Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-29 / 176. szám

Építőtáborban A nyári munka hozadéka Kimondatlan tanulságok 11,1 it ér a diákok nyári mun- kája? Évről évre olvas­hatjuk az összegezést: eny- nyi és ennyi millió forintot. Nélkülük jóval kevesebb gyü­mölcs, zöldség kerülne a piac­ra, a konzervgyárakba, las­sabban épülne út és vasút. A nyári szakmai gyakorlatnak is kiszámítható a pénzbeni ér­téke, sejthető az is, hogy mi­ként kamatoznak majd a gya­korlati ismeretek néhány év­vel később az igazi munkahe­lyeken. Föltételezve persze, hogy a diákok érdemes munkát foly­tatnak, folytathatnak. Több­nyire nem tőlük függ, hogy milyen feladatok várják őket. Bár akad példa arra is, hogy a táborozok mindent fonto­sabbnak Vélnek a munkánál és rosszul értelmezett vagány- ságból, a hecc kedvéért töb­bet ártanak, mint használnak. De ez_a ritka kivétel. Marad­junk az általános gyakorlat­inál: a diák értelmes, hasznos munkát kap, jól dolgozik, ér­téket produkál. Mit kap cse­rébe? Némi fizetséget csupán? Már a kezdet kezdetén, az első építőtáborok szervezése­kor nevelési célokról is szó esett, hogy a munkára nevelés, a fizikai munka megbecsülé­sének eszköze lehet a tábor. A Hanságot lecsapolni, árkot ás­ni, csatornát építeni kemény fizikai munka volt, különö­sen annak, aki csákányt, ásót, lapátot nem próbált korábban. Ott az iskolaitól eltérő érték­rend alakult ki. Másból felel­tünk nap nap után, mások lettek irányadók, hangadók, mint az iskolában. Valami ke­veset felfogtunk abból, amit oly gyakran emlegettek a felnőttek, hogy ugyanis az életben nem egészen az isko­lával azonos mércével mérnek majd. Hogy az irodalom, a matematika, a történelem és a többi tantárgy tudása fontos ugyan, diáknak a legfonto­sabb, de azért más is van. Másfajta teljesítmény. Ami­hez a puszta fizikai erőn kí­vül szellemiekre is szükség van. Brigádok versengtek, s közben közösséggé formálód­tak. Egymásra utalt brigád­tagok közösségévé. Jól tudom persze, hogy másként is tör­ténhet. A jobban dolgozót is illethetik stréber jelzővel, ahogy az iskolában a jobban tanulót. De azért a józan ész, az egészséges gondolkodás mégiscsak arra késztet, hogy a nagyobb teljesítményt be­csüljük. Ezért is fontos, hogy legyen mit megoldani, hogy legyen mérhető teljesítmény. Ha a feladat mindössze a jelenlét, s a megbízás annyi, hogy a diákok ne zavarják a felnőttek tevékenységét, ak­kor a cél, a munkára nevelés, a munka megbecsülése sem­mivé foszlik. Nincs szándékomban eltú­lozni a nyári építőtáborok, a szakmai gyakorlatok jelentő­ségét. A tizenéves korban szerzett tapasztalatok örökér- vényüek. Csak a kezdetet je­lentik, ami azután módosul az igazi munkahelyeken. Ám alá­becsülni sem szabad a nyári élményeket. A gyümölcsszedő, az utat építő diák fejében nyilván megfordul, hogy amit csinál, annak hasznát látja az ország. Ha nem csinálná, va­lamivel szegényebbek lennénk. A diák a keresetével, a társa­dalom a gyümölcs, az út, stb. értékével. És ez az érték so­kak munkájának eredménye. Alapigazság, amit nem nehéz megtanulni, akár tanári ma­gyarázatból megérteni. Tapasztalni, átélni viszont csak úgy lehet, ha próbáljuk is, ha részt veszünk az érté­kek létrehozásában. Az is nyilvánvaló, az is lehet akár iskolai lecke, hogy a társa­dalmi munkamegosztásban mindenkinek megvan a ma­ga helye, a maga részfelada­ta. A nyári munka mindössze visszaigazolja, bizonyítja a té­tel igazságát. A nyári munka végeztével a diák egészen mást mond, szerencsére esze ágá­ban sincs elméletieskedni. Jól éreztük magunkat, dolgoztunk is, meg is fizették, szórakoz­tunk is, van néhány új is­merősöm, barátom — normá­lis körülmények között eny- nyi a véleménye. De nem árt tudnunk, hogy ebben a véle­ményben ezért általánosabb tanulságok is rejlenek — ki­mondatlanul. M. D. Vasadi erdészeké Az átlagot meghaladó ütemben A nyitott műhelyben dolgo­zók közül leginkább a nö­vénytermesztők munkájáról esik szó, pedig rendszerint ha­sonlóképp mostoha körülmé­nyek között végzik munkáju­kat az erdészeti ágazatban te­vékenykedők is. A vasadi Kossuth Szakszö­vetkezetben tavaly, főleg az év elején sok bírálat érte az erdei munkásokat, akik végül is megelégelve a kritikát, ten­nivalóik jó minőségben és ha­táridőre történő elvégzésével kivívták a korábban elégedet­len gazdasági vezetés elisme­rését. Talán innen a tervezők bá­torsága: elhatározták ugyanis, hogy az idén az erdészet ter­melését a szövetkezeti átlagot meghaladó ütemben növelik. A szakszövetkezetben ebben az esztendőben 17 ’ hektáron újítják fel az erdőt, 24 hektá­ron pedig új telepítés . dacol majd az időjárással ősztől. Péteri A vendég: Feleki Kamill A népszerű színész-komikus Feleki Kamill lép pódiumra augusztus elsején, szombaton este nyolc órakor a péteri mű­velődési házban. Jegyek a művelődési ház .irodájában válthatók. Művelődés és sport Otthon legyen a szálló Javuló körülmények, kevesebb lakó Az utóbbi öt évben 21 ezerrel csökkent a munkás- szállókon , élők száma. Ebben a tendenciában a területfej­lesztés, a lakásépítés és a közlekedés korszerűsítésének hatásai, valamint a lakóhely­hez közeli munkavállalásra törekvés erősödése fejeződik ki. Mindez azonban koránt­sem csökkenti a munkás- szállások szerepét a foglal­koztatás területi egyensúlyá­nak megteremtésében és a vállalati munkaerő-gazdálko­dásban. ★ Hazánkban jelenleg csak­nem 120 ezer ember él csa­ládtagjától időszakosan távol — munkásszállókon, amelyek ma már nemcsak lakhelyül szolgálnak, hanem ki kell elé­gíteniük a dolgozók művelő­dési, egészségügyi és sporto­lási igényeit is. Az 1976-os kormányhatá­rozat óta ebben is előreha­ladás történt. A nagyobb szállóknak szinte mindegyi­kében meleg ételhez jutnak a munkából érkezők. Az állan­dó szállók saját konyhái 82 ezer személyre főznek. A művelődési lehetőségek is bő­vültek. Jelenleg 530 ezer kö­tetes könyvállományból válo­gathatnak a dolgozók, és 100 állandó szállóra 139 társal­gó, klubhelyiség jut. A kétségtelen fejlődés mel­lett azonban még mindig nem kielégítő a közművelő­dés tervezése, területi össze­hangolása, és továbbra is ke­vés a közművelődési szakem­ber a munkásszállókon. A szálláslakóknak egyre na­gyobb az igényük a testmoz­gásra, sportolásra. Sok helyütt — szűkös helybeli sportszer­vekkel vagy társadalmi szer­vekkel összefogva — szervez­nek közös tömegsportrendez­vényeket. A szállókon a közösségi szellem erősödését jelzi, hogy ma már a legtöbb helyen önkormányzati &erv műkö­dik. A szállásbizottság tevé­kenysége kielégítő, de több segítségre szorulnak, elsősor­ban a vállalatok szakszerve­zeti és gazdasági vezetésétől. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIII. ÉVFOLYAM, 176. SZÁM 1981. JÚLIUS 29., SZERDA Elhagyott értékek a határban A föld most is azé, aki megműveli Körülbelül Péter-Páltól szá­mítva ilyenkor a nagy nyári kampánymunka, majd az őszi termésbeérés idején a mező- gazdaság sokak számára egyet jelent a gabonatermesztéssel, a betakarítással. Természetes is, hogy megkülönböztetett fi­gyelem irányul a közös gaz­daságokban zajló munkára, termőföldjeik hozamára. Pedig egész esztendőben ki­használatlan, műveletlenül maradó területek is jócskán akadnak, sőt évről évre gyara­podnak. Ez a tény már önma­gában ellentétes a népgazda­ság fejlődése által a mezőgaz­dasági termeléssel szembeni, egyre növekvő igényekkel, mi­vel azokat csak úgy lehet ma­radéktalanul kielégíteni, ha minden hasznosítható területet megművelnek. A parlag sorsa Sima István, a járási hiva­tal termeiéseiiátasi es ielúgye- leti osztáiyanaa vezetője: — A. mezőgazdasági rendel­tetésű föide.c védelméről egy húszéves törvény rendelkezni. Készben előírja az állami tu­lajdonban levő földek nyil­vántartását, részben pedig meghatározza a földhasználód feladatait. A járás számos te­lepülésén azért tapasztalható a tanácsi kezelésben levő mezőgazdasági földterületek növekedése, mert a megörege­dett, elhalt gazdák örökösei már nem akarnak szőlőter­mesztéssel, kertészkedéssel foglalkozni, inkább lemonda­nak a földről. A szokásos já­rási ellenőrző határszemlén megállapítottuk, hogy a parla­gon maradt területek haszno­sítása a gombai közös tanács számára okozza a legtöbb gon­dot. — Bényén például 17, Gom­bán 55, Pilisen ugyanakkor csak 31 hektárnyi műveletle­nül hagyott földet találtunk. Gombán és környékén rá­adásul szétszórtan helyezked­nek el ezek a parcellák, a tar­tós használatba vételre is ke­vés az igénylő. — Pedig a kezelésünkben levő terület a múlt esztendő végén és az év elején több mint 76 hektárral csökkent. Ennyit adtunk át ugyanis nagyüzemi művelésre a helyi Fáy András és a monori Kos­suth Termelőszövetkezetnek. Benyó Pál tanácselnök az összes adatot emlékezetében tartja, hiszen a közelmúltban Kézbesítők között A postakocsi hajnalban indul Harmincnyolc éve — egy helyen A szomszédokat ébresztő zajjal, zörgéssel gurul Üllőn a postahivatal kiskocsija hajnal­ban a kapu elé. Ott tíz, főként nőkből álló csapat várja a postaküldeményeket szállító autót. A levélkézbesítés ugyanis összehangolt csapat­munka — állítják a kézbesí­tők. Alig múlik el négy óra, hangos pálinkás jó reggelt üd­vözléssel stoppol a megrakott kocsi, nyílik a széles ajtó, gyorsan repülnek a súlyos új- ságkötegek, csomagok a kis­kocsira, a sűrűszövésű lezárt postazsák mellé. Gyors admi­nisztráció, máris porol az autó Monur relé. o Az újságkötegek a levélkéz­besítők szűk helységének fak­kokra osztott asztalára kerül­nek, ahol területekre osztják, majd a kitömött öblös táskák a kerékpárok első kereke fölé erősített csomagtartókra nehe­zednek és megkezdődik az el­ső kerülő. Persze, a hótulsó csomagtar­tó sem marad üresen. Hat óra tájt a község lakóinak levél­tartójában már ott a friss hírekkel a festékszagú újság, pedig majdnem kétezer lap­példányt hoz az autó, hét kö­zepétől azonban a mennyiség megduplázódik. Szabó László hivatalvezető is koránkelő ember, hét óra előtt már nyitja a postazsákot. Igaz megszokhatta már, hiszen har­mincnyolc éve szolgálja a pos- 'tát. A zsákok tartalma 500—600 közönséges levél, 100 körülbe­lül ajánlott, a pénzesutalvá­nyok száma is e körül mozog, érkeznek csomagküldemények is. A hivatalvezető különböző nyilvántartásokat vezet, beír, összead, területekre osztja az utalványokat. Nyolc óra tájt, amikor a kézbesítők visszaér­keznek már az utalványok mellett ott a pénz is, csupán az átvételt kell az aláírással igazolni, hogy kezdetét vehes­se a nemkevesbé fárasztó má­sodik „kanyar”. sokszor életfontosságú közle­ményeket azonnal kézbesíteni kell. A hivatalvezető közben a tanács illetékesével tárgyal, konzultál, 8—10 olyan külde­mény is érkezik, amelyen helytelen a cím, ismeretlen a címzett. Közös fejtörés alap­ján azonban legtöbbször az is­meretlen ismerőssé válik és a küldemény kézbesíthető. Három után már a szállin­gózó kézbesítők előtt rende­ződnek a kézbesítést igazoló szelvények. A főpénztáros el­lenőriz, átvesz, aláír, s a kéz­besítők otthon fáradtan kezd­hetik a második műszakot. e o A külön kis helységben a telefonos már táviratokat dik­tál, táviratokat vesz, napon­ta körülbelül húsz alkalom­mal. A sárga kismotoron a táviratkihordó már indul is, a A kora hajnaltól késő dél­utánig tartó tevékenységet pa­nasz nem érheti, a hivatal el­nőiesedett húsztagú szocialis­ta brigádja vállalta ugyanis a nélkülözhetetlen szolgáltatás hibátlan, kifogástalan végzé­sét, ezzel is elősegítve a posta jó hírnevét. K. S. végrehajtó bizottsági ülésen is tárgyalták a témát, de egyéb­ként sem telik el nap úgy, hogy valamilyen formában ne kerülne terítékre a földkér­dés ... A lehetőségek — A megyei intézkedési tervben foglaltaknak megfe­lelően rendszeresen tartunk na- társzemléket. Az idei tavaszi, majd az ellenőrző hatarszem- le között eltelt időben újabb tizenöt parcellát hagytak mű­veletlenül a tulajdonosaik. Ilyenkor mi felszólítjuk őket a művelési kötelezettségük teljesítésére, s ha annak nem tesznek eleget, akkor intézke­dünk az állami tulajdonba vételről... — ... vagyis a tanács ma­gára vállalja a mezőgazdasági művelésre alkalmas földek hasznosításának gondját. Mi­lyen eszközei vannak a meg­oldásához? — Egy korábbi végrehajtó bizottsági határozatunk értel­mében arra törekszünk, hogy az állami tulajdonba vétellel, valamint az önkéntes földcse­rék szorgalmazásával nagy­üzemi művelésre alkalmas táblákat alakítsunk ki, s azo­kat át tudjuk adni valamelyik közös gazdaságnak. Egy másik lehetőség, hogy olyan magán- személyeknek adjuk tartós használatba az elhagyott par­cellákat, akik gondoskodnak a megművelésükről. Eddig ösz- szesen több mint 33 hektár ta­lált így új gazdára, főleg Gombán, a tetei részen, és Bényén. A gombai közös tanács vég­rehajtó bizottságának leg­utóbbi ülésén szóba került, hogy a tanács feladatai közé tartozik az ingatlanok rendel­tetésszerű használatának el­lenőrzése is. Erre még úgy- ahogy alkalmasak a határ­szemlék. A már említett, húsz évvel ezelőtt született törvény azonban előírja azt is, hogy a termőtalaj megóvása érdeké­ben alkalmazni kell a termő- képességet fokozó, a talaj gaz­daságos kihasználását garan­táló növények forgójának a kialakítását. A termelőszövetkezet vagy az állami gazdaság földjein ez természetszerűen és önér­dekből biztosítva van, ám a többi felhasználó ilyen tevé­kenységének ellenőrzésére és értékelésére a tanácsnak sem embere, sem lehetősége nin­csen. Folytatni kell A vitában került szóba az, hogy ha nagy nehézségek árán sikerül is az egybefüggő, nagyüzemi művelésre felkínál­ható táblák kialakítása, a kö­zös gazdaságok sem feltétle­nül lelkesednek az ajánlatért. Az évek vagy néha több mint egy évtizede elhagyott fás, cserjés parcellák újbóli művelés alá vonása ugyanis a hektáronként nyújtott 10 ezer forint körüli állami támogatás ellenére — ráfizetéses. Arról nem is beszélve, mek­kora feszültségeket okoz a táblásítás olyan területeken is, ahol mondjuk, egy-egy dű­lőnek már kevesebb mint felét művelik, tehát jogszerű az egész terület állami tulajdon-. ba vétele. Az önkéntes föld- j cserék, illetve az egyszeri kár­talanítás körüli elkerülhetet­len viták is a tanács tekinté­lyét csorbítják. A feladat végrehajtását, bármennyire hálátlan szerepet is ró esetenként a tanácsra, folytatni kell. Elvégre közér­dek, hogy a közös kincsünk­nek számító föld bennünket — közvetve vagy közvetlenül —, ellátásunkat szolgálja’ s ne az enyészeté legyen. Vereszki János Százhatvan embernek Csúcs a konyhában Egy forró nap délidejében jártunk a Monori Állami Gaz­daság gombai kerületének köz­pontjában. Az irodaépület föld­szintjéről ínycsiklandozó illat áradt. Az ebédlőben már friss vízzel töltött kancsök sorakoztak az asztalokon, hogy társaságukba kerüljenek ha­marosan a teli tányérok is. Zöldségleves, pörkölt tarho­nyával és uborkasalátával — ez volt az ebéd aznap, osz­tatlan sikert aratva. Mint Petrik Margit kony­havezetőtől megtudtuk, a nyá­ri időszak nekik is csúcsmun­kát jelent. Máskor hatvan emberre főznek, most azon­ban, a betakarítás kezdete Péter László felvétele óta akad olyan hét is, hogy százhatvan munkást kell el­látniuk bőséges, ízletes enni­valóval. Szemök Páíné és Gyenes Istvánná (képünkön) szorgos segítői a fiatal sza­kácsnak, Sáránszki Mihály­nak. Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik szeretett édes- anyárfk, id. Mészáros Györgyné temetésén Monoron megjelentek, sírjára virágot, koszorút helyez­tek, részvétükkel osztoztak fáj­dalmunkban. A gyászoló család. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) **• 4

Next

/
Thumbnails
Contents