Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-01 / 152. szám

Gépszemle aratás előtt m A napokban tartották meg a szokásos nyári gépszemlét a Benta-völgye Termelőszövetkezetben. A sikeres vizsga után következik a nagy feladat: az aratás. A tanács-vb napirendjén A takarékszövetkezet tájékoztatója Dr. Csalótzky György, a me­gyei tanács vb-titkára, a me­gyei tanácstagok: dr. Zalka Károly, Ipacs László, Gál Fe­renc és Fokkert Lászlóné, va­lamint a tanácsi bizottságok elnökeinek részvételével tar­totta meg legutóbbi ülését a városi tanács végrehajtó bi­zottsága. A résztvevők meg­szokott körének bővítését a harmadik napirendi pont in­dokolta: a vb ezen az ülésén tárgyalta meg a megyei tanács vb elé kerülő beszámolójának tervezetét. A beszámolót — a mostani ülésen elhangzottak­kal kiegészítve —, augusztusi ülésén vitatja meg a végre­hajtó bizottság, s ezután ke­rül az anyag a megyei testület szeptemberi ülésére. E napirendet megelőzően a városi tanács végrehajtó bi­zottsága dr. Benussi Silvió tanácselnök elnökletével je­lentést fogadott el a lejárt idejű vb-határozatok végre­hajtásáról. Meghallgatta és elfogadta Béres László elnök tájékoztatóját a takarékszövet­kezet tevékenységéről, dr. Paróczai Csaba beszámolóját a gyámügyek intézéséről. A vb mindkét anyagot elfogadta. Ezután a testület döntött álla­mi tulajdonban lévő ingatla­nok tartós használatba adásá­ról. A wónap « iirei A BUJÉSZ tevékenységiéről és az iskolák politikai, ideo­lógiai munkájáról tárgyalt jú­niusi ülésein a városi pártbi­zottság végrehajtó bizottsága © Együttműködési megállapo­dást kötött a Vöröskereszt vá­rosi szervezete és a tanács © Nagybörzsönyben átadták az úttörővasutat, amelynek építé­sét az érdi fiatalok társadal­mi munkával segítették G Út­törőket és kisdobosokat avat­tak a városban @ Az érdi szakmunkásképzés negyedszá­zados jubileumát köszöntötték a MüM; 220-as Intézetében © A pedagógusnapi ünnepségein avatták föl a tusculanumi is­kola új épületét O Megkez­dődött a beiratkozás az óvo­dákban 0 A megyei bajnok­ságban elért harmadik helyé­vel a területi osztályba került a város labdarúgócsapata G A népművészeti táborral meg­kezdődött a művelődési köz­pont nyári programja. ÉFUfjI varia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA II. ÉVFOLYAM, 26. SZÄM 1981. JÜLIUS 1., SZERDA Sokasodó gyámügyek Szülők helyett bűnhődik a gyerek Rászorulóknak hetes otthon TUBJA-E, HOGYmíg 1978-ban 1489, addig 1980-ban 2263 ügyirat került a tanács gyámhatóságára? ...Érden annyi a veszélyeztetett gyerek, mint a budai járás vailameny- nyi településén együttvéve? ...a városi tanács évente 116 kiskorút részesít segélyben ? ... a városban, az elmúlt év­ben 150 állami gondozottat tartottak nyilván ? ... tavaly hat gyermek került a városból intézetbe? ... 617 veszélyezte­tett gyerekből 176 cigány szár­mazású? BIZONYTALAN BIZOTT­SÁG. Az elmúlt évben meg­alakult a városi tanács gyer­mekvédelmi albizottsága. — Mit tehet a bizottság a veszélyeztetett gyerekekért? Kurucz Györgyné, a bizott­ság vezetője: — Ezt keressük mi is és nemcsak amiatt, mert egé­szen új munkacsoport a miénk, hanem, mert a veszélyeztetett gyerekek életét eddig is is­mertük, s eddig is nehezen ta­láltunk igazi segítsége lehető­séget. A bizottság feladata ép­pen, az, hogy megkeresse azt a módot, ami — elsősorban a gyerek számára — a lehető legjobb megoldást jeleníti. — Miben látják a veszélyez­tetés okait? — A végtelen sok ok között, sajnos, kiemelkedő, az alkohol szerepe: ahol a szülők egyi­ke vagy másika — sőt, sok­szor mindketten! — iszik, ott eleve adott a veszélyeztetés. Az alkohol mellé társul a lumpen életmód, ezzel gyak­ran együttjár az idegbetegség. Viszonylag kevés az az eset, amikor objektív okok: a ke­vés pénz okoz gondot, de ilyen is van. De példák bizonyít­ják: jómódú szülők, szinte minden anyagú feltétel mellett sem törődnek gyerekükkel. — Mi lehet a megoldás? — Semmiképp nem az, hogy a szülők vétkéért — a gyere­ket büntetjük. Pedig, például, az intézetbe helyezéssel ezt tesszük: levesszük a felelőssé­get a szülő válláról és a kisko­rút elindítjuk egy — legtöbb esetben — visszafordíthatatlan úton ... Kézenfekvő a meg­oldás: a veszélyeztető okokat kell megszüntetni, csakhogy ez túlnő a bizottság, túl a város erején és ráadásul az utóbbi időben. ezek az okok nem csökkentek — sokasodtak. — Tudnak-e hatni a szülők­re? — Ez egyik fő feladatunk. Bizottságunk tagjainak egy része tanár, olyanok tehát, akik naponta kapcsolatban vannak a szülőkkel. Igyek­szünk is hatni rájuk, mégis, ismétlem: egyetlen bizottság ereje kevés. Erőteljes szem­léletváltozásra és akár felsőbb törvényi intézkedésre lenne szükség, hogv megnövekedjen a szülők felelősségérzete gye­rekeik iránit. ARCKÖZELBEN. Hatszázti- zenhét kiskorú — egy járás­nyi veszélyeztetett gyerek! — sorsát három évtizede jószeri­vel egyetlen ember intézi az érdi tanácsban. Csobánczi Já- nosné harminc éve dolgozik Érden, harminc év alatt vé­gigjárta a tanácsi ügyintézés lépcsőit, s jutott el igazi fel­adatához: a gyámügyekhez. Hozott bármilyen határozatot az eltelt három évtizede alatt, intézkedett bármilyen szigor­ral — így vallja —, a gyere­kek érdekét tartotta szem előtt. Munkája szakszerűségé­nek, ügyintézése emberségének a fokmérője a tény: az el­múlt évben hozott 508 hatá­rozata ellen mindössze nyol­cán fellebbeztek. Ezt a mun­kát, ezt az emberséget ismer­te el Csobánczi Jánosnénak szóló dicséretében a tanács végrehajtó bizottsága legutób­bi ülésén. A MEGOLDÁS: OTTHON. Dr. Paróczai Csaba, a városi tanács igazgatási osztályának vezetője: — Hatalmas az űr a gyám­ügyekben a tanács lehetséges eszközei és az intézet, illetve az állami gondozás között. Utóbbi, az intézetek zsúfoltsá­gánál, visszahúzó környezeté­nél fogva, nem megoldás, míg a tanácsok jelenlegi lehetősé­gei szinte hatástalanok. Ne­héz helyzetben vagyunk, hi­szen ez a munka az állam­polgárok legszemélyesebb élet­viszonyaiba való beavatkozás­sal jár és amíg csak nem tör­ténik kirívó dolog, nincs kö­zünk ahhoz, ami az ajtón be­lül történik. Pedig a megoldás csak az lenne, hogy ezeket a gyerekeket még jó időben ki­emeljük a családokból, a hét nagyobb részére emberi kör­nyezetet, életfeltételeket te­remtve alakítsuk ki bennük az emberibb élet igényét. Ezt szol­gálná egy hetes otthon kiala­kítása Érden. Egy, a megyei főügyészségen tartott értekez­let is ezt a gondolatot támo­gatta, városunk — esetleg Százhalombattával közösen dolgozva — segítséget is kap­na. A városi tanács végrehajtó bizottsága határozatot hozott egy, a városban kialakítandó hetes, otthon elképzeléseinek kidolgozására. Heti műsorajánlatunk Hangverseny a Bentában Már árusítják a jegyeket A műsort ajánlja: Urbán László, a művelődési központ igazgatója: — Régóta és joggal hiányol­ták a komoly zene érdi ked­velői a város nyári program­jából a nekik szóló hangver­senyeket. A Benta-völgye Ter­melőszövetkezet tavalyi első, reneszánsz hangversenye biz­tatott arra, hogy idén a téesz- szel és a városi könyvtárral összefogva házunk nyári hangversenysorozatot indít­son. Ennek a három részből álló sorozatnak az első estjére kerül sor július 6-án, hétfőn. Az operaszínpad slágerei — Verdi, Bizet, Puccini, Saint- Saens zenéje — és a keringő­király, Johann Strauss muzsi­kája, csendül fel a Benta fái alatt. A jövő hétfői hangver­senyt újabb kettő követi: au­gusztus 24. — ugyancsak hét­főn — a magyar daljáték és operett fénykorának zenéjét hallhatják az érdeklődők, míg a sorozat záróakkordjaként ke­rül sor, mondhatnám a prog­ram fénypontjára: a Beetho­ven-estre, szeptember 7-én.. A sorozat állandó közremű­ködője a Belügyminisztérium Szimfonikus Zenekara, s mel­lettük olyan neves énekesek lépnek porondra, mint Mol- dován Stefánia, Palócz Lász­ló, Králik János. A szép él­ményt ígérő sorozatnak a Ben­ta kertje lesz a helyszíne, méltó környezetet adva a kö­zös nyár esti zenehallgatás­hoz. A jegyek árusítását meg­kezdtük: a három hangver­senyre szóló bérletet a Ben­tában, illetve a művelődési központban vásárolhatják meg az érdeklődők. Családi események Házasságot kötött: Kovárik László Kelemen Évával, Hor­váth András Monori Gabriel­lával, Sudár János Kelemen Évával. Elhunyt: Juhász György (Nyereg köz 6.), Kápolnás Im­re (Hóvirág u. 27.), Gartner Ferenc József (Petőfi S. u. 10.,). Visszhang Játszótér Többször írtunk már a Sárvíz utcai játszótér sor­sáról, májusi számainkban beszámolva arról az örven­detes tényről, hogy elké­szült Érdliget első játszó­tere. Ez a szám — erről számolt be Gál Ferenc megyei tanácstag —, most módosult: immár kettő a ligeti terek száma. Történt ugyanis, hogy a 6-os (érd­ligeti) iskola V. osztályo­sai — természetesen a szü­lők segítségével —, társa­dalmi munkában rendbe­hozták a vasút és Duna utca közötti területet, fák­kal. virágokkal ültették be, s június 15-én megvolt az ünnepi avatás is. De nincs ám vége a munkának! A diákok — és szüleik —, úgy tervezik: tovább építik parkjukat. örülünk az újabb ligeti hírnek, s a magunk részéről szívesen folytatnánk a számolást: három, négy... BUJÉSZ Korai és negatív vissz­hangot kapott legutóbbi (25. számú) lapunk Járási szövetkezet1 a városért cí­mű írása. Parkvárosból jött a hír: beázott — vagy in­kább: elúszott... —, a 8-as iskola tornaterme. A tény önmagában is bosszantó lenne, de ha hozzátesszük, hogy egy újonnan épített és újonnan átadott (em­lékezzünk: tavaly ilyenkor avatták az iskolát), létesít­ményről van szó, érzésünk több, mint bosszankodás. S ha tovább erősítjük azzal, hogy az iskola hiába sür­gette a nyilvánvaló hibák javítását, s hogy az effaj­ta dolog (emlékezzünk csak a szomszéd, a Vincelléri iskola új tornatermének nem is oly régi kényszer­átépítésére), nem az első — akkor már akár a felelős­ség dolgát is megkérdője­lezhetjük- Az építő szövet­kezet mellett természetesen az átvevő tanácsi műszaki emberekét: nagyobb és joggal elvárható szigorral talán megelőzhető lett vol­na az újabb építkezés, az újabb pénzkiadás. Az át­vevők hibája, persze, mit sem von le az építőkéből. A minőség javítása a fő feladatunk — mondta múltkori cikkünkben a BUJÉSZ elnöke. A fenti példa, mutatja: valóban az. Röviden Talányos módon április került július helyett június 10—i, 23. számunk Heti mű­sorajánlatába. Utóbb kide­rült: nem is tévedtünk so­kat, lévén, hogy a beha­rangozott koncert elmaradt, s a Hungária legföljebb ha áprilisi tréfaként szerepel Erden. Megárthatott lapunknak (vagy inkább a szerkesztő­nek) a szeszélyes időjárás, mert május 20-i (20. számú) oldalunk Gyár — két tele­pülés határán című cik­künkbe több sajnálatos hiba is csúszott. Álljon hát itt helyesen a névsor: Sin- kó Vincéné férje a szer­számüzem főművezetője; Kiss Bálint a szerelde cso­portvezetője, Polákovits Nándor (ts-sel) pedig gyá­ri diszpécser. Az említet­tek elnézését kérjük. Hiába várja a focirajon­gók legutóbbi, 25. számunk Felsőbb osztályban című cikkünkben beharangozott labdarúgó-értékelést mai számunkban. Történt, hogy lapunk sportrovata „el­orozta”: olvasóink megta­lálhatják június 28-i, va­sárnapi számunk sportolda­lán. Bosszankodásra nincs ok, az érdeklődés az érdi focisták megnőtt ázsióját mutatja. — Az oldalt írta: Major Árvácska Fotó: Hancsovszky János iSSA »?<»» ' P l 'll * Hr isipy 4 i J. A. ötödik osztályos tanuló félelmében ment el ott­honról. Nem mer hazamenni, mondta a tanácsi ember­nek, odahaza állandó a veszekedés. Meghallgatták, meg­etették, megnyugtatták — hazakísérték. Másnap J. A. összeverve, véresen ment be az iskolába, a tanácsnak az iskola igazgatója jelentette az esetet. Érden 617 veszélyeztetett kiskorút tartanak nyilván. J. A. eddig nem volt közöttük. De vajon hány hasonló sorsú gyerek élhet a városban? y Sarolta is később jöttem rá, hogy, mint minden más területen, a zenében is a gyerekek tanítá­sával kell kezdeni a közönség nevelését. Az ötvenes-hatva­nas években erőltettük a fel­nőtthangversenyeket, nem ér­tették a komoly zenét. Igaz, kezdetben a gyerekekkel is nehéz volt, hiszen olyan csa­ládokból jöttek, ahol nem volt napi szokás a zenehallgatás és a szülők legföljebb sikkből ad­ták gyerekeiket zeneiskolába. Mára sikerült a diákokon ke­resztül nevelni a felnőtteket: ha a közös zenélés még csak vágyálom csupán, a közös ze­nehallgatás több család életé­nek részévé vált. Ma ott tar­tunk, hogy nem vehetünk föl valamennyi jelentkezőt, pedig az lenne az igazi, ha minden­kit oktathatnánk, azokat is, akik nem akarnak egyebet: megismerni és megszeretni a zenét. S mindent átadni ne­kik, legjobb tudásunk sze­rint. ami a miénk. A tehetsé­geseknek pedig úgy nyeseget­ni a szárnyát, hogy jó irány­ba induljanak és minél mesz- szebbre jussanak.) Az első tanítók sorsa ez: ** maga helyett hírnévre ta­nítványait nevelte. Vágyai lá­nyában, Sass Sylviában telje­sedtek be. ö igazi tehetség, mondja. Ha énekelni hallja, magában vele énekel. Lánya mellett diákjaira büszke, kö­zülük sokan tanultak már to­vább. Meg a levelekre. Egy meghívó, egykori tanítvány esküvőjére szól. Egy levél, másik diákjától. A zeneszo­bából, így ír, a virágokat nyár­ra hazavittem, majd mindig lo­csolom. Ezektől a soroktól nagy jókedve támad. Művészarcok S. Várad ha lekéste a vonatot, órákon at nem akadt másik) — nem hagyta itt. (Könnyű lenne a körülményekre hivatkozni, hogy nem volt menedzserem, hogy nem akadt olyan tanár, aki irányította volna utamat. Hogy Érd akkoriban különö­sen nem lendítette művészi ambícióimat. De az igazi okok, vallom, magamban rejlettek. Ilyen egyszerű dologban, hogy például szemüveget hordtam, ez eleve lehetetlenné tette az operaszínpadi szereplést. Meg aztán valahogy nem volt ér­zékem az érvényesüléshez. Az énektechnikában magamnak kellett keresnem a magam út­ját — pénz az ötvenes évek­ben jónevű tanárra nem ju­tott —, ma jöttem csak ra: nem jó úton. Maradt, persze, hogy maradt, valami az ének­lésből: az Országos Filharmó­nia által kategorizált opera- hangversenyénekes vagyok, gyakran szerepelek hazai és külföldi pódiumokon. De mindinkább tért követelt éle­temben egy, főiskolásként kényszerből vállalt feladat: a tanítás.) Érden kezdte a zene tanítá­sát és ott tanít ma is zongo­rát, szolfézst, magánéneket a jubileumát ünneplő állami zeneiskolában. Tanítványai többsége tusculanumi mun­kásgyerek: kezdetben ritka do­log volt a hangszer a házak­nál. Ügy gyakoroltak diák­jai. a maguk rajzolta papír- billentyűkön. Tizennyolc éven át a tusculanumi iskola pad­lásfeljárója volt a zeneszóba, az iskola átépítésével most ka­pott igazi zenetermet. Egy szülő vasból feliratot ková­csolt: Bartók-terem. (Magam "pgy ember, aki híres akart lenni. Ma már a bölcsek rálátásával ítéli meg egykori önmagát, de hite máig az a hit, amivel annak idején ki­mondta: művészetével akarja kifejezni önmagát Ügy lehet, a Háromszékről származottak között, a kistisztviselő lánya­ként nem mindennapi elhatá­rozás volt ez. Meglehet, ép­pen származása sokszorozta akaratát, a középszerű tisztvi- selőség meg vágyait növelte tovább. A családi szájhagyo­mány pedig, miszerint egyik ágon magát Blaha Lujzát is a rokonsághoz számították, míg egy másikon a híres énekes, Kóréh Endre is a családfához soroltatott, tovább erősítette el ha tározá sá t: énekes lesz. (Sassné Várady Sarolta: — Méghozzá nem is akármilyen: overaénekes! A népdal, amit székelységem révén készen kaphattam volna, s amit máig tisztelek és szeretek: reper­toáromban mindig találhatók szép feldolgozások, tehát a népdalon túlterjedt az én vi­lágom. Hangterjedelmem gaz­dagabb. kiműveltebb volt, s mint, ilyen, kevéssé alkalmas a népi ének természetes elő­adására. Meg aztán én ope­rára vágytam, híres, nagy szerepekre, nagyáriákra.) Nem lett az Operaház tag­ja, s a hangversenyéneklés mellé idővel egy másik hiva­tás törekedett: a pedagógusé. Ma már azt mondja, lehet, hogy nem is volt akkora te­hetség, mert a tehetség képes­sége az is, hogy sikerrel meg­vívja a maga harcát. Talán, játszik ma el a gondolattal, ha van mersze elindulni, szíve elszakadni családjától (kezdő énekesként többször és hosz- szabb időre hívták külföldre) — nem indult el. Ha időben itthagyja ezt az átokhelyet (öt­ven ben, amikor a postás tele­pi György utcába költözött,

Next

/
Thumbnails
Contents