Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-06 / 209. szám

1981. SZEPTEMBER 8., VASÄRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 Mégis kihajtottak a legelőre Nem szégyen szomszédolni az újért Á bejárók életmódját figyelik a szcio- lógusok. Számtalan elemzés, tanulmány jelent meg e sajátos életformáról. Az írott szó legfeljebb figyelmeztetés, ho­gyan lehetne segíteni, könnyíteni életü­kön. -De azért sokan kora hajnalban, amikor még a kakas sem kukorékol, már talpon vannak, hogy elérjék a vo­natot, a HÉV-et. Még alig pirkad, amikor elindul a gö­döllői HÉV. Pontosan fél négykor gördül ki az első szerelvény, s kígyózik a bu­dapesti munkahely felé. Egyre többen és többen lesznek a szerelvényekben. Megszorul a levegő, kialakul a sajátos reggeli hangulat. Van, aki még szundít egyet, mások keresztrejtvényt fejtenek, kártyáznak. Akik végleg kitörölték sze­mükből az álmot, előveszik az állomá­son vásárait újságot vagy kártyát vet­nek. Telik az Idő, rohan a szerelvény. Meg­csillan az ablaküvegeken a felkelő nap fénye. Mindenki készülődik az átszállás­ra. Mert hiszen még csupán a fővárosba érkeztek meg, innen hosszabb-rövidebb út vezet a munkahelyre. S az utolsó nyújtózkodások után kezdődhet a munka hogy aztán ugyanezt az utazást estefelé, újra megtegyék. BARCZA ZSOLT képriportja A régi Magyarország agrárviszonyait nemcsak a paraszti gazdálkodást fojtogató nagybirtok jellemezte, de az is, hogy ezek az óriási latifundiumok egy-egy táj legzsírosabb, legtermékenyebb részét képviselték. A Metterni- chek sem voltak restek, a Buda-környék legértékesebb földjeire tették rá kezüket. Szerencsére országosukat e vidéken csak az uradalom egykori, egy kísérleti gazdaság mai központjának neve juttatja eszünkbe. A ma már 1050 lelket számláló települést Herceghalomnak hívják. Nagyot fordult a világ errefelé, a cseléd- és béressorsot újraszülő, a kon­zervativizmussal megvert, majd* 5 ezer hektáros birtokból különösen az utóbbi 11 esztendőben az állandó megújhodást szimbolizáló mezőgazdasági nagyüzem lett. Igazgatóját, Gőg Mátyást, aki 1970 óta áll a gazdaság élén, a napokban arra kértük, beszéljen Herceghalom legújabb kori történetéről és saját életútjáról, amelynek egy évtizede összeforrott a kísérleti gazda­ságéval. — Mindannyiunk számúra meg­határozó, így vagy úgy sorsformá­ló tényező a gyermekkor, szociális és lelki élményeivel egyaránt hele­szól későbbi életünkbe. Milyen útravalóval indult el otthonról Góg Mátyás? — A Békés megyei Csorváson. születtem 1933-ban, a Viharsarok­ban. Saját föld nekünk utoljára nagyapám életében jutott a falut körülölelő mezőkből. Apám nap­számba járt, részesarató volt, ré­szeskukoricát vállalt, télen erdőn dolgozott, megkóstolta a pályamun- káséletet is, s ha úgy hozta a szük­ség, eljárt Orosházára a seprűgyárba. Ennyi elegendő volt ahhoz, hogy felkapaszkodjunk' a tisztes szegény­ség távlattalan örök bizonytalansá­gába. Apám hitt a változásban, de csendes természetű ember lévén lá­zadni is talán csak egyszer lázadt, amikor tanítóm tanácsára a béké­si református gimnáziumba íratott. 1944-et jegyeztek ekkor a kalendá­riumok ... A föld, a mezőgazdaság a felsza­badulás után is életünk része ma­radt. Apám 4 holdat kapott a föld­osztáskor, a második tsz szervezé­sekor elsőnek lépett a közösbe, ma­gam pedig elvégeztem a gödöllői Agrártudományi Egyetemet, az ál­lattenyésztési szakon 1960-ban sze­reztem oklevelet. Ezt követően a Felsőbabádi Állami Gazdasághoz kerültem gyakornoknak. A feladat sikerűit — Mikor kapott először igazán nagy feladatot? — Viszonylag igen hamar. Né­hány éves üzemegységveaetői tény­kedés után a mellemnek szegezték: a kérdést, vállalnám-e a Borsos- berényi Állami Gazdaság vezetését? Az üzem mellesleg a csőd szélén állt, kilátásba helyezték szanálását. Ennek ellenére igent mondtam. — Nem félt a tehertételtől? — Talán igen. De volt valami, ami önbizalmat adott. Az, hogyha Felsőbabádon megtaláltam a szót az emberekkel, miért ne sikerülne itt is. Nagy lendülettel kezdtünk a rendcsináláshoz kollégámmal, bará­tommal, aki szintén, fiatal szakem­berként került velem egy időben Borsosberénybe és termelési igaz­gatóhelyettesként igen nagy segít­séget adott munkámhoz. Alapjaiban kellett a gazdálkodást megreformál­nunk: változást hoztunk a termelés szerkezetébe, nagyobb szerepet ka­pott a táj jellegének megfelelő le­gelőgazdálkodás. Rövid szárra fog­tuk a költségek gyeplőjét, pénzügyi helyzetünk stabilizálódott. Aztán megérkezett a hivatalos elismerés is: 1970-ben elnyertük a kiváló vál­lalat címet. A 60-as évek második fele egyébiránt is meghatározó volt számomra. 1965-ben megnősül­tem és 3 évvel később megszületett a fiam. — Az elmondottak szerint 37 éves korára beérkezett embernek vall­hatta magút. Felesége révén kötő­dött a nógrádi dombokhoz, az ott élőkhöz. Minden adva volt, hogy eredményes, de középszerű vezető legyen. Mi mozdította ki mégis a biztosból? A nehézségek leküzdése — Megint valamiféle becsvágy, nevezze akár hiúságnak is. Tény, hogy amikor a Herceghalmi Kí­sérleti Gazdaság igazgatói tiszte szóba került, a nagyüzemnek már ismert és jól csengő neve volt, és engem meglehetősen izgattak az it­teni szakmai távlatok. Annál is inkább, mert ezúttal is nyilvánva­ló volt, nehezebb lesz a jóból ki­válóbbat formálni, mint a rosszat pár évvel annakelőtte a jók közé felemelni. — Ma már tudjuk, sikerült ez is. A gazdaság ma méltán büszke sa­ját gyártmányú Huniper és Hunirak gépcsaládjára, 96 nagyüzemet ma­gához kapcsoló sertéshústermelési rendszerére, a Hungahib hibridre, a búza- és kukoricarekordokra és a majd fél milliárd forint termelési éttékre. A végeredményt ismerjük, azonban a mögöttük, a bennük tes­tesült emberi erőfeszítéseket kevés­bé vagy egyáltalában nem. Talán mert minden olyan simán ment. Valóban így lenne? — Az időleges érdekellentétek esetünkben is gondoskodtak akadá­lyokról, buktatókról. Vegyük példa­ként önálló mezőgazdasági gép­gyártásunkat. A termelési rendsze­rek egyre-másra jelentették be igé­nyüket: szükség van olyan vegy- szerező berendezésekre, amelyek kettő helyett egy menetben, tehát jóval olcsóbban juttatják ki a permetlevet, dolgozzák be a ható­anyagot a talajba. Igen ám, csak­hogy n mezőgazdasági gépgyártás nem olyan legelő, ahová bárki ki­hajthat. A piacra betörni nehezebb volt, mint a gépeket megkonstruál­ni és elkészíteni. Nem a verseny zavart bennünket, hanem az ága­zat monopolizált volta, ezzel füg­gött össze engedélyeztetési herce­hurcánk is. Két évig tartott a kál­vária — pedig támogatóink is vol­tak, s közben nemcsak a fejlesz­téssel foglalkozó mérnökök egzisz­tenciája volt állandó bizonytalan­ságban, hanem a már elvégzett szellemi munka értelme, a befekte­tett pénz haszna is megkérdőjelez- tecett. A Hungahib hibrid ügye is ad­dig volt problémáktól mentes, amíg a tenyésztői munka be nem fejező­dött. Világosan láttuk ugyanis, hogy az AHIB nevű közös társu­lás, amelynek mi is teljes tagjai voltunk, rugalmatlansága, valamint a pénzügyi források és a megfelelő szaktanácsadói gárda hiányában képtelen lesz a kiváló tulajdonsá­gú tenyészállatok, a Hungahib nagyüzemi elterjesztésére. Ügy dön­töttünk, kilépünk a társaságból és 50 százalékos részaránnyal létre­hozzuk a Hungahibre alapozott sertéshústermelési rendszert. Nagy­ságrendjét tekintve ma ez a má­sodik az országban. Munkánk iránt külföldön is érdeklődés nyilvánul meg. Az idei hannoveri kiállításon, úgy tűnik, az udvarias szavakon kívül valódi sikert is elkönyvel­hettünk. A napokban ülünk tár­gyalóasztalhoz NSZK-beli üzletem­berekkel, egy későbbi vállalati együttműködés megteremtésének a céljával. Nincsen titok — Van-e valami titka az elmúlt egy évtized alatt elért ugrásszerű fejlődésnek? — Mondjuk, hogy igen, bár na­gyon prózai, száraz dologról van szó. Mindig azon voltunk, a lehető legteljesebb mértékben érvényre jusson a nyereségelv. A gazdaság egészére, de az egyes ágazatokra nézve is. A részlegvezetők teljes önállóságot élveznek, feljogosítot­tuk őket arra, hogy döntsenek a munkabérekről és a fegyelmi ügyek­ben. Nem szólunk bele a részletek­be, rájuk bízzuk, hogyan teljesítik legfontosabb feladatukat, hogyan, érik el az ágazat számára megha­tározott nyereséget. Utazhatnak itt­hon és külföldön. Bőségesen megté­rül az a néhány nap, hét, amit munkahelyüktől távol töltenek. — Milyen vezetőnek tartják? — Azt hiszem, elég nyers vagyok, de nem tartok haragot senkivel. Mindig arra törekedtem, munkatár­saim, a beosztott vezetők olyan munkakört töltsenek be, amely egyéniségükre szabott, mert csak így lehetnek a gazdaság hasznára, — Senki sincs hiba nélkül. Mi­lyen fogyatékosságokat lát vezetői gyakorlatában? — Nézze, bizonyosan voltak té­vedéseim. Borsosberényben is mel­léfogtam a málnával. Itt, a kísérleti gazdaságban is előfordult már, hely­telenül ítéltem meg személyeket. Egy-egy kritikus helyzetben álhu­mánusnak bizonyultam: a hanyag növényvédőt nem köteleztem kárté­rítésre. Talán többet kellene az emberek közé is járnom, s megle­het, a vezetés szervezete sem a leg­korszerűbb ... —- Az állandó megújulás jelle­mezte a gazdaságot, a rugalmas al­kalmazkodás különösen az utóbbi öt-hat esztendőben hozott figye­lemre méltó eredményeket. Lesz-e erejük folytatni ezt az utat 1982- ben is? — Nincs más megoldás, a kihí­vás elől nem térhetünk ki. Már most tudjuk, a közgazdasági felté­telek szigorodása miatt jövőre tíz­millió forinttal kisebb nyereségre számíthatunk, ha a struktúránk, a technológiánk változatlan marad. Elébe kell tehát mennünk a pénz­szűkének. Bővítjük a termelési rendszer tevékenységi körét, nö­veljük az ipari ágazat termelési ér­tékét, tervbe vettük a bérraktóro*;jí zást. Kidolgozásra vár a nedves kukorica kijuttatása a sertéstelepe­ken, foglalkozunk a fáradtolaj ösz- szegyűjtésének, illetve regenerálá­sának gondolatával. Egy a lényeg, mielőtt valamibe belefogunk, s ezáltal kockáztatunk, előbb mindent alaposan kiszámolunk. Meglehet, kissé tréfásan hangzik: valameny- nyi szakemberünknek vettünk zseb- számológépet, hogy mindennapi munkájában ne hagyatkozzék rutin­döntésekre, mérnöki pontossággal vegye számba a lehetőségeket. — Sokan az állami gazdaságok igazgatói, a téeszek elnökei közül restelkednek a szomszédba átmen­ni az újért. Ügy mondják, ön nem szégyellj az afféle ismeretgyűjtést. . — Sőt. Ezek a leghasznosabbak, hiszen a problémák is hasonlóak, éppen a közelség miatt. S balga ember az, aki azt hiszi, tekintélyét veszti, ha tanul a szomszéd szövet­kezetben már bevált módszerből. Ha valamit jobban csinálnak az ócsai Vörös Október Tsz-ben, azt el kell lesni, meg kell csinálni, a hei-ceghalmi kísérleti gazdaságban is. Mozgalmi tapasztalatok — Hogyan egészíti ki egymást gazdaságirányító és mozgalmi te­vékenysége, miként hasznosítja a budai járási párt-végrehajtóbizott­ság tagjaként a testületben szerzett tapasztalatait? — Azt hiszem, fölösleges lenne bizonygatni, milyen szerepe van annak a kapcsolatteremtésben, hogy szinte aprólékosan ismerem a járás gazdaságának gondjait, fel­adatait. Izgalmas dolog a politika és a gazdaság egymást kölcsönösen feltételező két szférája, információ áramlását közvetíteni, mindkettő alakulásába alkotó módon beleszól­ni. — Ezek után marad még szabad ideje? — Jó ideig vajmi kevés volt. Negyvenhárom éves koromban ül­tem iskolapadhoz, elvégeztem a po­litikai gazdaságtani szakositót. Most többet törődhetek kedvteléseimmel. A hét végét a Velencei-tó északi partján töltöm, ott van telkem. Szeretek kertészkedni, a szőlőmet­szés számomra egy kicsit játék, egy kicsit rokonszakma. Az estéim a családé, rendszeresen és sokat ol­vasok, szakkönyveket, néha szép- irodalmat is. VALKÖ BÉLA MÉG ALIG PIRKAD Hajnal a HÉV-en

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents