Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-16 / 243. szám
man A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIII. ÉVFOLYAM, 243. SZÁM 1981. OKTOBER 16., PÉNTEK Műtrágyázás - gazdaságosabban Több művelet, egy menetben Két év alatt megtérül a költség C A hónap első napjaiban a monori Kossuth Tsz-ben folyó aktuális munkákról tájékozódtunk, s akkor dr. Farkas Sándor elnök megerősítette korábbi értesülésünket, hogy a járásban elsőként ők tértek át — nagy ütemben és mértékben — a folyékony műtrágya alkalmazására. Megírtuk azt is: jelenleg — a járási pártbizottság javaslatára — háromtagú munkabizottság vizsgálja, hogy alakíthatnának ki folyamatos és gyümölcsöző együttműködést az előállító vállalat, illetve a járásbeli szövetkezetek között. Természetesen a szakemberek közül sem mindenki ismeri még fel a tápanyag-utánpótlás e formájának előnyeit. Mások, talán önállóságukat féltve, azt mondogatják: közös lónak túrós a háta ... Pigniczky Imrének, a Rákosmezeje Tsz gépesítési főágazatvezetőjenek alábbi írását a hazudozó szakemberek figyelmébe ajánljuk. Termelőszövetkezetünk VI. ötéves terve a növénytermesztés további fejlődését irányozta elő. A mezőgazdaságban az energia- és nyersanyagárak, ismert okok miatti, állandó emelkedése parancsoló szükséggel követeli a gazdaságosabb * talajerő-gazdálkodást, tápanyag-visszapótlást. A termelés eredményességét befolyásoló számtalan tényező közül csak ezek külön-külön vizsgálata, kölcsönhatásaik elemzése adhat lehetőséget a termelésben való továbblépésre. Veszteség nélkül Jelenleg az alaptevékenység szakvezetői, a talajművelési technológia felülvizsgálata után, a termesztett növények táplálóanyaggal való ellátásának technológiájával foglalkoznak, melynek fő célja a növénykultúrák igényeinek differenciáltabb és konkrétabb kielégítése mellett, a költségmegtakarítás. Az elmúlt évtizedben a korábban használt egynemű műtrágyák mellett, illetve ezek használatával szemben, az összetett, komplex műtrágyák alkalmazása került előtérbe. Ez a megoldás fejlettebb növényélettani igényeket volt képes kielégíteni, de a költségesebb gyártás nagyobb terhet rótt a termelésre. A növekvő költségek ellenére a kijuttatott műtrágyák gyakran nem hasznosultak megfelelően, a tárolási veszteségek, valamint a kijuttatás egyenetlensége miatt. Különböző növényi kultúrák tápanyagigényét lényegesen magasabb fokon elégíthetjük ki folyékony, „szuszpen- ziós” formában adagolt műtrágyázással, mint hordozó- anyagként sok meszet tartalmazó porként, vagy granulátumként. Előnyei: az olcsóbb előállítási költség; az anyagmozgatás, előkészítés leegyeszerűsö- dik; tárolása veszteségmentes. (A szilárd műtrágya tárolása 5—20 százalék veszteséggel jár.) A talajra, illetve talajba juttatása egyenletesebben megoldható, kiküszöbölhető a keresztirányú szórásegyenetlenség. Az okszerű agrotechnika részeként, magasabb fokon, kiegyensúlyozottabban biztosítja a növény igényét, a meglevő talajművelő eszközökkel égy menetben elvégezhető a műtrágyázás (szántással, tárcsázással, mélylazítással). Megtakaríthatók a raktározás költségei, mentesül az üzem a tárolás forgóeszközigényétől, és az így jelentkező kamatterhektől. Megtakarítható forintok Termelőszövetkezetünkben az előnyök ismeretében már 1982-ben be kívánjuk vezetni a folyékony műtrágyázást, mégpedig a KSZE termelési rendszer által is elfogadott és javasolt herceghalmi technológiát, amely pillanatnyilag az előkészítést, a fogadóállomást, a kiszórás technológiáját tekintve a legkomplettebbnek tekinthető. Alapvetően fontos kritériumnak tekintjük a folyékony műtrágyának a talajműveléssel egy menetben való kijuttatását, így szántással, tárcsázással, nehézkultivátoro- zással, középmélylazítással együtt. Terveink szerint felületi műtrágyázást külön menetben történő bedolgozással, talajba keveréssel, a veszteségek elkerülése végett, csak nagyon indokolt esetben alkalmazunk. A folyékony műtrágyázás előbb felsorolt technikai, agronómiái előnyein túl, vizsgálva gazdaságosságát, elfogadva A nap kulturális programja Gyomron: a zeneiskola foglalkozása (órarend szerint), 15 órától: a képzőművészeti gyermekklub összejövetele, 18-tól: kondicionáló torna, 19.30-tói: ifjúsági klubfoglalkozás, Szte- vanovity Zorán és a Láma együttes koncertje. Az úttörőházban, 15-től: a bélyeg; 16- tól: az asztalitenisz szakkör foglalkozása. Monoron, 14.30- tól: az ifjúsági irodalmi színpad próbája (a gimnáziumban), 10-től 18-ig: Pest megye népművészete címmel kiállítás és vásár. A vásár kezdete 14 órakor, ahol kedvezményes áron mini könyveket is árusítanak, 16-tól a díszítő- művészeti szakkör foglalkozása (a Vetőmag Vállalatnál), 17-től: asztalitenisz edzés (a sportszékházban). Pilisen, a moziban, 17-től és 19-től: Tigriscsapáson. Sülysápon, 15- től: a természetbarát szakkör összejövetele. Vecsésen, 17- től: az A/48. galambászkör; 19-től: a honismereti kör foglalkozása. A IV. járási műszaki napok keretében: Monoron, 7.30-től 18 óráig: járási ruházati termékek vására, Ecseren, 8-tól 16-ig: bútorkiállítás és vásár a művelődési házban. OTP-ügyintézés a helyszínen, 17-től; Gyömrőn, a községi könyvtárban: Lakás- kultúra címmel ismeretterjesztő előadás, Sülysápon, 17-től a községi könyvtárban: Csináld magad, TIT-előadás. a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság technológiája által kimutatott megtakarítást, termelőszövetkezetünkben az alábbi elemzés készült. A jelenlegi összes szántóföldterület: 3 ezer 733 hektár. A kijuttatandó vegyes hatóanyag hektáronként 220 kilogramm. A folyékony műtrágya felhasználásával kilogrammonként csaknem 2 forintot, hektáronként 422,4 forintot lehet megtakarítani. Ha az ösz- szes szántóterületen folyékony műtrágyát alkalmaznak, a költségmegtakarítás összege egy évben 1 millió 576 ezer 819 forint. Már az idén A rövid elemzés eredménye, hogy termelőszövetkezetünkben a folyékony műtrágyázási technológiát a legrövidebb időn belül be kívánjuk vezetni, hiszen a beruházási költség alig két év alatt megtérül. Termelőszövetkezetünkben a fenti okok miatt már 1981. év végére elkészítjük a folyékony műtrágya fogadásához szükséges tranzittelepet és még ez évben be fogjuk szerezni a szükséges technológiai berendezéseket. Monoron Kismotorvezetői tanfolyam Kismotorvezetői tanfolyam indul a járási művelődési házban november 4-én, szerdán 18 órakor. A tanfolyamra a nyitvatartási idő alatt, hétköznap 8.30- tól 19 áráig, szombaton 9—12 óráig lehet jelentkezni. Mindenki rohan, mégis késik Ebédbe fulladt napközis órák A monori Bajcsy-Zsilinszky úti napközi az idén tulajdonképpen sokkal jobb helyzetben van, mint tavaly, vagy akár tavalyelőtt. Minden jelentkezőt felvettek — igaz, kevesebben is jelentkeztek az előző évekéinél — s egy csoportjuk átköltöztetése a volt kisegítő iskola épületébe enyhíti a zsúfoltságot. így is vannak persze elegen, de már nem olyan nyomasztó a gond. S végül is az ebédeltetés helyzete is oldódott, ebben a tanévben például még nem fordult elő, hogy két órakor érkezett volna az ebéd, mint az elmúlt esztendőben' nemegyszer. Akkor a délutános nevelők kint álltak az osztályok ajtajában, s kezüket tördelve lesték, mikor jönnek a napközisek, megtarthatják-e a második órát legalább, s mi maradjon el, a torna vagy a matematika? Most nincs ilyen. Most az első órák végére beérnek a gyerekek. De rendszeresen késnek, még akkor is, ha a rendelkezésükre álló 15—20 perc alatt gyors ütemben fogyasztják a levest és a húst. Alines idő — Én ugyan nem siettetem őket, az biztos — mondja a napköziben Rendek Sándor nevelő. — Egyenek nyugodtan, tisztességes ütemben, s amikor indulni tudnak, hát induljanak. Ágostonná, egy másik nevelő teszi hozzá: — Fél nyolctól fél egyig tartana a munkaidőm. Három éve vagyok itt, de kettőnél előbb én még nem végeztem! Együtt várjuk az ebédszállító kocsit A konyhások fél 12-kor megterítenek. A gyerekek háromnegyed 12-kor beülnek az ebédlőbe, hogy a későbbi elhelyezkedés ne okozzon időveszteséget. — Ma külön kértük, küldjék hamarabb az ebédet — mondja Rendek Sándor né napközivezető. — Fél kettőre moziba mennek a gyerekek. Tizenkét óra tíz perc. Három csoport üldögél már az ebédlőkben. Csaknem kétszáz gyereknek kell felváltva megennie az ételt, úgy, hogy egy órakor indulhassanak át a Kossuth iskolába. Az első csoportnak ez sikerül is. Az utolsóknak soha. Hogy ne ■mindig ugyanazok késsenek el, váltogatják a csoportokat. Az elsősöknek — érthetően — ■több idő kellene az evésre, kicsik még, lassúbbak. Idő pedig nincs. A kulturált étkezésre legalábbis. Meg az egészségre sem, a komótos, tempós kanalazásra. — Néha folyik rólunk a víz, mire szétosztjuk az adagokat, hogy ne legyen túl nagy a csúszás — mondják a konyhások. Tizenkét óra tizennégy perc. Jön a kocsi. — Tudom, rajtunk akarják elverni a port! — mondja dühösen a vezető. — Márpe-, dig én felelősséget vállalok érte, hogy nincsenek külön kerülőink, .felrakjuk az ebédet, s indulunk rögtön. A saját hibánkból sohasem késünk! Ma pontosan 12 órakor tettük fel az edényeket. Először a tanácsházhoz mentünk, ez a második állomás. Nyolc intézménybe szállítunk. A tempót — a mi tempónkat — gyorsítani képtelenség! Amíg nincs kész az ebéd, nem indulhatunk! — Évek óta gond a napközis étkeztetés. Én is feljegyzem, melyik nap mikor ér a kocsi az intézménybe — mondja Nagy Tiborné, a Kossuth iskola igazgatónője. — Az idén tulajdonképpen egy szót sem szólhatnánk, nagy késések nincsenek. De az az igazság, hogy az első délutános órák sorsa így is bizony-' tálán,' s az örökös sietség az ebédeltetésben se nem egészséges, sem a kulturált étkezéshez nincs köze. A MEZŐGÉP- nél üzemelő központi konyhánk aligha hibás ebben. Tudjuk, minden tőlük telhetőt megtesznek. Hogy végül is mi az oka a folytonos csúszásnak. ..? Nagy Gyuláné, a központi konyha vezetőnője energikus, lelkiismeretes, és ezúttal kétségbeesett dühöt is érzek a hangjában, amíg sorolja, miért is képtelenség, hogy fél 12-re a napköziben legyen az ebéd. Gyors iram — Ne vegye mosakodásnak! Csak a tényeket sorolom. Tegnap például a hentes szabad hétfője ellenére azért nyitott ki, hogy minket kiszolgáljon. Nyolcra itt volt a 105 kiló fagyasztott hús. Mire itt felenged... Nem kaptunk kenyeret. A kocsink sokszor háromszor-négyszer is beszalad a sütőüzembe, s nemegyszer előfordul, hogy csak 11 után jutunk kenyérhez. Olyan rossz a FÜSZÉRT- ellátásunk, hogy nem győzök áruért kilincselni, ami pedig nem az én dolgom lenne, de megyek ide, oda, ismerősöket keresek, csak hogy áruhoz jussunk, Nemrég a 61-es bolt vezetőjét kértem meg, hozasson már Ceglédről megy- gyet, szilvát... A múltkor a buszon hallottam: most van mák a FÜSZÉRT-nél. Rohantunk. Nem kaptunk, mint ahogy nem kaptunk csemege- uborkát, löncsöt, borsót, babot sem. Ezerkétszázharminc emberre főzünk, tizennégyen. Évek óta kérek egy takarítót. Nem kapok. Az alkalmazottak legmagasabb fizetése 2 ezer 400 forint. Mi régi konyha vagyunk, az újba átment két dolgozóm, háromezren felül keresnek. Az az asszony, aki a kezdet kezdetétől itt hajt velünk, jövőre nyugdíjba megy, a fizetése 2 ezer 200 forint. Miért jönne hát ide új ember? — Mindettől függetlenül valóban mindent megteszünk, ami tőlünk telik. Ha kell, úgy sietünk, hogy rólunk is folyik a víz. De azon kívül, hogy főzünk, adagolunk, még kétszáz emberre terítünk és mosogatunk is, akik itt étkeznek a MEZÖGÉP-nél. Előfordult, hogy sikerült borsót szereznünk. Ugye, nem mindegy, mit is főzünk és menyiért. Kilenckor kibontottuk a konzervet, hányingert kaptunk a bűztől. Visz- szavette a FÜSZÉRT, igaz. De azt a hatalmas iramot, amíg mást szereztünk és főztünk helyette, hogy ebéd legyen! — Vannak unokáim. Tudom, mit jelent, ha egy éhes, álmos kis óvodás „belealszik” a levesbe. Nem tehetünk róla. Akinek inge Vétlenek a napközi kony- hásai. Nem hibás a szállító- kocsi személyzete, a központi konyhán dolgozók még úgy sem. Az ebéd mégis késik, a gyerekek kapkodva esznek, nem jutnak időben az iskolába. Alighanem azoknak a vállalatoknak kellene felülvizsgálniuk ellátó munkájuk módszereit, amelyeken az ’ múlik: ne kelljen a szállító- kocsinak másodszor futni a kenyérért, százötször az egyéb beszereznivalóért. Hogy időben, melegen kapjon ebédet minden délben minden gyerek. K. Zs. Közös ügyeink Ugye, itt emberek jártak...? V, Nem véletlenül szerepel ^ a címben ez a két szó:„kö- <í zös ügyeink...” Az alábbi í írás egy, nem rendszerezi sen, inkább alkalomszerűen megjelenő sorozat el- $ső darabja. Úgynevezett ^ apró-cseprő dolgokról, vagy, ^ ha úgy tetszik: „ügyekről” ^ lesz szó. Olyanokról, amelyek mellett esetleg köny- nyen elmegy az ember, s ^ talán csak harmadszorra, ^ vagy negyedszerre veszi Részre azokat. Ki — Radnóti szavaival élve — gépen száll fölébe, annak térkép e táj ... Valóban térkép: mégpedig szemet gyönyörködtető látvány. Repüljünk csak — gondolatban — a vasadi diákotthont körülvevő külterület peremétől egészen Csévharaszt széléig, a méltán oly sokat emlegetett évszázados ősborókásig, amely már évtizedek óta tájvédelmi terület... Odaföntről... Fiatal fenyveseket, majd szépen gondozott akácerdőket láthatunk. Az erdőcsoportokat szántóföldek, szakítják meg. Ezeken is látszik a gazdák törődése, szorgos kezük nyoma. A külterületet átszelő gyalogutak, ösvények mellett mindenütt őszi színekben pompáznak a fák. Az erdők közepén — akár egy oázis — a vasadi diákotthon épületei emelkednek. Ezután ismét szántóföldek, s újabb akáccsoportok. A fák közé ékelődve, s mindenütt fáktól körülvéve a külterületi tanyák. A sokat emlegetett civilizációs ártalmak, például a nagyarányú környezetszennyeződés korában igazán olyan ez a vidék, mint egy szanatórium. Levegője tiszta, ózondús, egészséges. Szinte egész évben a kirándulók paradicsoma lehetne, ha felfedeznék. Persze, a helyi tanácsi szerveknek többet kellene foglalkozniuk e pompás táj propagálásával... Vasad: szépen rendezett kis falu. Az egyre szaporodó magasföldszintes porták azt mutatják, hogy az itteni emberek szorgalmasak, jó módban élnek. Az országút kanyargó, szürke aszíaltfolyója mellett mindenütt szépen gondozott házak, tiszta udvarok. Tovább haladva Csévharaszt, Vasad társközsége felé közeledünk. A kép hasonló a vasa- dihoz. A szép kis házak sorát ligetes erdők zárják le, majd a fentebb már említett híres arborétum-jellegű erdőség következik... ...s ideient Az eddig leírtakban bizonyos fokig idillikus képeket vázoltunk fel. Mert hiába örülünk annak, hogy a szóban forgó vidék megyénk egyik legszebb, valóban idillikus területe lehetne, ha — leereszkedve a földre — gyalogszerrel, vagy kerékpárral próbáljuk meg „feltérképezni” a tájat... Ugyanis e módszerrel járva-kelve — az őszi színek pompáját meglehetősen sötét foltok csúfítják el... A Vasad környéki ligetek fái között úton-útfélen szemét, limlom garmadája. Talán egy guberáló, netán egy régészkedésre hajlamos polgár örülne ennek, de az átlag járókelőt kissé lehangolja az eldobált „dolgok” látványa. Régi edények, papír- és műanyag zsákok, ki tudja, honnan-és mikor idekerült, valószínűleg építkezési segédanyagok, úgymint kavics- és homokhalmok, törmelékkupacok, agyagdombok. És mindezek mellett kimustrált tűzhelyek dirib-darabjai, régi, ócska cipők, kiselejtezett ruhafélék ... A felsoroltakból a legtöbb a Vasad szélén lévő temető árkaiban, a diákotthonhoz vezető országút két oldalán éktelenkedik... Mindez semmiség a falu közepén álló autóbusz-megállóhoz képest. Jobb érzésű ember képtelen arra, hogy a kis váróhelyiségbe húzódjon az időjárás viszontagságai elől. Bent ugyanis a kép inkább emlékeztet egy kisebbfajta szeméttelepre, szemétlerakó helyre, mintsem váróteremre... A sarokban feldöntött, hajdan betontalpon álló szeméttároló. Hogyan került a helyiségbe, az rejtély... Zsíros papírhalmok, konzervesdobozok, faltörmelék, elrondított sarkok... A helyiség falán nyomdafestéket nem tűrő feliratok, amelyekből kitűnik, hogy a helybéli, s a monori tanuló és dolgozó fiatalság kézjegyei,.. És, ha még újkeletű lenne ez az áldatlan állapot... A Csévharaszt melletti ősborókás ösvényein haladva sem fogadja sokkal szívderítőbb látvány a járókelőt, a kirándulót, mint a vasadi külterület erdeiben. Pedig ez az arborétumféle igazi pihenést, kikapcsolódást jelenthetne kora tavasztól késő őszig a helybélieknek, s az ideérkező kirándulóknak egyaránt. Tegyük gyorsan hozzá: ebben a régi-régi ligetben nem egy alkalommal közös rendezvényekre kerül sor: majálisokat Szerveznek itt, s olykor turistacsoportok járják az erdőket ... Védelmet Nem tudom — s nem Is az én dolgom — eldönteni, hogy a felsorolt környezetvédelmi problémák megoldása milyen szervek feladata. Egy biztos: elsőrendű a két falu lakosainak a dolga. Közös ügyünk, hogy védjük, óvjuk ezt az egyébként szinte páratlan szépségű tájat. Hiszen nagyon szomorú dolog tudni, hogy b jobb érzésű lokálpatrióta a látvány miatt háborogva ezt kérdezi, így fogalmaz, füstölög magában: ugye, itt emberek jártak...? Molnár Lóránt ISSN 0133—2631 (Monori Hírlap)
