Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-09 / 186. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1981. AUGUSZTUS 9., VASARNAP Gcrírudis koporsója Egykori mesterek keze nyomát őrzi „Teste a szürke barátok pilisi kolostorában van eltemetve” ! ...Andrást László király halála után a huszonhetedik napon koro- tnázták meg, május huszonkilencedi- kén. Pünkösd napján. Felesége, a Németországból való Gertrudis úr­nő volt, akinek Bélát, Kálmánt, 'Andrást és a Boldogságos Erzsébe­tet nemzette. De fájdalom, Iaz emlí­tett úrnő kétségtelenül az emberi nem ősellenségének tanácsára, Bánk ’bánnak, ennek a nagyságos ■jóem­bernek a felségét kiszolgáltatta Idegenből jött testvérének, hogy vele csúfot űzzön. Emiatt ez a Bánk ’bán, aki Bor nemzetségéből eredt, kardját a királynő vérével irgal- inatlanul bevérezte, és rettenetes sebet ejtvén rajta, az Úrnak ezerkét- száztizenkettedik évében megölte. Teste a szürke barátok pilisi kolos­torában van eltemetve. Az idézett Thuróczy Jánosnak A magyarok krónikája című művéből való, művelődéstörténetünk ama nagyjelentőségű könyvéből, melyet először 1488-ban egy brünni, illet­ve egy augsburgi nyomdában adtak ki. Mi, most Horváth János fordí­tásában értesülhetünk a régi histó­riákról, arról, hogyan látta Thuró­czy mester eleink számtalan dolgát. ’A kötetet böngészve megtudhatjuk, Imiként rendelte el Attila király, hogy Isten ostorának nevezzék: ol­vashatunk Szent Istvánnak, a ma­gyarok első királyának születéséről és országlásáról, azaz a magyarok történetéről egészen addig az időig, amelyről szóló híradás a könyvben a következő fejezetcímet kapta: 'Némely magyar úr hűtlen árulása 'Mátyás király úr ellen, és a király úr néhány győzelme. Mint borostyán a rovart A krónikát természetesen csak művelődéstörténeti csemegének, kel­lemes olvasmánynak tekinthetjük, adataira túlzottan nem támaszkod­hatunk, mivel azok sok esetben pontatlanok. Thuróczy tévedéseire i— a legújabb kutatások eredmé­nyeinek alapján — a mű végén található jegyzetekben hívják föl figyelmünket a szerkesztők. A be­vezetőben idézett részhez kapcsoló­dó kiegészítésből például azt tud­hatjuk meg, hogy Gertrudis Ber- •toldnak, Meránia hercegének volt a lánya, II. András 1202-ben. még herceg korában vette el feleségül, & fáma pedig torzít: Gertrudis ha­lálának oka nem Bánk feleségének meggyalázása volt. Ami pedig aláb- ibi történetünk szempontjából leg­fontosabb: az 1213. szeptember 28- én megölt királynét a pilisszentke- freszti cisztercita kolostorban temet­tek el. A poros út komótosan emelkedik, ■ vele együtt, engedelmesen követ­ve a lankákat, egészen a csepőtéig nyújtózkodnak a rétből kihasított — káposztával, krumplival, karalábé­val beültetett — keskeny parcellák. Szekér kér utat. A bakon ülő pöcköl egyet kalapján, tétován, mintha esak fejét vakarná; látszik rajta, feledni még nem tudta, mód­ját megadni már nem tudja a tisz­teletadás azon formájának, mely A kora gótika legszebb magyarországi emlékeinek egyike szerint faluhelyen köszönteni kel­lett az idegent. A városban élő meg végképp tanácstalan, így hát mind­ketten zavarba jövünk, egy pilla­natra, aztán a lovak kimérten tova- Ihúzzák terhüket: a szekér Filis- szentkeresztnek tart. Én meg oda, ahonnan előzörgött, a csenevész bokrokkal övezett tisztásra. A községben úgy magyarázták, Itt találni meg a romokat. Így igaz. A valamikori pazar kultúra marad­ványait itt rejti a csepőte, védik az aprócska fák, a gyenge cserjék. A kő konok. Ellent áll az időnek, romlásnak, s pusztul bár, de ma is őrzi az egykori mesterek kéznyo­mát. Mint borostyán az évmilliós rovart, magába zárja az időt. De határt is szab a kő képzeletnek: a föld színéig leomlott falak alig sej­tetik a mai látogatóval az egykori méreteket. A gótikus oszlopok csonkjai, a falimaradványok között •bóklászva nehéz elképzelni, hogy itt Valamikor hatalmas apátság állt, •akkora templommal, mint a buda­pesti Várban levő, melyet Mátyás •néven ismerünk, s egy jobbágyfaiu, •modern technikával működő mű- •helyházak, vízimalom, kohó ... Magyar földre érkeztek... • Ha azt kóstolgatjuk, azt próbál­juk megidézni, hogyan éltek itt ré- •gen — ahonnan most csak a he­gyek és a Pilisszentkereszt szélén ’álló szép új családi házak látsza­tnak, no meg távolból a templom tornya — először a cisztercitákat, az 'épület egykori lakóit kell megis­mernünk. ‘ A ciszterek a XII. században lét­rejött szerzetesrend tagjai, a Bene- dek-rend egyik reformált ágaként tartják őket számon. Ennek az az oka, hogy amikor kiváltak a bencé­sek közül, a régi regulák visszaállí­tását határozták el. Akkorra a rendkívül szigorú szabályokat fel­állító, az Óra et labora! (Imádkoz­izál és dolgozzál!) jelszót hangozta­tó bencés rend ugyanis teljesen szétzüllöfct, s ezzel természetesen tekintélye is alaposan megcsorbult. Szó szerint bont ittak és vizet pré­dikáltak, azaz mai fordulattal élve: 'a reformra föltétlenül szükség volt. ! Az aszkéta életmódot vállaló 'ciszterciták első kolostora a Dijon (melletti Citeaux (innen kapták ne­vüket) völgyében épült föl. A sze­génységet és egyszerűséget hirdető szerzeteseket — aikik puritán, fehér ruhájuk fölött fekete, földig érő ■kötényszerű munkaruhát, skapulá- ■rét hordtak — II. Géza telepítette le Magyarországon, 1142-ben. Gert­rudis férjének apja, III. Béla, új •apátságokat alapított nekik, egyet •Esztergom, a királyi tartózkodóhely közelében, a pilisi erdőben. Így ke­rültek Franciaországból magyar földre, pontosabban Pilisszen tke- resztre a ciszterciták. ’ S miként került ide Gertrudis, Illetve holtteste? Anno Domini 1213 Az egykori deák így jegyezhette Volna le: Anno Dománi 1213. Király ■urunk, II. Endre, holicsd hadjára­tára indul, s közben hátrahagyott üdvara, felesége és fényes környe- 'zete a pilisi erdőben mulat, a cisz­tercita kolostor szomszédságában, a vadban gazdag Pilisi hegység egyik kastélyában... A történet innen már ismerősebb lehet, főképp Katona József drámá­jából. A darab szerint máért kellett Gertrudisinak meghalnia? Egyrészt azért, mert a magyar főurák ekképp •akarták megbosszulni a német lo- rvagok pazarlásait, másrészt pedig lázért, mert Bánk bán így torolta •meg a feleségén, Melindán esett 6 ereim eket. A valóságban, mint azt ■a kutatások tisztázták, a gyilkos- iság motivációja más volt. Az vi- ezont tény, hogy Gertrudist a pilis- e zen'.kereszti kolostorban helyezték űrök nyugalomra. S hogy pontosan hol ölhették meg? Lehet, hogy a Pilis valame­lyik hajlatában, ahol a föld őzek, szarvasok lábnyomát őrzi. Lehet ■hogy egy kis irtáson vagy éppen a iDera patak partján. Az akkori táj­iban csak a gőgösen magasló pilisi csúcs és a Dera patak lehetett a mostanihoz hasonló. A hegy, a nagy királyi vadászatok színtere és a (patak, mely hol ráérősen csordogál célja, a Duna felé, hói meg dühöd­ben viszi terhét, a megolvadt hó le­lvét és a nagy esőzések vizét. Ám találgatások helyett — hi­szen ezt a helyszínen mindenki megteheti, inspiráció is akad hozzá ibőven — maradjunk a realitások­nál. Annál is inkább, mert a pilis- ezentkereszti cisztercita kolostor és település feltárásának köszönhetően e magyar művészettörténet, építé­szettörténet és technikatörténet leg­gazdagabb leletanyaga került elő. Az 1967-ben kezdődött munkálato­kat — még tavaly nyáron is érté­kes tárgyakra bukkantak — Gere- <vich László akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti intézetének nemrégiben nyugalom­Felvétel az ásatásról. A templom romjai ve íl " • L • o a o a A kolostor és templom alaprajza I----­nv cit\ wtfmwr rí- m« • mnn-igni T­*■• Ü9* rt üjüt Gertrudis síremlékének rekonstruált rajza •vonult igazgatója vezette. Hallgas­suk hát őt, a legilletékesebbet. — A Pilis-hegy nyugati lejtőjé­nek tövében, Pilisszentleereszt mel- ttett a középkori Magyarország leg­nagyobb cisztercita kolostorának — melyet III. Béla alapított 1184-ben — épületeit tártuk föl. Művészeti- lég, építészetileg igen értékes temp­lom-kolostor együttest sikerűit re­konstruálnunk. Megállapítottuk, hogy a kolostor építészei honosítot­ták meg a kora gótikát Magyaror- Iszágon, és ők hozták létre azt az építő- és szobrászműhelyt, amely azután, az esztergomi palota és szé­kesegyház építésén keresztül, az egész országra kisugározva rendkí­vül fejlett és jellegzetesen magyar­rá váló iskolává nőtt a XIII. szá­zad első felében. Fontos tudni, amit mostani feltá­rásunk be is bizonyított, hogy a gó­tika Franciaország után Európában 1először Magyarországon terjedt el, la német földet megelőzve. Megjegy­zem, hogy építészetünk franciás Szellemben való fellendülése már II. Géza idejében megkezdődött, éppen á Franciaországból beköltöző cisz­terciták révén. Páratlanul gazdag leletek f — Gertrudis síremlékére is rá­bukkantak itt . . . — Valóban, a hatalmas, 59 méter hosszú templomromot föltárva, pompásan faragott kőalkotásokat találtunk. Közülük talán egy szarko­fág darabjai voltak a legszeb­bek. Minden kétséget kizáróan meg tudtuk állapítani, hogy azok Villard de Honnencourt, a nagy francia épí­tész művei. Hogy a francia kated- rálisépítészet egyik legnagyobb alakja valóban itt járt, azt a mos­tani feltárással kiválóan tudtuk iga­zolni. Megtaláltuk azt a padlót, me­lyet a francia építész híres Albumá­ban is lerajzolt, s mellé írta, hogy azt egy magyar templomban látta. A legújabb külföldi kutatások sze­rint is ez tekinthető a mester leg­jobban igazolható munkájának. Ér­demes arról is szólni, hogy a köz­vetlen stilisztikai megegyezések a 'Pilisszentkerészten feltárt szobrokat a chartres-i székesegyház előcsarno­kának pillérszobrocskáival hozzák kapcsolatba. Gertrudis síremlékét — melyet az irodalomnak csak egy része jelöl úgy meg, hogy itt talál­ható '— szintén Villard de Honne- court Albumának segítségével sike­rült azonosítanunk. A szarkofág természetesen nem a legnagyobb fölfedezésünk. Rábuk­kantunk egyebek között azokra a kovács- és ékszerészműhelyekre is, melyeket ia kolostor tartott fönn. Megtaláltuk az energiát adó vízi­malom helyét, a kő vízcsöveket, a kemencéket és jó néhány szerszá­mot. Ilyen nagy ipartelepet eddig nem ismertünk Közép-Európában, feltárásával hazánk középkori tech­nikai fejlődésének eddig ismeretlen szakászát sikerült megvilágítanunk 1— magyarázza Gerevich professzor. Méltó körülmények közé! Az ásatások során több száz fara­gott kőemlék, szobortöredék került elő, ezekből a templom és a kolos­tor,. vagy éppen a síremlék egy-egy építészetileg érdekes, értékes részét lehet összerakni, rekonstruálni. Ter­mészetesen nem kevésbé izgalma­sak, és a maguk nemében egyedül­állóak, azok az eszközök, szerszá­mok, ötvöskészletek, dísztárgyak, bronzöntvények, edények és mű­helyfölszerelések, melyek az ország egyik legnagyobb, hiteles tárgygyűj- teményének tekinthetők, s melyeken kérésztől bemutatható középkori - ■kultúrtörténetünk. S mi mikor láthatjuk mindeze­ket’ Nos, a műtárgyak többségét már rekonstruálták, leltározták. Kiállí­tásra alkalmas helyet azonban még nen találtak. Helyük ugyanis nem a Magyar Nemzeti Múzeumban ■lenne — itt örömmel fogadnák a páratlan értékű leleteket —, hanem feltárásuk közelében. A Pest megyed Tanács illetékesei szerencsére biz­tató ígéretet tettek. Nem tévesztik szem elől a leletek sorsát, keresik az alkalmat — reméljük nem tart sokáig —, hogy méltó körülmények között állíthassák ki azokat. KOFFÁN ÉVA i

Next

/
Thumbnails
Contents