Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-13 / 189. szám

rr.sr MEGxac Mav 1981. AUGUSZTUS 13., CSÜTÖRTÖK 3 Elhunyt Pothomlk József Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Pothorndk József elvtárs, a magyar és a nemzetközi munkás­mozgalom kiemelkedő személyisége, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja, a Bányaipari Dolgozók Szákszervezetének alelnöke hosszan tartó betegség után elhunyt. Pothornik József elvtárs temetése augusztus 17-én, hét­főn 14 órakor lesz a Mező Imire úti temető Munkásmozgalmi Panteonjában. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai, volt munkatársai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. Az MSZMP Központi Bizottsága, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete ★ ★ Pothornik József 1903. november 10-én, Baglyasalján született bá­nyászcsalád gyermekeként. Szinte gyermekfejjel kapcsolódott be a munkásmozgalomba: 1919 márciu­sában lett a szakszervezet tagja. Három évvel később már a szak- szervezet helyi csoportjának -elnö­keként tevékenykedett, s ekkor lépett be a Szociáldemokrata Pártba. A nógrádi bányászsztráj­kok, tüntetések, munkásmegmoz- duiások egyik irányítójaként is­merték elvtársai. 1920-ban belépett a Magyarorszá­gi Szocialista Munkáspártba, egy esztendővel később munkásmoz­galmi tevékenységéért letartóz­tatták, majd rendőri felügyelet alá helyezték. Ezt követően a párt utasítására az üldöztetések elől illegalitásba vonult. 1930-ban a Kommunisták Magyarországi Pártja II. kongresszusának kül­dötte volt, s a párt központi bi­zottságának tagjává választották. 1930 végén a Szovjetunióba emigrált, ahol a donyeci szénmedencében dolgozott vájárként, majd műve­★ zetőként, A Szovjetuniót megtá­madó fasiszta német hadsereg benyomulása után a megszálló hatóságok letartóztatták, majd 1943-ban deportálták. Pothornik József a felszabadu­lás utáni években a bányászszak­szervezet felelős tisztségviselője­ként dolgozott: ezután a dorogi- tatai aknamélyítő vállalat igazga­tójává nevezték ki. Az 1956-os ellenforradalmat követően részt vett JVógrád megyében a párt új­jászervezésében. Abban az évben megbízták a nógrádi szénbányá­szati tröszt vezetésével, s nyug­díjba vonulásáig, 1974-ig e beosz­tásban irányította a népgazdaság energiaellátásában fontos szerepet játszó nagyvállalat munkáját. Pothornik József 1957-től tagja volt a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának, leg­utóbb a párt XII. kongresszusán választották be a legfelsőbb veze­tő testületbe. Fáradhatatlan, ered­ményes munkásságát, a munkás- osztály, a szocialista társadalom önfeláldozó szolgálatát számos magas kitüntetéssel ismerték el. Gyümölcssűrítő Növekszik az export Az Interinvest Külkereske­delmi Fejlesztési Betéti Tár­sulás jelenleg 45 betétest számlál. A.z új intézmény el­sőrendű célja: vállalkozásai­val fokozza a magyar válla­latok exportképességét. Alap­tőkéje .közel másfél milliárd forint, s az idén kezdte meg tényleges exportfejlesztő te­vékenységét. A mintegy kettő­százötvenmillió forintos fej­lesztési alap átengedésével négy számottevő beruházás­hoz nyújt segítséget. Így a Szobi Gyümölcsfeldolgozó Kö­zös Vállalattal már szerződést kötött 90 millió forintos érték­ben. Az említett összegből Szo- bon nagy kapacitású, gyü­mölcssűrítményt készítő üze­met hoznak létre. Az Interinvest számításai szerint az általa támogatott beruházások nyomán több millió dollárral növekszik a következő években az érintett vállalatok exportja. A hazai piacon is helytállnak Automatizált műveletek a Vád Kötöttárugyárban Gazella-karcsú maneken- testen feszülő fürdőruha és sejtelmes hang búgja az an­dalító zene alá a titokzatos szót: — ... Senior.., Kifejezetten gyanús volt Néhány évvel ezelőtt, ami­kor a mozik nagyfilmelőzete- se volt még a fenti fürdőru­hareklám, aligha sejtették a nézők: a Váci Kötöttárugyár termékgyermekét fedi a Se­nior fantázianév. Mint ahogy némi gyanakvással szemlélte a vásárló azokat a pehelyköny- nyű, divatos fazonú és meg­lepően olcsó bakfis- és női fürdőruhákat is, amelyek a váci védjegymárkával kerül­tek az üzletek, áruházak pult­jaira. Igen, kifejezetten gyanús volt, hogy az újszabású, köny- nyen kezelhető, cipőfűzőmé­retű, tinédzsereknek való tan- ga és a minden felesleget ápoló és eltakaró egybe-fürdő- dressz — legalábbis az előző esztendők importcsodáihoz ké­pest — mindenki pénztárcája számára hozzáférhető volt. Mindenből a legjobbat Az újabb tavaszt még újabb nyár követte — s az ár ma­radt, a fürdőruha még di­vatosabb szabású, még von­zóbb lett. Hogyan? — szól a kérdés Tóth Zoltánhoz, a Váci Kö­töttárugyár igazgatójához. — A vállalat hosszú évek óta a töretlen fejlődés útját járja. A félév után eltelt két hónapban is az idényjellegű termékek exportja fémjelezte tevékenységünket. Ne vegye titkolózásnak, hogy csak any- nyit mondok: a Közös Piac or­szágaiba indulnak termé­keink — elsősorban a melegí­tők. Csupán arról van szó, hogy partnereink nemigen tudnak egymásról, nem tud­nak a párhuzamos szállítások­ról sem. Valószínűleg adtunk már róla tájékoztatást, de ez­úton is közölhetjük, hogy ta­valyi, egészen rendkívüli tel­jesítményükhöz képest idén még további nyolcvan száza­lékos fejlesztés várható. Re­konstrukciónk keretében már üzemelnek importból szárma­zó, a legkorszerűbb technoló­giának és minden magas szin­tű minőségi követelménynek eleget tevő gépsorok. Mindenből a legjobbat, leg­újabbat — ez akár a Váci Kötöttárugyár jelszava is le­hetne. A lemaradás a múlté Megintcsak a kissé egy- ügyűen hangzó hogyan? ^ — kérdésen a sor. Az önálló fejlesztő, tervező iparművész­gárdán kívül nyilván a men­talitáson, a hozzáállásban a lényeg: termelésben, rendelés- állományban a gyár már 1982- ft éli. Szerződés rögzíti a lé­nyeget is — a Fenina — nyugatnémet céggel további megállapodások kötik össze a váciak sorsát és új egyez­mény született az egyik leg­nagyobb nyugat-európai ve­gyikombináttal is. A félév előtti gondok — az exporttervvel való lemaradás, a 90 millió helyetti 50 milliós teljesítés — már a múlté Vá­cott. És hogy ne csak a ha­tárokon túli értékesítésről essék szó: a váciak — bár nem teljes egészében —, de túlnyomó többségükben helyt­állnak a hazai piacon is. több fürdőruha és melegítő, sport­trikó és egyéb szabadidős öl­töny várja a hazai fogyasztó­kat, mint valaha. L. Zs. üzemek létrehozására, a ré­gebbiek korszerűsítésére. Az Állami Fejlesztési Bank pályázata egy teljesen újszerű kezdeményezés megvalósításá­ra is lehetőséget nyújtott. A Rozmaring Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, a Vo­lán Elektronika és a moz­gássérültek pesthidegkúti la­kásszövetkezete gazdasági társulást hozott létre a Buda­pesti KISZ-bizotság közremű­ködésével. Elhatározták, hogy a lakásszövetkezet tagjainak otthonukhoz közel teremtenek munkaikaimat, mégpedig korszerű számítógépes adat- rögzítést, amihez a banktól 5,5 millió forintos támogatást kér­tek. E vállalkozás — amely­hez a Volán adja a számitó­gépet, s a Rozmaring Tsz-szel együtt a munkát is — 100 moz­gássérültnek nyújt megfelelő elfoglaltságot, megélhetést. csöndes nagykőrösi telken ve­lük együtt megjelentek a fegyverbarátok, az ideiglene­sen hazánkban tartózkodó szovjet déli hadseregcsoport katonái is. Az utóbbiak a szállí­tásban jeleskedtek, a honvé­dek pedig a tervezésben és az építkezésben. Az első kapa­vágást május 18-án tették meg. Az utolsó igazi munka­napjuk pedig július 19-én volt. Bár minden ilyen gyor­san épülne! Lám, mire képes a becsület, a lelkesedés, a rokkantak iránti megértés ... A lelkesedők jutalma? Némi zsebpénz, néhány nap szabad­ság és elsősorban a büszke­ség. Az immár kimondható néhány szó: ezt akartuk, ezt tudtuk, ezt psináltuk. Tegnap ünnepség volt Körtyélyesi Zoltán házában. Ott voltak a szovjet és a ma­gyar katonák, és ott a pa­rancsnokok. Például Je­szenszky Ferenc ezredes, aki jutalmakat adott a legtöbbet dolgozóknak: így Sándor Gyu­la századosnak, Deli Mihály tizedesnek, Szlávik András, Körtvélyesi Zoltán nagykő­rösi lakos, kétgyermekes csa­ládapa és sajnos, százszázalé­kos rokkant az élettel szem­beni küzdelemben jó másfél évtizeddel ezelőtt alulmaradt. Pedig katona volt és fiatal. Tettekre és harcra kész, de a felrobbant benzinlámpával nem tudott megbirkózni — akkor rokkant meg. Most mégis nekivágott a második nagy csatának, az otthonte­remtésnek. Lassan gyűlt a pénz, de az év elejére meg­lett. Persze, segített az OTP és Körtvélyesi Zoltánná mun­kahelye, a Budapesti Könyv­kötő Szövetkezet nagykőrösi részlege is. Az építési anya­gok ára tehát összegyűlt. Igen ám, de ki húzza fel a megál­modott családi ház falait, ki cserepezzen, gyaluljon? Az eleinte nehezen megvá­laszolható kérdésre, hamaro­san megnyugtató mondatok érkeztek. A magyar néphad­sereg egyik alakulata, mely Körtvélyesi Zoltán patronálá- sát szívügyének érezte, jelent­kezett a munkára. Az addig Üzemek csökkent munkaképességűeknek A Rozmaring is vállalkozik Jelenleg mintegy 150—200 ezerre tehető azoknak a szá­ma, akiknek betegség, baleset vagy egyéb okok, például mun­kahelyi ártalmak miatt meg­változott, illetve csökkent a munkaképességük. Rehabili­tációjuk az elsődleges humá­nus szempontok mellett társa­dalmi érdek is, hiszen a 30— 40 százalékkal csökkent mun­kaképesség nem jelent teljes munkaképtelenséget, nem zárja ki, hogy hasznos mun­kát végezzenek. Ehhez azon­ban megfelelő munkahelyekre, munkalehetőségekre van szük­ség. Az Állami Fejlesztési Bank ennek ösztönzésére hirdetett az idén pályázatot, amellyel vállalatok, szövetkezetek, tár­sulások számára teremtett tá­mogatási alapot, a megválto­zott munkaképességűek foglal­koztatásának bővítésére, új Példa született Felesleges kérdőjelek Mit ér a demokrácia — ha üzemi Ha csupán formális, ha sablonná, betonná mereve­dett — valljuk be, nem so­kat. Hányszor tapasztaljuk a mindennapokon, hogy bár mód és lehetőség van az együttes gondolkodásra, véle­ménymondásra, beleszólásra, részvételre — magyarán a de­mokrácia gyakorlására — azért nem az igazi. Az a bizonyos 1018-as határozat, pontosabb nevén a Minisztertanács és a SZOT Elnökségének 1977. májusában született határoza­ta is a jó irányú változtatás szándékával kelt életre. A megye népi ellenőrei an­nak jártak utána, 'vajon az elmúlt négy esztendőben mit és hogyan tettek a gyárak, az üzemek, az intézmények az üzemi demokrácia fejleszté­séért. Huszonhat helyen, 13 szövetkezetnél, 10 vállalatnál és 3 intézményben vizsgálták újszerű módszerekkel a hely­zetet. Új módi szerint Sáling József, a Pest me­gyei NEB főelőadója is ez­zel kezdi a beszélgetést: — A vizsgálat témájából adódóan kellett a megszo­kottól eltérő módon nyúlnunk a dologhoz. A szabályzatok, a jegyzőkönyvek átvizsgálása csak a tényekről adott vala­melyest kézzel fogható képet. De sokkal fontosabbak voltak azok a beszélgetések, ame­lyeket a gazdasági vezetőkkel, a dolgozókkal folytattunk. S a tapasztalatok? A be­szélgetéseken őszinte, nyílt volt a hangulat s a dolgok visszájára fényt derítő jelen­ségekről szólt a vita. A szak- , szervezet és a pártszervezet felelősségéről, a gazdasági ve­zetők szerepéről, az üzemi de­mokrácia érdekében tett vagy éppen elmulasztott lépésekről is bőséggel gyűlt az anyag. — Némcsak a tapasztalatok összegzése zajlott az új módi szerint, hanem a vissza csa­tolás, magyarán az egy-egy üzemben, gyárban, intézmény­ben felvetődött gondok, a ki­alakult helyzet értékelése is. E fontos társadalompolitikai vizsgálatnál különösen lénye­ges volt, hogy a népi ellen­őrök által összegyűjtött ta­pasztalatokról minél többen szerezzenek tudomást az érin­tettek közül, a dolgozók is lássák, milyen eredménnyel járt a náluk töltött idő... — tájékoztat a főelőadó. A forma diadala? — Kibővített vezetői ér­tekezleteken, vagy széleskörű fórumon mondták el vélemé­nyüket, javaslataikat az el­lenőrök. Végül is a vizsgá­lat. s az azt követő intézke­dések eredménye az lett, hogy a huszonhat helyen egységes egészként láthatják a gazda­sági vezetők, mit kell ten­Tigyi Béla, hovranics Ferenc, Révész Tibor, Rész Dezső, Szívós János, Rácz Vilmos és Rabján János honvédeknek. Kitüntetést kapott a szovjet hadsereg három katonája is. A jutalmak átadásának örö­met hozó pillanatai belemo­sódtak a meghatódottságba. S ez az, amit nem lehet le­írni. A családfő nem is tu­dom, hogy köszönjem meg kezdetű mondatait a háziasz- szony és a két gyerek zavart, megilletődött mosolyát, a ka­tonák elharapott mondatait: látod, jól csináltuk. Az ünnepségből nem ma­radhatott ki a város sem. Hi­szen az építkezés feltételeinek megteremtésénél sokat segí­tettek a város vezetői, vala­mint intézményei és üzemei is. S* végül álljon itt egy elka­pott mondat: A Toldi Miklós Élelmiszeri Szakközépiskolá­ban lakó katonák fegyelme­zettségükkel és szorgalmukkal példát mutattak a nagykőrösi diákoknak. Nemcsak Körtvé­lyesi Zoltán családi háza épült hát meg Nagykőrösön május 18-a óta. Más is tör­tént. S ez legalább olyan fon­tos, mint a házépítés. Példa született... Farkas Péter ndök azért, hogy a rendelke­zésre álló formát tartalom­mal töltsék meg, vagy ha hiányzik, megteremtsék. A vizsgálatot követően, mint szüret után a must, forrni, érjedni kezdett az ügy — az üzemi demokrácia ügye — a gazdasági egységekben. Egy helyütt úgy fogalmazták, a népi ellenőrök látogatása után már nem lehet ugyan­úgy folytatni a dolgokat, mint annakelőtte... Nem, mert az üzemi demokrácia gyakorlá­sának buktatóira, esetenkénti útvesztőire tárgyilagosan vi­lágított rá az összegyűlt anyag. Mire is? Például a forma megdönt­hetetlennek tűnő diadalára. Arra, hogy a különböző ta­nácskozásokon, a demokrati­kus fórumokon részt vevők sokszor kelnék fel azzal a keserű szájízzel, nem volt meg a lehetőségük a válasz­tásra, a tényleges döntésre. Nemcsak az alternatív dön­tés lehetősége hiánycikk oly­kor az üzemek háza táján, ha­nem a gazdasági vezetők munkájának értékelése sem általános és rendszeres a fó­rumokon. Gyakran fenyeget a párhuzamosság veszélye. A munkahelyi fórumok ugyan­azt az anyagot tárgyalják, mint az egész közösséget érin­tő közgyűlések vagy terme­lési tanácskozások. Elmarad a feladatok konkretizálása, le­bontása. .. Lépéskényszer — Súlyosan esik a latba természetesen az is. hogy mi­lyen hatékonysággal élnek ezek a fórumok — folytatja a tapasztalatok összegzését Sá­ling József. — A vezetők az alsóbb szintű tanácskozáso­Jegyzet Milliók — BIZONYÁRA sokan meg- hökkennének, ha azt hal­lanák, hogy újabban kár­becslőket is alkalmaz a ta­nács. Nos megnyugtatásul: ez az új státus csupán öt­let vagy még az sem, ha­nem csak keserű, ironikus tréfa, mely a modem vá­roslakó agyában született meg. Mondván: hallatlan sok dolga akadna, miköz­ben elszomorító statisztiká­ját összeállítaná a modern lakónegyedekben, parkok­ban, sétányokon. S lenne végre megbízható adat: évente mennyi kárt okoz a garázda rombolás a köz javaiban? S kikeredne egy megdöbbentő, netán riasztó összeg is: ennyivel rövidí­tette meg önmagát minden városlakó, aki közömbö­sen elnézte a céltalan pusz­títást. Sajnos, összegezés nincs, így Százhalombattán a fia­tal, alig egy évtizedes vá­rosban is csak találgatják: hány százezer forint vesz­teséget jelentenek a kibe­lezett kaputelefonok, a le­szerelt lépcsőházi armatú­rák. az elszaggatott anten­navezetékek, a kiirtott fa­csemeték. a legázolt virág­ágyások? Tény azonban, hogy ezek a veszteségösz- szegek évről évre növeked­nek. A tanácsi bérlakások karbantartói szinte vége­láthatatlan listát sorolnak leszerelt zárakról, ellopott vízcsapokról, villanyégők­ről, konnektorokról és kap­csolókról, telefirkált. mi több, obszcén rajzokkal te­levésett falakról, betört ab­lakokról. felfeszített levél­szerényekről. De a park­fenntartók lajstroma sem rövidebb: gyökerestül ki­tépett muskátliültetvé­nyek, lelegelt tulioánerdők bokrostul kiszedett arany­esők mellett több tízezer forint értékű legázolt pá­zsit és kitördelt facsemete. A nemtörődömség és a kon általában nem vesznek részt. A dokumentumokból így utólag nehezein tudtuk megítélni azt is, a hozzászó­lások, a javaslatok nyomán milyen intézkedések szület­tek, ugyanis nem derült ki, mi volt egyszerű vélemény- nyilvánítás, s mi konkrét ja­vaslat, amivel komolyabban kell foglalkozni. Sok mindent felszínre ho­zott a népi ellenőrök vizs­gálata, afféle lépéskényszer­ben vannak mindazok, akik­nek kezében a javítás lehető­sége. Széles körben ismertek a tapasztalatok — tehát sokan várják el a mielőbbi cselek­vést is.., Kulcsszerepben — Sokszor elmondtuk már, s kicsit papírízű lett, hogy a tulajdonosi érzést kell erősí­teni a dolgozókban, de el­engedhetetlen, hiszen csak ak­kor tud valaki bármely cél érdekében tevékenykedni, ha magáénak érzi, ha az egyén és a közösség érdekének össz­hangja kézzelfogható. Az együttgondolkodásban véle­ményem szerint kulcsszerep jut a középvezetőknek — ma­gyarázza a főelőadó. Tapasz­talatuk, felkészültségük, hoz­záállásuk azonban nem min­denütt olyan, mint ahogyan a nagykönyvben íródott. Pe­dig ezt is lehet tanulni, s kell is. Hiszen azért a leg­több helyen nem az a baj, hogy nem léteznek ezek a fó­rumok, hanem az, működteté­sük — döcög. Ha nemcsak szóban, hanem ténylegesen a gyakorlatban élnek az üzemi demokrácia lehtőségeivel, to­vább javulhat a kép. Ügy vé­lem, nemcsak rajtunk mú­lik... prédára ? szándékosság együtt mun­kálkodik, s meglehetősen hatékonyan. A városi ta­nács kommunális és költ­ségvetési üzemének dolgo­zói — kertészek, köztisz­tasági munkások, szerelők — valósággal versenyt fut­nak a mesterséges enyé­szettel.” Elkeseredésünk indokolt: szinte nap nap után érzik, mintha munká­juk hiábavaló volna. S ezt az érzést csak fokozza a városban tapasztalható erélytelenség. Azt is mond­hatnánk: a hatósági erély­telenség. Mert ha összevet­jük a szabálysértési eljá­rások számát a szabályta- i lanságok számával, elke- ’ serítően ez utóbbi javára billen a mérleg. Márpedig ez elsősorban azokkal az emberekkel szemben mél­tánytalanság. akik szabad­idejüket föláldozva, fá­radságot nem kímélve munkálkodnak városuk gyarapításán. Akik évente j nem kevesebb, mint 10 millió forint értékű mun- i kával járulnak hozzá á köz vagyonához. SZÁZHALOMBATTÁT nem egy környező telepü­lés irigyli gyors fejlődésé­ért. bővülő közlétesítmé­nyeiért. azokért a millió­kért. melyeket gyarapodá­sára fordíthat. S tegyük hozzá; nem alaptalanul. A fiatal város csak ebben az esztendőben majd ötmillió forintot költhet úiabb par­kok és pázsitok létrehozá­sára, s majd kétmilliót a meglevők fenntartására. S ugyancsak ebben az esz­tendőben kis híján 6 mil­liót a tanácsi lakások fel­újítására, karbantartására. De vajon ildomos lenne fel­tenni ezek után a kérdést: ugyan mennyit szán ebből a közömbösség, a nemtö­rődömség. illetve a szán­dékos garázdaság prédá­jául? T. I. G. M. «I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents