Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-06 / 209. szám
Ma: 3. oldal: Lehűtötten 4. oldal: Nem nőhet a tanulók terhelése 6. oldal: Zsedényi és a csónakázó banda 7. oldal: Hajnal a HÉV-en 8. oldal: Megrántani a szekeret... 9. oldal: Irodalmi összeállítás 11. oldal: Együtt a légiósokkal Helyben járás H elyben járásnak — mint ismeretes — azt nevezzük, mikor emelgetjük ugyan lábainkat, szervezetünk energiát is használ fel —, de előbbre csak nem jutunk. Nos^ amikor tüzetesebben szemügyre vesszük az ország első féléves külkereskedelmének mérlegét — pontosabban annak egy, meghatározott rovatát — az összességében elismerésre méltó eredmény feletti öröm után mindenképpen ez a mozgásfajta jut eszünkbe. Miről is van szó? Arról, hogy míg a népgazdaság egészét tekintve valóban kedvező folyamatról számolhat be az exportunk és importunk számbavételére hivatott jelentés — az év első hat hónapjában a kivitel gyorsabb ütemben nőtt, mint a behozatal —, addig van egy rendkívül fontos terület, ahol nem sikerült előbbre jutni. A gépiparra gondolunk, s ezen belül is annak dollárelszámolású exportjáról. Gazdasági életünk vezetői, külkereskedelmi szakemberek évek óta hangoztatják, í hogy a gépipar saját jelentőségéhez, a rendelkezésre álló eszközökhöz, s nem ; utolsósorban a számára behozott keményvalutás importhoz képest aránytalanul kis szerepet vállal az ország tőkés kivitelében — s ez sajnos idén sincs másképp. Megint csak a mezőgazdaság és az élelmiszeripar termékei — a hús. a gabona, s az újonnan hozzájuk csatlakozóit növényolaj — voltak azok, amelyek megtették a magukét,, ha úgy tetszik, a gépipar helyett is, s elsősorban ezeknek az árucikkeknek köszönhető a már említett kedvező tendencia. Természetesen senki sem akarja azt állítani, hogy ehhez a gépipari vállalatok, mondjuk összeesküdtek volna, történjék akármi, őket bizony nem izgatna a dollár- elszámolású mérleg. Mert kétségtelen tény. hogy bár a különböző beszámolók és jelentések a tőkés export, növelése érdekében tett számos erőfeszítésről szólnak, a nagyobb siker csak nehezen akar megszületni. Tagadhatatlan, ma a gépipar találja magát szemben talán a legkeményebb piaci feltételekkel, ha a fejlett országokban kívánja eladni termékeit. A kemény valutáért nagyon jó minőséget és nagyon pontos szállítási határidőt követelnek a megrendelők, amit a hazai alapanyag- és háttérioar anomáliáinak ismeretében sokszor esvszerűen lehetetlennek tűnik teljesíteni. Az is a kép teljességéhez tartozik, hogy a világszerte tapasztalható tartós recesszió. \. ______________________ a beruházások visszafogottsága is keményen sújtja őket. M indezekre sok-sok példa kínálkozik — nézzünk közülük néhányat szűkebb környezetünkből. Az ikladi Ipari Műszergyár tőkés exportja azért nem érte el a tervezett szintet, mert csökkent a motorok iránt a kereslet — ez tehát a recesszió hatása —, a gödöllői Árammérőgyárat pedig hazai szállítói mattolták, amikor I nem küldték időben az ígért alapanyagokat, alkatrészeket. Folytathatnánk a sort a Csepel Autógyárral, ahol az év elején megkapott saját külkereskedelmi jog sem hozta meg a kívánt és remélt előrelépést, de említhetnénk más vállalatokat is — a végeredményen azonban a mégoly cáfolhatatlan külső okok sem változtatnak: mivel a gépipar nem rubelelszámolású kivitele az első félévben nem változott a tavalyi év hasonló időszakához képest, a VI. ötéves tervben előirányzott növekedés megvalósítására már csak négy és fél esztendő maradt. Valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, az ipar jelenlegi termékkínálatával, a jelenlegi minőséggel és szállítási fegyelemmel ezen a helyzeten nem tudunk gyökeresen változtatni — pedig kell. De ezt már nemcsak a köz. vétlenül exportra dolgozó vállalatokra értjük, hanem sokkal szélesebb körre. Ha ugyanis a belföldi piac változatlanul menedéket jelent az alacsony hatékonysággal dolgozó, a vevőket nem kiszolgáló, hanem nekik diktálni igyekvő,, a határidőket figyelmen kívül hagyó cégeknek, akkor hiába reménykedünk a kedvező fordulatban. Addig ugyanis félő, hogy a soron következő beszámolók is hasonlatosak lesznek a mostanihoz, de a korábbiakhoz is annyiban, hogy a magyar gépipar tőkés exportja változatlanul néhány dinamikus vállalat magánügyének tűnik. A Medicor, az Egyesült Izzó, s még más társuk ugyanis változatlanul megtalálja a módját, hogyan erősítse meg piaci helyzetét — ami egyébként arra is felhívja a figyelmet, hogy bár készséggel elismerjük. a jelenlegi gazdasági helyzetben nagy fába vágja a fejszéjét, aki dollárért, márkáért, fontért vagy schillingért akar eladni, a feladat távolról sem meg- o’'”'atatlan. S ezt már csak azért is érdemes lenne megfontolni gépipari berkekben, mert a helyben járás sokszor fárasztóbb, mintha tényleg mennénk is valahová. Weyer Béla ______ J •A Z MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA^ A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXV. ÉVFOLYAM, 209. SZÁM Ára 1,80 forint 1981. SZEPTEMBER 6., VASÁRNAP Országszerte megemlékezések A bányászok ünnepnapján Koszorúzás Pilisvörösvárott Országszerte több helyen rendeztek szombaton ünnepséget a XXXI. magyar bányásznap alkalmából. A központi ’ ünnepségre Szolnokon, a nagy alföldi olajipar központjában került sor. A zászlódíszt öltött tiszaligeti sportcsarnokban a szén-, az olaj-, az érc- és ásványbányászok képviseletében az iparág több mint 1200 dolgozója vett részt az ünnepi nagygyűlésen. Az elnökségben foglalt helyet Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, ipari miniszter, Jakab Sándor, a SZOT főtitkárhelyettese. Ünnepi . beszédében Méhes Lajos elmondta: a magyar dolgozó nép ma a munkásosztálynak azt a rétegét köszönti, amely áldozatos helytállásával, szaktudásával a fejlett szocialista társadalom építéséért folytatott harcban kiérdemelte szocialista hazánk, népünk, nemzetünk őszinte nagyrabecsülését. Kifejtette, hogy az elmúlt ötéves terv során a bányászat jelentős eredményeket ért el, amelyek megalapozták a VI: ötéves tervidőszakot. A további feladatokról szólva Méhes La jós hangsúlyozta, hogy a VI. ötéves tervidőszakban a szénhidrogén-termelést szinten kell tartani. Ez nem kis feladat, hiszen A silókukorica betakarítása és vetése magágyának előkészítése. Ez a két szántóföldi munka adta a legtöbb feladatot az elmúlt héten a Pest megyei gazdaságokban. A silókukoricának eddig 22 százalékát vágták le a megyében, még 17 ezer hektáron van lábon. A termések a szárazság miatt gyengébbek, mint egy évvel korábban, ugyanakkor magas a szárazanyagtartalom, értékesebb takarmány készíthető a terményből. A vetőszántások a terület 65 százalékánál tartanak. A hét eleji esők ellenére különösen a monori járásban kemény maradt a föld, nehezítve a szántást, tárcsázást. A megye több gazdaságában megkezdődött a cukorrépa szedése, hasonlóképpen egyre több helyen indulnak meg a burgonyakombájnok. A Pest megyei Tanács mezőgazdasági osztályának szakfelügyeleti csoportjától kapott tájékoztató szerint mintegy 1000 hektáron telepítettek augusztus végén és szeptember elején lucernát. A gyümölcsszezon, az alma- és szőlőszüret még várat magára. A dunavarsányi Petőfi Tsz- ből arról kaptunk hírt, hogy a napokban látnak hozzá a burgonya szedéséhez, ezt a növényt az idén száz hektáron termesztették. A jövő héten viszont végeznek a silókukorica betakarításával. Eddig ezer vagonnal szállítottak a szarvasmarhatelepi betontározókba, és az elkövetkező napokban további 500 vagonnal gyarapodik, ez nagyon fontos téli tömegtakarmány. Kétszáz hektáron kertszerűen elmunkált, jó minőségű magágy várja az őszi kalászosokat; a nagy hozamokat alapozták meg azon a 600 hektá35 millió tonna kőolaj egyenértékű új kitermelhető vagyont kell felkutatni, évi 2 millió tonna kőolajat és 6 milliárd köbméter földgázt kell termelni. ★ A Pest megyei Pilisvörös- váron tegnap délelőtt emlékeztek meg azokról a bányász mártírokról, akik életüket áldozták az emberi sors jobbra fordulásáért és köszöntötték a ma bányászait, akik helytállnak a nehéz és veszélyes munkában. Az ünnepségen részt vett Galina József, az MSZMP budai járási bizottságának munkatársa, a pilisvörös- vári nagyközségi és pilisszent- ivánd községi párt- és társadalmi .szervek képviselői, Fetter Gyula, a 23-as választókörzet képviselője, valamint a Dorogi Szénbánya Vállalat küldöttei. Az ünnepi köszöntőben Be- rényi Gyula, a pilisvörösvári nagyközségi pártbizottság titkára megemlékezett az 1928- as bányász-sztrákról, a bányászok munkásmozgalmi tetteiről, és máltatta a felszabadulás utáni — napjainkban is jellemző — kemény munkájukat, élenjárásukat a társadalmi haladás útján. Elmondta, hogy az országos, járási és helyi vezetés igyekszik jobbá tenni a bányászok ron is, ahol már kiszórták a szükséges műtrágyát. Körülbelül két hét múlva startolnak a kombájnok a kukoricaföldeken. Elsőként a leggyengébb, szárazságra hajlamos területeken törik le a tengerit. Körülnéztünk a nagyüzemek gépműhelyeiben is, ahol ezekben a napokban serény munka folyik. A Sasad Tsz tárnoki gépjavító telepén kérdéseinkre Malik Jenő telepvezető válaszolt. Náluk a szerelők egy része a cukorrépaszedő gépek felkészítésével van elfoglalva, mások a kombájnokat állítják át, hogy a kukorica betakarítására alkalmassá tegyék azokat. Kapkodniuk ugyan nem kell, de a határidők előbbre hozása nagyobb tempót követel mindenkitől. — Alkatrészhiány? Megéletét, körülményeit: Pilisvörösváron 35 lakásos épület műszaki átadására kerül sor az új lakástulajdonosok átvehetik kiutalásaikat, és szeptember 15-én beköltözhetnek otthonaikba. A beszédet követően a hős bányászok iránti tisztelet és kegyelet jeléül koszorúzásra került sor a bányészemlékmű tövében. Az ünnepséget még hangulatosabbá tette a nagy hírű Mauterer zenekar közreműködése, melynek tagjai valamikor szintén a bányák mélyén álltak helyt. A megemlékezés után fehér asztal mellett emlékezett vissza a régi idők harcaira, örömeire a pilisvörösvári, pi- lisszentiváni, dorogi veterán bányászvendágsereg. (A bányásznapi riportunkat a 3. oldalon közöljük.) A nyaktörő mutatványaink ideje elmúlt, nem tipegünk már húsz centin felüli cipősarkakon. Azt azért nem lehet mondani, hogy a magas sarkú cipőknek bealkonyult, szokni nem lehet, de megtanultuk, hogyan segítünk magunkon. A jelenleg legtöbb problémát okozó E—512-es kombájnok hiányzó alkatrészeit többnyire bontásból szerezzük be. Néha arra is ráínyszerülünk, hogy mi gyártsunk’le egy-egy kurrens cikket. A Sasadban még csak készülnek a cukorrépaszedésre, a tápiószentmártoni Arany- szarvas Tsz-ben viszont már nagy ütemben halad ez a munka. Naponta 80 vagon terményt szednek fel. Eddig 204 vagonnal indítottak útnak Hatvanba a feldolgozó üzembe. Szabó János, a szövetkezet elnöke elégedett a terméssel. Megéri a korai kezdés, mert az előszezonban 14 forintos felárat kapnak mázsánként. V. B. Magyar—szovjet együttműködés Tudományos tanácskozás Szeptember 7-én, hétfőn kezdődik Budapesten a magyar—szovjet társadalomtudományi együttműködési bizottság negyedik ülésszaka. A magyar tudósdelegációt Pach Zsigmond Pál akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatója, a bizottság magyar tagozatának elnöke vezeti, a szovjet tudósküldöttség élén Pjotr Fedoszejev akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának álelnöke, a bizottság szovjet tagozatának elnöke áll. A nyitónapon a tudósok értékelik a társadalomtudományok feladatait az MSZMP XII. és az SZKP XXVI. kongresszusának tükrében. Köpeczi Béla akadémikus, az MTA főtitkárhelyettese beszámol az együttműködés 1976—1980. közötti eredményeiről. Ezen időszak alatt a magyar és szovjet társadalom- tudósok 18 fő témán belül mintegy száz közös kutatást végeztek. Megbeszélik majd az 1981—85-re tervezett új közös programokat, s az eddig megkezdett kutatások folytatását is. A magyar—szovjet társadalomtudományi együttműködési bizottság IV. ülésszaka szeptember 11-én, Sopronban fejeződik be, ahol is aláírják az öt évre szóló együttműködési munkatervet. hiszen hordjuk még továbbra is, csak valamivel szolidabb változatát. A divat szeszélyeihez alkalmazkodni minden gyártó cégnek érdeke, ha lépést akar tartani az igényekkel. Ezért fogtuk vallatóra a Pest megyei Műanyagipari Vállalat Cipőipari Gyárában az illetékeseket. Nekik vajon mennyire sikerült követni a divatot? — Elméletileg mi mindent tudunk gyártani a cipőiparnak — válaszol Pogonyi Tibor termelési osztályvezető —, piszén az 1979-ben elkezdődött rekonstrukció lehetőséget adott 12 millió pár sarok gyártására. Amíg 1979-ben és még 1980-ban is a nagyon magas, karcsú sarkak éve volt, addig a következő időszakban a kissé zömökebb, alacsonyabb sarkak divatja következik. — A tavalyi 12 millióból mintegy 25 százalék havonta csőbetétes sarokból állt. Most a divatváltás igen érezteti hatását. Az új modellek (30—40 féle!) gyártására kell berendezkednünk. Ehhez azonban megfelelő szerszámok kellenek. — Vajon a gépészeti gyár kellően tudja-e segíteni a cipősarkok gyártását megfelelő szerszámokkal? — Rajtunk nem múlik — mondja Nagy Béla, a gépészeti gyár igazgatója — ha megsokszorozódik is a munka, győzni fogjuk. — Nem is a divat követése jelenti nálunk a problémát, hanem inkább az, hogy gyártási kapacitásunk nagyobb, mint amennyire igény volt — mondja Pogonyi Tibor. — Hiszen a kínálatunk 1 millió pár havonta, s 1981-ben csupán két hónapban volt ennyire igény. A régóta áhított járófoltokat is tudjuk gyártani. 1981 januárjától a kereskedelem rendel is tőlünk pótflekkeket. Az idei első félévben 5,7 millió sarokhoz 7 millió pár pótjárófolt készült. Tehát, mint a PEMÜ szakemberei elmondták, az idei divatváltás nem okoz szokásosnál nagyobb gondot, annál is inkább, hogy az alacso nyabb sarkok gyártástechnológiája automata gépekkel nroblémamentes. Sz. M. Előszezon a cukorrépaföldeken Csatasorba állnak a kombájnok Egyszerre hat ekefejjel szánt a pilisi tsz határában az óriás traktor, a 240 lóerős Rába-Steiger. Egy műszakban 15 hektár a teljesítménye Halmágyi Péter felvétele A divatot nehéz követni? Cipősaroktól a járófoltig
