Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-30 / 203. szám

2 \ "5“ ’ÍJP' * x/unap 1981. AUGUSZTUS 30., VASARNAP Lengyel kormányközlemény a tömegtájékoztató eszközökről Fellépnek a zavarkeltők ellen Pénteken este a lengyel te­levízió híradójának végén fel­olvasták a kormány szóvivő­jének nyilatkozatát azzal kap­csolatban, hogy a „Szolidari­tás” tiltakozó akciókra készül a lengyel rádiónál és a tele­víziónál. A nyilatkozat rámu­tat: a kormány tiszteletben tartja a társadalmi megálla­podásokat, s ezek értelmében a „Szolidaritás” mind. több le­hetőséget kap tevékenységé­nek, véleményének ismerteté­sére a rádióban és a televízió­ban. Ugyanakkor megenged­hetetlen, hogy az ország min­dennapi életében létfontossá­gú szerepet játszó rádió és te­levízió munkáját különféle fe­lelőtlen akciókkal zavarják, sőt akadályozzák. A kormány- nyilatkozat emlékeztet arra, hogy a lengyel rádió és a te­levízió az adóállomások háló­zatával együtt a Varsói Szer­ződés tagállamai távközlési hálózatának része, ezen intéz­mények munkájában fennaka­dás nem lehet. A lengyel kor­mány közölte: el van szánva arra, hogy minden törvényes eszközt igénybe vesz az olyan személyekkel szemben, akik zavart próbálnak előidézni a két fontos tömegtájékoztató eszköz munkájában. Az ilyen egyének ellen adott esetben megindítják a törvé­nyekben meghatározott eljá­rást. Egyidejűleg a rendfenn­tartó erők felhatalmazást kap­tak arra, hogy álljanak az ál­lami rádió és televízió bizott­ság rendelkezésére, hogy ga­rantálják a rádió és a televí­zió becsületesen dolgozó alkal­mazottainak biztonságát — hangsúlyozta végezetül a kor­mány közleménye. A lengyel oktatásügyi dolgo­zók képviselőivel találkozott szombaton Wojciech Jaruzels­ki miniszterelnök. A megbe­szélésen a szeptember elsején kezdődő új tanévre fordították a fő figyelmet, különös tekin­tettel az ellátási nehézségek miatt várható problémákra. Ugyancsak szombaton Var­sóban, a minisztertanács épü­letében tárgyalások folytak a kormány és a Szolidaritás képviselői között, főként arról, hogyan közvetíti majd a len­gyel rádió és a televízió a szakszervezet szeptember 5-én, Gdanskban kezdődő országos kongresszusát. A megbeszélés eredményei egyelőre nem is­meretesek. A Trybuna Ludu és a Zycie Warszawy szombaton egy­aránt megemlékezik arról, hogy egy évvel ezelőtt írták alá a tavaly nyári nagy sztrájkhullámot lezáró szcze­cini, gdanski, majd a jastrze- biei megállapodást. A Zycie Warszawy az évfor­duló alkalmából interjút kö­zölt Kazimierz Barcikowski- val, a LEMP Politikai Bizott­ságának tagjával, a KB titká­rával, aki egy évvel ezelőtt a szczecini megállapodás aláíró­ja volt a vezetés részéről. Barcikowski egy kérdésre vá­laszolva kifejtette: értékelése szerint a Szolidaritás nem szakszervezeti szerepet _ tölt be, hanem a politika irányá­ban tolódott el: vonakodik részt venni az állami, társa­dalmi és gazdasági kérdések megoldásában, ehelyett csak „ellenőrizni” akar. Ehhez tár­sulnak a párt-, az állami szer­vek, a lengyel bel- és külpo­litika alapvető tényezői ellen intézett különböző szintű tá­madások. Az ilyen állapot csakis a szélsőségeknek ked­vez. Firjubin Új-Delhiben Firjubin szovjet külügymi­niszter-helyettes, aki három­napos pakisztáni tárgyalásai után pénteken érkezett Üj- Delhibe, megbeszéléseket foly­tatott Naraszimha Rao indiai külügyminiszterrel, valamint K. D. Sathe külügyi államtit­kárral. Mint egy indiai szóvivő közölte, a megbeszéléseken szó volt kétoldalú kapcsola­tokról, továbbá az indiai szub­kontinens problémáiról, Pa­kisztán felfegyverzéséről. Az új-delhi tárgyalásokon szó volt Afganisztán legújabb rendezési javaslatairól Is. Merénylet Bécsben Két halott Szombat délben, röviddel 12 óra előtt robbanás történt at osztrák főváros I. kerületében levő zsinagóga előtt A leg­frissebb jelentések szerint há­rom géppisztollyal és kézi­gránátokkal felfegyverzett fér­fi megpróbált behatolni az épületbe, ahol becslések sze­rint mintegy 200 személy tar­tózkodott. A zsinagógát őrző rendőrök feltartóztatták a tá­madókat és eközben felrobbant két kézigránát, majd több lö­vés is eldördült. A meghiúsított akciónak a rendőrség délutáni közlése sze­rint két halálos áldozata van. Az USA ragaszkodik a fegyverkezés gyorsításához Haigfenyegető kijelentései Mexikó és Franciaország elismerte az ellenzéket Ingerült u salvadori junta , Afféle rutin-sajtóérkezeletet tartott pénteken Haig ameri­kai külügyminiszter. A wa­shingtoni rádió- és televíziós kommentátoroknak az elhang­zottakról az volt az első be­nyomásuk, hogy a külügymi­niszter, mint az utóbbi időben már többször is, főként azért lépett a nyilvánosság elé, hogy megkímélje a kényes kérdé­sektől a Santa Barbarában nyaraló Reagan elnököt. Haig mondanivalójában ke­vés volt az igazán új elem, s a?ok sem jó híreket hoztak: az amerikai kormány gazdasá­gi gondjai ellenére ragaszko­dik a stratégiai fegyverkezés felgyorsításához, s a szovjet­ellenes, enyhülésellenes ak­ciók és kijelentések sokasága, a Líbia elleni provokáció után most Kuba elleni retorziókra készül, mert Havannát hibáz­tatja a salvadori kormánynak a baloldali erőkkel szembeni tehetetlenségéért A sajtóértekezleten megkér­dezték, hogy tervezi-e az Egyesült Államok a kereske­delmi és egyéb kapcsolatok javítását a Szovjetunióval? Haig, ahelyett, hogy válaszolt volna erre a kérdésre, csak­nem szó szerint megismételte múlt vasárnapi állásfog.'tftttaj arról, hogy a tanác^^HP egyetlen pozitív napirendjéül a hadszíntéri nukleáris fegy­verekről szóló tárgyalások he­lyének és időpontjának kitűzé­sét szánja. Mexikó - és Franciaország pénteken elismerte, hogy a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front és a Sal­vadori Demokratikus Front szövetsége olyan „reprezenta­tív politikai erő, amely kész a kötelezettségek vállalására és fakadó jogok gyakor­A mexikói külügyminiszté­rium által a salvadori hely­zetről pénteken közzétett kö- zös mexikói—francia nyilatko­zat leszögezi, törvényszerű, hogy „a szövetség részt ve­gyen a válságból kivezető politikai megoldás tárgyalási és közelítési mechanizmusának létrehozásában”. A salvadori junta pénteken ingerülten elutasította a mexi­kói—francia közös közleményt, amelyben Franciaország és Mexikó kormánya törvényes politikai Yeprezehtátív erő­ként ismerte el a két balolda­li salvadori szervezet szövet­ségét. A salvadori hadsereg megtiltotta, hogy az ország tö­megtájékoztatási esZközei hírt adjanak áz állásfoglalásról. A hét világpolitikai kérdései Veszélyes összehangolt akciók Agresszió Angola ellen - Üjabb Szadat-Begin találkozó A sidra-öbölbeli amerikai provokációt, amelynek során nyolc vadászrepülőgép lelőtt két líbiai, saját légtérben őr­szolgálatot teljesítő repülőgé­pet, a héten újabbak követ­ték. Amerikai felderítő re­pülőgép hatolt be a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság légterébe, s a KNDK erői­nek figyelmeztetésül légvédel­mi rakétát kellett fellőnie. Sajátságos módon Washington tiltakozott elsőnek az ügyben a behatoló repülőgépe mellett robbant rakéta miatt... S hogy olyan lépésről van szó, amelynek időzítése nagyon is előre megfontolt, bizonyítja, hogy csaknem ezzel a provo­kációval egy időben adtak pa­rancsot Pretóriában a dél-afri­kai erőknek az angolai terü­letre való benyomulásra. Mindezek az akciók akár köz­vetlenül Washington a végre­hajtójuk, akár mások cselek­szenek az Egyesült Államok kormányzatának ösztönzésére, mind-mind ugyanazt a célt szolgálják: a nemzetközi hely­zet további elmérgesítését. Ml VAN A PRETORIAI TA- MADAS HÁTTERÉBEN? A Dél-afrikai Köztársaság nem először intézett támadást Angola ellen. Annak a napnak az előestéjén, amikor a mai MPLA-Munkapárt elődje, az angolai felszabadítási szervezet győzelmeinek eredményeként a portugálok a hatalom át­adására készültek, dél-afrikai tankoszlopok törtek Luanda felé. A cél az volt, hogy a fehértelepesekkel együttmű­ködni kész, Angola újragyar- matosításába beleegyező, az országnak csupán látszatfüg­getlenséget óhajtó áruló cso­portokat juttassanak a kor­mányra a dél-afrikai katonai beavatkozással. Az MPLA aZonban, élén Neto elnökkel, internacionalista segítséget kért Kubától és az angolai szabadságharcosok vállvetve a karib-tengeri szigetországból érkezett testvéreikkel kiver­ték az országból a dél-afrikai agressziós erőket. Az elmúlt években Angola és a dél-afrikai megszállás alatti Namíbia határán gyak­ran került sor összecsapások­ra. A pretoriai rendszer csa­patai be-betörtek a határvi­dékre, s pusztításokat okoztak a térségben. Támadásaikat az­zal próbálták „megindokolni”, hogy ezeken a vidékeken a SWAPO, a Namíbia szabadsá­gáért küzdő szervezet harcosai táborokat létesítettek, A mostani agresszió méretei messze túlnőnek a korábbi provokációkénál. A támadó csapatok mélyen behatoltak több angolai tartományba ’ és több nap óta folytatják had­járatukat. KöZben azt állítják, hogy fokozatosan visszavonul­nak, sőt képmutató módon Pretóriában, még úgy tesz­nek, mintha nem lenne „tit- kolnivalójuk”, s felkérik a Biztonsági Tanácsot, küldjön delegációt a helyszínre az „igazság megállapítására ...” Mindez persze — mint ango­lai részről rámutattak — kö­zönséges manőverezés, amely- lyel meg akarják akadályozni, hogy az ENSZ-ben elítélő ha­tározat szülessen a dél-afrikai agresszió ellen. Luandái hiva­talos körökben azt is meg­jegyzik, hogy o pretoriai rend­szer nem merészkedett volna ily nagyszabású támadásra, ha nem érezné maga mögött Wa­shington támogatását. Ez egyébként lelepleződött a Biz­tonsági Tanácsban lezajlott vita során . is, amelyben az Egyesült Államok teljesen el­szigetelődött. Delegátusa volt az egyetlen, aki ellene sze­gült, hogy szólítsák fel Pre­toriát csapatainak feltétel nél­küli visszavonására. Az ame­rikai delegátus azt próbálta elhitetni, hogy erre csakis akkor kerülhetne sor, ha elő­zőleg az angolai kormány ké­résére ott tartózkodó kubai kontingensek elhagynák aZ or­szágot. Vagyis a képlet világos: An­golát dél-afrikai agresszió ér- 'te amerikai sugalmazásra. S a támadó még zsarolni is próbálja a megtámadottat, s feltételek teljesítéséhez köti kivonulását. Az angolai népi kormányzat egyidejűleg azzal, hogy mindent megtett a beha­tolók kiűzésére, igyekezett bi­zonyos visszafogottságot is tanúsítani az első napokban, s figyelmeztetett arra, hogy a harcok kiszélesedhetnek és nemzetközivé válhatnak, a konfliktus minden veszélyes következményével. Az agresz- szió elmélyülése azonban két­ségtelenül új helyzetet támaszt. Ezért a luandai kormány az Afrikai Egységszervezetbe tö­mörült országok segítségét kér­te. Kubai részről pedig be­jelentették, hogy ha a táma­dók elérik csapataik körleteit, ezek az erők akcióba lépnek. MILYEN EREDMÉNNYEL VÉGZŐDÖTT A SZADAT— BEGIN TALÁLKOZÓ? ______ Az egyiptomi államfő és az izraeli miniszterelnök három és fél esztendő alatt immár tizenegyedszer folytatott tár­gyalásokat. A megbeszélések színhelye ezúttal Alexandria volt. Az eredmény ugyanúgy rendkívül soványnak mondha­tó, mint a korábbi magas- szintű találkozókon. Tulajdon­képpen csak a „tárgyalások folyamatosságát” akarták bi­zonyítani, hiszen a két vezető­nek nem volt semmiféle új mondanivalója egymás szá­mára és csupán a már eddig ismert álláspontokat hangoz­tatták.' Abban, hogy az úgyneve­zett „palesztin autonómiára” vonatkozóan közelítsék az ál­láspontokat a szeptemberi újabb tárgyalások előtt, sem történt semmi. Ez természetes is, hiszen Begin olyan meg­egyezésre törekszik, amely Egyiptom részéről szentesítené a palesztinok lakta megszállt területek izraeli bekebelezését, s csupán látszat-önkormányza­tot adna e terület lakosainak Tel Aviv fennhatósága alatt. Szadat viszont nem adhatja jóváhagyását egy ilyen meg­állapodásra, hiszen saját köz­véleményére és a többi arab országéra való tekintettel sza­vakban még mindig a palesz­tin nép jogaiért küzdőnek tün­teti fel a kormányzatát. Más kérdés természetesen, hogy Izraelhez hasonlóan a „rende­zésből” ki akarja zárni a Pa­lesztin Felszabadítási Szerve­zetet és hallani sem akar a palesztin nép önrendelkezési jogáról. Ezek után nem meg- leoő. ha az úgynevezett „auto­nómia-tárgyalások” egy hely­ben topognak... A. I. Pályatársak, tisztelők soka­sága, egykori harcostársak és a családtagok vettek végső bú­csút szombaton a Farkasréti temetőben a 82. életévében el­hunyt Radó Sándor Kossuth- és Állami-díjas földrajztudós­tól, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő alakjától. Ravatalánál a budapesti pártbizottság, a Mezőgazdasá­gi és Élelmezésügyi Miniszté­rium, s a Magyar Partizán Szövetség nevében Hoffer Ist­ván, a MÉM Országos Föld­ügyi és Térképészeti Hivatalá­nak vezetője mondott búcsú­beszédet. Egyebek között arra emlékeztetett, hogy Radó Sán­dor már 19 évesen tagja lett az alig pár napja alakult Kommunisták Magyarországi Pártjának és a Magyar Ta­nácsköztársaság Vörös Hadse­regében politikai biztosként harcolt. Az emigráció hosszú éveiben is szoros kapcsolat­ban állt a munkásmozgalom­mal, tagja lett a német, majd a szovjet kommunista párt­nak. Radó Sándor hazatérte után közvetlenül is részt vál­lalt a szocialista társadalom építéséből. Ezt követően a Magyar Tu­dományos Akadémia, a Ma­gyar Földrajzi Társaság és a TIT nevében Pécsi Márton akadémikus, az MTA Föld­rajztudományi Kutató Intéze­tének igazgatója emlékezett meg az elhunytról. A Radó Sándor hamvait tartalmazó urnát a temető ko- lumbáriumában helyezték eL A gyászszertartás a Interna- cionálé hangjaival ért véget. Új szervezeti formák Színvonalasabb szolgáltatások ? Folytatódik a lakosság növekvő és mind differen­^ ciáltabbá váló igényeinek teljesebb, jobb kielégítését ^ szolgáló intézkedések sorozata. Az Elnöki Tanács pén- ^ teki ülésén ennek jegyében alkottak törvényerejű ren- ^ deleteket a kisüzemi és a szövetkezeti gazdálkodás jogi í feltételeinek továbbfejlesztésére. A most elfogadott jogszabá­lyok a többi között lehetősé­get teremtenek a változó kö­vetelményekhez gyorsabban, rugalmasabban igazodó szer­vezeti formák, a kisszövetke­zetek, valamint az ipari és szolgáltatási szakcsoportok lét­rehozására. Rendelkezéseket fogadtak el a lakosság számá­ra nyújtott szolgáltatások je­lentős részét adó kisipar to­vábbfejlesztésére. Egyben fel­hatalmazták a Minisztertaná­csot a polgári jogi társaságok­ra vonatkozó eddigi előírások­tól eltérő együttműködési for­ma, a gazdasági munkaközös­ség szabályainak megalkotásá­ra. Az 1982. január 1-én életbe lépő új jogszabályok a XII. pártkongrésáZus határozatai­nak szellemét tükrözik. A kongresszus határozata — mint ismeretes — konkrétan megfogalmazta: „Az életkö­rülmények javítása megköve­teli a szolgáltatások iránti igények jobb kielégítését... Közgazdasági eszközökkel ösz­tönözzék, rugalmasabb szer­vezeti formákkal mozdítsák elő, hogy bővüljön a szolgál­tatások köre és javuljon a minősége.” Ugyancsak a kong­resszusi határozat szögezte le — s a jogszabályok kidolgo­zói ezt is messzemenően fi­gyelembe vették —, hogy az új szervezeti formáknak lehe­tővé kell tenniük a munkaidő- alap hatékony kihasználása mellett az egyéni, a családi munkaerő-tartalékok jobb hasz­nosítását. Ez ugyanis nem kis mértékben hozzájárul a bővü­lő és gyorsan változó szükség­letek rugalmasabb kielégítésé­hez, a nemzeti vagyon gyara­pításához. A mostani intézkedések te­hát valóságos társadalmi igé­nyek, szükségletek kielégítését célozzák. Azt várjuk tőlük, hogy működési területet biz­tosítsanak eddig kiaknázatlan alkotó energiák számára: első­sorban a szolgáltatások bőví­tésében, színonalasabbá téte­lében kamatozzanak, s járul­janak hozzá a lakosság élet- körülményeinek javításához, a társadalom és gazdaság szo­cialista alapjainak erősítésé­hez. A kisszövetkezet a tagok kezdeményezésére alakulhat meg, elsősorban a szolgáltatá­sok jobbítására, körének bőví­tésére. Egyaránt lehetnek fő-, illetve mellékfoglalkozású dol­gozói, akik tagsági vagy alkal­mazotti viszony keretében te­vékenykedhetnek. E formában az eddiginél jobban kifejezés­re jut a tagok felelőssége, ök dönthetnek ugyanis arról, hogy a kisszövetkezet jöve­delmének mekkora hányadát fordítják fejlesztésre, s mek­korát a tagok és alkalmazottak keresetének növelésére. Már működő szövetkezetek keretében hozható létre az ipari termelő és szolgáltató szakcsoport, amely — mint neve is jelzi — szintén elsősor­ban szolgáltatásokat nyújt, il­letve olyan termékeket gyárt, amelyek nagyüzemi keretek között gazdaságosan nem ál* líthatók elő. Viszonylagos gaz* dasági-vagyoni önállóságot él* vez, az „anya-szövetkezettel" való kapcsolatait megállapo* dás szabályozza. Jelenleg is működő forma a mezőgazdasági szakcsoport. Az eddigi rendelkezések azon* ban csak a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekben, vala­mint az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetekben tették lehetővé létrehozását. A jövőben állami gazdaságok­nál, s más mezőgazdasági te­vékenységet végző állami vál­lalatoknál is alakítható ilyen szakcsoport Űj szervezeti forma a gaz­dasági munkaközösség. Ezt önállóan, vagy állami gazdál­kodó szervezethez kapcsoltan lehet létrehozni. Az alapvető cél itt is a fogyasztási és egyéb szolgáltatások fejlesztése és kisüzemi termeléssel az ellátás javítása Ha a munkaközösség vállalati gazdasági munkakö­zösségként működik, elsősor­ban a vállalat eszközeit hasz­nosítja. A vállalatnak nagyobb befolyása van e szervezetek gazdálkodására, s egész tevé­kenységére, nagyobb azonban felelőssége, kockázatvállalása is. A kisiparral kapcsolatos jo­gi szabályozás módosítása egy­szerűsítette a hatósági ügyin­tézést, felszámolt olyan koráb­bi korlátozásokat, amelyek in­dokolatlanul nehezítették a tényleges igények kielégíté­sét. A kisüzemi gazdálkodásban rejlő tartalékok fokozott kiak­názása szükségessé tette né­hány más, már eddig is műkő* dő gazdálkodási forrna to­vábbfejlesztését. A szocialista nagyüzemekkel való együtt­működésben tágabb lehetősé­get nyitnak azok az új rendel­kezések, amelyek alapján a létrehozandó gazdasági mun­kaközösségek, illetve kisipa­rosok bérbe vehetik a gazdál­kodó szervezetek olyan kis­üzemi jellegű ipari vagy szol­gáltató részlegét, amely főleg lakossági szükségletet elégít ki. A most elfogadott rendelke­zések a társadalmi érdekekkel összhangban szabják meg az új szervezetek és tevékenysé­gek gazdasági, jogi, irányítási és ellenőrzési kereteit. A sza­bályozás a többi között legális mozgásteret biztosít eddig en­gedély nélküli — s emiatt lé­nyegében ellenőrizhetetlen — tevékenységeknek. Ellenőriz­hető, szabályozható folyamato­kat' bontakoztat ki, s megte­remti a végzett munka, vala­mint az új formákból szárma­zó jövedelmek közötti össz­hang biztosításának lehetősé­gét. összességében pedig erő­síti a szocialista nagyüzemek befolyását a kiegészítő tevé­kenységgel foglalkozókra. Az új formákra vonatkozó és az ezekhez kapcsolódó mai jogszabályok, köztük a külön­böző társadalombiztosítási el­látási formákra jogosultak körét kibővítő döntések, szep­tember végéig jelennek meg. Végső búcsú Radó Sándortól

Next

/
Thumbnails
Contents