Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-04 / 155. szám

1981. JÜLITJS 4., SZOMBAT Ideiglenes megoldásokkal? LÁTOGATÁS A CEGLÉDI MÚZEUMBAN A második világháború alatt egy ideig hadifogoly- laktanya volt abban az épü­letben, amelyben ma a ceglé­di Kossuth Lajos Múzeum mű­ködik. Itt szereltek! fel egy magyar önkéntesekből álló zászlóaljat, amely azután Cseh­szlovákián át Németország felé vonult, hogy a felszaba­dító szovjet hadsereggel együtt harcoljon a fasiszták ellen. A katonák dokumentumait, ira­tait egy nagy vasládában vit­ték magukkal. Ezt a ládát azonban, amely 'a múzeum tulajdona volt, nem akarták kivinni az országból, öt év­vel ezelőtt levelet írt a zászló­alj egykori parancsnoka — mondja Kocsis Gyula, a mú­zeum igazgatója —, s ebben közölte, hogy az egyesek sze­rint valamikor Kossuth Lajos tulajdonát képező ládát Pár­kányban, a mai Sturovóban hagyták. Kossuth Ferenc hagyatéka Két dolog miatt is érdemes megemlíteni ezt a csak keve­sek által ismert epizódot. Egy­részt azért, mert bizonyítja: Cegléd történelmi múltjának nyilvánvalóan még számos fontos eseménye vár feldol­gozásra; mert újra jelzi: kevés olyan város van a megyében, amelyhez a ceglédihez hason­lóan gazdag, haladó hagyo­mányok kapcsolódnának. Más­részt azért, mert érzékelteti, hogy kevés múzeum van ne­hezebb helyzetben, dolgozik rosszabb körülmények között, mint az itteni. Milyen tudományos, közmű­velődési tevékenységet foly­tathatott ilyen körülmények között a múzeum az elmúlt évtizedekben, s milyen szere­pet tölt be ma a város éleié­ben? — A kutatómunka a város­ban lényegében a századfor­duló táján indult meg — is­merteti az előzményeket a múzeumigazgató. — A gim­názium tanárai folytattak hely- történeti kutatásokat, közöl­tek magvás tanulmányokat a gimnázium évkönyvében. A múzeumi gyűjtemény alapját azok a tárgyak jelentették, amelyek Kossuth Ferenc vég­rendelete értelmében 1914- ben kerültek a város birtoká­ba. A húszas években a Nem­zeti Múzeum szakemberei vé­geztek ásatásokat, az öreg szőlőkben, ezek gyarapították a régészeti anyagot. A hely- történeti gyűjtést Sárkányi József gimnáziumi tanár, mú­zeumigazgató kezdte el. Nem kevés feladatot vállal­nak a múzeum mai munka­társai sem. Az elmúlt öt év­ben ötven százalékkal nőtt, évente harmincezernél több volt a látogatók száma. Ez azt jelenti, hogy a Dunaka­nyaron kívüli Pest megyei mú­zeumok közül a ceglédit ke­resik fel legtöbben. 1969-ben nyílt meg az állandó hely- történeti kiállítás — az el­múlt évtizedben végzett tudo­mányos munka eredményei indokolják, hogy ezt a közel­jövőben átrendezzék. Gyarapodó gyűjtemények A tudományos kutatás alap- feltétele a gyűjtemény folya­matos gyarapítása. Nos, 1939. óta a néprajzi anyag például két és fél ezer tárggyal, főleg1 bútorokkal, gazdasági felsze­reléssel gyarapodott. A rossz raktári körülmények miatt a tárgyak konzerválására a meg­szokottnál több energiát, pénzt kell fordítani. Háromezernél több tárggyal nőtt a régésze­ti anyag, ugyanennyivel a helytörténeti gyűjtemény, ösz- szesen mintegy 15 000 lappal a fotó-, az adattári és a tör­téneti dokumentáció. 1978-ban — erről is kevesen tudnak — itt kapott helyet a Pest me­gyéi éremtár. A huszonnyolc­ezer éremből, sajnos, egye­lőre egyetlen darabbal sem találkozhatnak a múzeumlá- . fogatok. Miért? — Egyrészt azért nem, mert a megye több. mint tíz mú­zeumából származó gyűjte­ményt rendezni; kell. Az 1526 előtti anyagot tulajdonkép­pen bemutathatnánk már — ha lenne helyünk ... Igen, ha lenne hely. Az ál­landó kiállítás termein kívül a múzeumban kapott helyet a Benedek Péter-gyűjtemény, időszaki kiállítások rendezé­sét két helyiség szolgálja. Még nagyobb gondot okoz a rak­tári helyiségek hiánya. Az ösz- szes, alapterület hetven szá­zalékát jelentik a kiállítóter- mtek. . harminc százalékát a raktárak. A nemzetközileg ki­alakult normák pontosan a fordított arányt tartják elfo­gadhatónak. — Emellett eltörpülnek azok a gondok, amelyeket a szá­zad első évtizedében emelt, eredetileg iparbanknak he­lyet adó szecessziós épüket ütött-kopott külseje okoz. Hat éve szeretnénk megfelelő rak­tárát, soha nem jutott rá pénz. Azután itt van az iskolákkal kialakított kapcsolatunk: a lá­togatók hatvan százalékát a gyerekek jelentik, a pedagó­gusok valóban tartalmas órá­kat tartanak itt nekik — de le sem tudjuk ültetni őket A jelenlegi körülmények kö­zött arra már nem is töre­kedhetünk, hogy az üzemek­kel szorosabb kapcsolatot ala­kítsunk ki. A megoldás az len­ne, ha létrehozhatnánk egy közművelődési termet. Értékek — rejtekhelyen Az ideális állapotot termé­szetesen az jelenítené, ha a kö­zeli jövőben a gondok nagy része megoldódna. Erről azon­ban, úgy tűnik, szó sincs. A raktározási nehézségeket pil­lanatnyilag bérelt épületek­kel próbálják áthidalni, s el­végzik föladataikat a jelenle­gi rossz körülmények között is. Akár a többi ceglédi közmű­velődési intézmény. Hiszen nincs jobb helyzetben a könyv­tár, a művelődési központ sem. Hogy alakulhatott ki ez a helyzet azon a településen, amelyet az utóbbi években kedvvel nevezünk Dél-Pest megye centrumának? — A pénzt mindig a legége­tőbb gondok megoldására for­dították — válaszolja Ko­vács Károly, a városi tanács elnöke —, azt is. el ‘kell ismer­ni azonban, hogy hiányzott a városból az a felkészült szak­embergárda, amelynek érzé­kelnie kell az épületek avulá­sát, s időben közbe kell lép­nie. Ez a' gárda, a hatékonyan működő jelzőrendszer az utób­bi években kezd kialakulni,* ennek segítségével figyeljük, támogatjuk a kulturális intéz­ményeket. — A múzeumot például ho­gyan segíthetik? — Nem nyugitat meg ben­nünket, hogy egy ilyen fon­tos intézmény ilyen körülmé­nyek között dolgozik. Olyan értékei vannak, amelyeket nem tud bemutatni, a kiállí­tott tárgyakat pedig sokan azért nem nézik meg, mert az épület külseje nem vonzza, in­kább távol tartja az embere­ket a múzeumtól. Évekkel ezelőtt készült egy terv a fel­újításra, belső átalakításra, bő­vítésire. Arra azonban nincs re­mény — pénz——, hogy ebből valóság legyen. Ígéretet kap­tunk, hogy a külső felújításra hárommillió forintos megyei támogatással jövőre sor ke­rülhet. De ez valóban csak a dolog egyik része. Van egy Benedek Rátérünk, akit mél­tó módon kellene bemutat­nunk, pedig hol levesszük, hol visszatesszük a falra a ké­peit Van egy világhírű fotó­művészünk: Tóth István — s nem tudunk bemutatni tőle semmit... — Végül is mit tehetnek he­lyi erőből a múzeumért? — Legfeljebb régi épületek ilyen célú hasznosításán gon­dolkodhatunk. Pénzünk nincs a tervezéshez... P. Szabó Ernő RADIOFIGYELO GONDOLAT. Ezen a héten egyetlen témával, mégpedig az irodalom és a közművelő­dés szempontjából egyaránt fontos területtel foglalkozott a Rádió irodalmi lapja. Dorogi Zsigmond szerkesztő-rendező és Filippinyi Éva riporter a néhány héttel ezelőtt rende­zett IV. országos könyvtár- ügyi konferenciáról beszá­molva az olvasás, könyvtár- használat szinte miniden lé­nyeges kérdését érintette. A többi között azt is, hogy a je­lenlegi gazdasági helyzetben hogyan őrizhetik meg a bib­liotékák azt a szerepüket, amelyet betöltve eddig nem­zetközileg sem elhanyagolha­tó eredményeket értünk el az olvasóvá nevelésben, illetve hogyan játszhatnak még na­gyobb szerepet, hogyan érvé­nyesíthetik hatásukat még szélesebb körben? Hiszen ez az érem másik oldala: a ne­hezebb feladatok, a gazdasági élet fő kérdéseinek megoldá­sára csak a képzett, tudásukat állandóan gyarapító szakem­berek képesek. Ebhez — ez derült ki minden nyilatkozat­ból — egységes alapelvek sze­rint kell alakítani a különbö­ző szakterületek könyvtárhá­lózatát, erősíteni kell az együttműködést a tanácsi, is­kolai, szakszervezeti intézmé­nyek között. NEMZETKÖZI MAGAZIN. A színes, változatás, Harminc perc alatt a Föld körül főcí­mű műsort Bernét György szerkesztette. Ha már a könyv­tárügy fontosságáról szó volt ebből a műsorból azt a részt emelem ki, amely aa írástu­dók felelősségéről — helye­sebben felelőtlenségéről — szólt. A párizsi Michel Dan- cell úr irodalmi klinikájáról van szó, amelyen minden torz­szülött írást egészségessé ope­rálnak, minden fércművet el­adhatóvá formálnak átírás­sal, címadással — vagy egy­szerűen megírják a művet a szerkő helyett. Az iroda nép­szerű — mint hírlik, már Svájcból, Olaszországból is ka­pott, megrendeléseket. Hajla­mosak vagyunk a divatok kö­vetésére — azt .hiszem azon­ban, az ily módon szabott ru­ha nálunk senkin sem áll­na jóL P. Sz. E. KIÁLLÍTÓTERMEKBŐL Századunk vizuális képlete Hincz Gyula festményei, gra­fikái, plasztikái augusztus 12- ig láthatók a Vak Bottyán Mú­zeum váci kiállítótermében. Képi források A kincs teher is. A nagy kincs már kisebb teher, de teher. Arról van szó, hogy Leonardótól Picassóig a mes­terek nemcsak képi forrásra bukkantak, jórészt fel is hasz­nálták a látvány „nyers­anyagát”. Tény, hogy az irá­nyok, lehetőségek jórészt fel­tártak és kiaknázottak, így a képzőművészet energiaválsága is bekövetkezett. Ennél a pontnál érzékelhető igazán Hincz Gyula munkásságának európai jelentősége. Ö ugyanis pazar és kimeríthetetlen for­materemtéssel új képi forrás­ra bukkant, mely sokszorosan több, mint amit felhasználhat, így kortársai és utódai is gazdálkodhatnak ezen meg­nyitott új festői tárnákkal. Hincz Gyula visszautasítja műveivel a festészetnek szánt obsitot. új századra ad a mű­fajnak friss feladatokat, kez­deményezéseivel. A timpanon és a korimthoszi oszlopfő a görögség jele volt és maradt, a diadalív a római kultúra tartozéka, s ha csúcs­ívre, ikerablakra nézünk — azonnal tudjuk: ez a közép­kor. Hincz Gyula művészeté­nek lényege, sarkalatos tör­vénye, hogy a kor falára írt jeleivel megtalálta és kifejez­te a XX. század megfellebbez­hetetlen és hiánytalan emb­lémáját. A probléma ott kez­dődik, hogy a mi időink sok­jelű. Mégis, Hincz győzi erő­vel, Rajzi hálózata oly sűrű és a felület szint-teljessége annyira telített, a szerkezet nyitó lendületéről nem is szól­va, hogy mindez a kor egye­temességének vizuális képlete. Kutató szenvedély Amikor a Történelmet lát­tatja, az emberiségarc általá­nosságában egyedi fejek je­lennek meg, emberek, e hu­mánus horizonton. Az Utca növényzete, tárgyanatómiája is ember. Csak ember. Jel és egyenlet új képi szóösszetéte­lekkel és gyökökkel a Talál­kozás, a Ballada és az Elha­gyott világ Afrika-diszcipli- nája egy földrész festői meg­érzését és összefoglalását je­lenti rendezetten harsány szín-mezőkkel. Jellemző festői ___________i_______________ definíc iója a Keletkezés. A megszakított vonalak, a sza­bad hálózatok, a gömböt épí­tő spirálok, a ponttá sűrűsö­dött egyenesek, a ritrrykus hullámok nemcsak ábrázolják a - keletkezés misztériumát, hanem (kutatják is. Ez a ku­tató szenvedély és kíváncsi­ság jellemzi és élteti Hincz Gyula pályáját. Váci gyűjtemény Ady embersűrüs gigászi va­donja ültetődik át önálló képzőművészetté a Beszélge­tők, és az Utca csoportjában, a Két tér olyan kalligráfia, mely a mohamedán írásjelek­hez hasonló részlet Hincz ábé­céjéből. Integrál is, differen­ciál is. A Háromszög forma- szűkítéfét ellenpontozza a Capriccio alakzatdzsunseljével. olykor mérsékli, máskor va­riálja a szerkesztés együtt­hatóit. Egyéni írásrendszer ez a javából. Művei olykor találkoznak a már felvetett problémákkal, s folytatják egyben a művé­szet eddigi reagálását. Szabó Lőrinc és Picasso jelezte a gépiesedés veszélyét az embe­ri megnyilatkozásokban. Jó­zsef Attila is igényelte azt, hogy a gép legyen kezes állat. Hinc? Gyula figurái hangszer­ből, növényből, gépből növe­kednek — harmonizálva, egy­ségesítve, humanizálva a tel­jes, készen kapott és terem­tett, alakított környezetet. Ez a vád bemutatkozás elő­játéka annak az örvendetes ténynek, hogy hamarosan, elő­re láthatólag jövő év októ­berében, megnyílik Hincz Gyula állandó gyűjteménye Vácott. A város és a festő egymásra talált, s e szellemi kézfogás azt jelenti, hogy Szentendre utári hamarosan Vác is európai közönséget fo­gadhat. Ez már maradéktalan kincs, maradandó örökség, te­her nélkül. Losonci Miklós Hincz Gyula: Utca Hűség, hűtlenség, erkölcs FEKETE GYULÁ KÖNYVE A BOLDOG HÁZASSÁG TITKAIRÓL I I 7 Iádban, s a házastársak egy­más között. íjjtin átfogóan foglalkozik * hűség, hűtlenség, nemi erkölcs problematikájával, idézi a le­veleket, őszinte vallomásokat, amelyek szerint sok minden el­kerülhető volna, ha az embe­rek jobban ismernék egymást, ha a társadalom többet fog­lalkozna a házassággal, a ne­mi kapcsolatokkal, a szexuális kérdésekkel, ha nyíltabban be­szélnénk erről a ma még sok esetben taburól. S a házas­ság intézménye mellett szól a gyermek is. Példákat említ, elvált szülők gyermekeinek le­veleit idézi, s bizonyítja, hogy a gyermek jövője szempont­jából is a házasság, a családi fészek melege a fontos. Hang­súlyozza, hogy elképzelni is rossz olyan társadalmat, ahol mindenki magának él. Éle­tünk értelme a gyermek. Ez a szocialista társadalombah egyértelmű. Az író Einsteinnel vallja, csak azt az életet ér­demes végigélni. amelyet má­sokért élűnk! S hozzáteszi: a családban is, a társadalomban is. % fejezetet szentel a szexnek, s kimutatja, hogy va­lóságos szexuális forradalom zajlik le napjainkban. Ez azon­ban nem jelentheti a teljes szabadságot. A szexet is a há­zasság. a család szolgálatába lehet állítani. S végül vitazá­ró helyett különböző házas- ságmodelleket mutat be, ta­pasztalatait összegezve megál­lapítja; a jövő ma is a régi kulcsra jár: s ez a házasság. Gáli Sándor ról, szétzüllő családokról, el­hagyott gyerekekről, mindar­ról, ami a házasság, a család ellen szól. A továbbiakban a sikeres házasságokról, a boldog asz- szonyokról is, arról, hogy a nők kettős terhelése ellené­re, is lehet sikeres, egy há­zasság, ha a házastársak kö­zött van megértés, bizalom, egymás iránti szeretet, segítő­készség. Ezután a sikeres há­zasságok jellemzőit, titkait, törvényeit kutatja. Kimutatja, hogy a házassághoz nagy al­kalmazkodási készség, képes­ség, megértés, az emberi együttélés törvényeit tisztelet­ben tartó akarat szükséges. Sok múlik a kölcsönösségen, a szerelmen, a szereteten, mind­azon, ami elengedhetetlenül szükséges az együttéléshez. Idéz több véleményt, amelyek szerint az emberek nagy ré­sze talán észre sem veszi, hogy jó a házassága, nem ve­szi észre, mert még jobbat szeretne. Jogos kívánalom ez, de jobban kell vigyázni, fi­gyelni: megtettünk-e min­dent, hogy házasságunk, csa­ládi kapcsolatunk a legjobb legyen. Hány és hány — ké­sőbb inár — helyrehozhatat­lan hibát, döntést el lehetne kerülni, ha idejében megtár­gyalnák a problémáikat a csa­termelése és újra termelése a döntő mozzanat. S tegyük hozzá, hogy ma is* az a döntő. S a világ sem változott meg annyira, hogy ma már ne kell­jen a házasságot, a családi in­tézményt fenntartani, hiszen még a legfejlettebb ipari tár­sadalomban, a legcivilizáltabb helyeken is meghatározó a há­zasság. Nem véletlen, hogy Fekete Gyula ezzel a kérdéssel ilyen mélyrehatóan foglalkozik. Könyve vitaindító részében felteszi a kérdést: elavult in­tézmény-e csakugyan a házas­ság? S a levelek, hozzászólá­sok tömegével bizonyítja, hogy nem. Különösen nem nap­jainkban, amikor már a csa­ládot, a házasságot nem nyom­ják annyira a megélhetés gondjai mint régen, amikor a betevő falat kenyér előterem­tése is igen nehéz volt. Mos­tanában más dolgok jellem­zőek a családi életre, a házas­ságra. Az igények növekedése, a lakás, a hétvégi ház meg­szerzése, az idősebbek és a fiatalok ellentétei. a ..nagy hajtás” azért, hogy meglegyen minden, ami már másnak meg­van. Persze a hűség, a hűtlen­ség, a nemi erkölcs ma is je­len van társadalmunkban. Ma is olvashatunk és hallhatunk válásról, házassági tragédiák­Házasság. Lehet még erről az örökzöld témáról valami újat mondani? — kérdezi az író. Fekete Gyula legújabb könyve bevezetőjében. A fe­leletet ő maga adja meg gyűj­teményes kötetével, azzal, hogy 1979-ben, a Nők Lapjában le­zajlott vita anyagát egybe- gyűjtötte, illetve annak alap­ján írt erről a kérdésről. Mégpedig igen határozott hang­vételűt, hiszen egyértelműen a boldog házasság mellett tette le a garast. Miért szükséges ezzel a kérdéssel ilyenformán könyv­ben is foglalkozni? Azért, mert napjainkban, a nagy társadal­mi átalakulás idején akadnak olyanok, akik támadják a házasság intézményét. Hivat­koznak a marxizmus klasszi­kusaira. arra. hogy az utóbbi három évtizedben annyi min­den megváltozott a világban, a meghatározó tényezők^ és kö­rülmények olyan mértékben átalakultak, hogy már az is kérdéses: fenntartható-e a ré­gi módon a házasság intéz­ménye? Persze nincs igazuk, mert a marxizmus klassziku­sai sehol nem írják le. hogy nincs szükség a házasságra. Ellenkezőleg hangsúlyozzák, hogy... a materialista felfo­gás szerint a történelemben végső fokon a közvetlen élet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents