Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-11 / 239. szám
\ Ulviczky Nagykátáról A hivatásos kereskedő legtöbbször annyi is elég a telefon- kagylóba, itt Ulviczky Nagykátáról, s nem kérnek vaskos papírokat, heteket rabló megrendeléseket, visszaigazolásokat. Lehet így is? Lehet, de nem mindenkivel. Ehhez az is kell, hogy a telefonon hangzó név és helység ösz- szekapcsolódjék a tapasztalatokkal, az üzleti élet sarokkövével, a korrektséggel, a megbízhatósággal, azaz a bizalommal. Nehéz ezt összehozni? Bizonyára igen. Hosszú évek kellenek hozzá, ám mégsem az idő a döntő, hanem a szándékkal kart karba öltő cselekedet, a szó és a tett egysége, az egészséges nyíltság mindenkivel és mindenben, s vele egyidőben a kockázat viselése. A Nagykátai Áfész elnöke tagja a Pest megyei Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága gazdaságpolitikai bizottságának, az MSZMP Nagykátai Járási Bizottságának, a megyei Zöldért tanácsadó testületének, s éppen a közelmúltban választották meg a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa tagjává, a megye képviselőjeként. Közéleti ember? Természetesen az, ám ő úgy igyekszik tisztségeinek megfelelni, hogy közben — meg nem tagadva magában a hivatásos kereskedőt — legfőbb feladatának teljesítéséhez gyűjtsön ismereteket és tapasztalatokat, fedjen fel irányokat és hatásokat, érzékeljen lendítő és marasztaló erőket Mert így jól cselekszik, gyakran van része értetlenkedésben, fitymá- lásban, kérdve a legostobábbat, miért nem maradsz nyugton, mi a hasznod belőle? Nem az ABC-áru- ház vevői kérdik ezt tőle — mert annak emeleti részén vannak a szövetkezet irodái — ,nem a Tápiómen- te Népi Együttes tagjai, akik között mint a patrónus cég első embere, gyakran ott van, nem azok faggatják felőle, akiket az Áfész szakcsoporttá szervezett és parlagföldeken például egrest termelnek. Olykor azok tudakozódnak így, akiknek dolga, kötelme éppen a serkentés, a biztatás lenne, a még jobbat akarás, ám akik úgy vélik, ez az ember, ez az Ulviczky nem tud megülni a fenekén, mert most nyúlte- nyésztésre, nutriatartásra, málnatermesztésre agitálja a nyugdíjasokat és a fiatalokat, mert hol a Népfront helyi» titkárával tárgyal, hol egy püspökhatvani (!) építkezővel, aki azt hallotta, az Ulviczky felhajtja az országban a legjobb, azaz a békéscsabai tetőcserepet... Mindig és mindenkor Tényleg, miért nem marad nyugton ez az ember? Elnöki fizetése sem kevesebb, sem több így vagy úgy, miért, hogy akkor is inkább így, nyughatatlanul, s nem úgy, tempósan, szokványosán, rutin-kényelemmel? Talán azért, mert erkölcsi fedezetet kíván folytonosan újjáteremteni ahhoz a véleményéhez, hogy a kereskedelem ugyan csupán eszköz a társadalom ellátására, ámde a jó kereskedelem az ott dolgozóknak: cél! Talán azért, mert belátja, a mai helyzetben az objektív korlátok fe- szegetése oktalanságnak bizonyulna, ámde e korlátokon belül seregnyi minden megtehető — például a termeltetésben —, s ehhez társnak hívja a szövetkezet valamennyi munkatársát. Talán azért nyughatatlan, mert hitét szeretné igazolva látni: a kereskedő ne raktározzon, hanem szükségletet elégítsen ki, azaz ne általában legyen áruja, hanem az, ami kell, amit keresnek. Talán azért nem elég neki az, ahová eljutott, mert mint a szakmájukat jól értők, tudja: a teljesség elérhetetlen, s mégis, e teljességre törekvés nélkül nincs megnyugvás, nincs tiszta lelkiismeret. Az országban jelenleg 282 általános fogyasztási és értékesítési szövetkezet, azaz áfész tevékenykedik. A gazdasági eredmények alapján, valamint a SZÖVOSZ taoasz- talatai szerint a Nagykáta és Vidéke Áfész a 282-ből a legjobbak szűk csoportjába tartozik. A megyében az áfészek a kiskereskedelmi forgalom 42 százalékát bonyolították le tavaly. Adatok, tények, minősítések. Az adatok, a tények, a minősítések mögött nedig az ember. Most történetesen Ulviczky József. De mindig és mindenkor az Ulviczky Józsefek, a hivatásosok, a meg nem nyugvók, a dogukat az életükkel azonosítók. MÉSZÁROS OTTÖ Horvát-Kulcsár István a magaslesen Akár a kutya vacsorája... Szarvaslesen SzarvasbSgés Idején hangja kilométerekre elhalLatazlk A vadászok hajlamosak arra, hogy kedvenc vadjukban, a szarvasban, a tökéletesség eszményét lássák — jegyezte le Brehm, s hozzátette: ám a kevéssé elfogult szemlélő, aki a szarvast más állatokkal összehasonlítja, szellemi képességeiről nem nyilatkozik túl kedvezően, azaz úgy véli, emlékezetük gyenge, felfogóképességük csekély. A Pilisi Állami Parkerdőgazdaság visegrádi erdészeiének területe mesz- szeföldön a leggazdagabb vadban. Csada Ferenc, a parkerdő főelőadója ezt azzal riiagyarázza, hogy miután hegyen-völgyön át elemózsia után baktatva, csörtetve, szökellve idáig felér a szarvas, a vaddisznó, az őz, a muflon — itt megreked, hiszen további vonulásának útját állja a Duna. A Rencz János vezette visegrádi erdészetben a legutóbbi állatszámláláskor úgy becsülték: a tölgyesekben, a bükk- és cserfarengetegekben legalább másfél száz muflon, vagy nyolc tucat vaddisznó él, de a patakokat, a dagonyákat: vadfürdőket fölkeresi százhuszonöt őz, s a hegyek hajlatai, a tisztásokat övező gesztenyések mintegy kétszáz szarvast is rejtenek. Szarvas vadászatkor sokan indulnak útnak a visegrádi erdészet egyik kedvelt vadásziházától, a Király- kunyhótól. A külföldi vendégeket — akiknek, mint tudjuk, alaposan ki kell nyitni az erszényüket, ha egy- egy vadat ki szeretnének lőni —, tapasztalt szakemberek kísérik el útjukra. Így Bergmann Károly fővadász, aki három évtizede járja már itt az erdőt, jól tudja hát, s hangoztatja is: olyan ez, mint a kutya vacsorája. Az ember néha órákat gubbaszthat a magaslesen, aztán semmi, máskor, alig hogy fölér, már célozhat is. KOFFÄN ÉVA HALMÁGYI PÉTER FELVÉTELEI Nyurgára húzták a régen elmúlott kamaszévek s majd csak nagy sokára raktak fel annyi húst a csontokra a további esztendők, ameny- nyi már szinte illik öt évtizedhez. Az így formálódó fizikum, az arc sokasodó redői sem mondanak ellent azonban annak, hogy kamaszosan friss szemmel, gondolkodásmóddal, elégedetlenséggel tegye azt, amit rábíztak, amit szívesen, önként vállalt, azaz dolgában nehéz lenne meghúzni a határvonalat, itt végződik a kötelesség, itt kezdődik a hivatás diktálta több. Ulviczky József 1927-ben született, tanítóképzőbe járt, azután a forduló világgal ő is fordult egyet és kereskedő lett. Volt posztja több Ma már kevés a hozzá hasonló; 1950. augusztus elseje óta földművesszövetkezeti alkalmazott. Munkakönyvé lapjain ugyan sorakoznak a bejegyzések, ő viszont valójában mindig egyazon dolgot csinált: a szó nemes és igaz értelmében szolgált. Szolgált egy szövetkezeti mozgalmat, tagok kisebb vagy nagyobb seregét, szolgált vevőket és termelőket, mindig úgy, hogy ez a szolgálat maga minél észrevétlenebb, eredménye azonban annál természetesebb legyen. A körösi tanítóképzőbe járó fiút megperdítette a történelem, elvéve és adva egyszerre teret és lehetőséget. A volt képzős az édesapja üzletében 'tanulta meg a kereskedés alapfogásait, itt nőtt inasból segéddé, segédként pedig — mert a szülői kisboltot, bár ma már tudjuk, indokolatlanul, de hátára vette a változások embert, eszközt sodró hullámzása — 1950 augusztusában a Tápiószelei Földművesszö- vetkizet alkalmazottja lett, boltossegéd, ahogyan az akkori titulussal jelölték. Mekkora az út onnét a mai posztig? — mai? —, a Nagykáta és Vidéke Áfész elnöki székéig? Hosszú és kanyargós, vagy rövid, egyenes? Nézőpont kérdése lenne csupán, miért, hogy az ő esetében, bármi lett légyen is a poszt, az mindig kvad- rált a tettrekészséggel, a jobbító igyekezettel, a célszerűbbet kutatással? Volt posztja több. A jó eszű, friss szemű segéd két esztendőt sem töltött a pult mögött. Tízhetes kereskedelmi középvezetőképző tanfolyamon találta magát Gyöngyösön 1952-ben,-onnét visszatérve üzemág- vezető lett. 1953 január elsején jelentkeznie kellett a SZÖVOSZ másfél éves, bentlakásos iskoláján. ' ö, aki ma sok más mellett annak is gondját kell hogy viselje, a szövetkezet alkalmazottai közül mit, miként tanul egy-egy esztendőben 260—270 ember, ellágyuló vonásokkal emlékszik arra a másfél évre. A kitűnő tanárokra, az igényes és kínosan kritikus-önkritikus, azaz mindent nevén nevező közösségre. A mindent megszépítő térbeli, időbeli messziség lenne a magyarázat az ellágyulásra, vagy inkább napjaink divatja, a múltat porcukorba mártó nosztalgia? Ez sem. az sem. Az ellágyulást az magyarázza, hogy Bergmann Károly Indulás elölt A Klrálykunyhó lakóit a hajnal már az erdőben találja mindenki kap élete folyamán valami döntő, valamilyen irányban meghatározóan ható indíttatást. Számára ez az indíttatás a másfél esztendős iskola volt, azért, mert — visz- szafogott halksággal mondja ki — ott sokat adtak arra, az embert emberré neveljék, minden tekintetben azzá. Fontos ez? A kérdést most merem csak feltenni, neki nagy hiba lett volna, mert bizonyos, bár nyílt mindenkivel — még akkor is, ha erre nem egyszer, nem kétszer ráfizetett —, ilyen kérdés hallatán begombolkozik. A kérdés megfogalmaztatását azonban kötelmünkké teszi a gyakorlat, a tapasztalat, mert hiszen annyi számmal, szóval, annyi papírral, akkora hivatalossággal közeledünk legtöbb dolgunkhoz, eredményünkhöz, tervünkhöz, hogy már- már mellékesnek látszhat a legfontosabb, akiért minden történik, az ember, s az ember, aki által minden történik. Neki''ez, a középpontban álló ember volt és maradt a vezérlő elve. cselekedett bár a MÉSZÖV apparátusának tagjaként — mert a másfél éve? iskola után ide került —, majd 1955 szeptemberétől a földművesszövetkezetek járási központja elnökeként Nagykátán, s ennek átszervezése, megszűnte után, 1967 áprilisától mai tisztében. Réges-régen odahagyta az üzlet pultját ezek szerint, miféle toliforgatói önkény akkor kinevezni a valamikori segédet, mostani elnököt hivatásos kereskedőnek? A kereskedői tulajdonságok nem tisztségek, beosztások függvényei; jó kereskedők nemcsak a pultoknál állnak. Sőt. az a meggyőződésünk, annál több jó kereskedő áll majd a pultok mögött, minél több hivatásos kereskedő lesz azok között, akik irányítanak, vezetnek, számonkérnek és példát mutatnak. Keserves poszt ez, ha így nézzük, magatartások és példakövetések oldaláról. Mert miatta válik fájóvá, hogy bár jelenleg ötven kereskedelmi tanulója van a szövetkezetnek, bizony győzködni kell jó néhányu- kat, nem a vevők vannak értük, hanem ők a vevőkért. Ugyanakkor óvatosan kell e győzködést tenni, nehogy sértődés legyen a vége. mert hiszen évről évre gyengébb a tanulónak jelentkező fiatalok képzettségi színvonala, alkalmassági jellemzője, ezért, hogy ennyi gondjuk még egyetlen évben sem volt az elsőévesekkel, mint az idén, amikor felvételükről, hozott tudásukról, alapmagatartásukról dönteni, ítélkezni kellett. Keserves poszt ez, mert ugyan tiszta szívvel, józan ésszel diktált a verdikt, a kereskedő kereskedjék, ám tiszta szívvel, józan ésszel akkor arról is vallani kell, hogy a nagy cégek, trösztök annyiba sem vesznek egy áfészt, mint a mesebeli óriás Hüvelyk Matyit; ezek a nagy cégek, trösztök nem kereskednek, hanem elosztanak, azaz annyit adnak, amennyi nekik tetszik ebből vagy abból az áruból, a kereskedőnek meg az a kötelme, hogy illedelmesen köszönömöt rebegjen e fura hatalmasságoknak, mert ha elfeledkezne erről a köszönömről, no akkor legközelebb megnézheti magát... Ennek ismeretében levedli szürke fátylát a szám, évi forgalmuk idén 850 millió forint, s csupán kereskedelmi partnereik — partnereik?! — serege nyolcvannál több céget számlál. A tények mögött előbukkan szinte minden gondja-baja, a termelés, forgalmazás, a termeltetés, felvásárlás, értékesítés kusza kapcsolatrendszerének. Az egyenlőtlen helyzet, a monopolszereppel történő visszaélés, a gyatra minőség, amiért mindig a kereskedőn csattan az ostor, a gyűjtő- és keverőraktár hiánya csak egy-egy önkényesen kiragadott részlete annak a képnek, amely a terepet, a kereskedő mozgásterét ábrázolja. Csattan az ostor Azzal lenne egyenlő ez, hogy akkor a kereskedő a tőle független vak erők játékszere? Határozott kézmozdulattal tiltakozik! Amikor az előbb a kereskedői udvariasság és tapintat — no meg a nyers érdek, hogy holnap is kiszolgáltatottak lesznek — elfödte a packázó, a nagy mellényű cégek nevét, most a tiszta öröm rója a listát, oda téve a Kelet-magyarországi Textilnagykereskedelmi Vállalatot, a RAVILL-t, a Centriköt-öt, egészen a dánszentmiklósi, a palotást állami gazdaságig, mint olyanokat, ahol partner a partner, ahol készség készséggel találkozik, ahol PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1981. OKTOBER 11., VASÁRNAP
