Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-24 / 197. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA Vm. ÉVFOLYAM, 197. SZÁM 1981. AUGUSZTUS 21., HÉTFŐ A pártmunkás és a tanácstag szemével Mindig a köz szolgálatában A közösségért, az emberekkel A Szilasmenti Tsz-ből Az ünnepi asztal kenyere — Vannak, akik fiatalon megöregszenek és vannak, akik öregen is fiatalok ma­radnak — vallja Filó Jánosné, a bagi nagyközségi tanács tagja, aki most hatvanöt éves és harmincegy éve viseli ezt a megtisztelő címet. — Rosszul mondja — fi­gyelmeztet Jamrik László nagyközségi tanácselnök —, mert Filóné nem a címét vi­seli, hanem végzi a tanácstagi munkát olyan eredményesen, hogy nemcsak a körzetének, de az egész községnek a vá­lasztói nagy elismeréssel és dicsérettel szólnak tevékeny­ségéről. Segít, ahol tud — Filó Jánosné az a típus — állítja Kiss Viktor párttit­kár —, aki éjjel-nappal a köz (szolgálatára áll, akinek az Iajtaján bármikor lehet ko­tyogni, mert neki nincs mun­kaideje, így nincs a munka­idejének sem kezdete, sem vége. Elmondom Filó Jánosnénak, mennyi szépet és jót hallot­tam róla, de ez a hatvanöt éves asszony mosolyog a megtisztelő' megállapításokon. — Mióta az eszemet tudom — feleli szavaimra —, min­dig azon fáradoztam, hogy se­gítsek, ahol tudok. Aki na­gyon mélyről indult, onnan, tehová nem fénynyaláb, de még fénysugár sem jut, az a pislákoló mécses sápadt vilá­gosságának is nagyon tud •örülni. Amikor én megszület­tem, javában folyt az első vi­lágháború. Amikor elkezdtem dolgozni, éppen tombolt a ka­pitalista világot összeomlás­sal fenyegető nagy gazdasági válság. Vékony, csupa csont és bőr gyereklány voltam, s a gödöllői méhészetnél akadt számomra az első kereseti le­hetőség. Gál Imre igazgatta ezt a kis birodalmat. Ritka jó ember volt. Hetenként más könyv — Egyszer ebédidőben jár­ta az igazgató a területet Nekem a szüleim nem cso­magoltak ebédet. Nem volt miből, s nyár lévén, az egyik bokor aljában a fekete szeder fogyasztásával próbáltam csillapítani türelmetlenül kö­vetelődző gyomromat, közben a kék fedelű Rózsa Sándort olvastam. Ritka volt ebben aiz időben az olvasó munkás. Gál Imire rámszólt. — Ha letelik az ebédidő, gyere fel az irodámba. — Ap­ró motyómat összeszedtem, megigazgattam magamon a kopott, de tiszta kis karton- ruhát, és csak úgy mezítláb ott álltam a nagy ember előtt. Mindenről kifaggatott, és minden kérdésére őszintén válaszoltam. Attól kezdve he­tenként más és más könyvet adott a kezembe. Mintha a (halvány gyertya lángja meg- öiyúlt volna. Érdeklődéssel (faltam a betűket, s valami új (világgal ismerkedtem, de ez a Ivilág nem hét nap alatt te- Iremtődött, s kiderült, hogy (nem is mozdulatlan a mi sár­golyónk. — 1933 tavaszán Budapest­re kerültem. Kőművesek mel­lett kevertem a maltert, s ez a mészszagú. téalaooros világ fett az én felsőbb iskolám. Ősszel már a IX. és X. kerü­leti építőmunkások bizalmija lettem. — Filóné most el­csendesedik. — Szükséges ér­iről beszélni? Ügy van az, hogy akik akikor egy embe- iribb világ megteremtésének a Ihitével végeztük a munkán­kat, vállalva az üldöztetést, a rendőr- és csandőrpofonokat, inem szívesen emlékezünk. lEgyesek mosolyognak a sza­vainkra. Legyintenek: rég ivóit, minek emlegetni, mond- íják. Mások meg talán el sem hiszik. — A második világháború alatt még nehezebbre fordult a sorsom. A férfiakat katoná­inak vitték, s bizony a férfiak Ihelyett is dolgoztunk. De o munkásmozgalom nem ismer­te a gyenge nő kifejezést. A teladatokat vállalni kellett. I.Elérkezett hazánk felszabadu­lása. 1945-ben tagja lettem a Magyar Kommunista Pártnak. Ekkor tanultam meg, s azóta lsem tudok más leckét: a kom­munisták feladata, hogy min­dig a közösségért dolgozza­nak. De együtt az emberek­kel. Igaz ügyet szolgáltunk — A ceglédi járás párttit­•kára lettem. A legnehezebb években szolgáltam az embe­reket. Ez volt az az időszak, lamikor úgy éreztük, mindent bírunk, mindenre képesek va­gyunk. Felszerelés nélkül akartunk a tenger mélyébe merülni, s felhőkbe nyújtózó hegyeket megmászni. Hitünk­kel az embert, az igaz ügyet szolgáltuk, amikor intézke­déseinkkel esetleg éppen megbántottunk. — Elmondtam én ezt akkor is, így aztán leváltottak a funkciómból, és csak 1956 után lettem ismét pártmun­kás. Csodálatos esztendők kö­vetkeztek. Aztán jött a beteg­A gödöllői városi-járási mű­velődési központ és a TIT vá­rosi-járási szervezete néhány hét óta közösen munkálkodott azon, hogy sikeres kiállításon mutatkozzanak be a városban és a járásban működő kert­barátszakkörök, valamint a kisállattenyésztő szakcsopor­tok tagjai. Az augusztus 20-án megnyílt kiállítás anyaga mél­tóan reprezentálta azt a te­vékenységet, amelyet a ház­táji gazdaságokban, a kisker­tekben végeznek a zöldség- és gyümölcstermelők. dr. Pacs István, az agrár- tudományi egyetem állatte­nyésztési tudományos főmun­katársa elmondotta, hogy a sokat emlegetett nemzedék- váltás és életforma-változás ellenére beigazolódott, hogy ami kifizetődő, ami jól jöve­delmez, azzal még ma is, de a jövőben is szívesen foglal­koznak a tsz-tagok és család­tagjaik a háztájiban. A kiállított anyagot együtt néztem végig Kovács László­val, a kartali Petőfi Tsz elnö­kével, aki arról szólt, hogy a szövetkezeti tagok jövedelmé­nek jelentős része a háztáji­ból származik, de nélkülözhe­tetlen a háztáji szerepe a tsz- tagok foglalkoztatásában, kü­lönösen az öregek, a nők, a csökkent munkaképességű ség. a nyugdíjazás. De ezt a munkát nem lehet abbahagy­ni. Folyton arra gondoltam, mit kellene tennem Bogért, a falumért. Sokat beszélgettem erről korosztályom tagjaival, meg a fiatalabbakkal is. Meg kellene csinálni a község út­jait — mondták. Nem nagy dolog az országos ügyek mel­lett, hogy egy falunak van­nak-e jó útjai, mondhatná valaki. Én azonban elkezdtem kilincselni. Szándék és tett — Felkerestem régi elvtár­saimat a fővárosnál. Megtud­tam, bontják a Soroksári, a Bartók Béla és a Pozsonyi utat. Szereztem engedélyt. A kockakő ingyen a miénk lett. Aztán a Volánnál dolgozó elvtársak segítettek. A Pest megyei Tanács is sokszor és sokat adott. A falu összefogá­sa gyorsította a munkát. Egyik évben Tihanyi András­sal és Katona Jánossal kará­csony mindkét napián mértük az utakat, számításokat vé­geztünk. Kellett a terv, mert psak így tudtak a következő esztendőre pénzt biztosítani. Ügy gondolom, ebben az öt­éves tervben Bagón és Hévíz- györkőn minden út elkészül. Jamrik László tanácselnök az órájára néz. Filóné észre­veszi a szem rejtett mozdula­tát. — Igazad van, sietni kell, mert a szavak nem pótolják a köveket. Amikor ezeket a sorokat írom, akikor tűnik fel jegy­zetemben Filóné egyik mon­data. — Csodálatos esztendők kö­vetkeztek, amikor egy lett a szándék és a tett, amikor egymást igazolták a szavak és az eredmények. emberek találnak hasznos, ugyanakkor közgazdaságilag sem mellékes elfoglaltságot a háztájiban. Amikor arról érdeklődtem, hogy vajon össze lehet-e egyeztetni az iparosodó nagy­üzemeket a háztájival, Kovács László így válaszolt: — A gyakorlat bebizonyí­totta hazánkban, hogy a kö­zös gazdálkodást szervesen ki tudja egészíteni a háztáji. A kettő jól megfér egymás mel­lett, sőt a kettő létezése a gazdasági hatékonyság emel­kedésével járhat együtt. — A szövetkezeti törvény is kimondja, hogy a háztáji gazdaság és a közös gazdaság együtt jelenti a termelőszö­vetkezetet, tehát a termelő- szövetkezet a közös gazdaság és a háztáji gazdaság egysége. A gödöllői kertbarátok gaz­dag kiállítási anyaga azoknak a termelőknek a jelentőségé­re is felhívta a figyelmet, akik ház körüli kertjükben, gyü­mölcsösükben igyekeznek bi­zonyítani, hogy házunk tája — aranybánya. — Minden mezőgazdasági művelésre al­kalmas területet hasznosítani kell — mondták a kiállítók. Hobbit, hozzáértést, hasz­nos időtöltést, izgalmas kísér­letezést, a megélhetés köny- nyítését — ezt mind, együtt A város alkotmánynapi ün­nepségén, az új búzából sütött kenyeret, az idén három ter­melőszövetkezet hozta tálcán, köztük a város közös gazdasá­ga, a Szilasmenti. Hogy miért a városé, az nem szorul külö­nösebb magyarázatra, hiszen köztudomású, hogy az egykori gödöllői Petőfinek is a kere- pestarcsai szövetkezet a jog­utódja. Azt pedig csak sajnál­ni lehet, hogy az ünnepségen megízlelt cipót nem itt Gödöl­lőn sütötték, hanem a Szilas­menti pékségben, ahonnét na­ponta 30—50 mázsa nagyon finom kenyér kerül ki. Rövid szalma Amint Porgányi Gyulától, a termelőszövetkezet termelési elnökhelyettesétől megtudtuk, a Szilasmentiben az idén 840 hektáron termesztettek búzát, összes szántójuk 4300 hektár, s a gabonafélék az idén ennek egynegyedét foglalták el: a bú­za mellett őszi árpát és rozst nevelt, a többi között a gödöl­lői határ is. — Földjeink minősége nem a legideálisabb a gabonater­mesztéshez — értékelte az idei termést Porgányi Gyula —, az eddigi rekordunk 44 mázsa bú­za hektáronként. Az idén en­nél gyengébbre sikerült, akár­csak országosan. A mi vidé­künkön április végétől július közepéig nem volt mérhető csapadék, emiatt alacsony lett a búza, rövid a szalma. Ezt a szalmahozam is igazolja, amely egyharmada sem volt a tava­lyinak. Emiatt kicsik lettek a kalászok. De az aratás után kiderült, a vártnál azért így is jobban fizetett a búza. Kapor, izsóp, zsálya Más gazdaságokban már pi­henőre tértek a kombájnok, hogy a röpke időt kihasználva, kijavítva, megújítva kezdjék majd a kukorica aratását. A Szilasmentiben azonban ma sem pihennek a cséplő-arató gépek. — Nálunk folytatódik a be­takarítás: a gyógynövényekkel. Kombájnok vágták például a mustárt, amivel nemrégiben végeztünk. Ez a növény gyen­gébb földön is jól fizet. Az idén barna mustárból valami­vel kevesebb, 9,4 mázsa ter­mett hektáronként, a fehér mustárból viszont a terv sze­rint, 10 mázsát arattunk. Az előbbit a Magtermeltető Válla­latnak adjuk át, az utóbbit részben magunk használjuk fel az élelmiszeripari ágazatunk­ban, részben pedig a Herbá- riánál értékesítjük. A kamillával már májusban végeztek, jelenleg folyamato­san takarítják be a kaprot, az szolgálhatja és szolgálja pár négyszögöl kert. A kerepes- tarcsai kiállítók termékei is sok elismerő szót kaptak. A Galgavidéke Áfész, a Pécel— Isaszeg Áfész, a Gödöllői Áfész kiállításai azt szemlél­tették, hogyan, milyen módon és eszközökkel segítik a kis- árutermelők és állattenyész­tők eredményes munkáját. A krónikásnak sok látoga­tóval együtt hiányérzete is izsópot, a levendulát, a zsályát és az édesköményt. Ezek nagy­részt a lepárló üzembe kerül­nek. A betakarítás természete­sen a gyógynövényekkel sem ér véget a közös gazdaságban. Van kukoricájuk, napraforgó­juk és burgonyájuk is. Egy év munkája Az idén szépen fejlődött a kukorica. Silókukoricát 553 hektáron termesztenek. Hátra­Nagy érdeklődés kísérte a szövetségi napot az MNK el­ső forduló után. Sok szó esett a mérkőzésekről, amelyeken nagy gólkülönbségű győzelmek is születtek. Eredmények: Túra —Pécel 8-0, Hévízgyörk—Er­dőkertes 6-0, Domony—Zsám- bok 0-2, Veresegyház—Isaszeg 1-0. Az 1981—82-es bajnokság já­rásunkban augusztus 30-án kezdődik. Három csapat került magasabb osztályba, így most kevesebb a csapatok száma. A szövetségben elkészült az első volt. Tudom, nem a szervező­kön múlott, hogy a bagi fó­liások, a hévízgyörki kisállat- tenyésztők, a galgahévízi zöld­ségtermelők, a túrái szőlőkert- tulajdonosok, a zsámboki pap­rikások, a szadai gyümölcsö­sök —. és sorolható lenne a névsor — távol maradtak a kiállításról. Hiányzott belőlük a szakmai büszkeség, vagy hiányzott a mozgósításuk. Az idei kiállítás sikere jö­vőre minden bizonnyal a most távol maradókat is elhozza a termékbemutatóra és a kis­állattenyésztők kiállítására. Nem csak a látogatók, a ki­állítók is gazdagabban térhet­nek majd haza. van még a lucerna utolsó ka­szálása, mégpedig 353 hektá­ron, s a zöldségfélék is adnak bőven munkát az embereknek és a gépeknek. Hogy a munkában részt ve­vők értik a dolgukat, hogy ru­tinos a szervezés, azt a közös ünnepi asztalra tett kenyér is bizonyítja. Az a kenyér, amely egy évi kemény munka árán kerülhet a boltok polcaira. G. Z. három forduló sorsolása. í. forduló (augusztus 30.) Er­dőkertes—Veresegyház, Isaszeg —Domony, Zsámbok—Pé­cel, Kerepestarcsa—Hévíz­györk, Galgahévíz—Valkó, Tú­ra—Mogyoród, HMSE—GEAC (az utóbbi összecsapást később­re halasztották). II. forduló (szeptember 6.): Mogyoród— . Kerepestarcsa, Hévízgyörk— Zsámbok,-Pécel—Isaszeg, Do­mony—Erdőkertes, Veresegy­ház—HMSE, GEAC—Túra ha­lasztva. III. forduló (szeptem­ber 20.): HMSE—Domony, Er­dőkertes—Pécel, Isaszeg—Hé­vízgyörk, Zsámbok—Valkó, Kerepestarcsa—Mogyoród, Gal­gahévíz—Túra, GEAC—Veres­egyház. A szövetségi napon volt al­kalmunk beszélgetni Ádám Mihállyal, a játékvezető küldő testület elnökével. Ö elmond­ta, hogy a játékvezetők is szor­galmasan készültek az őszi idényre, húszán elméleti teszt­vizsgát tettek, ez sok segítsé­get nyújt számukra. S még egy hír: járásunk vá­logatottja szeptember 2-án elő­készületi mérkőzést játszik a GEAC pályáján, 13-án pedig a budai járás legjobbjaival vív barátságos mérkőzést. Cs. J. Néhány napos szünet Nyitás 29-én Az elmúlt hónapokban, a megnyitása óta igen sokfajta, érdekes, nagy közönségsikert kiváltó programokat bonyolí­tott le gödöllői művelődési központunk, amely mától né­hány napig karbantartás és nagytakarítás miatt zárva tart, augusztus 29-én azonban újra tárt kapukkal várja az érdek­lődőket, a közelről és a távo­labbról érkező vendégeket. Városi moziműsor Majmok bolygója. Színes, ame­rikai tudományos-fantasztikus film, 4, 6 és.8 órakor. ISSN 0133—1357 (Gödöllöt Hírlap) F. M. A kiállított termékek egy része Fercsik Mihály Isaszeg Elismerés a munkáért Az isaszegiek alkotmányna­pi ünnepségén öten kaptak el­ismerést társadalmi munkáju­kért. A, Hazafias Népfront he­lyi bizottsága a Kiváló társa­dalmi munkás kitüntetésben részesítette Etele Józsefet, az általános iskola igazgatóját, aki eddig két cikluson át volt társadalmi tanácselnökhelyet­tes, s ellátja a művelődési bi­zottság elnöki tisztét is. Ugyan­ilyen elismerésben részesült Juhász Istvánná, a Lignifer Ipari Szövetkezet elnökhelyet­tese, aki négy cikluson át a Anyakönyvi hírek Született: Cser János és Széles Aranka: Attila; Túrái Lajos és Tatár Margit: Viola nevű gyermeke. Névadót tartott: Fejes Já­nos és Kovács Erzsébet: Im­re, Széplaki István és Bodnár Erzsébet: István, Tóth Tamás és Szilágyi Erzsébet: Tamás nevű gyermekének. Házasságot kötöttek: Saska József és Géczi Magdolna, Varga László és Kozári Beáta Járási labdarúgó-bajnokság Elkészült a sorsolás községi tanács végrehajtó bi­zottságában tevékenykedik, valamint Bodrogi András ta­nácselnök, aki 22 éve látja el ezt a tisztséget. Érdemes társadalmi munkás kitüntetést kapott dr. Papolczi Antal vb-titkár, aki nyolc éve a HNF helyi elnökségének tagja, a politikai vitakör veze­tője és Rafael István, a valkói erdészet isaszegi üzemének műszaki vezetője, aki a nagy­község építésében és szépíté­sében fáradozik sokat. Ottilia, Oláh Pál és Trajbár Ildikó Erzsébet, Farkas Jó­zsef és Vajda Ildikó, Riskó Zoltán és Som Edit, Aranyos Lajos és Mészáros Mária. Elhunyt: Márton András, Gödöllő, János utca 24.; Sza­bó Rozália, Gödöllő, Ady End­re sétány 56.; Tichy Gusztáv- né Kern Margit, Gödöllő, Ró­nai Dezső utca 15.; Dániel Ti- borné Géczy Margit, Gödöllő, Szabadság út 3.; Bereczki Gá­bor, Gödöllő, Asbóth utca 22. ( Szakmai büszkeséggel Egységben a közös a háztájival

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents