Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-28 / 175. szám

IVIOCü ^CMa A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIII. ÉVFOLYAM, 175. SZÁM 1981. JÚLIUS 28., KEDD Nem maradnak magukra A segítség szervezett és rendszeres >4 járási párf-végrehajíóbizottság napirendjén Társadalompolitikai céljaink között kiemelt szerepe van a népesedéspolitikának, a családok támogatásának, a gyermeknevelés segítésének. Az utóbbi esztendőkben központi intézkedések egész sora segítette, hogy egyre több a két- vagy többgyermekes család. A XII. pártkongresszus is hangsúlyozta, hogy a népe­sedés fontos társadalmi és nemzeti ügy, amelyre nagy gondot kell fordítani ezután is. Felhívta a figyelmet ar­ra is, hogy a sokgyermekes családokat kiemelten szüksé­ges támogatni, fokozni kell az idős emberekkel való ál­lami és családi törődést. Az MSZMP monori járási végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén Kozák Sándorné, a járási hivatal elnöke beszámolt a többgyermekes családok, az alacsony jöve­delmű nyugdíjasok, a hátrányos helyzetben levők életkö­rülményeinek alakulásáról, javításának lehetőségeiről. A beszámolóból is kiderült, hogy szűkebb pátriánkban a tanácsok egyre nagyobb gon­dot fordítanak a több gyer­mekkel rendelkező családok támogatására. Csaknem két­ezer azoknak a gyermekeknek a száma, akikkel a gyámható­ságok foglalkoznak, követke­zésképpen hátrányos társadal­mi környezetben nevelkednek. Természetesen a legnagyobb gondot a lakáshiány okozza. Ezt bizonyítja az is, hogy a he­lyi tanácsi szervekhez, illetve a járási hivatalhoz a legtöbb panaszbeadvány a lakásigény­lésekkel kapcsolatos. Hatvanon felül Az idén megújított 425 la­kásigénylésből a tanácsi bérla­kást kérő 147 család közül 37 nagycsaládos, 24 gyermekét egyedül nevelő szülő, 10 ala­csony jövedelmű nyugdíjas. Ennél több személy tartana Igényt lakásra, de mivel jól ismerik a korlátozott lehető­ségeket nem újították meg ké­relmüket. Az elmúlt tervidő­szakban tíz célcsoportos lakás épült fel a nagycsaládosoknak, ebben a tervidőszakban ennek a tízszerese épül meg. A hely­zetet javítja az is, hogy a ta­nácsok a sokgyermekeseknek ingyenesen juttatnak építési telket. Minden községben rendkí­vüli és rendszeres gyámügyi segélyezésben részesülnek a hátrányos helyzetű családok. A sokgyermekes édesanyák éven­te egyszer pénzjutalomban ré­szesülnek. Előnyt élveznek az óvodai felvételeknél a nagy- családosok gyermekei. A hátrányos helyzet kiala­kulásához többféle motiváció járul hozzá. Általában keve­sen dolgoznak a családban — mivel még kiskorúak — az édesanya sem tud munkát vállalni, éppen a nagy leter­heltség miatt. A gyámhatósá­gok, a társadalmi aktívák be­vonásával igyekeznek ezeknek a családoknak segíteni a ne­velésben. A szülők részére magatar­tási szabályokat állapítanak meg, a társadalmi pártfogói hálózat segíti a kiskorú gyer­mekek jó irányban való fej­lődését. Jelenleg háromszázöt­ven gyermek van állami gon­dozásban a járásból, különösen magas a számuk Monoron és Pilisen. Fontos feladat a hatvan éven felüli időskorúakkal való foglalkozás, az alacsony jöve­delmű nyugdíjasok támogatá­sa. Azoknak az idős emberek­nek, akiknek nincs családja, és a nyugdíj is hiányzik, rendsze­res szociális segélyt adnak a tanácsok. Jó feltételek Járásunkban — Maglód ki­vételével — valamennyi nagy­községben működik öregek napközi otthona. Ebben a terv­időszakban Maglódon is terv­be vették megvalósítását. Az ellátás ezekben az intézmé­nyekben egyre magasabb szín­vonalú, mindenütt megoldották a rendszeres orvosi vizsgála­tot, s akik rászorulnak gyógy­kezelést is kapnak. Társadalmunkban az idős, munkában megfáradt emberek iránti tiszteletet bizonyítja az is, hogy a gazdasági egységek szocialista brigádjai támogat­ják az öregek napközi ottho­nait. Azoknak az idős embe­reknek, akik betegségük miatt nem tudnak eljárni az öregek napközi otthonaiba, házi gon­dozással segítenek a helyi ta­nácsok. A gyömrői járási szociális otthonban százhúsz idős em­berről gondoskodnak, jó sze­mélyi és tárgyi feltételek mel­lett Gondot jelent viszont, hogy jelenleg is hatvan asz- szony, illetve férfi vár elhe­lyezésre. A végrehajtó bizottság tag­jai közül jó néhány an kifej­tették véleményüket a témá­val kapcsolatban. Mindannyiuk hozzászólásából kicsengett, hogy a többgyermekes csalá­dokkal, a hátrányos helyze­tűekkel és az alacsony jöve­delmű nyugdíjasokkal a jövő­ben is kiemelten kell foglal­kozni, segítésük komplex fel­adat, amelyet az általános szo­ciálpolitika, sőt a társadalom- politika részének kell tekin­teni. Elismerő szavak A testület elismeréssel szólt azoknak a munkájáról, akik­nek mindennapi feladataikat képezik ezek a feladatok. Azt is javasolták, hogy a nagy gon­dossággal készített beszámoló kerüljön a tanácselnöki érte­kezlet napirendjére is a járási hivatalnál. A végrehajtó bizottság az előterjesztést a kiegészítések­kel és az összefoglalóban el­hangzottakkal egyetemben egyhangúlag elfogadta. Gér József Tanszer, füzetcsomag Kedvezményes vásár Várják az újabb szállítmányokat A kereskedelem jól felké­szült az idei tanévre — egyér­telműen ezt állapíthatjuk meg, ha arra keressük a választ a monori üzletekben, hogyan is zajlik a két héttel ezelőtt in­dított kedvezményes tanszer­vásár. A papír- és írószerboltban az első héten volt a legna­gyobb az ostrom. Azóta csen­desedett valamelyest a ve­vők érdeklődése, de még min­dig szép számmal akadnak akik idejében, s olcsóbban akarják beszerezni mindazt, amire az új tanévben szükség lesz. A füzetcsomagokat harminc százalékkal olcsóbban árusít­ják, a táskákat húszszázalé­kos árkedvezménnyel. Utób­biból az idén különösen bő a választék, háti, kézi, sőt válltáskákat is kínálnak. Ahol két-három gyerek számára is vásárol egy szülő, ott külö­nösen jelentős a megtakarítás, hiszen a pénzkülönbözetböl egyéb szükséges holmit sze­rezhet be. Tornacipőt például, amely­ből ugyancsak van most bő­ségesen, néhány számot ki­véve, de az utánpótlás is fo­lyamatosan érkezik. Éppen a napokban érkezett a népsze­rű teniszcipőből egy szállít­mány a papírboltba, a gyer- mektornaruhákat is várják. A könyvesboltban ugyan­csak sikerrel zajlik a kedvez­ményes vásár. Hiánycikk csu­pán a gyurma, a fehér tem­pera, a rostirón, ám a tan­évkezdésig ezekből is érke­zik még. A Petőfi utcai gyermekru- haszaküzlet vezetője már kát hónappal ezelőtt megrendelte az iskolaköpenyeket, az első szállítmány meg is érkezett az apróbbak számára, különö­sen a leányköpenyek szépek. A kisfiúk nylon és napszö­vetből készült köpenyek kö­zött válogathatnak. A nagyob­bak számára a napokban ér­keznek az iskolában nélkülöz­hetetlen ruhák, pulóvert vé­dő köpenyek. K. Zs. Fegyelmi nélkül Csinosították a környezetet is Ismét horgászhatnak a víz partján A Monori Állami Gazdaság horgászai már nagyon vár­ták a június 20-i napot. Másfél év után ismét lehet horgászni az igazán festői környezetben. Az egyesület 1973-ban alakult 55 felnőtt és 20 ifjúsági horgásszal. Lét­rehozásának célja, hogy a gazdaság dolgozói kulturált, kellemes környezetben ki­kapcsolódva hódolhassanak horgászszenvedélyüknek. Rövid idő alatt ismertté vált a fardasdi víztároló. Az akkori napijegyforgalom megmutatta, hogy a horgá­szok nagyra értékelik a jól telepített, halban bővelkedő, zavartalan horgászást bizto­sító tavat. Az egyesület jó halgazdálkodását az alábbi eredmények bizonyítják. 1974-ben egy horgász átla­gosan 9 kiló halat fogott, 1978-ban már 18 kilóra rúgott ez az érték. A vezetőség tagjai az egye­sület alapítása óta vannak hivatalban és tőlük telhetőén igyekeznek jól ellátni a rájuk bízott feladatokat. A tó hal­állományának megvédését hi­vatásos és társadalmi hal­őrök biztosítják. Minden hor­gász sporttársunk tudja, hogy nemcsak joga, de kötelessé­ge is a halállomány védelme az orvhorgászok ellen. A halállomány megvédése mel­lett a környezet védelme is elsőrendű feladataink közé tartozik. Az utóbbi években jelentős mértékben javult a helyzet. Horgásztársaik társa­dalmi munkában évente nagy- takarítást végeznek a tó partján és ezzel is biztosít­ják a tiszta, kulturált környe­zetet. Itt látszik meg, hogy az igazi horgász egyaránt sze­reti, megbecsüli a tavat és környékét. ■■■■ A gazdaság másfél éve — eleget téve a kötelező gátkar­bantartási munkáknak és a műszaki előírásoknak — le­eresztette a tó vizét. A hal­állományt nem számoltuk fel,. hanem bizonyos mennyi­ségű vizet meghagyva, rend­szeresen etetve, tároltuk őket, amíg a tó fel nem töltődött. A tagság fegyelmezetten vette tudomásul, hogy egy időre búcsút kellett monda­nia szeretett horgászvizének. Az egyesület tagjai fokozott figyelemmel kísérték a víz­felület növekedését, és ered­ményesen őrizték meg a hal­állományt. Megmutatkozott, hogy az igazi horgász akkor is magáénak érzi a vizet, amikor nem áll módjában halat fogni. Egyesületünk hor­gászairól elmondható, hogy igazi sportemberek. Ezt alá­támasztja a fegyelmi bizott­ság jelentése is, mely az el­telt idő alatt egyetlenegy ha­tározatot sem hozott saját horgászai ellen. Gazdaságunk az idén új telepítéssel segítette az egye­sületet. Több mint 12 mázsa méretes pontyot telepítettünk oly szerencsés időben, hogy az új állomány már ná­lunk ívott a kedvező időjá­rás hatására. Kapásra várva eljött az; az idő, mikor a hosszú szünetek után ismét a tó partján ülhetünk és figyel­hetjük az úszók, a különfé­le kapásjelzők rezdülését. Nincs ennél szebb pillanat a horgász számára! Hattyár István ügyvezető elnök (Megjelent a Monori Állami Gazdaság Híradójának júliusi szá­mában.) Vállalkozás és verseny Kocsmából sokat találni Vecsésen és környékén, de ze­nés hely, ahol szót váltani, táncolni, netán összebújni is lehet a meghitt félhomályban, csak egy van. Nemrégiben ab­ba is új tulaj költözött, a fiá­val együtt viszi a boltot. Reg­gel nyolctól este tízig moso­lyognak a vendégekre, és kí­nosan ügyelnek arra, hogy a sör dermesztőén hideg, a ká­vé forró legyen. Az elgyötört, karikás szemű asszony nem kis kockázatot vállalt. A forgalomból har­minchárom hónap alatt csak­nem hárommillió forintot fizet a vendéglátó vállalat kasszá­jába. Mindezt egy olyan presszóból, ahol ha pusztán a tavalyi forgalmat hozza, az idő lejártakor 200 ezer forin­tot fizet rá a vállalkozásra. Nagy a tét, nem csoda, hogy se éjjele, se nappala. Pénze nem volt, amikor belevágott az üzletbe, az ismeretlenbe, félig kész háza áll jelzálog alatt. Vendégcsalogató újdon­ságokon töri a fejét, és abban bízik, hogy ha megnyeri a környékbeliek bizalmát, a borravalóból megél. A vecsésihez hasonlóan egy­re több vendéglátó helyen és kisboltban tűnnek fel új em­berek, hogy elődjüknél többet, jobbat adjanak a vendégek­nek, vásárlóknak. Szerződé­ses működési forma — így ne­vezik a gebineket fokozatosan fölváltó vállalkozást. Nyo­mában új, avagy nagyon is régi fogalmak forognak köz­szájon. Olyanok, mint ver­senyszellem, licit, óvadék, csőd, harc a vevőért. Vajon mit rejt a név? Új­fajta gebint; netán a maszek­világ beköszöntét? Annyi már néhány hónap elteltével is bizonyos, hogy egyiket sem. Mégis sokaknak bögyében van, a könnyű gazdagodás le­hetőségét látják benne, és szapulják, anélkül, hogy tud­nák, mi ellen ágálnak volta­képpen. Mókás kavalkád Egy vidám nyári nap képei Vidám nyári nap volt — ősz. szegzésképp ennyit lehet el­mondani a Közalkalmazottak Szakszervezetének járási bi­zottsága által szervezett nagy, mókás kavalkádról, a szakszer­vezeti napról. Esztendőről esz­tendőre megrendezik az ese­ményt, mely az idén sem ve­szített semmit népszerűségéből. Legalább hatszázan érkeztek az elmúlt hét végén a monori- erdei strandra, hogy alaposan kiélvezzék a programok ad­ta vidámságot, s a kellemes időt. A tanácsokon csak ügye­letek voltak, aznap, az egész éven át elfoglalt intézők ezen a munkanapon lazíthattak. Hangok a járási hivatal fo­lyosójáról, hétfőn reggel: — Remek volt! Igaz, elfog­ták a piros ultimat... — A délelőtti műsor is ra­gyogóan sikerült. Én Csala Zsuzsára emlékszem a leg­élénkebben. — És a főzőverseny? A gu­lyáslevesek. hallevesek, pör­költek! — Mennyi gyerek volt! A tagok, akik már jól ismerik ezeknek a szakszervezeti na­poknak a sikerét, hozták hoz­zátartozóikat is, tudták, hogy érdemes. Valóban érdemes volt. Egyet ­A népes hallgatóságot mindvégig jókedvben tartották pódiumra lépő színészek. Burján István felvételei Csala Zsuzsa az egyik ven­dégművész meózza az üllőiek által készített gulyáslevest. Aki kínálja: Lehoczky Károly, a nagyközségi tanács vb-titkára. len percig sem unatkozott senki. Játszottak, főztek, be­neveztek a tréfás szellemi ve­télkedőre — amelynek első helyezettjei a vecsésiek lettek. Ök vitték el a babért a főző­versenyen is. sőt, a szépség- verseny második helyét is a vecsési gazdálkodási előadó szerezte meg. Hogy vidáman teljék a já­rásból összesereglett közalkal­mazott szakszervezeti tagok napja, s tartalmas szórakozás­ban, könnyed látványosságban, emlékezetes programokban le­gyen része mindenkinek, ah­hoz elengedhetetlen volt az alapos szervezőmunka. Sokan előtte is. közben is, utána is dolgoztak, jegyeket osztottak, vetélkedőt szerveztek és vezet­tek, beszerezték a kellékeket, gondoskodtak a szállításról. S bár ezért külön köszönetét aligha várnak, nagy a részük abban, hogy ez a nap is fe­ledhetetlenre sikerült. Egy jó gebinről manapság úgy beszélnek, mint hajdanán a nyugdíjas állásról. A gebin hazai változata valójában fur­csa helyzetet teremtett, mert a gebines lényegében ma­gángazdálkodást folytat, vál­lalata kockázatára. Elvileg a teljes bevételt be kell fizetnie a kasszába, ám nála nem kat­tog a pénztárgép, szabadkasz- szás elszámolásban dolgozik. A kísértésnek, ki ne tudná, sokan nem tudtak ellenállni. Gyakran hallhattunk gebine- sek lebukásáról. Az sem ti­tok, hogy a vállalatvezetők né­melyike nem pusztán szere­lemből adta-vette a boltokat. Az általánosítás persze ezúttal is hamis lenne, de tény, hogy történhetett visszaélés ezekben az üzletekben. Idén, évkezdet óta a gebine­ket sorra felváltják a szerző­déses formában működő bol­tok. Itt — ellentétben a kétes hírű előddel — a vállalkozók saját kockázatukra dolgoznak a 3—5 évre birtokba vett bolt­ban. Nyilvános versenytár­gyaláson dől el, hogy ki lesz az üzletvezető. Azé a bolt, aki a legmagasabb átalánydíjat — vagyis a legnagyobb hasznot — ígéri érte. Ami nekünk, fogyasztóknak az egészben, legalábbis re­ményt keltő: a kockázatot végre azok vállalják, akik ki-5 szolgálnak bennünket. Szá­mukra a vissza nem térő al­kalmat jelentheti, hogy mini­mális indulótőkével; szaktu­dásukban, ötleteikben bízva belevághatnak a vállalkozás-, ba, hiszen a pénzt a forgalom­ból kell előteremteniük. Azt pedig, hogy ne kelljen kapita-. lizálódástól tartanunk, szigo­rú szabályok garantálják. Mindenekelőtt az, hogy a tulajdonforma nem változik,. és a szerződéses főnök csak korlátozott számú alkalmazot­tat vehet fel. Fontos feltétel, hogy az eredeti működési kört tilos megváltoztatni. Magya­rán : pékségből senki sem csi­nálhat vegyeskereskedést csak azért, mert az számára jöve­delmezőbb. Az igazi kérdés, hogy a szerződéses forma élesztője lehet-e a versenyszellemnek? Látszólag igen, hiszen ebben a rendszerben — elvileg — csak az él meg, aki valami újat, jobbat hoz az eddiginél. Van azonban a versengésnek egy olyan akadálya, ami füg­getlen a működés módjától, amin a legtökéletesebb sza­bályozás sem segíthet. Vajon ott, ahol a boltok, üzletek jó­kora távolságra vannak egy­mástól, ahol égen-földön se­hol a konkurrencia, ki kény­szeríti rá a vendéglőst vagy a kereskedőt a színvonal ál­landó javítására? Márpedig tény, hogy — bizonyos kör­zetektől eltekintve — ha­zánkban meglehetősen ritka az üzlethálózat. A másik kritikus pont a szerződéses boltok áruellátása. A nagykereskedelmi vállala­tok számára jelentéktelenek a kiskocsmák, kisboltok. Nyűg a nyakukon. Arról nem is szólva, hogy ha valaki elad­ható árut akar, netán olyat, amit más nem tart rajta kívül a környéken — nyílt titok —, mindenkit kennie kell. A vecsési presszó vezetője mindenesetre néhány száz társával egyetemben belevá­gott. Szabadnap nélkül, napi tizenkét órákat dolgozik. Már zenegépet is szerzett. Bízom a sikerében. A magunk érde­kében is. Gazsó L. Ferenc ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) I i

Next

/
Thumbnails
Contents