Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-19 / 194. szám

Augusztus 20. alkalmából Kitüntetés A Szocialista kultúráért kitüntetést vette át a Gödöl­lőn megtartott megyei ünnep­ségen. Kocsis Józsefné és Har­mat Béla, a városi könyvtár két munkatársa. A kitünte­tetteknek gratulálunk! Melyik tetszik? Címeríervek Elkészültek a városi cí­mer tervei a Képzőművészeti Alapnál. A négy variációt az augusztus 20-i ünnepség részt­vevői már látták, a terveket szerdától a városi tanács hir­detőtábláján láthatja a lakos­ság és szavazással dönthet a várost a jövőben hivatalosan jelképező címerről. Hangverseny Magyar zene Augusztus 24-én, hétfőn 20 órakor újabb hangversennyel folytatódik a városi könyv­tár és a művelődési központ idei bérleti sorozata. A hét­fői koncerten a magyar ope­rett és daljáték fénykorának zenéjéből összeállított műsort hallhatnak az érdeklődők a Benta-völgye Termelőszövetke­zet parkjában. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA II. ÉVFOLYAM, 33. SZÁM 1981. AUGUSZTUS 19., SZERDA Takarékszoveikezeti tervek Kölcsön, betét, csekkszámla A városi tanács végrehajtó bizottsága nemrégiben hall­gatta meg és fogadta el a takarékszövetkezet tájékozta­tóját a szövetkezet tevékeny­ségéről és a lakosság részére nyújtott szolgáltatásokról. Er­ről kérdeztük mi is Béres Lászlót, a takarékszövetkezet elnökét. © A városban több szerve­zet is intézi a lakosság pénz­ügyeit. Nem okoz ez a mun­kában átfedést? — Nem hiszem, hogy a három szervezet — OTP, Ál­lami Biztosító és szövetkeze­tünk — munkája akár fedné, akár ütné egymást. Sőt, a te­POZITÍV Folytatás Aki ezekben a napok­ban jár a Lenin úton, je­lentős változásoknak le­het szemtanúja a központi rendelő környékén. Aki pedig el is időz kicsit a rendelő új létesítménye körül, s kicsit is ismeri (s mert egészségügyben ugyan ki ne lenne érintett, s így ki ne lenne szerte e vá­rosban jó ismerője a szak­ág helyzetének?) az érdi állapotokat, megállapíthat­ja: döntők ezek a megúju­lások a város egészségügyé­ben. Aki pedig szóba ele­gyedik a téma illetékesei­vel (netán olvasta lapunk augusztus 5-i írását e té­máról), azt is megtudhat­ja: a most látható építke­zés csupán első lépcsőjét jelentik annak a beruhá­zássorozatnak, ami — vár­hatóan tíz év leforgása alatt — megoldja Érd (és az ide tartozó környező községek) szakorvosi ellátá­sának gondját. A most befejezés előtt álló — és szeptemberben munkáját megkezdő, s csu­pán később avatandó — négy munkahelyes rendelőt (itt lesz a röntgen, sebé­szet, orr-, fül-, gégerende­lés) a tervek szerint újabb követi: egy 17 munkahe­lyes rendelő. A „tervek ■szerint” kifejezés ezúttal nem bizonytalanságot: el­döntött elhatározást (mi több: pénzt!) takar. A kér­dés csupán az: mikor kez­dik meg, illetve folytat­hatják-e a már megkez­dett, rekonstrukciós bő­vítésnek nevezett építést. Az egészségügy városi ve­zetői — so város több irányítója is-— a folytatás mellett kardoskodik: a fel­vonult építőkkel zökkenő- rúentes lehetne a munka, időt és ezzel pénzt — s lévén egészségügyről szó: egészséget, életet — nyer­hetne a város. A folytatás sorsa még nem dőlt el, szóbeli ígéretet