Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-05 / 182. szám
4 K/unap 1981. AUGUSZTUS 5., SZERDA NAPKÖZIS TÁBORBAN A szülő haszna a gyereköröm Tudósítónk, Lénárt József adott hirt arról: megnyílt Budaörsön a nyári napközis tábor, ahol idén már nem napközi otthoni, hanem igazi úttörőtábori körülmények között zajlik a gyerekek élete, s minden korábbinál jobb feltételek közepette, hiszen az új színhelyen, a Rózsa utcai iskolánál tágas udvar, úttörőotthon, tornaterem, zuhanyozó, sportpálya is van. Sok játék Megváltozott valóban az iskola. Az emeleten a festők dolgoztak, a földszinten a napközi tábor lakói foglalták el a termeket. Az úttörőházban sárkány, griffmadár, boszorka, huszárok. Természetesen nem valódiak, hanem bábok, a János vitéz előadásának kellékei. A tornaterem padlóján habszivacs-matracok, pokrócok. Ez a délutáni csendes pihenő helyszíne. Straum Marika ősztől lesz ötödikes. Így mondja: — Néhány hétig napköziben leszek, azután üdülni megyek. Anyu, apu is dolgozik, a nagyszü- leim nem élnek már, egyedül nem maradhatok otthon, a lakást egész napra még nem bízzák rám. Jó itt a táborban, sokat lehet játszani, sok a gyerek, otthon legföljebb ketten lennénk a barátnőmmel, Jutkával. Tavaly is nyári napközis voltam, de idén jobb, mert többször megyünk kirándulni, itt nagyobb az udvar is. Én fogócskázni, meg hunyót játszani szeretek. Több-kevesebb különbséggel hasonlóan beszél a harmadik osztályba készülő Székely Attila és Olaj György; ők is felügyelet nélkül maradnának, ha nem lenne a napközi. Csak az első osztályt végzett Tóth Imre mondja: — Én cseregyerek vagyok. A testvérem, András negyedikbe megy már, két hétig ő volt napközis, és rám vigyázott a nagyi, most cseréltünk... Jó körülmények Koroknai Jenöné, a budaörsi 1. számú iskola megbízott igazgatója a múltat eleveníti fel: — Fél évtizede a szülők kérésére jött létre a nyári napközi, s a kezdet nagyon nehéz. volt. Éveken át a Béke téri szürke épület volt a tábor otthona, sportlehetőségek nélkül, árnyéktalan udvarral, s a mostaninál szegényesebb programmal. Nem kaptunk buszokat sem, a gyerekeket csak a menetrend szerinti járattal vihettük kirándulni. Ma kétszer annyi a tá- borozónk, mint akkor volt, s nemcsak a körülmények javultak, s javulnak még — hiszen ha az óvoda bezár, használhatjuk a fürdőmedencéjét is —, a tábor életmódja szintén „úttörősebb” lett. — Száztíz gyermek felvételét kérték a napközibe, s naponta nyolcvanan-kilencve- nen jönnek — fog a szóba a táborvezető, Kónya Lászlóné napközis nevelő. — Akad olyan gyerek, nem is kevés, aki a hathetes időt végig nálunk tölti. S hogy miként? Mindenképpen máshogy, mint a tanév idején a napköziben. A napi háromszori étkezésen kívül, az úttörőmozgalom formaságai adják a napok keretét, s például tartunk kisdobos és úttörőpróbákat, tábor- tanácsgyűlést is. — A többi: játékok, vetélkedők, sportversenyek, bábszakköri foglalkozások, könyv- olvasás, lemezhallgatás, tévé, mozi, s természetesen sok-sok kirándulás. — Mégis ide kívánkozik: bár a tábor mindenképpen sok szülő gondjain enyhít, s a gyerekek így nem csellengenek a nyáron, minden igyekezetünk ellenére is kevesebb élményt nyújthatunk a pajtásoknak, mintha az ország távoli részein táboroznának, vagy szüleikkel üdülnének. Mozgásigény Esős volt a reggel, a táborban idén először megváltozott a program, s a tantermekben maradtak a gyerekek. (De csak délutánig, akkor számháború várja őket a fenyvesben, és játék a napközis parkban.) így azután nem maradt más választás: a rajok leleménye szabta meg, miként múlatják ebédig az időt. Simon Pálné már nevelőként dolgozik, most az egyik raj vezetője, de még készül a hivatására, ősztől lesz harmadéves a tanítóképző főiskolán. — Sokrétűbb munka a nyári, mint az évközi a napköziben. Először is nem azonos életkorú gyerekek kerülnek egy csoportba, az én rajomban például van elsős és ötödikes is. Azután a fiúk és lányok ilyenkor jóval moz- gásigényesebb programokat kívánnak, s felszabadultabbak. Talán ezért kell a pedagógiai feladatokat is másként, változatosabban megoldani. Jó gyakorlat ez, a bánásmódot, a közeledést a gyerekekhez, nyáÉLETEM. Marlene Dietrich- ről azt minden filmrajongó — még a legifjabbak is — tudják, hogy híres, nagy színésznő. A tv-ből és a filmklubok műsorának jóvoltából visszatérően láthatjuk legendásan híres filmjeit, az elsőt, mely a siker útján elindította Joseph von Sternberg Kék angyalát, s éppen a közelmúltban a legalább olyan híres A vád tanúját. Az elmúlt esztendőben jelent meg a ma nyolcvanesztendős színésznő emlékirata, mely alapján. Gábor László készített folytatásos műsort. A legfőbb erénye, hogy az életrajzi momentumok kapcsán mindig rávilágít a korra is, melybe az események beágyazódnak. Ez annál is inkább fontos, mert Marlene Dietrich világéletében politikus színésznő volt tetteivel, politizált, cselekedeteivel foglalt állást — s minden időknek az emberségéért, a humánum mellett. A világszínház e nagy alakját Kállai Ilona személyesíti meg kitűnően — Turián György rendezésében. LANGLEMEZRITKASÄGOK. Szokatlan vállalkozásnak túron is megtanulhatja a pedagógus. — Én? Két hétig dolgozom a napköziben, azután a saját gyermekeimmel töltöm a nyarat, addig a dédnagymama vigyáz rájuk... — Mi idén először vettük igénybe a nyári napközit — így a „cseregyerek” testvérek édesanyja, Tóth Andrásné, a TEXELEKTRO Szövetkezet statisztikusa. — A kisebbik tavaly még óvodás volt, a szünidő alatt ki kellett vennem a szabadságomat. Idős már a nagymama, a két eleven fiút egyszerre nehezen tudná kordában tartani. Most Andris, az idősebbik, szinte bánta, hogy két hét után nem ő járhat a nyári napközibe, hanem Imre. Tényleg megéri: Délután négy óráig nincs gondunk a gyerekekre, biztos helyen tudjuk őket, s nem is túl drágán, a szokásos térítési díjon felül csak 60 forint egy hónapra a programokért, utazásokért kért pénz. — Augusztus hetedike után? Akkor zár be ugyan a napközi, de én már július végén elindulok a kisebbik fiammal egyhónapos külföldi útra, a nagyobbik idén itthon üdül az édesapjával... V. G. P. nifc: a lemiezgyűjtő színész, a ■történész, a lemeztönténész és az antikvárius: Rátonyi Róbert, Karsai Elek, Oldal Gábor és Várhelyi Márton e század hanglemeztörténetének bemutatására szövetkeznek, fűszerezve — jellemezve — a kor történetével. A Sebestyén János szerkesztette több részes műsorában legutóbb Melódiák a békétlen béke korából cím alatt az 1920 és ’30 között megjelent lemezekből válogatott, Fedák Sárit. Honthy Hannát. Lábas Jucit. Király Ernőt. Bajor Gizit, a fiatal Gőzön Gyulát, Fekete Pált, Sebő Miklóst és sok már híres és kevésbé ismert énekest hallhatunk. Karsai Elek — érdekes módon csöppet sem tűnt idegennek — korelemzésével. Abel a rengetegben. Sajnos, már a vége felé közeledik Tamási Áron Ábel-ciklusa utolsó részének, az ország. Amerika után a rengetegbe került Ábelnek története, melyet huszonegy részben olvasott fel Székhelyi József. Hallva hangját, hiába idéző- dik fel férfikorában is köpés arca. Ábelnek érezzük őt, a színészt, aki — milyen ritkaOldják a tér szürkeségét Pest megye városait — például Százhalcmbattát, Gödöllőt, Ceglédet — igazán szép köztéri szobrok díszítik. A most épülő lakótelepeken azonban elkelne még néhány azon iparművészeti alkotásokból — vagy hasonlókból — amelyeket Győrött mutattak be az Ady-város panelházai között. RÁDIÓFIGYELŐ A NÉPMŰVELŐ - KULCSEMBER A képzettség és rátermettség Ha már a nyitott közművelődés, a nyitott ház elvéről beszélünk, természetes a szó- használat: kulcsember a népművelő. Kulcs, mely a kulturális élet minden zárját nyitja. Az anyagi források megcsappantak, a népművelőre egyre nagyobb szerep vár. A hatodik ötéves terv közművelődési mozgatóit így jelölte meg Pozsgay Imre művelődési miniszter: „ ... nemcsak a fejlesztési eszközöket kell megkeresni, hanem mindazokat az erőket és lehetőségeket, amelyekkel a közművelődési programot teljesíteni lehet... Ha már az emberi tényezőkről annyi szó esett: éppen a népművelőben látom azt a képességet és lehetőséget, amely- lyel a nehézségeket úgy lehet áthidalni, hogy a hatodik ötéves tervidőszakban se következzék be visszaesés ...” Pótolhatatlan Tehát a népművelőben a képesség és a lehetőség... Hogy a helyi igények alapján, helyi emberekkel — értük és nekik szóló művelődést szervezzen. Lám, megannyi emberi tényező. Hogy is állunk ezzel a népművelők esetében? Ha statisztikához fordulnánk, megtudnék, hogy kevesebb a főhivatású népművelőnk, mint kéne, s ennek is jó része (hol a harmada, hol a fele) nem szakképzett. Am a számok elrejtenék azt, hogy a főhivatá- súak milyen népművelői képességgel rendelkeznek, miiyen hittél és felelősséggel dolgoznak, egyáltalán tud- ják-e, értik-e tisztüket? A képzettség meg a képesség két dolog. A képzettség nem pótolhatja az emberi rátermettséget. Magam is vallom azt, amiről Vitányi Iván, a Művelődéskutató Intézet igazgatója egy interjúban az újságíró megjegyzésére (miszerint vannak népművelők, akik megfelelő képzettség híján is igen eredményesen dolgoznak, mert megvan bennük az emberi, lokálpatrióta vagy nevelői lendület^ valamint az elengedhetetlen helyismeret) — így válaszolt: „Különösnek tűnhet, hogy a népművelők természetes nevelői (magatartását a képzettséggel szemben... Ha szabad ilyen nagyképűen mondani, sz nálam tudományos meggyőződés. A népművelő tudásának is a személyiségét kell támogatni.” A személyiség Elérkeztünk a közművelődés „emberi ténj’ezője” témájában a lényeghez: a személyiség í ság manapság — olyan tisztán és szépen adja vissza a regény ízeit. A magam részéről — ha tehetném — ezért a teljesítményért nívódíjjal jutalmaznám, mert a hű tolmácsoláson túl még valamire képes: felkelteni a kíváncsiságot az író egyéb munkái iránt, azokban, akik ezen a felolvasáson keresztül találkoztak először vele. TÁSKARÁDIÓ. Feyér Zoltán is megérdemel egy jó szót a legutóbbi Táskarádióért. Színes. változatos a nagy melegben Is figyelmet kívánó, s nemcsak az ifjú korosztály figyelmét felkeltő magazint szerkesztett. Külön elismerés neki. az interjúra csak vonakodva vállalkozó Baráti Lajos szóra bírásáért. A hatvanhét éves mester szavaiból ugyanis messze a labdarúgás berkein túlmutató elvekről hallhattunk. ha úgy tetszik, életelvről. a bizonyítás kényszeréről — elsősorban önmagának, hogy még mindig képes eredményeket elérni —, s kimondatlanul is a szakmának, a két év múlva tervezett visszavonulás előtt. Mértéktartó beszélgetés volt. sok bölcs tanáccsal — amit főként azért jegyeztünk meg. mert érezni lehetett — nem annak szánták. B. II. milyenségéhez. Az említett beszédben Pozsgay miniszter hangoztatta, hogy az emberi tényezőről nem lehet másként szólni, mint a „teljes személyiséget számításba véve”. Lényeges szempont Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha van ennyi meg ennyi főhivatású népművelőnk, akkor már minden emberi tényező adott. Pedig hány buktatója lehet annak, hogy jól is dolgozzon. Ismerünk szakképzett népművelőket, akik nagy akarással fogtak munkához, aztán ere- jük-hitük megbicsaklott. Személyiségükben valami elbizonytalanodott, összezavarodott, vagy eíkényelmesedett. Mihelyt azt mondjuk: a népművelő teljes személyiségével jelen van a munkában, már számolnunk kell mindazzal a körülménnyel (a lakástól, a családi életen, illetve az egyedülléten, a szerelmi zűrzavaron át a lelkiállapot sokféleségéig), mely munkakedvét, közérzetét, munkabírását befolyásolja. Megkérdeztem néhány tapasztalt megyei népművelőtől, hogyan látja a népművelő, szerepét, lehetőségeit, személyiségét. Első ellenérvük az volt: kiválaszthatjuk-e magunknak emberünket? Vagy még visszább mennek: az egyetem, a főiskola végez-e rá- termettségd (természetes emberi) képességvizsgálatot? A megyék örülnek, ha egyáltalán jelentkezik új, szakképzett népművelő. A diplomások zömmel a városokban meg néhány nagyközségben helyezkednek el. Pedig a falu kulturális életében lenne (lehetne) meghatározó szerepe egy- egy jó népművelőnek. Különösen ott égetően fontos a jelenlétük, ahol a községhez tartozó falvakban megszűnt az iskola, elköltözött az értelmiség. Helyváltoztatás Nagy gond, hogy gyorsan változtatják helyüket a népművelők. A községet, annak embereit nincs idejük megismerni, a helyi igényekhez szabott kulturális életet nincs A japán zenebarátok tömegeit vonzzák a hokkaidói Sap- poróban egy héten át tartó nemzetközi Kodály-szimpozion ideje alatt megtartott kulturális események, az énekkari es kamarahangversenyek. A nagy magyar zeneszerző születésének közelgő centenáriumát előkészítő szimpozion és a nemzetközi Kodály-társaság közgyűlése alkalmából, amelyeknek többek között védnöke a szigetország vezető napilapja, az Aszahi Simbun, a Japán—Magyar Baráti Társaság, Sapporóban megnyílt a Kodály Zoltán életét bemutató fényképkiállítás és a magyar népművészeti kiállítás. Este a művelődési palota koncerttermében dalestet adott Kodály Zoltánná Péczely Sarolta. A Lantos István rüszt- díjas zongoraművész közreműködésével megszólaltatott Schubert-, Schumann-, Liszt-, Wagner, Debussy- és Kodály- dalok előadását a közönség és a japán sajtó nagy elismeréssel fogadta. A nemzetközi szimpozionon eközben folytatódnak a zene- tudományi és módszertani előadások, a kerekasztal-beszél- getések. Megkülönböztetett érdeklődés kísérte Denise Bacon asszonynak, a Bostonban működő amerikai Kodály-intézet vezetőjének filmvetítéses előadását azokról az eredményekről, amelyeket rokkant, szellemileg visszamaradott gyermekek koncertállóképessé* gének fokozásában értek el a Kodály-féle zeneoktatási módszer segítségével. Szintén soksn hallgatták meg Fodor András költő Koidejük megteremteni. Pedig a szocialista közművelődés egyik alapfeltétele, hogy a népművelői tevékenység az adott település, az adott közösség igényeire és lehetőségeire épüljön. Ehhez természetesen kétoldalú ismeretszerzés kívánatos: ismerjék meg a művelődéskutatók vizsgálatainak tapasztalatait, s az abból adódó javaslatokat; gyakorlatias önvizsgálatot tartva hasznosítsák mindazt, ami megvalósítható a maguk kulturális területén. Vigasztaló Node, ehhez forgatni kell a legfrissebb szakirodalmat, s ugyanakkor forgolódni a legfrissebb falusi-városi létben. Hogyan állunk ezzel? Tapasztalataim nem kedvezőek; ritkán észleltem, hogy a népművelő töpreng a Kultúra és Közösség című folyóirat valamely „földszagú” (mert a valóság mélyéből metszett.) tanulmánya fölött, érzékelvén, hogy itt róla is szó van. Ugyancsak ritkán találkoztam a faluját alaposan ismerő népművelővel. Olyan ugyan akadt, aki tudta a „szöveget”, mindig a település igényeire hivatkozott (programját igazolandó), ám nem volt érkezése ezt az igényt közelebbről megismerni. Lám, mennyi összetevője van a művelődési életnek, a kulturális élet sokat hangoztatott „emberi tényezőjének” 1 És mennyi összetevője a népművelő személyiségének, munkálkodásának, hatékonyságának. Mennyi az összetevő kint (a településen) és benn (az emberben). Mégis: újulni kell! Mind a művelődési életnek, mind a népművelőnek meg kell újítani önmagát, hogy eredményesen dolgozhasson. Eszközök vannak hozzá; a már említetteken kívül például az iskolák bekapcsolódása a művelődési folyamatba, a'kultúrház társadalmi vezetőségének közreműködése stb. Mindez még gyengén, erőtlenül jelentkezik a művelődésben. De már a küszöbön van... Balogh Ödön dály zenéje és a magyar költészet, Sárosi Bálint népzene- kutató A magyar hangszeres zene és Kodály című előadását, valamint Hani Kjoko asz- szonynak, a tokiói Kodály-intézet igazgatójának referátumát a Kodály-módszer japáni alkalmazásáról. Sapporóban tartózkodik Gábor Kálmán amerikai doku- mentumfilm-rendező, aki a jövő évi Kodály-centenárium- ra egyórás filmet forgat a zeneköltő életéről, munkásságának nemzetközi hatásáról. POGÁNY SZLÁVOK Leletkincs Váratlan szerencse érte a zalai régészeket; Zalaszabar község határában egy kilencedik századi szláv népcsoport temetkezési helyét takarja a föld. A megkezdett kutatások eredményeképpen rövid idő alatt 120 sírt tártak fel. A több mint egy évezred után napvilágra- került tárgyakból arra következtetnek, hogy pogány szlávok éltek ezen a területen. Nagy meny- nyiségű cserépedényre, illetve töredékre leltek a sírokban, de találtak állatokkal díszített, faragott csont sótartót, ugyancsak csontból készített tűtartót és sok egyéb között a kor fejlett kézművességére jellemző ékszereket, köztük pajzzsal díszített bronz gyűrűt. A régészek szerint a föld még sok kincset rejthet, az ásatásokat folytatják. KÖVETIK A MÓDSZERT JAPÁNBAN IS Kodály-szimpozion > * i
