelmi filmben szerepelnek ezek az amerikai vasút hőskorából származó gépek és vagonok, hogy majdnem any- nyira elengedhetetlen kellékek, mint a korabeli Coltök és Winchesterek) —, nos, akkor bizonyára megépítik a pontos másolatokat, melyek természetesén tökéletesen működőképesek is. Walter Hill amerikai rehde- ző fiImjáiben, a Jesse James balladája című westernben a záró képsorokon egy ilyen öreg szerelvény gördül végig Missouri állam zöld dombjai között. Az egyik nyitott ajtajú tehervagonban elegáns, drága koporsó. Az ajtóban pedig két egymáshoz bilincselt csuklójú férfi áll. Az egyik Frank James, a koporsóban fekvő Jesse James öccse. A 'másik a Pinkerton ügynökség detektívje,, Amerre § vonat a legendás halottal elhalad, az emberek leszállnak a lovukról, leveszik a kalapjukat,' úgy üdvözlik Jesse Jamest, akit egy áruló golyója orvul, hátulról terített le, de halálában is élőbb, mint valaha. Jesse James históriája azon kevés western-téma közé tartozik, amelynek nagyon pontosan ismerjük a valóságos hőseit, s a történet minden tényleges mozzanatát. A James fivérek, s a hozzájuk társult három Younger- és két Miller-fivér, a polgárháború utáni amerikai társadalom tipikus „termékei’ voltak. Ők a déliek oldalán harcoltak, s miután a Dél elvesztette a háborút, sok más veterán társukkal együtt úgy érezték: az északiak, a jenkik becsapták eket, s veszendőbe megy mindaz, ami a Dél számára erkölcsi, társadalmi, s minden egyéb téren., az értéket jelentette. (A vesztes háborúk veteránjainak örök konfliktusa ez; az USA újabban a vietnami háború után élt át hasonló sokkot.) Jesse James és bandája tehát mintegy a Dél háborúját folytatja, amikor a gomba módra elszaporodó jen-. ki bankok és jenikik építette vasutak kirablására specializálódnak. Valóságos népi hősök lesznek, hiszen az egyszerű embereket nem bántják —, ám azok is félnek tőlük, mert hát Jesse James mégiscsak bandita, aki habozás nélkül öl embert, ha a körülmények úgy hozzák. Végül a bankok és vasúttársaságok, meg a még javában működő postakocsi-társaságok összefognak ellenük, s felbérelnek egy ügynökséget — a Pinkerton céget —, hogy végezzen velük. Hihetetlen, de igaz; Missouriban és számos más államban ugyanis ekkor gyakorlatilag semmiféle rendőri vagy egyéb hivatalos szerv nem működött, így a később hírhedtté váló Pinkerton magánügynökség foglalkozott a rablógyilkosok elleni küzdelemmel, éppúgy üzleti tevékenységnek tekintve e munkát, mint mondjuk a marhakereskedelmet vagy a banküzletet. Jesse Jamesből végül Is legenda lesz: - az orvgyilkosság még tetézi is a legendát, hiszen szemtől szembe nem végezhettek vele, hanem csak így, árulók segítségével. Más kérdés, hogy mi e legenda társadalmi tartalma, meny*» nyi ebben a vesztett ügy iránti nosztalgia, mennyi a betyárromantika, mennyi a tudatosan szított érdeklődés — mivel hogy Jesse Jamesről már életében is, még inkább pedig a halála után, könyvek, füzetek légiója jelent meg. Ez pedig nem volt rossz üzlet a tollnokoknak és a kiadóknak. Mint ahogy később, a film megszületése után, a Jesse James történet filmváltozatai is jó üzletet jelentettek. Készült is belőlük tucatnyi, már néma változatban is. Walter Hill ezt a sorozatot folytatja, s lényegében csak annyi újat hoz a J. J.-történetek korábbi variációihoz képest, hogy a testvérpárokat valóban testvér színészekkel játszatja, meg hogy igyekszik elkerülni a sztori érzelgősségét, szirupos western- és banditaromantikáját. De J. J. és társai nála is legendás hősök, s így ő is tovább örökíti a J. J.-legenda lényegét: a vesztett ügyért bosszút álló gengszter megható, ám alapjában hazug és hamis történetét. Egy pisztoly eltűnik A Scotland Yard a köztudatban egyet jelént az angol bűnügyi rendőrséggel —, holott csak arról van szó, hogy az utca neve azonosult az intézmény nevével. Hasonló az eset Moszkvában: a bűnügyi rendőrség épülete a Petrovka utca 38. alatt található, tehát a Petrovka a köztudatban azonos a bűnügyi rendőrséggel. E tény miatt kapta Borisz Grigorjev Szovjet rendező bűnügyi filmje eredetileg a Petrovka 38. címet. Ebből lett — mert az eredeti a magyar nézőnek nem sokat mondott volna — az Egy pisztoly eltűnik magyar cím. Nos,' a filmben valóban eltűnik egy pisztoly, méghozzá egy megölt rendőr pisztolya. Pontosabban: ez az ominózus fegyver egy bűnözőhöz kerül, aki továbbadja egy másik bűnözőnek. (A rendőrgyilkosságra is a fegyver megszerzéséért volt szükségük.) Ez a pisztoly- ügy azonban csak msllékszál a filmben, mivel a fő cselekmény két veszélyes rablógyilkos és a Petrovka embereinek küzdelme körül bonyolódik. Ez utóbbi szó szerint értendő: a film forgatókönyvét ugyanis az a Julian Szemjö- nov írta, akinek izgalmas sorozatát, a sokrészes A tavasz tizenhét pillanata című „háborús kém-krimit” most újította fel a televízió. Szemjo- nov most is jól bonyolítja a mesét, . fordulatokban nincs hiány. Számomra a film legérdekesebb képsora mégis egy nagyszabású autós üldözés, melyben a lopott taxin menekülő egyik bűnözőt kergetik a Petrovka emberei Moszkva utcáin. Ilyen felvételeket szovjet filmben eddig még nem láthattunk; Igor Klebanov operatőr itt profi munkát végzett. Takács István
