Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-19 / 194. szám

Újra virágzik a szegfű A PEST MEGYE! HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 191. SZÁM A tsz-kongresszus küldötte Az állattenyésztők megbecsülése A jövedelem színt erősen különbözik egymástól 1981. AUGUSZTUS 19., SZERDA Az idei ősz sem csak a természet egyfajta számadá­sa lesz. A már eddig és a későbbiekben letakarított ter­mények mennyisége, minősé“ ge bizonyos mértékig követ­keztetni engedi a szakembe­reket a gazdasági év sikerei­re, hibáira, hiányosságokra is. A mezőgazdaságban persze sokszor kiderül, hogy a napi dolgát végző ember nem te­het az átmeneti kudarcokról, hiszen a szabad ég alatt foly­tatott termelés gyümölcsének mennyisége, az időjárás sze­szélyessége miatt, sokszor nem arányos a szorgalommal. A hideg, a hűvös, aztán a ki­tartóan nagy meleg, az aszály vagy éppen a csapadékbőség gyakran keresztülhúzza a szá­mítást, bizonyságul, hogy eb­ben a tekintetben is a, nor­mális mérték volna a jobb. Ha szót kap Az effajta számadás az egyéves munka eredményeit vetíti elénk, az idén azonban a szövetkezet életében még egy, hosszabb időszakra visz- sza-tekintő eseményre, a ter­melőszövetkezetek IV. kong­resszusára is sor kerül. Ez ugyancsak módot ad az ered­mények, a gondok számbavé­telére, a parasztság 'életében történt változások elemzésére. A kongresszuson járásunk küldötteként, és a Termelő- szövetkezetek Országos Taná­csa tagjaiként ott lesz Ko­vács László, a kartali Petőfi Tsz elnöke, akitől azt kérdez­tem, vajon miről beszélne a tanácskozáson, ha szót kap­na. S persze arra is kíváncsi voltam, milyen lényeges vál­tozást tapasztalt szövetkeze­tükben az elmúlt évek alatt. — Legelőbb a legfontosabb­ról, az emberi tényezők sze­repéről szólnék — kezdi Ko­vács László. — A szövetkeze­tünk területét adó falvakban, Bagón, Hévízgyörkön, Karta­lon és Ver se gén szinte egy­aránt jellemző, hogy a na­ponta ingázó férfiak helyett az asszonyok a mezőgazdaság tényleges dolgozói, hiszen ará­nyuk megközelíti az ötvén százalékot. — A hagyományos, zárt pa­rasztcsaládok helyén ma már o vegyes foglalkozásúak vál­tak általánossá. Ez az átala­kulás egyúttal azt is jelenti, hogy a parasztasszonyok egy jelentős része a férfiakkal azonos jogokkal rendelkezik, hiszen birodalmuk sem a konyha küszöbéig terjed ma már. Példás szorgalom — Melyek azok a munka­helyek a szövetkezetben, ahol egyértelmű a lányok, asszo­nyok előretörése? — Sok helyet sorolhatnék, a tehenészettől az ipari üzemekig, de azt is elmond­hatom, hogy nálunk részt kér a szebbik nem számos képvi­selője a gazdasági vezetés­ből, a szövetkezeti és más közösségek ügyes-bajos dolgai­nak intézéséből is. Nem vé­letlen, hogy mindezt szóba hoznám a kongresszuson is, mert az a véleményem, hogy amíg az asszonyok többsége példás szorgalommal dolgo­zik, joggal várják, hogy bé- í'ik is ehhez igazodjék. — Csakhogy a juttatások és a bérek mértékét szabályozó rendelkezések egy része olyan, mintha a nők napjainkban is csak a kampánymunkában vennének részt. Holott fel­adatuk nagy és elfoglaltságuk ma már állandó és nélkülöz­hetetlen. Keresetük emelke­dett ugyan az elmúlt évek­ben, de a bérszínvonal-gaz­dálkodás miatt bizonyos fe­szültséget jelent az előbbre- lépés. — Kifejtené ezt saját pél­dájukon? — Szövetkezetünk bérszín­vonala havi 3 ezer 960 forint lehet, amelyhez évente leg­feljebb öt százalék növeke­déssel számolhatunk. Való­színű, hogy ez a behatároltság az országos munkabérpolitikát jól szolgálja, de nálunk, he­lyileg bizonyos mértékben fé­kezőleg hat. Azt is elmondom, hogy véleményem szerint miért van ez így. Tűző napon — A Galga mentén öt-tíz évvel ezelőtt a szövetkezetek jövedelemszintje erősen kü­lönbözött egymástól. Az egye­sülések óta eltelt néhány év egyes helyeken megszüntette, máshol tovább növelte a kü­lönbözőségeket. A munkabér- színvonal rögzítése a külön­bözőségeket is rögzítette, így a feszültségeket tovább nö­velte, hogy a kedvezőbb po­zícióból induló gazdaságok tíz-tizenöt százalékkal maga­sabb bért tudnak fizetni, mint a hátrányosabb helyzetből indulók. — A másik gondunk az, amit a munkaerő- és bérgaz­dálkodás tekintetében a fő­város közelsége okoz. A szin­te perceken belül elérhető bu­dapesti, hatvani, gödöllői és járás beli üzemek ezernyi munkahelyet kínálnak. — Hévízgyörki, bagi, kar­tali asszonyok takarítanak ma más helységek országos intéz­ményeiben. Amíg a mi gaz­daságunk bérszínvonala be­fagy, a tízórás munkanapot a tűző napon nem könnyű az itt dolgozó asszonyoknak tel­jesíteni, addig a takarítónő­ket panorámás autóbuszok szállítják háztól a munkahe­lyig és vissza, nyolc órán be­lül. Folyamatos üzem — Tovább is sorolhatnám még azokat a közvetlen oko­kat, amelyek miatt valóságos gondjaink megoldását a ter­melőszövetkezetek kongresz- szusa elé terjesztem, ha szót kapok, hiszen azokért kell ne­künk a bérgazdálkodás javí­tásában erőfeszítéseket ten­nünk, akik hűségesek marad­tak a szövetkezetekhez, a szö­vetkezeti mozgalomhoz, akik az időjárás viszontagságaival dacolva, a fizikailag nehéz munkákkal birkózva helytáll­nak. —^Emlékszem arra, hogy amikor évekkel ezelőtt a zöldségprogram sikeréért fel­oldották az ott dolgozók bé­rét, s ez ma már nem befo­lyásolja a szövetkezetek egé­szének bérszínvonalát, ez is nagy mértékben hozzájárult a zöldségprogram sikeres vég­rehajtásához. — Azt gondolom tehát, hogy jogos igény, hiszen új gondolatként jelentkezik, hogy a folyamatos üzemű ál latte­nyésztésben dolgozóknál is történjék ehhez hasonló. Hi­szen tapasztalatból tudom, érzékelem, hogy ha a mostani gyakorlaton nem változtatunk, ez gátja lehet eredményeink fokozásának. Fehér István A Kubai—Magyar Barátság- Termelőszövetkezet kertésze­tében 1500 négyzetméteren virágzik a szegfű. Eddig egymillió 170 ezer forintért értékesítettek ebből a közkedvelt virágból. Barcza Zsolt felvétele A MÉM Műszaki Intézet megvizsgálta Az óriás bálák tárolása A minap egyik termelőszö- vetkezfetünkben hallottam, hogy meglehetősen aprómun­ka a ma általánosan elter­jedt szalma- és szénabálázás, különösképpen pedig a kis, harminc-negyven kilós bálák kezelése. Igaz, maga a bálá­zás gépesített, de amióta az óriás bálák készítésének mód­szere, kísérleti és már gya­korlati tapasztalatai ismertek, sok helyütt ennek gépsorát várják. Bár ennek a módszernek az elterjedése, bevezetése is hoz új yonásokat, hiszen a négy­öt mázsás bálák kezeléséhez nagyobb rakodógépek kelle­nek, a gazdaságok szakembe­reinek, úgy tűnik, szimpati- kusabb ez a még inkább nagyüzeminek tekinthető el­járás. Az idén is az volt a jellemző, hogy a kis bálákat készítő gépekkel inkább csak a háztáji gazdák, a tsz-tagok részére szánt szalmát báláz­ták. Nemcsak a szállításban, a rakodásban, hanem a kazla- zásban is más eszközökre lesz szükség az óriás bálák eseté­ben. A MÉM Műszaki Intézet, mint az szükséges, jó előre megvizsgálta például a nagy bálák szellőztetéses tárolásá­nak lehetőségeit. A Hesston— 5300-as géppel készített lucer­nabálákból készült kazlakat nagy teljesítményű, óránként mintegy 18 ezer köbméter légszállítású ventillátorral fú­vatták át. A 25—30 százalék nedvességtartalmú lucerna hatvanhat óra alatt hat-hét százalék vizet veszített. Megállapították, hogy egy kilogramm víz elvonásához mindössze 0,445 kilowattóra villamos energia szükséges, és az is nyilvánvaló lett, hogy a hengeres nagybálázóval be­takarított lucerna mestersé­ges szellőztetése, a környezeti levegővel jó- hatásfokkal meg­oldható, s nem lesz gond a nagy értékű takarmány tartós tárolása. F. I. Bemutató A Galga mellől Három napig tart, augusz­tus 20-tól 22-ig a fővárosban a népművészeti ünnepi napok rendezvénysorozata, amelyen a hagyományőrző népi együtte­sek mutatják be műsorukat A népművészeti kirakodóvásárral elegyített programban termé­szetesen ott lesz a Galga táj­egység képviseletében a járá­sunk több községéből verbuvá­lódott, s a júliusi kalocsai be­mutatón nagy sikert aratott társaság is. Műsorukkal két alkalommal, 20-án és 22-én lépnek fel. Kiállítás Somogyi István, Galgamá- csán élő festőművész alkotá­saiból nyílik kiállítás ma dél­után öt órakor a püspökhat­vani művelődési házban az alkotmánynapi ünnepség alkal-, mából. A kiállítást Lakatos Tibor mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszterhelyettes nyitja meg. Y Városi moziműsor Ordasok között. Szovjet há­borús kalandfilm. Csak 4 óra­kor. Üdülők. Színes francia film­vígjáték, 6 és 8 órakor. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Layarúgó­mérkőzések A 22-es Volán ifi, felnőtt és öregfiúk labdarúgócsapata vendégeskedik holnap, augusz­tus 20-án Dányban, ahol a he­lyi gárdákkal mérik össze ere­jüket. Kézilabda Kétfrontos győzelem Kekkenő hőségben játszott a csapatunk a Budaörs elle­ni mérkőzésen. Mind a fel­nőtt-, mind az ifjúsági csapat klasszissal jobb volt ellenfe­lénél, tartalékosai, nagy ará­nyú győzelmeket arattak. Gödöllői SC—Budaörs 28-8 (15-1) GSC: Kolesza — Koza (1), Horváth (4), Urbán (8), Szlif- ka (2), Vági (7), Sibak (3). Csere: Tóth (kapus), Mezei (3), Fodor. A feltűnően gyengén ját­szó vendégek ellen csapatunk sürgette a gólszerzést, ennek az volt az eredménye, hogy Gödöllőiek a nagyvilágban Kardhalfogó verseny Kubában A színes kubai beszámolót dr. Pekli József, a gödöllői Agrártudományi Egyetem me­legövi tanszékének tudomá­nyos munkatársa küldte la­punknak, aki aspiranturán tartózkodik a távoli szocialis­ta országban. Nevezés borsos áron A világhírű Nobel-díjas amerikai író, Ernst Heming­way kedvenc hala emlékére halála óta eddig minden év­ben megrendezték Kubában a róla elnevezett kardhalfogó versenyt. A nemrégiben Ha­vannához csatolt kisvárosban, San Francisco de Paulában van az író ma már múzeum­má nyilvánított háza, ahol számos általa ejtett állat bőre mellett ott van e harcias ha­lak trófeája is. Legismertebb műve, Az öreg halász és a tenger, amely eddig több mint 100 millió példányban jelent meg, adta az ötletet ennek a versenynek a kiírásához. A kardhalat a legtöbb sport­horgász a halak koronázatlan királyának tartja, zsákmányul ejtése egyike a legnagyobb di­csőséget jelentő fogásnak. A magas sportértékhez nyilván az is hozzájárul, hogy elejtésé­hez speciális felszerelésre, jól futó, legalább 15 kilométer/óra sebesség elérésére képes ten­geri motorcsónakra, jachtra is szükség van. Ezt pedig nem olyan könnyű bárkinek le­akasztani a szegről, mint az itthoni horgásztarisznyát A hiányosságot pótlandó a CUBATVR, a mi IBUSZ-unk helybéli, nem kevésbé lelemé­nyes társa, egyben a verse­nyek rendszeres főrendezője, mindezt rendelkezésre bocsát­ja — dollárért. A négy napig tartó versenyen 3 fős csapatok vesznek részt, egy ilyen csa­pat versenyeztetéséhez a leg­olcsóbb bértarifákat és a szin­tén borsos nevezési díjakat figyelembe véve kevés híján 1000 dollár szükséges... Nekünk — néhány mindenre elszánt magyarnak a kolóniá­ról — nem sikerült a rende­zők szívébe lopnunk magun­kat, hogy valahogy, akár ver­senyen kívül is részt vehes­sünk a küzdelemben, vagy akárcsak kifuthassunk a me­zőnnyel... Máig rejtély, hogy a csehszlovák csapat hogyan tudta ezt kiharcolni, mert ők maguk erről nem voltak haj­landók nyilatkozni. A nagy fogás A versenyen végül is hét or­szágból, USA, Panama, Svéd­ország, Csehszlovákia, Bel­gium, Japán, Kuba mindössze 18 egység ’ indult. Mint a törzsvendégek elmondták, a Hemingway-kupa történetében ilyen kevesen még soha... Az eddig mindig döntő szerepet játszó floridai klubok — a po­litika nyilvánvaló kisugárzása­ként — az idén nem küldték el versenyzőiket Barloventóba, a Havannától nem messzire fekvő kis üdülővárosba. A kikötőnek egy zárt részét egy hétre nemzetközi szabad­kikötővé nyilvánították, külön kis határőrposzttal, vámház­zal. Ezeken még csak átjutott a maroknyi magyar érdeklődő, de hajóra a morcosnak nem mondható, de igen határozott rendezők már csak a csapato­kat engedték... Így aztán a tengerparton ücsörögve leshet­tük az ide-oda vágtázó jach­tok ügyeskedéseit. A kardhal az egyike a leg­intelligensebb vízi állatoknak, de a bukdácsolva, érdekesen mozgó csalihalaknak ritkán tud ellenállni... S amikor a horog megakad, kezdődik az embert — állatot — gépet próbára tevő küzdelem, amely­ből nem mindig a horgász ke­rül ki győztesen. A szabályok szerint a horgokat este ötkor kell kihúzni a vízből, s hatra pedig ki kell kötni a verseny- bíróság épületénél a mólón. A rendelkezések betartását a minden hajón ott lévő ellen­őrök kísérik figyelemmel. Éppen az utolsó napon há­gott a. legmagasabb fokra az izgalom, amikor URH-adón hírül adták, hogy egy minden eddiginél hatalmasabb hal akadt az egyik amerikai hajó horgára. Ezzel a jószággal bir­kóztak több mint öí órán ke­resztül, s amikor este hét kö­rül befutottak, tudták csak el­mesélni, hogy végül a zsinór nem bírta tovább: az anyag- fáradásnak nem találták ellen­szerét. így következett be az a ha­talmas meglepetés, hogy a versenyek történetében most először indult csehszlovák ha­jó nyerte a kupát egy 148 fon­tos hallal. A szerencsés hor­gász Ivó Vesely volt, de még talán nála is nagyobb sikert aratott csapattársa, — az egyetlen női versenyző — a szlovák Éva Sladková, aki egy viszonylag ritka fajt, egy igen szép hátuszonyáról híres re­pülő kardhalat fogott. Fieszta pecsenyével A testsúly mellett a ver­senybíróság külön pontozza, hogy mennyire épen, sértetlen uszonyokkal emelte ki a ho­rogra akadt halat a verseny­ző. Az esetleges holtversenyt még olyan szempontok is el­dönthetik, mint az állat hosz- sza a fűrész (a kard) hegyé­től a farok tövéig —,. valamint a nem, mert a harciassága miatt a hímqt többre becsü­lik... Az egyik szakértő-bíró nem is foglalkozik mással, mint a halak boncolásával, el­lenőrzésével. A mérlegelés a belsőségek kivétele után történik, s mint szinte minden versenyen, most is akadt e körül némi turpis­ság. Az egyik rutinos kubai csapat ugyanis két nagy da­rab jeget felejtett — mert mint mondták nem szerették volna, ha megromlik a napon a fogás — a zsákmányuk bel­sejében. Talán így akarták át­lépni a bűvös 100 fontos ha­tárt ... V A versenyt immár hagyomá­nyosan az ünnepélyes díjkiosz­tással egybekötött hamisítat­lan kubai fieszta zárta, ahol a legjobb fővárosi zenekarok húzták vagy inkább fújták a lüktető latin ritmusokat a nyílt tűzön készült halpecse­nye mellé. Pekli József kapkodó játékukba rengeteg hiba csúszott. Az ellenfél 6-0- ás vezetés után szerezte első gólját. Jól védekeztünk és Kolesza a gyenge átlövéseket és büntetőket biztosan hárí­totta. Mi sem játszőttunk jól, így is óriási különbség volt a két csapat között, amit az is igazolt, hogy 40 perc alatt 20-1-re (!) alakult a mérkő­zés. Ekkortól a cserejátékosok léptek pályára, de így is si­került tartani a 20 gólos előnyt. Tóth kapus a máso­dik félidőt végig védte, de nem az ő hibája volt, hogy ebben a játékrészben több gólt kaptunk. Elmondhatjuk, hogy a nagy hőségben is kitartó szurkoló­gárdánk ennyire gyenge el­lenfelet régen látott, és ilyen gólarányú gödöllői győzelmet is. A Malizst és Kecskést nél­külöző GSC nagyobb összpon­tosítással még nagyobb vere­séget is mérhetett volna a vendégekre. Jók: Tóth, Kolesza (kapu­sok), Urbán és Vági. GSC ifi—Budaörs ifi 25-10 (10-3) GSC ifi: Fibecz — Juhász, Pintér (7), Hegyi (13), Nagy (2), Meggyes (2), Zsákay (1). A nagyon sok hibával tar­kított, gyenge színvonalú mér­kőzésen ismét Hegyi és Fi­becz játszotta a főszerepet csapatunkból, pozitív és ne­gatív értelemben egyaránt. Ragyogó egyéni megoldások, majd elemi hibák követték játékukat, de így is a mezőny fölé nőttek. Hegyi a felnőtt­csapatban is biztos kezdőem­ber lehetne, de a versenyki­írás'tiltja a két korcsoporttal fiatalabb játékos szerepelteté­sét. Az ellenfél tíz góljából he­tet egy játékos szerzett, ez a tény csapatunknak és a bu­daörsieknek is egyaránt kri­tikája. Jók: Hegyi, a mezőny leg­jobbja, Fibecz. Újoncot is kö­szönthettünk ezúttal: az első bajnoki mérkőzésen szereplő Nagy Tibor meglepően jól illeszkedett a csapatba. Szombaton Tökölre látogat­nak el együtteseink, pont­szerzés! reménnyel. M. G. ISSN 0133—1Í57 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents