Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-27 / 200. szám

1981. AUGUSZTUS 27., CSÜTÖRTÖK Felépül végül a házuk... Sakkozás nyolcvanhárom lakással Az állt a papírlap tetején: „Az ötödik ötéves tervidőszak előirányzott bérlakás-építkezé­se”. Még a nagykátaiak sem sejtették, hogy bizony a ki- lencszázhetvenes évek kilenc- száznyolcvanasba fordulnak, amíg a tervezett 83 tanácsi bérlakás tető alá kerül, és la­kók népesítik be. Hogy mégis így történt, annak egyik alap­vető magyarázata az volt, hogy ország- és persze me- gyeszerte visszafogottabbá váltak a beruházások és je­lentős mértékben csökkent a nagyközségi tanács anyagi ereje is. Nem volt más hátra; a lakásépítést át kellett adni az OTP-nek, hogy aztán ké­sőbb, a már kész otthonokat lehetőségeikhez képest visz- szavásárolhassa és kiutalhas­sa a bérlőcsaládoknak. A szerződés értelmében a beruházó a Pest megyei Be­ruházási Vállalat, a kivitele­ző pedig a Dél-Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat lett. Több helyen Az események Nagykátán 1980. januárjától kezdtek fel­gyorsulni. Ekkor volt az első egyeztető tárgyalás a járási hivatalban, és ekkor született az új átadási határidő is: 1981. december 31. Azonban ahogy telt-múlt az idő, úgy lett vi­lágosabb — a munka az új tervhez képest sem halad idő­arányosan, megint csúszás várható A megye a járás, a község politikai és társadalmi szervei, az építőipari vállala­tok és még a környező terme­lőszövetkezetek is magukénak érezték Nagykáta gondját és a félévtáji, újabb egyeztető tár­gyaláson felajánlották segítsé­güket. Első hallásra tehát úgy tűn­het, hogy ettől kezdve már minden a kivitelezőn, a Dél- Pest megyei Tanácsi Építőipa­ri Vállalaton múlik. A meg­állapítás igaz is, de vajon mit tehetnek a ceglédi vállalat dolgozói és vezetői, ha alig másfél esztendő leforgása alatt 225-en léptek ki tőlük, és szinte egy időben kellett vol­na eleget tenniük nagykátai, dabasi, nagykőrösi és ceglédi kötelezettségüknek. Csodákra a kivitelező sem volt képes, így tehát megin­dult a sakkozás a kapacitás­sal, munkaerővel, átcsoporto­sítással és nyolcvanhárom félkész lakással. Pénz és idő A hasonlatnál maradva: ér­demes végiggondolni a „parti" állását az egyes felek szem­pontjából. Nyilvánvaló, hogy a köz­ség érdeke egybeesik a jöven­dő lakásbérlőkével: otthon kell a nyolcvanhárom család­nak. De talán az is hihető, hogy a ceglédi építőipari vál- ret, a kötelezettség a forintke­ret, a kötelezettség teljesítése, illetve lemaradása alapján be­folyó — vagy éppen elmara­dó — összeg. Nem vigasztal­ja a lakásra várókat, hogy in­dokolt volt a kivitelezők köl­tözködése — Dabasra és kör­nyékére telepedtek át, az ott folyó munkák befejezésére — és számukra huszadrangú ma­gyarázat az, hogy az a kör­nyék jobban mozgósítható munkaerő szempontjából, több a dologra váró kéz és a sza­bad kapacitás. A nagykátaiakat dicséri, hogy ők is mindent megtettek annak érdekében, hogy előte­remtsék a hiányzó munkaerőt. A farmosi termelőszövetkezet­ben partnerra is találtak — egy egész brigád ajánlotta fel idejét és munkáját a nyolc­vanhárom lakás elkészülte ér­dekében. A brigád tagjai csak ott kamatoztathatták segítsé­güket, ahol már végzett az építőipari vállalat: a belső al­jazatnál, a vakolásnál, és bi­zony egy idő után lelohadt a kezdeti lendület. Három terminus Szerencsére van megoldás, és egy újabb átadási határidő is. Remélhetőleg az utolsó, amelyet már csak a költözkö­dés követ. A Pest megyei Ta­nács, a nagykátai járási párt- bizottság, a járási hivatal augusztusban gyümölcsöző megállapodást kötött minden illetékessel. Az építőipari vál­lalat garantálja, hogy 1982. jú­lius 30-án kész állapotban átadja mind a nyolcvanhárom lakást. Nem egyszerre, az el­ső huszonnyolc még ebben az esztendőben elkészül, és a ma­radék 55 otthon is 50 százalé­kos készültségi fokot ér el idén szilveszterig. A farmosi segítség újra rendelkezésre áll, lehet rá számítani. Három év, három határidő. Bármennyire együttérez min­denki a kivitelezővel, bár­mennyire sajátjának érzi gondjait, — a gyakori dátum­változtatás kételyeket ébreszt. Biztos, hogy a harmadik egy­ben utolsó is? Valóban, jövő nyáron beköltözhetnek az egyelőre még csak szürke pa­nelelemeit mutogató épületbe? A kérdés kérdés marad mindaddig, amíg a kulcsok a családok kezébe nem kerül­nek. A „sakkpartinak” nincs vége, a játszma függőben ma­radt. Reméljük, hogy a mattot a megyei intézmények összefo­gása, a közös célért való együttműködés adja a tehetet­lenségnek. Láng Zsuzsa Hazai alvázvédő Kis csomagban Megkezdte a Lobokon nevű, népszerű gépkocsi-alvázvédő szer gyártását az Erdőkémia Erdőgazdasági Vegyi és Ipari Vállalat zalaegerszegi üzeme. Az eddig importált készít­ményt hazai bitumen-, illet­ve növényolaj-származékok keverékéből, osztrák adalék­anyag felhasználásával állít­ják elő. Az utóbbit sem kell azonban valutáért megvásárol­niuk, mert más terméket ad­nak érte cserébe. Az alvázrozs- dásodás ellen 3 éven át vé­delmet biztosító szerből egye­lőre 8 tonnát készítenek na­ponta, de felkészültek a hazai igények teljes kielégítésére. Az új termék kezdetben 200 kilónként, vashordóban kerül forgalomba, de hamarosan 4 kilós csomagolásban is for­galmazzák. Ennyi szükséges ugyanis egy gépkocsi ápolásá­hoz. Csemőben értik a módját... Ismét gyarapodott a település A társadalmi munka élenjárói Városunkban és községeink­ben — a* hagyományokhoz hí­ven — az idén is sokszínű program köszöntötte alkotmá­nyunk napját. A múltat felidé­ző, a jelent summázó és továb­bi terveinket körvonalazó be­szédek elhangzása után min­denhol szó esett azokról is, akik jó munkájukkal az átla­gosnál többet tettek a közössé­gért. Kitüntetéssel jutalmaz­ták őket. Volt, ahol ezt az al­kalmat használták fel a közel­múltban elkészült létesítmé­nyek ünnepélyes felavatására. Új szárny épült így történt Csemőn is, ahol a tanács már évek óta sokféle­képpen bebizonyította: érti a módját, hogy kell egy forint­ból kettőt csinálni. Számos nélkülözhetetlen közintézmény gyors és olcsó kivitelezése, a társadalmi segítőkészség sike­res igénybevétele mindenkit meggyőzött a csemöiek talpra­esettségéről, bátor kezdemé­nyező kedvének megalapo­zottságáról. Korszerű óvodájukat alig néhány éve építették fel, ám a hetvenöt kisgyermek elhelye­zésére szánt épület hamar szűknek bizonyult, miután egy­re több fiatal család épít há­zat a belterületen és örvende­tesen szaporodik az újszülöttek száma. Ezt figyelembe véve a község vezetői úgy határoztak, hogy előzetes elképzeléseiket némileg módosítva, előbbre hozzák az óvoda bővítését. Így történt, hogy a korábbi építke­zések gyors lebonyolításával megtakarított pénzt és a ren­delkezésükre álló fejlesztési alapot felhasználva, majdnem egymillió forintos költséggel, sikerült az új évadra elkészít­tetniük az épületszárnyat. A Pest megyei 5-ös számú Építő­ipari Közös Vállalkozás most is a tőle megszokott ütemben és színvonalon oldotta meg fel­adatát — közmegelégedésre. A napokban — a községi ünnep­ség keretében — Laszip Attila, a járási hivatal művelődési osz­tályának vezetője adta át Bo- da János tanácselnöknek az új óvodai foglalkoztatótermet Kitüntetettek Mint lapunkban már hírül adtuk, az ünnep a népművelők napjának megtartásával is összekapcsolódik egy ideje. A közművelődésben dolgozó hi­vatásos szakemberek és társa­dalmi segítőtársaik méltó elis­merése az idén sem maradt el. Jakab Béláné, a városi-járási könyvtár igazgatóhelyettese a Kiváló népművelő kitüntetés­ben részesült. Kiváló munkáért kitüntető jelvényt vett át Gu­lyás Gézáné ügyviteli előadó és Sós István gépkocsivezető, mindketten a ceglédi Kossuth Művelődési Központ dolgozói. Szocialista kultúráért kitünte­téssel ismerték el Adori Fe­renc munkáját, aki a Nagykő­rösi Konzervgyár ceglédi gyá­rának szb-titkára, a Kossuth Művelődési Központ társadal­mi vezetőségének tagja, ugyanebben részesült dr. Ko­vács Sándor, a ceglédi kórház osztályvezető főorvosa, a kór­ház művelődési bizottságának vezetője, Mucsányi József né, a párt városi bizottságának osz­tályvezetője és Szántó József - né, az albertirsai nagyközségi könyvtár vezetője. A kiválók A Hazafias Népfront Pest megyei bizottsága által ado­mányozott Kiváló társadalmi munkás jelvényt az alábbi sze­mélyek kapták: Hídvégi Lajos nyugalmazott pedagógus, hely- történész, lapunk szakírója, Kardos Ferenc, a Török János Szakközépiskola tanára, Kiss Józsefné, a Május 1. Ruha­gyár adminisztrációs vezetője, Madár Mihály, az ÉVIG sze­mélyzeti és oktatási előadója, Obrácz Istvánná, a PENO­Színes ^ borítékok A Papíripari Vállalat szentend­rei gyára boríték­üzemének alap­anyagát, a színe­zett papírt nagy teljesítményű vá­gógép segítségével méretre szabják. Egy műzzafc alatt mintegy'ijl tonna íves pazsrí állítanak el5; melyből később borítékok lesznek. Veress Jen6 felvétele MAH főkönyvelője és Zanati Endre nyugdíjas, körzeti nép­frontbizottsági tag. Az Érde­mes társadalmi munkás jel­vényt tizenheten vették át, köztük Apáti-Tóth Sándor, la­punk fotóriportere. T. T. Ma már nem kell senkinek Haldoklik ez a foglalkozás A nagykőrösi piac érdekes színfoltja a használtcikk-, vagy ahogy népiesen mondják, a zsibpiac. Ez minden kedden és pénteken várja a vásárló­kat. Iparengedélyes használtcikk- kereskedő, aki jár is á piac­ra, már nagyon kevés van. Ám azért 15—20 árus mindig ösz- szegyűlik az ócskapiacon. Többnyire idős emberek, leg­inkább asszonyok azok, akik nem dobják el az otthon ösz- szegyűlt felesleges holmit, ha­nem megpróbálják azok piaci értékesítését. A minap a zsibpiacon jár­va először a legrégebben dol­gozó használtcikk-kereskedő- vel, a 78 éves Bányai László- néval beszélgettem. — ötven esztendeje váltot­tam ki az ipart, s már meg­kaptam az ezért járó jubileu­mi oklevelet is. Egyébként nemcsak árusítok, hanem hi­vatalos ruhabecsüsi megbízá­sokat is kapok néha. — Hogy megy a bolt? — Á, halódik ez a foglal­kozás. A régi világban, ami­kor sok volt a szegény ember, fontos szerepet töltöttünk be. A többnyire cselédsorban élő tanyai nép itt a zsibpiacon vá­sárolta meg a gyerekruhákat, de sok felnőtt is innen öltöz­ködött. Ma már hál’istennek, majd mindenkinek telik az új­ra. Aki rendszeresen dolgozik annak biztosan. így aztán ke­vés a vásárló. — Tőlem leginkább még ágyneműféléket vesznek. Ki tudja miért. Használt cipőt vagy nagykabátot már egyál­talán nem vesznek az embe­rek. Ha most kellene foglal­kozást találnom magamnak, bizony nem választanám ezt a szakmát. , Kovács Gyuláné, egy másik árus kedélyesen kínálgatja portékáját, A leterített abro­szon csomókba rakta a sok régi holmit. Az egyikben min­den tíz, a másikban húsz, a harmadikban pedig 30 forint. Egyik vevője egészen csinos lánykabátkát vásárolt a 20 fo­rintos csomagból. — Ha nem csordul, hát csep­pen — mondja, mikor az üz­letmenetről érdeklődöm. Idős ember jött, s egy pár cipőt ajánlott megvételre az árusnak. — Nem vehetem meg — mondta. Nézze meg, egészen jó karban levő cipőim van­nak. Húsz forintért adom pár­ját, de nem kell senkinek!... Kissé odébb Hajdú Béláné japán, kézzel festett kávés­készletet árult. Portékáját 500 1 forintra tartotta. Egy fiatal pár még dicsérte is a készle­tet, ám nem vette meg. Vasárukat idős ember, Szi­lágyi László árult. A kulcsok, s egyéb vastárgyak közül vé­gül is egy kerékpárpumpát si­került eladnia 20 forintért. Daru Jánosné régi könyve­ket és befőttes üvegeket kí­nált. Ám csak az üvegek­re akadt vevő, a könyveket még csak meg sem kérdezték a nézelődők, pedig Maupassant regény is volt köztük. A ruhafélék sem voltak vé- gülis kelendőek. Azt az idős asszonyt, aki az unokái kinőtt ruháit akarta eladni, s össze­sen 4 forintot árult, mikor 8 forint helypénzt fizetett, őszin­tén megsajnáltam. Ámbár nagy öröm van abban, hogy nem kell a használt ruha sen­kinek. K. L. Gombó Pál: óiki óiker receptjei Ki ne szeretne sikert sikerre halmozni? ( Mégse megy az ilyesmi simán. Ámde kudarc esetén sem maradunk támasz híján. Tudomá­nyos intézetek, orvosok, szociológusok és nem utolsósorban a napisajtó vezércikkei bölcs ta­nácsokkal sietnek segítségünkre. A továbbiak­ban ilyen útmutatások elemzésével, továbbá saját elképzelésemmel kívánok szolgálatukra állni. Tanulni! Sose hiányzik a tanácsok közül az, hogy egész életünkben tanulni kell. A tudás hata­lom, vagy ha nem is mindjárt az, feltétele megszerzésének. Mármost ezt következőképp kell csinálni: — Csecsemőkorunkban ne mulasszuk el a vízben kapálódzást. Ilyenkor még nem tudhat­juk, hogy 16 éves korunkban nem döntjük-e meg a világrekordot. De az aktív úszás min­denképp hasznosítható, például ha egy fuldok­ló minisztert mi mentünk ki elsőnek, az jó pont az élet csatájában. — Gyermek- és kamaszkorban koncentrál­junk az osztályzatokra, minden jeles egy csa­pás vetélytársainkra az egyetemi felvételin. Ostobák és lángeszek már ilyenkor elbuknak, mert képtelenek mindenre odafigyelni. Ne is számítsanak kiváló minősítésre. Csak az esé­lyes, aki egyaránt tüchtig matematikus, tor­nász, nyelvész, énekes, biológus és napról nap­ra követni tudja az országok nevének vál­tozásait. — Egyetem után szerezzük meg az aspi- rantúrát, aztán a doktori címet, közben akár készíthetünk tanulmányokat is szerény állá­sunkban, a főnök hálás lesz érte, ha mint az általa irányított szervezet diadadát saját neve alatt közzé teheti. — Ha már 30—35 éves korunkban valami méltó munkához láthatunk, mint fiatalembe­rek, ne engedjük a karriercsinálás kétes esz­közei kísértésének, hanem tanuljunk, tanul­junk tovább. Főleg idegen nyelveket. Perzsa, albán, szucsiangi nyelvjárás előnyben, ötven­éves korunkra már csak azt kell megtanul­nunk, kivel barátkozzunk össze idejében, aki majd segíti sikerünket az életben. Ésszerűség Ezt a tanácsot az elöljáróban megjelölt cél­ra a Nürnbergi Munkapiac Kutató Intézet ad­ta: Ésszerűen meg kell oldanunk a konfliktu­sokat, nézeteltéréseket, és ugyanakkor tud­nunk kell védeni saját érdekeinket. Ez bizony így kívántatik. Például: — Ha miniszterelnökünk és helyettese, a Vti közvetlen főnökünk vitatkozik egy rende­det kiadásán, illetve ki nem adásán, mi kopog­tatás nélkül lépjünk be a szobába, ahol konfliktusuk kiabálásban realizálódik és szóljunk így: „Fő a békesség! Az ésszerű kompromisszum az élet anyja és apja egy sze­mélyben. A rendeletet bocsássák ki, de tar­talmazzon csupán irányelveket, akkor úgyis végrehajtják, amit akarnak és az a minisz­térium sikere — és persze mellőzik, amit nem akarnak, mikoris békésen együttélnek a mi felső hatóságunkkal. Na ugye? Parolit egy­másnak, nekem pedig főosztályvezetői beosz­tást!” Ha hallgatnak ránk, a siker nem marad el. Szigorúan, de emberien Több napilap augusztusi vezércikke amel­lett teszi le a garast, hogy az egyszemélyi ve­zető szigorú követelményeket állítson fel, más napilapok viszont amellett, hogy kerüljünk emberi közelségbe beosztottainkkal. Szeptem­berben az előbbiek foglalják majd el az utób­bi, az utóbbiak az előbbi álláspontot, mindkét megnyilatkozás tehát kiérlelt bölcsesség. Mármost hogyan járjunk el? — Például ha egy beosztottunk nem haj­totta végre az utasításainkat, azonnali hatály- lyal mondjunk fel neki. Aztán hívassuk be, vi­gasztaljuk meg és nyújtsunk á kezébe egy ki­váló jellemzést, továbbá egy ajánlólevelet a konkurrens vállalathoz, Ha neki ez sem elég, beszéljünk a konkurrens vállalat vezérigazga­tójával, tanácsoljuk neki, hogy kiváló szak­emberünket, ha nála jelentkezik, minden ér­deme ellenére tanácsolja el, mert nálunk el­csábította a közvetlen főnöknőjét. Biztos, hogy felemelt fizetéssel fogja átvenni. — Menjünk el beosztottunk névnapján az otthonába, vigyünk neki virágot és konyakot (a reprezentációs italból), aztán másnap, mi­kor megköszöni, kérjük a# megértését, amiért nem kap fizetésemelést, h’ogy növekedhessen a részesedési alap. Ha tiltakozik, helyezzük alacsonyabb beosztásba, akkor a fizetéscsök­kentés döntőbizottság előtt is indokoltnak tű­nik. Például a kémek Mármost az általános tanácsokon kívül lé­teznek és kell is, hogy létezzenek speciális ta­nácsok. Vegyük például a kémeket: hogyan érvényesülhetnek ? —Mindenekelőtt éljék bele magukat a sze­repükbe. Mondjuk egy világhírű zongorista előtt nyitva a világ. Ha tehát parancsot kap­nak, hogy három hónapon belül váljanak zongoraművésszé, határidőre teljesítsék az utasítást. — A jó kémnek rezzenéstelen lélekkel kell bírnia. A tanács: gyakoroljanak. Nézzék vé­gig a tévé egynapi műsorát és ha kibírják, az egy lépés, ha minden megjegyzést elkerülnek, az két lépés előre. Később bízzák meg felesé­güket, hogy váratlanul verje főbe őket. Szíve­sen megteszi és így hozzá lehet szokni a hang­talan elaléláshoz. Mondani se kell, hogy a szok­tatást betetőzi, ha feleségünk szüntelen fag­gatására, hogy mire való mindez, rezzenés­telen arccal a valóság ellenkezőjét valljuk, például azt: a legnagyobb öröm számomra, ha fejbevernek. Jelzem, a legjobb szakmabeliek azok, akik­nek képességük van rá. Ha például valakinek egy szemfoga hiányzik, félsiker: oda el lehet rejteni a titkos fényképezőgépet, esetleg egy minirevolvert is.

Next

/
Thumbnails
Contents