Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-06 / 209. szám

1981. SZEPTEMBER 6., VASÁRNAP Szubjektiven egy mozgalomról Prímdtera és máscdhegedű Szokatlan találkozó megren­dezését határozta el nemrégi­ben a Mezőgazdasági Termelő­szövetkezetek Pesit megyei Te­rületi Szövetsége, összehívta a megye nyugdíjas tsz-elnökeit, mondjanak véleményt a TOT decemberben sorra kerülő kongresszusának irányelveiről. Huszonketten jöttek el az egy­kori nagy időket, a hőskorsza­kot megélt szövetkezeti vezetők közül a Sasad Tsz központjá­ba Budaörsre. A jelenlevők között akadt, aki csak néhány éve, mások, az első csapatból valók, évtizede vagy annál is korábban álltak ki a küzdőtérről: eljöttek a gondtól megfehéredett hajúak, s olyanok is, akiknek mozgá­sán temperamentumán nem fogott az idő. Ültek az aszta­loknál szorosra gombolt fehér inges, mokány parasztarcú idős férfiak és nagyvárosban szüle­tett nyakkendős értelmiségiek is. A különbségek ellenére egyek voltak a szövetkezeti mozgalom iránti elkötelezett­ségben. Szavaikból, amelyek talán élesebben fogalmazták meg mint megszoktuk, azon­ban a szocialista mezőgazdaság jövője iránt érzett gondoskodó felelősség hallatszott ki. Ha­sonlatosan a szülőéhez, aki akkor sem válik közömbössé gyermeke iránt, ha az felnőtt sorba kerül. Az alábbiakban néhány felszólaló talán szub­jektív, egynémely vonatkozás­ban megszívlelendő észrevéte­lét szeretnénk közreadni. Túlszabályozás Kemény, de felelősségteljes kritika. Szinte valamennyi a szövetkezeti mozgalmat kedve­zőtlenül érintő hatás összeg­zése. így foglalható össze Ko­vács Mihálynak, a gyáli Sza­badság Tsz volt elnökének hagy figyelemmel hallgatott értékelése. — Újra kellene gondolnunk vajon helyes-e, hogy nagyüze­meinkben például a zöldség- termesztésben dolgozók mun­kaideje nyolc óra, holott ez a tevékenység erősen idényjel­legű. Nem inkább, alkalmaz­kodva a valódi szükséglethez, tíz órát töltenénk el a kerté­szetben a tagok, kihasználva a nyári hosszahb nappalokat. Igaz, ezt a többletráfordítást meg kellene fizetni, s erre a bérszínvonal-gazdálkodás ke­retei nem adnak lehetőséget. Engem és meggyőződésem sze­rint még jó pár szakembert az nem hagy nyugodni, hogy az úgynevezett hulladékidő, miért a nagyüzem kerítésén kívül és miért nem belül hasznosul. Meglehet túlhaladott az olyan szemlélet, hogy egy kertészet akkor fizet becsületesen, ha oda hajnalban is hajlandók va­gyunk kimenni, de ez sincs rendjén, hogy a buszmenet­rendhez próbáljuk igazítani a paradicsom és a karalábé fej­lődését. A gazdasági törvény- szerűségek nagyobb rugalmas­ságot, kevesebb szabályozást sürgetnek. Aztán valamit nem egészen értek. Egyre-másra hallok kiváló szakemberekről, akik közös gazdaság helyett, odahaza termelnek a lakosság számára fontos hiánycikkeket. Ott jobban „megéri”!! Sokat halványult a belső el­lenőrzés hitele is. Nem egészen magától, inkább külső hatásra. Pedig bíznunk kellene benne, mert ez a szövetkezeti tulajdo­non alapuló gazdálkodás egyik alappillére. Végezetül időben meg kellene fontolnunk csak óriás mezőgazdasági üzemekre van-e szükségünk vagy életké­peseknek tartsuk a kicsiket és a közepeseiket is. Elfogadjuk-e a sokszínűséget. Az ipari mam- mutvállalatok mai problémái mindenesetre megkérdőjelezik az ilyenfajta uniformizálódást. Jobban kötődni Píz. emberi kapcsolatok, a személyiség alakulása a ter­melőszövetkezetekben. E két gondolat köré gyűjtötte mon­danivalóját a Rozmaring Tsz nyugdíjba vonult elnöke Ko­vács Alajos. — Nagy problémának tartom, hogy az új generáció nem kö­tődik eléggé a településhez, oda ahol él és dolgozik. Az egyik ok: föld nélkül léptek be a tsz-be és később sem alakult ki a tulajdonosi tudat. Az is tény, hogy a tsz-torvény, de a szövetkezetek alapszabálya is számos demokratikus fórumot ■teremtett meg, de ezek sok esetben formálisak. A demokrá­cia valódi működtetésével néha adósak maradunk. Másfelől a kocentráció a szakosodás sem feltétlenül kell legyen velejá­rója az elszemélytelenedésnek. A gazdasági problémák meg­oldása közben mintha kisebb figyelmet fordítottunk volna az emberi viszonyokra. Pedig az elidegenedés nem csupán filo­zófiai kategória, hanem szere­pet játszik a termelésben is. A folyamat már eddig is a ha­tékonyság észrevehető gyengü­lését eredményezte. A szövet­kezeti demokrácia olyan lehe­tőség a magyar mezőgazdaság kezében, amelyre jobban kell vigyáznunk a szemünk vilá­gánál. Schiffer Andor 1954-ben ke­rült a tsz-mozgalomba. Ma is jó egészségnek örvend. Mozgá­sa előadásmódja korát meg­hazudtoló. Nyugdíjaztatása előtt a pomázi tsz elnöke volt. — Magam is fontosnak tar­tom ezt, hogy a tagság magáé­nak érezze a szövetkezetét. Le­het, sokan megmosolyogják, de jellemző példának tartom, sok­szor milyen kis dolgot jegyez­nek meg örök életre az embe­rek, amivel a tsz-hez kötöttük őket érzelmileg. Mindenütt elő­fordul szárazság, aszály sújtja a földeket. Egy ízben nálunk is ilyen nehéz napok jártak. Foly­ton az eget kémleltük. Aztán egyszer csak megeredt az eső. Mindenkinek fizettünk egy fél­deci pálinkát és egv üveg sört. Mert, hogy jókedvünk kereke­dett. Az ördög tudja, de ha ta­lálkozom a régiekkel, folyton ezt a közös munka egészségre lehajtott szíverősítőt emlegetik. Nem olyan régen aztán egy esős napon összefutottam két pityókás traktorossal. Na mon­dom. nekik, hogy ők is abból az alkalomból ittak, hogy meg­nyílt az egek csatornája. — A csudát — hangzott a válasz. Két éve dolgozunk itt, de még nem is láttuk az elnö­köt. Faiazétégía Őrbottyánból Susán János Nagykőrösről jött. Komótosan hosszan be­szélt Azt javasolta, vegyék job­ban igénybe a volt elnökök vé­leményét, hívják meg őket a választott testületekbe. Bízom a tsz-ekben Sokéves tapasztalatuk bizo­nyára .kamatoztatható lenne. Szóvá tette a nagyon alacsony nyugdíjban részesülő tagok ne­héz anyagi helyzetét, akik kö­zött még egykori szövetkezeti elnök is akad. Pedig hát mint mondta a közös gazdaság jó­módú, s elbírnák a nem is olyan nagy többletkiadást. Eddig a néhány felszólalás­ból idézett gondolatok sora, amihez hadd hegyük hozzá a vendéglátó Sasad Tsz valami­kori elnökének, Ágh Istvánnak a véleményét is befejezéskép­pen. ű 1957—1977-ig irányí­totta, szervezte a tsz-ben a munkát. — A mozgalom, a szövetkezés fontos dolog marad számom­ra amíg élek. Kollégáim sors- és kortársaim közül egyik-má­sik valamelyest dramatizálta a helyzetei Nem szabad sosem elfeledkeznünk a sikerekről, az eredményekről. Amikor kezd­tünk, a Sasadban 2,5 millió fo­rint volt a termelési érték, húsz évvel később elköszönésemkor 651 millió forint. Most 1,3 mil- liárdnál tartunk, tartanak. A demokrácia dolgában valóban vannak új megoldásra váró fel­adatok. De én nagyon bízom a tsz-ékben. Annak idején mi. sem kaptunk semmiféle mo­dellt mégis egészen jól rájöt­tünk ml a teendő. A nyolcva­nas évek elején is vannak le­hetőségek; a munkahelyi kö­zösségek például. Gyakoribbá lehetne tenni a kis közösségek tanácskozását közelítve az ideálishoz, vagyis ahhoz a szerepéhez, amiért létrehoz­ták. ★ Nyílt, őszinte légkör jellemez­te a Pest megyei nyugdíjas tsz-elnökök múlt heti találko­zóját. A leglényegesebb kér­désben valamennyien azonos álláspontot képviseltek. Az esz­mecserének még egy haszna volt: a jelenlevők ígéretet kap­tak. a jövőben rendszeressé te­szik összejöveteleiket. Erről a tsz-szövetség gondoskodik majd. Radosza Miklós Cegléd­ről még azt is felajánlotta, leg­közelebb magával hozza prím- citeráját. Mi ennél még job­ban annak örülnénk, ha a sok­szor szótlan küldöttgyűléseken legalább másodhegedűsként ott láthatnánk az egykori el­ső vonalbeli tsz-vezetőket. V. B. KGST Műszergyártás A KGST-országok ipari ter­melésében, struktúrájában éppúgy, mint a legtöbb ipari­lag fejlett államban egyre na­gyobb szerepet kap a műszer­ipar. Hazánkban is a legdina­mikusabban fejlődő iparágak közé sorolható, egy évtized alatt, tehát 1970—1980-ig csak­nem a hétszeresére emelkedett az ágazat termelése, különö­sen az irányítás, — és számí­tástechnikai berendezéseké. Már a hetvenes évek leg­elején kiderült: egyetlen tag­ország sem képes saját erőből, a kívánt ütemben, magas színvonalra fejleszteni a mű­szeripar valamennyi ágazatát. A műszeripar, elsősorban a számítástechnika, szinte nap mint nap újat produkál, a ge­nerációváltás csak egy-két évet vesz igénybe, ezért már a kutató-fejlesztő munkák összehangolásánál, megosztá­sánál célszerűnek bizonyult a KGST-államok együttműkö­désének kialakítása. Azóta a különböző szakbizottságokban, munkacsoportokban elméletig is meghatározzák a fejlesztés irányát. Új Áfész-létesíimén yzk Tagsági kölcsön A fogyasztási szövetkezetek másfélmilliós tagsága eszten­dők óta tagsági részjegyek és célrészjegyek jegyzésével segí­ti a helyi szövetkezeti beruhá­zások mielőbbi megvalósulását. A múlt év végére ez az összeg országos viszonylatban megha­ladta az egymilliárd forintot. A közös érdekű feladatok megoldásához pénzeszközök kölcsönzésével az elkövetkező időszakban várhatóan az ed­digieknél még nagyobb mér­tékben járulnak hozzá az áfész-ek tagjai. Országosan az első félévben — hároméves időtartamra — több mint 67 millió forint célrészjegyet kö­töttek le, az ötéves időtartam­ra jegyzett célrészjegyek érté­ke pedig meghaladja a 98 mil­lió forintot. A tagság, azon túl, hogy pénzeszközeivel meg­gyorsítja a helyi beruházáso­kat, természetesen kamatozó kölcsönt ad: a három évi le­kötés után 6 százalékot, öt évi lekötés után 7 százalékot kap. A fogyasztási szövetkezetek tagjainak anyagi közreműkö­désével valósul meg számos Uj ABC-áruház, vendéglátó egy­ség és más szövetkezeti léte­sítmény. Például Kiskőrösöh iparcikk-áruház, Berettyóújfa­luban vendéglő épül, Balmaz- újvárósban pedig Tüzép-telep rekonstrukcióra kerül sor. A ESET HBRE LEHŰTÖTTEM © A hét első felében lezajlottak a tanévnyitók, a második felében megkezdődtek a bányásznapi ün­nepségek. @ A Hazafias Népfront környezetvédelmi bizottsága összegezte a környezetvédelmi törvény vég­rehajtásának tapasztalatait. © Nemzetközi növényter­melési tanácskozást rendeztek Debrecenben, Miskol­con országos rendezvény keretében megvitatták az anyagmozgató gépek hazai gyártásának és fejleszté­sének helyzetét. © A hét híre az is, hogy Budapesten lezajlott az V. hűtőtechnikai kollokvium. gondja, miként lehetne az ab­szorpciós hűtőgépekben kerin­gő lítiumbromid és víz közeg­párt energiatakarékosabb mun­kára fogni, azt viszont nekünk illenék megtanulnunk, hogy hiába állítjuk magasabb foko­zatra, vagy akár maximumra a gép kapcsolóját, a túlhűtött élelmiszer nem áll el tovább, csupán annyit érünk el, hogy pocsékoljuk a villanyáramot. Márpedig 1960-ban 8755 hűtő­gépet gyártottak az országban, 13,1 ezret értékesítettek össze­sen, míg a megyében a leg­utóbbi években átlagosan 14 —15 ezer darab talált gazdára esztendőnként. Ezer lakosra 3,8 hűtőgép jutott 1960-ban, 102,7 tíz év múlva, 293 pedig tavaly. Imponáló számsor. Sok minden kellene ahhoz, hogy a hűtött termékekhez fű­ződő várakozások ne hűljenek le. Jobb minőség, folyamatos kínálat, hűtőlánc, azaz több speciális gépkocsi, több hűtő­pult az üzletekben. Laikusként félkész és kész­ételekről, beszélünk, a szakem­ber ezzel szemben serpenyő­kész és tányérkész gyorsfa­gyasztott árukról szól, ám az a fontos, hogy ugyanazt ért­sük rajta. Kínálatbővítést, el­fogadható árat, finom ízt, idő- megtakarítási lehetőséget. Idén az első félévben 237 ezer hűtő- szekrényt gyártott a hazai ipar; a tömegáru nem külön­legesség. A megyében a száz háztartásra jutó hűtőgépek számát nézve a legjobban el­látottak a szellemi foglalkozá­súak családjai, a legkevésbé az ún. inaktívok, azaz a nyug­díjasok és járadékosok. Ami érdekes: a kettős jövedelmű családoknál szinte azonos az ellátottsági mutató, mint a szellemi foglalkozásúaknál, míg a középmezőnyt a mun­káscsaládok alkotják. Azaz van mit tenni annak érdekében, hogy újabb családok otthonába jusson el ez a hasznos gép. S például úgy is tehető ennek érdekében sok minden, hogy újabb piacokra jut el a ma­gyar hűtött áru, a hagyomá­nyos vevőkhöz pedig növekvő mennyiségben. Mészáros Ottó Bariangbacipeite ősünk nagy szerencséjét, ott rejtette el azt, ami maradt a sok éhes száj után a zsákmányból. Ritkán akadt gondja a hűtőtárolás­sal... Későbbi utóda a kutat, az agyagba vájt gödröket majd a jégvermeket, azután a jég­szekrényeket állította szolgála­tába. Valamikor kisiparosok eregének adott kenyeret a nyá­ri szikvíz- és jéggyártás, nap­jainkra mutatóba maradt be­lőlük. Tudós dolog lett a hű­tés; négy esztendeje is volt miről vitatkozni a IV. kollok­viumon, most, az V-en tizen­négy országból érkeztek a részvevők, akik összesen negy­venöt előadást hallgathattak meg. Hajiunk arra, hogy hűtés alatt az otthoni szekrény alakú gépet értsük, holott a Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárában éppúgy hűteni kell a forgácsoló- és köszörűgépeket, mint a Dunamenti Hőerőmű Vállalat hatalmas áramterme­lő blokkjait. Mert széles a kör, bőségesek a teendők is, ám fo­gyasztóként elsősorban arra vagyunk kíváncsiak, vajon mi­lyen lehet — ha kapni lehet — a vegyeszöldség mexikói módra, a vikinglecsó, a sárga­baracklekváros gombóc, ami­ket újdonságként hozott forga­lomba a hűtőipar. A gyorsfagyasztott ételkon- zervek termelése 1971 és 1980 között a tizenötszörösére nőtt, egyetlen év alatt kilencezer tonnával emelkedett meg az ugyanígy kezelt gyümölcsök mennyisége. A megye nem szű­kölködik hűtőházakban — újabban már termelőszövetke­zetiek is ott állnak a sorban —, ám vitákban sem, mert ter­melők és feldolgozók nehezen találják meg a közös nyelvet, s ha mégis, akkor bizonyos, a jövő esztendőre elfelejtik. A viták ellenére a tartósítóipar­ban évek óta a gyorsfagyasztott termékek előállítása nagyobb tempóban bővült, mint a teljes termelés. Fogadjuk azért lehűt­ve ezt a tényt; idén, az első hat hónanban a főzelékkonzer- veknek 13, a gyümölcskonzer- veknek csupán 4.4 százaléka volt gyorsfagyasztott. Maradjon a szakemberek Tisztelet a bányászoknak Eggyé kovácsolja okét a munka Tégla- és Cserépipari Vállalat őrbottyáni téglagyárában korszerű technológiával készülnek a falazótéglák Az őrhegy gyomra hófehér. Tiszta, szikrázó, ilyenkor nyáridőben egyenesen szemet kápráztató. A dolomitsziklák a koszorú alakú bányába tük­rözik a napsugarakat, s ha a közeli Pilisvörösváron azt mondja az utcai járókelő, hogy meleg van, akkor itt e katlanban, ki nem szokta, an­nak fullasztó a hőség. A nyári kánikula ezért itt erősebb, miként keményebb a tél is. A pilisvörösvári ásványbányá­szok nem szeretik a szélsősé­geket. Szeretik viszont a mun­kát, mely jó megélhetést ad a hegyek között: tisztes kerese­tet, megbecsültséget, sokan azt állítják, hogy ezen túl a nyílt ég alatt jó kedélyt. Föld alatt — Már jóval a felszabadu­lás előtt is működött itt a bánya — mondja Bodnár László, az Országos Érc- és Ásványbányák pilisvörösvári bányaüzemének vezetője. — Aki ma körülnéz az üzemben, nem is gondolja, hogy vala­mikor a sziklákba fúrt üre­gekben, kis tárnákban, a föld alatt csákányozták, lapátolták a dolomitot a környékbeliek. Szekerekkel szállították aztán a fővárosba, mivelhogy kere­sett cikk volt a dolomit min­dig. — Nyugodt szívvel mondha­tom, hogy az ma is — vált hangot, s csap át gondolatai­ban a jelenbe. — Ilyen jó anyag, mint a Pilisben, nincs is másutt, csak a budai he­gyekben. Évente 600 ezer ton­na dolomitot termelnek ki a dolgozóink. Tavaly 150 millió forint volt a termelési érté­künk, idén 170—180 milliót terveztünk. Az elképzeléseink szerint 50—60 millió forint lesz a nyereségünk. Ahogy elnézi az ember a bányát, a barázdált sziklákat, az óriás szúnyogokként ter­peszkedő szállítószalagokat, a robusztus erőgépeket, nem is gondolja, hogy az ipar meny­nyi ágában használják a do­lomitot. Bodnár László a jó szakember szeretetével és hozzáértésével (huszonhárom éve van a vállalatnál) magya­rázza a felhasználás területeit. — Ellátjuk szinte az egész magyar üvegipart, szállítunk például Kazincbarcikára a műtrágyagyártáshoz, Dunaúj­városba a kohászathoz. Eljut termékünk a Taurushoz, a Ti­szai Vegyiművekbe, a Chemi- kalhoz ... Persze a feldolgozás mértéke minden esetben más, a milliméternagyságtól a mikronméretű szemcsézetig. — Tőkés exportunk egyelő­re nem túl jelentős — 40 ezer tonnányi terméket szállítunk a szocialista országokba. A pilisvörösvári ásványbá­nyában 230 ember dolgozik, ám közülük csak kevesen van­nak, akik a hagyományos érte­lemben mondhatók bányász­nak. Még tíz évvel ezelőtt is más volt a helyzet. Miként más külszíni fejtéseken, itt is a legtöbb ember a robbantás­sal és bányászkifejezéssel él­ve jövesztéssel foglalatosko­dott. Tíz év alatt azonban ja­pán, NDK-beli, osztrák li- cenc készítményű gépeket vásárolt a vállalat, s egy csa­pásra megváltozott a bánya képe. Modern lett az üzem. Új utakon Űj utakat, a fejlődés előre­mutató távlatait is keresték a vezetők. Piacra dobták a Terranova száraz nemesvako- latot, s legújabb termékük, egy rendkívül jó hőszigetelést biztosító — perlit alapanyagú — vakolat. A^fizikai munka ma is nehéz a bányában, noha jellege megváltozott. Egyelő­re sok még az erőt, kitartást kívánó teendő, de már meg­vannak a tervek e munkafo­lyamatok gépesitésére is. A pilisvörösvári ásványbá­nyában 50 év körüli az átlag­életkor. A jó kereset és talán a kemény munka kohéziós ereje tartja meg az embere­ket. Sokan 20—30 éve dolgoz­nak már a vállalatnál. Ezek közé tartozik Tallér József bányamester is. ötvenhatod! k évét közelíti, s mint mondja, 1953. október 16-án jött a bá­nyába. — Pilisszentiváni vagyok — siet a magyarázattal —, 1948- tól a Pilisi Szénbányáknál dolgoztam csillésként, de vol­tam vájár, majd robbantómes­ter. Amikor a bányába iöttem, még itt is a föld alatt dolgoz­tunk. Húsz, harminc méter­nyi mélységből kézi erővel bányásztuk a dolomitot. Az­után előbb benzinmotort kap­tunk, majd egyre újabb és újabb gépeket. Megbecsülik A bányamester az üzemben minden termelési feladat köz­vetlen irányítója. Sokszor órá­ról órára kell változtatnia a termelést, gépeket, embereket telepít át az egyik helyről a másikra. Nemcsak szakérte­lem. hanem emberség is kell ehhez az irányító munkához. — Én úgy vagyok vele, hogy annyi tiszteletet és meg­értést követelek meg az em­berektől, amennyit én is adok nekik. Ügy érzem, megbecsül­nek és szeretnek a munkatár­saim. Ez pedig erőt ad mirw denfajta nehezebb feladathoz. Pilisvörösváron a legtöbb dolgozó megtalálja a számítá­sát. Sokan a túlórákkal együtt megkeresik a 10—11 ezer fo­rintot is. Virág Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents