Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-27 / 200. szám
1981. AUGUSZTUS 27., CSÜTÖRTÖK Felépül végül a házuk... Sakkozás nyolcvanhárom lakással Az állt a papírlap tetején: „Az ötödik ötéves tervidőszak előirányzott bérlakás-építkezése”. Még a nagykátaiak sem sejtették, hogy bizony a ki- lencszázhetvenes évek kilenc- száznyolcvanasba fordulnak, amíg a tervezett 83 tanácsi bérlakás tető alá kerül, és lakók népesítik be. Hogy mégis így történt, annak egyik alapvető magyarázata az volt, hogy ország- és persze me- gyeszerte visszafogottabbá váltak a beruházások és jelentős mértékben csökkent a nagyközségi tanács anyagi ereje is. Nem volt más hátra; a lakásépítést át kellett adni az OTP-nek, hogy aztán később, a már kész otthonokat lehetőségeikhez képest visz- szavásárolhassa és kiutalhassa a bérlőcsaládoknak. A szerződés értelmében a beruházó a Pest megyei Beruházási Vállalat, a kivitelező pedig a Dél-Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat lett. Több helyen Az események Nagykátán 1980. januárjától kezdtek felgyorsulni. Ekkor volt az első egyeztető tárgyalás a járási hivatalban, és ekkor született az új átadási határidő is: 1981. december 31. Azonban ahogy telt-múlt az idő, úgy lett világosabb — a munka az új tervhez képest sem halad időarányosan, megint csúszás várható A megye a járás, a község politikai és társadalmi szervei, az építőipari vállalatok és még a környező termelőszövetkezetek is magukénak érezték Nagykáta gondját és a félévtáji, újabb egyeztető tárgyaláson felajánlották segítségüket. Első hallásra tehát úgy tűnhet, hogy ettől kezdve már minden a kivitelezőn, a Dél- Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalaton múlik. A megállapítás igaz is, de vajon mit tehetnek a ceglédi vállalat dolgozói és vezetői, ha alig másfél esztendő leforgása alatt 225-en léptek ki tőlük, és szinte egy időben kellett volna eleget tenniük nagykátai, dabasi, nagykőrösi és ceglédi kötelezettségüknek. Csodákra a kivitelező sem volt képes, így tehát megindult a sakkozás a kapacitással, munkaerővel, átcsoportosítással és nyolcvanhárom félkész lakással. Pénz és idő A hasonlatnál maradva: érdemes végiggondolni a „parti" állását az egyes felek szempontjából. Nyilvánvaló, hogy a község érdeke egybeesik a jövendő lakásbérlőkével: otthon kell a nyolcvanhárom családnak. De talán az is hihető, hogy a ceglédi építőipari vál- ret, a kötelezettség a forintkeret, a kötelezettség teljesítése, illetve lemaradása alapján befolyó — vagy éppen elmaradó — összeg. Nem vigasztalja a lakásra várókat, hogy indokolt volt a kivitelezők költözködése — Dabasra és környékére telepedtek át, az ott folyó munkák befejezésére — és számukra huszadrangú magyarázat az, hogy az a környék jobban mozgósítható munkaerő szempontjából, több a dologra váró kéz és a szabad kapacitás. A nagykátaiakat dicséri, hogy ők is mindent megtettek annak érdekében, hogy előteremtsék a hiányzó munkaerőt. A farmosi termelőszövetkezetben partnerra is találtak — egy egész brigád ajánlotta fel idejét és munkáját a nyolcvanhárom lakás elkészülte érdekében. A brigád tagjai csak ott kamatoztathatták segítségüket, ahol már végzett az építőipari vállalat: a belső aljazatnál, a vakolásnál, és bizony egy idő után lelohadt a kezdeti lendület. Három terminus Szerencsére van megoldás, és egy újabb átadási határidő is. Remélhetőleg az utolsó, amelyet már csak a költözködés követ. A Pest megyei Tanács, a nagykátai járási párt- bizottság, a járási hivatal augusztusban gyümölcsöző megállapodást kötött minden illetékessel. Az építőipari vállalat garantálja, hogy 1982. július 30-án kész állapotban átadja mind a nyolcvanhárom lakást. Nem egyszerre, az első huszonnyolc még ebben az esztendőben elkészül, és a maradék 55 otthon is 50 százalékos készültségi fokot ér el idén szilveszterig. A farmosi segítség újra rendelkezésre áll, lehet rá számítani. Három év, három határidő. Bármennyire együttérez mindenki a kivitelezővel, bármennyire sajátjának érzi gondjait, — a gyakori dátumváltoztatás kételyeket ébreszt. Biztos, hogy a harmadik egyben utolsó is? Valóban, jövő nyáron beköltözhetnek az egyelőre még csak szürke panelelemeit mutogató épületbe? A kérdés kérdés marad mindaddig, amíg a kulcsok a családok kezébe nem kerülnek. A „sakkpartinak” nincs vége, a játszma függőben maradt. Reméljük, hogy a mattot a megyei intézmények összefogása, a közös célért való együttműködés adja a tehetetlenségnek. Láng Zsuzsa Hazai alvázvédő Kis csomagban Megkezdte a Lobokon nevű, népszerű gépkocsi-alvázvédő szer gyártását az Erdőkémia Erdőgazdasági Vegyi és Ipari Vállalat zalaegerszegi üzeme. Az eddig importált készítményt hazai bitumen-, illetve növényolaj-származékok keverékéből, osztrák adalékanyag felhasználásával állítják elő. Az utóbbit sem kell azonban valutáért megvásárolniuk, mert más terméket adnak érte cserébe. Az alvázrozs- dásodás ellen 3 éven át védelmet biztosító szerből egyelőre 8 tonnát készítenek naponta, de felkészültek a hazai igények teljes kielégítésére. Az új termék kezdetben 200 kilónként, vashordóban kerül forgalomba, de hamarosan 4 kilós csomagolásban is forgalmazzák. Ennyi szükséges ugyanis egy gépkocsi ápolásához. Csemőben értik a módját... Ismét gyarapodott a település A társadalmi munka élenjárói Városunkban és községeinkben — a* hagyományokhoz híven — az idén is sokszínű program köszöntötte alkotmányunk napját. A múltat felidéző, a jelent summázó és további terveinket körvonalazó beszédek elhangzása után mindenhol szó esett azokról is, akik jó munkájukkal az átlagosnál többet tettek a közösségért. Kitüntetéssel jutalmazták őket. Volt, ahol ezt az alkalmat használták fel a közelmúltban elkészült létesítmények ünnepélyes felavatására. Új szárny épült így történt Csemőn is, ahol a tanács már évek óta sokféleképpen bebizonyította: érti a módját, hogy kell egy forintból kettőt csinálni. Számos nélkülözhetetlen közintézmény gyors és olcsó kivitelezése, a társadalmi segítőkészség sikeres igénybevétele mindenkit meggyőzött a csemöiek talpraesettségéről, bátor kezdeményező kedvének megalapozottságáról. Korszerű óvodájukat alig néhány éve építették fel, ám a hetvenöt kisgyermek elhelyezésére szánt épület hamar szűknek bizonyult, miután egyre több fiatal család épít házat a belterületen és örvendetesen szaporodik az újszülöttek száma. Ezt figyelembe véve a község vezetői úgy határoztak, hogy előzetes elképzeléseiket némileg módosítva, előbbre hozzák az óvoda bővítését. Így történt, hogy a korábbi építkezések gyors lebonyolításával megtakarított pénzt és a rendelkezésükre álló fejlesztési alapot felhasználva, majdnem egymillió forintos költséggel, sikerült az új évadra elkészíttetniük az épületszárnyat. A Pest megyei 5-ös számú Építőipari Közös Vállalkozás most is a tőle megszokott ütemben és színvonalon oldotta meg feladatát — közmegelégedésre. A napokban — a községi ünnepség keretében — Laszip Attila, a járási hivatal művelődési osztályának vezetője adta át Bo- da János tanácselnöknek az új óvodai foglalkoztatótermet Kitüntetettek Mint lapunkban már hírül adtuk, az ünnep a népművelők napjának megtartásával is összekapcsolódik egy ideje. A közművelődésben dolgozó hivatásos szakemberek és társadalmi segítőtársaik méltó elismerése az idén sem maradt el. Jakab Béláné, a városi-járási könyvtár igazgatóhelyettese a Kiváló népművelő kitüntetésben részesült. Kiváló munkáért kitüntető jelvényt vett át Gulyás Gézáné ügyviteli előadó és Sós István gépkocsivezető, mindketten a ceglédi Kossuth Művelődési Központ dolgozói. Szocialista kultúráért kitüntetéssel ismerték el Adori Ferenc munkáját, aki a Nagykőrösi Konzervgyár ceglédi gyárának szb-titkára, a Kossuth Művelődési Központ társadalmi vezetőségének tagja, ugyanebben részesült dr. Kovács Sándor, a ceglédi kórház osztályvezető főorvosa, a kórház művelődési bizottságának vezetője, Mucsányi József né, a párt városi bizottságának osztályvezetője és Szántó József - né, az albertirsai nagyközségi könyvtár vezetője. A kiválók A Hazafias Népfront Pest megyei bizottsága által adományozott Kiváló társadalmi munkás jelvényt az alábbi személyek kapták: Hídvégi Lajos nyugalmazott pedagógus, hely- történész, lapunk szakírója, Kardos Ferenc, a Török János Szakközépiskola tanára, Kiss Józsefné, a Május 1. Ruhagyár adminisztrációs vezetője, Madár Mihály, az ÉVIG személyzeti és oktatási előadója, Obrácz Istvánná, a PENOSzínes ^ borítékok A Papíripari Vállalat szentendrei gyára borítéküzemének alapanyagát, a színezett papírt nagy teljesítményű vágógép segítségével méretre szabják. Egy műzzafc alatt mintegy'ijl tonna íves pazsrí állítanak el5; melyből később borítékok lesznek. Veress Jen6 felvétele MAH főkönyvelője és Zanati Endre nyugdíjas, körzeti népfrontbizottsági tag. Az Érdemes társadalmi munkás jelvényt tizenheten vették át, köztük Apáti-Tóth Sándor, lapunk fotóriportere. T. T. Ma már nem kell senkinek Haldoklik ez a foglalkozás A nagykőrösi piac érdekes színfoltja a használtcikk-, vagy ahogy népiesen mondják, a zsibpiac. Ez minden kedden és pénteken várja a vásárlókat. Iparengedélyes használtcikk- kereskedő, aki jár is á piacra, már nagyon kevés van. Ám azért 15—20 árus mindig ösz- szegyűlik az ócskapiacon. Többnyire idős emberek, leginkább asszonyok azok, akik nem dobják el az otthon ösz- szegyűlt felesleges holmit, hanem megpróbálják azok piaci értékesítését. A minap a zsibpiacon járva először a legrégebben dolgozó használtcikk-kereskedő- vel, a 78 éves Bányai László- néval beszélgettem. — ötven esztendeje váltottam ki az ipart, s már megkaptam az ezért járó jubileumi oklevelet is. Egyébként nemcsak árusítok, hanem hivatalos ruhabecsüsi megbízásokat is kapok néha. — Hogy megy a bolt? — Á, halódik ez a foglalkozás. A régi világban, amikor sok volt a szegény ember, fontos szerepet töltöttünk be. A többnyire cselédsorban élő tanyai nép itt a zsibpiacon vásárolta meg a gyerekruhákat, de sok felnőtt is innen öltözködött. Ma már hál’istennek, majd mindenkinek telik az újra. Aki rendszeresen dolgozik annak biztosan. így aztán kevés a vásárló. — Tőlem leginkább még ágyneműféléket vesznek. Ki tudja miért. Használt cipőt vagy nagykabátot már egyáltalán nem vesznek az emberek. Ha most kellene foglalkozást találnom magamnak, bizony nem választanám ezt a szakmát. , Kovács Gyuláné, egy másik árus kedélyesen kínálgatja portékáját, A leterített abroszon csomókba rakta a sok régi holmit. Az egyikben minden tíz, a másikban húsz, a harmadikban pedig 30 forint. Egyik vevője egészen csinos lánykabátkát vásárolt a 20 forintos csomagból. — Ha nem csordul, hát cseppen — mondja, mikor az üzletmenetről érdeklődöm. Idős ember jött, s egy pár cipőt ajánlott megvételre az árusnak. — Nem vehetem meg — mondta. Nézze meg, egészen jó karban levő cipőim vannak. Húsz forintért adom párját, de nem kell senkinek!... Kissé odébb Hajdú Béláné japán, kézzel festett kávéskészletet árult. Portékáját 500 1 forintra tartotta. Egy fiatal pár még dicsérte is a készletet, ám nem vette meg. Vasárukat idős ember, Szilágyi László árult. A kulcsok, s egyéb vastárgyak közül végül is egy kerékpárpumpát sikerült eladnia 20 forintért. Daru Jánosné régi könyveket és befőttes üvegeket kínált. Ám csak az üvegekre akadt vevő, a könyveket még csak meg sem kérdezték a nézelődők, pedig Maupassant regény is volt köztük. A ruhafélék sem voltak vé- gülis kelendőek. Azt az idős asszonyt, aki az unokái kinőtt ruháit akarta eladni, s összesen 4 forintot árult, mikor 8 forint helypénzt fizetett, őszintén megsajnáltam. Ámbár nagy öröm van abban, hogy nem kell a használt ruha senkinek. K. L. Gombó Pál: óiki óiker receptjei Ki ne szeretne sikert sikerre halmozni? ( Mégse megy az ilyesmi simán. Ámde kudarc esetén sem maradunk támasz híján. Tudományos intézetek, orvosok, szociológusok és nem utolsósorban a napisajtó vezércikkei bölcs tanácsokkal sietnek segítségünkre. A továbbiakban ilyen útmutatások elemzésével, továbbá saját elképzelésemmel kívánok szolgálatukra állni. Tanulni! Sose hiányzik a tanácsok közül az, hogy egész életünkben tanulni kell. A tudás hatalom, vagy ha nem is mindjárt az, feltétele megszerzésének. Mármost ezt következőképp kell csinálni: — Csecsemőkorunkban ne mulasszuk el a vízben kapálódzást. Ilyenkor még nem tudhatjuk, hogy 16 éves korunkban nem döntjük-e meg a világrekordot. De az aktív úszás mindenképp hasznosítható, például ha egy fuldokló minisztert mi mentünk ki elsőnek, az jó pont az élet csatájában. — Gyermek- és kamaszkorban koncentráljunk az osztályzatokra, minden jeles egy csapás vetélytársainkra az egyetemi felvételin. Ostobák és lángeszek már ilyenkor elbuknak, mert képtelenek mindenre odafigyelni. Ne is számítsanak kiváló minősítésre. Csak az esélyes, aki egyaránt tüchtig matematikus, tornász, nyelvész, énekes, biológus és napról napra követni tudja az országok nevének változásait. — Egyetem után szerezzük meg az aspi- rantúrát, aztán a doktori címet, közben akár készíthetünk tanulmányokat is szerény állásunkban, a főnök hálás lesz érte, ha mint az általa irányított szervezet diadadát saját neve alatt közzé teheti. — Ha már 30—35 éves korunkban valami méltó munkához láthatunk, mint fiatalemberek, ne engedjük a karriercsinálás kétes eszközei kísértésének, hanem tanuljunk, tanuljunk tovább. Főleg idegen nyelveket. Perzsa, albán, szucsiangi nyelvjárás előnyben, ötvenéves korunkra már csak azt kell megtanulnunk, kivel barátkozzunk össze idejében, aki majd segíti sikerünket az életben. Ésszerűség Ezt a tanácsot az elöljáróban megjelölt célra a Nürnbergi Munkapiac Kutató Intézet adta: Ésszerűen meg kell oldanunk a konfliktusokat, nézeteltéréseket, és ugyanakkor tudnunk kell védeni saját érdekeinket. Ez bizony így kívántatik. Például: — Ha miniszterelnökünk és helyettese, a Vti közvetlen főnökünk vitatkozik egy rendedet kiadásán, illetve ki nem adásán, mi kopogtatás nélkül lépjünk be a szobába, ahol konfliktusuk kiabálásban realizálódik és szóljunk így: „Fő a békesség! Az ésszerű kompromisszum az élet anyja és apja egy személyben. A rendeletet bocsássák ki, de tartalmazzon csupán irányelveket, akkor úgyis végrehajtják, amit akarnak és az a minisztérium sikere — és persze mellőzik, amit nem akarnak, mikoris békésen együttélnek a mi felső hatóságunkkal. Na ugye? Parolit egymásnak, nekem pedig főosztályvezetői beosztást!” Ha hallgatnak ránk, a siker nem marad el. Szigorúan, de emberien Több napilap augusztusi vezércikke amellett teszi le a garast, hogy az egyszemélyi vezető szigorú követelményeket állítson fel, más napilapok viszont amellett, hogy kerüljünk emberi közelségbe beosztottainkkal. Szeptemberben az előbbiek foglalják majd el az utóbbi, az utóbbiak az előbbi álláspontot, mindkét megnyilatkozás tehát kiérlelt bölcsesség. Mármost hogyan járjunk el? — Például ha egy beosztottunk nem hajtotta végre az utasításainkat, azonnali hatály- lyal mondjunk fel neki. Aztán hívassuk be, vigasztaljuk meg és nyújtsunk á kezébe egy kiváló jellemzést, továbbá egy ajánlólevelet a konkurrens vállalathoz, Ha neki ez sem elég, beszéljünk a konkurrens vállalat vezérigazgatójával, tanácsoljuk neki, hogy kiváló szakemberünket, ha nála jelentkezik, minden érdeme ellenére tanácsolja el, mert nálunk elcsábította a közvetlen főnöknőjét. Biztos, hogy felemelt fizetéssel fogja átvenni. — Menjünk el beosztottunk névnapján az otthonába, vigyünk neki virágot és konyakot (a reprezentációs italból), aztán másnap, mikor megköszöni, kérjük a# megértését, amiért nem kap fizetésemelést, h’ogy növekedhessen a részesedési alap. Ha tiltakozik, helyezzük alacsonyabb beosztásba, akkor a fizetéscsökkentés döntőbizottság előtt is indokoltnak tűnik. Például a kémek Mármost az általános tanácsokon kívül léteznek és kell is, hogy létezzenek speciális tanácsok. Vegyük például a kémeket: hogyan érvényesülhetnek ? —Mindenekelőtt éljék bele magukat a szerepükbe. Mondjuk egy világhírű zongorista előtt nyitva a világ. Ha tehát parancsot kapnak, hogy három hónapon belül váljanak zongoraművésszé, határidőre teljesítsék az utasítást. — A jó kémnek rezzenéstelen lélekkel kell bírnia. A tanács: gyakoroljanak. Nézzék végig a tévé egynapi műsorát és ha kibírják, az egy lépés, ha minden megjegyzést elkerülnek, az két lépés előre. Később bízzák meg feleségüket, hogy váratlanul verje főbe őket. Szívesen megteszi és így hozzá lehet szokni a hangtalan elaléláshoz. Mondani se kell, hogy a szoktatást betetőzi, ha feleségünk szüntelen faggatására, hogy mire való mindez, rezzenéstelen arccal a valóság ellenkezőjét valljuk, például azt: a legnagyobb öröm számomra, ha fejbevernek. Jelzem, a legjobb szakmabeliek azok, akiknek képességük van rá. Ha például valakinek egy szemfoga hiányzik, félsiker: oda el lehet rejteni a titkos fényképezőgépet, esetleg egy minirevolvert is.
