Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-05 / 156. szám

1981. JŰLIUS 5., VASÄRNAP MEcnx -g Kftmap A Békefonács állásfoglalása Az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bi­zottság elnökségének szomba­ton közzétett nyilatkozata saj­nálatosnak tartja, hogy Kam­bodzsa, Vietnam és Laosz kormányának tiltakozása és a világ haladó közleményének ' állásfoglalása ellenére New Yorkban július 13-án összeül az úgynevezett nemzetközi Kambodzsa-konferencia. Mint a nyilatkozat hangsúlyozza, értelmetlen, eleve kudarcra ítélt tanácskozás lesz. E konferencia ellentétes az Indokínai térségben élő népek érdekeivel, beavatkozás a kambodzsai nép belügyeibe. Ezért ellene vagyunk az úgy­nevezett nemzetközi kam­bodzsai konferencia összehí­vásának. Szolidárisak va­gyunk Kambodzsa, Vietnam, Laosz népeinek igazi ügyével. Támogatjuk kormányaik erő­feszítéseit, külügyminiszte­reik múlt hó 14-i konferen­ciájának nagy jelentőségű kezdeményezéseit, az indokí­nai térségben meglevő feszült­ség enyhítésére, a béke és biztonság megszilárdítására. Szövetkezetiek seregszemléje Minden elmulasztott lehetőség károkat okoz a népgazdaságnak Balogh, László, az MSZMP Pest megyei Bizottságának tit­kára ünnepi beszédében rövi­den szólt a szövetkezeti moz­galom világméretű előretöré­séről és mai harcairól. El­mondta: a Szövetkezetek Nem­zetközi Szövetségének ma 67 ország 153 szervezete a tagja, s ezek több mint 38.0 millió embert képviselnek. Súlyuk a nemzetközi politikai mozgal­makban ma már nem hagy­ható figyelmen kívül. A lakosság egynegyede Magyarország, s egyben Pest megye lakosságának is körülbelül egynegyede szövet­kezeti tag. A hazai mezőgaz­dasági termelés egyötöde, a nyereség egynegyede Pest me­gyéből származik. A fogyasztá­si szövetkezetek — az országos átlagot szintén jelentősen meghaladó mértékben — a kis­kereskedelmi forgalomból 42 százalékban részesednek. Az ipari szövetkezetek állítják elő a megyei termelés három szá­zalékát. A mozgalom mérlege Balogh László a szövetkeze­tek közelgő kongresszusairól szólva vonta meg a mozgalom megyei eredményeinek mérle­gét — Termelőszövetkezeteink­nek az országos átlagot jelen­tősen meghaladó fejlődésén belül az alaptevékenység is 64 százalékkal növekedett.' A me­gyei szövetkezeti szektor 46 százalékkal több vágósertést, 70 százalékkal több baromfi­húst, 66 százalékkal több to­jást, és 54 százalékkal több Mezőgazdaság szibériai földeken Hazatérve hasznosítjuk Beszélgetés az SZKP Omszk megyei Bizottságának titkárával A távoli Omszk megye lakóinak életét már nemcsak irodalmi művekből, filmekből ismerjük, hanem saját tapasztalatból is, hiszen mind gyakrabban látogathatunk Szibériába, A Pest megyében élők az ország más la­kóinál szerencsésebb helyzetben vannak. A párt- és ál­lami szervek, a tömegszervezetek vezetői, testületéi egy évtizeddel ezelőtt testvérkapcsolatot alakítottak ki a szibériai Omszk megyével. Az elmúlt években több vállalat, gyár, termelőszövetkezet dolgozói is barátsá­got kötöttek, ellátogattak egymás üzemébe, kicserélték tapasztalataikat, amint arról lapunkban is részletesen beszámoltunk. Csütörtök óta ismét Omszk megyei párt­delegáció tartózkodik Pest megyében. A küldöttséget Alekszej Kovalcsuk, az SZKP Omszk megyei Bizottsá­gának titkára vezeti, tagjai: Viktor Rizsov, az SZKP Omszk városi Bizottságának másodtitkára, Nyikolaj Zsuravljov, az SZKP moszkalenszkói járási bizottságá­nak első titkára és Nyikolaj Szerdjuk, az SZKP Omszk megyei végrehajtó bizottságának tagja, repülőgépgyári esztergályos. A delegáció tagjai magyarországi tartózko­dásuk alatt tanulmányozzák a megye politikai és gazda­sági életét, ellátogattak több járásba és termelőszövet­kezetbe. Alekszej Kovalcsukkal, aki szűkebb hazájában a mező­gazdaság pártirányításával foglalkozik, a szibériai Omszk megye gazdálkodásáról, Pest megyei látogatásuk eddigi ta­pasztalatairól beszélgettünk. <— Hogyan birkóznak meg Omszk megye dolgozói a ne­héz természeti és időjárási körülmények között a munká­val, mely eredmények jelzik a szocialista mezőgazdaság fejlődését? — Omszk megye dolgozói az utóbbi esztendőkben is eredményesen munkálkodtak az SZKP kongresszusi hatá­rozatainak és az elmúlt ■ öt­éves terv feladatainak meg­valósításában. Kiegyensúlyo­zottan növekedett az ipar és a mezőgazdaság termelése, s ezzel együtt fejlődött az em­berek életszínvonala. Számot­tevően javult a dolgozók el­látása, ma már például Omszk- ban évente 100 ezer új lakást adunk át — kezdte Alekszej Kovalcsuk, majd így folytatta: — Mezőgazdaságunk a ne­héz szibériai feltételek között éri el eredményeit. Omszk me­gye 31 járásában 375 kolhoz és szovhoz 6,6 millió hektárnyi földterületen, gazdálkodik, mellből 4,4 millió hektár a szántó. A mezőgazdasági nagyüzemekben a termelés az elmúlt öt esztendőben 17 szá­zalékkal növekedett. Nálunk a fejlődés minden részeredmé­nyéért is meg kell küzdeni. Rövid a nyár. sok helyütt je­lentős a hőmérséklet-ingado­zás. A tél is szibériai, kemény a hideg. Mindez próbára tesz embert és gépet egyaránt. Csu­pán egy példát mondok: Omszk megyében a csapadék éves mennyisége 300 millimé­ter. Éppen ezért nem is cé­lunk és nem is lehet gazdál­kodásunk számszerű adatait, termésátlagainkat összehason­lítani. A jó módszereket, ta­pasztalatokat azonban haszno­sítanunk kell. — Az SZKP kongresszusán az élelmiszeripari ágazat erő­teljes fejlesztését határozták meg. Milyen feladatokat jelent ez Omszk megye mezőgazda­ságában, és élelmiszeriparában az elkövetkező években? Ehlmiszerprogram — Mint mondtam, Omszk megye nagy feladatokat vállal saját területén kívül az or­szág más vidékeinek ellátásá­ban is. A fejlődés egyik útját az élelmiszer- és feldolgozó- ipar technikai, műszaki bázi­sának javításában látjuk. Nagy építkezésekbe kezdtünk a mezőgazdasági nagyüzémek- ben. Elsősorban a termelést könnyítő, javító és moderni­záló beruházások ezek, de fi­gyelmet fordítunk a dolgozók szociális körülményeinek ja­vítására, a kulturálódási lehe­tőségek gyarapítására. Megta­láltuk a módot a sertés-, a baromfi-, a juhtenyésztés sza­kosítására. Persze — miként Pest megyében — nálunk sem mindegy, mennyit és milyen költségekkel termelünk. Ezért a termelés, a termelékenység növelése mellett erőteljesen tö­rekszünk a termelési költsé­gek csökkentésére. Elmondha­tom, hogy jövedelmezőek gaz­daságaink. A fejlődés szép példája a Luzinszkij Állami Gazdaság munkája. Három szakosított sertéstenyésztő te­lep működik a gazdaságban Azt tervezik, hogy az ötéves terv végére már 45 ezer ton­na húst termelnek. — Tudomásom szerint nem egy Omszk megyei ipari üzem is foglalkozik mezőgazdasági munkával, sertést, baromfit tart, zöldséget termeszt. Erre Magyarországon, Pest megyé­ben nemigen akad példa. Ké­rem beszéljen errőll Üvegház gyárakban — A lakosság színvonalas el­látása nálunk is legalább olyan központi kérdés, mint Pest megyében. Az ipari üzemek mezőgazdálkodása — megíté­lésünk szerint — a háztáji gazdálkodás egy sajátos for­mája. Az Omszki Kőolajfino­mító Kombinát például élen jár e munkában. Uvegházai- ban zöldséget termeszt, tele­pein sertést nevel. A megter­melt árut a dolgozóinak adja el, sőt még jut máshová is el­adásra. Így mindig megoldja dolgozói színvonalas ellátását. Évente például 90 kiló sertés­húst biztosít egy-egy dolgozó­jának a vállalat. Sok üzem felbuzdult a kőolajfinomító példáján, s megszervezte ön­ellátását. — Ügy gondolom — s így láttuk ezt Pest megyében is mindent meg kell tennünk a takarékos termelés érdeké­ben. Sertéstelepeinken a la­kossági hulladékot is felhasz­náljuk. Évente 43 ezer tonna hulladékot gyűjtünk össze a lakosságtól, üzemektől, és hasz­nosítjuk azt. — Milyen tapasztalatokat szereztek Pest megyei látoga­tásuk során? Baráti szálak — Mély benyomást tett ránk a dolgozók vendégszeretete, őszintesége és barátsága mindazokban az üzemekben, melyekben jártunk. A jó gaz­da szeretetével mutatták be eredményeiket az emberek, nyíltan beszéltek gondjaikról is. Nagyon sok gyakorlati ta­pasztalatot szereztünk. Omszk megye dolgozói ismerik test­vérmegyéjük életét, száz- és százezren értesülnek a sike­rekről, az eredményekről. — Nagy érdeklődéssel figyel­tük például a háztáji és kis­gazdaságok munkáját. Külö­nösen az kapott meg bennün­ket, hogyan teszi a mezőgazda- sági üzem, a gazdaságirányí­tás mechanizmusa érdekeltté a kistermelőt. Legalább ilyen izgalmas kérdés az is, hogyan integrálja és támogatja a ház­táji gazdaságokat egy-egy ter­melőszövetkezet. Hazatérve mi is több itt látott módszert hasznosíthatunk — mondta befejezésül Alekszej Koval­csuk. Virág Ferenc Balogh László mondott ünnepi be­szédet tejet állított elő, mint az elő­ző ötéves tervidőszakban. Az ipari szövetkezetek 75 százai lékkai növelték a lakosság Igényeit kielégítő szolgáltatá­sokat és mintegy 40 százalék­kal saját építőipari kapacitá­sukat. A fogyasztási szövetke­zetek a kereskedelmi hálóza­tot 27 ezer négyzetméterrel, a vendéglátóipart 12 ezer négy­zetméterrel bővítették — mon­dotta Balogh László. Elismerően szólt arról, hogy a megyében sikereket értek el a szövetkezetek a kisüzemi termelés, termeltetés szervezé­sében, fejlődött a szövetkezet- politikai munka is. A következő évek feladatai­ról mondta a megyei pártbi­zottság titkára, hogy javítani kell a lakásszövetkezetek mű­ködésének feltételeit, örven­detes, hogy a mezőgazdsági. az ipari és a fogyasztási szövet­kezetek egyre több társulást alapítanak. Már az eddigi ta­pasztalatok is azt bizonyítják, hogy jtovább kell keresni az új gdzdasági formákat, kap­csolatét találva az állami vál­lalatokkal Is. Feltárni a tarta'ékskat Beszédét a következő gon­dolatok jegyében zárta: — A gazdálkodás hatékony­ságának javítása érdekében fel kell tárni tartalékainkat, széleskörűen elterjeszteni azo­kat a tudományos eredmé­nyeket, jó üzemi tapasztalato­kat, amelyek már a gyakorlat­ban is bebizonyították alkal­mazásuk előnyeit. Minden el­mulasztott lehetőség, minden felesleges időveszteség károkat okoz a népgazdaságnak, de erőteljesebben érezteti hatását a vállalati eredményekben és az egyéni jövedelmekben is. Csulák András A HÉT HIRE HATBÓL ÖT NAP © Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsága el­ső titkára látogatást tett Borsodban, s fölszólalt a me­gyei pártaktíván. A KISZ Központi Bizottsága ülést tartott. % A SZOT elnöksége áttekintette a termék­szerkezet-váltás és a munkaerő-gazdálkodás helyzetét a vegyiparban. A Textilipari Dolgozók Szakszerveze­tének központi vezetősége a bérpolitika tapasztalatait elemezte. Semmelweis Ignác születésére emlékezve, a magyar egészségügyi dolgozók napján kitüntetéseket nyújtottak át, így kiváló orvos lett dr. Varga István megyei szakfőorvos. @ Megkezdődött az aratás Pest megyében^ s az új gabona első tonnái eljutottak a ma­lomba. © A hét híre az is, hogy július elsejétől egy hosszabb folyamat bevezetőjeként a munkahelyek egy kisebb csoportjánál már csak ötnapos a munkahét. Alaposan mérlegelve az előkészületeket, április 15-i ülésén határozott úgy a Mi­nisztertanács, hogy a megfe­lelő intézkedésekre, tervekre támaszkodó cégeknél — első­sorban a több műszakos, illet­ve a folyamatos munkarend­ben dolgozó vállalatoknál — megkezdhetik az áttérést o 42 órás, ötnapos munkahétre. Ami meglepő: a megyében több termelőhelynek lett vol­na jogosultsága élni az alka­lommal, mint amennyien vé­gül is vették a bátorságot. Ér­je ezért kritika az érintette­ket? Hiba lenne! Üdvözölni kell a megfontoltságot, az in­dokolt óvatosságot, hiszen nem puszta adminisztratív aktus egy-egy vállalatnál, gaz­dálkodó egységnél a rövidebb munkahét kialakítása. Termelési, szervezési, anyag- és energiaellátási feladatok serege kapcsolódik ahhoz, amit ötnapos munkahét cím­szó alatt mostanában tanu­lunk meg, bár hozzátesszük, a megyében — több, folyama­tos munkarendben dolgozó cégnél, így például a Dunai Kőolajipari Vállalatnál, építő- anyagipari üzemekben — nem teljesen ismeretlen az ötnapos. 42 órás munkahét. Rögtön ez­zel függ össze a friss konflik­tusok egyike: akik eddig fo­lyamatos munkarendben dol­goztak, kedvezményként, a hátrányók ellensúlyainak egyi­keként élvezhették a 42 órás munkahetet, most pedig utol­érik őket olyanok is, akik hz átlagosnak tekinthető munka­rend szerint tevékenykedtek. Konfliktusok egyébként is rejlenek szép számmal a mun­kahét rövidítésében. Vannak, akik zokon vették az ebéd­idő kikerülését a munkaórák­ból, mások — nem alaptalanul — azon aggodalmaskodnak, miként követi majd a háttér- ágazatok — a közlekedés, a kereskedelem stb. — igazodá­sa az új munkarendet. Azt egyszerű kimondani, hogy öt nap lett, lesz a hatból, ám sokkal bonyolultabb azt elér­ni, ne csökkenjen a kereset, ne mérséklődjék a szükséges árukibocsátás. Jelzi ezt sok más mellett, hogy például a megyei textilüzemek többsége a fokozatos, a nem egy nap­hoz kötött, hanem időben el­nyújtott áttérést választotta, mert nem. látta biztosítottnak a követelmények maradékta­lan teljesítését. Nincsenek még megközelí­tően pontos becslések sem ar­ra, a megyében július elsejé­től mennyien dolgoznak rövi­debb munkaidőben, hiszen számításba kell venni a bejá­rók hatalmas seregéből is azokat, akiket máris érint ez a lépés. Az azonban bizonyos, még csak kóstoló ez, a java hátravan. Amikor teljessé lesz, akkor a megyében 300 ezer aktív kereső — s rajtuk kívül az ingázók tábora — él­het az öt nap munka, két nap pihenés jogával. Ami nem okvetlen azonosítható — s ezt rendkívül fontos hangsúlyoz­ni — a minden szombat és vasárnap szabaddá tételével. Meg kell szokni az újat, az ötnapos munkahetet, de meg kell szokni azt is, hogy a pi­henőnapok nem a naptár, ha­nem a teendők függvényei. Ami éppúgy igaz az iparban, mint a szezonális feladatok dirigálta mezőgazdaságban, kereskedelemben, szállításban, személyközlekedésben. Nem tündököltünk eddig sem abban, hogy maximáli­san hasznosítottuk volna az adott lehetőségeket. A megyé­ben a ledolgozott munkana­poknak mindössze 8,6 száza­léka jutott o harmadik mű­szakra — s 73,6 százaléka az elsőre! —, s a veszteséget a munkaidő 15—20 százalékára teszik a megbízható számítá­sok. Vannak tehát források, ahonnét merítve, ellensúlyoz­ni lehet a rövidebb munka­hét támasztotta gondokat, mert nemcsak a kereseteknek, hanem a termelés eredmé­nyességi mutatóinak sem sza­bad negatív előjellel változ­niuk. Több, mint száz válla­latnál július elseje óta a hat napból öt nap lett, ám azt majd csak a következő hóna­pok mutatják meg, mennyi­ben telik tényleges munkával, eredményt hozó tevékenység­gel ez az öt nap, azaz példát láthatnak-e majd maguk előtt a rövidebb munkahétre a ké­sőbbiekben áttérő gazdálkodó egységek, avagy követendő módszerek helyett mások ka­rán tanulhatnak, s úgy lehet­nek okosak. M. O. i P egigel a rádió már me­11 gint gombamérgezés- ről adott hírt. Eszembe ju­tott .egy kórházi osztályve­zető főorvosnő minapi tv- nyilatkozata: milyen fe­szített küzdelmet folytat­nak a gomba áldozatainak életéért, - de rendre — hiába. Ismerünk például Cyálon olyan családot, amelyből két egymás utáni nyáron száguldott a mentő a gombászás kárvallottjai­val, s tudjuk, hogy közü­lük volt, aki másodszorra már nem tért haza. Előttem a Magyar Táv­irati Iroda két legfrissebb híre: egy negyvenhat esz­tendős, cégénydányádi fér­fi a Szamosba fulladt, át akarta úszni, illetve két mándoki lakos — egyik huszonkettő, másik tizen­kilenc éves — a Tisza hul­lámsírjában lelte halálát, fürdés közben. Eszembe jutott egy adat: Pest me­gyében tavaly huszonket- ten fúltak vízbe, mert fity- tyet hánytak a fürödni ti­los figyelmeztetésnek. Lapunkban is szinte na­iegfoghaiatlan ponta olvasható közlemény halálos közúti balesetről, melynek oka a figyelmet­lenség, a könnyelműség, a gondatlanság. Egy-egy hét­végén emberek tucatja veszti életót az országuta­kon. Hogy miért sorolom most ezeket? Mert eszembe ju­tott: megfoghatatlan, hogy annyi figyelmeztetés, rábe­szélés mind megannyi pusztába kiáltott szó. Fal­ra hányt borsó a büntetés? Nem parancsolnak gon­dolkodást az évről évre is­métlődő tragédiák? Ki gondatlanságból mások éle­tét, testi épségét veszélyez­teti, súlyosan felelősségre vonják törvényeink. Mit kell hát tenni azokkal, akik önmagukat veszélyez­tetik?! jVÍ egfoghatatlan, hogy önmagukról megfe­ledkező felnőttek bujkál­nak át lezárt sorompók alatt, felelőtlen anyák ráncigálják kézen fogva az úttestre gyermeküket a tilosban, apák itatják cse­peredő fiacskájukat sör­rel a kocsma előtt, ideges szülők hessegetik kártyá­val kezükben csemetéiket, bánom is én, mit veszel felkiáltással, esetleg szal­monellái fagylaltot enni a kánikulában. Mert semmi­ből se tanulunk. Elveszít­jük szeretteinket, elve­szel thetj ük önmagunkat, de még ilyen áron sem ta­nulunk. Mikor értjük meg végre, hogy orvosok, rendőrök, pedagógusok áldozatkész, segítő szándékú felvilágo­sító, megelőző munkája vész kárba? Lehet-e va­lami hatásosabb e társa­dalom nevelésében a tra­gédiák sorozatánál ? Vagy annál, hogy az egész társadalom követeli: bán­junk felelősebben a meg- ismételhetetlennel, az élet­tel! Bálint Ibolya

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents