Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-25 / 251. szám

Körúton a KÖJÁL ellenőrzésével Nem babra megy a közétkeztetés Október 22. péntek. Ez a nap sem különbözik az előző­től. Éttermeknek a vendégek elől elzárt területére, az illa­tok, az ízek birodalmába, a konyhák mélyére pillanthatok be. A minap Szigetszentmik- lóson — mint megírtuk — most meg Vácott és Gödöllőn. Is­merkedésem a konyhákkal át­meneti, bár benyomásaimra korántsem illik ugyanez a jel­ző. Az élmény éppúgy mara­dandó, mint a KÖJÁL Pest megyei ellenőrének, Zsidóné Ombodi Annának észrevételei, az ellenőrző könyvbe beírt so­rai. \ A hegedűs mór beköltözött Vác. Éteftár, mely a lakóte­lep nevét kapta: Deákvár. Becslésem szerint az épület nem öregebb négy-öt évesnél, viszont konyhája olyan, mint­ha tízszer 365 nap szaladt vol­na el felette. Délelőtt fél tíz. A főzőtérben öten sürögnek-fo- rognak a gőzben. A két hatal­mas üst szigetelése rossz, elde­formálódtak a zárógumik. Nem lehet újakat szerezni — ma­gyarázza a konyhafőnök, Var­ró István. Mindenre fáül a zsíros gőz, a parányi ablakokat hiába nyi­tották ki: a drótháló oly szeny- nyezett, hogy azon még a friss levegő is képtelen átvergődni. Előfizetéses alapon a Deákvár ételbárban naponta 295-en ebé­delnek. Közülük nyolcvan gye­rek, a szomszédos Petőfi álta­lános iskolából. Nem napközi­sek. Nincs páraelszívó, s ez a gőz az egészségre, az épületre egyaránt kóros — hangzik a KÖJÁL ellenőrének első -meg­állapítása. Elhasználtak az edé­nyek, az asztalokon szennyezett az alumíniumborítás. Né|?ol meg teljesen ésszerűtlenül via- szosvásaon fedi az alumíniu­mot. — Veszélyes, kész baci- lustenyészet — hallom újra Zsidóné Ombodi Anna szavait. A szeméttartóé lesz a viaszos­vászon. S a legyek bizony itt hagyták nyomukat a falakon. A hűtők? Kívül-belül alapos mosdatásra várnak. A mély­hűtőkamrán azonban már ez sem segít: belső borítólemezei elrohadtak. A húselőkészitőből vödörrel szedik a szennyvizet, öntik a központi lefolyó rács­tól megszabadított torkába. — Csak két hónapja, hogy idekerültem, s átvettem az üzletet. — mondja zavartan Nagy János üzletvezető. Csend telepszik közénk. S ebbe a csendbe belehallik a tücsök vidám éneke. Honnan? A rak­tárból, a zöldség-előkészítőből? Találgatásokra hagyatkozunk. Hiszen a nedves meleget ked­veli ez a neves hegedűs ... — Közétkeztetés, nem gyer­mekélelmezés ez — hangsú­lyozza az üzletvezető, amikor az étlapokat táplálkozás- és élelmezés-egészségügyi szem­pontból fogjuk vallatóra. Ok­tóber 5-től 22-ig a befizetett 13,70-ért — 10,54-ből állítanak elő egy adagot — mit kapnak a gyerekek? Nézzük, mit ír a KÖJÁL ellenőre az úgynevezett ellenőrzési könyvbe? Nagytakarításra két hét Az étlap változatos. Sok mi­relité’ használnak, a szelet hú­sok mellett belsőség, baromfi is kerül a tányérokba. Állati eredetű fehérje. A vitamin fe­jes- és paprikasaláta képében szerepel az alma mellett. Zo­mánchiányos edények a kony­hában, a helyiségek -szenyezet- tek, takarítatlanok, a padlózat helyenként balesetveszélyes. November 5-ig kötelesek az egység teljes nagytakarításáról gondoskodni. 3 a vállalat is a szennyvízel­vezetők zsírtalanításáról, a napjában többször eldugult, majd szétszerelt szifonok cse­réjéről. A helyszíni jegyző­könyv ennyit tartalmaz. A KÖJÁL határozata egy sor követelményt, szankciót is megfogalmaz majd. A távolság nagy, de a kü­lönbség szinte minimális a gödöllői Rézgombos, s a váci Deákvár étterem, illetve étel­bár között. A legényke a hófehér pin­cérkabátban szinte elveszik a nagyteremben. Terített aszta­lok vendéget várnak, de csak fél 12-től. Erre int bennünket, hisz az óramutatók csak ti­zenegy felé kúsznak még. Az üzletvezető a konyha előteré­ben adagolja a hidegkonyhai készítményt, hesták Lászlóné szakács a hatalmas főzőkanál­lal kever egyet a magyaros burgonyalevesen, majd d szé­kelykáposztára vet egy pillan­tást. Ez a mai menü, 240 éhes embernek, s közülük is hetven iskolásnak. — Az úgynevezett vendég­köpenyhez — mert konyhába a KÖJÁL ellenőre is csak fe­hérben léphet be! — melyet minden vendéglátóhely köteles tartani, elég nehezen jutunk hozzá. A kötélről került le, ahol az asztalterítők társaságá­ban száradt. — Drága a Pa­tyolat — veti közbe Halmágyi Pál üzletvezető —, ezért ma­gunk mosunk. Rövid terepszemle a kony­hában, a mosogatók tájékán, a raktárakban. A tegnapról maradt moslék fedetlenül vár sorsára. A pókhálók a mellék- helyiségekben hintáznak az ok­tóberi fuvallatban. A csapokról a fargotógombok sorozatban hiányoznak, az ajtóknak, a küszöböknek nyoma veszett. A konyha és csatolt részeinek karbantartottsága a nullával egyenlő. Az ellenőrző könyvben nincs elég lap, hogy a KÖJÁL minden észrevétele belekerül­hessen. Az edények? Viharver­tek, de rövidesen kicserélik. S állítólag 1982 februárjától tel­jes felújítás. Hatvanan vi­szik el innen ételhordóval naponta az ebédet, s telje­sen szabálytalanul, közben bejárnak az árufeltöltő folyo­sóról a konyha előterébe. Az étlap oktpber. 5-től 22-ig milyen következtetéseket su­gall? Változatos, ugyanaz az az étel két héten belül nem for­dul elő. Belsőség, sertés, mar­ha- és csirkehús is helyet kap az ételek sorában. A menü ugyan jelzi, hogy nemcsak gyerekeknek készül, de nagy­jából nekik is megfelel. Senki sem tartja számon Szigetszentmiklós, Árpád és Aranysas étterem, a váci Deákvár ételbár, s a gödöllői étterem. Négy konyha, ahol a napköziotthonos ellátásból ki­szorult gyerekek naponta ebé­delnek. Részesei a közétkezte­tésnek. Nem minden esetben a korosztályuknak megfelelően, táplálkozás- és élelmezés­egészségügyi szempontból. A szükség torvényt bont. Mind­két fél részéről. A vendéglá­tónak ma már az igazi napi forgalmat a közétkeztetés hoz­za. A gyerekek pedig hol szer­vezetten, hol öntevékenyen az éttermek szolgáltatásait ve­szik igénybe. S egyre többen. — Hogy pontosan hetente, ha­vonta mennyi a növekedés, a lemorzsolódás — erre szinte senki sem tud Pest megyében válaszolni. Nem tartjuk, nem tartják nyilván. Példa rá: vak­vágányra szaladtunk, amikor hittük, elhittük, hogy Vácott az ételbárban sok, nagyon sok gyerek étkezik. Kiderült, hogy összesen csak tíz... Sokan vagy kevesen — eb­ben az esetben nem perdöntő. Amikor a higiéniáról, szabá­lyainak betartásáról, a korsze­rű táplálkozásról van szó. Nem lehet elégszer hangsú­lyozni, hogy tegnapról meg­maradt, s a hűtőbe elrakott főtt tészta, daragaluska étel- mérgezést okozhat. S okoz is, mert erre is van példa. S az nem mentsége a szabályok megszegőinek: eddig nem tör­tént baj. A veszély minden konyhafőnök, szakács sarká­ban jár. Kockáztatni itt nem lehet, s nem szabad. ‘ egyzőkönyvek készültek, s ezek nyomán majd határozatok születtek. Nincs könnyű hely­zetben a KÖJÁL, amikor dönt. A tapasztaltakat azonban csak számonkérés követheti, A köz- étkeztetés nem játék, nem illik rá az a tréfás kiszólás: soha­sem tudja az ember, mitől hí­zik ... Megtűrni sem lehet! Nem tudom megfogalmazzák- e elégszer a vendéglátásban dolgozók önmaguknak: új sze­repkör vár rájuk. A gödöllői Rézgombos vezetője ebből már valamit érez: az Imre utcai Erkel általános iskola büféjét üzemelteti. Iskolatejet, kakaót, péksüteményt, túrós- és ízes­táskát, kakaós csigát, kocka­sajtot kínál gyerekeknek, taná­roknak naponta reggel fél 8-tól fél 12-ig. Üzlet ez is, nem nagy, de azért talán tisztes hasznot kínáló. Ehhez a fele­lősségteljes feladathoz azon­ban a mai állapotot megtűrni nem lehet. Az ilyenek nemcsak egy területi igazgatóság, egy megyei vállalat szégyenei, ha­nem egy szakmáé is! Varga Edit Taksonyi vH'sgók Sötétedéskor automatikusan bekapcsol a Lignifer Ipari Szövetkezet új, akkumulátor­ról működő villogója, amely az utakon folyó munkáknál a régi petróleumlámpákat váltja fel. A BKV, a Gázművek, a Víz­müvek és a Csatornázási Mű­vek megrendelésére az idén ötszázat gyártanak ezekből a szövetkezet taksonyi részlegé­ben. Darcza Zsolt felvétele Kiképzési évkezdet Bfjií munkásorck Úttörő és ifjúgárdista mun­kásőrök töltötték meg tegnap délután a dabasi járási hiva­tal tanácstermét. Csaknem 200, 10—18 év közötti fiatal jelent meg a dabasi Kossuth Lajos munkásőregység ünnepi ülésén. Ezzel az eseménnyel kezdetét vette az ifjú munkás­őrök kiképzésének 1981—82-es éve. A kiképzési év nyitó ünnep­ségén Marosy Elemér nyugdí­jas iskolaigazgató tartott ün­nepi beszédet, majd Balázs Ferenc, a munkásőrség járási parancsnoka szólt a fiatalok­hoz, ismertette a kiképzési terv sok izgalmas, romantikus és bizony kemény helytállást is igénylő programjait. A továbbiakban az ifjú munkásőrök részt vettek a pi­rotechnikai bemutatón, majd nagy érdeklődéssel nézték vé­gig a járási hivatal épületének előcsarnokában rendezett fotó- kiállítást, amelynek alkotói a dabasi járás munkásőrei. Be­mutatja a tárlat e nemes szol­gálat érdekes pillanatait és helytállást kívánó eseményeit. Könnyűszerkezet — lomha szervezet A határidő az, ami csúszik Az építőipari határidő fogal­mának definíciója manapság: határidő az, ami csúszik. El­jutottunk oda. hogy a kisebb munkákra már kivitelezőt sem lehet találni. S ha találnak is, akkor jön az igazi kálvária. Akárcsak a gödöllői AFIX- szerviz esetében. öt évvel ezelőtt, 1976. de­cemberében született a dön­tés: évi 115 ezer munkaóra ka­pacitású autójavító üzemet kell építeni Gödöllőn. A lebonyolí­tással az Autófenntartó Ipari Trösztöt, a leendő üzem irá­nyításával az intézmény III. számú vállalatát bízták meg. Egy évvel később megkötötték a finanszírozási szerződést, amely szerint állami támoga­tásból 30 millió forint, a vá­rosi tanács szolgáltatásfejlesz­tési alapjából 21 millió forint, az AFIT fejlesztési alapjából 8,7 millió forint fordítandó a beruházásra. A szerződés — hosszas viták után — 1980. március 31-ét jelölte meg át- -dási határidőként. Megkezdődött a keresgélés. Végül megszületett a legkézen­fekvőbb megoldás: a Fém­munkás Vállalat már több ilyen szervizt épített, megvan­nak a típustervek, van tehát gyakorlat is. Az AFIT 1978. július 3-án rendelte meg a ki­vitelezést. Egy év múlva az építőiparban ismeretes kapaci­tásproblémák, valamint a nép- gazdasági szinten történt ár­mozgások indokolttá tették a módosítást — írja az AFIT helyzetjelentése. Az új határ­idő 1981. december 31. Idő­közben más határidők is fel­merültek. Miért kell azonban a szerződések megkötéséhez is több év? És mindehhez: álla­mi támogatás? Kibúvók — mindenkinek — Az AFIT nem képes fi- naszírozni önmagát — válaszol a tröszt fejlesztési főosztályá­nak vezetője. Rákos Mihály. — Jelenlegi pénzügyi helyzetünk­ben még a szintentartás is fjjtörést okoz. A fejlesztések­ről ezért tárcaközi bizottság határoz. Nos, az 1976-os dön­tés után 18 építkezésre kellett elosztani a különböző forrá­sokból származó pénzt. Ezt kö­vetően kötöttünk szerződést előbb az Állami ' Fejlesztési Bankkal, majd a Magyar Nem­zeti Bankkal. Ezeket egyeztet­ve született meg az összegzett finanszírozási szerződés, 1977­ben. Csak ezután rendelhettük meg a tervezést, ami aztán másfél évig tartott. — De típustervről van szó, a kazincbarcikai szerviz en­nek alapján már elkészült! — Igaz. Rengeteget hada­koztunk a tervezővel, de meg kell mondanom, ő a nagyobb úr. Az Észak-Dunántúli Terve­ző Vállalatnak sok munkája van, s egy ilyen adaptáció ná­luk sokadrendű munka. Bár a szerviz tulajdonképpen azo­nos a kazincbarcikaival, van­nak kisebb eltérések is. Ilyen esetben — mint például a fű­tésnél — lecsap a tervező: ez már nem ugyanaz a típus, idő kell az áttervezéséhez. És hó­napokig tervezi azt, amit két hél alatt elintézhetnének. Ha késik a terv, a kivitele­zésnek is van már hivatkozási alapja. ÉrdekeHtségi bukfencek — Mikor került sor az első kapavágásra? — Nem tudom, mert csak a felvonulás hat hónapig tartott, Nt..i tudom felmérni a Fém­munkás kapacitását sem. Ter­mészetesen az egész érdekelt­ségi rendszer is bonyolult. A HÉT HERE MEGÉRDEMELTEN © A fiatalok fokozott bevonása érdekében együtt­működési megállapodást írt alá a KISZ Központi Bi­zottsága és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság. © Külföldi szakemberek nagy létszámú részvétele mellett zajlott le a fővárosban a X. energiagazdálkodá­si konferencia. © Nyolc ország képviselőinek fóruma volt az a csapágyipari tudományos ülés, amelyre Deb­recenben, a Magyar Gördülőcsapágy Művekben került sor. ® A hét híre az is, hogy Zalaegerszegen kétnapos országos szakmai-tudományos konferencián vitatták meg a meghívottak a védői büntetőelj árásban. Bírák eíé kerül a bűnös, mert ezt követeli a társadal­mi érdek, a törvénytisztelő ál­lampolgárok védelme. Bírák elé kerül, ám először el kell fogni, bizonyítani kell, hogy ő tette azt, ami történt, s már ebben az időszakban joga van a gyanúsítottnak védelemre, ahogy köznapian mondják, ügyvédre. Törvényeink, más jogszabályaink, a bűnüldöző, az igazságszolgáltató szervek mindennapos gyakorlata a biztosítéka a bűnhődjön a bű­nös, tettei arányában megér­demelten elvnek. Ennek az elvnek az érvényesítésében van különlegesen fontos sze­repe a védői tevékenységnek, érthető tehát, ha az, aki bün­tető ügyben szerepel, jő ügy­védet keres. A jó ügyvéden a legtöbben azt szeretnék érte­ni, hogy olyan, aki eléri a fel­mentő ítéletet... A bűnösnek azonban felelnie kell azért, amit tett, védője — legyen az fölkért, avagy hivatalból ki­rendelt — nem 'azt vállalta; fehérre mossa a feketét, ha­nem hogy vádlónak, bíráknak a törvény adta kereteken be­lül ellenfele lesz okok és oko­zatok szövevényének magya­rázatában. Esztendőnként a megyében -r a legutóbbi évek átlagát fiézve — 6200—6800 személy mellett szól büntetőügyben a védő. Hiba lenne elhallgatni: a megyében a jogerősen, befe­jezett büntetőügyek szerep­lőinek 12—13 százaléka kap felmentő ítéletet, illetve szün­tetik meg vele szemben az el­járást. Ami beszédes bizony­sága a törvényességnek, an­nak, mennyire elkülönül a föltételezett és a bizonyított tett. Sajnos, bizonyított tett is van éppen elég. Közvádas bűncselekményekben évente 4800—5000 emberre szabnak ki a megyében büntetést a bí­róságok, országosan pedig ez ,a szám 51—54 ezer. Volt idő, amikor úgy véltük, a szocia­lizmus már-már automatiku­san visszaszorítója, fölszá­molója leSz a bűncselekmé­Hadd mondjak erre is példát. A gyártó közli, hogy már nem készíti a betervezett kazánt. A kivitelező erre akadályt jelent. A kérdésre, miért ném rendeld te meg időben; vállvonogatás a válasz. Persze tudom, azért nem tette, mert akkor a besze­relésig az ő készletét terhelte volna, ami után viszont adót kell fizetnie. Amikor — he­lyettük és protekcióval mégis megszerzem a kazánt, nem akarja átvenni, mert nincs pénze. Nem jó az AFIT érdekeltsá- g: sem. A beruházás összegé­ben 20 százalék tartalék van. Ezt a végén így is, úgy is el­vonják, tehát csak a lelkiisime- reten múlik, hogy észreve- szem-e a számlázási manőve­reket. Tclón februárra kész — Az AFIT szeptemberben számolt be a gödöllői tanács el t a beruházás helyzetéről. Akkor úgy volt, hogy abban a hónapban az épület, december­ben meg az egész szerviz ké­szen lesz. — Le nem lesz készen... Az épület átadásának csúszása mi­att már bejelentettük a köt­bérigényt. A kivitelező az al­vállalkozóra hivatkozott és feb­ruárra kért módosítást.' Nem egyeztünk bele. Most a külső betonozásnál tartanak. Nagy nehezen elértük, hogy — a ter­veknek megfelelően — még a tél beállt« előtt aszfaltozzanak tevékenység jelentőségét a nyéknek. Rá kelleft jönnünk: azért, mert a társadalom egé­sze, tagjainak döntő többsége előre megy, még akadhatnak és akadnak is olyanok, akik­nek korlát minden, amit kí­vánalomként állít fel a közös­ség. Változik ugyan annak össze­tétele, miféle ügyekben kerül­nek bíráik elé a vádlottak, ám évek óta nincs jelentős változás abban, mennyien kényszerülnek az igazságot osztók pulpitusa elé. Igaz, erős különbséget kell tenni a meg­tévedt ember és a megrögzött bűnöző között. A differenciált ítélkezésben sajátos szerep- osztás szerint szól vádló és vé­dő, bíró és ülnök, ám mind­egyikük az igazság érdekében, a megérdemelt verdikt javára tevékenykedik. E megérde­melt verdiktek többségét a megyében a közlekedési bűn- cselekmények, a társadalmi tu­lajdont károsító vagyon elleni bűncselekmények, valamint a személyek javait károsító va­gyon elleni bűncselekmények vádlottjaira mondják ki. Az elítéltek több mint hatvan százaléka tartozik ebbe a há­rom csoportba. Bocsánatos botlás lenne megrögzött tolvajnak lenni, de a garázda már számoljon a közvélemény haragjával? Fur­csa fogalmazás, ám az élet is­métlődően figyelmeztet: a köz­vélemény gyakran sajátságo­sán ítéli meg a büntetőügyek szereplőit, a részeg garázda erős legényt, a tyúktolvajt és azt, aki az államét lopta. A megyében évente 900—1000 kö­zött van azok száma, akik a közös tulajdonhoz nyúlnak, 220—250 garázda jut bírái elé, ahogy a szándékos testi sérté­sek száma sem csökken há­romszáz alá. A védőknek nem kell töprengeniük azon, va­jon lesz-e munkájuk holnap is és jövőre. Lesz. Dolguk az, hogy védencük azt kapja, amit megérdemelt, ezért föllépésük nem mentés, nem mosdatás, hanem társadalmilag szükséges feladat. Mészáros Ottó is. A betonozás után mi meg­kezdjük a technológiai szere­lést. Ha emiatt — mondván, zavarjuk őket a munkában — a kivitelező nem közöl újabb akadályt, két hónap alatt vég­zünk. Ekkor jön a próba, az átadás. Nagyon remélem, hogy februárban nyithatunk. De kikkel? Nem tudunk elég ma­gas fizetést ajánlani. A nyitás után egy műszakban indulunk, reméljük, mire megismeri a lakosság a szervizt, mire fel­futnak az igények is, lesz elég munkáskéz. Egy másik gond a parkoló: kiderült, hogy a szerviz körül nincs elég helye a munkára várakozó autóknak! Annak idején sok vitára adott okot a terület megválasztása. Ma már tudjuk, hogy a közművek hiá­nya, a városközponttól való tá­volság miatt nem lett volna jó az autópálya mellett építkezni. Ezért a Raktár utca mellett döntöttünk, a külső 30—40 par­kolóhelyet a dombtetőn alakít­juk ki. Addig a szerviz terüle­tén mintegy száz autó vára­kozhat. K. T. Ismét egy beruházás, ami nem készült el időre. A laikus úgy képzelné: könnyűszerke­zet tehát Ryorsabh építkezés. Itt viszont lassúbb. Miért? Példánk bizonyítja, hotry az ok sok esetben az érdekeltségi rendszer és a szabályozók gyenge pontjai körül keresen­dő.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents