Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-25 / 251. szám

"xMtow 1081. OKTOBER 25., VASÄRNAP SZÍNHÁZ] LEVÉL Malaja Bronnaja A Moszkva bel­városát körbekerí­tő kiskörút egyik északnyugati sza­kasza, a Tversz- koj bulvár, és a külső, a nagykörűi egyik ré­sze, a Bolsaja Szád óva ja utca között húzódik egy mellékut­ca, a Malaja Bronnaja. Neve­zetességei nemigen, vannak, mégis sokan ismerik a nevét, bár nem mindig tudják, hogy a Malaja Bronnaja egy utca, s nem egy színház neve (pontosabban: hogy a színház az utcáról kapta a nevét). A Malaja Bronnaja hivata­los neve: Moszkvai Drámai Színház. Fiatal intézmény, 1946-ban alapították. Széles repertoárt színház volt, de különösebben egyéni profilja sokáig nem alakult ki. Ám az 1960-as évek végén a szín­házhoz szerződött főrendező­nek Alekszandr Dunajev, s — néhány színésszel együtt — oda ment dolgozni a moszkvai Komszomol Színházból Anato- lij Efrosz, a szovjet színházi életnek akkor már egyik leg­markánsabb, rendezéseivel a legtöbb vitát kiváltó alakja. Ettől az időszaktól számítják a Malaja Bronnaja új korsza­kát, s ettől az időszaktól kezd­ve jelent a név nemcsak egy utdát, s benne egy színházat a sok közül, hanem olyan színházi műhelyt, amelyben mindig történik valami figye­lemre méltó, vitára késztető. Most, ez az immár világhí­rű, különböző nemzetközi színházi fesztiválokon több­szörös díjnyertes színház láto­gatott el hozzánk. Három elő­adást hoztak: Gogol Háztüz- néző, Gorkij Barbárok és Dvo- reckij A kívülálló című da­rabját játszották a budapesti Nemzeti Színházban, s Győ­rött is felléptek a Gogol- és a Dvoreckij-művel. A három produkcióból kettőt — a Ház- tűznézőt és A kívülállót — Efrosz rendezett; a Barbárok rendezője Dunajev. Három különböző dráma, három külön világ — s a há­rom együtt: kitűnő kereszt- metszet a Malaja Bronnaja színházról. Vagy még tágab- ban értelmezve: bepillantás egy rendkívül jelentős színház- művészeti műhely munkájába. M ilyen is ez a mun­ka? Először is: roppant tudatos. A három előadás közül egyikben sem lehetett felfedezni egyetlen esetleges vagy jelentéktelennek vélt, s ezért felületesen megoldott helyzetet, pillanatot sem. Ezt csakis hallatlanul gondos, ap­rólékos rendező; és színészi elemzéssel, a kézenfekvő, to- lakodóan kínálkozó sablonok, megszokások, közhelyek és modorosságok elkerülésével ér­hették el. Ennek a mindenre kiterjedő elemzésnek köszön­hető. hogy a színház olyan meglehetősen merev tradíciók­kal terhelt darabot is a felfe­dezés erejével ható felfogás­ban, stílusban tudott színre vinni, mint Gogol Háztűznéző- je. Efrosz ugyanis nem egy­szerűen csak egy orosz kiasz-' szikus vígjátékot akart elját­szani. hanem azt kereste, mit mond a mai művésznek és né­zőnek ez a darab, mi benne, 1 ami hozzánk is szól? Gogol alakjaiban két vonást Vett.ész­re, s emelt ki. Az egyik: hogy a gogoli hősök szervesen be­letartoznak a klasszikus orosz irodalom úgynevezett felesle. ges embereinek sorába. A másik: hogy ilyen megvilágí­tásban ezek a hősök jelentő­sebbé, súlyosabb egyéniségek­ig válnak, s nem a komédia, hanem a tragikomédia jellem­zi magatartásukat. A külön­ben inkább csak vígjátéknak felfogott Háztüznézőböl így lett Efrosz kezén egy hallat­lanul 'mulatságos, ironikus, a felesleges emberek típusát, és sablonját egyszerre bemutató, és kinevettető előadás. Rop­pant keserű és szomorú is azonban, mert arról szól, hogy egy magányos embernek ho­gyan foszlik szét az álma a boldogságról, a szerelemről, s hogyan vall kudarcot az a fél- szeg, suta, ügyetlen és szán- nivaló törekvése, hogy kikec­meregjen a magányból, az enerváltságból, a cselekvésre való, képtelenségből egy re­mélt házasság révén. Efrosz rendezői megoldásai, ötletei, köztük olyanok, mint a dara­bot keretbe foglaló esküvői menet a nyitó és a záró kép­ben, vagy a szinkronban je­len levő kérők állandó rajzása a férj hezmenendő lány körül,, csak (csak?) arra szolgálnak, hogy ezt a mondanivalót ki­emeljék, megelevenítsék. Mind­ehhez nagyszerű színészek állnak rendelkezésre, akik vil­lanásokban is képesek egy teljes karaktert felrajzolni. E frosz másik rendezé­se, A kívülálló, mai darab, méghozzá az úgynevezett termelé­si drámák egyik első műve. Ignatyij Dvoreckij a 70-es évek elején írta, akkor, amikor a szovjet valóságban egyre in­kább előtérbe került a terme­lés. szervezettségének, a' Iruítő- ségi munkának’, a felelősség­nek, a kényelmes és merev irányítási módszerek megújí­tásának a kérdése. Mi ebből a műfajból jóval későbbi da­rabokat láthattunk, s jóval később (Alekszandr Gelman Egy ülés jegyzőkönyve című darabját 1976-ban, Visszajel­zés című művét 1977-ben ját­szotta a Nemzeti Színház). A kérdések aktualitása azonban idestova tíz éve sem csök­kent Nyilván ez késztette Ef- rofizt arra, hogy a majdnem egy évtizede tartott ősbemu­tató után újra megrendezze A kívülállót. Efroszt az izgatja, hogyan hat ki a szovjet nép­gazdaság létfontosságú ter­melési kérdéseire az úgyneve­zett emberi tényező, hogyan befolyásolja a vezetésre hiva­tott (vagy csak oda irányított) emberek emberi minősége a termelés minőségét. A harmadik előadás, a Bar­bárok című, sokak által a leg­vitatottabb értékűnek tartott Gorkij-dráma, egy , pusztulás­ra ítélt réteg, a régi orosz ér­telmiség haláltáncát elevení­tette meg. A rendező, Dunajev csehovi színeket vett észre a műben, s ezzel a Barbárokat az orosz-szovjet drámatörté­net folyamatába kapcsolta be. Takács István Jelenet Gogol: Háztüznéző című darabjából HATÁSUK A MEGYEHATÁRON TÚL IS ÉRVÉNYESÜL Szellemi tőkénk: újdonságaink MEGOSZTOTTSÁG HELYETT KÖZÖS IRÁNYÍTÁS A muszáj nagy úr. Ereje ha­talmas energiát szabadít fel, kezdeményezések kipattanásá­nak rugója és közös cselek­vésre kényszerít. Ez élteti a mai adottságoknál mindig többetakarást is. Társadal­munk fejlődésének egyik fel­tétele az emberek — se ka­tegóriába mindannyian bele­tartozunk — szakmai, politi­kai és általános műveltségé­nek folyamatos gyaraoítása, a kulturáltsági szint növelése. A művelődés feltételeinek szám­bavételekor azonban általában csak a személyi adottságokat, a technikai és pénzügyi lehe­tőségeket soroljuk. Ritkán gondolunk egy jelentős szel­lemi tőkére: az ésszerű kezde­ményezések hasznosítására. Pedig gyakran ezek is anyagi természetű erőforrássá válnak. Hasznos szomszédolás Igazolhatják ezt a már sok­szor jogos büszkeséggel sorolt eredményeink. S nemcsak a Pest megyeiek, mert a szű- kebb hazánkban lét jogot nyert új ötletek, gondolatok az ország más területein is gyarapították a hasznos mód­szerek körét, amelyek a társa­dalmi szükségszerűség felis­meréséből fakadlak. S voltak olyan, a megye határain kí­vül született elképzelések, amelyeknek továbbfejlesztett változatai a Pest megyei köz- művelődést gazdagítottáK. Sőt, akár kategorizálhatnánk is időben és hatásukban a meg­valósult és megvalósulás alatt álló kezdeményezéseket. Meghatározó ereje volt pél­dául a Pest megyei pártbizott­ság tájegységi közművelődési koncepciójának, amely éppen a történelmileg kialakult ha­gyományokat vette alapul. Ez a már több éve sikert aratott elképzelés egységes arculatot igyekezett adni — a járások közigazgatási határait is át­lépve — egy-égy földrajzi,, néprajzi területnek. S e téren még további lehetőségek kí­nálkoznak. Bár jól kapcsolód­tak ehhez a Gödöllő környé­kén népszerű Szomszédolások, amelyek során a tájegységhez tartozó községek lakói kölcsö­nösen megismerték a települé­sek népi és művészettörténeti értékeit, jelen életmódjukat, fejlődésük irányát és bemutat- ■ták szakköreik, művészeti cso­portjaik produkcióit. Bizony kár, hogy a szomszédolás e változata iránt csökkent az érdeklődés. Viszont jelenleg is vonzóak Szentendre körze­tében a Családi esték, ame­lyeknek varázsa éppen az in­timitás és a kitárulkozás pár­huzamában rejlik. Hasonló programokat a megye más tá­jain is szervezhetnének. Bázis­intézmények Ugyancsak egész Pest me­gyére kiható újdonság volt a bázis intézmények létrehozá­sa. Ez esetben viszonylag ke­vés indokkal használhatjuk a múlt időt, mert mostanság is egyre gyarapodik ezen intéz­mények ' száma. Létrehozásuk mintegy gazdagítja a tájegysé­gi koncepciót, hiszen hatókö­rük átfogja az egész megyét: a váci művelődési központ pél­dául a felnőttoktatás gazdá­ja, a gödöllőiek pedig a népi hagyományok őrzéséért felelő­sek, az új pomázi művelődési ház a közelmúltban lett a nemzetiségi kultúra ápolásá­nak összefogója. E megoldás legnagyobb haszna az, hogy ezek a művelődési házak mód­szertanilag is hasznosítható tapasztalatokat gyűjtenek a közművelődés valamelyik spe­ciális területéről. Vitathatatlan sikert hozott a művelődési házak közös fenntartásba vétele. S ez ak­kor is igaz, ha a szerződések teljesítésével, a tartalmi vo­natkozásokkal kevésbé lehe­tünk elégedettek. A munka­helyek által nyújtott anyagi segítség ugyan nagyon fontos, de legalább ekkora jelentősé­ge van annak, hogy a műve­lődési intézmények, az üze­mek igényei alapján milyen mértékben tudják segíteni a dolgozók művelődését. Ezzel már kevéssé lehetünk elége­dettek. E formát új tartalom­mal töltheti meg a nagyká- taiak legújabb kezdeményezé­se: közművelődési társulások létrehozásával kényszerpályá­ra kívánják tenni a valóságos együttműködést. Emellett a járás könyvtárainak jelentős hányada is közös fenntartás­ban működik, példát adva ez­zel az egész megyének. S ha már az újdonságoknál tartunk: ha lassan is. de meg­kezdődött a művelődési házak és, a könyvtárak közös igazga­tás alá, helyezése a községek­ben. E folyamatban a személyi problémák mellett elsősorban a pénzügyi szabályok jelente­nek akadályt. Mégis megtör­téntek az első lépések a nagy- kátai és a dabasi járásban. Az összevonásokkal nemcsak az irányítás válna egyszerűbbé, hanem csökkennének a pár­huzamosságok, nagyobb lehe­tőség nyílna a szellemi és anyagi erők koncentrálására, racionálisabb felhasználására. Különösen indokolt ez a meg­oldás ott, ahol egy épületben tevékenykedik a művelődési ház és a könyvtár. Előbb- utóbb szembe kell nézni — a szubjektív okokból esetleg kel­lemetlen — követelménnyel: a magasabb szintű közművelő­dési ellátás érdekében, első­sorban a községekben közös irányítás alá kell vonni vala­mennyi művelődési célú intéz­ményt. Hiszen tapasztalat, hogy a komplexitás jelenlegi fő akadálya a megosztottság. Értékes tanulságok Olyan horderejű törekvés ez, amely már-már elhomályosít­ja a több éve vajúdó kérdést: a könyvtári hálózatok összevo­násának kínálkozó lehetőségét. Szentendrén és a szentendrei járásban legalább már áthi­daló megoldásokat keresnek: tervezik az egységes olvasóje­gyek, a tanácsi, szakszervezeti, iskolai és műszaki könyvtárck- ban egyaránt érvényes köl­csönzőkártyák kiadását. Ez a kezdeményezés jelentős tanul­ságokkal szolgálhat a megye valamennyi településének. Sajnos még mindig a kísér­letek kategóriájába kell sorol­nunk a lakótelepek közműve­lődése érdekében tett próbál­kozásokat. Ez ideig mindössze Cegléden voltak * értékelésre alkalmas programsorozatok, ezek is inkább kevesebb, mint több sikerrel zajlottak. A le­hetőség csíráját azonban ebben is megtalálhatjuk. Ezért vol­na sürgős az immár három­éves tapasztalatok módszerta­ni értékelése. Szervezeti korszerűsítés Üjsághasábok nem nagyon alkalmasak — s ennek örülhe­tünk — az új művelődési kí­sérletek, szervezeti korszerűsí­tésekre törekvő próbálkozások és a tartalmi munkát megha­tározó friss módszerek megyei szintű összegzésére. Mert a már említetteken kívül is — gyors fejszámolás alapján — majdnem egy tucat szóra ér­demes kezdeményezés maradt ki. Példának .említhetjük a bejáró dolgozók kulturális el­látása érdekében. folytatott ér­di kísérleteket. Ez egyben fel­veti a továbblépést szolgáló tö­rekvések új kategóriáját. Ezeket úgy is nevezhetnénk: országos folyamatokat elindító megyei törekvések. Közüiuk a legjelentősebb, hogy a megyei pártbizottság művelődési és propagandaosztályán készül egy tanfolyamtervezet, amely — a könyvtárosokhoz hason­lóan — közép szintű végzett­ségeid adna a művelődési házak képesítéssel nem rendelkező népművelőinek. Ezután már csak felsorolás: július végén az országban elsőként rendez­ték meg a cigány klubvezetők tanfolyamát Zebegényben. Né­hány nappal ezelőtt — ugyan­csak előzmények nélkül — tartották meg Szentendrén a nemzetiségi könyvtárosok konferenciáját. November el­ső napjaiban adják át Duna- bogdányban a nemzetiségi táj­hazat. Biztató próbálkozások Megannyi érdekes újdonság e hiányos csokorba kötve is. E sorok elején a közművelő­dés feltételrendszerébe sorol­tuk az új kezdeményezések alkalmazásának lehetőségét. Azonban ide tartozik még egy gondolat: a feltételek egyike az a társadalompolitikai han­gulat, amely a népművelők kísérleteit fogadja. Pest me­gyében elismerés jár még az apró újdonságokért is, a még­oly tétova, de biztató próbál­kozásokért is, amelyekkel a népművelők hozzájárulhatnak a történelmi szükségszerűség alapján meghatározott fel­adat megoldásához. Kr. Gy. KATONA JÓZSEF SZOBRA Avatás Beck ö. Fülöp Katona Jó­zsefet ábrázoló szobrát szom­baton avatták fel Szentendrén, a Pest megyei Művelődési Központ előtti parkban. Az.al- kotást az 1945-ben elhunyt szobrász hagyatékából lánya, Beck Judit festőművész ado­mányozta a városnak. • • Üvegművész Az Ajkai Üveggyár modern manufaktúrában készít ólom- kristályból kelyheket, pohara­kat, ivókészleteket. A nagy­részt egyedi megmunkálással előállított termékeket Vene­zuelától Japánig, Ausztráliától Kanadáig huszonöt országba exportálják. Az üvegek első­sorban minőségükkel, tetszetős kivitelükkel vívták ki a világ­hírnevet. TV-FIGYELÓ íj arcok. Néhányszor szóvá tettük már ezen a helyen a te­levízió műsorszerkesztésének buktatóit. Egyebek között azt a furcsállni való szokást, hogy egyszer, hosszú napokig nem kerül a képernyőre nagyobb szabású hazai bemutató, más­szor meg, mondhatni, egymás képzeletbeli sarkát tapossák az efféle munkák. Így volt ez például a most tova futott hét második felé­ben is, amikor a csütörtök es­ténket éppen úgy magyar té­véfilm foglalta le, amiképpen a péntekit is. Lévén pedig mindkét história önmaga mű­fajában — az egyik krimi, a másik lélektani dráma — di­cséretes alkotás, hát az amúgy is túlterhelt képzelet nem tud­ja úgy, s annyira újraélni azo­kat, mint amennyire megérde­melnék. Szinte a fizika közis­mert törvénye szerint egymást oltják ki az érzelmi hullámok. Azért természetesen kevéssé kell csak megerőltetni az agyunkat, hogy ismét lássuk Az utolsó alkalom bűnügyi ka­landjának Kovács főhadna­gyát, akinek szerepében Cser­halmi György olyan kedvünk­re valóan dühöngött, hogy is­ten bizony el tudnánk képzel­ni egy amolyan helyre ho- nunkbéli Colombónak, aki újabb és újabb kalandokon át bizonyítaná, miszerint titok nem maradhat felderítetlen előtte. Ilyen minőségében egy egészen új arc ő. És ugyan­ilyen új arc volt Makai Sán­dor is, Kenderessy Tibor is, a csendes mámorban zongo­rázó Máriáss József is, meg még néhányan mások, akiket ugyan már láthattunk egy- szer-kétszer, de akiknek tehet­séges jelenléte sokkal üdítőb­ben hatott, mint agyonhasz­nált arcú pályatársaik joggal megunt látványa. A másnapi — pénteken este sugárzott — Fekete rózsában meg oly sok Ismeretlen szerep­játszóval találhattuk szembe magunkat, hogy már csak az ő jövés-menésük kedvéért is meg kellett tekinteni ezt a keserű­en katartikus mai mesét, an­nak az érzelmeiben kiszolgál­tatott asszonynak lélekhábor- gását. Kicsoda például a meg­téréssel próbálkozó férj ala­kítója, Csendes László? Akár­honnan is hívta a kamerák elé Szönlji G. Sándor rendező, ki­tűnően választott, mert 'az ő gyötrött, gyűrött, szinte véső­vel szögletesre vájt- arca — meg egész tétova jelensége — eszményien illett ehhez az egy­szerre sajnálni és megvetni való emberféléhez. S kicsoda például... Hely híján hagyjuk abba a nyilván sokakat érdeklő faggatózást, és inkább annak örvendjünk, hogy a szereplők kiválasztásá­nak dolgában valami mozdul­ni látszik a Szabadság téri stúdiók háza táján. És a Fekete rózsa című tévé­film láttán még egy előfizetői főhajtás. Mégpedig azért, mert ezt a jelenetsort Cseres Tibor­ral íratták meg. Igaz, a meg­számlálhatatlan órányi masi­naszemlélés már meglehető­sen eltompíthatta a beszéd­stílust észlelő érzékenységün­ket, de nincs az a botfül. ame­lyik ne vette volna észre, hogy most nem színtelen. íztelen pa- nélszavak. sokaságát halljuk, hanem egy kiérlelt, képekben gazdag, tényleg szépirodal- mian rangos literátori szöve­get. Előd, Ihód. Van egy kis rek­lámíze az Előttem az utódom című sorozatnak — nem maga a vállalkozás ilyen, hanem egyik-másik megszólaló túlon­túl kegybe ajánló szónoklata —, de azért meglehetősen jó szórakozás. Különösen akkor, amikor az elődök sorában va­laki nagyon régen nem látott vendég tűnik fel. Most leg­utóbb a táncdalánekes Hollós Ilonának örvendhettünk, aki ráadásul itt. Szentendrén fog­ta kézbe újból a mikrofont, e nagy nosztalgiahullámban igazán tehetséggel és st;>uso- san nosztalgiázva. Köszönet, tisztelet érte.' Akácz László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents