Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-29 / 254. szám

1981. OKTOBER 29., CSÜTÖRTÖK

%}(íüat>

Csak kettes, hármas bizonyítvánnyal

Kísért a hibás szemlélet!

A mezőgazdasági szakmunkásképzés gondjai

Szépen gondozott park közepén áll az Örkényi Mezőgazda- sági Szakmunkásképző Intézet, beljebb, az épület mögött pedig a jól felszerelt, korszerű tanműhelyek sora. Már 1926-tól folyt a községben úgynevezett gazdaképzés, de ez a háború alatt megszűnt. 1948-tól ismét használatba vették az épületet, akkor tanfolyami elleggel mezőgazdasági gépészeket, főként traktorosokat képeztek, de csak felnőtteket. A tulajdonképpeni, rendes szakiskolai oktatást 1965-ben indították itt eL

Gyenge a minőség

Az intézet igazgatójával, Páréi Istvánnal és helyettesével, dr. Kovács Lászlónéval beszélgetünk.

— Örkény az Alföldön fekszik, így már földrajzi helyzeténél fogva is fontos szerepet tölt be az iskola. Nagyon nagy mezőgazdasági körzet szakmunkás-utánpótlását képezzük.

: ‘— Milyen szakmunkások kerülnek ki az intézetből?

— Mezőgazdasági gépszerelők és növénytermesztő gépészeit.

— Az 1981/82-es tanévben volt-e beiskolázási problémájuk?

— Létszámgondjaink nincsenek, jelenleg 224' tanulónk van. Az idén két osztállyal még bővült az iskola. Ami viszont probléma, az a minőség. Sajnos még mindig ott tartunk, hogy átlagban kettes bizonyítvánnyal jönnek hozzánk a gyerekek, elvétve akad hármas-négyes tanulónk, jeles bizonyítvánnyal pedig mi még itt nem találkoztunk.-Nagyon súlyos szemléletbeli hiba eredménye ez, ami gátolja a magasan kvalifikált, kulturált új munkásréteg kialakulását. És ezért elsősorban az általános iskolák a felelősek. Amíg a pedagógus azon méri le a munkáját — saját fülemmel hallottam —, hogy végzős diákjai közül hánynak sikerült bejutni a gimnáziumba, menynyinek a szakközépiskolákba, és hát istenem, ennyi és eny- nyi csak szakmunkásképzőbe került, addig nemigen jutunk előbbre. Pedig mennyi félresikerült életpálya igazolja a szemlélet tarthatatlanságát. A négyes bizonyítvánnyal gimnáziumba kerülők legtöbbje kínlódik, bukdácsol, az érettségi után pedig ott áll a nagy kérdőjellel, hogy most aztán merre tovább? És akkor elkezdődik a „mégis csak valami szakmát kell tanulni’’, az ide- oda futkosás. És mindezt az idegölő tortúrát a szülő is, a gyerek is elkerülhetné, ha az utóbbi megfelelő időben és értelmesen irányítva, megfelelő szakmát tanulna. Ráadásul oktatási rendszerünk ma már olyan nyitott, hogy bárki — miután megjön az esze (!) —,

tovább tanulhat.

— Sajnos, országosan ismert gondok ezek — a minőség gondjai —, melyek többek között a szakmunkásoktatás hiányosságait is napvilágra hozták.

Ennek orvoslására, úgy tudom, reformok születtek. Mit tartalmaznak ezek?

Lexikálisán kevesebb

— Az új oktatási reform elsősorban a tantárgyak korszerűsítését és elrendezését jelenti és csak nagyon minimális óraszámmódosítást a közismereti tárgyak javára. A magyar és történelem tárgynál van változás. A másod- és harmadévben heti egy óráról kettőre emelkedett a magyar- órák száma, a történelemé pedig szintén egyről kettőre emelkedett, de csak harmadikban. így most hetente 18 elméleti — ebből 10 közismereti, 8 szakmai — és heti 21 óra gyakorlati foglalkozásuk van a gyerekeknek.

Módszerben a magyartanítás sok újat tartalmaz, megnőtt a súlya is. Ugyanis ez az egyetlen tantárgy a szakmunkásképzőben, amelynek keretében komolyabb esztétikai nevelést végezhetünk, ide kapcsolva komplex módon a többi művészeti ágat, zenét, képzőművészetet és mindezt sok képi és hangzó illusztrációval. Azonkívül valamennyi tantárgy jobban épül az általános iskolában elsajátított ismeret- anyagra, lexikálisán így viszonylag kevesebb az új, inkább a már megtanultak gyakorlása, elmélyítése, alkalmazása magasabb fokon a cél.

Dr. Kovács Lászlóné, aki egyúttal magyarszakos tanár, köz- bevetőleg roppant érdekes problémát vetett fel. Szerinte a szakmunkásintézetekben a közismereti tantárgyakat oktató tanároknak a végzettsége nem megfelelő.

— Ezt hogy értem? — kérdez vissza megrökönyödött kérdésemre. — Mi itt vagy általános vagy középiskolai tanári diplomával rendelkezünk. Viszont a .szakmunkásintézetekben speciális nevelői-pedagógiai módszerre, készségre lenne szükség, éppen a már említett, elég hátrányos helyzetű, gyengébb eredményű (de nem gyengébb képességű!) gyerek miatt. Itt már az érdeklődés felkeltésére is olyan, minden eszközt és képességet igénybe vevő módszerekre van szükség, amit főiskolai vagy egyetemi tanulmányai alatt nem sajátított el senki. De erről az iskolatípusról magáról Is kevés az ismeretük a jövendő tanároknak. Én úgy érzem, a szakmunkásképzők részére külön kellene pedagógusokat képezni. Mert mi a helyzet? Elkezd tanítani az új kolléga vagy kolléganő a számára teljesen idegen területen. Vagy bedolgozza magát úgy 3—4 év alatt a munkába, vagy elmenekül.

Bentlakás kellene

— A szakmunkásképző intézetekben, gondolom, még nagyobb fontosságuk van a szabadidős foglalkozásoknak, a különböző szakköröknek, hiKöltségcsökkentő

Hőstop

Újfajta

lakás h őszigetelő

szén a heti tíz közismereti óra is pótlásra szorul.

— Természetesen. És ehhez megvannak a tárgyi és személyi feltételeink.

Itt kell leírnom, mennyire meglepett — amikor a beszélgetés végeztével körbejártuk az iskolát — a helyiségek tisztasága, a kulturált, ízléses környezet, a hihetetlenül gazdag illusztrációs anyag, kezdve a képektől, diáktól, filmektől a hanglemezekig, könyvekig és az elegáns, pálmasarkos, nagy- szőnyeges, fotelokkal, kisasztalokkal berendezett klubkönyvtárig.

— A könyvtárban minden délután történik valami. Diavetítéses képzőművészeti előadások például, vagy kötetlen beszélgetés irodalomról, etikáról, zenéről, a kulturális nevelőtanár irányításával. Havonta szellemi vetélkedőket is rendeznek. Azonkívül vannak szakköreink.

— Melyek a leglátogatottabbak?

— Hát nem éppen az irodalmi vagy zenei foglalkozások. Elsősorban a gyakorlati jellegűek. a barkács és a motorbarát szakkörök;

Az Örkényi szakmunkásképző intézet tavaly megkapta a volt általános iskola teljes épületét, s most kényelmes körülmények között itt tartják az elméleti órákat. Tanműhelyeikre sem lehet — nincs is panaszuk. Korszerűek, jó felszereltek. Régóta húzódó, nagy problémájuk viszont a kollégium. Jelenleg mindössze 50 diák részére tudnak bentlakást biztosítani. Az új kollégium felépítése egyre húzódik.

Pedig — és zárjuk ezzel a témát, aminthogy Pável István is ezzel a gondolattal zárta a beszélgetést — az itt tanuló gyerekeknek létfontosságú lenne a bentlakás. Ugyanis kis településekről, sokan tanyákról járnak be, időt rabló, bonyolult utazgatással, és sokan bizony nem a legmegfelelőbb szellemi környezetből. A kollégium légköre, a' megtakarított idő nevelésük hatékonyságát segítené. (Az ingázás miatt most igencsak nehéz délutáni foglalkozásokat rendezni.)

És most szó szerint idézem az igazgató szavait: mezőgazdasági szakmunkásképzés nem képzelhető el kollégiumi elhelyezés nélkül.

S. Horváth Klára

A Rúna-vidéki Vendéglátó Vállalat

január elsejétől Három, illetve öt évre, versenypályázat útján

SZERZŐDÉS VÁLLALKOZÁSBA ARJA

a következő üzleteit:

701. sz. Tiszti presszó (IV. oszt.). Ercsi

717. sz. Csónalcház bisztró (III. oszt.), DKV-sporttelep,

Dunafüred

718. sz. Barátság bisztró (III. oszt.), Százhalombatta,

DKV-munkásszálló.

Tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást a vállalat közgazdasági osztálya ad, címe: Dunaújváros, Vasmű út 41. fszt. 20.

Kérjük, hogy a pályázatokat november 19-ig nyújtsák be a vállalat központjába a jogügyi osztályon.

Címe: Dunaújváros, Vasmű út 41. III. em.

A versenytárgyalást november 27-én 15 órakor tartjuk dunaújvárosi Hangulat presszóban.

anyag nagyüzemi gyártását kezdte meg a Lakásépítő Ipari Szövetkezet szabadalma alapján a Politurbácska Közös Vállalkozás. A Hőstop elnevezésű hőszigetelő vakolatrendszer, amely új és régi épületek külső szigetelésére egyaránt alkalmas, a gazdaságos és főleg energiatakarékos épületfűtést segíti elő.

A légpórusokban gazdag po- lisztirol-gyöngyöt tartalmazó, páraáteresztő vakolat télen- nyáron javítja a lakás mikroklímáját, alkalmazásával a szokásos fűtőanyag mennyiségének 20—30 százaléka megtakarítható. A Hőstop beton, tégla, kő és fa alapra egyaránt felhordható, s használatához nincs szükség különleges szakértelemre, Előnyei közé tartozik még, hogy az ily módon vakolt épületek fokozottan ellenállnak az időjárás viszontagságainak, s így jelentősen csökkennek a karbantartási költségek.

A gyártók évi 2000 köbméter hőszigetelő vakolat előállítására készültek fel, de az igények növekedésével ez a mennyiség a duplájára emelhető.

is

Kis parcellán kis kombájn

Negyven-ötven ember munkáját végzi el. felére csökkenti a betakarítási időt, s naponta hatszáz-nyolcszáz kísérleti parcelláról töri, morzsolja le a termést az Akadémia Martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézetének kísérleti gazdaságában munkába állított kis kombájn. A gép rendkívül pontosan dolgozik, s tökéletesen eleget tesz azoknak a magas követelményeknek, amelyeket a kísérleti termesztés szakemberei támasztottak vele szemben. Éppen ezért1 úgy tervezik, hogy jövőre automata mérőberendezéssel is kiegészítik, s lehetővé teszik, hogy a betakarítást követően azonnal, még a parcellán rögzíteni tudják a hozamokat A kombájnra nagy szükség volt: az új fajtákat, fajtajelölteket, a jövő kukoricáit „vizsgáztató” kis parcel Iák termését eddig ugyanis kézzel takarították be, s ezzel igen sok kézi munkaerőt kötöttek le.

A Diósdi—Töhötöm utca sarkán tart

Hálézatépités Érden

Bővítik a szennyvízhálózatot Érden. A Dél-Buda Térségi Víz- és Csatornaműtársulat vállalkozásában a Diósdi—Töhötöm utca sarkán dolgoznak a földmunkásak

Erdősi Ágnes felvétele

Érdekes felfedezés

A délszláv családnevekről

Nem egy fél évezredes

A magyarországi délszlávok múltjának érdekes mozzanatára — a horvát és szerb család, nevek keletkezésére — derített fényt Sarosácz György mohácsi múzeumigazgató. Mint megállapította: a török hódítók elől menekülő délszláv családok többnyire hazánkban kaptak végleges családnevet.

Az 1389. és 1526., azaz a rt- gómezei csatavesztés és a mohácsi vész közötti csaknem másfél évszázados időszakban sok ezer horvát és szerb talált menedéket Magyarországon. Ezeknek az embereknek akkor még csak keresztnevük volt. A magyar jobbágyoknál viszont arra az időre gyakorlatilag már lezajlott a családinév-adás folyamata, mégpedig oly módon, hogy a gyerekek örökölték apjuk nevét, a'mit leginkább a származásuk, foglalkozásuk, külsejük alapján kaptak. A hazánkba települt hor- vátok és szerbek többségének

ellenben földrajzi név jutott családnévül.

Sarosácz György a levéltárakban őrzött egykorú összeírások alapján kiderítette, hogy a névadást elrendelő földesurak a legegyszerűbb megoldást választották: vagy a balkáni származási helyük, vagy a magyarországi befogadó helyük nevének délszláv változatával ruházták fel jobbágyaikat. Így lett a boszniai eredetű család Boszanácz, a hercegovinál Herczegovácz és a szerémi Szremácz. Így születtek olyan hazai földrajzi nevekre utaló délszláv családnevek is, mint például Balati- nácz (balatoni), Osztrogovácz (esztergomi) vagy Budánovics (budai).

Sok délszláv család ma is a 400-500 éve kapott nevét viseli, maga a kutató is: Sarosácz ugyanis nem más, mint sáros faluból való.

B

|otra támaszkodva állt, mint egy hortobágyi juhász, a röntgenosz- 1 tály várótermében. Tekintetét a bejárati ajtóra szögezte. Csak akkor vette le róla, amikor a nővér karon ragadta és bevonszolta a 136-os kórterembe.

— Nem megyek — makacskodott. — Várom a fiamat. Azt írta, hogy jön értem, haza visz. Érti? Engedjen el, mert...

Ütésre emelte botját.

— Jól van, Falvai bácsi, megvárjuk együtt — szelidítgette a nővérke —, de nem itt, hanem bent a kórteremben. Viszek be egy kis citromos teát.

— Fúj — mordult az öreg..— Ha legalább rumos vagy boros lenne, akkor még lecsúszna a gégémen, de az a langyos lé, amit maguk adnak, úgy átszalad rajtam, mint szitán a szenteltvíz.

Lecsendesedett, becsoszogott a kórterembe, leült az ágya szélére, qiotyogott: jön a fiam, írta, hogy jön. a főorvos úrnak írta, megmutatta a levelet, jön és hazavisz. Ott a nagy ház, ott van a szo- bácskám, a műhely mellett. Szédelegve ledőlt a párnára, elszenderedett.

Két hónapja élt már a szívesek közé ékelt kórteremben egy másik öregemberrel. A fia, akinek Pest közelében jól menő autójavító műhelye van, szívpanaszokkal hozta be apját, és itt felejtette.

— Súlyos? — kérdezte a vizsgálat után az orvostól.

— Nem. Korához képest jól bírja magát. Hány éves is most?

— Nyolcvankettő.

— Igen Igen. Egy hét múlva hazaengedjük. Ellátjuk gyógyszerrel, a zárójelentést majd elviszik a körzeti orvoshoz, aki néha majd meglátogatja. Milyen lakásuk van?

— Van. Kertes ház. Négy szoba. Az öregnek, vagyis az apámnak meg, anyám halála óta, a műhely mellé építettünk egy szobát. Ott éldegélt. Panasz nem volt rá. Csak az utóbbi időben.

Bába Mihály:

^UcírciL i

ózva

Szédült, meg a szívét fájlalta. Azért hoztuk be.

— Milyen műhelyük van?

— Autószerelő.

— Jól éltek együtt?

— Jól. Csak a feleségem nem bírta már. A sok mosást. A gyerekek mindig ott ültek volna nála, mert szerették hallgatni, hogy mesélget.

— A ház a maguké?

— Ezt meg hogy értsem, doktor úr? — kérdezte gyanakodva az ifjú Falvai.

— Ahogy mondom: a ház a maguké vagy az öregé?

— Hát, hogyismondjamcsak, tulajdonképpen az öreg nevén van, haszon- élvezettel együtt. Makacs. Nem akarja a nevemre íratni. A feleségem azzal szekál, hogy ha ránk íratná, akkor eladnánk és Pesten vennénk másikat, mert itt nagyobb üzleteket lehetne csinálni. De az apám makacs, nem enged!

lúltak a napok, hetek. Az öreghez nem jött a fia még látogatóba sem. Egyszer küldött neki levelet: Kedves Apám, legyen egy csepp türelemmel, rendbehozzuk a szobáját, s akkor osztán megyek magáért és hazahozom. Az unokái is üdvözlik, velem, meg a feleségemmel együtt.

Nővérek, betegek, orvosok olvasták a levelet. Boldog volt. Vidámabb is. És szófogadó. Mindent megevett, minden orvosságot lenyelt, botjával nem kopogott türelmetlenül. Csak a látogatási napokon volt nyugtalan. Ilyenkor még láza is volt. A kórteremben várakozott, aztán meg kint. És ahogy rohantak a percek, úgy lett egyre nyugtalanabb. Még sírt is, amikor a látogatók elmentek.

M

— Nem jött, nem jött, pedig azt írta, hogy jön és hazavisz — motyogta.

— Falvai bácsi, legyen nyugodt, a fia magáért jön, hazaviszi. Csak lehet, hogy még nem készült el a szobája. Biztosan hiányzik valami hozzá. Meg kell értenie a fiát is. Nem rossz fiú ő — vígasztalgatta a nővér.

Az öreg csak bólogatott.

— Nem, nem volt rossz. Az anyja kedvence vplt. Szerette a motort, mint most az unokáim. Azok is csak a motorral törődnek már. pedig még hátul- gombolós nadrágban járnak. A menyem az más. Az nem a mi fajtánk. Annak csak a ház kéne, meg az ára. Engem meg betenne az öregek otthonába, ha aláírnám a papírost. De nem írom ám. Átadtam nekik a nagy házat, jó nekem az a kuckó is a műhely mellett. Tudja lelkem, az amolyan kis szerszámoskam- ra volt korábban, de a fiam, meg a munkása kicsinosította. Még a régi fényképeket is felrakta a falra. Csak hideg nagyon! Volt úgy, lelkem, hogy reggelre deres lett a bajszom.

7 imerült, elfáradt Szendergett, aludt, hajnalig. Étvágya fogyott, mint a tavaszi napsugártól a hóhegy. Reggel kiült a váróterembe, leste az ajtót várta a fiát. A kórházi Jelevetekre rövid válaszok jöttek a fiától: Hamarosan értemegyek. Elhozom.

Nem jött érte, nem vitte haza.

Egy reggel üresen maradt a pad. Nyugtalan tettem.

— Mi történt Falvai bácsival?

— Semmi! — mondta a nővér. — Nem akar felkelni, nem akar enni. És nem válaszol semmire. Csak az ajtót nézi. Akkor egy picinyke szikra még ki- gyúl a szemében. De nyomban el is illan. amint meglát.

Nem láttam többet.

_ Csendes pihenő alatt szenderedett el, örökre. Mire felkeltünk, már el is vitték. A fiának meg táviratoztak, de nem jött az öreg ruháiért. Kérte, hogy postán küldjék el...

K