Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-23 / 223. szám

1981. SZEPTEMBER 23., SZERDA Hazánkba érkezett a líbiai vezető Vendégünk: Moamer el-Kadhafi Moamer el-Kadhafi ezredes, a líbiai szeptem­ber l-i forradalom vezetője 1942-ben született Líbiában, egyszerű beduin család gyermeke­ként. Középiskolai tanulmányait követően a ben- ghazi egyetem történelmi karán tanult, majd ka­tonai főiskolát végzett. Már diákként bekap­csolódott a reakciós királyi rendszer ellen, az ország függetlenségéért, az elnyomott líbiai nép felemelkedéséért, az antiimperialista arab egy­ségért folytatott harcba, 1964-ben a nasszeri mozgalom hatására megalakította a haladó, ha­zafias érzelmű fiatal tisztek illegális szervezetét, amely végül — 1969. szeptember 1-én — Kadhafi vezetésével forradalmat robbantott ki és kikiál- totta_a köztársaságot. A monarchia megdöntése után Kadhafit <air’ a fegyveres erők főparancsnokává nevezték ki, majd a legfőbb államhatalmi szerv, a For­radalmi Parancsnoki Tanács elnöke lett. 1977- ben a Forradalmi Parancsnoki Tanácsot felosz­latták és Kadhafit az országos törvényhozó tes­tület, az általános népi kongresszus főtitkárá­nak választották meg. 1979-ben Kadhafi ezredes lemondott főtitkári tisztjéről, és azóta az ország forradalmi veze­tésének élén állva államfői funkciót gyakorol. Egyben ő az ország fegyveres erőinek legfőbb parancsnoka is. A líbiai vezető több alkalommal járt már a szocialista országokban. Legutóbb, ez év áprili­sában a Szovjetunióban tett látogatást. Magyar- országon most másodízben üdvözölhetjük: 1978- ban — több országot érintő körút keretében — már járt országunkban. Magyar-líbiai kapcsolatok Együttműködésünk Hazánk és Líbia — nagyköveti szinten — 1967 óta tart fent egymással diplomáciai kap­csolatot. Líbia fővárosa a 650 ezer lakosú Tripoli. A legfőbb törvényhozói hatalmat az általá­nos népi kongresszus gyakorolja. A Földkö­zi-tenger mentén — Tunézia, Algéria, Niger, Csád, Szudán és Egyiptom — szomszédságá­ban — elterülő, hazánknál csaknem 19-szer nagyobb észak-afrikai ország nagy része si­vatag, félsivatag, s éghajlata csak a földközi­tengeri partvidékén mediterrán. Lakóinak száma: 2 600 000. Líbia történelmét az időszámításunk előtti 1200-tól 1951-ig egymást követő idegen meg­szállások folyamata jellemezte. A görög hó­dítás után arabok foglalták el területét, majd az 1500-as évek közepén a török birodalom részé lett. 1911-től a második világháborúig az olasz imperializmus gyarmata volt, s e ki­zsákmányolás következtében a vflág egyik legelmaradottabb és legszegényebb országává vált. A második világháború után francia és angol fennhatóság alá került, s csak 1951- ben nyerte el függetlenségét: ekkor alapítot­ták meg a független líbiai királyságot, amely­nek területén Anglia és az Egyesült Államok katonai támaszpontokat tartott fenn. A Nyugat-barát monarchiát a líbiai had­sereg fiatal tisztjei — Moamer el-Kadhafi ez­redes vezetésével — 1969. szeptember 1-én megdöntötték, kikiáltva a köztársaságot. Az új líbiai vezetés legfontosabb feladatként az imperializmus elleni harcot, az ország gyors ütemű fejlesztését, a társadalmi egyenlőtlen­ség, az elmaradottság és a külföldi katonai jelenlét felszámolását tűzte ki célul. Líbia legfontosabb terméke a kőolaj. Ki­termelését 1959-ben kezdték meg, s a hat­vanas évektől az ország jelentős bevételekhez jutott. Líbia külpolitikájának elveit haladó, anti­imperialista törekvések jellemzik: az ország figyelemre méltó szerepet játszik a világban, támogatja a felszabadító mozgalmakat, a pa­lesztin nép jogainak helyreállítását, az el­foglalt arab területek teljes felszabadítását, és a kapcsolatok széles körű erősítésére tö­rekszik a szocialista országokkal. Kétoldalú kapcsolatainkban a hetvenes évek elejétől gyakoribbá váltak az állami ve­zetők látogatásai. Dzsallud miniszterelnök 1974-ben tett hivatalos látogatást Magyaror­szágon. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnö­ke 1975-ben járt Líbiában, tárgyalásai új len­dületet adtak a politikai, a gazdasági és a kulturális kapcsolatok fejlődésének. Moamer el-Kadhafi 1978-ban látogatott Magyaror­szágra, s az akkor kiadott közös közlemény­ben megállapították: tovább erősödött a két állam közötti kölcsönös megértés, a magyar . és a líbiai nép barátsága és szolidaritása. Üj távlatok nyíltak az államközi kapcsolatok fejlődésében. A műszaki-tudományos együttműködés ke­retében több mint ezer magyar szakember — főleg orvos, gyógyszerész, állatorvos, me­zőgazdász és mérnök ■— dolgozik Líbiában. Egyértelmű állásfoglalás kell Válaszút előtt a LEMP tagsága A szakszervezetekkel való együttműködés kérdéseiben il­letékes lengyel kormánybi­zottság nem tervez újabb tár­gyalásokat a Szolidaritás kép­viselőivel a szervezet kong­resszusának második forduló­ja előtt — közölte Mieczyslaw Rakowski miniszterelnök-he­lyettes a PAP lengyel hírügy­nökségnek adott nyilatkozatá­ban. Mint elmondta, a kor­mány álláspontját világosan és egyértelműen tartalmazza az a közlemény, amelyet a minisz­tertanács múlt heti üléséről adtak ki. A Szolidaritásban levő párt­tagoknak mielőbb egyértel­műen állást kell foglalniuk ar­ról, hogy melyik oldalon áll­nak — jelentette ki Jerzy Ur­banski, a Központi Pártellen­őrzési Bizottság elnöke a PAP lengyel hírügynökségnek adott nyilatkozatában. ★ Az Uralmas (Uráli Gépgyár) nevű szovjet vállalat dolgozói kedden levelet intéztek a len­gyel munkásokhoz. Ebben el­mondják, hogy aggodalommal és nyugtalansággal fogadják a Lengyelországból érkező hí­reket. A levél rámutat, hogy a Szolidaritás ellenforradalmi eszméi nyílt kísérletet jelen­tenek a szakszervezeti mozga­lomnak a szocialista közösség elleni diverzióra való felhasz­nálására. A román kommunisták véleménye A Román Kommunista Párt ] központi lapja, a Scinteia ked­den a lengyelországi helyzettel foglalkozó cikkében többek kö­zött kifejti: A kommunisták, hazánk dol­gozói figyelemmel kísérik a lengyelországi helyzetet. A té­nyek azt bizonyítják, hogy az utóbbi időben Lengyelország politikai életében rendkívül veszélyes irányzatok bontakoz­nak ki, fokozódnak a szocia­listaellenes elemek akciói. A két párt, nép és ország közötti hagyományos baráti és szoli­daritási kapcsolatok szellemé­ben, amelyet közös célok ve­zetnek az új szocialista társa­dalom megteremtésében, a ro­mán kommunisták, a román munkásosztály, Románia dol­gozói azt kívánják a lengyel kommunistáknak, a LEMP- nek, az egész lengyel népnek, minél hamarabb biztosítsák a problémák megoldását és jus­sanak túl a jelenlegi nehéz helyzeten. Kreisky bírálja a Szolidaritást A múlt hét csütörtöki, Linz­ben elhangzott és. a lengyel „Szolidaritás” vezetőinek cím­zett kijelentéseiért az ellenzék részéről több ízben is élesen támadott Bruno Kreisky oszt­rák kancellár kedden a kor­mányülést követően újságírók előtt megerősítette korábbi ál­láspontját, és jelezte, hogy Lengyelország csakis abban az esetben számíthat további hi­telekre — amelyekre egyéb­ként bizonyára továbbra is szüksége lesz, mondotta —, ha a maga részéről is eleget tesz szerződéses kötelezettsé­gei neks Üjságírók kérdéseire vála­szolva Kreisky kifejtette: a lengyel szakszervezeti mozga­lom vezetőinek be kell lát­niuk, hogy tevékenységük ku­darcra van ítélve, ha annak fejetlenség és gazdasági tönk­remenetel a közvetlen ered­ménye. Annak pedig, hogy közel egymást követően ő és Will-y Brandt, a Német Szo­ciáldemokrata Párt és a Szo­cialista Internacionálé elnöke hasonló módon foglaltak ál­lást — csakis egyetlen oka van: az, hogy mindketten egy­formán aggódnak Lengyelor­szág jövőjéért — mondotta keddi nyilatkozatában Kreisky osztrák kancellár. Gromiko felszólalása az (Folytatás az 1. oldalról.) ] liós kontingensét helyezték el | több mint másfél tucat or­szágban. Kinek az érdekében törté­nik mindez? A cél: kísérlet a jelenleg fennálló stratégiai erőegyensúly felborítására, katonai fölény kicsikarása ab­ból a célból, hogy erre tá­maszkodva másokra kénysze­rítsék akaratukat. A Szovjet­unió ezt kalandorpolitikának minősíti és megbélyegzi. Országunk nem törekedett és nem törekszik katonai fö­lényre — folytatta a Szovjet­unió külügyminisztere. De nem hagyhatjuk, hogy mások fö­lényre tegyenek szert velünk szemben. Magától értetődik, hogy bármely kihívásra meg­felelő választ adunk, hogy fennmaradjon az erőegyen­súly. Ám túl azon, ami elen­gedhetetlenül szükséges né­pünk békés életének, szövet­ségeseink és barátaink bizton­ságának szavatolása érdeké­ben, a Szovjetunió semmit sem tett és tesz. A SALT—II. egyezmény kér­dését érintve, a szovjet kül­ügyminiszter elmondta: a fegyverkezési hajsza ösztönzői mindent meg akarnak tagadni, ami terveiket zavarja. Ha ezért le kell mondani a koráb­ban vállalt kötelezettségekről, akkor ezt is megteszik, amint az Egyesült Államok is meg­tagadja a SALT—II. szerződés ratifikálását. Érvényben a javaslatok Felvetődik a kérdés: vajon miért feketítik be a szerződést és a SALT egész folyamatát? A különösen éles hangú politi­kusok most arról beszélnek, hogy ez az egész probléma mindaddig nem időszerű, amíg az Egyesült Államok nem hajtja végre legnagyobb mér­tékű fegyverkezési terveit — folytatta a miniszter. Gondol­ják csak jól át, tisztelt küldöt­tek, a jelenlegi képtelen hely­zetet! Az a hatalom, amely katonai téren a legnagyobb erő elérésére törekszik, kijelenti: először ilyen nagy mértékben növelem fegyverzetemet, az­után pedig lehet, hogy csök­kentéséről is tárgyalok majd. Nagy nyugtalanságot keltett világszerte az a döntés, hogy az Egyesült Államok megkez­di a neutronfegyverek gyártá­sát. Ez a döntés újabb lépés a fegyverkezési hajsza fokozása, a nemzetközi helyzet élezése irányában. A világ népei vilá­gosan értésre adták: határo­zottan ellenzik a barbár neut­ronfegyvert. Az egész világon ismeretes, hagy 'az Egyesült Államok fegyvereket ad el Kínának, hogy az növelje a katonai po­tenciálját. S mindez'' olyan időszakban történik, amikor Peking a béke érdekeivel el­lentétes, nagyhatalmi és ag­resszív politikát folytat. Az Egyesült Államok és Kí­na katonai együttműködésének kialakítását, amihez — senki sem tudja miért — Japán is felzárkózik, mind a Szovjet- iniónak, mind pedig, feltételez­zük, más államoknak is kellő­képpen számításba kell ven­niük. A Szovjetunió nemegy­szer megerősítette, hogy a kapcsolatok normalizálására vonatkozó javaslataink ér­vényben vannak. A fegyverkezési hajsza meg­fékezéséért, a katonai veszély elhárításáért, a megoldatlan problémák rendezéséért vívott harcban országunk kész min­den országgal együttműködni. A Szovjetunió javasolja, hogy a közgyűlés az ENSZ minden tagállama nevében fogadjon el nyilatkozatot, amely ünne­pélyesen kimondaná: azok az államok és azon államok ve­zetői, amelyek és akik elsőként folyamodnának az atomfegy­ver használatához, az emberi­ség elleni legsúlyosabb bűntet­tet követnék éli Ugyanígy szükséges figyel­meztetni arra is, hogy nem lesz igazolás és elnézés azon vezetők számára, akik döntést hoznának ;.z atomfegyver el­sőként történő bevetéséről — mondotta Gromiko. A Szovjetunió nyomatékosan javasolja még: vegyék bele a nyilatkozatba azt a megálla­pítást, hogy az ember erkölcsi törvényeivel, az ENSZ magas­rendű eszméivel összeegyeztet­hetetlen bármely olyan dokt­rína, amely lehetővé teszi az atomfegyver elsőként való be­vetését. Időnként olyan nyilatkoza­tok hangzanak el, amelyekben látszólag a tárgyalásokra való készség fejeződik ki. A tárgya­lásokra való készséget azon­ban mindenféle feltételekhez, a kérdések egyenlőtlen megkö­zelítési módjához kötik. Ha valaki így készül a tár­gyalásokra, annak nyíltan megmondjuk: ebből semmi sem lesz. A tárgyalások csak akkor lehetnek eredménye­sek, h.a azokat az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvei­nek figyelembe vételével foly­tatják — mondta Gromiko. Ügy látszik, hogy ismét megkezdődnek a szovjet— amerikai tárgyalások az euró­pai atomfegyverekről, ameny- nyiben Washingtonban nem fújnak ismét új szelek. Ter­mészetesen az Egyesült Álla­mok hasonló célú, előretolt állomásoztatású atomfegyve­reinek kérdésével egyidejűleg, azokkal szerves kapcsolatban kell áttekinteni a közép-ható­távolságú atomfegyverek kor­látozásának kérdéseit és dön­teni róluk. Országunk javasolta, hogy a tárgyalások megkezdésétől számítva hirdessenek morató­riumot a NATO és a Szovjet­unió közép-hatótávolságú atomrakétáinak újabb európai telepítésére. Ez a javaslat a meglevő, hasonló fegyverzetek megközelítőleg egyenlő szint­jén alapul. A moratórium meghirdetése kedvezőbbé tette volna a tárgyalások légkörét — mondta Gromiko. A Szovjetunió kész szerző­dést kötni az európai közép­hatótávolságú atomfegyverek korlátozásáról, és ezen túlme­nően csökkentésükről. Ugyanakkor a leghatározot­tabban ki kell jelenteni, hogy ha a másik fél mesterségesen fékezi a tárgyalásokat és meg­kezdi Nyugat-Európában az új közép-hatótávolságú nukleáris eszközök telepítését, akkor a Szovjetunió intézkedéseket kénytelen hozni az egyensúly helyreállítására. Áz európai béke megerősíté­se érdekében szintén fontos, hogy a közép-európai fegyver rés erők és fegyverzetek csök­kentéséről folyó bécsi tárgya­lások kikerüljenek a zsákut­cából. Békét, biztonságot Nagy a jelentősége az euró­pai katonai enyhülés és lesze­relési konferencia összehívásá­val kapcsolatos kérdésnek, amit, mint ismeretes, Madrid­ban, az európai országok kép­viselőinek találkozóján vitat­nak meg. A Szovjetunió a sikerhez va­ló hozzájárulás reményében messze a Nyugat elébe ment azzal, hogy kijelentette: kész. területének európai részét be­vonni a bizalmi intézkedések zónájába, természetesen any-( nyiban, amennyiben a nyuga­ti fél hasonló válaszlépést tesz. A Szovjetunió kész tárgyalá­sokat folytatni a fegyverkezé­si verseny megfékezése és a leszerelés problémakörét érin­tő valamennyi területen — hangsúlyozta Gromiko. A jelen körülmények között növekszik annak a jelentősége, hogy megakadályozzuk a ka­tonai versengés átterjesztését a világűrre. Nap mint nap szaporodnak az olyan jelzé­sek, amelyek arra mutatnak, hogy a világűr a fegyverkezé­si hajsza színterévé válhat. A Szovjetunió az ENSZ-köz- gyűlés mostani ülésszaka elé terjesztette azt az indítványt, hogy kössenek szerződést bár­milyen fegyvernek a világűr­be valp telepítése megtiltásá­ról. Gromiko számos olyan ja­vaslatot terjesztett az ENSZ közgyűlése elé, amely a békét, a népek egyenlőségét, bizton­ságát, emberi jogát hivatott szolgálni. Részletesen kitért a világpolitika kulcsfontosságú kérdéseire, progresszíven szor­galmazva a megegyezés, a pár­beszéd lehetőségét, ugyanak­kor azonban kijelentette: tár­gyalni az erő és fölény pozíció­jából nem lehet. Az emberiség békéjét kalandorpolitikával ve­szélyeztetni nem szabad. Ezt sugallta Gromiko valamennyi előterjesztett javaslata. A belga külügyminiszter nyilatkozata Vissza az enyhüléshez Bécsi találkozó Schmidt sajtóértekezlete Helmut Schmidt, a Német Szövetségi Köztársaság kan­cellárja kedden délután rövid, egynapos munkalátogatásra Bécsbe érkezett. Vendéglátó­jával, dr. Bruno Kreisky oszt­rák kancellárral tárgyalásokat folytat a kétoldalú kapcsola­tok, valamint a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Kedden este közös sajtóér­tekezletet tartott Bécsben Helmut Schmidt nyugatnémet és vendéglátója, Bruno Kreis­ky osztrák kancellár. Kreisky kancellár visszatért korábbi nyilatkozatára Len­gyelországgal kapcsolatosan. Kijelentette, hogy „zűrzavar­ból nem lesz szabadság”, majd hozzátette: úgy tűnik, nem kevesen vannak Nyuga­ton, akiknek semmi sem drá­ga a lengyel nép költségére. A bonni vendég kijelentette, hogy nincs hozzátenni valója a Kreisky kancellár és Willy Brandt által a legutóbbi na­pokban megfogalmazott nyi-r latkozatokhoz, mint kormány­főnek azonban nincs semmi dolga a Szolidaritással, és ép­pen ezért nem tartja szüksé­gesnek az ottani események külön kommentálását. Kiegé­szítő kérdésre válaszolva ugyanakkor elmondta, hogy bár az NSZK jelentős mérté­kű segélyt folyósít Lengyelor­szágnak, nem szabad elfelejt­kezni arról a nagyarányú gaz­dasági segítségről, amelyet a Szovjetunió nyújt a szomszé­dos Lengyelországnak, „Helyre kell állítani az eny­hülést” — jelentette ki Char­les-Ferdinand Nothomb belgs külügyminiszter washingtoni megbeszélései után a La Libre Belgiqué című brüsszeli lap­nak. Nothomb tárgyalásainak középpontjában a kelet—nyu­gati kapcsolatok állnak. A belga külügyminiszter szerint „az enyhülés az egyet­len lehetséges út, amely azon­ban oly nehézzé vált, hogy a NATO-ban ma már nem is ej­tenek szót róla”. Három terű- j létén szükséges feltétlenül eredményt elérni ahhoz, hogy I az enyhülést helyreállítsuk — fejtette ki Nothomb. „Tárgya­lásokat kell kezdeni az euro- rakétákról, valamint Afganisz­tánról és eredményesen kell lezárni a madridi találkozót. Az eurorakétákról folyta­tandó tárgyalásokról Nothomb kijelentette, hogy azok nehéz­nek és hosszúnak ígérkeznek. Megerősítette a belga kor­mányzat álláspontját: a bel­giumi telepítésre szánt cirká­ló szárnyasrakéták befogadá­sával kapcsolatos végső dön­tés e tárgyalások eredményé­től függ. Merényletet terveztek Indira Gandhi ellen Terroristák ö Indira Gandhi miniszterel­nök meggyilkolására szőtt összeesküvést leplezett le az indiai rendőrség. Üj-Delhiben letartóztatták az összeesküvés két tagját, aki elismerte, hogy az indiai főváros nyugati ne­gyedében egy házban lőszere­ket és kézigránátokat rejtege­tett. Mindketten az Anand Marg nevű szélsőséges, reakciós né­zeteket valló indiai terrorszer­vezetnek a tagjai. Az Anand Margnak az Egyesült Álla­mokban, az NSZK-ban, Ang­liában, valamint más nyugati országokban is vannak saját szervezetei, és a múltban már egy sor merényletet hajtottak végre a külföldi indiai diplo­máciai missziók munkatársai, valamint az indiai kormány képviselői ellen. Az indiai sajtó szerint ez a szervezet szoros kapcsolatokat tart fenn az amerikai CIA-val, amely az indiai haladó erők elleni harcra használja fel a terrorszervezetet

Next

/
Thumbnails
Contents