Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-29 / 176. szám

Vízben ázik a Remix Vállalat üdülője Megsínylette a szőlő az áradást Vízállás, 1981. Július 27. Nagy nyüzsgés a Közép- Duna-völgyi Vízügyi Igaz­gatóság ügyeleti irodáján; ki telefonon ad utasításokat, ki grafikonokat készít, ki pedig a tetőzés várható hatásait mérlegelik. Minden informá­ció ide fut be, éjjel-nappal kö­vetik az eseményeket. Mielőtt az igazgatóság autó­ján sl szokásos szemlére indul­nánk, Hrehuss Györgyöt, az árvízvédelmi osztály vezetőjét kérdezzük a pillanatnyi hely­zetről : A befektetés haszna — Ismert tény, hogy az ár­hulláim Bécsnél 23-án .tetőzött, 738 centiméterrel az osztrák területeken heves vízjáték — gyors vízszintváltozás — volt tapasztalható, de a magyar területeken ez már lecsii.apo- dott. Szerencsére az árhullám viszonylag alacsony vízállásra jött, így a budapesti tetőzés hétfőn csak 696 .centiméter volt. Tudvalévőén a Duna me­dencéje itt a legszűkebb, s ez azt jelenti, hogy Budapest alatt sem fog már emelkedni a vízszint. A mi szempontunk­ból ez nem volt árvíz, s ez an­nak is köszönhető, hogy az el­múlt évtizedekben több mint 340 millió forintot költöttünk az árvízvédelmi töltések kiépí­tésére. Nem is volt szükség na­gyobb fokú védekezésre, csak a gátőrök tartottak állandó fi­gyelő szolgálatot, mi ügye­letet és csak néhány helyen — például Érden, Gödön — kellett szivattyúzni. Ezért ár­vízi károkról sem beszélhetünk, ugyanis csak az tekinthető an­nak, ha a víz töltéssel védett területeken rombol. Katona Kálmán, a Budapest­től északra fekvő területek ár- vízvédelmi előadója elvesztett egy fogadást. Az áradás tető­pontját legalább 714 centimé­terre saccolta. Nem sokat té­vedett. Már a 2. számú út mel­lett — Vác felé tartva — mu­tatja a Fővárosi Vízművek kútjait, amelyek legtöbbje víz­ben áll. Az úton egyébként — amely egyben a főváros gátja is — nagy a forgalom. Néhol pecáznak az útpadka mellett. A táiékeitatás elmaradt A váci komp előtt hosszú­hosszú autósor. A víz a rak­partot mossa, a gyerekek vidá­man bicikliznek benne. Akár­csak a másik oldalon, a Po­kol csárda előtt. A komp ugyanis már a nagy kikötőben áll, a kicsit — az alacsonyab­ban fekvőt — megközelíteni sem lehet. (A cikk elkészülte után tudtuk meg, hogy ezt a kompot is leállították. Várha­tóan a hét végén indul újra.) Előbb a Szentendrei-sziget hosszanti gátján autózunk vé­gig, megnézzük a három he­te végzett csőáthúzás munká­latait — ezen a csövön kapja majd Vác a vizet —, azután a keresztgáton át irány Tahi- tótfalu. Egy ra kon c á tlankod ó zsilipnél tanácskoznak a szak­emberek. A leányfalui kempingben nagy a vidámság. Keleti Már­ta, a Dunatours előadója mo­solyogva mutatja a külföldie­ket, akik székekből összera­kott tutajokon élvezik az új játékot. A kiköltöztetett pap­szigeti kemping előtt nagy a tumultus. A bejárati hídon kötésig ér a víz, ismét csak a gyerekek nagy örömére. A külföldi autósok viszont bosz- szankodnak, a szűk úton for­golódnak a lakókocsikkal, mert sajnos, senkinek nem jutott eszébe táblát rakni a főútra; a kemping zárva. A készültséget fekUják — Ez az amit nem tekinthe­tünk árvízi kárnak — mondja Katona Kálmán. — A Szent­endrei út a Duna természetes gátja, aki tehát a víz és az út között építkezik, a saját koc­kázatára teszi. Mindig figyel­meztetjük az építőket, hogy cölöpökre építsék a házat, de hiába. Láttunk tehát vízben háza­kat, sőt kukoricatáblákat is. De most szerencsére csak az árterületeken. Az igazgatóság ma délután szünteti meg a készültségi ügyeletet. Kolossá Tamás Nyár a püspökhatvani dombokon Báláznak, tárcsázzák a tarlót — Rosszkor jöttem? — nyi­tok be a püspökhatvani Galga- völgye Tsz-ben dr. Angyal Vendel termelési elnökhelyet­teshez. Előtte papírok, füze­teik, vége-hossza nincs számso­rokkal, kollégái arcáról első pillantásra leolvasható: ko­moly témákról folyhatott ed­dig a szó... — A lehető legrosszabbkor — nyugtat meg azonnal. — Tudja, kicsit összejöttek a dol­gok, persze azért, mert nyűgös vagyok, még beszélgethetünk. Miközben sorra bemutatja munkatársait, az ISV (Iparsze­rű Hústermelést Szervező Kö­zös Vállalat) szaktanácsadóját, végül magunkra maradunk, s ekkor némi magyarázattal is szolgál — miért e borongós hangulat az elnökhelyettesi szoba tájékán. Kidőlt az 516-os — Július 3-án vágtak elő­ször búzába kombájnjaink. A négy E—516-os, a négy E—512. es, és a három SZK—4-es jól rajtolt: hét nap alatt hétszáz hektárról takarították be a kenyérnekvalót. Aztán, ha minden jól megy, miért ne jönne közbe valami? Az egyik, még garanciális E—516-os ki­dőlt a sorból. Az Agroker és a GBBR azonban elutasította garanciaigényünket! Az azon­nali motorcsere helyett most legkevesebb hat napra kiesik a masina a munkából. Kell ennél nagyobb bosszúság? — kérdi és állítja egyszerre re­ménytelen hangsúllyal. Jól szervezetten vághattak neki a nyári nagy munkának, a gépek, a szállítás mégis ala­posan megizzasztja az idén a püspökhatvaniakat. Nemcsak a rakoncátlan kombájn, hanem az IFA-k is bőven adnak okot a fejfájásra. S bár az elsőbb­ség az aratásé, szállítóeszközre, járműveikre a gazdaság más területein, más munkákhoz is nagy szükség van. — Egymás után jönnek a műtrágyás vagonok, ki kell ra­kodni, a háztáji uborkát is ezekben a napokban vásárol­juk fel. Rekordtermést produ­kált belőle ez az egyébként nem túl hálás Galga-vidéki föld. Az uborkahegyek sem jutnak el a saját lábukon a dunakeszi konzervgyárba ... Idegesítő, állandó feszültséget teremtő helyzet ez az alkat­részhiány, s a megoldás? Hát, megy a koldulás a szomszédos gazdaságok között: egyszer egy gömbcsuklóért, máskor másért megyünk hozzájuk, vagy jön­nek hozzánk! Persze a köl­csön kapott alkatrész is visz- szajár... Még a lazítok is? Ha számba kellene venni, egyidőben milyen munkák is folynak a gazdaságban, bi­zony hosszú sor kerekedne be­lőle. Dr. Angyal Vendel is csak a legfontosabbakat (vajha le­het-e rangsort felállítani?) említi. A kombájnok nyomá­ban folyik a bálázás, a műtrá­gyázás, a tarlótárcsázás. Má­sodvetésként 100 hektáron rozs. 100 hektáron az ócsai tsz ajánlására cirok került a föld­be. Az-ócsai technológia sze-| rint végzett munka meghozza i gyümölcsét — a biztató kelés jó termést ígér, s ez a takar- 1 mányhelyzet javítását. Ugyan­csak a kétezer szarvasmarha ellátásában segít a csodanö­vény, a tyfon. Bár a megkülönböztetett fi­gyelem az aratást kísérte, egyéb tennivalóikról sem fe­lejtkeztek meg. A tervszerű munka a gazdaság minden te­rületén megköveteli a helyt­állást ... — Nos, ezzel nincs baj — jelenti ki határozottan az el­nökhelyettes. — Nem csács­munka ma már az aratás, de talán a kenyér miatt minden­kit intenzívebb, lelkiismerete­sebb ténykedésre sarkall, még azokat is, akik év közben szí­vesen lazítottak egy kicsit. Vállalják, ha kell, az éjszakai műszakot, most jött be a lu­cerna harmadik kaszálása, be­dolgoznak a fogatosok, az ál­lattenyésztők is — csakhogy meg lehessen idejében csinál­ni. Az acsaiak 16 tagú önkén­tes brigádja gépkocsikkal hord­ja be a tarlókról a bálaszal­mát, s kazalba rakja. Hiába no, nem bírják az IFA-k. És megint a gépkocsi... Hi­szen most folyik a tehené­szeti telep 40 milliós rekonst­rukciója, sürgető munka a silóterek betonozása, épül a Galgagyörköt és a galambosi telepet összekötő 2,5 kilométe­res út. A kivágott bokrok, fák elszállítása is igényli a négy­kerekű segítőtársat... Tartani az előnyt — Soha ilyen korán nem kezdtük az aratást, mint az idén. Egy jól kialakult vetési módszer eredményeként a gon­dok ellenére, úgy érzem, jól szervezetten haladunk a mun­kákkal. Java része, persze a kombájnokon ülőknek, a szán­tóföldeken ténykedőknek jut, de azért az sem kis dolog, hogy a folyamatos betakarítás fel­tételeit nekünk kell megterem­teni. Ez az igazi idegpróba heteken át — fejtegeti dr. Angyal Vendel. S bár összességében a nö­vénytermesztés hozza majd a tervezett árbevételt, sajnos, vol­tak csalódások. Ősszel idejé­ben, jó minőségben elvetettük a gabonát, s egész tavaszig kecsegtető termést ígért, most jó ha a 36—36,5 mázsa átlag meglesz hektáronként. Jelen­tősek a vadkárok is, szeren­csére az a hír járja, hogy el­kerítik a rezervátumot... Most a legfőbb jelszó: Tartani az előnyt! Ami nem lesz könnyű! A 150 hektárra a szerves trágyát most azonnal, menetrendsze­rűen kell kijuttatniok: a 12— 13 aranykoronás földeken ez létkérdés! S ott van még a 120 hektár cukorrépa. Szeptember 13—16 között, a ma még mélyzöld takarójú dombokon beköszönt a fagy... — Termelési kapcsolatot tartunk egy szlovák gazdaság­gal. Nekik korszerű betakarító- gépeik vannak, amikkel ná­lunk betakarítják majd a ter­mést. Sőt további nyereség, hogy még a takarmányozásban értékes répafejet is hasznosí­tani tudjuk. De ez még odébb van! — fejezi be dr. Angyal Vendel. — Látja, ha így jól belegondolok, a sok-sok ten­nivaló eltörpíti a bajokat, meg aztán úgy is megoldjuk őket sorra... Nem is jött olyan rosszkor! Gáspár Mária A sertéstenyésztés technológiája Olcsón, kevés energiával Az állattartás gazdaságossá­gának fokozására energiataka­rékos technológiát és olcsó is­tállótípust fejlesztett ki part­nereinek az Iparszerű Sertés­tartó Termelőszövetkezetek Közös Vállalkozása. Jelenleg 25 üzemben már az új típusú istállóban tartják a sertést. Az eredmények kedvezőek; az egy kilogramm hús előállításá­ra fordított közvetlen energia- költségek átlagban három fo­rinttal csökkentek, vagyis há­romnegyed részük megtaka­rítható. Az energiaárak növekedése szükségessé tette a nagyüze­mi sertéstartás technológiai rendszerének felülvizsgálatát. A tervezőknek olyan ésszerű megoldásokat kellett keres­niük, amelyekkel továbbra is kifizetődő a nagyüzemi ser­téstartás. Az új technológia kialakítói a korábbinál körül­tekintőbben vették figyelembe az állat biológiai adottságait. Bebizonyosodott, hogy a ser­tés csupán növendékkorban, a 30 kilogrammos súly eléréséig igényli a fűtött istállót, már­pedig eddig a hizlaldát, ahol a korosabb állatokat is tartják, fűtötték, lényegében feles­legesen. Az ISV — ahová a nagyüzemi sertéstartók két­harmada tartozik — új típu­sú hizlalóistállójában már nincs fűtés, s a drága szel­lőztető berendezések felszere­lésére sincs szükség. Az új teleptípus építése feleannyiba kerül, mint a régebbié, négy­zetméterenként 3500 forint­ba. Az új technológia beveze­tésével a már meglévő, a kí­vántnál nagyobb komfortot adó költséges hizlalóistállók sem vesznek kárba. Ezeket ellető- és nevelőistállóvá ala­kítják át. Ily módon az állo­mány létszáma is növelhető, hiszen viszonylag kis költség­gel, olcsó hizlalda építésével egészíthetik ki a sertéstelepe­ket. Hat hónap mérlege Állják a vevők ostromát Reggel még szokásos forgalom a váci réven Gödnél működik a szivattyú Bozsán Péter—Halmágyi Péter felvételei Távirati stílusban foglalja össze Tóth Jenő, az őrboty- tyáni Il-es téglagyár vezetője az elmúlt időszak eredmé­nyeit: — 108,5 százalékos tervteljesítés az év első fél­évében. A minőség, a selejt aránya is úgy alakult, ahogy erre a korábbiakban számítottunk. Rendelkezé­sünkre áll a megfelelő lét­számú munkaerő, ezért mond­hatjuk: ütemesen, kapkodás nélkül, nyugodt tempóban dolgozhatunk. Pedig igencsak szorongat minket az építkez­ni vágyók népes serege, a fő­szezont jelentő nyári hóna­pokban megszaporodtak a megrendelések. Ügy tűnik, egyre többen adják fejüket családi ház építésére. A téglagyár teljes termelési kapacitását fölvevő váci és gödöllői járásban az őrboty- tyániak minden igyekezete ellenére szinte sorban állnak az építkezni vágyók. Ezekben a napokban 2—3 hetes elő­jegyzéssel tudják csak kielé­gíteni az igényeket, de állják a rohamot. A helytállás első­sorban a szocialista brigádok érdeme, mint ahogy az a tény is, hogy a termelés során az energiafelhasználás jóval az előirányzott alatt marad. Há­zi újításokkal és némi spóro­lással sikerült elérniük, a vál­lalatnak és a népgazdaság­nak egyaránt jelentős megta­karítást. A vevők ostroma nem lazí­tott a munkafegyelmen és a munkavédelmi előírások be­tartásán sem. Minden bizony­nyal ez az oka, hogy az első félévben egyetlen baleset tör­tént csak a téglagyárban, amely 12 kiesett munkanapot jelentett mindössze. K n Vízi őrjárat a Dunakanyarban

Next

/
Thumbnails
Contents