kaptak az érdi egészségügyiek kéré­sük teljesítésére. Amit, re­méljük, hamarosan döntés követ. Ami, véljük, nem le­het más, mint a munka folytatását elrendelő hatá­rozat. Vállalás Az elmúlt heteket sta­tisztika készítésével töl­tötték a helyi űzetnek, vál­lalatok, szövetkezetek is. Felmérték (összeírták, je­lentették) az idei félév munkáját. A számok jó eredményeket mutatnak, mindenütt teljesítették, sőt: túlteljesítették vállalásai­kat. A városi tanács költ­ségvetési üzeme, például, különösen büszke lehet te­vékenységére: a tervezett­nek sokszorosát hozta munkájával a konyhára. Természetes is, mondhat­nánk, hiszen az elmúlt év nehezebb, de az addigiak­nál eredményesebb mun­kája után idén döntő vál­tozásokat vártak az üzem­től. így hangzott el ez a városi tanács végrehajtó bizottságának ülésén, s vélhetnénk, az üzem ma­radéktalanul teljesítette az elé tűzött célokat. Csakhogy... A vébé megszabta az üzem tevé­kenységi körét is, ami nem állt egyébből, mint a vá­rosnak és a városban nyújtott szolgáltatások mennyiségének, színvonalá­nak, eredményességének növeléséből. Ügy igaz, nőtt a városi munkák száma, de az üzem vállalásainak na­gyobb részét máig (így be­vételeinek is nagyobb szá­zalékát) külső feladatok ad­ják. Kényszerhelyzet ez: a nyereségrendszerben dol­gozó üzem rászorul a kül­ső munkára (az érdi tanács vb már többször szót ej­tett a helyzet tarthatatlan­ságáról), vállalásainak mi­lyenségét és mértékét azon­ban — így gondoljuk — a létrehozó tanács szabá­lyozhatja. Ez ügyben mintha szívesen engedné (itt-ott utasítaná) a veze­tés az üzemet a külső munkákra. Pedig az üzem dolgozóival beszélgetve, a többség fontosabbnak tar­taná a városban (a váro­sért végzett, még ha hasz­not nem is mindig hozó) munkát, mint, mondjuk, a Filmművészeti Főiskola (bizonyára elmaradhatatlan és csak az érdi üzemmel végeztethető) felújítását. Hiszen a költségvetési üze­meket — így rendeli a Ta­nácstörvény — „elsősor­ban a* helyi szükségletek kielégítését szolgáló tevé­kenységre” hozzák létre. Ezt erősítette meg az üzem munkáját tárgyaló végre­hajtó bizottsági ülés. Az üzem gyakorlata e két ren­delkezésnek mond ellent. lepülés státusváltása, a vá­ros lélekszámának állandó növekedése, megnövekedett igénye a pénzintézeti tevé­kenység iránt akár még na­gyobb szervezést is megkö­vetelne. Ráadásul hozzánk tar­toznak a környező községek és Százhalombatta is— ez to­vábbi feladatokat ró ránk. ® Melyek az érdi pénzinté­zeti tevékenység jellemzői? — Építkező város vagyunk, ebből adódik, hogy sokan igé­nyelnének fészekrakásukhoz, vagy éppen a ház felújításá­hoz kölcsönt. Sajnos, az igé­nyeket csak korlátozott ösz- szegben és körben tudjuk ki­elégíteni. Olyannyira, hogy m\ír csak a jövő évi hitelfo­lyósításokra veszünk fel igénylést. Nem vagyunk gaz­dálkodó város, eiért viszony­lag lassúbb a pénz beérkezé­se, viszont gyorsan és nagy összegben veszik ki betétjü­ket az emberek. Ez is a vá­ros jellemzői közé tartozik. © Mennyire használják ki az érdiek az átutalási betét­számlát? Lesz-e lehetőség csekk nyitására a szövetke­zetnél? — Sokan és szívesen hasz­nálják ki at átutalási betét adta könnyebbséget: hiszen egy csekken, havi egyszeri be­fizetéssel valamennyi kötele­zettség letudható. Annak ide­jén. azért is vállaltuk az át­utalási betétet, hogy ké­sőbb, a csekkfizetés is lehető­vé váljék, hiszen, az átutalási betétszámla az alapja a csekk forgalmazásának. Eg egyéb­ként a mi munkánkat bo­nyolítja: nem csupán az egyénekkel, a munkáltatók­kal is kapcsolatba kerülünk. A betétszámla érdekessége egyébként, hogy ehhez nem kötelező a szövetkezeti tagság. © Hogyan kívánják tovább­fejleszteni a szövetkezet te­vékenységét? — Mindenképpen újdonság lesz a csekkrendszer, ennek bevezetésére a fővárosi kísér­leti jellegű bevezetések után, a tapasztalatok felhasználásá­val kerül sor. Szeretnénk te­vékenységi körünket bővíte­ni: tárgyalunk utazások szer­vezéséről az IBUSZ-szal és a Cooptouristtal, ha sikerül megegyeznünk, az egész vá­ros hasznát szolgáló tevé­kenységet vállalhatunk. Igyek­szünk minél közelebb kerülni a lakossághoz. Ezért hoztuk létre a diósdi, csapágygyári részlegünket és hasonlót ter­vezünk Százhalombattára is. A jól működő parkvárosi ki- rendeltséghez hasonlóan Érd­iig etre tervezünk újabb ki- rendeltséget. Ez jelentősen csökkentené a központi iroda zsúfoltságát és tevékenysé­günk további fejlesztését szol­gálná. Nem szakmai tevé­kenység, de mi a munkánk­hoz szorosan kapcsolódónak vesszük kórusunk létezését. Az aranykoszorús férfikórus támogatását továbbra is vál­laljuk és az eddigiekhez ha­sonló sikeres munkához a feltételeket biztosítjuk. Két utazás Fiatalok Szlovákiában Érdi fiatalok két csoportja is Csehszlovákiába utazik a közeljövőben. Tíz érdi KISZ-es lesz tag­ja annak a Pest megyei kül­döttségnek, amely Nógrádi Sándor partizánparancsnok útját bejárva 210 kilométeres gyalogtúrát tesz a Felvidé­ken. A küldöttség augusztus 21-én kel útra, s 29-én érke­zik a túra befejező állomásá­ra: Losoncra. Ugyancsak Szlovákia, Po­zsony az úticélja az útrake­rekedő általános iskolai cso­portnak. A nyári népművé­szeti táborbeli vendégeskedést viszonozva a Káka Rozália vezetésével tizenöt érdi kis népművész utazik augusztus 27-én Pozsonyba. a Casino , W :■ JLríiÉ $..i .#?*< Ér dl igeien újjáépült az egykori Casino épülete. A régi szépségében pompázó épületben a Lapkiadó Vállalat módszer­tani központja kap helyet. Egy kérdés — egy felelet Az útjavítás hasznáról Kérdez: Zemecsnik Ottilia (Csalogány u. 26.): — Érd lakossága naponta látja a 70-es út építését, rá­adásul az újság is, mint „po­zitív” ténnyel foglalkozik a balatoni műút újabb (hánya­dik?) újrabetonozásával. Pe­dig a főútira nemrég festették föl az útburkolati jeleket, mi­nek hát az újabb javítás? Nem kelne el jobban ez a beton — az érdi utcákon"! Válaszol: Béres Pál, a váro­si tanács műszaki osztályának előadója: — Természetesen erre a be­tonra (és e'mennyiség sokszo­rosára) nagy-nagy szükség lenne az érdi utcákon. A fő- közlekedési útvonalak és az arról leágazó bekötő utak azonban nem a helyi tanácsi. hanem a KPM kezelésében vannak. így ezeknek az ut­cáknak a felújítása-karban- tartása és minden egyéb, út­tal kapcsolatos tennivaló — KPM-feladat. A 70-es út mos­tani javítását is a KPM végzi és indokolt a munka. Az út­burkolati jeleket tavaly való­ban átfestették, az elmosódott jelzések nehezítették a nagy­forgalmú úton a közlekedést. A mostani javítást mi, a vá­ros műszaki emberei is fon­tosnak ítéljük, hiszen az utób­bi időben sokat romlott az út állapota. Az út megújulásával városunk nem veszít: nem vá­rosi pénzből jut a javításra, ugyanakkor a város lakossá­gának is haszna van a főút­vonal jobb közlekedéséből. Sikeres focirajt Húsz perc iskolajáték „Nem egy pontért jöttünk” —harsogta a Pécz Imre vezet­te érdi szurkolóhad vasárnap a kiskunlacházi pályán. „Bár látnám azt az egy pontot” — mondta sokkal csöndesebben a szakosztályvezető: ' Kecskó Pál. Meg is volt csöndjének oka: Kapa Pali lábát fájlalva (bulgáriai útján egy kamion­nal „találkozott”, innen az emlék: az eltört kisujj) a le­látón foglalt helyet. „Nehe­zebb itt ülni, mint küzdeni a pályán” — mondta idegesen ropogtatva a szotyolát. Ráadásul még a hazaiak siránkozása is csak élezte a helyzetet: nincs csapatunk, mondták, de mintha csak csapdának szánták volna a sirást. Pedig elemi labdake­zelési hibák a lacháziaknál és mummsmiiBcmssLL Tahió Augusztus 20. alkalmából kitüntették a városban élenjáró társadalmi munkásokat. Kiváló társadalmi munkáért kitüntetést kapott: Fuszek Jenő, a Hazafias Népfront ófalui körzeti bizottságának titkára; dr. Domonkos Béla szobrász; Villám György (MEZŐGÉP); Hegedűs Imre festő-kisipa­ros; Széli László a HNF parkvárosi kör­zeti bizottságának elnöke. Érdemes társa­dalmi munkáért kitüntető jelvényt kapott: Cseri István, a HNF érdligeti körzeti bi­zottságának elnöke; Orbán Béla mérnök; Tóth László tanácstag; Németh István és Melegh Gyula (MEZŐGÉP); Vajda Gyula (BUJÉSZ), Dómján Sándorné, a HNF vá­rosi bizottságának alelnöke; Boruta Ist­vánná tanácstag; Papp Sándor (MEZŐ­GÉP, Kokics Pál (Bentavölgye), Erőss Já- nosné nyugdíjas. ÍVJ őst már bevallhatjuk: tablót terveztünk a huszadik! ünnepségre. Arra gondoltunk, hogy lapunkban lehozzuk a fényképeket, mondván, íme ők azok, tizenhatan, akik szor­galomban, lelkesedésben mindenki más előtt jártaik az idén, s akiknek szerény elismerés- ellenérték csupán a kitüntetés. Aztán eszünk­be jutott: nem jól van ez a tabló-dolog, hi­szen sokan vannak. Tizenhatnak ugyan, hogy jutna egy lapon hely? Meg aztán igazságta­lanok is lennénk, hiszen a kitüntetettek mel­lé azonnal odarakhatnánk újabb tizenhat (és további sokak) arcképét, hiszen dicsőségük csupán ennyi: ők voltak a leglelkesebbek (ki­tartóbbak? vissza-húzódni-nem-akarók?) a többi közt. Meg aztán a fényképezés olyan ünnepi do­log. Tiszteletére bizonyára nyakkendőt köt­nének, öltönyt öltenének és Domonkos Béla szobrász máris nem az az ember lenne, aki­nek a Szilfa utcában járók ismerik. Ugyan mit mutatna a kép a szobrászkézből, amely most az öregek otthonának faragott ingyen emlékszobrot, s faragna bizonyára többet vá­rosának, ha városa felkérné rá? Vagy Tóth Lászlóból, a lánglelkű tanácstagból — mi lát­szana a képen: legföljebb az udvarias mo­soly, de semmiképp az az elszánt akarat, amivel annak idején, tiszteletreméltó őszinte megnyilatkozásként egy tanácstagi csoportgyűlésen azt mondta: hátralevő éle­temet a köz ügyének szentelem. Nem csak nyakkendőt köttetett, zakót öl- tetett volna az optika, de elsimította volna a ráncokat is az arcokon. Azt sugallva, hogy nincs nagyobb boldogság irta, mint társadal­mi munkásnak lenni! S vajon hova bújna a lencse kutató tekintete elől a küzdelem, ami­vel az ófalubeliek megépítették kútjukat. Lel­kesedésükben kissé túllicitálva a dolog nagy­ságán, éppenséggel a túlzással jelezve a tényt: Fuszek Jenő vezetésével először sikerült kö­zös összefogásra bírni Ófalu nyakas népét. S hova férne el vajon a képen az a bizakodás, 'amivel egy város várja legrégebbi városrésze önmagára adó, tettekben megnyilvánuló büszke kiállásait? Ha meg mégiscsak készítenénk fényképe­ket, hát nem állhatnánk meg az arcoknál. A portrék mellett a tizenhat ember kezemunká- jának is ott lenne a helye. Vajda György tervező arcképe mellett, például, az épülő (remekül tervezett és határidőre készülő) rendelőé; Villám Györgyé mellett a benzin­kút (körül lombosodé fáké és sorban a többi: járdák, iskolák, játszóterek kívánkoznának a büszkeségtablóra. tTs ha elkészülne a tabló, nagy gondban lennénk, nem tudnánk befejezni: újabb arcok és újabb értékek kémének helyet ma­guknak. Hiszen a tizenhatok munkája (és a nekik adományozott kitüntetés) példa csupán. A közösségért végzett munka értelmének példája. Mint ahogy képzeletbeli tablónk is jelkép; egy város lakosságának igyekezetével szépülhet, gazdagodhat tovább. egy hazai kiállítás biztos érdi sikert ígért. De ahogy múltak a percek, s ahogy egyre re­ménytelenebbnek tűnt a zöld- fehér góllövés, úgy jött meg a hazaiak önbizalma. S bizony, ha időnként nincs Vígh Dezső (határozott, biztos rombolá­saival a mezőny legjobbja volt!), nem ébred föl az ele- ján egy-két bizonytalanabb védéssel magát észrevétető Fellegi, nem hajtja meg a jobboldalt Kiss Csaba és nem húzza meg időnként az ellen­fél védelmét az újonc, de az eltelt rövid idő alatt becene­vet kapott (Szeku) görög Sze- kudilisz — akkor... Szerencsére, mintha csak a szépszámú közönséget (a hét­százból talán egyedül az el­lenfél csapata volt lacházi) akarta volna ingerelni az érdi gárda: mielőtt még Dékány István főszunkoló kiadhatta volna magából haragját, az érdiek eldöntötték a meccs sorsát. Előbb a csereként be­állt Várnai lőtt gólt, majd az addig „alvó” Pauli (igaz, rit­ka remekül kijátszott helyzet­ből) gurított a hálóba, végül Nagy-Jimmy rázta meg ma­gát, szólójával szemben nem volt ellenszer. Ezzel a húsz­perces iskolajátékkal nyert 3-0-ra a csapat. S a Duna túloldaláról átautózó nézőse­reg (a sokszor joggal bírált szurkolók ezért a teljesítmé­nyükért megérdemelnek min­den elismerést!) csak azt kér­dezte: miért nem lehetett így játszani az egész meccs alatt? Családi események Házasságot kötött: Balázs Árpád Gonda Máriával, Lö- di László Glavati Katalinnal, Laczkó Gusztáv Vörös Irén­nel, Csécs Tibor Csobánczi Gabriellával. Névadót tartott: Kiss Pong­rác és Kristóf Erika Julianna Ágnes nevű gyermeke részere. Az oldalt írta: Major Árvácska Fotó: Veress Jenő ISSN 0209—5467 (Érdi Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents