Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-30 / 177. szám
1981. JÜLIUS 30., CSÜTÖRTÖK %Mdav Kubai fiatalok is Vasútépítők Biatorbágyon ess Feszülnek a fiatalok izmai, lapátjaikról messzire repülnek a rögök, formálódnak kezük munkája nyomán a vasúti pálya mentén a vízelvezető árkok, a rézsűk. Mások nagy szerszámkulccsal csavarokat lazítanak, hosszú fogókkal emelik a síneket. Megszokott képek ezek a Bicske és Herceghalom közötti vasútvonal mellékén. A fiatalok pedig — középiskolások, egyetemi hallgatók, leendő közgazdászok, jogászok — a biatorbágyi önkéntes ifjúsági vasútépítő tábor lakói. A tábor nyaranta 1973 óta működik. A munka edzi izmaikat, szilárdságot, állóképességet kíván. Jó erőpróba ez nyáron a diákok életében. Mindannyian tudták ezt, amikor a vasútépítés segítését vállalták. A serénykedők csoportjából idegennyelvű hangfoszláJosé Dominguez sínszerelés közben Két ember ereje kell egy csavarhoz nyok szűrődnek ki. Magyar- országon tanuló kubai egyetemi hallgatók szavait sodorja felénk a szél. A jelentkezés idején egyetlen kérésük volt a kubai fiataloknak: nehéz legyen a munka. Arra itt valóban nem panaszkodhatnak. Hector Castano, Jorge Luis Bernal, Daniel Diaz, Jose Dominguez és Arturo Por- tuondo a síneket szereli most. — Olyan feladatokat akartunk vállalni, melyekért valóban érdemes dolog tevékenykedni. Ügy érezzük valamennyien, hogy jól választottunk — mondják. A táborvezetők véleménye is kitűnő a kubai diákokról. Teljesítményük rendszeresen meghaladja a napi normát. A szekszárdi kereskedelmi és vendéglátóipari szakközép- iskola diákjai is ott sürgöiód- nek a többiek között. Azt mondják: a peronbetonozási munkában szerzett ismereteket majd otthon hasznosítják. Náluk' nem lésí: többe gond a családi ház kertjében a járdák betonozása. Távolabb a szécsényi Nógrádi Sándor mezőgazdasági szakközépiskola tanulói a Vízelvezető csöveket fektetik le. Ók sem bánták meg, hogy eljöttek. Szerintük is nehéz a munka, de a műszak leteltével a jó társaság, a szórakozás, a vidám műsorok mindannyiuknak sok kellemes percet szereznek. Amikor a biatorbágyi vasútépítő ifjúsági táborban jártunk, száznegyven diák dolgozott. Valamennyiük önzetlenül, lelkesen, a segítés őszinte szándékával jött. Itt a nehéz munkába belekóstolva egyikük som tagadja: a betonlapok, a nehéz sínek emel- getáse fárasztó, a lapát, a szerszám sokszor bizony feltöri a kezet, s néhány -óra múltával már ott sorakoznak a tenyerükön a keményedé- sek, a hólyagok. Mégsem panaszkodnak. Az a véleményük ugyanis: Ha egyszer sok év elteltével ezen a vasúti vonalon utaznak majd, s kinéznek az ablakon, ismerős lesz nekik a táj. És egyáltalán nem idegen, mivel olyan vidéken haladnak át, melynek alakításában, formálásában maguk is tevékenyen részt vettek. Kép és szöveg: Bozsán Péter Lati Közös Vállalat Külföldön is régóta jegyzik Annak idején, a 60-as évek elején nem sok vita volt arról hogy hazánkban is szükséges egy olyan intézmény, amely a gyógyszerekkel és más •kémiai anyagokkal kutatásokat végző szakembereket, illetve kutatóhelyeket ellátja kísérleti állatokkal. A kísérleteknek ugyanis gátja lett, hogy nem volt elég laborállat. Az ügyben az Egészségügyi és az akkori Nehézipari Minisztérium, a Magyar Tudományos Akadémia és nem utolsósorban az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság fogott ösz- sze. így jött létre Gödöllőn, a Laboratóriumi Törzsállattenyésztő Intézet, amelynek építését 1966-ban kezdték el. 1970-ben pedig már a kísérleti állatok első csoportjait is előállították. Kutatóhelyek — A laborállatok tenyésztésén és forgalmazásán kívül egyéb feladata is van intézetünknek — tájékoztat dr. Tő- zsér Béla igazgató. — A laboratóriumi és egyéb kísérleti állatok részére élettanilag megfelelő abrakkeverékeket is előállítunk. továbbá oktatás és szaktanácsadás is folyik intézetünkben. Mindez azt jelentette régebben, hogy évente mintegy 125 ezer kísérleti állatot és körülbelül 70 vagon tápot bocsátottunk ki. Kezdetben nem volt könnyű dolguk a termékek értékesítésével, hiszen a már említett igények ellenére, sok kutatót meg kellett győzni arról, hogy a kisüzemi módszerekkel, másutt padlásokon, pincékben, háztáji istállókban tenyésztett, ismeretlen származású állatok nem felelhetnek meg a kutatások céljainak. A kiterjedt felvilágosító munka növelhette csak az érdeklődést a Lati állatai, takarmányai iránt. A háztáji la- borállat-nevelés valóban kevésbé volt ellenőrizhető, amikor ez kiderült, illetve tért hódított az intézet munkája, már nem 125, hanem 700 ezer kisállatot igényeltek a különféle kutatóhelyek ettől a gödöllői intézménytől. Ráadásul náluk is sokat fejlődött a laboratóriumi állatok tartás- és neveléstechnológiája, s meg magasabb követelményeknek is megfeleltek. 1979-ben a tenyésztés még korszerűbb vitele, az anyagiak előteremtése érdekében a Lati. immár jól ismert márkanév megtartása mellett, hiszen külföldön is így jegyzik régóta, a Chinoin és a Kőbányai Gyógyszerárugyár közös vállalatává szerveződött, eredeti feladatai azonban változatlanul megmaradtak. Káros hatás Néhány éve foglalkoztatja az a gondolat a Lati munkáját irányitókat, hogy a termelést nemcsak minőségileg, mennyiségileg is fokozzák• Az MTA különbizottsága által végzett felmérés kiderítette, hogy 1983-tól kezdve mintegy másfél millió laboratóriumi állatra lesz' szükség. Ami a takarmányok, a tápok előállítását illeti, ez sem olyan egyszerű, hiszen az abrakkeverékeket csakis jó minőségű alapanyagokból tudják előállítani. A tápkészítő üzemük képes rá, hogy 5-től 50 kilogrammos kiszerelésben megfelelő összetételű, idegen szennyező anyagoktól mentes keveréket állítson elő. Ez rész. ben a saját állataik szükségleteit fedezi, és persze az értékesített jószágokat is ezzel etetik a kutatóhelyeken. Ma már természetesen nemcsak a gyógyszergyárak, az egészségügy más intézményei hanem a mezőgazdasági kemi- záiással foglalkozó laboratóriumok is felhasználják kis állataikat. Mielőtt egy-egy vegyszert forgalomba hoznak, esetleges káros hatásukat az egerek, patkányok, tengerimalacok vagy más kisállatokkal végzett kísérletekkel szűrik ki. Nemcsak az embert, hanem környezetét is védik ezzel. Kevesebb ember A Lati Közös Vállalat idei tervében csaknem 574 ezer laboratóriumi állat előállítását tűzték célul. Fél év alatt 217 ezer 400 egeret, 90 ezer kísérleti patkányt és 4 ezer 300 tengeri malacot adtak át a megrendelőknek, ami éves tervük több mint ötvenhat százalékos teljesítését jelenti. Bevételük meghaladja a 15 millió forintot. Takarmánykészítő üzemükből csaknem 240 vagon speciális abrak került ki, amelyből 224 vagonnal értékesítettek, csaknem húszmillió forint volt az árbevételük. Noha a múlt év hasonló időszakához képest is emelkedett a termelésük, hozzá kell tenni, hogy létszámuk nyolccal kevesebb volt most. Mindez jó helytállást, dicséretes munkát jelent. Dolgozóik csaknem hetven százaléka nő. Fehér István Tízmilliárd A hulladék hasznosítására A hulladék pontosan any- nyit ér, amennyit hasznosítunk belőle: tavaly hazánkban 6,3 milliárd forint értékű mellékterméket, hulladékot gyűjtöttek össze, ám ez az ipar anyagfelhasználásának mindössze 2-3 százalékát tette ki. A VI. ötéves tervidőszak végére a hulladékhasznosítási program megvalósításával a másodnyersanyagok részaránya várhatóan megduplázódik. A begyűjtés, az előkészítés, a feldolgozás fejlesztésére az elkövetkező öt évben több mint 10 millliárd forint áll rendelkezésre. Osztálykirándulás NEM AZÉRT MONDOM, mintha a mezőgazdaságot és az ipart falak választanák el egymástól, hiszen ma már a szakmájuk iránt legelfogultabb agráriusok is elismerik, hogy korszerű mezőgazdasági termelés gépek, vegyszerek nélkül éppoly elképzelhetetlen, mint jó vetőmag és hozzáértő földműves nélkül. Azt pedig már az általános iskolákban is tanítják, hogy hányféle iparágnak ad munkát a mezőgazdaság. Arról nem is beszélve, hogy napjainkban a mezőgazdaság és az ipar szoros összefonódásának lehetünk tanúi; egyre több mezőgazdasági üzemben folytatnak ipari tevékenységet. A kapcsolatok elmélyülése feltételezi a két nép- gazdasági ágban dolgozó szakemberek hatékony együttműködését, egymás gondjainak, igényeinek alapos ismeretét. Miért kell ezt a látszólag magától értetődő dolgot hangsúlyozni? Néhány megyében ugyanis valóságos mozgalmat csináltak a kapcsolatteremtésből. Egyszer a megye ipari vezetői keresik fel a termelőszövetkezeteket, máskor a szövetkezeti elnökök látogatják meg a gépműhelyeket és a laboratóriumokat. Nem kizárt, hogy az ilyen módon kialakított kapcsolatoknak is lehetnek eredményei, de nem vagyok bizonyos abban, hogy egy- egy ilyen felkerekedésből, amikor vagy ötven ember betódul egy tehénistállóba, vagy egymás szavát sem hallva végigmegy egy dübörgő géptermen, vajon tényleg lehet-e hasznosítható tapasztalatokra szert tenni ? Azt a kérdést nem is feszegetve, hogy feltétlenül indokolt-e a napi termelő- munka gyakorlati kérdéseiben igazgatói és. tsz-el- nöki találkozókat szervezni. MIRE ELÉG az az egy nap, amikor minden különösebb gazdasági indok nélkül legfeljebb a próba szerencse alapján felkeresik egymást az ipari és mezőgazdasági vezetők? Ha a szervezők úgy ítélik meg, hogy az ipari és a mezőgazdasági üzemek közötti kapcsolatok nem ki- elégítőek, akkor annak bizonyára olyan mélyebb okai vannak, amelyeket nem lehet egy-egy ilyen „osztálykirándulással” megszüntetni, illetve a kapcsolatok ápolását ezekkel a látogatásokkal helyettesíteni. B. P. pz így igaz, bebizonyítom. •*-J Előbb azonban tisztázzuk, hogy nem arról a közhelyről van szó, mely szerint a legtöbb ember életének halál a vége. (Megjegyzem: ez annyira igaz, hogy jószerivel nem is tudunk más kivetélt, mint a bolygókat — mármint például a bolygó zsidót, vagy a bolygó hollandit, de mondjuk, ha van is bolygó magyar, a legszigorúbb illegalitásban rejtőzködik és nem zavarja meg nyilatkozataival a történészek vitáit.) Nem erről van szó tehát, hiszen számosán egészségük teljében ülnek fel az autóbuszra és az elsőbbség meg nem adása miatt holtan szállnak ki belőle. Másról beszélek. Arról, hogy A betonozás tudományát majd otthon is hasznosítják Nem kis erő kell a betontalp mozgatásához Minek is végigmenni a soron? Minden, amit teszünk, árt. Annál jobban csak az fenyeget, ha nem csinálunk semmit. Mondom: az élet káros az egészségre. Ez ellen csupán egyetlen érv hozható fel: hát a kaukázusi pásztorok? Harmonikusan, bukoli- kusan, egyszerűen kell élni. Igen ám: hegyháton. Ahol a lélegzetvétel nem egyenlő a szénmonoxid, ólom, metánmérgezéssel. Ez azonban lehet megoldás egyeseknek, ám kevés a rusztikus hegyhát, ahol inkább csak a birkák kergülnek meg. No jó: változtassuk meg a civilizációt, mint olyant, térjünk vissza az egészséges harmóniához — csupa pásztor, csupa földecs- ke, kertecske. Csakhogy ez már volt. És nagyon fenyegetőnek bizonyult. Mert pásztor vált a pásztor farkasává, egymásra törtek harmonikus nyugalmukban és kölcsönösen mészároltak, kegyetlenül. Mentőkocsi, orvos, kórház pedig sehol. Hol is lett volna, a nagy rusztikumban?! Tévé sem létezett, igaz, de szemüveg sem, pedig a kaukázusi pásztornak is ellaposodik a szemlencséje és ha nincs város, hogyan megy le a városba vásárolni? Na ugye. "Mármost mi következik eb- bői a bizonyítóerejű okfejtésből? Egyelőre fáradt vagyok a munkától. Megiszom a feketét, rágyújtok egy pipára, szívok egy kis levegőt — olyat, amilyen van —, majd kimegyek a strandra, aztán megmondom. Hacsak közlekedés közben el nem gázol egy autó. Ez a gondolat azonban felizgat, mindenestre beveszek egy Seduxent, ami megnyugtat, de egyben, mint orvosság, komoly mellékhatásokkal is fenyeget. t Vízelvezető árkokat ásnak a fiatalok Bicskén kezük-lábuk törik, de serdülőkorban növekedésük marad vissza, aztán jön a gerincsérülés korszaka, aztán a sportszív — edzetlen laikusoknál pláne. Egyszerű kirándulások? Visszér, minimum. Hát akkor talán elegendő napozni! Igen, igen csák minden szaklap megmagyarázza: nagyon-nagyon veszélyes. A leégés a legkevesebb, a napszúrás több, de azt meg lehet úszni, hanem a bőr rán- cosodását, fertőződését, a bőrrák veszélyét csak nagy szerencsével. Na és a szex? Csak annyit kell mondani: ez az a tevékenység, ami... Nyilvánvalóan káros szenvedély. De az olvasás nem az. Tessék olvasni, művelődni, főként mai magyar irodalmat és külhoni krimit vásárolni! Jól hangzik — ámde mit mond a szemorvos? Azt, hogy a szem romlik tőle, rövidlátás, hosszúlátás, közellátás, távollátás, sasszem helyett farkasvakság'. És akkor még meg sem hallgattuk az elme- gyógyászt, akinek pedig vannak intelmei e tárgyban, például az, hogy az osztályiroda Napóleonok helyett Co- lumbókat vesz fel, akik őutána nyomoznak. Nos: akkor egy jó ebéd, az is valami. Ha nem üt be az ételmérgezés. Vagy a fokozatos elhízás (szívelhájasodás, asztma, stb.). Vagy a nyom- bélfekély. Vagy a számlák okozta anyagi romlás miatt: idegösszeroppanás. Együtt otthon? Az intenzív családi élet a vegetatív neurózist állandósítja. GOMBÓ PÁL: ^Jbz élet báróS az egészségre maga az élet életveszélyes folyamat. Hogy bármit is teszünk, a régi és modern orvostudomány vállvetve bebizonyítja, rongáljuk vele egészségünket. Kezdjük a káros szenvedélyekkel, mert azok nyilván nem lehetnek ártalmatlanok. Ilyen a szeszfogyasztás. Art? Árt a májnak, szívnek, agynak. Tehát ne igyunk — de akkor mitévők legyünk baráti társaságban, világundor esetén, bánatunkban, vagy örömünkben? Ugyanis, ha semmit nem teszünk, az árt az idegeinknek. Hát iszunk feketét, amely viszont a szívnek, a vérnyomásnak árt és fekélyesedésre hajlamosít. És még hozzá, pfuj, dohányzunk (vese, tüdőrák, infarktus), lelkes if- jaink meg ragasztót szívnak, zacskóból (elhülyülés, fekély). Ne tegyük, ne tegyük! —ámde akkor az idegfeszültség okozza a pszihopataságot, az agyvérzést, az egyszerű ámokfutást. Vannak, akik azt állítják, hogy a semmi tevés fenyegetései ellen — csak a munka, a munka, az direkt nemesít. A szakszervezet szerint viszont baleseti veszélyekkel jár. Az orvosok pedig sürgős pihenést írnak elő, mert a munkahely ártalmai: neurózis, savtúltengés, savhiány, zajártalom (klappogó gépek, ordítozó főnökök), és egyáltalán. Hát jó. pihenjünk, főként. De hogyan? Sportoljunk, az csak egészséges. Ugyan márt A hivatásos sportolók a példák rá, még jó, ha csak a
