Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-09 / 186. szám

1981. AUGUSZTUS 9., VASÄRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP Kiemelt feladat Interjú Kovács Antal államtitkárral, az Országos Vízügyi Hivatal elnökével A hazai vízgazdálkodásban roppant erőfeszítéseket teszünk a megnövekedett igények mind teljesebb kielégítésére. Ennek ellenére — mint ahogy csütörtöki lapunkban is olvashatták — bőven akad gond, különösen ezekben a forró, kánikulai napokban. Pest megyé­ben főleg Érden adódnak szinte megoldhatatlannak tűnő problémák, de másutt is előfordul; hiába csavarjuk el a csapot, épp’ hogy csurran-cseppen az éltető víz. Milyen feladatokat jelent ezen gondok felszámolása, megoldása a mindennapok gyakorlatában? — erről kérdeztük Kovács Antal államtitkárt, az Országos Vízügyi Hivatal elnökét. # Milyen eredményeket ért e! a hazai vízgazdálkodás az elmúlt öt évben? — Minthogy a vízgazdálkodás nem zárt terület, hanem a népgazdaság szerves része, természetes, hogy sa­ját jegyeit megőrizve, megkezdte a felzárkózást az egész gazdaságra ér­vényes követelményekhez, A ren­delkezésünkre bocsátott anyagi és Szellemi erők felhasználása íehetővé tette, hogy összességében teljesítsük a népgazdasági előirányzatokat. így egyenletesebbé vált a lakosság és az ipar, a mezőgazdaság vízellátása. A nyári időszakban vízellátási gondok­kal küszködő települések számát mintegy százzal csökkentettük, ará­nyúik ebben az évben csak 14 száza­lék körüli lesz. ellentétben az V. öt­éves tervidőszakra jellemző átlagos 23 százalékkal. A vízkárokat sike­rült korlátok közé szorítani. Mint­egy 100 millió forintot költöttünk a vízgazdálkodás technikai-technoló­giai színvonalának emelésére. Apró­ságnak tűnhet, de ma sokkal jobb és „vékonyabb” betont készítünk, mint néhány évvel ezelőtt. Nőtt az előregyártott elemek és szerkezetek felhasználásának aránya, sikerült kimozdítani a holtpontról a tipizálás ügyét, összegezve, o vízügyi szolgá­lat történelmének eddigi legnagyobb fejlesztését hajtotta végre az el­múlt öt évben, de a vízgazdálkodási infrastruktúra viszonylagos elmara­dottságát még nem tudtuk felszá­molni. • Népgazdaságunk VI. ötéves terve a vízgazdálkodást változatlanul a kl- emelt fejlesztési célok közé sorolja. Hogyan valósul ez meg a gyakorlat- ban? vonjuk a hasznosítót Például a vá­rosi csapadékelvezető hálózatok komplex fejlesztésében szerepet ka­pott a Pécsi Víz- és Csatornamű Vállalat. • Gyakran elhangzik mostanában, hogy komplex vízgazdálkodási szem­léletet érvényesítsünk. Mit jelent ez? — Ezalatt vízháztartásunk mérle­gének befolyásolását, vízkészleteink gazdaságfejlesztésünk szolgálatába állítását, a hosszú távú népgazda­sági érdekek következetes érvénye­sítését értjük, csakúgy, mint azt a kérdést, hogy egy adott térségben az egyensúlyt a vízigény-szabályozás vagy a vízikészletnövekedés eszkö­zeivel tartsuk-e fenn. Komplex víz­gazdálkodási kérdés a felszín alatti vizeikkel való gazdálkodás rendjé­nek és gyakorlatának megjavítása is. Intő példa, hogy az ország 1100 vízmüvéből már 71-nek a vízminősé­ge nem felel meg a szabvány elő­írásainak vagy hogy a talajvízre te­lepített kutak kilencven százaléka nitrátszennyezett. Hasonlóan fontos az is, hogy a mezőgazdasági vízgazdálkodás fej­lesztését. a vízrendezést és meliorá­ciót a nagytérségi vízgazdálkodási rendszerekkel ' összhangban valósít­suk meg. A vízgyűjtők viszonyai­nak átfogó ismerete nélkül ez lehe­tetlen, ezért is tartjuk fontosnak a folyamatban levő keretterv átdolgo­zását, aminek fő célja, hogy a komp­lex vízgazdálkodási munka gazda­sági, műszaki hidrológiai alapjait térségi szemlélettel biztosítsa. • Az ENSZ az 1983-as éveket nem­zetközi ivóvízellátás! és közegészség­ügyi évtizeddé nyilvánította, Magyar- ország mit tud tenni ennek sikeréért? — Anyagi lehetőségeinkkel össz­hangban elsősorban szellemi erőfor­rásainkat tudjuk rendelkezésre bo­csátani. figyelembe véve exportérde­keltségeinket A felhívással össz­hangban folytatjuk szakértőink kül­dését a fejlődő országiokiba, aktívan részt veszünk az oktatási program­ban. Az ivóvízellátás, szemnyvízielve- zietés és -tisztítás hazai fejlesztési programja lényegében egybeesik az ENSZ ajánlásaival, ugyanakkor cél­kitűzéseink összehangolása meglevő programi ainlkkal. jelentősen javít­hatja a végrehajtás feltételeit. _E feladatok szervezésére, koordinálásá­ra magyar nemzeti bizottságot hoz­tunk létre. ______ R0 SZPRIM NÁNDOR S — A népgazdaság összes beruhá­zásaiból a vízgazdálkodás 54-57 mil­liárd forinttal részesedik, hat száza-' lékkai többel, mint az elmúlt terv­időszakban. Beruházásaink túlnyomó részére mintegy 42-45 milliárd fo­rintot fordítunk, a többi pénzit a nagyiberuházások előkészítésére, a mezőgazdasági vízszolgáltatásra és egyéb célokra használjuk fel. A tervidőszak végére a lakások mintegy 60 százaléka részesül köz­műves vízellátásban, de a közcsa­torna-hálózatba bekapcsolt lakások aránya is eléri a 37 százalékot. A vízellátásit, szennyvízelvezetést és -tisztítást elsősorban Budapesten, az ipari központokban, a megyeszék­helyeken és a városokban, valamint a vízhiányos területeken fejlesztjük. A Balatonra és közvetlen térségére 4,2 milliárd forintot szánunk. Ki­emelkedik ebből a Kis-Balaiton hely­reállításának első üteme, de jelen­tősek azok a munkák -is. melyek a tó vizének további tehermentesíté­sét eredményezik. Az ár- és belvízkárok elleni vé­dekezés további ütemes, rangsorolt kiépítése és erősítése, illetve eszkö­zeinek korszerűsítése. Elsősorban a tiszai és a Kőrös-völgyi gátakat erő­sítjük. A vízrendezés nagy hányad; Békés, C songra d. Szolnok, Borsod Szabolcs megyék területére összpon­tosítjuk. Vízrendezési programunk összhangban van a ma már térségi rendszerben megvalósuló meliorációs tervekkel, ezáltal jól szolgálja a föld védelmét, termőképességének foko­zását. Az öntözőfőművek fejlesztése viszonylag szerényebb mértékű, a fő feladat a meglevő kapacitások hatékony és rendszeres kihasználása. • Milyen fö területekre keli össz­pontosítani az erőket, az eszközöket? — A fejlesztőmunkát megalapozó információs rendszer, a víz- és ener­giatakarékos vízgazdálkodási techno, lógiák. a méglevő létesítmények fenntartási, karbantartási módszerei­nek fejlesztésére, valamint az ipar- szerű vízét ítési módszerek szerve­zésére és bevezetésére. Bár ezek a témák elsősorban műszaka jellegűek, azt a célt szolgálják, hogy javuljon a vízgazdálkodás általános haté­konysága és szervezettsége, ezért valamennyi kutatott témánkat _ kö­vetkezetesen alá kell rendelni^ álta­lános gazdaságpolitikai törekvéseink szolgálatának. A legfontosabb té­mákra rendelkezésre álló központi keretekkel való gazdálkodásba be­Nyár Öreg ház Kiss 'Attila rajza .Mekkora dombokat lehetne emel­ni 5 és fél millió pár poliuretán talp­ból és 12 millió pár műanyag sarok­ból? Feltehetően cifra képet mutat­na egyetlen halomba hordva 1 mil­lió 200 ezer vödör is. És, hogy négy és fél ezer tonnából hány kilomé­ter hosszú polietilén cső készülhet? Költői ez utóbbi kérdés is. Hiszen, ma már a szűk, 43 milliméteres át­mérőjűtől a vastag, 400 millimétere­sekig minden, méretűt előállítanak, az igények szerint. A számokat a Pest megyei Mű- anyagipari Vállalat idei termelési tervéből jegyeztem ki, s hadd áll­jon itt még két sokat mondó adat: 1981-ben már csaknem 15 ezer ton­na alapanyagot dolgoznak föl a solymáriak; éves árbevételük pedig meghaladja az 1 milliárd 460 millió forintot. Szigorúbb ellenőrzés Ismét egy kérdés: mibe kerülhet napjainkban 15 ezer tonna anyag? A válasz — kissé leegyeszerűsített- nek tűnhet, de ne terheljük egymást számokkal —: a vállalat összes ter­melési költségének tetemes hánya­dát teszi 'ki a beszerzett és feldol­Bodnár Ede linómetszete gozott anyagok értéke. Kézenfekvő: nem mindegy tehát a PEMÜ-nek, honnan jut alapanyaghoz, kitől mennyiért vásárolhat. Egész gaz­dálkodásának és nyereségességének kulcskérdése ez. Ugyanakkor nem húzódhatnak „elefánitcsonttorony- ba” sem, figyelembe kell venniük a népgazdaság anyagi helyzetét, ér­dekeit is. Természetesen, még ha akarnák, sem tehetnének másként. Mert soha annyira meg nem szigorí­tották kormányszinten a tőkés im­portot, mint idén. Mindezt helyzetelemezésként mondja el Cs. Horváth István, a PEMÜ kereskedelmi és anyagellá­tási főosztályának a vezetője. Mert, állítja, a vállalat már évek óta különféle erőfeszítéseket tesz, hogy ahol lehet, hazaival cseréljék föl a külföldit. S hogy «mennyire nem sikertelen a törekvésük, igye­kezetük, jelzi: tavaly 2 millió 200 ezer dollárt takarítottak meg, azaz 74 millió forint értékű, korábban tőkés országból vásárolt anyagot pótoltak hazaiakkal. Húszmillió dollárban Nemcsak ezt az egy útját találta azonban meg a PEMÜ a népgazda­sági egyensúly helyreállításának' se­gítéséhez, a saját közreműködésé­hez. Egy sor olyan, félkész- és kész­termék gyártására álltak át — fo­lyamatosan —, amelyek régebben csak nyugati szállítóktól jutottak az országba. A számok nem tévesek: 20 millió dollár értékű importpótló műanyag félkész- és késztermék ke­rült ki a vállalat üzemeiből tavaly — több mint 646 millió forint ér­tékben. A főként olasz importot he­lyettesítő poliuretán-talpak például önmagukban csaknem 288 milliót értek. Minden típus gyártása során hul­ladék is keletkezik. Több vagy ke­vesebb, hol, miként próbálják csök­kenteni. A műanyag-feldolgozó ipar nagy teljesítményű, automata gép­sorain nemigen szabályozható a keletkező veszteség mennyisége. Ám az N már a szakembereken múlik, mennyi marad végül hulladékként. A Pest megyei Műanyagipari Válla­latnál o hulladék visszadolgozása már tavaly meghaladta az 1100 ton­nát. Polietilénből 1 például 410, pvc- ből pedig 452 tonna hulladék újbóli felhasználásának találták meg a módját A vevőkhöz igazodva Tovább törik természetesen fe­jüket a vállalat vezetői, mert az idei föladataik sem könnyűek. Az , import-megtakarítás, illetve hazai­val való pótlása pedig nem pusztán szándék, elhatározás kérdése. Ta-- valy például, amikor felmérték, hogy mennyi gázcsövet kell gyárta­niuk, csalódással tapasztalhatták, csökkent partnereik érdeklődése. Az igényekhez igazodva' tehát 2900 ton­na alacsony nyomású polietilén be­szerzését tervezték. Közben azon­ban kiderült, hogy vevőik _ mégis erőteljesen növelik a gázcsőfekte­tési programjaikat, amibőj az kö­vetkezett, hogy a PEMÜ anyag­szükséglete is nőtt — 4200 tonnára, a számított helyett. Oj termékük, egyike a tavaszi BNV-n is nagy si­kert aratott kis méretű műanyag flakon. Ezek készítéséhez szintén csak tőkés pvc-granulátumot hasz­nálhatnak föl. Egyelőre. Tervbe vették ugyanis egy olyan új beren­dezés vásárlását, amelyen majd ha­zai anyagból készülhet a termék. A tőkés import alapanyagok drá­gulási folyamata feltehetően nem lassul 1981-ben sem, erre nem szá­míthatnak Solymáron. Számíthatnak viszont javuló hazai partnerkap­csolatokra, az eddig1 kialakítottakon kívül. Tavaly írtak alá együttmű­ködési szerződést a Borsodi, vala­mint a Tiszai Vegyi Kombináttal. Mégpedig olyan műszaki fejleszté­sek közös kidolgozásába, amelyek importmegtakarítást eredményez­hetnek — hosszabb távon. így ugyanis lehetővé válik az igények és az érdekek összehangolása. Fog­lalkozik azonban a PEMÜ vezetése egy gazdasági társulás létrehozásá­nak gondolatával is. Ebben a* GT- ben — célja új, importhelyettesítő és jól exportálható műanyagcikkek gyártása lesz! — a részt vevő BVK, TVK és a PEMÜ az induló tőke arányában részesülne a haszonból. Versenyképesebben Hasznot remél és további előrelé­pést a Pest megyei Műanyagipari Vállalat egy másik gazdálkodási társulástól is, amelyben a Külkeres­kedelmi Bank lesz a partnerük. A tárgyalás alapja, hogy a vállalat a banktól kapott kölcsönből vásárol importgépeket, s azokkal regenerál­ja majd a nagy tömegű hazai mű- anyagfeldolgozó-ipari hulladékot. S ha már a hulladék ismét szóba ke­rült: még eigy vállalkozást nagyon fontosnak tart a főosztályvezető. Kizárólag az import hulladékok új­rafeldolgozására és értékesítésére kötött a PEMÜ — idén márciusban — egy amerikai céggel hosszú lejá­ratú együttmködési szerződést. (A közös érdekeltségű társaságban részt vesz az INTERAG RT is.) Ennek ér­telmében a solymáriaknak lehető­ségük lesz, hogy a hulladékból tel­jes értékű alapanyagot állítsanak elő. S miután a ’ világpiaci árnál sokkal olcsóbb' termékek készülhet-, nek így, jelentősen megnő a cikkek’ versenyképessége. Azáltal pedig, hogy jónevű, ismert külföldi cégek­kel lépnek szövetségre, valószínűleg számottevően bővülnek majd piaci lehetőségeik. Azaz a népgazdaság­nak is hasznos mértékben emelked­het a vállalat tőkés exportja. DODÖ GYÖRGYI i Külföldi helyeit hazaiból Kockázat nélkül nincs siker

Next

/
Thumbnails
Contents