Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-30 / 177. szám

1981. JÚLIUS 30., CSÜTÖRTÖK rrsr jiícjTT A görbe akác is hasznos Karancskcsziben, az AGROFA Faipari Üzemben akácfából ké­szítenek különböző mezőgazdasági épületeket: juhhodályokat, szarvasmarha- és sertésistállókat. Újdonság, hogy a görbe akácfákat is feldarabolják, összeillesztik, s használhatóvá te­szik. A megrendelő kívánságára a helyszínen felépítik az épületeket. Képünkön: elszállításra váró főtartók az üzem udvarán Irinyi ekadémia D^pSonusáfadós Szerdán ünnepélyes külső­ségek között adták át a dip­lomákat a Vörös Zászló Ér­demrenddel kitüntetett Zrí­nyi Miklós Katonai Akadémia idén végzett hallgatóinak. Az ünnepségen részt vett Csémi Károly vezérezredes, honvédelmi államtitkár, meg­jelentek a párt-, állami és társadalmi szervek vezető képviselői, a néphadsereg tá­bornoki és parancsnoki kará­nak tagjai, a társ fegyveres testületek képviselői. Ott volt továbbá Nyikolaj Sevkun al­tábornagy, az ideiglenesen ha­zánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport katonai tanácsának tagja is. A honvédelmi államtitkár fogadása és a Himnusz el­hangzása után felolvasták a honvédelmi miniszternek ez alkalomból kiadott parancsát, majd Lantódi József vezér­őrnagy. a Zrínyi Miklós Ka­tonai Akadémia parancsnoka átnyújtotta a diplomákat. A szövetkezeti kongresszus küldötte Nem lesz könnyű ez a lecke Figyelem gyorsan mozgó uj­jait. Beszélget, de messziről nem értem, mit mond. Mit mondhat? Minden vendégét személyes ismerősként köszön­ti, jól láthatom, s szinte res­telkedik, hogy csöppet vár­niuk kell. Amikor én lépek hozzá, ösz- szevonja picit a szemöldökét, csodálkozása jeleként, honnan pottyantam ide. Mert Aszódon, a Ferromechanika Ipari Szö­vetkezet fodrászüzletében nem gyakori az idegen. Csodálko­zása nem titkolt zavarrá vál­tozik, amikor rájön, szó sincs róla, nem göndörödő hajfürt­jeim áhítoznak sütővas után. Félek, hogy vendégei a pok­lok fenekére kívánnak, de ő kedvesen kéri türelmüket, és máris sebes léptekkel indul előttem, át, a szövetkezet köz­pontjának egyik irodájába. Igaz, megígérteti velem: nem tartom föl sokáig. Megérdemelten Borkesz Tibornét, a Pest megyei KISZÖV legutóbbi, kongresszusi küldötteket vá­lasztó küldöttközgyűlésén ket­tős kitüntetés érte: részt ve­het az ősszel megrendezésre kerülő ipari szövetkezetek or­szágos kongresszusán — és megválasztották az országos tanács tagjává is. — Jutka ezt ki is érdemelte — mondja Gazsó Pálné sze­mélyzeti osztályvezető. — Jó­magam szinte gyerekkora óta ismerem. 1962-ben került hoz­zánk a szövetkezetbe, már ki­tanult fodrászként, s ma rész­legvezető az üzletünkben. Ki­válóan dolgozik, rendes, be­csületes ember. Az elismeréstől vörösre gyűlt arccal feszeng a fiatal- asszony, hiszen valameny- nyiünknek egyszerre esik jól a dicséret és hoz is zavarba. Tanít is — Hogyan választotta a fod­rász szakmát? — kérdezem. Fölszabadultan nevet. — Vidéken a kislányok, mármint régen, az én korom­ban, itt, Aszódon is, általában két szakma felé kacsingattak. Varrónők, vagy fodrászok akartak lenni. Nekem viszont semmi elképzelésem sem volt. S, hogy végül is ide jutottam, az a véletlenen múlott: a szomszédunkban lakott egy maszek fodrász és megkérdez­te, nincs-e kedvem hozzá menni tanulónak? Az viszont már nem a vé­letlenen múlott, hogy Borkesz Tiborné nem csupán ügyes ke­zű, közkedvelt fodrász lett. Imádja a szakmáját, de ami tán még lényegesebb, mások­kal is igyekszik megszerettet­ni. A személyzeti osztályvezető ' „árulkodik” ismét: — Sokat köszönhetünk Jut­kának. Meg sem tudnám szá­molni. hány fodrásztanulót nevelt mostanig szakemberré. És a keze alól kikerülő lányok bárhol megállják ám a helyü­ket. Dolgosak, szorgalmasak — és kedvesek. Ami bizony a fodrász szakmában elenged­hetetlen tulajdonság. Igazán jó példát mutat munkából és em­berségből egyaránt. Szívesen A kérdésre, gondolta-e, hogy kongresszusi küldötté, sőt az Ipari Szövetkezetek Or­szágos Tanácsának tagjává is megválasztják, gondolkodás nélkül felel: — Itt, a szövetkezetben megszoktam, hogy minden fó­rumon felszólalok, hogyha kell, még harcolok is. A fő­nökeim néha kissé erőszakos­nak is tartanak. Viszont so­ha nem kérek teljesíthetetlen dolgokat, csak a jogos igénye­kért lépek föl. Azt hiszem, szeretnek ezért a munkatár­saim és a szövetkezet tagjai. Magasabb szinten azonban megfontoltabban, felkészül­tebben kell beszélnem. Úgy gondolom, sokat kell tanul­nom, egyebek között, hogy jobban tudjak mérlegelni. Nem lesz könnyű lecke. De, szívesen vállaltam, mert örü­lök, ha tehetek valamit kis kö­zösségemért. E percben félek is, meg tudok-e majd szólalni több száz ember előtt. Tudom, vannak nálam sokkal okosab­bak és pallérozottabbak is ... De azért örülök, hogy engem is méltónak találtak ilyen fel­adatra. Nem bánta meg Büszkeség csendül a hang­jából, amint az utolsó szava­kat kimondja. Mert nem tit­kolja, nem bánja, hogy akkor, húszegynéhány évvel ezelőtt, fodrász lett. Aztán, gyerekes rémülettel pillant az órájára és felugrik: — Szent ég! A vendégeim! Még itthagynak. Bármelyik tanulója megiri­gyelhetné, , amint kettesével szedve a lépcsőket rohan visz- sza munkahelyére, a fodrász­üzletbe. D. Gy. Az eszközök kamatai Amikor a pénztáros fizet Harmincezer forintba került egy négyzetméter kialakítása Pécel 420 négyzetméteres áru­sító terű ABC áruházában, beleszámítva mindent, az épí­tést, a berendezést, a kiszol­gáló helyiségeket. Vajon a szó szoros és közgazdasági ér­telmében mikor térülnek meg az itt elköltött milliók az amúgyis áron alul adott — azaz állami támogatást élve­ző — élelmiszerek, más alap­vető fogyasztási cikkek for­galmazásából? A befektetés és megtérülés klasszikus össze­függése egyáltalán alkalmaz­ható-e itt? Objektív okok A példa és a kérdés persze inkább tréfás, mintsem ko­moly, hiszen — tartja a köz­felfogás — az eszközigény fo­kozódása elsősorban a ter­melőágazatokhoz kapcsolódó folyamat. Ami szűk szakmai, közgazdasági értelemben igaz. Éppen ettől a szakmai egy­oldalúságtól óvakodva hoza­kodtunk elő az áruház min­dennapos esetével; az eszköz­igény, a fejlesztések költsége a nem termelő területeken is növekszik. Egy általános iskolai tan­terem ma a megyében legke­vesebb másfél millió forintot emészt fel a felépítésig, de inkább kétmilliót. Tagadha­tatlan, a mostani osztályter­mek nem hasonlíthatók a va­lamikori zord hodályokhoz, vagy éppen falusi iskolák ese­tében az apró ablakos, hajó- padlós szűk helyiségekhez, de mert korszerű a fölszereltsé­gük, mert a hozzájuk kap­csolódó közművek természe­tesek, akárcsak az ún. ki­szolgáló létesítmények — mos­dók, konyha, tálaló stb. —, úgy azt is természetesként kell elfogadni, hogy az új ok­tatási intézmény sokba kerül. Még egy, most már a ter­melőterületről választott pél­dát; az ország legnagyobb energiatermelő központjában, a Dunamenti Hőerőmű Válla­latnál a legutolsó, XIII-as je­lű, 215 megawattos áramter­melő blokk 946 millió forint­ba került. Drága? Kazánja ve­gyes tüzelésű, éghet benne földgáz és kőolaj finomítási melléktermék. A nagy telje­sítmény — a régi erőművek­ben az 50 megawattos gépek óriásoknak számítottak — el­engedhetetlenné teszi a magas fokú műszerezettséget és auto­matizáltságot; a vezérlést és az ellenőrzést kisszámítógép látja el. Mindez költséget nö­vel, ahogy a környezetvédelem úgyszintén. S ez az okokból csak marékra, s nem ölre való, holott annyi is könnyen akad­na. Jórészt objektív okai van­Szúzhúszfé/e újdonság Tájjellegű ízekkel, illatokkal Az élelmiszeripari üzemek az idén számos új termék gyártását kezdik meg. Az új­donságok egy része már az üz­letekben van. Mindenekelőtt a vásárlók által régóta keresett és a korszerű táplálkozás kö­vetelményeinek is megfelelő, kalóriaszegény, továbbá a dié­tás, ezenkívül házias ízesítésű készítmények gazdagítják a választékot. Az újdonságok egy része az olcsóbb árkategóriába tartozik, közöttük sok húské­szítmény található. Az ösz- szességében mintegy 100—200 féle újdonság bevezetését szé­les körű piackutatás előzte meg. A húsipar eredményesen hasznosította a piackutatások tapasztalatait, mindinkább az egyes tájakra jellemző ter­mékcsaládok kialakítására tö­rekszik. A Kaposvári Hús­kombinát Kapós-család gyűj­tő elnevezéssel az idén már ötféle új terméket készít. Köz­tük a bélbe töltött csülköt és sonkát, továbbá felvágottakat, amelyek ízesítésénél a szere­csendió és a majoránna domi­nál. Tájjellegű ízesítéssel gyártja újdonságait a szombathelyi húsüzem is; készítményeire a fokhagymás íz jellemző. A Pá­pai Húskombinát a Bakony- családdal jelentkezett, nyolc­féle készítménye közül válo­gathatnak a vevők. Közülük máris igen kedvelt a bakonyi paprikás szalonna. A Zalai Húskombinát termékcsaládjá­nak még csak ezután adnak fantázianevet, az azonban már biztos, hogy az újdonságok csökkentett zsírtartalommal jelennek meg. A tejipar a minőség javí­tását, s a választék bővítését tartja szem előtt. Mivel a vá­sárlók mindinkább a nem hiz­laló, az alacsony zsírtartalmú krémeket és desszerteket ked­velik, az idei újdonságok fő­ként az ilyen termékek köré­ből kerülnek ki. A Miskolci Tejüzemben külföldről átvett know-how-val háromféle ha­bosított ízesített túrót állíta­nak elő; alma, ribiszke és ve­gyesgyümölcs ízekben' A Komárom megyei Tejipari Vállalat tatabányai üzemében megkezdődött annak az elekt­romos sterilizáló gépnek a szerelése, amellyel ősztől úgy­nevezett féltartós tejet gyár­tanak; ez a termék egy hétig eltartható. A hűtőipar laboratóriumá­ban jégkrém-jellegű, habosí­tott termékeket fejlesztettek ki. A málna, a szamóca és a vegyesgyümölcs, amelyeket a dunakeszi üzem egyelőre kí­sérleti jelleggel gyárt, 100—120 grammos pohárban jelenik meg. Ugyancsak a Dunakeszi Hűtőházban készül a fagyasz­tott almakrém. A pizza az év elején jelent meg, s olyan élénk kereslet mutatkozik iránta, hogy rövidesen fokoz­zák a gyártást. Az egészséges étrend kiala­kításához a gabonaipar régi ételek felelevenítésével nyújt segítséget. Többi között pu­liszka, grízgaluska és kukori­calepény süthető-főzhető. ab­ból a kukoricalisztből és -da­rából, amelyet a székesfehér­vári vállalat, illetve a Monori Állami Gazdaság állít elő. Diétázóknak ajánlják a rozslisztet és a búzakorpát, de keresett termék a vitamindús étkezési búzacsíra is. nak az eszközigény növekvé­sének. A nyersanyagok be­szerzési föltételei kedvezőtle­nebbek, mint korábban, s a hazai alapanyagok többsége is drágábban — nagyobb költ­séggel, mert nehezebb geoló­giai feltételek, termelési kö­rülmények között — állítható elő. Azután: bizonyos fejlesz­tések elkerülhetetlenek, mert nélkülük megbénulna körü­löttünk az élet. Ilyen az energiatermelés, a szállítás, az építőanyag-ipar, ezek azon­ban — technológiájukból kö­vetkezően — eszközigényes te­rületek, s ráadásul a befek­tetések megtérülése is lassú. Hiszen hány évtizedre osztható el például a megyét most már mind jobban behálózó autó­pályarendszer költségeinek amortizációja, mivel csak az M3-as autópálya Budapest és Gödöllő közötti húsz kilomé­teres szakaszának egy-egy ki­lométere negyvenmillió fo­rintba került?! Az útépítés feladata még­sem halasztható, mert bénult- tá válna mind a személy-, mind az áruforgalom, s a kül­földiek is széles ívben kerül­nék el — akár turistaként, akár tranzit-szállítóként — hazánkat. Nélküle nem Eszközigényes, köznapibban sokat követelő beruházás az energiavezetékek, a kőolaj- és kőolajtermék tárolók megépí­tése is, de szükségszerű. Hi­szen volt idő, amikor Százha­lombattán, tárolótér híján kül­földre gyártották a fűtőolajat tavasztól őszig, télen meg vá­sárolni kellett külföldön, a szezonhoz illően kétszeres áron... Ugyancsak drágák a vízgazdálkodással összefüggő fejlesztések — Tápiógyörgye napi 805 köbméter termelőké­pességű víziműve 29 millió forintot emésztett fel—, de mi lenne nélkülük az intenzív mezőgazdasági termeléssel, az üdülőterületekkel, a növekvő települések vízellátásával? Mi­hez kezdene Kovács és Kiss állampolgártársunk a Ladá­jával vagy a Trabantjával, ha hiába állna oda a benzinkút­hoz, közölnék vele, nem épült meg a termékvezeték a Du­nai Kőoajipari Vállalat és Cegléd között, így kétszáz ki­lométeres körzetben ne is re­méljen üzemanyagot?! Mivel bizonyos területeken mind többe kerül egy-egy lé­pés. kézenfekvő a következ­tetés: meg kell fogni a kama­tokat, az állóeszköz-gazdál­kodás javításával, a termelő­berendezések ún. beépített ké­pességeinek jobb hasznosítá­sával s így tovább. Mert ez az a különleges helyzet, ami- ícor a pénztáros egyszerre be­vételez és ad ki, s nem ad­hat ki többet, mint amennyit bevételezett, ha a képletes pénztáros alatt a társadalmat s népgazdaságát értjük. Éppen mert köti kezünket ez a határ, bevételek és ki­adások hosszabb távú egyen­súlya — máskülönben ment­hetetlenül eladósodnánk — módot kell keresünk arra, hogy a növekvő eszközigényt a feldolgozóipar rekonstruk­ciós jellegű — a fajlagos rá­fordításokat nézve kedvező — fejlesztésével ellensúlyozzuk. Ha a földtani kutatások az évi kétmillió tonnás hazai kőolaj termelési szint megőr­zése érdekében egyre drágáb­bak — mivel az egyszerűbben megkutatható területek, réte­gek elfogytak —, akkor ezt a kiadást elviselhetőbbé teszi az a kovácsolóüzem, ahol a meg­levő épületek, közművek ad­ták a keretet a fejlesztéshez, s csak az új, nagy termelé­kenységű gépeket kellett meg­vásárolni. Rangsorolni kell tehát a feladatokat, következetesen arra törekedve, a kamatok a holnapi kiadásokhoz teremtse­nek fedezetet. Attól az objek­tív ténytől ugyanis nem tud­juk függetleníteni magunkat, amit az MSZMP Központi Bi­zottsága 1977. október 20-i ülésének határozata — a hosszú távú külgazdasági po­litika és a termelési szerkezet fejlesztésének irányelveiről — így rögzít: „A fejlődés je­lenlegi intenzív szakaszában fokozódik a népgazdaság esz­közigényessége. Az új, magas műszaki színvonalú termelő létesítmények üzembe állítá­sa, a régiek korszerűsítése egyaránt költséges beruházá­sokkal jár.” Odahaza, háztartásunkban is mérlegelünk: az automata mosógép drágább, de többet tud, mint egyszerű elődje, a kútból fölhúzott vízért nem fizettünk, a vezetékből ki­folyóért le kell szurkolnunk valamennyit. Mérlegelni kell tehát a népgazdaság minden területén is, mi mennyit ér meg, avagy ha a fölületes megítélés azt mutatja, túl drága a dolog — így például egy anyagmozgató munkás he­lyettesítése a megye gépipará­ban négyszázezer forintot kö­vetel! —, egyáltalán elkerül­hető-e? Mert ha nincs anyag- mozgató, akkor a szakmun­kásnak kell ellátnia ezt a feladatot is, de addig a gé­pe áll. azaz rögtön nem any- nyira drága a drágának látr szó beruházás! Nincs igazolás A kiadások növekedése — az eszközigény fokozódása — törvényszerű, a gazdasági fej­lődés jelen szakaszának ré­sze. Nem sorscsapás, hanem fölmérhető tényező. A töb­bért többet kell áldozni, de úgy, hogy a több a még több forrása legyen; jól kamatoz­zanak az eszközök. Számítá­sok szerint — a sok közül az egyik lehetőség — a fejlesz­tések idejének húsz százalé­kos csökkentése egyetlen év alatt 20—22 milliárd forint népgazdasági többletjövedel­met eredményezne. Sajnos, er­re még csak számítások van­nak; a tények adta igazolás hiányzik. Nagy szükségünk van pedig rá. Mészáros Ottó Elsőfokú készültség Levonulóban az árhullám A Duna ausztriai szakaszá­nak vízgyűjtő területén lehul­lott csapadék újabb kis, 10— 15 centiméteres áradást in­dított el a folyón, ami szer­dán már a magyar szakaszon is éreztette hatását. Ezért a várakozással ellentétben Szi­getköznél még szerdán is fenn­tartották az elsőfokú árvízvé­delmi készültséget, s csupán a Mosoni-Dunánál, a Rába és Rábca alsó szakaszán, vala­mint a Szentendrei-sziget tér­ségében szüntették meg ezt a készültségi fokozatot. így Rajkától Mohácsig még 330 kilométer hosszú védvonalon vigyázza a Dunát elsőfokú készültség, a megerősített fi­gyelőszolgálatban részt vevő 370 vízügyi dolgozó. Budapestnél a Duna a szá­mítottnál gyorsabban apadt az utóbbi 24 órában, szer­da reggelre a vízszint az elő­ző napi 688-ról 638 centimé­terre csökkent. A Duna ár­hulláma szerdán a Sió torko­latának környékén tetőzött 603 centiméter körüli víz­szinttel. Az előrejelzések sze­rint az áradás pénteken vagy szombaton hagyja el az orszá­got. Szerda reggeltől Ismét köz­lekedteti a szobi átkelőjára­tot a Pest megyei Kishajózá­si és Javító Vállalat. Arra ké­rik az utazó közönséget, hogy aki teheti, ezt vegye igénybe, mert a váci rév rendkívül túl­terhelt, s Szobnál is szállíthat­ják már a kompon a jármű­veket a folyó kért partja kö­zött. Beindult a személyforga­lom Zebegénynél is, s a hét végére várhatóan az összes Budapesttől északn eső du­nai átkelőhelyen helyreáll a menetrend szerinti közlekedés. a *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents