Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-22 / 248. szám
1981. OKTOBER 22., CSÜTÖRTÖK 5 Farmosi természeti kincseink Sürget az idő, mentsük meg! Hagymában a tavasz virágai A Sas ad Termelőszövetkezet gesztorgazdája a Szigetkert Gazdasági Társulásnak, amely Kiskun! acháza területén csaknem negyven hektáron ültet tulipánhagymát az Idén. Ennek nagy részét — a megfelelő nagyságú és minőségű gumókat — holland exportra szállítják. Az alapanyagot a termelési rendszer Hollandiából szerzi be. A képen: a szakemberek ellenőrzik a kiültetésre kerülő gumók minőségét. őszi csend ül a végtelenbe nyúló táj fölött, a nap ferde sugarai itt-ott megcsillantják a nádasok közt megbúvó nyílt víztükröket, még távolabb, a horizont peremén pamacsos liget sötét foltja. Átvonul a rétisas is — Azt hiszem, tavasztól kora őszig hajnalban a legcsodálatosabb itt, amikor még könnyű pára ül mindenen, a nap éppen csak érinti a földet, és a nádasok mélyéről sűrű szárnycsapásokkal bukkannak föl a vadmadarak, kócsagok, selyem- és szürkegémek, vadkacsák, vadludak, pólikj szalonkák. És ami nagyon érdekes, minden tavasz- szal átvonul ezen a területen a rétisas is, ez a nagyon ritka vadmadár. Van bölömbikánk is! Tudja, furcsa jószág a bölömbika, mikor elül a nádasban, olyan, mint egy »zobor, mereven olvad bele a Környezetbe, alig lehet észrevenni. Farmos határában, az 1977- ben védetté nyilvánított terület egy kis csücskében kószálunk, idegenvezetőm, Öcsai Zoltán, e táj őrzője és szerelmese. — Három éve vagyok a HNF környezetvédelmi társadalmi őrség tagja. — Mekkora területet nyilvánítottak védetté? — Pontosan 350,88 hektárnyi nádas, lápos, ősmocsaras területet. Dr. Papp Erzsébet és dr. Bányai László, a tápiósze- lei Agrobotanikai Intézet kél munkatársa figyelt fel először a tájra. Olyan őshonos növényekre bukkantak, amelyek már alig vagy egyáltalán nem találhatók másutt. Ahogy mondani szokás, a huszonnegyedik órában fedezték fel. A homokos részen ugyanis már megkezdték a homok kitermelését, ami egy sor ritka növény kipusztulását okozta volna. — Ilyen hatalmas területen mi a környezetvédelmi őr feladata? — Járni a vidéket, vigyázni, figyelni mindenre. Először is a tisztaságra. A 331-es nagy- káta—ceglédi köves út és a vasút is áthalad a területen, ezek mentén időről időre, sajnos illegális szeméttelepek keletkeznek. Ezeket én azonnal jelentem a tanácsnál. Időnként a gazdasági érdek — a rosszul értelmezett gazdasági érdek — ütközik a természetvédelemmel. A Tápió- mente Termelőszövetkezet szarvasmarhatelepe a védett területen fekszik, tavaly is 370 növendékmarha legelt kint, pont a nádas környékén, a tocsogónál, ahol a madarak költenek. Hiába jelentettem a történteket, „a tsz-nek is élni kell”, mondták. A felügyelet mellett — folytatta Ócsai Zoltán lelkesen — felvételeket is készítek, már 250 diaképem van. — Kedvtelésből fotózik? — Nem. A környék élővilágának feltérképezése eddig csak nagy vonalakban történt meg, a pontos meghatározás, hogy hol milyen növény található, még nem készült el. Ezért örökítek meg én minden növényt, • ami utamon elém kerül. A szakmai meghatározás, a rendszerezés dr. Papp Erzsébetre vár. A huszonnegyedik órában Beszélgetés közben- egy félig összeroppant nádtetős épülethez érünk. — Ez a Szilágyi-ház, a Prónay-birtok intézőjének volt a nyári tanyája. Egyébként ez a vesszőparipám. Kezdettől fogva mondogatom, hogy rendbe kellene hozni, nem kerülne olyan nagy összegbe, és akkor be lehetne itt rendezni egy kis múzeumot, az egyik szobában pedig a Madártani Intézet megfigyelő állomást létesíthetne. A Szilágyi-tanya környéke ugyanis pontosan beleesik a balaton—hortobágyi madárvonulási zónába. De eddig csak annyi történt, hogy a környezetvédelmi felügyelőség körülbelül 200 négyszögölnyi részt bekeríttetett a ház körül, hogy legalább a jelenlegi állapotában megóvják az épületet. Tudja, nem is az idő rongálta így meg, hanem a barkácsolás szenvedélyében égő emberek. Még a pince födémgerendáit is széthordták. A következő kérdést már Pesten teszem fel Balázs Istvánnak, a Pest megyei természetvédelmi, fa- és vadgazdálkodási csoport vezetőjének és Pávó Árpád megyei természetvédelmi felügyelőnek. — Mi indokolta a farmosi 350,88 hektárnyi terület védetté nyilvánítását? — Nagyon gazdag, ritka a Fejlődik az érdekképviselet Kihasználni a lehetőségeket Már a KISZ tavasszal megtartott kongresszusán is a korábbiaknál több szó esett a mozgalom egyik fontos feladatáról: az érdekvédelemről. De visszatérő vitatéma ez a különféle szintű KlSZ-testüle- tekben, sőt az alapszervezetekben is és nem véletlenül. Hiszen — s ezt az érdekvédelmi munka felelősei sem tagadják — sok még a hiányosság, a fehér folt. Ezért is örvendetes, hogy most, az őszi ifjúsági parlamenteket megelőzve a KISZ járási bizottsága is számba vette a teendőket. Üzemi négyszögek — Az ifjúság érdekvédelmet, érdekképviseletét az ifjúsági törvény szabályozza. S mindjárt itt az első bökkenő: a törvényt nem mindenütt értelmezik egységesen, s főként nem mindenütt élnek a lehetőségeivel! Sőt: a testület megállapítása szerint ez a KlSZ-szerve- zetek többségére elmondható. De vajon miért állhatott elő ez a helyzet? Az elemzés elsőként az üzemi négyszögekben való KISZ-es részvételt veszi nagyító alá. Mint köztudomású a vállalat irányításának, társadalmi ellenőrzésének e demokratikus céllal életre hívott fórumán állandó helye van a KISZ-titkárnak is. De nem mindegy, hogy csak a létszámot növény- és állatvilága, s ami egyedülálló a megyében, hogy a három talajtípus — a futóhomokos, a nádas-szikes és a mocsaras' — egyetlen összefüggő tdrületet alkot. A növények közt például megtaláljuk a szikes legelőn élői: minden fokozatát, a homokbuckás rész növényzete pedig még a zavartalan ősi állapotot tükrözi. — Mi a területvédelem első számú feladata? . — A meglevő állapotok konzerválása. Vagyis, főként arra kell ügyelni, hogy a növény- és állatvilág zavartalanul létezzen. Megfigyelő állomás — Hadd említsem meg akkor itt mindjárt Ócsai Zoltán egyik aggályát, miért nem lehet eltávolítani a természet- védelmi területről a Tápió- mente Tsz szarvasmarhatelepét? — Itt némi félreértés lehet. A karámok tudniillik nem a védett területen varíhak. Igaz viszont, hogy az állatok több esetben átmentek a nádas környékére, ami viszont mór védett. Bár maga a legeltetés nem árt a területnek, viszont szigorúan szabályozni kell, mert fészkelési, költési időben a legelésző állatok valóban zavarhatják a környéket. — Vannak további elképzelések a farmosi területtel? — Elkészült a fejlesztési terv. Társadalmi összefogással szeretnénk rendbe hozni a Szilágyi-házat, hogy a terület őrzésének feltételeit ezzel is javítsuk. Elképzelésünk a következő: az egyik szoba a társadalmi őr tartózkodási helye lesz, a Magyar Madártani Egyesület szolnoki csoportja is kap egy helyiséget, ahol mód lesz a folyamatos1 megfigyelésekre. Azonkívül, de ez már csak nagyon távlati elgondolás, egy kis múzeumot is létesítenénk; a környék helytörténeti, természeti értékeit mutatnánk be. Fejlesztési terveik között szerepel még további 450 hektár terület, a kapcsolódó nagykátai rész védetté nyilvánítása. Itt már nagyon sürget bennünket az idő. A környék nyílt vizei egyre szennyezettebbek. ami veszélyezteti az itt is nagyon gazdag madárvilág létét. S. Horváth Klára egészíti-e ki négyre, s egyébként nincs tisztában jogaival és kötelességeivel, vagy valóban súlyt ad-e szavainak, felkészült-e, partnere tud-e lenni a gazdasági vezetőnek, a párt és a szakszervezet képviselőjének Gond, ha a KISZ-szervezet képviselője nem ismeri az ifjúsági törvény adta lehetőségeket, s ezért nem is tudja érdemben képviselni a fiatalok érdekeit. Ehhez az a tény is hozzájárulhat, hogy — esetleg a pozíciók’ rosszul értelmezett féltéséből fakadóan — maga a gazdasági vezetés zárja el például az informálódás csatornáit. Ha a KISZ-titkár nem kap időben tájékoztatást, s ha nem tartják tiszteletben a jogait. Már az eddigiekből is kitűnik, hogy az érdekvédelem mai konstrukciójában nem puszta vetélkedésről van szó, s nem a frontvonal két oldalán állók könyörtelen párharca a cél. Az együttműködést nem zárják ki a viták, ellenkezőleg megalapozzák azt. Ezeket a tapasztalatokat erősítették meg a legutóbbi ifjúsági parlamentek, s ma csak reménykedni lehet: az ideiek már kedvezőbb benyomásokkal zárulnak. Együttműködés vitázva A KISZ kongresszusának megállapítása: „meghaladta erőnket a kezdeményezések, javaslatok megvalósításának nyomon követése, az ellenőrzésben való érdemi részvétel.” — áll a járás érdekvédelmi helyzetére is. De a kép természetesen területenként változik, s az eddigiekből hiba volna azt a következtetést levonni, hogy nincsenek követhető példák, hogy az utóbbi években nem történt előrelépés. A hiányosságok oka itt sem titok. Nincs hatás nélkül az érdekvédelmi munkára a fluktuáció, a titkárok gyakori cserélődése. Mire az új tisztségviselő beletanul munkájába, megismeri a fiatalok valamennyi gondját-baját, s beilleszkedik a vezető testületekbe, addigra esetleg már veszi is a kalapját. Könnyű felfedezni itt az ösz- szefüggést a kádermunka még meglevő gondjaival. Vagy más, de ez már újabb elemzés tárgya lehet, hogy sokan nem merik vállalni — s nyilván nem önző érdekekből — a valódi képviseletből következő konfliktusokat. S ez már nem csak KISZ-ügy. Kínálkozó alkalom Az érdekvédelmi munka sajátos, s egyben legnehezebb területe a lakóterületi KISZ- szervezeteké, ahol még az elvek kimunkálása is késik, nincsenek egységes módszerek, szerények a lehetőségek, s így nincs is, ami lökést adhatna. Az elkövetkező időszak fontos feladata, hogy a KISZ, közösen a tanácsi és a népfrontszervekkel, kibővítse a lehetőségek körét, amely ma még legfeljebb közművelődési, szórakozási területre szorítkozik. Már javában zajlanak az ifjúsági parlamentek: a fórumok kivételes lehetőséget adnak az érdekvédelmi munka mennyiségi, minőségi javítására. Nagy hiba lenne elszalasztani a kínálkozó alkalmat! Megújul a föld alatti labirintus Gondos és szakszerű előkészületek után e hét elején a Bányászati Aknamélyítő Vállalat szakemberei megkezdték a szentendrei Vörös Hadsereg útja 10. számú épületben a történelmi pincerendszer rekonstrukciós munkálatait. A helyenként 200—300 éves pincesor súlyos állagromlásának jélei mintegy tíz esztendővel ezelőtt jelentkeztek először. A Földmérő és Talaj- vizsgáló Vállallat munkatársainak geológiai és műszeres műszaki vizsgálatai akkor arra mutattak, hogy a pincék beszakadását ugyanazok a jelenségek okozták, mint néhány évvel korábban Egerben és Pécsett. A nagyarányú rongálódásokban egyaránt szerepe van a motorizáció gyors fejlődésének, az egyre magasodó épületeknek, s bizonyos közművek elavulásának. A vizsgálatokról készült tanulmányok alapján a szentendrei rekonstrukcióról tárcaközi bizottság döntött, a munkálatokra központi keretekből biztosították a fedezetét. A rekonstrukció elsősorban Szentendre műemlékekben gazdag övezeteire, az úgynevezett Szamárhegyre és a Bükkös menti területre terjed ki. Az elkövetkezendő években folyamatosan, mintegy 14 hektárnyi területen, kisebb- nagyobb szakaszokban, közel 10 kilométer hosszúságú pincerendszert kell megújítani. A tervek szerint a megújuló pincékbe múzeumi kőtárat, hangulatos vendéglőket rendeznek be. Más pincéket gombatermelésre és a városi kereskedelmi hálózat raktárszükségletének kielégítésére hasznosítanak. A Duna-parti szakaszon csónaktárolókat alakítanak ki. G. Z. K. 3. Gombó Pál: ^JöLL^éie cloigoL Vannak bizony, ó, Olvasó, többféle dolgok égén és földön, semmint gyarló elménk felfogni képes. Mindazonáltal ezúttal nem a görbe térről és egyéb távoliságokról lészen szó, hanem egyszerű tényekről, melyeket fel is lehet fogni, meg is lehet érteni, csak éppen ... szóval: elméink gyarlóságát bizonyítják. Nyavalya * Arra, hogy a betegségek nevei megváltoznak, számtalan példa adódik. Ma már nincs gutaütés, csak agyvérzés, nincs többé szív- szálhűdés, mert átadta helyét az infarktusnak, sőt még maguk a miazmák is eltűntek a nyelvi homályban, mindjárt ikreket szülvén, baktériumokat és vírusokat Hanem az a nyavalya, amelyről most szót kívánok ejteni, többszörösen is rendhagyó, talán nem is csupán a szemantika, vagyis a nyelvi megjelölés és értelmezés tekintetében. A szóban forgó betegség az elmúlt hetekben epidémiaként terjedt, hapci. Tünetei a legkülönfélébbek, de nem egymást kizáró jelleggel, viszont nem is kötelezően tartoznak együvé, kühü, kühü. Például az ember levert, tíz lépést kirándulásnak érez, ha gondolkodnia kell valamiféle ügyön, többnyire az jut eszébe, hogy izé, lámcsak, mi is, hogyan is, nna. Egyesek orra vörös, szeme savószínű, lába remeg, a szája pállott katlan, ajka cse- ' repes, bőre zsindelyes. Számosán, szinte oroszlánrészben, a torkukat fájlalják, nyel- dekelnek, mintha az segítene, krákognak, mintha az jelentene valamit. Megint mások, vagy akár ugyanazok, első stádiumban az orrukat akarják fújni, de abból még csak levegő sem jön ki, persze, be sem megy — míg a második stádiumban kifelé mindenféle izék jönnek, akár akarják, akár nem, hapci, prü- szök, befele persze ugyanolyan izék mennek, levegő ugyan nem. Továbbá tünetek még az ingerültség, a suttogva kitörő káromkodások, a sajátos ejtésű szemrehányások („bond mosd gérik azd a gimutatásd, hogy zagadna rájuk a benybold”), a hőmérők be-ki dugdo- sása és földhöz vágása. Ami a gyógykezelést illeti: tetszésszerinti, van, aki teát, van, aki forralt bort iszik, akad, aki kétforintos C-vi- tamnit habzsol, akad, aki viszont százforintos bélszint, van aki Fagifort kortyol, mások antibiotikumokat tömnek magukba, .ami státusjelképnek alkalmas, de kalóriatartalma csekély. Mármost ezt a betegséget eleink — az idősebbek még emlékeznek rá — náthának hívták. Ez a szó azonban kihalt. Ma a benne szenvedők, továbbá rokonaik, ismerőseik, barátaik és ellenségeik influenzának nevezik. Ami természetes lenne, ha mint a többi új megjelölés,az orvosoktól terjedt volna szanaszét. Az orvosok azonban ezt a nyavalyát meg sem jelölik, pusztán „meghűlésről” beszélnek, diszkrét hangsúllyal. Influenza szerintük nincs, illetve, ha néhány évenként elő is fordul, akkor is egy egészen más betegség, amelynek fő jelemzője az, hogy járványos szövődményei vannak, halálos esetekkel jár és külföldről gyűrűzik be. Tudós Kollégám kezembe nyomott egy interjút, amit ő készített: olvasnám már él. Megtettem. A levéltáros, aki nyilatkozott, az úgynevezett genealógia hasznos és egzakt voltát fejtegette. Hangsúlyozta, hogy míg a múltban csak a királyoknak, főuraknak, nemeseknek voltak ősei, a tudomány mai fejlettségi fokán kiderült, hogy mindenki származott. Felfedezték: nincs olyan uralkodó osztálybelivé vált munkás, avagy vele szövetséges paraszt, akinek ne lett volna két szülője, négy nagyszülője, nyolc dédje, számos ükje. Olyan egyenrangúság hódított tehát teret, amely mindenkinek megadja, ami a magáé. Egyfelől ilyenolyan anyakönyvek több évszázada léteznek, tehát bármely köznépi egyedről kimutatható, hogy kik, .hol, miért nemzették, sőt többé- kevésbé az is, amivel foglálkoztak. Másfelől a kritikai szemlélet alapján a régen elfogultan csinált, misztifikált családfák megkérdőjelez- hetők. Például feltárták, hogy hibák vannak a Habsburgok családfáján, amelyet Ádámig gyökereztettek és akad olyan nemesi família, amely Tasra hivatkozik, mint ősre, holott Hubától származnak. A nyilatkozó hangsúlyozta továbbá, hogy hivatali tevékenységét a levéltári okmányok precíz kurkászása és abszolút objektivitás jellemzi, arcával pedig a munkásdinasztiák felé fordul. — Nos, mi ebben az érdekes? — kérdeztem. — Az — felelte kollégám —, hogy közben lejárt a munkaidő és a nyilatkozó fiókjából elővett két családfát, amin éppen, dolgozik. Látva csodálkozásomat, így szólt: — Nézze fiatalember, üdülőt építek Mátraházán. Nem hivatali időben, nem hivatalos pecséttel pluszmunkát végzek. Pont én ne te• hetném? Villamos A földalatti végállomásánál egy villamosvonalnak is végállomása van. Többször megfigyeltem, hogy benn várakozik a szerelvény, egészen addig, amíg ki nem tódul a földalattiból’a tömeg, amely fel akar szállni rá. Ebben a pillanatban a vezető csengetni kezd, a tömeg egy része meg rohanni. A vezető megvárja, amíg ezek lihegve odaérnek, majd a csupán siető többség előtt bezárja az ajtókat és indít. Én ezt az eljárást felháborítónak tartottam, ám hallgattassák meg a másik fél is. Kérdést intéztem tehát a vezetőhöz, hogy miért teszi, teszi, amit tesz. — Nekem is van öntudatom! — válaszolta. — Aki becsüli a munkámat, fejezze ki elismerését rohanással. Ha válnék azokra is, akik alig iparkodnak, talán még kisebbségi érzésem is támadna, azt pedig csak nem kívánhatják!
