Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-05 / 182. szám

1981. AUGUSZTUS 5., SZERDA Ferihegy Mind több szám­ban keresik fel hazánkat a külföl­di turisták. Kö­zülük sokan elő­ször a Ferihegyi repülőtéren lépnek magyar területre. A repülőtér tavaly már több mint egymillió hatszáz- tizenötezer utast fogadott, s várha­tóan ez a szám az idén még növe­kedni fog. A re­pülőtér az utóbbi években egyre na­gyobb forgalmat bonyolít le, ezért folyik a korszerű­sítése. melynek az első félideién az építők túljutottak. Aranyfedezet a vágyakhoz Közös gondok, közös eredmények Egy kézmozdulat a levegő­ben, olyanformán ahogy jelez­ni szoktuk: ezt meg ezt ki­húzzuk, ezt meg ezt töröljük —■ és egy mondat: — nekünk a következő öt évben akár dol­goznunk sem kell! — Így kez­dődött a beszélgetés, melynek színhelye a tápiógyörgyei ta­nácsház, a téma pedig a köz­ség lehetőségei, feladatai a ha­todik ötéves tervidőszakban. Egy fillért sem... Varró István tanácselnök ke­sernyésen mosolyog, miközben a fent elhangzott, kissé iro­nikus mondat érteimét ma­gyarázza. — A fejlesztésre, beruházás­ra egyetlen fillért sem kap­tunk. A következő öt évben a községfejlesztési adókból be­folyó mintegy 240 ezer forint­tal gazdálkodhatunk. — De amikor a hallottakon csodál­kozva megkérdezem, ez hogy lehet?, és akkor mi lesz?, mit fognak csinálni? — minden keserűség nélkül, a tisztánlá­tás józanságával válaszol. — Az ötödik ötéves tervben nagy beruházásokat sikerült megvalósítanunk, többek kö­zött felépült a könyvtár, mű­velődési ház, öregek napközi otthona, az iskolai napközi ott­hon. négy szolgálati lakás, va­lamint a vezetékes vízellátás az egész község területén. így tulajdonképpen égető gond­jaink, a lakosság szociális, kommunális szükségleteit ki­elégítő sürgős feladataink nin­csenek. Természetesen van né­hány fájó pontunk! — Melyek ezek? — Elsősorban az iskola. A majd százéves épületet 1975- ben új, tízemeletes szárnnyal bővítettük és ezzel megterem­tettük az egyműszakos oktatás feltételeit. Sajnos közben a régi épületrész egyre jobban pusztul, egy helyiséget már kénytelenek voltunk aláducol- tatni, sürgősen meg kellene kezdeni a teljes felújítást, kü­lönben egy-két év és már csak bonthatunk! Mondanom sem kell, mekkora pazarlás ez ak­kor, amikor 2 millió forintos beruházással meg lehetne menteni az épületet. Azonkí­vül, ha nem sikerül megol­dást találnunk, hamarosan az egész régi részből ki kell köl­töztetni a gyerekeket, és újból visszatérhetünk a kétműszakos tanításra. Szűk lehetőségek — A másik gondunk a pe­dagógusok letelepítése a köz­ségben. Jelenleg nyolcvan szá­zalékuk ingázik, mert nincs hol lakniuk. Legalább négy­öt új szolgálati lakásra lenne szükség, de ezt sem fogjuk tudni megépíteni. Annyi le­hetőségünk volt, hogy néhány egyedülálló pedagógus számá­ra szolgálati szobát biztosítot­tunk, ez egy 3x3 méteres kis helyiséget jelent minden kom­fort nélkül. Tápiógyörgyén nagyobb be­ruházásra, fejlesztésre tehát nem kerül sor. Felújításra azonban a mostani tervidő­szakban kétszer akkora össze­get kaptak (1 millió 200 ezer forintot), mint az elmúlt öt évben. — Már folyamatban van az óvoda csoportszobáinak reno­válása és a központi fűtés be­vezetése. Szeptemberben fris­sen tatarozott, megszépült óvo­da várja a kicsinyeket. Az orvosi rendelők felújítására pedig (víz-, villanyhálózat, te­tőjavítás stb.) jövő évben kerül sor. És ezzel 1 millió 200 ezer forintot el is költöttünk. Amint látja — jegyzi meg Varró István — szűkre sza­bottak a lehetőségeink. így plusz feladatainkhoz más anya­gi források után kell néznünk. Eddig is jó kapcsolataink vol­tak más gazdálkodó egységek­kel (Zöldmező Tsz, Áfész. Fa­ipari Szövetkezet, stb.) a jö­vőben az együttműködést még szorosabbá kívánjuk tenni. De megnövekedett bevételeinket (különböző adók, piaci, vásári helypénz, stb.) is terveink megvalósítására fordítjuk. Aki él és mozog... — Éspedig? — Már épül az iskolai nap­közi otthon központi fűtése. Viszonylag olcsón, 70 ezer fo­rintból kihoztuk, mivel a párt- bizottságtól ingyen kaptuk a régi, de teljesen jó állapotban levő kazánt. Majd az öregek napközi otthonának bővítésé­re kerül sor. Az eddigi húsz helyett legalább 35 férőhelyre van szükség. De ezt minden­képpen megoldjuk. Reméljük a Budapesti a lkat rész-nagykereskedelmi vállalat pályázatot hirdet ügyviteli főosztályvezetői munkakör betöltésére. Az irányítása alá tartozó munkaterületek: számviteli osztály, bérelszámolási csoport, pénzügyi osztály, gépi adatfeldolgozó osztály (bérmunkában végeztetett áruforgalmi, számviteli, statisztikai nyilvántartások). Szakirányú felsőfokú végzettség és legalább ötéves vezetői gyakorlat szükséges. A jelentkezéseket részletes önéletrajzzal „Belkereskedelem” jeligére, a kiadóba kérjük. zeneiskola is megkapja a köz­ponti fűtést, azonkívül teljes külső tatarozás is ráférne az épületre. Sajnos az elmúlt tervciklusban alig 600 ezer fo­rintot kaptunk felújításra, így akkor elmaradt a 21 tanácsi lakás rendbehozatala. Ezt szin­tén nem halaszthatjuk tovább. És talán végre egy kicsit ma­gunkra is gondolhatunk! Sze­retnénk a tanács egész épüle­tét korszerűsíteni, a vizesblok­kot behozni, egy ügyfélváró helyiséget kialakítani. A ta­nácsteremre is ráfér egy kis tatarozás, mindenekelőtt a tel­jes padlózatot kell kicserélni. — Nem nagyobb kicsit a vágy, nem több az elképzelés, mint amekkora anyagi lehe­tőséggel rendelkeznek? — Van ám nekünk arany- fedezetünk is a vágyainkhoz — mutat körbe a szobán Varró István. — Nézze ezeket az ok­leveleket, zászlókat! A falakon végig, a szekrény tetején, rendben ott sorakoz­nak. „A társadalmi munkában elért kiváló eredményért’’, ol­vasom a feliratokat, mind valamennyin, __ , — Aki él és mozog, az ná­lunk mindig ott van ahová a szükség, a közös munka pa­rancsa hívja. Ha hiszi, ha nem, már most (hat hónap alatt!) majd hárommillió forint tár­sadalmi munkát végeztünk. Természetesen a tsz-szel és a többi vállalattal, üzemmel együtt. S. Horváth Klára A Rázsó-brigád felhívása A kutatások jobb hasznosításáért A mezőgazdasági tárcához tartózó kutató, fejlesztő inté­zetek szocialista brigádjai im­már második évben verse­nyeznek azért, hogy közülük melyek képesek a kutatási eredmények jobb gyakorlati bevezetésére törekedni. A ver­senyben, amelyet tavaly a Debreceni Agrártudományi Egyetem karcagi kutatóinté­zetének Marx Károly szocia­lista brigádja hirdetett meg 1980-ban huszonegy intéz­mény 74 brigádja vett részt. Érdemes folytatni A brigádok eredményeinek értékelésekor kiderült, hogy munkájuk haszna révén éven­te mintegy egymilliárd forint megtakarítás érhető el. A felhívást erre az évre a gödöllői MÉM Műszaki Inté­zet, illetve annak Rázsó Im­re nevét viselő szocialista bri­gádja adta közre, vállalva ezzel szervezési feladatokat is. A brigád vezetője, dr. Mélykúti Csaba tudományos osztályvezető, akitől azt kér­deztük, hogyan indult el a szervezés, milyen volt az ér­deklődés most? — Eddig huszonöt kutatóin­tézet, egyetem, főiskola, illet­ve termelőüzem hetvenöt bri­gádja nevezett a versenybe. Azért mondom, hogy eddig, mivel nem zártuk le a neve­zéseket: bármely brigád szor­galmazhatja, hogy a jövő év elején értékeljük kútató, gya­korlatot segítő munkáját, így az év közben kidolgozott, friss eredményeket ugyancsak számba vehetjük — mondja dr. Mélykúti Csaba. — A brigádokat az ágaza­ton belül szakmai csoportok­ba soroltuk, ily módon el­mondhatom, hogy eddig a nö­vénytermesztés fejlesztésében munkálkodók közül 22 brigád jelentkezett, az állattenyész­tésből 11, a kertészetiekből 13, a feldolgozó iparból 14 brigád tiévézet t. Komplex brigádok Módot ad arra is szervező bizottságunk, hogy úgyneve­zett komplex brigádok jöjje­nek létre azokból, akik ha nem is egy munkahelyen dol­goznak, de munkájuk szoro­san kapcsolódik a fejlesztési tennivalóik során, így együtt pályázhatnak. — Különösen sok szocialis­ta brigád jelentkezett az idén a vetőmagtermeltetö vállala­toktól, anonnan tizenhárom, a MÉM Műszaki Intézetből, ahonnan kilenc, a Központi Élelmiszeripari Kutató Inté­zettől és a Gyümölcs- és Dísznövénytermelési Kutató Intézettől, ahonnan hét-hét, valamint a gödöllői székhelyű Állattenyésztési és Takarmá­nyozási Kutató Központból, ahonnan öt brigád nevezett — mondja dr. Mélykúti Csaba. — A múlt évi tapasztalatok alapján születtek-e új elkép­zelések, hogy a versenyt, il­letve a brigádok munkáját még eredményesebbé tegyék? — Igen. Ilyen a már emlí­tett komplex brigádok alakí­tásának lehetősége, Jó ösztön­ző számunkra az is, hogy a budapesti MÉM Mérnök- és Vezető Továbbképző Intézet folyamatosan tájékoztatást kér tőlünk a versenyben részt vevő brigádok eredményeiről, hogy azokat mihamarabb be­építhesse oktatási programjá­ba. Ez azt jelentheti, hogy a brigádok egy-egy jól felké­szült tagját felkérik majd a újszerű előadás kidolgozott új vagy eljárás ismertetésére, tartására. — Mi az, amit hiányként említene? — Ebben az évben sokkal több oktatási intézmény és termelési rendszer fejlesztés­sel foglalkozó kisebb, na­gyobb brigádjának jelentkezé­sét vártuk, de ez sajnos, nem következett be, noha a fel­hívást mindenhova megküld­tük. Kiállításra készülnek Megtudtuk azt is dr. Mélykúti Csabától, a szerve­ző bizottság titkárától, hogy a tavalyi felhívást közzé tevő karcagi Marx Károly és a MÉM Műszaki Intézet Rázsó Imre brigádja a két év ered­ményeit összefoglaló, tömör szakmai közlemény készíté­sét tervezi. Ugyancsak az elképzeléseik közé tartozik, hogy miután az idei verseny szervezője gödöl­lői kutatóbrigád, a helyi mű­velődési központban, ahol a második év értékelését tart­ják, kiállítást is rendeznek a kísérleti, a gyakorlatnak át­adható munkák legjobbjaiból. F. I. Olcsóbb takarmányozás Szurkálják a kukoricát Az állattartás költségeinek csökkentésére energiatakaré­kos kukoricatakarmányozási eljárást dolgozott ki üzemei­nek az iparszerű sertéstartó termelőszövetkezetek közös vállalkozása. Néhány gazda­ságban már kipróbálták az új módszert, s az eredmények biztatóak: a beruházási költ­ségek már ezer tonna takar­mány kezelésénél megtérülnek. Az új eljárás három, önma­gában is eredményes takaré­kossági lehetőségből ötvöződik. A módszer az átlagosnál két- három héttel korábban érő ku­koricafajtát igényel, ezt az esősebb időszak beköszönte előtt letörhetik, és így eleve kevesebb a növényből kiszá­rítani való nedvesség. A le­morzsolt terményt speciális berendezéssel kezelik; vala­mennyi szemet több helyen — gépi szerkezettel — a szó szo­ros értelmében megszúrják, ezáltal szárításkor könnyeb­ben leadja víztartalmát a szem; rövidebb idő alatt, gyor­sabban szárad. Ötletes műsza­ki megoldással a szárításkor fejlesztett forró gőzt is visz- szatartják. és ismételten fel­használják. Az előmelegített levegőt hasznosító berendezést a fűtőber gyártja, a „kukorica- szurkálót” pedig a bólyi ál­lami gazdaság készíti nagyobb sorozatban. A hagyományos szárításnál 100 kiló kukoricához' átlagban 60 forint értékű gázolajat hasz­nálnak fel. Az ISV módszeré­vel a költségek kétharmadát megtakaríthatják, így csupán 20 forintba kerül egy mázsa kukorica megszárítása. Jövőre már 30 sertéstartó nagyüzem térhet át az ener­giatakarékos kukorica-felhasz­nálásra. 1 [ * Megélénkült szakmai vita Juttatás vagy járandóság? Változtatni a téves szemléleten gi támogatásira, változatlan reálbérek és a családi pótlék változatlan (vagy 1—2 gyer­mekeseknél csökkenő) reálér­téke esetén a gyermekneveié családok szükségletkielégítési lehetőséget romlanak. Ez kö­vetkezik abból, hogy a gyer­mekek fogyasztása korukká' együtt jelentősen emelkedik amely a gyermek korától néni függ. egyre kisebb hányada fedezi növekvő fogyasztásuk nak." Az egyetlen garancia A korábban ielzett szociál­politikai dilemma tehát majd hogynem megoldhatatlan, i! letve kényszerű kom orom isz szumokkai lényegében meg kerülendő. Legalábbis mind addig, amíg nálunk az s szemlélet uralkodik, hogy i nyugdíj: társadalmi juttatás Tévedés! A nyugdíj: járandó ság. Következésképpen nem s juttatás apránként! emelésé­nek módszerein kellene gyöt­rődni, hanem egy járandóság­típusú. s lényegében önfinan­szírozó nyugdíjrendszer meg­teremtésének feltételein kel­lene gondolkodni. S hogy egy ilyesfajta rend­szer megteremtése nem lehe­tetlenség. az kiolvasható az újabban megélénkült szakmai vitából. E vitának persze vol­tak előzményei s csak ideig­lenesen fog elcsendesülni. Vi­takészségünk töretlen, s már az is biztató, hogy a vitapartne­rek — levonva a cselekvés- képtelenség konzekvenciáit — nem vonulnak vissza. Pilla­natnyilag ez az egyetlen ga­rancia arra. hogy előbb- utóbb. valahol, valakik — ne­tán valaki! — jobb belátásra jut és dönt. Vértes Csaba dalmi munkamegosztáshoz, a szükséges mennyiségű nemzeti jövedelem létrehozásához, az — a műszaki fejlődéstől elte­kintve — végső soron a mai családpolitikától függ. Sajnos itt is paradox helyzet állt elő: miközben — a költ­ségvetést jócskán megterhelő — pénzbeni társadalmi juttatá­sok meglepően gyors ütemben növekednek (1960-ban még 5.2 százalék, 1970-ben 7,9 és ta­valy már 13.8 százalék volt a nettó nemzeti termelésnek), a családellátás éppoly súlyos tehertétel az államnak, mint a nyugdíj. A családi pótlék — a család jövedelméből — a gyerme­kekkel kapcsolatos kiadások­nak mintegy a negyedét fede­zi A családok reakciói pedig egyértelműek. Olyannyira, hogy néhány éve a még nép­szerűsített háromgyermekes családmodell szükségességéről mostanában jóval kevesebb szó esik. Családi pótlék A KSH „Életszínvonal 1960 —1980” című kötetében erről a következők olvashatók: „Jelenleg és a következő években, amikor a várható demográfiai hullámvölgy tom­pítása érdekében is az eddi­gieknél nagyobb szükség lenne a gyermekesek nagyobb anya­szetesen a nyugdíjakra kifi­zetett’ összeg is. A statisztikusok számítása szerint legalább az évtized közepéig lényegében hasonló ütemű növekedésre kell fel­készülni. 1985 körül a nyug- djasok aránya — az aktív ke­resők számához képest — el­éri a 45 százalékot, az átlag­nyugdíj pedig az átlagkerese­tek mai 51 százalékáról 60 szá­zalékra emelkedik. Kézenfekvő megoldás További adatok és tények idézése nélkül is nyilvánvaló, hogy a nyugdíjasok gondja az egyik legfontosabb társada­lompolitikai kérdés. A megol­dás kézenfekvőnek tűnik: tes­sék a reálérték figyelembe­vételével emelni a nyugdíja­kat! De miből, hogyan? A szo­ciálpolitikai juttatások drasz­tikus átcsoportosításával ? De honnan, kiktől és mennyit ve­gyenek el? S amit esetleg el­vesznek, azt honnan pótolják? A nyugdíjügyet mindenáron meg kell oldani, de nem fel­tétlenül mások kárára. Mert például mitől függ a ma kö­zépkorú aktív keresők 20—25 év múlva fizetendő nyugdíja? Nyilván az akkor dolgozó em­berek munkájának hatékony­ságától. S hogy ők hányán lesznek, egyáltalán lesznek-e annyian, amennyi múlhatat­lanul kell a zavartalan társa­Minden korosztálynak meg­vannak a maga szociális igé­nyei és gondjai, s a szociál­politika egész rendszeréből csupán azok érdeklik igazán, amelyek rájuk vonatkoznak. Csak módjával érvelhet a szo­ciálpolitikus azzal, hogy pél­dául a nyugdíjasok mellett másokra, mondjuk, a gyerekes családokra is gondolni kell. Mindenkinek egyformán so­kat adni lehetetlenség. Min­denkinek jogos igényeit ma­radéktalanul kielégíteni ugyan­csak lehetetlenség, ha egyszer annyi az elosztható pénz, amennyi. S a szociálpolitikus legnagyobb dilemmája: ho­gyan rangsoroljon, kiket és milyen gondokat vegyen má­sok rovására — előbbre? Nyugdíjas ország Nemcsak a nyugdíjasok és a családellátás prioritásában kell döntenie, mert ez csak két tétel a pénzbeni társadal­mi juttatások hatalmas töme­gében. Tény: 1960-ban az aktív keresők számához képest mindössze 16 százalék volt a nyugdíjasok aránya, s már akkor is használtuk a kifeje­zést: Magyarország — nyugdí­jas ország .. Mit mondjunk ma, amikor 41 százalékra (!) emelkedett a nyugdíjasok aránya, s persze ezzel együtt nőtt az átlagnyugdíj, s termé-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents