Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-10 / 212. szám
1981. SZEPTEMBER 10., CSÜTÖRTÖK 3 Formálják a közvéleményt Is Óvári Miklós beszéde a marxizmus—leninizmus oktatéinak országos értekezletén Óvári Miklós, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szerdán előadást tartott időszerű belpolitikai és ideológiai kérdésekről azon az országos értekezleten, amelyet az MSZMP budapesti oktatási igazgatóságán rendezték az egyetemek és főiskolák marxizmus—leninizmus tanszékei, valamint az MSZMP budapesti és megyei oktatási igazgatóságai vezetőinek részvételével. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Pozsgay Imre művelődési miniszter is. A marxizmus—leninizmus oktatásának alapvető feladatát abban jelölte meg Óvári Miklós, hogy a hallgatóknak — a marxizmus alapjainak, klasszikus tanításainak megismertetésén túl — sokrétű politikai műveltséget adjon, segítse őket az ország és a világ dolgainak megértésében és megértetésében, a ma kérdéseinek marxista megválaszolásában. A marxizmus— leninizmus tanszékek, az oktatási igazgatóságok a szocialista világnézetet megalapozó elméleti tevékenységük mellett ebben a tanévben is fontos közvéleményformáló szerepet töltenek be, oktató munkájukkal jelentős politikai feladatot teljesítenek. Ezt követően a nemzetközi helyzet fő vonásairól, majd országépítő feladataink politikai, társadalmi hátteréről, életünk alakulásáról szólt a Központi Bizottság titkára. Hangsúlyozta: hazánkban nyugodt, kiegyensúlyozott a belpolitikai helyzet. Bár vannak gondjaink, problémáink is, de országunk ennek ellenére fejlődik, gyarapodik. Pártunk 25 éve töretlenül folytatott politikája az alapja a párt és a tömegek közötti őszinte kapcsolatnak, a kölcsönös bizalomnak, a nyíltságnak, s annak, hogy a gondokról és nehézségekről is kendőzetlenül beszéljünk. A legfontosabb politikai vívmányok között említette, hogy az elmúlt negyed században létrejött és napjainkra minden korábbinál szilárdabbá vált népünk szocialista nemzeti egysége. Megerősítettük országunk, társadalmunk gazdasági alapját, amely az utóbbi évek világpiaci változásai közepette Párbeszéd anyanyelven A szerb népfrontküldöttség látogatásai- A Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának vendége- 5 ként megyénkben tartózkodó jugoszláv delegáció tegnap dél- = előtt a Csepel Autógyárat tekintette meg, majd Lóréven táji pasztalatcserét folytatott a HNF helyi vezetőivel, végül Tö- = kőire látogatott. A delegációt Tomiszlav Stavljanin, a Szerb | Szocialista Szövetség — az ottani népfront —, elnökségének £ tagja vezette. Résztvevői: Milomir Jakovljevics, a kraljevoi = körzeti párt-végrehajtóbizottság tagja és Miodrag Milosevics, = Csecsak város népfrontbizottságának elnöke volt. Elkísérte a S delegációt Ladiszlav Logozsár követségi első titkár és Kovács 5 Antalné, a HNF Pest megyei Bizottságának titkára is. Tökölön a községházán Szu- sics Péter tanácselnök szerb— horvát nyelven mutatta be a vendéglátókat: Bosnyák Antalt, a helyi délszláv klubvezetőjét, Tábori Alajost, az MSZMP nagyközségi vezetőségének titkárát, Tombácz Erzsébetet és Tóth Sándort, a HNF helyi titkárát, illetve elnökét és Szvoboda Vidoszava iskolaigazgató-helyettest. A kölcsönös üdvözlések után a községi párttitkár tartott Tököl múltjáról, jelenéről és jövőjéről rövid tájékoztatót. Elmondta többek között, hogy a két Duna-ág között fekvő, 7500 lelket számláló nagyközség lakosságának a szerb— horvátok körülbelül egyhar- madát alkotják. A török hódítók kiűzése után telepedtek le az egykori ősök: dalmátok és bunyevá- cok, s állattartással és földműveléssel foglalkoztak. A horthysta ellenforradalmi időszak alatt különösen sokat szenvedtek a magyar uralkodó osztály soviniszta politikája miatt. A felszabadulást követően, de különösen az utóbbi 20—25 évben nemzetiségeink helyzete alapvetően megváltozott. Alkotmányunk garantálja, a XII. pártkongresszus pedig ismételten megerősítette: hazánkban a nemzetiségi lakosok is egyenjogú állampolgárok. Tökölön a nyelvi kultúra ápolására különösen nagy hangsúlyt helyeznek. Az általános iskola 900 tanulójából 290-en szerb—horvát nyelven tanulnak. Országos hírnévre tett szert a község nemzetiségi kulturális csoportja, amely a Szocialista Kultúráért kitüntetést is megkapta a művelődési minisztertől. A községi könyvtárban 500 kötet könyv szerb —horvát nyelvű, s azokat nemcsak az idősek, hanem a tanuló ifjúság is rendszeresen forgatja. A 40 tagú tanácsban és a népfront helyi bizottságában 60 százalékos a nemzetiségiek aránya. A helyi tapasztalatok bizonyítják, hogy a szerb— horvát nyelvű dolgozók a magyar haza becsületes, szorgalmas polgárai szocialista társadalmi rendszerünkben. A vendégek nevében Tomiszlav Stavljanin elmondta: nagy örömmel tapasztalták Pest megyében, hogy az itt élő szerb—horvát nemzetiségű emberek nyelvi kultúrájuk ápolásában, népművészetük kincsestárának megőrzésében mindert segítségét megkapnak, s ugyanakkor hozzájárulnak a szocialista társadalom erősítéséhez. A jugoszláv és a magyar népfront azonos elvek alapján dolgozik, ezért különösen nagy megelégedéssel látták az itteni eredményeket. Látogatásuk arról győzte meg őket, hogy a két társadalmi szervezet közötti együttműködést tovább lehet és kell is erősíteni. Este a delegáció látogatást tett a tököli öregek napközi otthonában, majd a művelődési házban megtekintette a nemzetiségi együttes műsorát, amely főpróbája volt a csoport által a jugoszláviai Vinkovácon szombaton és vasárnap tartandó előadásnak. Cseri Sándor is szilárd. A termeléssel, az értékesítéssel kapcsolatban adódó belső és külpiaci gondok ellenére Magyarországnak rangja, tekintélye van a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban, bizalommal és tisztelettel viseltetnek irántunk minden rendű és rangú kereskedelmi partnereink. Ideológiai vívmányaink között első helyen méltatta a szocialista hazafiság elmélyülését, az internacionalizmus érzelmi és tettekben is megnyilvánuló erősödését. Ami társadalmunk erkölcsi arculatát illeti — mondta —, még nem vagyunk mindennel elégedettek, a szocialista erkölcs egyes vonásainak erősítéséért még van mit tennünk. A társadalmunk fejlődésében bekövetkezett változások ugyanis nem mindenben és nem mindenütt hozták magukkal automatikusan a tudati változásokat. Arra viszont joggal lehetünk büszkék, hogy mindinkább és mind szélesebb körben erősödik népünk történelmi tudata, igénye az ilyen ismeretek iránt. Ezután Övári Miklós arról szólt: mit jelent, kell hogy jelentsen ma nálunk a marxizmus—leninizmus oktatójának lenni. Mindenekelőtt — hangsúlyozta — nagyon sok tanulást, hiszen a marxizmus —leninizmus tudománya is fejlődik és gazdagodik, s ezzel lépést kell tartani. Jelenti továbbá az önálló gondolkodást, az újonnan felmerülő — a politika, az élet napi gyakorlatával összefüggő — kér' dések felvetését és megválaszolását, méghozzá nem kész receptek szerint. A marxizmus —leninizmus oktatói együtt élnek a társadalommal — mutatott rá a KB titkára —, benne a napi munkában, a gyakorlatban, együtt a hall gatókkal. Az elméleti tudásukon túl elengedhetetlen, hogy érződjék is oktató munkájukban a meggyőződés, tudják türelmesen meghallgatni mások gondolatait, a hallgatók véleményét is, és őszinte, érvelő válaszokat adjanak a felmerülő kérdésekre. Munkájuk módszere ne az iskolás visz- szakérdezés legyen, hanem felnőttek párbeszéde. A marxizmus—leninizmus oktatásának hatékonysága, igazi eredménye abban mutatkozik meg, mennyi embert tudunk nemcsak érzelmileg, hanem tudatosságában is megnyerni a szocializmus ügyének. Ehhez — mondta beszédét zárva Övári Miklós — tudás, meggyőződés, nyíltság, politikai és elvi bátorság, emberi tartás és példamutatás szükséges. Se nagyobb, se kisebb A felszínnél mélyebbre kell menni Egyetlen esztendő alatt a megyében működő vállalatok szociális terveik megvalósítására több mint négyszázmillió forintot költöttek el. Ilyen jellegű kiadásaiknak a kétharmada munkavédelmi célok elérését szolgálta. Nagy ösz- szeg. Aligha akad azonban bárki is, aki azt mondaná, kár, hogy nem takarítottak meg ennyit vagy annyit ebből a forinttömegből. Ahhoz viszont, hogy a szóban forgó, meg a hasonló feladatokra, továbbá az életszínvonal-politikai teendőkre fedezetként elengedő pénz jusson, valóban takarékoskodni kell. Eltűnt az érdekelt Ez utóbbi mondatrészre, bárhol hangzik is el, szapora bólogatás a felelet. Mert hiszen manapság nincs olyan közösség, amely ne állítaná magáról: takarékoskodik. A szocialista Brigádok kezüket, lábukat törik, hogy megtakaríthassanak néhány ezer forint értékű anyagot, ám közben ennek a sokszorosa vész el azért, mert — mint napjainkban — változatlanul tart a terméketlen vita az öntödék és a feldolgozó üzemek, így a Csepel Autógyár, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár között, mivel az öntvények meghökkentően nagy ráhagyásokkal készülnek és azokat először nagyoló forgácsolással kell so- ványítani. Az öntödék azonban abban érdekeltek, hogy minél súlyosabb félkésztermékek hagyják el üzemeiket... s ha az érdek így hat, akkor hiába próbálnak meg észokokkal érvelni a megrendelők. Főként hiába akkor, ha örülni kell, az öntödék egyáltalán vállalták a szállítást! A legutóbbi két esztendőben a megye iparvállalatainál a termelési költségeken belül jelentősen emelkedett az anyag- és az energiaköltségek aránya. Amiben része van e javak általános drágulásának, de annak is, hogy míg az egyik oldalon kitapintható erőfeszítések tanúskodnak a takarékosság érvényesítéséről, a másikon — a nagy összefüggések körében — a lehetségesnél és a kívánatosnál sokkal lassúbb a változás. Mert nemcsak az öntvényeknél érhetjük tetten a vállalati és a nép- gazdasági érdekeltség szembekerülését; valójában abban sem érdekelt senki, a népgazdaságot kivéve, hogy csökkenjen az építményeknél a rendkívül magas — az indokoltnál körülbelül húsz százalékkal nagyobb — cementfelhasználás. Kiragadott példáink sorát bővíthetjük azzal, hogy miközben most már némi figyelmet kap az anyagok sorsa, a hosszú évek óta érintetlen normák következtében az egyik helyen 36 perc alatt forgácsolják le azt az alkatrészt, amelyet a társgyárban 21 perces normaidővel készítenek, a harmadik helyen pedig másfél perc alatt sajtolják le...! Egyetlen résztermék egyetlen megfnunkálási műveleténél munkaórák ezrei vesznek el; mennyi még akkor, ha a többi résztermékre, a többi műveletre gondolunk, hiszen a megye gépipari üzemeinek többségében a normáknak csak egyharmada nevezhető — mivel nem becsült idő, hanem mért műszaki norma — elfogadhatónak. Veszélyes leegyszerűsítése lenne tehát a valóságnak úgy gondolkozni, hogy egy-egy valaminek a kiragadásával tartós és lényeges eredményt lehet elérni a megtakarításokban. Hiszen vitathatatlan, takarékoskodni szükséges — mi több, lehetséges is — az energiával, az anyaggal, különösen az importból származókkal. Ugyanezt kell azonban mondanunk az élőmunkára, az időre, az eszközigényre, magyarán és egyértelműen: mindennemű termelési ráfordítással úgy illenék bánni, hogy az ésszerűség és a célszerűség egybeessék. Se nagyobb, se kisebb ne legyen a ráfordítás, mint ami elengedhetetlen a termék előírt minőségéhez, használati értékéhez. Amit persze nem könnyű elérni. Elérése ugyanis nagy körültekintést, sokszoros mérlegelést, következetes ellenőrzést kíván a tervezéstől, a gyártáson át a készáru kiszállításáig, azaz a termelés egészének megszervezéséig. Cyőzködés helyett Látványos és ezért meggyőző erejű példát említve: a hernádi Március 15. Termelőszövetkezetben a háztájiban előállított termékeket, amennyiben azt a nagyüzem kívánná előteremteni, 350 millió forintos beruházással érhetné el. Ráadásul ebből a nagy összegből százmillió „ingyen pénz” lenne, mert ennyit tett,volna ki az állami támogatás. A szövetkezet azonban azt az utat választotta, hogy kidolgozta a háztáji integrációs rendszerét, s ezzel megtakarított a népAz ivóvíztől a szennyvíztisztításig 3. A jövő útja: az együttműködés na, azonban kiderült, hogy a bővítés Pest megyére eső részeiért külön kellene fizetni. Summázva: az értekezlet idejére világossá vált, hogy mte- gyénk nem tudja ezt az összeget szomszédaink számára előteremteni. Az új elgondolás szerint a vízbázis Szentendre lenne. *A DMRVV kezelésében levő vízmű vezetékei már Pilisszent- ivánig nyúlnak, a rácsatlakozást innen biztosítanák. Ez , esetben azonban az Üröm— Solymár gerincvezetéket is ki kellene építeni. A DMRVV jelenlevő képviselője nem tapsol örömében. — A szentendrei kutak vízhozama elbírja az 1000 köbméteres fogyasztásnövekedést. Ezzel azonban ki is merült kapacitásuk. Kérem, hogy a megyei tanács segítse a, vállalatot a bővítés megvalósításában — fordul Tóth Józsefhez, aki a Pest megyei Tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának csoportvezetője. Erőss Viktor tervező véleménye szerint a pilisszent- iváni 2 X400 köbméteres tároló felhasználásával, s ugyanNéhány nappal ezelőtt Gáspár Ferenc, a piliscsabai nagyközségi tanács elnöke tárgyalásra hívta a KÖVIZIG, a PVCSV és a Pest megyei Tanács illetékeseit. A kérdés az volt, hogy a közeljövőben lesz-e mód arra, hogy a községben megindulhasson a regionális vízmű építése. Piliscsaba, Tinnye és Jászfalu közegészségügyileg veszélyeztetett terület, az ivóvizet tartálykocsikkal szállítják a fenti falvakba. Az ivóvíz oda- vezetése tehát nagyon indokolt. Azonban azt is tudja mindenki, hogy egy ilyen beruházás milliókba kerül. Dorogról Nem először foglalkoztak az illetékesek Piliscsaba és környéke ivóvízellátásának a megoldásával. Tavaly már a társulat megalakításáig jutottak, de pénzhiány miatt abba kellett hagyni a szervezést. Akkor az volt az elgondolás, hogy a dorogi vízmű Leányvárig megépített ágához csatlakoznának. A Komárom megyeiek 40 milliót kértek volitt egy nyomásfokozó megépítésével Piliscsaba is ellátható vízzel. Októberben megindulhat — A leendő hálózatot úgy kell megépíteni, hogy a dorogi csatlakozás is megoldható legyen, mert a jövő: a regionális vízművek együttműködése. Ez többletberuházást nem igényel, de beleilleszkedik a távlati tervekbe. Elképzelhető, hogy Piliscsaba felső zónája szentendrei, Tinnye, Jászfalu és az alsó zóna dorogi vizet kaphat. Konvalinka László, a KÖVIZIG osztályvezetője és Ödei Elemér, a vállalat előadója nagyon szeretnék dűlőre vinni a dolgot. Mivel a PVCSV rendelkezik szabad kapacitással, a pénzügyi dolgok tisztázása után a munka már októberben megindulhat. Felvetik a kérdést: Milyének a karsztkutatás eredményei Piliscsabán? Erőss Viktor tervező: — A karsztkutatás kiszélesítésére sort kell keríteni. A geológusok mérései szerint a térségben sok a karsztvíz. Kis kutatási volumennel pozitív eredményre lehetne jutni. Javaslom, hogy perspektivikusan számoljunk a karsztvíz fel- használásának lehetőségével. Ám az eredményes kutatások sem teszik feleslegessé a Püisszentivánról idevezető hálózat megépítését. A karsztvíz felkutatása, hasznosítása ugyanis éveket vesz igénybe, s csak tartalékként, illetve a szentendrei kutak kímélésére alkalmas. Lesz-e pénz ? Az összefoglalás Gáspár Ferenc feladata. — Az elhangzottakból az derült ki, hogy az első ütem 35 millióba kerülne. Ebből meg lehetne építeni a 4,9 kilométeres gerincvezetéket, a medencét és a nyomásfokozót. A tanácsnak a megfelelő pénzösz- szeg csak ügy áll rendelkezésére, ha az első ütem építésének idejére a KÖZBER a ráeső összes költséget fizeti. Később az érdekeltségi hozzájárulásokból, a vízügyi és állami támogatásból fedeznék a beruházás költségeit. Néhány nap alatt eldől, hogy indulhat-e vagy sem az építkezés Piliscsaba, Tinnye és Jászfalu térségében. Vicsotka Mihály gazdaságnak 350 millió forintot. Talán fölösleges is a kérdés: vajon ez a hatásosabb megoldás, avagy az, hogy míg győződik az embereket, takarékoskodjanak a fűtéssel, világítással a baromfinevelő telepeken, addig a másik kezükkel kiadják a 350 milliót?! Ne kicsinyeljük le az egyén szerepét az ésszerű fölfedésében és alkalmazásában, ne véljük jelentéktelennek a kisebb közösségek, így a brigádok tevékenységét, erőfeszítéseit ugyanebben az irányban, ám lássuk be: az igazán nagy lehetőségek e felszín alatt, a mélyben, a termelési folyamatok meghatározó elemeiben rejlenek. Hiába nyüstölik ugyanis a termelőszövetkezeti vezetőket hivatalos és nem hivatalos szervek azért, hogy gazdálkodjanak jobban az élőmunkával, ha például tíz esztendő, az 1971 és 1980 közötti időszak csupán arra volt elég: a burgonyakiszedés gépesítettsége 24-ről 30 százalékra emelkedjék, azaz döntő részben ma is kézi munka maradjon. Legkevésbé a tudati tényezők hatottak és hatnak ebben az arányban. Sokkal inkább befolyása van rá annak, hogy nincsenek kellő választékban és elfogadható árban gépek, géprendszerek ehhez a munkához, ahogy a teljes gépesítettséghez szükséges — az azt tűrő — burgonyafajták kínálatában is akad gond. E nyomatékos indokokkal szemben aligha lendíthet az ügyön a bármilyen erőteljes agitáció! Számítások figyelmeztetnek rá, hogy a megye iparában az évtized végéig egyre nagyobb távolság lesz a betanított és a segédmunkások igényelt és tényleges száma között. A szakemberek 'egy része úgy véli, hogy például a kívánt segédmunkásoknak mindösz- sze a felét sikerül csak foglalkoztatni. Nem látható ugyanakkor jele annak, hogy erre távlatilag és tervszerűen készülnének a vállalatoknál, inkább a rések betömése áll előtérben; aki szerez egy segédmunkást, ötszáz forint jutalmat kap némely helyen... Fenyegetően magasodik elénk a kérdés: a most és így megtakarított szervezési, gépesítési stb. kiadások fejében mire kényszerülünk majd az évtized végén, amikor „váratlanul” a termelés megakasztó- ja lesz a segédmunkáshiány?! Nem elegendőek Kiragadott, kétségtelenül önkényesen választott, azaz bármilyen más esetekkel helyettesíthető példáinkkal pusztán azt kívántuk bizonyítani, nincs a gazdálkodásnak olyan nagy, összefüggő, olyan kicsiny, jelentéktelennek látszó részterepe, ahol ne kínálkozna ezernyi alkalom a nem felületi, hanem a lényegi, ezért a ténylegesen sokat érő takarékosságra, a gyakran emlegetett racionalitás gyakorlására. Ehhez azonban túl kell lépni a gondolkodás, az előrelátás eddig megszokott, elfogadott korlátain, föl kell fedezni azt az objektív tényt, hogy a termelőágazatok jelenlegi teljesítményei nem elegendőek a nemzetközi kereskedelem támasztotta követelmények kielégítéséhez. Ennek következményeként a népgazdasági tervezés a cserearányok folytatódó romlásával kényszerül számolni hosszabb távon is, azaz a nemzeti jövedelem növekményének javát ez viszi el. Azt azonban, hogy ez mekkora rész lesz, valójában az dönti majd el, mennyiben sikerül a felszínnél mélyebbre jutni, a gazdálkodás meghatározó jellemzőiben mi marad mereven változatlan és mi alakul át. Mészáros Ottó
