Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-09 / 186. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIII. ÉVFOLYAM, 186. SZÁM 1981. AUGUSZTUS 9., VASÄRNAP A laikus, aki nem építkezett. nem építkezik, s a jövőre nézve sincsenek ilyen szándékai, egy TÜZÉP telepen járva alighanem azt tartja ideálisnak, ha van mész, cement, tégla, • cserép, gerenda és nyílászárók. Ám a gyakorló építtetők jól tudják, hogy mindez vajmi kevés még az üdvösséghez, s míg odáig jutnak, hogy beköltözésre alkalmassá válik a ház, akár hivatásos anyagbeszerzőnek is elszegődhetnek. Tudják, honnan kell akácparkettát szerezni, honnan hőszigetelőt, lambériát és padlólapot, kisméretű t4alátés fehér cementet... Megállás nélkül Méhész Lászlónak, a mono- ri TÜZÉP-telep fiatal vezetőjének mosolya és tájékoztatása kimondatlan gondolataimra rímel: mielőtt — két esztendeje — átvette a telep vezetésé^, éppen befejezte saját házának építését. Azelőtt vas-műszaki szakmában dolgozott, s a hivatalos átképzés mellett jó iskolának bizonyult az építkezés. Azóta is folyamatos önképzéssel kell gyarapítania a már megszerzett ismereteket. Az ipar ugyanis egyre több olyan újdonsággal rukkol elő, amelyek az építtetőknek hasznosak, de kevéssé ismertek. Irodájában a fellelhető szakirodalmat rendszeresen tanulmányozza, szerencsére nem érzi elegendőnek, hogy csupán az alapvető anyagokból tudják kielégíteni az igényeket. — Nemrég telepvezetői értekezlet volt — mondja. — Jólesett hallani, hogy a többiekkel ellentétben nálunk tulajdonképpen nincs hiánycikk. Választékunkat vasáruval. fürdőszoba-berendezéssel is bővítettük, hogy a vásárlók szinte mindent egy helyen tudjanak beszerezni. Sorra hangzottak el a panaszok, hogy nincs kisméretű tégla, hiányzik ez vagy az. — Nálunk most minden kapható. Bejárjuk az ezernégyszáznegyven ' négyzetméternyi, áruval zsúfolt, s mégis jó átláthatóságú s közlekedést biztosító telep területét. Kocsik kanyarodnak a fordulókban, rakodnak, válogatnak, itt is, ott is. A szezon kora tavasztól késő őszig tart. Amíg dolgozni lehet az építkezéseken, itt sincs megállás. — Egy évben 54—55 milliós forgalmat bonyolítunk le. A tavalyihoz képest a vevők száma csökkent. Az idén viszont jóval több anyagot vittek el, hiszen az építkezések egyre anyagigényesebbek. ' Szabad és korlátlan válogatást biztosítunk. Ide bejöhet a vásárló, körbejárhat, megnézhet, meg joghat mindent. kiválogathatja a neki tetsző és megfelelő árut. Olcsóbb, drágább Hogy találjon is, ahhoz választék kell. Van. kisebb és bővebb pénztárcához méretezett egyaránt. Ez a nyílászáróknál tűnik szembe leginkább: több típusú ajtó, ablak vár gazdára. Az ötezer forinton felüli, jugoszláv, afrikai tölgyből készült bejárati ajtótól az olcsó magyar gyártmányúkig, amelyek egyébként jóval tetszetősebbek és praktikusabbak is a megszokottnál. Van például katedrái üveges, alumínium védőrácscsal ellátott bejárati ajtó, de van hagyományos is. Újdonság, ám egyre keresettebb a műanyag lambéria. Van ebből is töbh színbsn, olcsóbb is, drágább is. Húszféle csempe, tizenhárom- féle padlólap, kerámia szellőzőrács, piros pala, gipszkerámia válaszfal — a telepvezető mindenhez értő magyarázatot fűz a fel- használás célszerűségét illetően. Nem sokan ismerik például a kőzetgyapotot, amely a hungarocellel ellentétben nem vezeti a hangot, s jó, éghetetlen hőszigetelő. A barkácsolók a Pa/ elnevezésű, 12 milliméteres farostlemeznek örülhetnek, mely olcsó, s jól megmunkálható. — Végülis mi nem csupán azért vagyunk, hogy úgy- ahogy árut közvetítsünk a gyártó és a vásárló között. Gazdaságosan, nyereségesen, s közmegelégedésre kell dolgoznunk — mondja még Méhész László. Állandósuló rend . Panasz, reklamáció alig akad, de ha előfordul, megnyugtatóan rendeződik is. Ügy tűnik, a monori TÜZÉP telep háza táján nemcsak a rend állandósul, hanem az újdonságok beszerzése, propagálása iS, A törekvés egy jellemzője: a telepvezető tervei között a jövőben olyan árubemutató is szerepel, amely még közelebb hozza egymáshoz a vevőt s az eladót, megismertetve a szélesebb közönséget egy-egy nem teljesen vagy rosszul ismert anyaggal. Mindenki közös hasznára. K. Zs. A gép itt keveset segíthet Hamarosan végeznek a járási takarékszövetkezet új székhaza építésének nehezével. A monori Petőfi utcában magasodó épület kívül-belül is egyre tetszetősebb ruhát ölt. A kőművesek teljesítménye nagyban függ a kiszolgálók — Döndö Vilmos, Báli István, Udvari György — munkájától. A malterkeverést már régen sikerült gépesíteni, de a vakolókanál és a simítóléc valószínűleg még nagyon sokáig mindennapi munkaeszköz marad. Rácz István és Fogas János a belső vakolást ma is úgy csinálja, ahogy mestereik • és azok mesterei. Nyilas Hona felvétele Mende mindig fejlődik Ütni a vasat, amíg van esély Egy kisközség elnökének hétköznapjai Csöndes, kihalt a mendei faluközpont. A művelődési ház előtti parkban gyerekek siettetik nagyon is fel- nőttes játékkal — snóblival — az időt... Fagylaltra várnak az ebédszünet után nyitó presszó közelében. Ritkán nyílik az odébb lévő kis bolt ajtaja is. Kismama tol gyerekkocsit maga előtt a járdán, szemmel láthatóan élvezi ezt a rövid egészségügyi séta nyújtotta szabadságot, pihenést. Néhány percre töri csak szét a csendet egy sóderrel, zúzott kővel megrakott teherautó-karaván. Kihaltnak tűnik a többtor- nyú, frissen tatarozott tanácsház is, pedig az egymásba nyíló szobák mélyéről írógépkopogás, beszédfoszlányok hallatszanak. A tanácselnöki irodát a halkabb környéken találom, az elnök viszont csak néhány perc múlva érkezik vissza a falu valamelyik távoli zugából. — Hát ez miféle kastély volt? — kérdezem Pálfalvi Lászlót, aki tudtommal a járás legfiatalabb községi vezetője. Beosztásához talán nem, de korához, s főleg a kánikulához illik a farmer és a könnyű póló. — Nem volt ez soha kastély. Eredetileg is községházának épült — nevet kissé fanyarul. — Olyan története van ennek, hogy az idősebbek ma is emlegetik... A század első felében sem volt minden kőművésmester hibátlan. Ez az emeletes épület úgy készült el, hogy a lépcsőházról megfeledkeztek. Távolságok Egy éve talán, hogy Men- dén megválasztották az új, fiatal tanácselnököt. Helybeli, agilis munkásember, kiegyensúlyozott családfő. — Mennyi Mende lélekszá- ma? — kérdezem. —; Háromezer-kilencszáz személyt lehet számítaná. — Többet hittem. — Biztos azért, mert nagyon szétszórt, tagolt ez a település. A két legtávolabbi pontja..., mindjárt megmondom pontosan... — térkép kerül a parkettre, vonalzóval méri a távolságot, — négy kilométer a község két sarka közötti távolság. Váratlanul egy perc türelmet kér, újra a térkép fölé hajlik: — Igen... A nagykör több mint három kilométer, a kicsi talán a fele. Minden másnap futunk a kisfiámmal és az egyik fiatal szomszéddal. Egyedül mégsem akarok. Mondanák is... Én is furcsán nézhetek rá, mert szinte kétségbeesetten teszi hozzá: — Valahogy csak le kell vezetni a sok idegeskedés okozta feszültséget. Nem akarok úgy járni, mint a gyömrői kollégám. Kétségtelen, az utóbbi években egyetlen olyan tanácselnökkel sem beszéltem a monori járásban, aki — akárha kényszerű — tétlenségre is panaszkodott volna. A tudatosan kialakított koncepciónak megfelelően a legtöbb község élére viszonylag fiatal, eredetileg munkásként dolgozó vezető került. Ráadásul olyan helyzetben, amikor a változásokat akár türelmetlenül is sürgetni kellett, az anyagi eszközök pedig évről évre apadnak. — Azt mondják Mende mostanában a nagyságához mérten mégis sokat gazdagodott. — Sokat? Én nem tagadom, de kérdezzenek meg bárkit, elégedett-e? Nálunk sajnos az átlagosnál is nagyobb a távolság az igények és a lehetőségek között. Közösen próbáljuk mérlegre tenni csak az utóbbi hónapok eredményeit, kudarcait. Pálfalvi László szinte feltépi az ablak előtti függönyt: — Kivágtuk a nyárfákat az út mentén, mert csak gond volt velük. Kaptunk is érte mindenfelől. Üjra telepítettük a helyét csemetefákkal, virágokat ültettünk végig. Mindenütt megmaradt a fenyő, csak a tanácsház előtt nem. összesen háromszáz kis fát, nyolcszáz cserjét ültettünk el, s akadt, aki még erről sem hajlandó tudomást venni. A Tulipán utca a művelődési ház és a tanácsház épülettömbje között húzódik. Előző nap kapott szilárd, zúzottköves burkolatot. Érdekek — Még el sem készült, már akadtak hangulatkeltők, akik azt terjesztették, hogy azért csináltuk meg, mert több tanácsi dolgozó is errefelé lakik. Pedig előtte minden fórumon elmondtuk, hogy a környékbeliek évek óta kérték, s a község központjának képe is kulturáltabbá válik így... Szentistvánon holnap kezdődik az útépítés, s a Kása-völgyiek is hamarosan száraz lábbal indulhatnak munkába esős időbein is. Az anyagot mi vettük meg, a Tápióvölgye Tsz 60 ezer forint. értékű fuvarral ingyen segítette ki a tanácsot, 150 ezer forintot pedig a járási útfelügyelőségtől és a megyei ÉKV-töl kaptunk. Hatszázezer forintból rövid idő alatt így tudunk körülbelül másfél kilométernyi utat megépíteni. Közben huszonöt hellyel bő- vítik az óvodát, épül, s november 7-re kész lesz a napközikonyha, ahol akár hatszáz adag ebédet is főzhetnek majd. Most tervezik a közvilágítási hálózat teljes felújítását, kifestették a művelődési ház nagytermét, amely kulturális és sportbázis is. Már várják az új, különleges világítótesteket, amelyek a tanácselnök volt munkahelyén svéd licenc alapján készülnek, s Magyarországon először Mendén használják majd. — De hisz’ mindannak java része, amiről eddig beszéltünk csak társadalmi összefogással valósulhatott meg — mondom a tanácselnök látható keserűsége miatt. — Hát persze! Oda szívesen jönnek dolgozni a helybeliek, ahol a közvetlen érdekük ezt diktálta. A Dózsa György utcában például két hét alatt elkészült nyolcszáz méter járda úgy, hogy mi csak az anyagot adtuk... De egy másik utcában elmaradt a faültetés, mert az ottlakók nem tudtak megegyezni abban, hogy a vízelvezető árok külső vagy belső oldalán legyen-e a fasor. Nincs gondunk az’ óvoda bővítésénél sem. Viszont most betonlapozzuk, füvesítjük az iskola udvarát, s a közel harminc jelentkező közül két szülő jött el. A másik oldal Szóval ennyire számítőak, maguknak élők lennének a mendeiek, gondolkodom, miközben néhány percig szótlanul ballagunk a Főutcán. Mégsem én mondom ki előbb a következtetésemet. — A nyugdíjasokra, a körülbelül százötven helyben dolgozóra és az iskolásokra, mag ia KISZ-esek egy részére szerencsére mindig számíthatunk. A bejárókat a munkahelyeik is eléggé leterhelik, élelmesek a fővárosi kerületek. .. Nekünk nincs külön apparátusunk a társadalmi munkaakciók megszervezésére, irányítására. A vb-titkár szülési szabadságra ment, a szakigazgatási szerv helyettes vezetője kilépett, nincs műszaki szakemberünk. — Akkor valami titka mégiscsak van a fejlődésnek, — Nincs, csak amit elmondtam. — És talán az, hogy a tanácselnök is mendei... — Az vagyok persze, s ha látom, hogy egy kis esélyem is van, ütöm én is a vasat. Utána kell járni a dolgoknak, s nem várni, hogy ide befutnak az ajánlatok — mondja Pálfalvi László, s búcsúképp hozzáteszi. — No, jói kibeszélgettük magunkat. Megyek, megnézem, hogy haladnak az iskolában... Vereszki János Orvosi ügyelet a járásban Gombán, Bényén és Káván: dr. Pénzes János (Gomba), Gyömrőn: központi ügyelet (Steinmetz kapitány u. 12, telefon: 26.), A gyümölcsös kettős haszna ' Foisdi, száradé indákról Kevés dinnyét talál Lőrinc a íöldéken A cseres, rücsköshéjú tur- kesztáni nem csak illatával csábítja a vásárlót, az íze is olyan, mint az olvasztott akácméz. Ahogy a Monorvi- déki ÁFÉSZ üllői felvásárló- telepén a mázsa mellé áll az autó, már körül is zümmögik dongják a nektárt szimatoló méhek, mérgesfullánkú darazsak. Persze, az autón vannak fényeshéjú görögdinnyék is, meg a régimódi nagyra nőtt fajtáik is. A Kertészeti Egyetem szigetcsépi gazdaságában nemesített 3—4 kjlós egyede- k©t nevelő, bőven termő indák is a tangazdaság telepétől kapták nevüket. Amíg a mérés folyik. Dávid László, a dinnyés elmondja, hogy Koriról költözött erre a nyárra Pilis alá, az albertirsai Micsurin Tsz égisze alatt a környékbeli közös gazdaságokból szerveződött, csonthéjas gyümölcsöt termelő egyesülés területére. Nyolc hektáron termeli a nyár annyira keresett és kedvelt csemegéjét. Először van Pest megyében. s a családtól örökölt és tanult módon több mint tíz éve foglalkozik a meleget kedvelő, értékes termést hozó. kúszó növény termesztésével. ■■■■ Kétszáz mázsa piacképes áru terem meg hektáronként. Az ÁFÉSZ a hivatalos fogyasztói árnál 20 százalékkal olcsóbban veszi át, de a három tagú család megkeresi a télrevalót. Persze, akkor sem töltik tétlenül az időt. — A hagyományos trágyakeverés, bokrolás nehéz munkájától ebben az évben megkímélte őket a közös gazdaság. A nagy sortávolságra ültetett gyümölcsösben a közös ugyanis szerves és kombinált műtrágyával alaposan megszórta. s a 120 centis tő- és sortávolságra palántázott növényt kultivátorral megpuhította. Csupán a sorok gyomirtását csinálta a szorgalmas dinnyéscsalád kézi kapával. A gyümölcsfasorok között hal dinnyesor fért meg. ■■■■ Az országút mentén saját standon is árusítanak. A nagy hőség okozta gyors érésből jut a Bosnyák térre, ahol az utcasarkon várnak már azok a kereskedők, akik az előző napokban meggyőződtek a kiváló minőségről. A foltosodó, száradó indák bizonyítják, hogy a laposok ölén ezüstös ökörnyálat úsztató, ringató Lőrinc — amikor megérkezik a vénasszonyok nyara előhírnökeként — a gondosan művelt területen dinnyét már csak elvétve talál. Kiss Sándor Monoron, Monori-crdőn, Osévharaszton, Vasadon és Péteriben: központi ügyelet (Monoron az egészségházban). Pilisen és Nyáregyházán: központi ügyelet (Pilis, Rákóczi út 40.). Sülysápon és Úriban: dr. Zolész László (Sülysáp. Üllőn: dr. Leyrer Lóránt. Vecsésen; dr. Németh Gábor (Szabadkai út.). Ügyeletes gyógyszertár: Monoron, a főtéri, Vecsésen. a Halmy-telpi. Ügyeletes állatorvos: dr. Csajbók Ferenc (Monor, Kis- tói út 12.). Beteg állatok bejelentése a járás területén: ma reggel 8—13 óráig Monoron, a főtéri gyógyszertárban, egyéb időpontban az ügyeletes állatorvos címén. í labdarúgás Barátságos mérkőzés: Üllő— Budapesti Törekvés (BLASZ, I osztály) Üllő, 17 óra. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) l Nemcsak közvetít fi pénztárca vastagsága mellékes Árubemutatót is terveznek
