Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-30 / 203. szám

XXV. ÉVFOLYAM, 203. SZÁM Új tagok \ 1981. AUGUSZTUS 30., VASÁRNAP ■' 1 ■ — ..— ■— ■ '*■ Né pszerű ifjúsági klub Több mint fél évtizede an­nak, hogy a Nagykőrösi Kon­zervgyár ifjúsági klubja a Ki­nizsi Sportotthon épületében megnyitota kapuit az gyár fia­taljai előtt. A jól felszerelt klub a pincében kapott helyet. Az eltelt idő alatt nemcsak a fiatalok töltöttek ott kellemes órákat, hanem az idősebb vál­lalati dolgozók is, brigádtalál­kozók, brigádöszejövetelek al­kalmával. Közös vetélkedő A klubban szívesen látott vendégek voltak a TRAKIS ifjúsági klubjának tagjai, akik­kel már régóta. szoros barát­ságot kötöttek. Kapcsolatuk a közművelődés és a sport terü­letén is igen gyümölcsöző. A gyári klub rendezvényein gyakran ott vannak a TRA­KIS dolgozói is. Egyebek kö­zött rendeztek közös irodalmi vetélkedőket, s összemérték a tudásukat futballban és sakk­ban is. A klubban gyakran tartot­tak taggyűléseket, klubdélutá­nokat, úttörőfoglalkozásokat a gyár KISZ-alapszervezetei is. Szeretettel fogadták, több al­kalommal is a vállalat nyug­díjas klubjának tagjait. A de­rűs hangulatú kötetlen beszél­getések, az évfordulók, neve­zetes napok közös megünnep­lése jól szolgálta a fiatalok és az idősebbek egymáshoz való közeledését. Önálló irodalmi műsort is adtak a nyugdíja­soknak, sőt közös vetélkedőt is szerveztek, melyben az idős klubtagok az irodalomban szerzett jártasságukról tettek tanúbizonyságot. Az egyre színvonalasabban működő klub mind több ér­deklődőt vonz. Nem kétséges hát, hogy a pincehelyiségben levő termek egyre szűkebbnek bizonyulnak. — Valóban az a helyzet, hogy kinőttük már a helyisé­get — mondja Cseh László klubvezető. — A konzervgyár, amellett, hogy a helyiséget fenntartja, a berendezéseket megvásárolta, minden évben jelentős összeggel segíti mun­kánkat. Éppen ezért természe­tesnek vesszük azt, hogy az esetleges klubbővítés alkalmá­val társadalmi munkában el­végezzük, amit csak tudunk. — Milyen elképzelések sze­rint folyik a klubélet? Magas elismerés — Nálunk az a szokás, hogy a programok a tagság vélemé­nyének, javaslatának figye­lembevételével készülnek, me­lyeket végül is a klubvezető­ség hagy jóvá. A demokratiz­must nagyon fontosnak tart­juk, mert a tagok szívesebben vesznek részt olyan progra­mokon, melyek az ő ízlésük­nek és igényüknek megfele­lők. — Gyakran esik szó arról, hogy válság fenyegeti a klu­bokat. Erről mi a véleménye? — Azokat a klubokat, ahol színes, tartalmas programokat kínálnak a tagoknak, nem fe­nyegeti az összeomlás. Egyéb­ként véleményem,* és sokak véleménye szerint is a klu­bokra szükség van, hiszen ott a fiatalok kulturált körülmé­nyek között tölthetik el sza­bad óráikat. Mondhatnánk azt is, hogy a közművelődési programok révén játszva ta­nulnak, fejlesztik ismeretei­ket. — Kell lenni egy erőnek, mely öszekovácsolja a tagokat, s az évek múltával sem for­gácsolódnak szét. Bár az igaz­sághoz tartozik, hogy minden klub életében eljön az az idő, amikor váltásra van szükség. Nálunk is bekövetkezett ez most. A régi tagok helyébe mind többen kerülnek újak. Annak érdekében, hogy az összeismerkedésük még ered­ményesebb legyen, közös ki­rándulást szerveztünk a Bala­tonra és környékére. — Mi nem félünk attól, hogy végleg le kell lakatolnunk a pinceklub ajtaját. A Nagykő­rösi Konzervgyár fiataljai nemcsak munkaidőben, hanem azon kívül is szívesen vannak együtt. Amíg ez így lesz* nincs okunk az aggodalomra — mondotta a klubvezető. Nemrégen nagy öröm érte a gyári klubot. A kétszeres kiváló klub cím mellé elnyer­ték az Aranykoszorús ifjúsági klub kitüntetést is. Mint az Országos Klubta­nács értékeléséből kitűnt, a rendszeresen és folyamatosan végzett színvonalas és tartal­mas munkájukért kapták e magas elismerést. Öröm a nagykőrösieknek, hogy a kon­zervgyári a megye legjobb há­rom klubja közé tartozik. Például szolgál A gyár vezetősége megnyug­vással látja, hogy a felkínált lehetőséggel a klub okosan él. Ugyanakkor elismerés és kö­szönet illeti a rendkívül lel­kes klubvezetőt, Cseh Lász­lót, és az őt segítő vezetőségi tagokat is, akik fáradtságot nem ismerve munkálkodnak a közösség érdekében. Kívánjuk, hogy a gyár ifjú­sági klubjának elért szép si­kerei például szolgáljanak vá­rosunk többi ifjúsági klubjá­nak és sosem legyen hiány a jó példa követőiben. K. K. Idős zenetanár A muzsikáért érdemes élni „Amikor 5 éves koromban kezembe vettem a hegedűt és odaálltam a tükör elé — el­döntöttem, hogy életemet a zenének szentelem. Pályámra tudatosan és nagy elhivatott­sággal készültem. Sohasem akartam, s talán sohasem tud­tam ííolna mást csinálni” — mondja szenvedélyesen Hár­tyám Dezső, aki 54 éven át tanította városunk gyerekeit a zene szeretetére. Már néhány­szor elhatározta, hogy vissza­vonul a tanítástól, de a tanít­ványok ragaszkodó szeretetét látván, mindig meggondolta magát. Jó hallás Hartyáni Dezsőn nem lát­szik meg a 76 éy. Jó kedély­nek örvend. Feleségével él a Kecskeméti úti lakásukban. Tele van erővel és ambíció­val. A polgári temetéseken gyakran énekel. Tagja a kó­rusnak is. Amikor az életéről faggat­juk, igen szerényen ki akar térni a válasz elől. •_ Nagykőrösön születtem 1005-ben — mondja megadva magat. — Az apám tanító volt. az édesanyám pedig a háztartást vezette. A család­ban egyedüli gyerek voltam. — Elemibe a mostani II. Rákóczi Ferenc iskolába jár­tam. Ennek elvégzése után a helyi gimnáziumba kerültem, melyet azért végeztem csak jó eredménnyel, inert a rajz és a testnevelés nem tartozott a kedvelt tantárgyaim közé. — Hegedűt 5 éves korom­ban adtak először a kezembe. Ugyanis, szüleim felfedezték érdeklődésemet a zene iránt, s megállapították azt is, hogy jó hallásom és hangom van. Féltve őrzi — Az első tanárom, aki magánúton tanított hosszú éveken át, Neugebauer Ró­bert volt. Szívesen gondolok rá vissza. Rendkívül fegyel­mezett ember volt és kedves is. Pontosságot követelt a ze­nében. A városban abban az időben többen tanultak nála hegedülni és cimbalmozni. Én, hetenként két alkalommal, 1—1 órában vettem tőle he­gedűleckét: A szolfézs akkor még kezdetleges formában lé­tezett, melynek későbbi meg­teremtője és irányítója Ko­dály Zoltán volt.­— ^Tizenkilenc éves voltam, amikor az édesanyám meg­halt. Elvesztése mély nyomot hagyott bennem. — A gimnáziumban Varga József volt az énektanárom. Segítségével és támogatásá­val felvételi nélkül bejutot­tam a Dunamelléki Nagykő­rösi Református Tanítóképző­be. Bár a képzőt jó eredmény­nyel végeztem el, főként az énekben és a hangszerkeze­lésben tűntem ki társaim kö­zül. Varga József orgonistát szeretett volna belőlem ne­velni, s azt akarta, hogy kán­tor legyek. Igaz, az. orgoná- lásban is jeleskedtem, de job­ban vonzódtam a hegedűhöz. — A tanítóképzőben Litkey Péter ének- és zenetanárhoz kerültem, aki hegedűtudáso­mat nagyra értékelte és meg­bízott a tanítóképző intézet zenekarának a megszervezé­sével. A zenekar létrejött és több alkalommal sikeresen fel is léptünk városunkban. — A tanítóképző után az akkori Majtényi, most a Rá­kóczi iskolába kerültem, édes­apámmal egy tanári karba. Harmadik osztályosokat taní­tottam. Pár év múlva már a Patay úti iskolában oktattam az ötödikeseket. Közben meg­alakítottam az iskolai ének­kart is. Amikor Kodály. Zol­tán Nagykőrösre látogatott és­meghallgatott bennünket is, elismeréssel szólt az ének­karról. Még most is féltve őr­zöm a tőle jutalmul kapott értékes zenei könyvet. Énekkar — A felszabadulás után Szilvásy László, az Arany is­kola énektanára megszervezte a zeneiskolai oktatást. — Abban az időben én a Petőfi Sándor általános isko­lában tanítottam, onnan men­tem nyugdíjba is. A zeneisko­lai oktatásban csak mint óra­adó tanár működtem közre a hegedű tanszakon. A zeneis­kola már akkor is a mostani helyén állt. A jelenlegi tanári karból Bálint Ferenccel és Tóth Beláné Orosz Szerénával dolgoztam akkoriban együtt. Korlátozás nélkül Kistermelők árusítóhelyei Az elmúlt napokban több olvasónk szóvá tette, hogy városunkban a kistermelők nem árusíthatják szabadon kertjük gyümölcseit, noha ezt a legújabb rendeletek lehető­vé teszik. Természetesen erről sző sincs. Olvasóink figyelmét bi­zonyára elkerülte az az írás, mely lapunk augusztus 23-i, vasárnapi számában jelent meg, s a gyümölcs- és zöld­ségértékesítésről szólt. Esze­rint a városi tanács vb ter­melés- és ellátásfelügyeleti A Pest megyei Szolgáltató és Csomagoló Vállalat nagy­kőrösi, Kecskeméti úti gyors­tisztítójában Mohácsi Ferenc- né vezetőtől megtudtuk, hogy ezekben a napokban is bőven akad munkájuk. Persze, a nyáron sem unatkoztak, s vé­leményük szerint ennyi füg-' gönyt még soha nem mostak ki, mint az idén. A gyorsmosást 3 napra vál­lalják, s helyben, a szalonban végzik el. Ezt főként a lakos­ság igényli. Vegytisztítás a szalonban nincs, csak átveszik és visszajuttatják a megren­delőnek a tisztításra váró hol­miját. A közületeknek és a lakos­ságnak is 12 napos határidő­vel vállalják a mosást és a vegytisztítást, melyet a tex­tiltisztító üzemben végeznek el. A hűvösre fordult időjárás miatt mind többen hozzák őszi ruháikat vegytisztításra. Mohácsi Ferencné elmon­dotta, hogy a gyorsmosási dí­jat előre, a 12 napos üzemi mosásét és a vegytisztításét pedig utólag kell fizetni. Szólt arról is, hogy műirha és mű­velúr tisztítását nem vállalják. Viszont, vállalják a valódi osztálya kijelölte azokat a helyeket, melyeken a kister­melők mindenféle kötöttség nélkül árusíthatják portékái­kat. Ezek a helyek a követ­kezők: A Széchenyi tér sar­ka, a játékboltnál. A Ceg­lédi úton a lángossütő pavi­lon környéke, valamint a Cifra csárda előtti tér. A Tormásban ai Áfész Bisztró előtti tér. A Kossuth Lajos utcában a lakótelep egész te­rülete. A Kecskeméti utcában a Dózsa kocsma előtti tér. A Szolnoki úton a Szeglet ital­bolt előtti rész. irha és sertésvelúr tisztítását, melyekre augusztus 31-ig 10 százalékos kedvezményt is ad­nak. Ásatás indul Az Arany János Múzeum ak idén különös gondot fordít a város környékének régésze­ti feltárására. A múzeum, ve­zetői most újabb ásatás meg­indítását határozták el a Fe­kete határrész környékén. A múzeum az ásatáshoz ismét vesz fel segédmunkásokat. Je­lentkezni a hét elején lehet, hivatali időben. Szállá Miklós kiállítása Alz Arany János Művelődési Központ kiállítótermében ren­dezi meg a városi tanács vb művelődési osztálya és a mű­velődési központ S2iabó Miklós festőművész tárlatát. A Székely Bertalan-díjas művész kiállítását szeptember 2-án, szerdán délután 5 óra­kor nyitja meg dr. Makai Ka­talin művelődési , osztályve­zető. A kiállítás szeptember 20-ig tekinthető meg, naponta dél­előtt 10 órától este 7 óráig. K. K. Edzés, jég nélkül A Volán Vállalatok Budapesti Sportegyesületének gyors- korcsolyázói évenként két hetet töltenek városunkban edző­táborban. Képünkön: a sportolók jég nélkül, az úgynevezett csúszkapadon gyakorolják a korcsolyázást. Varga Irén felvétele Gyorsmosás a szalonban íiiis diákok kerékpártárája Mecsker József, a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szak- középiskola és Szakmunkás- képző Intézet njűszaki oktató­ja fiatalabb korában sokat ke­rékpározott. Talán ez is az oka. hogy a múlt évben osz­tályával nemcsak a balaton- szemesi Expressz-táborban töltött néhány kellemes nyári napot, hanem 17 diákkal kö­— A zeneiskola 50 tanulója mellé újabbak jöttek, s a lét­szám csaknem 400-ra emelke­dett. Még Kocsérról és Nyárs­apátról is jöttek zenét tanul­ni. Persze, fő munkahelyemen, a Petőfi iskolában is igen lel­kesen dolgoztam és létrehoz­tam az iskola híressé vált énekkarát, mely a különböző versenyek alkalmával gyakran kapott aranyérmet. Ez egy 140 tagú, vegyes kórus volt. Egé­szen nyugdíjba vonulásomig foglalkoztam az énekkarral. A zeneiskolában nyugdíjas koromtól is tovább tanítottam. — Mi tartott meg ennyi ideig a pályán úgy, hogy még most is tanítottam? Az ének és a zene határtalan szeretete, valamint az, hogy a gyereke­ket is nagyon szerettem és szívesen foglalkoztam velük. Az egész életem köztük telt el. Délelőtt az iskolában, dél­utántól estig a zeneiskolában voltam. Saját gyermekem nincs. Időmet és energiámat arra fordítottam, hogy min­den tanulóval megszerettes­sem az éneket és a zen£t. Utólag úgy érzem, hogy min­den tanulónak adottságához igazodva tudtam valamit nyúj tani. — A tanulást még nem hagytam abba, s csendes óráimban szolmizálok isme­retlen dallamokat. Mindennap játszom a hegedűn, főleg kon­certműveket. Nyilvános sze­replésre már évek óta nem vállalkoztam. Szeretek olvas­ni, tv-t nem szoktam nézni, mert akkor fáj a szemem. A legkedveltebb zeneszerzőm Kodály Zoltán, Bartók Béla és Bárdos Lajos. . Jó erőt, egészséget kívánunk továbbra is városunk köztisz­teletben álló pedagógusának. Kovács Katalin rülkerékpározták a Tihanyi­félszigetet. Idén nyáron na­gyobb fába vágták a fejszé­jüket. A körösi középiskola 2. b. gépészosztályániaik, fia­taljai dél-dunántúli kerékpár- túrára mentek. A lelkes nevelővel tíz diák, valamint felesége és két kisgyermeke indult el a nem mindennapi ese­ményre. — A Toldi diákszakszerve- zete által tavasszal vásárolt kerékpárokkal indultunk a 11 napos útnak: előtte rendbe­hoztuk, elöl-hátul csomagtar­tókkal láttuk el azokat és tandemet (kétüléses kerékpárt) is összeállítottunk. Ősi jármű­veinken átlagban 50 kg súly volt: takarók, sátrak, gumi­matracok. A konzervgyártól értékcsökkent koiízerveket és emblémás trikókat kaptunk. Az első nap fárasztó volt, Soiltvadkertig nagy kánikulá­ban 77 kilométert tettünk meg. — Másnap Hajóson meg­néztük a pincefalát, s vacso­rafőzés után este Baján, szü­lőknél aludtunk. Érdekesség volt, hogy éjjel a gemenci er­dő sarkánál vaddisznók járkál­tak. Fürödtünk a Sugovicában, majd a Mohácsi-sziget mellett az alacsony vízállású, akkor langyos Dunában. Mohácsra komppal mentünk. — A nemzeti emlékhely megnézése után Majs község­nél kezdődtek a baranyai emelkedők. Lippónál 4 kilométerre voltunk a jugoszláv ha­tártól. Villány, Siklós és a nagy- harsányi nemzetközi szobrász- alkotótábor után lejtőkön ér­keztünk Harkányba. A felka­pott üdülőhelyen négy napig táboroztunk. Fürödtünk, autó­busszal felkerestük Máriagyü- döt és a siklósi várat. — Észak felé kis falvakon keresztül, lejtőkön-emelkedő- kön értünk Kővágószőlősre. Csodálatosan szép úton, állan­dóan fékezve kellett mennünk tovább ezután, a mecseki érc­bányák szellőzőit is láttuk. Hetvehely után megnéztük az abaligeti cseDpkőbarlangot és környékét. Pécset autóbusszal kerestük fel: a történelmi bel­városban és a Vasarely mú­zeumban is jártunk. — Kerékpárral dombvidé­ken értünk Komlóra, majd patak partján, lejtőn Magyar- egregyig. Egész napos út vé­gén Bonyhádnál, a szálkai víztároló mellett aludtunk. Szekszárd, Tolna után Fadd- Dombori következett. A végé­re lehűlt a levegő: fajszi rév­átkelés után értünk újra a Duna—Tisza közére. Széllel szemben kerekeztünk a kalo­csai paprikaföldek mellett. Kiskőrösön a Petőfi-ház mellett haladtunk el. — A befejező napon éjfél­kor értünk Nagykőrösre. Ti­zenegy nap alatt körülbelül 540 kilométert tettünk meg. A tanulók többsége jól bírta — előzőleg a környéken kisebb kerékpártúrákon voltunk —, de látszott, hogy néhányan nem elég edzettek. Jövőre is szándékozunk hasonló ország­járásra menni. S. Z. Hétfői sportműsor Labdarúgás Kinizsi-sporttelep, 18 'óra: Tormás—Pipagyár, 19.05: TRAKIS—Pedagógusok; Ifjú­sági sporttelep, 18 óra: Törteli Tsz SK II.—Konzervgyári rak­tár, 19.05: Kossuth utcai lakó­telep—Ládagyár, kispályás TRAKIS Kupa-mérkőzés. Moziműsor Majmok bolygója. Színes, amerikai tudományos-fantasz­tikus film. (14 éven aluliak­nak nem ajánlott!) Előadás 4, 6 és 8 órakor. A Súdióteremben Repülés az űrhajóssal. Szí­nes szovjet film, fél 4-kor. Egymillió zöldhagymával. Színes, szinkronizált román bűnügyi filmvíg játék fél 6- kor és fél 8-kor. Hétfői műsor Majmok bolygója. Előadás 6 és 8 órakor. A Stúdióteremben Huszárkisasszony. Színes szovjet operettfilm fél 4-kor. Lángok. Színes, feliratos len­gyel társadalmi dráma, fél 6-kor és fél 8-kor. ISSN 0133—2703 (Nagykőrösi Hírlapi

Next

/
Thumbnails
Contents