Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-11 / 239. szám
1981. OKTÓBER 11., VASÁRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 Küzdelmes, de sikeres út Pest megye mezőgazdaságának két évtizedes fejlődése A mezőgazdaság szocialista átszervezése 1959—61-ben pártunk agrár- és szövetkezetpolitikájának következetes alkalmazásával ment végbe Pest megyében is. Az előkészítés és a végrehajtás fő politikai feladatait az MSZMP Központi Bizottság által 1957 júliusában elfogadott agrárpolitikai tézisek, majd a VII. pártkongresszus útmutatásai határozták meg. Tudnunk kell azt is, hogy a szocialista átalakulás során minden lépésért, előrehaladásért keményen kellett dolgozni. Nem túlzás azt mondani, hogy tömeges helytállást, hitet, bizalmat, áldozatkészséget, leleményességet cs állandó tanulást követelt a parasztság és a munkásság Icgjobbjaitól, vezetőktől és szak- 2 emberektől. Húsz-huszonöt év alatt alapvetően megváltoztak a szocialista nagyüzemek, az egész mezőgazdaság. A változások legfontosabbjai O A mezőgazdasági termelés csaknem négyszeresére nőtt. A termelékenység ugrásszerűen emelkedett. Az átszervezés előttihez viszonyítva ma egyharmada a mezőgazdaságban dolgozók száma (Pest megyében mezőgazdasági munkát az aktív keresőknek mindössze 8 százaléka végez, országosan ez az arány 16 százalék). A főhb ágazatok fejlődését jelzi, hogy a búza átlagtermése 1,6— 1,8 tonnáról négy tonna körüli szintre nőtt hektáronként, a kukoricáé 2—2,5 tonnáról több mint öt tonnára. Hasonló a fejlődés a cukorrépa, a burgonya, a lucerna s más növény termesztésében. A szarvasmarha-állománny elsősorban a nagyüzemekben fejlődött. Ellensúlyozni tudták a háztáji állomány csökkenését, sőt az 1960-as 86 ezer szarvasmarha helyett ma 116 ezer van a megyében, több, mint a felszabadulás óta bármikor. Ugyanezen időszakban a sertések száma kétszeresére, a juh- és baromfiállomány pedig csaknem kétszeresére nőtt. Nemcsak mennyiségi növekedésről szólhatunk, korszerűsödött a tenyészanyag, a tartástechnológia — emelkedett a termelés színvonala is. Egy tehén átlagos tejhozama például 2500 literről 4300 literre emelkedett. Egyértelműen állítható, hogy az agrár- és szövetkezetpolitika gazdasági célkitűzései megyénkben is megvalósultak. A 60-as évek elején eredményesen oldottuk meg a „kettős feladatot", vagyis a szocialista átszervezést úgy, hogy közben ne csökkenjen, sőt, növekedjen a mezőgazdasági termelés. Az indulásnál kezdetleges feladatokkal küszködtünk. Harcoltunk, hogy a vetést, a gyomtalanítást, a betakarítást egyáltalán elvégezzük, az állatokat fedél alá helyezzük, itassuk, etessük. Ma? A termelés színvonalának további emelése és a gazdaságosság egyidejű javítása a feladat. A korábbinál egyáltalán nem egyszerűbb és könnyebb, de attól lényegesen eltérő gondokat kell megoldanunk: a piaci igényekhez való gyors alkalmazkodást a termékek összetételében és minőségében, a tudatos és célszerű takarékosság elterjesztését. Jobban hasznosítani a dolgozó ember képességét, jobban élni a szakemberek tudásával. A vezetési, gazdálkodási és szervezési kultúrát összhangban fejleszteni a gépi technikával és technológiával. A föld szakszerű megművelésén túl egyre nagyobb hangsúlyt kap o termőföld védelme, a termőképesség növelése és optimális hasznosítása. A termelés jelenlegi színvonala, az exportorientáltság és a hazai „kínálati piac” új igényeket támaszt a tároló-, a hűtő- és feldolgozókapacitás fejlesztésében. Az átszervezés óta gyökeresen megváltozott a parasztság társadalmi-szociális helyzete, alapvetően javultak az élet- és munkakörülmények. A fejlődés óriási ívét szinte lehetetlen pontosan nyomon követni: szüléink, nagyszüleink sorsának ismerői, átélő! tudják csak átérezni. A tsz-tagok jövedelme elérte, a társadalmi juttatások megközelítették a munkásokét. A munka termelékenységét és a munkakörülményeket is jelzi a távolság a lófogattól és Hoffher-trakto- rolctól a Rába-Steigerig. A megye üzemeiben 1960-től a traktorok száma kétezerről 3300-ra emelkedett, a jelenlegiekből 400 darab 100 LE fölötti teljesítményű. A gabonakombájnok száma háromszázról 870-re nőtt. Ma sem könnyű a traktorosok munkája, de a különbséget összehasonlítani a 60-as évekkel csak azok tudják, akik személyes tapasztalatokkal rendelkeznek. Micsoda előrelépés volt az MTZ szovjet univerzális traktorok megjelenése a magyar mezőgazdaságban! A falu, a parasztság életének a változását sok minden jelképezheti. Azelőtt ismeretlen volt, ma már természetes része az életnek az óvoda, az üdülés. Gondoskodunk az öregekről (öregek napközi otthona, különösen a nagykátai, a váci és a ráckevei járásban). Ehhez nagyot kellett változni az életmódnak, a társadalmi tudatnak is. A termelőszövetkezetek vágóhídjai, tejfel- dolgozói, sütőüzemei jelentősen javították az ellátást. Sókat áldoznak a kultúra és a sport fejlesztésére — egyre inkább együttműködve a községi tanácsokkal és más gazdálkodó szervekkel. Mindez akkor is igaz, ha a jelenlegi igényeket nem tudjuk teljesen kielégíteni és a népesség gyors ütemű növekedése következtében, illetve az üzlethálózat elégtelensége miatt, Pest megyében sokszor még sJ. alapellátás biztosítása is óriási erőfeszítéseket igényel Alapvetően megváltozott a mezőgazdaságban dolgozók összetétele. A hatvanas években Budapest közelsége miatt az ipar „elszívó hatása” Pest megyében fokozottan érvényesült. A fiatal munkaerő nagy része a fővárosiban dolgozott és csak alkalmilag vett részt a mezőgazdasági munkában (a szakemberek nagyfokú elvándorlását is ez okozta). A termelőszövetkezeti szervezés során egy családból általában egy fő lépett be a szövetkezetbe, közülük legtöbbször az idősek. A szövetkezeti tagoknak mintegy 63 százaléka 50 éven felüli volt. Jelenleg a megye mezőgazdasági üzemeiben megközelítőleg háromezer felsőfokú, 11300 középfokú képzettségű szakember és 32 000 szakmunkás dolgozik. Ezek a számok minden szakmát képviselnek — nem mind mezőgazdasági szakember — jelzik azt a nagy szellemi kapacitást, ami a gazdaságokban felhalmozódott, mutatják a falusi értelmiség gyarapodását. Két évtized alatt a gazdaságok többsége megszilárdult, jól vezetett, dinamikus, újító szellemű termelőszövetkezetek és állami gazdaságok fejlődtek ki. Nem zavarták a fejlődést nagy átszervezési kampányok, a kis gazdaságok a feltételek megérlelődésével fokozatosan egyesültek és gazdasági megerősödésük ezáltal felgyorsult. Az állami gazdaságok száma 1955-ben még 29, 1962-ben már 19. Jelenleg tíz gazdaságunk hétezer hektár körüli átlagos területtel rendelkezik. A mezőgazdaság szocialista átszervezése során a szövetkezeti szektor földterülete hathétszeresére, a tagok száma mintegy kilencszeresére nőtt. Csaknem négyszáz termelő- szövetkezet és termelőszövetkezeti csoport működött 1961 elején. Most 78 gazdaság működik a megyében, 4200 hektár átlagos területtel, egy szövetkezetre 345 millió forint termelési érték jut A termelőszövetkezetek gazdasági ereje és gazdálkodási színvonala az átlagnál jobb. Például: az ötödik ötéves tervidőszakban nem kellett Pest megyében egy gazdaságot sem szanálni. Az erőfeszítések eredményt hoztak a korábban közepesen vagy gyengén gazdálkodó tsz-ekben is. Mindamellett a közgazdasági körülntények és szubjektív okok miatt jelenleg is meglehetősen nagy a differenciáltság és tíz-tizenkét termelőszövetkezet jövője még nincs megnyugtatóan megalapozva. A párt mindvégig nagy figyelmet fordított a szövetkezeti parasztság érdekeltségi viszonyainak a fejlesztésére. Fokozatosan növekedett a szövetkezetek gazdasági önállósága. A termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban kialakultak az önelszámolás feltételei és fokozódott az anyagi ösztönzés. Mindenütt, ahol lehetséges, teljesítménybért alkalmaznak és a dolgozók érdekeltek a munka eredményességéiben. Hogy milyen bonyolult ma a tennelőszövetkezet, azt mutatja, hogy egy-egy nagy szövetkezetben 25—30 —40 önelszámoló gazdasági egység is működik. Ezenkívül minden gazdaság több termelési rendszernek tagja (a Pest megyei gazdaságok közül jó néhány gesztora egy-egy rendszernek). Gyorsan nő a gazdasági társulások száma. Működik a megye mezőgazdaságában 26 közös vállalat is, melyeknek a termelési értéke ötmilliárd forint körül van évente. Véglegesen győzött Mi jellemzi a parasztság viszonyát a szocialista nagyüzemekhez? Azt hiszem, mondhatjuk, hogy néhány évtized alatt a szövetkezeti mozgalom véglegesen győzött az emberi viszonyokban, a tudatban és az érzelmekben egyaránt. Az első Pest megyei termelőszövetkezetek 1948-ban alakultak Dánszentmiklóson, Abony- ban és Nagykőrösön. 1953-ban már 220 mezőgazdasági tennelőszövetkezet és 125 termelőszövetkezeti csoport működött a megyében, 20 ezer taggal, mintegy 14 ezer katasztrális hold területen. A szövetkezeti mozgalom átvészelte az 50-es évek politikai cikcakkjait, sőt az ellenforradalom szervezett támadása ellenére is csak a termelőszövetkezetek mintegy 35 százaléka oszlott fel (azoknak is fele már 1957 első negyedében újjáalakult). Tapasztaljuk, hogy az átszervezés után még sokakban meglevő bizalmatlanság, létbizonytalanság, passzivitás már a múlté. A tagság nemcsak dolgozik, hanem gazdaként vesz részt a szövetkezetek életének az irányításában is. Napjainkban is sokat foglalkozunk a szövetkezeti élet fejlesztésével. Ez azonban nem kérdőjelezi meg a történelmi jelentőségű fejlődést, sőt, részben éppen azzal van kapcsolatban. Megnőttek a szövetkézetek, korszerűsödött a termelés szervezete és technológiája. A szövetkezetek jelenlegi tagságának a többsége már vagyon nélkül lépett be a közös gazdaságba — módosult a tulajdonosi kapcsolat. Mutakozik bizonyos túlszabályozottság — átfedések, formalizmus is fellelhető a szövetkezeti szervek működésében. A szövetkezeti demokrácia továbbfejlesztése egyik alapvető feltétele gazdasági feladataink sikeres végrehajtásának is. A magyar mezőgazdaság gyors fejlődésének legalapvetőbb forrása kétségtelenül, a Magyar Szocialista Munkáspárt következetes marxista^—leninista agrár- és szövetkezeti politikája. Ez a politika hűen fejezi ki a munkáshatalom, az ország érdekeit, minden időszakban megfelelő választ adott és ad a mezőgazdaságban és a parasztság életében történelmileg felmerülő kérdésekre. Mivel most a Pest megyei mezőgazdaságról szólok, ennek a politikának még egy vonását kiemelem. A Központi Bizottság az országos politika keretein belül mindig lehetővé tette, sőt igényelte a pártszervezetek, a kommunisták alkotó munkáját a politika végrehajtása során. Ezzel élve tudtak Pest megye pártszervezetei is eredménnyeket elérni. A főváros mellett A politika és a helyi feltételek megfelelő számbavételének konkrét eredményei vannak. Az átszervezés után ezen a vidéken a mező- gazdaság az országosnál nehezebb helyzetben volt. A földek minősége gyengébb, az ipar, a főváros „elszívta” a munkaerő javát, nagy volt a szakemberek fluktuációja. A dolog másik oldala, hogy a piac közelségének az adott gazdasági irányítási rendszerben kevés előnye volt, a gyenge gazdaságok azt sem tudták kihasználni. Alkalmassá kellett tehát tenni a gazdaságokat a hátrányok semlegesítésére, csökkentésére, egyúttal arra, hogy az előnyös feltételeket kellően ki tudják használni. Ez a 70-es években sikerült is. A korábban meglehetősen gyenge termelőszövetkezetek egész sora vált azóta kiváló, esetenként országosan is elismert gazdasággá (kerepestarcsai Szilasmenti, ráckevei Aranykalász, dunavarsányi Petőfi, fóti Béke, sződi Virágzó, galgamácsai összefogás, hernádi Március 15., Örkényi Béke tsz- ek és még lehetne sorolni tovább). Aláhúznám, hogy ezek a szövetkezetek igen gyenge ter- mőségi adottságokkal renndelkeznek, mégis a legjobbak közé jutottak. Lényegében hasonló fordulat ment végbe az alagi, a gödöllői, a törökbálinti állami gazdaságoknál. A mezőgazdaság fejlődésében különböző időszakok, szakaszok figyelhetők meg. Ezek nem különülnek el mereven, de a feltételek, a politikai munka súlypontjai változtak a két évtizeden belül. A hatvanas évek a szocialista termelési viszonyok és a nagyüzemi gazdálkodás megszilárdításának az időszaka. Talán nem túlzás azt mondani, hogy ebben az időszakban a mezőgazdaság helyzete állandóan napirenden volt a megyei párttestületek ülésein. (A pártbizottság és a végrehajtó bizottság évente átlag tízszer foglalkozott átfogó mezőgazdasági témával.) Legtöbbször a szövetkezetek szervezéséről és működéséről, a munkaerő- helyzet és a jövedelemelosztás kérdéseiről, a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek segítéséről, a szakemberellátottságról, a kertészet, az állattenyésztés és a növénytermesztés fejlesztéséről tárgyaltak. Kellő figyelmet fordítottak a testületek az állami gazdaságok és a gépállomások munkájára. Különleges erőfeszítéseket tett a párt, a kormányzat az új szövetkezetek vezetésének a megszilárdítására. A szövetkezetek egy részének ekkor már kipróbált vezetői voltak. A jelenlegi szövetkezeti elnökök közül például Szabó Ferenc 1954 óta, Dékány István 1955 óta, Z. Molnár Mihály 1957 óta tölti be funkcióját. Sok parasztember került vezető funkcióba. Végigjárták a szövetkezetek megszilárdításának nagyon nehéz, rögös útját és a mozgalommal együtt fejlődtek olyan vezetők, mint Furulyás János, Gádor János, Pintér András, Ecker János,yKakucsi Gabriella, Radosza Miklós, Bagyánszky Istvánná, Kő- kai Márton, Pál Károly, Dobrovitz József és még sokan mások. Feladatot kaptak — helytálltak A kortársák számára sajátos fogalommá váltak a 3004-es kormányrendeleteké Ezek segítették az állami gazdaságokban, a gépállomásokon, az állami szervekben és intézményekben dolgozó legjobb szakembereket, hogy részt vállalhassanak az új szövetkezetek szakmai megerősítésében. 1961 végéig már több mint 300 szakember került ki a Pest megyei termelőszövetkezetekbe. Hogy milyen nagy szakmai, szervező és erkölcsi segítség volt ez a szövetkezeteknek, még a fiatalabbak is elképzelhetik abból, hogy 20 év elteltével nagyon sok kiemelkedő vezető dolgozik ma is közülük (Győré Sándor, Mizser József, Tóth Róza, Fazekas Sándor, Dóra Béla, Szalisznyó László, Lévák József, Fekete József, dr. Karakasevich Endre, Illés György, Lázár Antal és lehetne még sorolni). Sokoldalú munkát végeztek a területi pártszervek a tsz-pártszervezetek megerősítésére. Folyamatosan nőtt a pártszervezetek létszáma (1966-ban már 209 tsz-pártszervezet volt, a tsz-tagök 7 százaléka volt pártunk tagja)» A munkásság az átszervezés után is közvetlen politikai és gazdasági segítséget nyújtott a szövetkezeteknek. A patronáló munkában különösen sokat vállaltak a budapesti XIII. és XXI. kerület üzemei, a megyei üzemele közül pedig a Csepel Autógyár. Komoly szakmai segítséget nyújtott a szövetkezeteknek a herceghalmi, a péceli és a törökbálinti állami gazdaság, valamint a pomázi Munka- terápiás Intézet. Felgyorsította a mezőgazdaság fejlődését az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése. Az üzemek önállóságának növekedése, a tevékenységi kör bővítése, a többcsatornás ér-, tőkésítési rendszer sok lehetőséget adott gazdaságainkban. Döntő tényezőnek bizonyult, hogy a megyei és járási szervek támogatásával kifejlődtek az úgynevezett melléküzem-, ágak — elsősorban a termelőszövetkezetekben.' Támogattuk a tevékenység bővítését, mert ezek az üzemek a társadalom számára szükséges szolgáltatást, feldolgozást és gyártást végeznek. A melléküzemágakból származó jövedelemnek igen nagy szerei» volt abban, hogy a megye mezőgazdasági termelésének a mutatói, a beruházási színvonal a 70-es évek közepére elérték az országos átlagot, jelenleg pedig már jóval túlhaladták azt. Pártunk agrár- és szövetkezetpolitikájának egyik sajátos vonása a háztáji gazdaság kezelése. Annak a világos megfogalmazása és érvényesítése, hogy alapvető célunk a szocialista nagyüzemek fejlesztése, azok mellett azonban lényeges szerepe lesz hosszú ideig a háztáji és kistermelésnek. További fejlődést jelentett mezőgazdaságunkban a háztáji és kistermelés fokozatos integrálása a nagyüzemek által. Pártbizottságaink ösztönzésére és segítségével megyénk üzemei a 70-es évek közepe táján bátran léptek ebben a kérdésben is. Hasonlítsuk össze az 1975. és az 1980-as évek adatait, azok önmagukért beszélnek. A jelzett időszakban a kisüzemekben felvásárolt sertés majd’ háromszorosára, a baromfi több mint kétszeresére emelkedett, a zöldség mintegy ötven ^és a gyümölcs pedig majd’ tíz százalékkal nőtt. Gyorsan terjed a kisállattenyésztés és a fólia alatti primőrzöldség-termelés. A hernádi, a dunavarsányi, a vecsési, az ócsai, az érdi, a péceli integrációs módszerek példamutatóak, és kihatottak a környezetükre is. , 1975-ben az MSZMP Politikai Bizottságának döntése nyomán a budapesti mezőgazda- sági termelőszövetkezetek Pest megye hatáskörébe kerültek. Beilleszkedésük a megye társadalmi életébe zökkenőmentesen és jó politikai légkörben ment végbe. Az eltelt néhány év alatt fővárosi szövetkezetek egyesültek a környezetükben levő 2—3 Pest megyei termelőszövetkezettel és így a budapesti földterületek folyamatos csökkenését ki tudták védeni. Az egyesülések előkészítésében a járási pártbizottságok és a megyei tanács járási hivatalai hasznosították azokat a módszereket, amelyek Pest megyében hosszú ideje kialakultak: türelmesen, körültekintően jártak el a társadalmi, a gazdasági és a személyi kérdésekben egyaránt. Valamennyi új, Pest környéki termelőszövetkezet gyors fejlődésnek indult, erősödött a várost ellátó tevékenységük. (Jó példa erre többek között a Duna, az Öbuda és a gödi Dunáménti termelőszövetkezet.) Magasabb osztályba Az érintett kérdésekkel egyenrangú az a feladat, amely most áll a mezőgazdaság előtt: hatékonyság és minőség szempontjából magasabb osztályba lépni. A munka a megyénkben egységes szellemben indult — és már bizonyos eredmények mutatkoznak. Nagy jelentőségű az üzemek összefogása a szőlő- és gyümölcstelepítésekben, a hűtő-, tároló- és élelmiszerfeldolgozó kapacitások fejlesztésében, az agrokémiai központok kialakításában. Növekszik a társadalmi-gazdasági szerveknek a termőföld védelmében és a talaj jó kihasználása érdekében kifejtett aktivitása. Gyorsul — és még tovább kell gyorsítani a költség- és energiatakarékos technológiák bevezetését. Az eltelt két évtizedben kiváló munkájáért sok mezőgazdasági dolgozó kapott magas kitüntetést. Többek között Állami-díjat: Tóth Róza és munkatársai a kocséri Petőfi Tsz- bői, a Sasad vezetői, Főző József és a dán- szentmiklósi Micsurin kertészei, Eötvös-díjat: Cserháti Pál, Dékány István, dr. Tresser Pál és Koronczi lmréné, Újhelyi-díjat: Bogdanov Péter és dr. Nyemcsok János. Rájuk, valamint a kongresszusi zászlót, Miniszter- tanács vörös zászlaját, termelési nagydíjat nyert szövetkezetekre büszke az egész megye, mert mezőgazdaságának az eredményeit is jelzik e magas kitüntetések. Mi, akik aktív részesei voltunk a történelmi változásoknak, hőskornak mondjuk és érezzük a szocialista mezőgazdaság megteremtésének időszakát. Ogy gondolom, ugyanezt fogják érezni a mostani fiatalok a jelenlegi időszakkal kapcsolatban, ha azonosulnak a mezőgazdaság mai feladataival és erejüket nem kímélve vesznek részt benne. BALOGH LÁSZLÓ, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára á 1 >
