Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-24 / 197. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 197. SZÁM 1981. AUGUSZTUS 24., HÉTFŐ Csemőhen értik a módját... Ismét gyarapodott a település A társadalmi munka élenjárói A szakaszparancsnok Életből vett bölcsességgel A munkásőrség egyik alapítója Városunkban és községeink­ben — a hagyományokhoz hí­ven — az idén is sokszínű program köszöntötte alkotmá­nyunk napját. A múltat felidé­ző, a jelent summázó és továb­bi terveinket körvonalazó be­szédek elhangzása után min­denhol szó esett azokról is, akik jő munkájukkal az átla­gosnál többet tettek a közössé­gért. Kitüntetéssel jutalmaz­ták őket. Volt, ahol ezt az al­kalmat használták fel a közel­múltban elkészült létesítmé­nyek ünnepélyes felavatására. Új szárny épült Így történt Csemőn is, ahol a tanács már évek óta sokféle­képpen bebizonyította: érti a módját, hogy kell egy. forint­ból kettőt csinálni. Számos nélkülözhetetlen közintézmény gyoirs és olcsó kivitelezése, a társadalmi segítőkészség sike­res igénybevétele mindenkit meggyőzött a csemőiek talpra­esettségéről, bátor kezdemé­nyező kedvének megalapo­zottságáról. Korszerű óvodájukat alig néhány éve építették fel, ám a hetvenöt kisgyermek'elhelye- zésére szánt épület hamar szűktiék bízíbnyüK,'miután egy­re több fiatal család épít há­zat a belterületen és örvende­tesén szaporodik áz újszülöttek száma. Ezt figyelembe véve a község vezetői úgy határoztak, hogy előzetes elképzeléseiket némileg módosítva, előbbre hozzák, az óvoda bővítését. így történt, hogy a korábbi építke­zések gyors lebonyolításával megtakarított pénzt és a ren­delkezésükre álló fejlesztési alapot felhasználva, majdnem egymillió forintos költséggel, sikerült az új évadra elkészít­tetniük az épületszámyat. A Pest megyei 5-ös számú Építő­ipari Közös Vállalkozás most is a tőle megszokott ütemben és színvonalon oldotta meg fel­adatát — közmegelégedésre. A napokban — a községi ünnep­ség keretében — haszip Attila, a járási hivatal művelődési osz­tályának vezetője adta át Bo- da János tanácselnöknek az új óvodai foglalkoztatótermet. Kitüntetettek Mint lapunkban már hírül adtuk, az ünnep a népművelők napjának megtartásával is összekapcsolódik egy ideje. A közművelődésben dolgozó hi­vatásos szakemberek és társa­dalmi segítőtársaik méltó elis­merése az idén sem maradt el. Jakab Béláné, a városi-járási könyvtár igazgatóhelyettese a Kiváló népművelő kitüntetés­ben részesült. Kiváló munkáért kitüntető jelvényt vett át Gu­lyás Gézáné ügyviteli előadó és Sós István gépkocsivezető, mindketten a ceglédi Kossuth Művelődési Központ dolgozói. Szocialista kultúráért kitünte­téssel ismerték el Adori Fe­renc munkáját, aki a Nagykő­rösi Konzervgyár ceglédi gyá­rának szb-titkára, a Kossuth Művelődési Központ társadal­mi vezetőségének tagja, ugyanebben részesült dr. Ko­vács Sándor, a ceglédi kórház osztályvezető főorvosa, a kór­ház művelődési bizottságának vezetője, Mucsányi József né, a párt városi bizottságának osz­tályvezetője és Szántó József - né, az albertirsai nagyközségi könyvtár vezetője. A Hazafias Népfront Pest megyei bizottsága által ado­mányozott Kiváló társadalmi munkás jelvényt az alábbi sze­mélyek kapták: Hídvégi Lajos nyugalmazott pedagógus, hely- történész, lapunk szakírója, Kardos Ferenc, a Török János Szakközépiskola tanára, Kiss Józsefné, a Május 1. Ruha­gyár adminisztrációs vezetője, Madár Mihály, az ÉVIG sze­mélyzeti és oktatási előadója, Obrácz Istvánná, a PENO- MAH főkönyvelője és Zanati Endre nyugdíjas, körzeti nép­frontbizottsági tag. Az Érde­mes társadalmi munkás jel­vényt tizenheten vették át, köztük Apáti-Tóth Sándor, la­punk fotóriportere. Színes programok A politikai megemlékezést mindenhol vidám mulatság követte. A színvonalas műsor része volt Törteién, a járási ünnepségen a ceglédberceli hagyományőrző együttes, a helybeli citerazenekar és asz- szonykórus, a Nagykőrösi Kon­zervgyár fúvószenekarának bemutatkozása. Sokan megte­kintették azt a szép gyümöl­csökből, zöldségfélékből össze­állított kiállítást is, amelyet a helybeli kistermelők mutattak be, felvonultatva a jórészt ma­guk barkácsolta kerti gépeket is. Cegléden a Kossuth Műve­lődési Központ citerazenekara és a Vasutas Szakszervezet Vegyeskara adott műsort és sokaknak nyújtott emlékezetes szórakozást a nyári szabadtéri kulturális napok változatos eseménysorozata. Alacsony termetű, sima ha­jú férfi Zakar János. Látszó­lag nem is olyan kemény kö­tésű. Most negyvenhét éves. Cegléden a munkásőrségben alapító tag. ötvenháromban már mint ifjúkommunista, lett a párt tagja. A felszabadulás­kor még nagyon fiatal volt, azonban egyértelmű és tör­vényszerű, hogy életútja töret­lenül a párthoz vezetett. Van mire vigyázni — Itt születtem, Cegléden. Édesapám vasas volt, kovács a szakmája. Én is vasas lettem. A Bíró-féle vasöntödében gép­lakatosnak tanultam, de min­denes voltam. Akkor az ina­sokat mindenre befogták — mondja Zakar János, az ÉVIG ceglédi kisgépgyárának cso­portvezetője, a ceglédi mun­kásőr század első szakaszának parancsnoka. Most van ideje. Kiosztotta a feladatokat, de egyébként is olyan emberek közt dolgozik, ahol mindenki tudja a munkáját. — ötven­ötben, mint szakaszvezető sze­reltem le a honvédségtől. Ter­mészetes, hogy visszajöttem a régi helyemre dolgozni, ötven­hatban hívott a párt és én mentem. Ott volt a helyem a többiek között, nem volt itt különösebb baj, de vigyázni kellett. Én is azok közé tarto­zom, akik tudták akkor is, most is, hogy van mire vigyáz­ni. Őriztük a munkahelyünket, őriztük a pártházat. Hogy tu- dok-e lőni? Aki gyűlöli a nép ellenségét, az tud... A kis művezetői irodából belátni az egész szerelőcsarno­kot. Az emlékeknek engedünk szabad utat. — Nemcsak a munkásőrség­nek, a KISZ-nek is alapító tag­ja voltam. Az akkori ünnep­ségen, mint munkásőr vonul­tam fel. Szép volt. ötvenki­lencben a járási KlSZ-bizott- ságon lettem politikai munka­társ, hatvanegyig. Természete­sen utána visszajöttem. Voltam meós, műhelyvezető, alapszer­vezeti párttitkár. Nyolc éve csoportvezető vagyok. Itt nem­csak munkatársaim, hanem barátaim dolgoznak. Negy­venötén vannak. Jó velük. Évente három és fél milliós termelési értéket állítunk elő. Többszörös kiváló dolgozó va­gyok, de voltam sztahanovista is — mondja. Szavai csende­sek. Zakar János tanulni sem volt rest. Elvégezte a gépipari technikumot. Egy év a pártis­kolán, majd két év telt el a pártépítés és vezetőképző speciális kollégiumán. Három esztendő volt a munkásőr-pa- rancsnoki továbbképző. S amit nem jegyeznek: olyan ember, aki teleobjektívvel nézi a vi­lágot, így él, így múlnak évei, raktározza a jó és rossz ta­pasztalatok minden bölcsessé­gét. — Elégedett ember vagyon. Soha nem volt könnyű, de a hazulról a munka és a ke­nyér becsületét kaptam útra- valóul. Dolgozni mindig sze­rettem. Két gyermeket nevel­tem fel: Attila huszonkét éves, általános mezőgazdász lett. Tünde lányom gyors- és gép­író. Értük, a családomért, a munkámért élek. Szeretem a nyugalmat, a békés életet, de nemcsak várom, hanem min­dent meg is teszek érte. Elén a versenyben — És ami nagyon fontos, hogy a családom és munkatár­saim mind együtt vannak ve­lem. A munkásőrségben a sza­Nyársapáton, bár még „tom­bol” a szünidővég, máris ra­gyogó tisztán várják a tanuló­kat az iskola tantermei. A tan­termek frissen lakkozott par­kettája akár egy családi ott­honnak is díszére válhatna, minden évben frissen lakkoz­zák azt. Már csak a frissen mo­sott, vasalt, népművészeti hím­zéssel díszített függönyöket kell felszerelni a helyükre. A napközi ebédlőjét, tálaló­ját ezután szedik rendbe. Erre egész nyáron szükség volt. A nyári napközis foglalkozást a gyerekek húsz százaléka igé­nyelte. Naponta ott töltötték az időt játékkal, pihenéssel reggel nyolc órától délután négyig. Minden nevelő egyheti napkö­zis felügyeletet vállalt, így a szülők dolga is könnyebb volt. Mivel egyre több Nyársapáton s a dolgozni járó nő, édes­anya, szükség volt a nap­közire. Színes program töltötte ki a kaszom huszonnégy év alatt tizenhétszer volt zászlóaljel­ső. Most pályáztunk a szocia­lista munkaversenyben tizen­nyolcadszor. Ez jellemző a munkánkra. Itt az üzemben is teljesítettük a féléves tervet, minden munkadarabot export­minőségben adtunk ki a ke­zünkből. Megizzadtam néhány­szor az életben, de mindig volt értelme. Új típusok Nemcsak adott, kapott is Zakar János. Az évek során mindig a legjobbak közt volt. Tulajdonosa a munkárőrség öt-, tíz-, tizenöt és húszéves Szolgálati Érdemérem kitünte­tésének. Több magas parancs­noki kitüntetést kapott. Meg­kapta a Szocialista Érdem­érem ezüst és arany fokozatát, többszörös kiváló dolgozója az EVIG-nek. Míg beszélgetünk, a műhely forgácsoló- és fúrógépei duru­zsolnak szüntelenül. Egy har­cos negyedszázad emlékéhez kell-e szebb zene? A szalagokon motorokat sze­relnek, köztük egészen új tí­pusokat, nagyon értékeseket. Csengeri Ervin (A cikk az ÉVIG üzemi lapjá­ban, a Villamosgépben jelent meg.) gyerekek idejét. Többször ki­rándultak a közeli Csábri er­dőbe, a gyalogtúrákon útitár­suk volt a magnetofon és a lab­da. Izgalmas készülődés előzte meg a nyársas szalonnasütést. Tartottak mesemondó és mese­olvasó versenyt, bábjátékok­kal mókáztak, ügyeskedtek. Néhányszor eljutottak a nagy­kőrösi strandra is, vígan lubic­koltak a vizében. Nagykörösön az Arany János Múzeumot is felkeresték. Egy emlékezétes napot Budapesten tölthettek, elmentek az állat- kertbe, a Vidám Parkba, a Fő- városi Nagycirkuszba. A napközis tábor már bezárt. A gyerekek a család körében töltik e napokat, felkészülhet­nek az új tanévre. A szülők is erre az időre tartogatták sza­badságukat, hogy a két hetet teljesen gyermekeikkel tölt­hessék. Takács Imréné T. T. Fürgén szedik, szállítják Nyársapáton Jó helyen volt a gyerek Csengőszóra vár az iskola Jönnek a lacikonyhások Szükség van a kisüzemre is Közösen vették a labdát A Ceglédi Állami Tangazda­ság egyik melléküzeme a cif­rakerti húsüzem. Ha a betono­zott úton megközelíti a láto­gató, aligha gondolja, hogy az oszlopos, L alakú épület a töb­bi között ilyen célt is szolgál. Egyik felében a százötven sze­mélyes ebédlő kapott helyet, amely minden délben meleg étellel látja el az ott dolgozó­kat. A kisebb helyiségek sorát a húsüzem hasznosítja. — A kisüzemek között is ap­rónak. számítunk — mondja Lestánszki Gyula gyártásveze­tő. — Mennyi a napi termelés? — Főleg sejtéseket vágunk, ritkán marhát vagy birkát. Na­ponta 15—18 sertést dolgozunk fel. Az állatokat a csemői és a helybeli, cifrakerti telepről, továbbá a háztáji gazdaságok­ból kapjuk. zv pihentető ólban éppen két ember birkózik egy jól meg­termett hízóval.. Tetőtől talpig lemossák, majd a nyakára tesznek két rudat, amelybe elektromos , áramot vezetnek. Az . így elkábított állatot le­szúrják, majd gázzal egykettő­re megpörzsölik. Már csak az ismételt mosás van hátra, és hasíthatják. Következik a cson­tozás, vágy ha a húst nem dol­gozzák fel, akkor a hűtőtároló­ba kerül. ' ’ - - ■ — Milyen termékeket készí­tenek? — A legfontosabb a tőkehús, de csinálunk tepertőt, hurkát, kolbászt, füstölt és császár- szalonnát. Egy részét az itteni kis elárusítóhelyen adjuk el, s ebből látjuk el a gazdaság dol­gozóit. Tőlünk szállítanak a CÁT kecskéscsárdai, újszilvá­st, nagykőrösi és csemői kony­hájára. A fennmaradó mennyi­ségen az Áfész és a Cegléd és Környéke Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalat osztozik — válaszol kérdésünkre ezúttal Pércze Ferenc, aki ugyancsak ott dolgozik. — Hetenként egy alkalommal megjelennek ná­lunk a vásározó lacikonyhá­sok, és innen vásárolnak ké­szítményeikhez alapanyagot. — Várható-e bővítés a közel­jövőben? — A közvetlen szomszédsá­gunkban van alkalmas hely és a tervrajz is elkészült. Remél­jük, a várt kivitelezésre is sor kerül — tájékoztat Lestánszki Gyula. — Milyen a közösségi élet? — Jól megférünk itt, mind a huszonketten — feleli Pérze Ferenc. — Jól összekovácso- lódott a társaság. Most is nagy az izgalom, mert délután fut­ballmeccsünk lesz a gépjaví­tókkal. Közösen vettük a lab­dát, de sajnos az edzésekre ke­vés az időnk. G. Gy. A 15—20 száza­lékos jégkár elle­nére minőségileg és mennyiségileg kielégítő a para­dicsomtermés a jászkarajenői Ár­pád Tsz-ben. Na­ponta több tonná­nyit szednek le — felső képünkön. Feldolgozásra a Nagykőrösi Kon­zervgyárba szállít­ják a paradicso­mot — az alsó ké­pen. Apáti-Tóth Sándor felvételei IP Kocséri helytörténészek ^ Gyűjtik a népszokásokat Beszédes lapok a vendégkönyvben Nagy volt a sürgés-forgás Kocséron a napokban, a hely- történeti gyűjtemény kis szo­bája előtt. Iskolás gyerekek segítettek rendbe tenni, felújí­tani a kiállítási tárgyakat. A munkálkodók valamennyien a honismereti szakkör tagjai voltak. — Szakkörünk nagy ambí­cióval dolgozott az utóbbi idő­ben — mondta Koszó Dezső- né tanárnő, szakkörvezető. — A gyerekekkel magnetofonsza­lagra rögzítettük az idősebb kocséri emberek visszaemlé­kezéseit. Jártuk a falut és a tanyavilágot, írásos emlékeket is kerestünk. Rapi Józsefné segítségével például Kocsér Csitos nevű főjegyzőjének fényképét és kezeírását sike­rült megszereznünk. Boti Mi­hály bácsi, akinek igen jó hangja van, nótákat énekelt nekünk, hangját megörökítet­tük a magnetofon segítségé­vel. Örömmel kutatnak Gyakran látogattak az öre­gek napközi otthonába is. Ök műsort vittek, cserébe pedig értékes interjúkat készítettek. — Milyen tervekkel kezde­nek ősszel munkához? — A Néprajzi Múzeum se­gítségét szeretnénk kérni. Fő­ként kérdőívre volna szüksé­günk. Ezzel könnyebbé válhat gyűjtőmunkánk, a témákat könnyebben rendezhetnénk. Sok minden érdekel bennün­ket, így a babonák, népszoká­sok, a kuruzslás, a gyógynö­vények használatának helyi és környékbeli szokásai, környé­ken tanyavilágunkat értve, ötletekben soha nincs hiány és mindig akadnak lelkes gye­rekek is, akik örömmel kutat­nak a múlt emlékei után. A gyűjtést követően mindig megbeszéljük a látottakat és hallottakat. — Szellemi és tárgyi emlé­kekkel is bővült a kocséri helytörténeti gyűjtemény. Nem érdemelne meg nagyobb he­lyet? A mostani bemutatóte­rem zsúfolt. Egyetlen zsúpos — Valóban érdemes volna többet áldozni a kocsériak múzeumára. Régóta szeret­ném, ha a falu most még álló, egyetlen nádtetős házát sike­rülne megszerezni erre a cél­ra. Értékes tájházat rendez­hetnénk be ott. A gyűjtemény után egyéb­ként sokan érdeklődnek, sok látogatója akad. Ha a ház ka­puja kitárul, még ha csak azért is, hogy szellőztetnek, rögtön betér egy-két érdeklődő. A vendégkönyv tanúsítja, hogy messzi vidékről, külföldről ér­kezők is megfordulnak itt. B. T. ISSN 0133—3500 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents