Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-30 / 177. szám
’kMíop 1981. JÜLIUS 30., CSÜTÖRTÖK TUDOMÁNY • A Uj lehetőségek Veszprémben új növényvédő szerek előállításában, kikísérletezésében: Pécsett a Dél-Du- nántúl természeti erőforrásainak komplex kutatásában; Szegeden az élelmiszeripari üzemek középtávú műszaki fejlesztési terveinek elkészítésében; Debrecenben a szarvas- marhatartás hatékonyabbá tételében; Miskolcon pedig a gépipar további fejlődését elősegítő programok kidolgozásában működnek közre egyebek között az akadémiai bizottságok. A Tudományos Akadémia elnökségének egy korábbi értékelése szerint az eddig ösz- szegezhetö tapasztalatok igazolták a vidéki akadémiai bizottsági hálózat létrehozásának helyességét: általuk új lehetőség nyílt a tudomány művelésének szélesebb körű és hatékonyabb elterjesztéséhez. A veszprémi akadémiai bizottság egyebek közt az idén öt megye ipari fejlesztését, vegyipari, mezőgazdasági és biológiai kutatását egyaránt befolyásoló gyógyszer-, növényvédőszer- és intermedier-gyártási központi fejlesztési programjához kapcsolódik, tudományos terveivel. A terület sajátos feladataiból adódóan például a pécsi tudósok kiemelt figyelmet fordítanak a bányaegészségügyi és a bányászati ergonómiai kutatások irányítására, a tudományos eredményeknek a gyakorlatba átültetésére. A dél-dunántúli bizottság szorosan kapcsolódik a kokszolható mecseki feketeszén termelésének növelését szolgáló országos kutatásokhoz is. A gyakorlati élethez szorosan kapcsolódik a közelmúltban alakult új munkabizottság tevékenysége is, amelynek egyik fontos feladata, hogy segítse a közegészségügyileg veszélyeztetett települések vízellátásának javítását EGY TANKÖNYVRAKTÁR ÜRÜGYÉN Most már minden rendben ? A címbeli kérdést a minap tette fel egy vendég, a budaörsi új tankönyvraktár átadási ünnepségén. Akadt, aki naivnak vélte az illetőt és ól- néző fölénnyel mosolygott. Voltak azonban, akik finoman, jóindulatúan provokáió- nak minősítették az érdeklődést és egyáltalán nem derültek. Sőt Inkább arra gondoltak, és ezt hangosan ki is mondták: — Csak nehogy ez legyen az általános vélemény! Miért a félelem? Miért a félelem? Ismerkedjünk a tényekkel, adatokkal. A budaörsi raktárbázis 6400 négyzetméteres. Hetvenhai millióba került. Irdatlan ösz- szeg, de kellett (erről még később). Rekordidő, alig egy év alatt építette fel a Csong- rád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat az Aluterv—AIu- tröszt tervei alapján és fővállalkozásában, úgynevezett Aludonga rendszerű könnyű- szerkezetes módszerrel. Az átadással egy időben már javában üzemelt a komplexum, felváltva ezzel rozoga fészereket, nedves fővárosi pincéket, sőt, a nyarankénti szabadtéri tárolás átkait. Miért volt e sok kis raktár, miért a hatalmas új? Mert évente csaknem 4010 tankönyv, mintegy 32 millió példányban jelenik meg. A könyves szakemberek most attól tartanak, hogy a nem hozzáértők úgy vélhetik: egy raktár elkészültével már minden tankönyv időben, pontosan eljut az olvasóhoz, vagyis a diákhoz, tanárhoz. Nos — sajnos — ez nem valószínű. . A könyv terjesztése csak kis része egy hosszú folyamatnak. Egyszerűsítve fogalmazunk: hiába van már kitűnő adottságú raktárbázis, ha oda, illetve onnan nem érkeznek a könyvek idejében. Simonná, Győri Katalin Szigetszentmiklósról jár be Budapestre tanítani: Beletörődve — Most hallom először >zt az egészet. Szkeptikus vagyok: amíg — kis túlzással — évente újfajta tankönyvek jelennek meg, addig hiába akármilyen raktár. Szerintem képtelenség győzni szerkesztéssel, nyomdával. Kiváltképp, ha arra gondolok, hogy egy-egy új könyvet nekün.-c, pedagógusoknak, minél előbb meg kellene kapnunk, hogy felkészülhessünk. Mostanában pedig gyakran előfordult, bogy a gyerekekkel együtt, vagy az óra előtti éjjel ismerkedtünk az új tartalommal, módszerekkel. Mitóczky Pál tisztviselő, a nagykőrösi könyvesboltban válogat az ifjúsági könyvek között: — Én már ebbe beletörődtem, a két gyerek hozzászoktatott. Mármint ahhoz, hogy r tankönyvekkel minden ősszel zűr van. Nem is izgatom magam. Igaz, nekünk könnyebb. Beülök a kocsiba, fel Pestre, ott azért aránylag könnyebben megkapom a keresett könyvet. Tudom, hogy ezzel meg esetleg egy pesti gyerek elől veszem el, de hiába, r szülő már ilyen: önző. Ha ezt önzésnek lehet nevezni. A kitérőnek vége, és most megpróbáljuk bebizonyítani: nem volt ez felesleges kanyar. Amit ugyanis két beszélgetőpartnerünk elmondott, abban — cseppben a tenger — ott van tankönyvellátásunk jelenlegi állapotának sok jellemzője. Onfeláldozóan Sok az űj tankönyv. Mái- mint a tartalmilag új. Mostanában írták, szerkesztették illusztrálták azokat, az új tanterveknek megfelelően. Ä sok munkafolyamat — szinte természetesen — csúszik. VeA SZOBI NAPOK PROGRAMJÁBÓL Zene, tánc, játék — együtt Tavaly a szobi napokról szóló beszámolónkat úgy kezdtük, hogy első ízben :íz esztendővel ezelőtt rendezték meg azokat. Kétségtelen, egy- egy ilyen eseménysorozat ismertetésénél szinte elkerülhetetlen, hogy ne essék a kezdetekről szó. Szükséges a hagyományokat kialakulásuktól kezdve nyomon követni, azaz ismerni az utat, mely az első próbálkozástól a mába vezet. Az ötletadókat az vezérelte, hogy a községben és a környéken még fellelhető népi hagyományok ne puszta - janak el, valamint az, hogy erősítsék a határmenti településen és a szomszédos Csehszlovákiában lakók közti barátságot. Visszatekintve az elmúlt tizenegy esztendőre, úgy tűnik, félig-meddig valóra is váltak az elképzelések. Lehet, hogy még inkább azzá válnának, ha valamivel több pénz jutna ezen rendezvény- sorozatokra? Mint tudjuk, a jövőben még kevesebb összeget lehet hasonló események istápolására fordítani. Hogy hogyan tovább? Ennek kell rövidesen eldőlnie. Pár éven belül kiderül tehát, hogy életképes-e ez a hagyomány, vagy pedig fölszámol tátik. Milyen programokat kínálnak a község lakóinak az idei szobi napok? Először is a zenei táborról kell szólnunk, ahol a ceglédi és a helyi zeBemutatkozott a stúdió Idén is nagy sikerrel rendezték meg Szentendrén a Vajda Lajos Stúdió tagjainak közös kiállítását. Képünkön: Holdas Gyöngy Kitüntetés című alkotása Veres Jenő felvétele neiskola tagjai töltenek el tíz napot. A helyszínen a malomvölgyi úttörőtábor, a cél pedig a szakképzett pedagógusok irányításával történő rendszeres gyakorlások mellett az is, hogy a fiatalok hangversenyekkel szórakoztassák a község lakóit. Több alkalommal játszanak majd szabad téren, nemcsak Szo- bon, hanem Márianosztrán is. A képzőművészet barátainak figyelmét két kiállításra hívjuk fel. Augusztus 12-én nyílik és 26-ig látható az a tárlat, melyen a váci képzőművészek mutatkoznak be. A váci festők, szobrászok munkáival a művelődési központ előcsarnokában ismerkedhetnek az érdeklődők. A másik tárlatnak a Börzsöny Múzeum ad otthont. Itt — M. Várhelyi Vanda művészettörténés? rendezésében — a század első harmadában Szentendrén élt festők művei tekinthetők meg. A magyar és csehszlovák határmenti járások vezetőinek baráti találkozója augusztus 19-én lesz. Ugyanezen a napon, este a központi nemzetiségi együttes ad műsort a művelődési központban. Ugyanide várják a tizenéveseket is, az ifjúsági táncos összejövetelre. Augusztus 21. napja a gyerekeké lesz. Délután 4 órakor kezdődik Játsszál velünk, játsszál nekünk címmel Takács Roland műsora. Az utolsó napon, augusztus 24-én. 6 órától a Börzsöny Múzeumba várják a vendégeket, ek kor kezdődik Szentpál Mónika előadóestje. Dióhéjban ennyit, programelőzetesként. Nem tagadhatjuk, kicsit soványka program ez. De nem tagadhatjuk azt sem, hogy nem a szervezők jóindulatából, s készségéből nem telt több. 1 K. É. le a nyomdai lekötött kapacitás. Ha nincs kézirat, mást nyom a gép. Ha van kézirat, nos, sajnos, néha akkor :s. Kifizetődőbbet, gyorsabbat. Vegyük azt az optimális — ritka! — esetet, hogy a kézirat időben kész, a nyomda is időben szállít. Eddig az említett áldatlan raktározási állapotok lelassították az eladdig feltételezett folyamatos tempót. Most ez az akadá:y megszűnt, tehát mehet tovább minden. Vagyis ismételjünk elölről kezdve: kézirat, nyomás, raktározás, kiszállítás időben történik. Hiába a modem raktár Budaörsön, ha — például — Cegléden vagy Nyíregyházán, Szombathelyen, nem tudják megfelelő helyen fogadni ts az iskolákba továbbítani a könyvet. Mert nemigen tudják. A könyvesboltok raktárai kicsik, az ott dolgozók kevesen vannak. Hiába segítenek maguk az iskolák, felajánlva nyáron termeiket raktározásra, áldozatkész pedagógusaikat könyvcsomagolásra, cipe- lésre — mindez kevés. A lánc végére értünk, és láttuk: mégha minden harmonikus is, valami, valahol általában „becsúszik”. Sajnos, idén is. Lemaradva Július közepén 186-féle tankönyv hiányzott, ez mintegy 6 millió példány. Amelyek eddig megjelentek, azok többségét a Könyvértékesítő Vái lalat — hála éppen az új budaörsi bázisnak — megfeszített munkával, szünidős diákok és a honvédség bevonásával már feldolgozta, csomagolta és útnak indította az ország csaknem 8000 oktatási intézményét ellátó 300 könyvesboltba. A lemaradtak azonban — úgy tűnik — le is fognak maradni. Ami a legsajnálatosabb: főleg általános iskolai és gimnáziumi tankönyvekről van szó. Ezek a kiadók, illetve a nyomdák hibájából Július 31-ig, a szállítási határidőig, nem érkeznek meg a raktárba, sőt félő, hogy jóval később sem. Elsősorban a gimnáziumokban az idei tanévben bevezetendő fakultatív oktatás tankönyvei okozn ak majd gondot: Mindezek után azt próbáljuk kellő erővel hangsúlyozni: a raktárbázis nem általános gyógyszer. Egy, már vázolt folyamat apró része csak. Hatékonyabb, gyorsabb, kulturáltabb munkát eredményező része ugyan, de csak az. Hogy az évenként visszatérő tankönyvgondok oldódjanak, ahhoz a lánc további elemeit kell erősíteni. Ehhez pedig — ne féljünk kimondani — pénz kívántatik. Mégpedig sok. A budaörsi 76 milliónál is jóval több. Ugyanis pótolni kell. Pótolni évek, évtizedek elmaradásait. Dr. Udvarhelyi László, a Művelődési Minisztérium Kiadói Főigazgatóságának vezetője mondotta: az új raktárkomplexum egyik megtestesítője annak a sajnos eléggé későn, de mégis felismert szükségszerűségnek, hogy a kultúra, a könyv, a tankönyv — kereskedelmi cikk is. Mint ilyennek, megfelelő technikai, infrastrukturális hátteret keli adni, akár — mondjuk — a bútorkereskedelemnek. Emberien Addig is, míg mindez a nagy költségeket igén / ő komplex program megvalósul, minden az emberen múlik. A kiadói lektor, a nyomdai szedő gyorsaságán, a raktári targoncavezető ügyességén, a vasutas pontosságán, a könyvesbolti eladó erején, a pedagógus ügyszeretetén. Szerencsére ezek az emberi tényezők adottak. Adottak, hiszen a felsoroltak egyébként — vagy elsősorban — szülök. Nem közömbös tehát számukra. hegy a gondjaikra bízott tankönyv, minden objektív akadály ellenére is, minél gyorsabban eljusson — saját gyerekeikhez. Andai György HETI FILMJEGYZET Üvegtörők m Phil Daniels és Hazel O’Connor az CvegtBrők című angol filmben Megint egy „életből ellesett” sztori, mely ismét csak arról szól, hogy a siker elkerülhetetlenül korrumpál, megszelídít, konformizmusra kényszerít Ezúttal Angoihonból származik a film, melyen mindezt láthatjuk. Brian Gibson írta és rendezte, Stephen Goldblatt fényképezte (sok képsorban, bravúros munkával). A zenét Hazel O’Connor írta, mind a tizen-valahány számot, ő is énekli, és ő játssza a film főhősnőjét, bizonyos Kate nevű lányt Gibson filmje egy angol underground punk énekesnőről szól (ő Kate), akit egy angol underground punk énekesnő személyesít meg a filmen (ő meg Hazel O’Connor). Szerepel még egy erőszakos, le- vakarhatatlan kis figura, aki pop-menedzser akar lenni és lesz is. Öt Dannynek hívják, s egy bizonyos Phil Daniels nevű, igen fiatal színész játssza, aki úgy lett színész, hogy levakarhatatlanul színiész akart lenni. íme, az életből ellesett sztori alapvonásai, melyek to- váboi eletoól ellesett vonásokkal bővülpek: Kate és Danny közös erőfeszítéseivel, hogy a lányt énekesnőként és dalszerzőként elfogadják az igazi menő menedzserek; a punk- lány és az önjelölt menedzser- fiú suta érzelmi kapcsolatával; a lemezstúdiók és a nagy menedzsercégek pökhen- 'di, fölényes és csak egy bizonyos fajta, éppen sikeres stílusra „vevő" hozzáállásával; a koncerteken verekedő, balhézó, részeg, narkós, fasiszta stb. fiatalok riasztó portréival — satöbbi, satöbbi. Gibson nem sajnál semmi fáradságot, amikor ezt a pop- punk-világot mutatja be. Minden „pont olyan". Még az is, ahogyan a lázadó, protest- songiokat, az angol társadalom hibái ellen hadakozó dalokat éneklő Kate (azaz Hazel) lassan beleszelídül a pop-ipar pápái diktálta édeskés vagy ál-ekszitatikus stílusba, a lé- zeres-ködgyertyás látványcirkuszba. Csak az nem „pont olyan”, hogy a már nagy sztárrá feldobott Kate épp egy szupershow közben, szökik meg az előadásról, lézerűr-sci- fi fémruhájában, s így vágtat végig a városon, mintegy élő tiltakozásul a rákénysze- rített kommersz stílus ellen. S még kevésbé „pont olyan”, hogy az idegösszeomlássa! kórházba kerülő Kate-hez csak Danny látogat el, és ez a Danny, aki korábban szinte megveszett, hogy menő menedzser legyen, most egyszerre maga lesz a nagy kitartás és dac, s ott akarja folytatni, ahol Kate annak idején kezdte. A legritkább eset ugyanis — különösen a nyugati, valóban teljesen elüzletiesedett, manipulált, a pénz, a siker, a haszon körül forgó pop-világban —, hogy egy befutott sztár, vagy egy épp felkapaszkodó menedzser hátat fordítson a véres verítékkel kivívott sikernek. Gibson filmje viszont ugyanezt szinte törvényszerűnek ábrázolja, és ezt már nehezen tudjuk elhinni. Az Üvegtörők — ami egyébként Kate együttesének a neve — főként azért érdemel fi-; gyelmet, mert minden félreértelmezés, minden felületesség és didaktika ellenére is olyan film, amelyből képet kapunk egy sajátos világról. Nem feltétlenül rokonszenves, I nem feltétlenül elfogadható, nem feltétlenül ízlésünk, elveink szerint való világ ez, de valamit mindenképp felvillant a mai Anglia egy bizonyos társadalmi rétegéből is, és ez nem tanulság nélkül való. , Különösen, hogy napjainkban talán épp azok a munka- nélküli, ténfergő, energiájukat nem mindig jó irányban kiélő fiatalok is lázadoznak az angol nagyvárosok utcáin, akikből ebben a filmben is láthatunk szép számmal. S talán tartalmasabb is lett volna az Üvegtörök, ha némiképp megjelennek benne a jelenségek ok-okozat összefüggései is. Ehhez azonban valószínűleg nagyobb formátumú forgatókönyvíró szükségeltetett volna, mint Brian Gibson. Kölykök Ébred a nagyváros, Kolumbia fővárosa, Bogota. Egy üzlet kirakata előtt, egy szögletben, papír- és rongycsomó. Csak jó idő múlva derül ki, hogy ez a vacok egy fiúcska „lakása”. A kisfiú kora megállapíthatatlan; lehet, hogy hatéves, lehet, hogy már kilenc. Rongyos, koszos, éhes, riadt, szemtelen és nagyon elhagyatott, nagyon kiszolgáltatott, nagyon szeretetre, megértésre vágyó. Akárcsak a többi, sok ezer társa, akiktől hemzseg a bogotai utca. akik bandákba verődve harcolnak a mindennapi élelemért vagy csak élelemhulladékokért, s akik, ha nagyon éhesek, lopnak is. gátlástalanul, ügyesen és mégis szánalmasan, szánandóan. Ciro Di ran dokumentumfilmje riasztó alkotás, mert kendőzetlenül és keményen tárja fel ennek a nyomorgócsavargó gyerektársadalomnak a helyzetét. Elszoruló szívvel szemlélheti a néző. mint pusztul ki már fiatalon ezekből a gyerekekből minden nemesebb emberi vonás, minden erkölcsi érzék, mint kerülnek egyre lejjebb és lejjebb az amúgy is a mélyben élők, mint lesznek kábítószer-élvezőkké, tolvajokká, kisstílű rablókká, utcalányokká, ilyen vagy olyan úton mint térnek a bűn ösvényére. A fiatalkorúak, sőt, gyermekek ellen elkövetett kolumbiai össz-társadalmi felelőtlenség, közömbösség valóban megdöbbentő példáit láthatjuk, s ezzel a rendező el is éri a célját: felzaklatja a nézőt. Csakhogy ez a felzaklatás kissé kevésnek tűnik. Diran ugyanis — bár ez érezhetően a vállalt stílusa — meglehetősen szenvtelentől mutatja be világát, s lemond az összefüggések. a mélyebb társadalmi okok bemutatásáról vagy elemzéséről. Nekünk ez itt csak kisebb gond. mert értjük a ki nem mondottakat is. De Kolumbiában, melynek mozi- nézőire a film valószínűleg a leginkább számít, épp a nem túl tudatos nézőrétegekre fért volna rá egy kis okos .,szeminárium Takács István ♦ * ♦