Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-11 / 187. szám

1981. AUGUSZTUS 11., KEDD TÍZ NAP A BALATONNAL Nyelvlecke kezdőnek, haladónak _ A dabasi járás révfülöpi úttörőtábora megújhodott az idén is. 1,7 milliós értékkel gyarapodott, betonalapot ké­szítettek a failázakhoz, átala­kították a konyhát, ebédlőt, új zuhanyozó-mosdó épült, s készül a sportpálya is. A já­rás termelőszövetkezeteinek tagjai egy-egy napi társadal­mi munkával járultak ehhez, a KISZ-esek pedig 50 ezer fo­rintos hangosító berendezést adtak úttörőiknek a mozga­lom 35. születésnapjára. De akad itt most más új­donság, látnivaló is: a tábor ebédlőjének üvegfalán két ha­talmas címer, a magyar és a szlovák úttörőké. Akik pedig a táborban járnak, lépten nyomon szlovák és magyar szót hallanak. Nem véletle­nül. .. Ano — igen Robert Maxián a nyolcadik osztályt végezte idén, Ziar Had. Hronon-ból jött: — Életemben először járok a Balatonnál, nagyon jól ér­zem itt magam. Szeretek sportolni, úszni is tudok! Persze, hogy vannak már ma­gyar barátaim, például Kuli Sándor Kakucsról, vagy Szei- bért Zoli Hernádról, velük focizom, s gyakorolom a ma­gyar beszédet A nagymamám tanított meg magyarul, most kezdek belejönni, Aki magyarázatot fűz az iméntiekhez, Sashegyi János dabasi járási úttörőelnök: — ötéves idén a Pest me­gyei és a szlovákiai Banska Bystrica-i úttörők kapcsolata. Idén a váci járásból és Dabas Sári kerületéből 46 szlovák anyanyelvet tanuló magyar úttörőt láttak vendégül a Selmecbányái úttörőházban. A csoport három napot töltött a Magas-Tátrában, látták a dob- sinai jégbarlangot, kipróbál­ták a lanovkát, sonra járták Szlovákia szép tájait, városait, múzeumait, s közben elmé­lyítették nyelvtudásukat, bő­vítették szókincsüket. — Most hasonló alkalmat teremtett itt a váci és a da­basi járási hivatal, a Hazafias Népfront és a két úttörő el­nökség. Korábban a szlová­kiai pionírokat a váci járás­ban fogadták, idén először tölthetnek tíz napot a dabasi járás révfülöpi táborában. A 45 szlovák pajtással együtt üdül 20 dabasi szlovákul ta­nuló gyerek, s a járás 54 ki­váló úttörője. Már az első na­pok után is tudnak néhány szót egymás nyelvén: ano— igen, nie—nem, Prosim—ké­rem, dakujem—köszönöm.., Egymástól tanulnak Luba Leckovicová, a Sel­mecbányái úttörőház kulturá­lis vezetője: — Augusztus 3-án érkez­tünk Vácra, ahol a várossal ismerkedtek a gyerekek, s másnap már itt is voltunk a Balatonnál. A szlovák paj­tások nagyon jól érzik magu­gat, s nincsenek nyelvi ne­hézségeik, hiszen tényleg akadt, akivel anyanyelvükön válthattak szót. Az első este Révfülöpön az ismerkedéssel, közös játékkal telt, s nagyon jól sikerült a vetélkedő, ame­lyen a két ország fiúi küz­döttek a lányok ellen, s össze­mérték ügyességüket boszor­kányügetésben, öltözőverseny­ben. — Jártunk már a zánkai úttörővárosban is. A gyerekek egyforma sportnadrágot vásá­roltak, ki is próbálták rög­tön a két ország felnőttéi és gyerekei közötti focimeccsen. Az eredmény igazságos dön­tetlen, 6-6 lett... A táborvezető Schulcz Já­nos inárcsi pedagógus sorol­ja: — Kirándulunk még hajóval Keszthelyre, Tihany­ba, vendégül látjuk Kajái Já­nost és Vitay Ildikót, s egész­napos táncos-zenés, verses já­tékos műsort adnak a szé­kesfehérvári művelődési köz­pont dolgozói. Természetesen a két nem­zet táncaival, játékaival mu­tatkoznak be egymásnak a rajok, s együtt vesznek részt a tábori olimpián, az akadály- versenyen. Levelezni fogunk Igazi úttörő nyár ez. Sur- man Csilla hernádi hetedikes így mondja: ELŐKÉSZÜLETEK BUDAPESTEN A zenei világhét eseményei Budapesten rendezik meg a Nemzetközi Zenei Tanács (CÍM) ülésszakát, s ehhez kapcsolódva a zenei világhét eseménysorozatát az őse fo­lyamán. Az UNESCO szakosí­tott szervezeteként működő CÍM kétévenként tartja köz­gyűlését, s a tanácskozásnak >— amelyre szeptember 28. és 30. között kerül sor — ezúttal la Magyar Zeneművészek Szö­vetsége lesz a házigazdája. Ezt követően, október 2-án (kezdődik meg a zenei tanács tudományos kongresszusa, amelynek központi témája Bartók Béla életművének, tmunkásságának az egyetemes művészetre gyakorolt hatása, f mai jelentősége. A kongresszusra 24 ország­ból várnak vendégeket. A mintegy 200 hazai és külföldi résztvevő — kutatók, zene­szerzők, zenepedagógusok, előadóművészek — a száz éve született Bartókra emlékez­ve a művészeti ág legátfogóbb esztétikai-szociológiai kérdé­seire is választ keresnek. A ■zeneszerző helye, szerepe a <XX. században — lényegében e témát körüljárva hangzanak el a plenáris ülésen és az azt •kővető kerékasztal-tanácsko­zásokon jeles zenetudósok, szakemberek előadásai. A CÍM ülésszakára, illetve kongresszusára több világhírű művészt is hazánkba várnak. Budapest vendége lesz Yehu­di Menuhin hegedűművész és Luigi Nono olasz zeneszerző, a modern muzsika egyik leg­ismertebb képviselője. A zenei világhét reprezen­tatív programja október 1-én, a Zeneakadémián sorra kerü­lő ünnepi hangversennyel kezdődik, ahol többek között Bartók Cantata profanája csendül fel majd a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekará­nak és Énekkarának előadá­sában, Lehel György vezény­letével. A koncerten adják át az UNESCO—CÍM díjakat is; ezzel az elismeréssel a mai zeneművészet legkiválóbbjait jutalmazza a nemzetközi szer­vezet. A Bartók Béla születésének centenáriuma jegyében sorra kerülő őszi rendezvénysoro­zatnak része lesz egy másik tudományos tanácskozás is. A Magyar Tudományos Akadé­mia a Bartók munkásságával kapcsolatos szaktudományos kutatások legújabb eredmé­nyeinek összegzésére, megvi­tatására nemzetközi szimpo- ziont rendez a fővárosban szeptember 28. és 30. között. Népszerű rádió- és tele­vízióprogramok nyomán szü­letett művek megjelentetését készítik elő a Zeneműkiadó Vállalatnál. A mikrofonnál Kroó György a címe annak a kötetnek, amely húsz év ma­gyar zeneéletének sajátos krónikáját adja. A könyv a szerzőnek a rádió új zenei új­ságjában 1980 és 1980 között elhangzott kritikáiból válogat. Csak a derű óráit számo­lom címmel Czigány György foglalt kötetbe népszerű mű­soraiból — Ki nyer ma? Zene, zene, zene, Csak a derű óráit számolom — emlékezetes mo­mentumokat. A gyermekkönyvhét alkal­mából kerül a boltokba Di- mény Judit: Hang-játék című könyve. A rádió ifjúsági adó­ijaiból jól ismert zenepedagó­gus-szerkesztő olvasói meg­tudhatják a többi között, hogy mi a csend és milyen a hang, s azt is, hogy nincs feltétle­nül szükség igazi hangszerek­re ahhoz, hogy valaki zenél­hessen. — őrsvezető vagyok, ne­gyedszer járok már a rév­fülöpi táborban. Amit most tanulok a szlovák gyerekek­től, szeretném megtanítani majd az őrsöm tagjainak is. A vendégpajtásoknak bizo­nyára megtetszik majd a kacsintás játék, s ellesik tő­lünk. a csárdás lépéseit. Balázs Attila a dabasi 1. sz. általános iskolában tanít, a szlovákul tanuló gyerekeket kíséri. — Sok gyerek van az osz­tályomban, akinek szlovák az anyanyelve, akad, aki csak első osztályban tanult meg magyarul. Ami furcsa: a Sá­riban élő szlovákok még a bevándorló elődök szókincsét forgatják, az újabb keletű ki­fejezéseket csak magyarul is­merik. Így azután jó nyelv­lecke ez a tíz nap a tanítvá­nyaimnak, hiszen a játék, a pihenés közben gyarapszik a nyelvtudásuk. Talapka Erzsébet még kis­dobos, idén ősszel lesz ne­gyedikes: — A szüleimtől is tanultam szlovákul, az' iskolában pedig kitűnőt kaptam mindig ebből a tantárgyból. Nem, mégnem voltam soha Szlovákiában, így nem mindent értek, amit az odavalósi gyerekek monda­nak, ellesek tőlük sok szót, kifejezést. Már társat is ta­láltam, összebarátkoztam egy szlovák kisleánnyal, Monika Gasparovával, és megbeszél­tük, ha véget ér a táborozás, levelezni fogunk egymással, ahogy a többiek is. Mindenki talált már levelezőpartnert... V. G, P. AVAR KORI LELETEK Nehéznyíl Száznál is több sírt tártak fel az idén a Zalakomár ha­tárában fekvő avar kori teme­tőben. Az immár ötödik éve tartó kutatás ebben az esz­tendőben is szép eredmények­kel lepte meg a régészeket. Különösen a kora avar kori le­letek becsesek. A most elő­került ezüstfülbevalók, gyön­gyök, gyöngysorok tovább gaz­dagították az itt talált éksze­rek kollekcióját. Az úgyneve­zett fegyveres sírok között rábukkantak egy halász örö­kös nyughelyére is. Vele együtt eltemetett szerszámai — horgok, hálókötő, bogo­zó — közül a nagyméretű nehéznyíl a legérdekesebb. Ezzel ugyanis halakat lőttek. TÁPIÓGYÖRGYÉTŐL SZELÉIG Képek, szobrok, épületek = Amikor rendszeres és következetes megyei, orszá- i gos együttműködés eredményeként Szentendre múzeum- ! város lett, mindannyiunk örömére szolgált. Az is, hogy I Zebegény, Vác, Nagymaros, Gödöllő, Nagykörös egyre = gyorsabban felzárkózik. Legalább annyira fontos azon- 1 ban, hogy a képzőművészeti alkotások elosztása egyen- I letes legyen. Kétségtelen, vannak, lesznek, maradnak = aránytalanságok, de hogy egy akár négyszer lelket | számláló község is sokat tehet önmagáért, megfontolt I összefogás alapján, arra példa Tápiógyörgye. I A képzőművészeti élet azzal indult Tápiógyörgyén, i hogy az iskola rajztanár-festőművésze, Iván Mária I nemcsak jeles akvarelleket készített e tájról, nemcsak I sgraffitóval szépítette az iskola oldalhomlokzatát, a fut- § ballozó fiú és a tornászlány alakjáról, hanem finn r gyermekrajz-kiállítás keretében pallérozta a lányok- I fiúk esztétikai nevelését. Művekkel, példával. Pest megyében más helyeken is gyorsul a kulturális | élet. Van, ahol az átlagnál is gyorsabban — például 1 Tápiószelén. Itt mindenek előtt említésre méltó az a I körülmény, hogy a Blaskovich Múzeum pompás anya- = gához jelentős időszaki kiállítások társulnak. Ezúttal 1 az 1905-ben Marosszentkirályon született, Dabóczi Mi­2 hály emlékanyagát láthatjuk, szeptember 13-ig. dezteti és alakítja a község egész lakosságát e művekben a művész szellemének állandó jelenlétével. Ady kedves virága A könyvtár tulajdona Már­tsa István Ady-portréja. Azt az Adyt sugározza, aki telített fiatalsággal, lendülettel, vilá­got átalakító szándékkal. Pál­ma és sok-sok könyv teremti meg a szobor igazi környeze­tét, élővé teszik könyvet válo­gató, olvasó emberek, fiatalok. Tervezik, hogy a mű köré Ady-sarkot szerveznek köte­teiből és hagyományteremtő eszmeként kedves virágát, a piros szegfűt helyezik el rend­szeresen a szobor talapzatá­nál. Tápiógyörgye idén ünnepli fennállásának 250. évforduló­ját. Ebből az alkalomból avat­ták fel Rajki László Hajnal című kőszobrát. Az ülő nőalak a nagy alföldi nyugalmat és méltóságot, a bőséget és egész­séget, a békét és a derűt szim­bolizálja — a természet és az ember vonzó hajnalát, az örök fiatalságot, a szépség erejét. A telt formák biztonsága, vá­lasztékos szobrászi szerkezete, mely több nézőpontúvá fej­lesztette az alkotást. Arra gondolunk, hogy bár minél több ilyen lendülő szög­lete lenne a hazának, hiszen teremtő nyugtalansággal már az új szobrot álmodják a pá- zsitos főtérre — Farkas Adám fantáziájára bízva a megvaló­sítást. Rátki László: Hajnal Tápiógyörgyén az új falu­háza is telítődik képzőművé­szeti alkotásokkal. A szihnad- tér centrumában helyezték el Hegyi György mozaikját, pi­ros árnyalatokkal is átszőtt búzakalászokról. Két mozaik­emblémája közül az egyik itt, a másik az általános iskolában díszíti a bejárati homlokzatot. Pándi Kiss János két gipsz­szobrát, az Integetöt és a Kor­sós lányt szintén megszerezte Tápiógyörgye az iskola és a könyvtár számára. Egyik szo­bor hatásosabb, mint a má­sik. Klasszikus mérték örven­Elhivatottság Dabóczi Mihály, kinek most 1 kiállítása Tápiószelén van, elő­TV-FIGYELŐ Jónás Judit. Az ilyen köz­tünk járókra szokás azt mon­dani, hogy istenáldotta tehet­ség. Igen, az olyan valakikre, mint a Nógrádból Érdre tele­pült, és most a fővárosi Szí- nyei Merse Gimnáziumba járó Jónás Juditra, aki úgy képes megeleveníteni szépirodalmi szöveget, mintha az korábban soha nem került volna papír­ra, hanem egyenesen az ő szí­véből peregnének elő a szavak. Akik szombat délután meg­nézték a Fenn laktunk a domb tetején című dokumentumfil­met bizonyára nem tartják túl­zónak a fenti lelkendezést, mert Jónás Judit nemcsak az országos vers- és prózamondó verseny zsűrijét hatotta meg mélységesen átélt előadásával, hanem az előfizetőket, is ott, a készülékek előtt. A tanítanivalóan szép arti- kulációjú Juditka — cigány­lány. (Barnák vagyunk — mondta a Jónás famíliáról az édesanya.) Ez a származás pe­dig máris számos kellemetlen­ségbe sodorta az egész családot. És valahogy ugyanilyen kelle­metlenségek ismétlődnek meg magával e szépszavúval is. Mi lesz — lehet — tehát vele a későbbiekben? Ide, e Pest kör­nyéki településre felküzdötte magát a Jónás család, de az immár Juditra váró újabb nagy lépés megtevődik-e, meg- tevődhet-e? Dicséretére Rick Nórának és Gácsi Sándornak, e mindenfé­leképpen őszinte és igaz tár­sadalom- és jellemraj zcsokor készítőinek, akik előbányász­ták, felkutatták, bemutatták — és ezzel a lehető legtöbbet cse­leked ték. Ablak. Az Ablak soros adá­sában Cegléd megint csak megemlítődött. Mégpedig a most terveződé nagy szabad­időközpont tervpályázatának kapcsán. Még a hozzá nem ér­tő is láthatta, hogy egy iga­zán mutatós, az alföldi táj hangulatához igazodó épület- együttest vetett papírra Palo­tai Tamás és néhány társa. Ez­zel együtt pedig arra is volt figyelmük, hogy a már megle­vő kiskertbirodalom megma­radjon: belekomponálták azt is ebbe a füves, fás, termál- strandos birodalomba. A kér­dés csupán az, hogy vajon ma­guk a tervpályázat nyertesei fejlesztik-e majd tovább az alapelképzelést, avagy erre már a helybeli kollégákat ké­rik fel. Galgamácsa. A vasárnap ko­ra délután látott. Aki dudás akar lenni című folklórklub­ban Vankóné Dudás Juli is megjelent, amit az indokolt, hogy megjelent a Galgamácsai gyerekjátékok című nagylemez. Hallhattunk is, sőt láthattunk is az anyagból — bizton re­méljük kelendő árucikk lesz. Táncdalfesztivál. Csalódá­sunk csak fokozódott: a máso­dik elődöntő színvonala még az elsőét is alulmúlta ... Ám ne gondolja az olvasó, hogy azonosultunk a tinédzsersik­kel, s már előre legyintettünk: Magyar táncdal? Ugyan... Korántsem erről van szó. Sok­kal jobb’ szerettük volna, ha seregnyi kitűnő számot isme­rünk meg, lelkünk rajta, még dúdolnánk is a slágereket Csakhogy — tisztelet a kivé­telnek — nincs mit... Legutóbb is, egy csak egy produkció volt valóban feszti­válszintű: a KFT néhány per­ces műsora. A Korlátolt Fe­lelősségű Társaság nem min­dennapi show-t varázsolt a színpadra, s főként előadás­módjával keltett különleges feltűnést A Bábu című dal közben mesterien kidolgozott, ötletes pantomimjátékot lát­tunk az együttestől — úgy, hogy eközben, persze, muzsi­káltak is a fanyar humorú szín­padi tehetséggel is megáldott fiúk. S a többi dal? Talán Bódi Magdi és Stefanidu Janula számától eltekintve, valameny- nyit a volt már jobb is címszó alatt említhetjük. Ezért is oko­zott meglepetést, hogy a hétta­gú zsűri milyen magas pont­számmal értékelte Cserháti Zsuzsa és Korda György pro­dukcióját. Gyanítjuk, az el­ismerés nem annyira a most hallott számoknak, inkább a jóhírű előadóknak, illetve a már befutott Bágya András, Gábor S, Pál, Szenes Iván szerzőhármasnak szólt... A leltár tehát: két remek fellépés az első elődöntőn (Hungária, Bojtorján), s egy igazi élmény (KFT) a másodi­kon. összesen három valódi sikerszám. Három — a hu­szonnégyből ... Akácz—Hegyi szőr Marosvásárhelyen tanult Orbán Antal tanítványaként, később Kisfaludy Stróbl Zsig- mond lett a mestere a buda­pesti Képzőművészeti Főisko­lán. Volt római ösztöndíjas, részt vett a velencei bienná- lén. Tudja és alkalmazza mes­terségét, nem szakad el az anyag lehetőségeitől. Egyénit! alakzatait — így lesz a szobor Fantáziakutya, az eb anató­miájával, így lesz kissé fóka­szerű a vörösmárványba álmo­dott Csók. Dabóczi Mihály: Kiáltó Érdekes az Arany-ballada ösvényén járó és akácfából faragott varjúarcú Vörös Ré- bék, továbbá a Kubikos 1957- ben mintázott alakja. Ha szob­raiban akad is némi értékin­gadozás — érmei kifogástala­nok. Gyár acél9zürkében Tápiószelén meglepetés a Kohászati Gyárépítő Vállalat üzemsora is. Üde színvilág fo­gadja a füstös óriás kémé­nyekhez szokott érkezőt, a formák humánusak — és hu- manizálók, éppen szépségük miatt. A kohászati üzem ká­vébarna, fehér, sárga, acet- szürke színelosztás alapján épült, a tér üde foltja, jólesik a közelében tartózkodni, falai közt dolgozni. Minden szerkesztett. Még a kerítés is, hiszen az piros, a zöldet pázsitra tartalékolták. Elmés és megnyugtató a ha­talmas étterem is, mely egy­úttal előadóterem. Az külön ráadás, hogy a belső terben Fajó János geometrikus kom­pozícióját helyezték el Mindennek nyitánya a Ró­zsa Péter-szobor, mely ezüst­re hangolt fémlemezekkel hiv- ta plasztikai formákba a kohá­szok alakját. Kisplasztikái vázlatait már régebbről is­merhettük Pest megyei kiállí­tásokról. Egy biztos; aki Tá- piószeléről Tápiógyörgye felé indul, úgy érzi; mesetájra ér­kezett, hirtelen olyan fensé­gessé válik e mesterségesen szerkesztett tér. Losonci Miklós IMF PflP sä®*- Jt »jS Dabóczi Mihály: Fantáziakutya *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents