Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-24 / 197. szám

XjÚRiw 1981. AUGUSZTUS 24., HÉTFŐ Megnyílt a tizedik tokaji írótábor Mintegy 40 Borsod megyé­ben élő és Borsodból elszár­mazott író és művész részvé­telével nyílt meg vasárnap a hagyományos, sorrendben im­már a tizedik tokaji írótábor. Az írok, művészek koszorút helyeztek el Darvas József író és Győri Elek festőművész, emléktáblájánál. A tábor vitaindító előadását Sarlós István, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára tartotta, A Hazafias Népfront és a ma­gyar társadalom címmel. NÉGYSZÁZ PEDAGÓGUS HIÁNYZIK Betöltésre váró állások Az ötödik ötéves terv során jelentősen javult a megye pe­dagógusellátottsága, de még mindig kedvezőtlen. Az utóbbi években a me­gyei és a helyi tanácsok je­lentős erőfeszítéseket 'tettek a pedagógusellátottság javítá­sa érdekében. Két éve megyei kezdeményezésre hozták létre a zsámbéki főiskolai tanító­képző tagozatot, amelyen az idén 112 fiatal kezdi meg ta­nulmányait. A pályára való irányítás érdekében alakítot­ták ki az új ösztöndíjrend­szert is, a probléma megoldá­sában igen sokat jelentett a letelepedési lehetőségek javu­lása. Az V. ötéves terv során 163 szolgálati lakás, 48 szol­gálati szoba épült. Ugyanezen idő alatt 716-an pedagógus- kölcsön révén jutottak lakás­hoz. • A kedvezőbb eredmények ellenére is gondokkal indul az idei tanév. Megyénkben 244 óvoda, 269 általános iskola, 2 középiskolai kollégium, 17 szakmunkásképző-intézet, 9 bentlakásos gyermekintéz­mény és 12 zeneiskola műkö­dik. Ugyanakkor még 96 óvó­nő, 151 tanító, 120 általános iskolai tanár, 46 középiskolai tanár és 20 gyógypedagógus állása betöltetlen. K. T. MEGYEI SEREGSZEMLE A kézimunka szépsége és varázsa Népművészeti motívumok­kal díszített meghívó invitál­ta augusztus 19-én a szépre fogékony embereket a gödöl­lői Helytörténeti Gyűjtemény­be. A Mezőgazdasági Szövet­kezetek Pest megyei Területi Szövetségének rendezésében e2en a napon kiállítás nyílt a megye mezőgazdaságában dol­gozó — egy kivételével — asszonyok kézimunkáiból. Igényességre nevel A megnyitóra eljött Barin- kai Oszkárné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának tit­kára, Nagy Tiborné, a Ma­gyar Nők Országos Tanácsá­nak főmunkatársa, Orosz Ti­borné, a Termelőszövetkeze­tek Országos Tanácsának mun­katársa és Dankó László, a MEDOSZ képviselője is. Polonyi Péter, a Helytörté­neti Gyűjtemény igazgatójá­nak bevezetője után ihászi Jó­zsef, a Mezőgazdasági Szövet­kezetek Pest megyei Területi Szövetségének titkára beszé­dében utalt arra, hogy a tu­dományos-technikai forrada­lom korszakában is gyönyör­ködtetnek bennünket a kézi­munkával előállított értékek, amelyeket alkotóik egymástól függetlenül, szervezettség nél­kül, benső indíttatásra hoz­tak létre. Ennek a kiállítás­nak elsődleges célja az, hogy a látvány erejével művészi igényességre neveljen, s erő­sítse a szép iránti érzéket a giccs elleni küzdelemben. Fo­rintban ki sem lehet fejezni azt az esztétikai élményt, amelyben a kiállított munkák megtekintése során van ré­skünk. A kézimunka-pályázatra, amelynek a TESZÖV nőbi­zottsága volt a szervezője, minden termelőszövetkezet meghívást kapott. összesen negyvenegy gazdaságból mint­egy ötszáz kézimunkát küld­tek be, amelyek kökül — zsű­rizés után — kétszáztíz ke­rült kiállításra. Díjazott alkotók A TESZÖV egy első, két második és három harmadik díjat adott ki. Első díjat ka­pott a Magyar—Kubai Barát­ság Mgtsá nőbizottsága a túrái népművészetet bemutató mun­káiért. Második díjas lett a dabasi Fehér Akác Mgtsz Radnóti Miklós szocialista bri­gádja gyapjűhímzáses és Sza­lag Mihályné, az abonyi Ság- vári Endre Mgtsz dolgozója korai kalocsai és palóc mun­káiért. Harmadik díjban ré­szesült: Tátray Antalné, a csepeli Duna Mgtsz dolgozója korai kalocsai hímzéseiért, Szi­geti Jánosné, a kerepesi Szi- lasmenti Tsz dolgozója nagy- tarcsai népi viseletéért és Gerhát Józsefné, a Sasad Tsz dolgozója Galga vidéki népi viseletéért A ráckevei Aranykalász, a D'^na, a gyáli Szabadság, a dömsödi Dózsa, a maglódi Rákosmezeje, a Fehér Akác, a budapesti Rákosvölgye, a pá- tyi Zsámbéki medence, a fóti Béke, a Sásad és a Szilas- menti termelőszövetkezetek ál­tal felajánlott munkadíjakat a következők kapták: Csípő Ba­lázsáé (nagykőrösi Arany Já­nos Tsz), Csípő Ferencné A kiállítás egyik részlete (nagykőrösi Mészáros János Tsz), Eperjesi Istvánná (fóti Béke Tsz), dr. Fehér József­né (nagykovácsi Rozmaring Tsz), Gál Vincévé (maglódi Rákcsmezeje Tsz), Húszai Lászlóvá - (Szilasmenti Tsz), ifj. Irmalos Mártonná (Sasad Tsz), Kirschlen Istvánná (Du­na Tsz), Kiss Antalné (alsó- némedi Közös út szakszövet­kezet), Korossy Istvánné (Aranykalász Tsz), Mohácsi Istvánné (Zsámbéki medence Mgtsz), Molnár Mária (Vörös Csillag Tsz), dr. Nagy István­né (dömsödi Dózsa Tsz), Orosz Imrévé (Rákosvölgye Tsz), Racskó Gyuláné (hernádi Március 15. Tsz), Répást Ist­vánné (Aranykalász Tsz!) és Váczi János (monori Kossuth Tsz). A feleség dicsérete Az ünnepélyes díjkiosztás után a jelenlevők megtekin­tették az alkotásokat. A lehe­letkönnyű blúzok, finom min­tájú díszpárnák, térítők, kö­tények mind-mind művészi érzékről és csodálatos türe­lemről tanúskodtak. Néhány alkotót faggattam is: meny­nyi ideig dolgoztak díjazott munkáikon? Gerhát JóZsefné így vála­szolt: — Az itt látható mellény­kéket már régebben készítet­tem. Varrtam egy kicsit szom­batonként, meg amikor időm engedte és két télen el is ké­szültem velük. Egy évem van még a nyugdíjig, azután majd többet kézimunkázok. Jaj, de meglepődtem, amikor meg­tudtam, hogy díjat kapok. A főnöknő tudatta velem a hírt, hogy jöjjek Gödöllőre, örö­mömben megpusziltam érte. Váczi János volt az egyet­len férfirésztvevője a díjazot­tak csapatának, ő így vála­szolt: — Már harminc éve fog­lalkozom fafaragással. Sáros­patakon és Rudabányán is láthatók már a munkáim. Mivel szabad időmben min­dig faragok, nem tudom, mennyi időbe telt az itt ki­állított szobrok elkészítése. Tervezem egyébként, hogy az olyan mezőgazdasági munká­kat, mint az aratás, sZüret, borfejtés, megörökítem fában elbeszélve. A vendégek közül Balogh Istvánné Dabasról jött, s Gál Vincéné és Váczi János alkotásait dicsérte. A pátyi Iván Imrévé a dömsödi Ra- gányiné Horváth Zsuzsanna színes csipketerítőjétől és az ócsai Erősné Búza Katalin mellénykéjétől volt leginkább elragadtatva. A kistaresai Szi­geti János tréfásan így szólt: — Mindegyik munka tetszik, de legjobban a feleségemé, amely szintén itt látható. Már csak aZért is, mert én magam festem a varráshoz a fonala­kat. A kiállítás vendégkönyvében gyűltek a dicsérő sorok. Au­gusztus 27-ig még bizonyára sok százan megtekintik majd a nagy élményt adó tárlatot. A legszebb ötven mű a TOT országos bemutatóján kerül ismét a közönség elé Garamvölgyi Annamária A MAGYAR ESZPERANTISTÁKAT KÉPVISELTÜK Kongresszus Brazília fővárosában ÖTVEN ORSZÁGBÓL EZERHÉTSZÁZ KÜLDÖTT Nemrég tartotta évi kong­resszusát az Egyetemes Eszpe­rantó Szövetség a latin-ameri­kai Brazília fővárosában, Bra- siliában. A kongresszuson részt vett 10 magyar eszperan- tista, is, hogy munkájával hoz­zájáruljon a világszervezet ér­vényesítéséhez. Miért Brazíliában rendezték a kongresszust? Latin-Ameri- kában itt a legerősebb az esz- perantista mozgalom és nyel­vileg is itt a legelterjedtebb. A világszervezet elnökségében dolgozik egy brazil állampol­gár, aki lelkes munkával sok támogatót szerzett az eszpe­rantónak. Szükségesnek lát­szott itt rendezni a kongresz- szust azért is, hogy Latin- Amerika földjén első ízben látványos hírverést adjanak az eszperantónak, S valóban: a portugál és spanyol nyelvű latin-amerikai országok nagy létszámmal vettek részt a kongresszuson, tapasztalatokat gyűjtöttek és a jövő a mozga­lom további erősödését ered­ményezheti Dél-Amerikában. Meghívó Budapestre A kongresszus fő témáját így határozták meg röviden: kultúrák és nyelvek; hidak és gátak. A kongresszus e téma felvetésével elő akarta segí­teni, hogy az eszperantó nyelv hozzájáruljon a művelődéshez, a különböző szervezetek egy­más iránti érdeklődésének fej­lődéséhez. A kongresszuson több mint 50 országból 1700 küldött vett részt. Munkaüléseken a mint­egy 80 tagú választmány és a 8 tagú elnökség számos eset­ben tanácskozott. Ekkor hoz­ták határozataikat a mozga­lom és nyelv terjesztésének fő kérdéseiről. Emellett külön szekcióülések is segítették a munkát. A kongresszuson sür­gették az együttműködés fej­lesztését a könyvkiadás, a pe­dagógia. a szakszervezeti moz­galom, a turisztika, a parla­menti tevékenység stb. terüle­tén. A nemzetközi szervezet választmányában 5 magyar eszperantista tevékenykedett, így delegációnk hatásosan szolgálta célkitűzéseinket. A világszervezet elnöksége fo­gadta a magyar eszperantista delegáció vezetőit Ennek so­rán átadtuk a Magyar Eszpe­rantó Szövetség meghívóját arra, hogy 1983. nyarán Buda­pesten tartsa meg kongresszu­sát az Egyetemes Eszperpntó Szövetség. Az jplnökség öröm­mel fogadta a meghívást Sok eszperantista már előre jelez­te részvételi szándékát a bu­dapesti kongresszuson. A ma­gyar delegációt mindenütt megbecsüléssel fogadták. 21 éves: nagykorú Az utazás Brazíliába egyéb­ként igen érdekes volt vala­mennyiünk számára. Párizson át vezetett az utunk, majd to­vább az Atlanti-óceán fölött Belembe és Manausba, az ős­erdők és az Amazonas vidé­kére. Onnan Rio de Janeiróba. Igaz, ez inkább csak az uta­zás fáradalmait hozza magá­val, mert Brasilia volt az első város, ahol hosszabb időt töl­töttünk. Brasilia az idén 21 éves. A nagykorúság évszá­ma is ez, így minduntalan eb­be ütközhettünk a 21 éve ala­pított fővárosba: 21 éves, azaz nagykorú, ünnepeljünk együtt! Brasilia a modem városter­vezés mintája lehet: az alap­rajza vagy inkább térképe egy szuperszonikus repülőgépre emlékeztet... A „szárnyré- szen” kaptak helyet a lakó­negyedek, a sport- és a követ- ségi épületek, itt van továbbá a szállodai és kereskedelmi ne- negyed. A „törzs” részen he­lyezkednek el az irányító épü­letek és szervezetek: a szená­tus, a parlament, az elnöki hivatal, itt vannak a minisz­tériumok, a templomok, s itt található a tv-torony és a kongresszusi palota. A társadalmi rétegződést csak felszínesen tudtuk észlel­ni e rövid idő alatt Láttunk gazdagokat és újgazdagokat, akik nagyon jól élnek, talál­koztunk középrétegek képvi­selőivel is, akik kevesebb tő­kével rendelkeznek, de még mindig magasnak számít az életszínvonaluk. És láttuk a szegényeket, akik nem tudják megfizetni a modem városré­szekben épített lakásokat, ezért a fővároshoz csatlakozó elő­városokban laknak ütött- kopott házaikban és innen jár­nak be naponta dolgozni Brasiliába. A városok szélén nyomornegyedek is láthatók, ahol a trópusokra jellemző pálmaligetek között bódék ez­rei jelzik a mérhetetlen ínsé­get. A bőr színét tekintve a > nóta. Ebből a zuhata­gos és zöméoen unalmas vetí­tésegyvelegből jószerint egyes- egyedül az augusztus 20-án estére beiktatott Egy kis mó­ka, egy kis nóta... című egy­veleg ígérkezett olyannak, hogy az sem nem újrajátszás, sem pedig megporosodott im­portcikk. Tágulhatott is tehát a szem, amikor éppen a zárgyár igaz­gatói irodájának ajtaján nem nyílt a zár — különben mind Moór Marianna, mind Hor­váth Tivadar igazán kedvünk­re valóan komédiázott —, de aztán a figyelők lelkesedése kénytelen-kelletlen mind alábblohadt, mert ebből az összesen tizenegy műsorblokk- bóí egybeigazított valamiből nagy sebesen kilóbálta lópa­táit minden szerkesztések fő­ördöge, a koncepció. Vagyis megvilágosodott az a felis­merésünk, hogy ezúttal is egy ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit alapképletű kíván­ságműsorhoz van szerencsénk, s dehogy valami olyasmihez, ami több és más, mint egy átlagesztrád. Ebből a Nyeszterenkótól Felföldi Anikóig íveltetett egyvelegből igazán csak egy betét csillanthatta meg a te­kinteteket. Nevezetesen Cakó Ferenc Kasszagyúrók című krimiparódiája, amelynek őszinte és nemzetközi elismer­tetését megjósolni nem nehéz. TV-FIGYELŐ Táncdalfeszíivál. Fenyő Miklós megjövendölte, és nem bizonyult rossz jósnak: kitört a pesti limbo-láz. A táncos hintó diadalmenetben ért a célhoz, és szupersikert aratott — egy gyengécske lesztiválon. Félreértés ne essék: a nem éppen hízelgő jelző korántsem a cíungarM-datcsapatnak — sokkal inkább a mezőny töb­bi tagjának szól. Mert bár a nosztaigiasnow-n kívül is akadtak érdekes produkciók (KFT, Soltész Rezső, Bojtor­ján, Korái), a táncdaigáia ösz- szességében egy Ki mit tud? vetélkedő színvonalát sem múlta felül (kérdés, hogy elér­te-e egyáltalán?). Egy-egy elődöntő végig­hallgatásához roppant türe­lemre volt szükség, a nézőn legfeljebb az unaloműző tű­nődés segíthetett. Elsősorban azon meditálhattunk: miként kerülhetett a színpadra (és a képernyőre) ennyi élvezhetet­len versenydal? Ne higgye az olvasó, hogy túlontúl szigorú e bírálat, hiszen a táncdaigáia önmagáról mondott kritikát Gondoljunk csak a legszomo­rúbb példákra: Elek Ilona nó­taestbe illő szerzeményére, a Pál—Baracsi kettős negédes bemutatkozására, avagy az Úceán együttes amatőr feszti­válokat idéző fellépésére. De ne a kezdőkre fogjuk a balsikert, hiszen akadtak pro­fik is e fesztiválon. Sőt, ők voltak döntő többségben. A Bradányi, S. Nagy, Szenes szerzőhármas például a har­minchat dal közül tizenhathoz írt szöveget, s néha úgy tűnt: e termékeny trió háziverse­nyét látjuk. Más kérdés, hogy a tizenhatból csupán egy szám lett nyertes, és S. Nagy Ist­vánt is alighanem a szerző­dalnok Soltész vitte fel a do­bogóra ... ' Bradányi, S. Nagy, Szenes: a tradíciótisztelő szerzők nem hiányoztak e fesztiválról. An­nál inkább a kevésbé konven­cionális dalköltők és szöveg­írók. Mint például a Locomo- tiv muzsikusai, a Fonográf­legénység, a Neoton-diszkó- gárda, valamint a V’ Moto- rock popcsopórt. De nem volt teljes az énekesek listája sem: távolmaradt a seregszemléről Koncz Zsuzsa, Zorán Szteva- novity, valamint az ilyen al­kalmakkor mindig pódiumra álló Ihász Gábor is. Nem tud­juk, mi lehet az oka, de tény: a honi pop-rock legjobbjai be sem neveztek ... Az élmezőnyt csupán egy társulat képviselte: a Hungá- ria-szextett. Így aztán csöp­pet sem meglepetés, hogy ők vitték á prímet, s a límbo- show lett az új szenzáció. A sors iróniája viszont, hogy a harmatos riválisok a kitűnő Fenyő-csapat érdemeit is csökkentették: ebben a me­zőnyben nem volt kunszt nagydíjat nyerni. Kérdés, mi lett volna, ha a legjobbak is raithoz állnak? Gyanítjuk, sőt biztosak va­gyunk benne: a Hungária ak­kor is meghódítja a zsűrit és a közönséget. Nagy kár azon­ban. hogy ez nem derülheted — és most már nem is derül ki. Akácz—Hegyi fehér és a fekete között min­den árnyalat megtalálható. A bőr színe mintha a társadal­mi hovatartozást is jelezné tendenciaszerűen... Színes forgatag A főváros közigazgatási, ad­minisztratív központja az or­szágnak. Üzemek nemigen te­lepülnek ide, kivéve néhány szolgáltatásjellegű gyárat vagy a szállodaipar, vendéglátás és kereskedelem objektumait. Voltaképpen nincs nagyüzemi munkásság sem az új fővá­rosban. Az emberek többsége a szolgáltatásban és az állami irányításban dolgozik. Nagyon sok barnabőrű kisgyerek kére- getett és tisztított cipőt a fel­nőtteknek néhány cruzeiroért. Az inflálódás ebben az or­szágban kétszámjegyű szám­mal mérhető évente. Erre jön a mintegy 30 százaléknyi bra- siliai felár, hiszen ide mindent repülőgéppel vagy teherautó­val kell szállítani több száz vagy éppen ezer kilométer­ről. A tv-torony fontos tájékozó­dási pont Brasiliában. Egész nap működik a lift, amely az étteremig majd tovább a ki­látóig szállítja a látogatót. A tv-torony lábánál minden szombaton és vasárnap kira­kodó vásár van, ahol felsora­koznak a lacikonyhák, a főtt kukoricát kínáló, az üdítő ita­lokat jégben hűtve szolgáló sátrak és a hagyományosan brazil termékeket, (bőrtáskák, cipők, saruk, dísztárgyak stb.) árusító kirakodó eladók. A járókelők ezrei szemlélik a színes forgatagot. Egy napot kirándulással töl­tött a kongresszusi sereg. El­látogattunk Itiguirába. ahol 168 méter magasból ömlik a vízesés, amolyan „menyasszo­nyi fátylat” képezve a sziklás tájon. Ez a vízesés 115 kilo­méterre van Brasiliától, Erre itt mindent belep a jellegze­tes piros por. Mire megjártuk az utat, bennünket is piros porréteg borított az autóbusz­ban. A kongresszust a parlament épületében nyitották meg a zárt ülésre pedig a kongresz- szusi palotában került sor. 1982-re a belgiumi Antwer­pen várja a világ eszperan- t istáit Nagy ellentétek A kongresszus után átrepül­tünk Rio de Janeiróba, mivel innen indult haza a gépünk Londonba. A Rióban eltöltött mintegy négy nap, a tájak fe­ledhetetlen szépségével örökre bevésődött az emlékezetünkbe. Jártunk a Cukorsüveg csú­cson kötélpályán, a Corcova- dón a Krisztus-szobornál, a Copacabana aranyszínű Ho­mokján a strandon, bejártuk a botanikus kert és védett er­dő útjait, kirándultunk hajó­val Paguetára az üdülőszi­getre, bejártuk az óceánparti város szegény és gazdag ne­gyedeit. Csodálatos tájakat, he­lyeket láttunk... és közben hajléktalan embereket is lát­tunk. akik az utcán aludtak. Szinte térdig jártunk a sze­métben, ha kiléptünk a szál­loda kapuján. S végül nem vittük magunkkal pénzünket és óránkat, mert bármely pil­lanatban megtámadhattak ben­nünket. Erre egyébként a he­lyi eszperantisták már rögtön érkezésünkkor figyelmeztettek bennünket. S aztán tapasztal­hattuk is, hogy igazat mond­tak ... Amikor Londonba in­dultunk Rio de Janeiróból, az USA-ba utazni szándékozók türelmét kérték a repülőtéren, hiszen a repülőtéri irányítók sztrájkja miatt nem indultak el a gépek. London felé azon­ban rendben ment minden, s onnan tovább utazhattunk Bu­dapestre. Ekkor már delegá­ciónkon teljesen erőt vett a honvágy a távpli szép utazás után, s amikor Ferihegyen leszállt a MALÉV gépe. meg­tapsoltuk a gép parancsnokát és személyzetét. Dr. Baráth Endre a Magyar Eszperantó Szövetség főtitkára * 1 r I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents