Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-28 / 175. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 175. SZÁM 1981. JÚLIUS 28., KEDD Bővítik a gumiüzemet Fejlesztések a Petőfi Tsz-ben Tavaly ilyenkor bizony nem volt valami jó hangulatban Kovács László, a kartald Pe­tőfi Tsz elnöke, amikor az állattenyésztés helyzetéről, fej­lesztésének lehetőségeiről be­szélgettünk. Panaszkodott, hogy sehogy sem tudnak előbbre lépni, ha nem kap­nak bizonyos segítséget. El­avultak épületeik, a fejő- és tejkezelő gépek, s például a tej termelésben dolgozók mun­kakörülményei sem a leg­jobbak. Azóta valamelyest változott a helyzet, igaz, nem ment minden, mint a karikacsapás, de mostanra már inkább elét- gedettek lehetnek. Az első fél­évi istállóátlag húsz százalék­kal haladta meg a tavalyit. Gond a bérezés — Nemcsak a technikai fel­tételeken javítottunk, hiszen teljesen kicseréltük a fejőgép­rendszert, a tejhűtőket, hanem a takarmány minőségén is javítottunk — mondja az el­nök. — Ám legalább ilyen örvendetes, hogy a közvetlen szakmai vezetésen, a tehené­szetben dolgozók munkáján is sikerült javítani. Szó se róla, gondok azért akadnak, pél­dául az állattenyésztésben dolgozók bérezésével. A mi szövetkezetünk bérszínvonala A szebb gyümölcsért Tárolási tanfolyam Egy tanfolyamot hirdettek és négyet kell indítani. Megle­pően nagy az érdeklődés a SZÖVOSZ, a TOT és a Ker­tészeti Egyetem gyümölcstáro­lási tanfolyama iránt. Mivel magyarázható ez? Erről be­szélgettünk Szamosközi László­val, a SZÖVOSZ főosztályve­zető-helyettesével és dr. Sass Pál kandidátussal, a Kerté­szeti Egyetem tudományos fő­munkatársával. — A jó tárolással a gyü­mölcs aromáját, vitamintartal­mát, minden belső értékét, sőt az áru eredeti szépségét is megőrizhetjük. Az egyik cé­lunk, hogy elterjesszük azokat a korszerű módszereket, ame­lyekkel megőrizhető a terme­léssel, tárolással foglalkozó gyakorlati szakemberek mel­lett a kereskedelmi raktárak­ban, tárolókban dolgozó szak­emberek is jelentkezhettek. így a termelés és a keressse- delem dolgozóinak alkalmuk van megismerkedni egymás feladataival, gondjaival, erő-' södihetnek kapcsolataik, szoro­sabbá válhat az együttműkö­dés. Talán ez is hozzájárult, hogy a vártnál nagyobb ér­deklődés nyilvánul meg a tan­folyam iránt. Kedvező feltételek A nagyüzemi tárolásra azért van szükség, mert csak az üze­mi tárolókban lehet azokat a feltételeket — állandó hőmér­sékletet, páratartalmat, szén­dioxid és oxigén-koncentrációt, valamint egyéb körülménye­ket — kialakítani, melyekkel megőrizhetjük a gyümölcs tel­jes értékét Az így tárolt al­ma például még márciusban is a szeptemberi friss gyümölcs béltartalma értékét adja. — A hűtőházakbam azonban még mindig sok a veszteség és többek közt ezért is drága a tárolás. A veszteségek több tényezőre vezethetők vissza. Az áru termelésének technoló­giája, a művelésmód, a gyü­mölcsfa koronaformája, a ta­laj tápanyag-ellátottsága, víz- háztartása mind meghatározói a gyümölcs értékének. — A legdöntőbb viszont a szüret ideje. Nálunk például a jonatán alma szüretlehetősá- ge — a tartós tárolás szem­pontjából — 7-10 nap. Ha ezt az optimális időszakot nem használják ki, s később viszik tárolóba a jonatánt, az min­den tíznapos késésért 8-10 szá­zalékos romlással fizet. — Szeptember—október hó­napban sok ezer vagon almát szállítunk külföldre. A gazda­ságoknak erre összpontosul a figyelme, ezért kevesebb gon­dot fordítanak arra, hogy a többi alma időben a tárolóba kerüljön. Ezen a gyakorlaton változtatni kellene, hiszen a minőség megóvása ezt köve­telné meg. Korszerű ismeret A hibás, romlott áruért a termelő és a kereskedő egy­aránt felelős. Ahhoz, hogy eredményt érjünk el, azaz jobb árut termeljünk, illetve a ter­mék minőséget megőrizzük, együtt kell dolgoznunk. Talán ez a tanfolyam, is elősegíti ezt. A termelő és a kereskedelem szakembered itt együtt sajá­títhatják el a legkorszerűbb ismereteket. S hogy nekünk, fogyasztók'; nak má haszna származik eb­ből a tanfolyamból? Remélhe­tőleg előbb-utóbb — talán már jövő ilyenkor is — szebb lesz az alma az üzletben, és tar- tósabb az éléskamráiban. havi 3 ezer 960 forint. Igenám, de ezzel nehezen gazdálko­dunk. Hovatovább képtelenek leszünk az asszonyokat megtar­tani a fejőgépek mellett, mart bizony vannak olyan fővá­rosi cégek, takarító részle­gek, amelyekkel nehéz akom- kurrencia. Exportnövelő hitel A kartali szövetkezetben az idén jelentésien növelik a ki­egészítő tevékenységet. Sort kerítenek a gumiüzem bőví­tésére, amelyhez célgépeket vásárolnak. Különféle egész­ségügyi árukat, köztük pél­dául gumipelenkákat is gyár­tanak majd, valamint a vér- nyomásmérő műszer gumisze­relvényeit. A szövetkezet idei fejlesz­tési lehetősége mintegy 12 millió forint, amihez jön to­vábbi négymilliós exportnöve­lő hitel. Tizenkét milliót gé­pek vásárlására költöttek, il­letve költenek. Már aratásra megérkezett a négy darab E—516-os, NDK-gyártmányú gabonakombájn, és hat IFA- teher-gépkocsit is vásárolnak, ugyanígy négy személyszállí­tó mikrobusz is gyarapítja járműparkjukat. Egy Rába- traktort is vásárolnak a pénz­ből, s régi terv teljesült a 800 ezer forintos új, n,aigy teljesítményű markológép meg­vételével. Gyarapodó géppark Az említett négymillió fo­rintot használják a gumiüzem bővítésére, ahol a gépek szá­ma is gyarapszik, de az épü­letet is bővítemiük kell. Jut még pénzük, mintegy 1—1,5 millió forint az állattartó-tele­pek útjainak, tereinek bur­kolására is. F. I. Fát ültető taraiak Jó a kapcsolat a túrái nagy­községi tanács és a Buda-vi déki Állami Erdőgazdaság kö­zött. Az utóbbinak köszönhe­tő. hogy két év alatt csaknem kétezer akác, illetve hegyiju­har facsemetét ültethettek el az általános iskolások és a helyi termelőszövetkezet dol­gozói társadalmi munkában a sportpályán, a piactér, vala mint az iskola udvarán. Az erdőgazdaság ugyanis térítés mentesen adta részükre a fa­csemetéket. TR1-TON Átszervezés, költözés Űj helyre, a Pesti útra köl­tözik az idén a péceli TR1 TON Ipari Szövetkezet köz­pontja, s ugyancsak az év vé' géig hajtják végre a konfek­cióüzem rekonstrukcióját és a játékgyártó részleg munkájá­nak átszervezését. Az Elektromos Művek gö­döllői kirendeltségének dolgo­zói megtisztítják és kijavitják a megrongálódott lámpateste­ket Gödöllőn az Ady Endre sé­tányon. Barcza Zsolt felvétele Építőtáborban A nyári munka hozadéka Családi házak panelből Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium, a Fővá­rosi Tanács és az OTP a ma­gánerős lakásépítés támoga­tásának jegyében elhatározta, hogy mintalakótelepeit létesít Budapesten a paneles, tehát házgyári építésmóddal kivite­lezett családi házakból. A Fő­városi Tanács a XI. kerület­ben a Beregszászi út és az Eper utca közötti területet jelölte ki a mintalakótelep építésére, amelyben vala­mennyi házgyárral rendelkező ÉVM-vállalat és a Budapesti Lakásépítő Vállalat is részt vesz saját alkotásaival. A vidéki vállalatok az el­múlt években már több biz­tató kezdeményezéssel bizo­nyították, hogy a paneles technológia a családiház-épí- tésben is versenyképes lehet a többi építési eljárással. Kü­lönösen biztatóak ebben a Békés megyei árvíz pusztítá­sait követő újjáépítés során szerzett tapasztalatok, a né­hány hét alatt felépített pa­neles családi házak. ízléses környezeta 1 a-kít.ásra is alka;- masnak bizonyultak. A mintatelepen családi há­zakat, ikeirházákat, és kétszin­tes sorházakat építenek fel; együttesen 13—14-féle típust mutatnak be. Az épületekben 40—50 kisebb-nagyobb lakást alakítanak ki, s a legkisebb­nek az alapterülete 50, a leg­nagyobbé 100 négyzetméter lesz. A mintaházak építői tulaj­donképpen versenyeznek egy­mással a gyors, gazdaságos és esztétikus megoldások bemu­tatásával. Az ország szeme előtt vizsgáznak a legcélsze­rűbb lakásbeosztás megterve­zésével, az anyag- és energia- takarékos szerkezetek beépí­tésével is. Városi moziműsor Kóma. Színes, szinkronizált amerikai bűnügyi film. Csak 16 éven felülieknek, 4, 6 és 8 órakor. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap, I Harmincéves fészekrakók Az építkezők nem sokat pihennek Kétszázezret adott az OTP is A többit meg összerobotoltuk Keményen, sokszor elkesere detten, néha talán egymás szidva, sűrű káromkodásol közepette, de most már lát­szik, szép lesz a ház. A m házunk. Makádi István elégedet embernek látszik. — Sokat gondolkodtunk azon, hogy elmegyünk a fa­luból. Be is adtuk a lakás­igénylésünket Gödöllőn. Van­nak ott barátaink. Egyszer az egyik ház kilencedik emele­tén vendégeskedtünk. Űgj éreztem, nem kapok levegőt Itt a kert, az udvar, a virá­gos utca, a sok-sok gyerek­kori cimbora, a jóbarátok, c rokonok. Mindkét szomszéd­ban Makádiak laknak, az utca túloldalán lévő két ház­ban szintén. — Ha befejezem Gödöllőn a munkám, gépkocsivezető vagyok a MÉM Műszaki In­tézetben, sietek haza. Nincs kedvem beülni egy füstös kocsmába. Körbenézem a most még üres szobákat. Ter­vezzük a feleségemmel, hová mit teszünk. S ha minde­nünk meglesz, akkor vár ben­nünket a kert, ahová én gyü­mölcsfákat ültetek, a felesé­gem pedig sok-sok színes vi­rágot. A gyümölcs is, a vi­rág is, akár ez a ház, mun­kából fakad. Faluszéli villák Makádi István komolysága lem lep meg. A falvak szó­éin épülő villák tulajdonosai lozzá hasonló korú, hasonló gondolkodású harmincévesek. összefogással, kemény mun- cával otthont teremtő komoly unberek. Fercsik Mihály |V/| it ér a diákok nyári mun- kája? Évről évre olvas­hatjuk az összegezést: eny- nyi és ennyi millió forintot. Nélkülük jóval kevesebb gyü­mölcs, zöldség kerülne a piac­ra, a konzervgyárakba, las­sabban épülne út és vasút. A nyári szakmai gyakorlatnak is kiszámítható a pénzbeni ér­téke, sejthető az is, hogy mi­ként kamatoznak majd a gya­korlati ismeretek néhány év­vel később az igazi munkahe­lyeken. Föltételezve persze, hogy a diákok érdemes munkát foly­tatnak, folytathatnak. Több­nyire nem tőlük függ, hogy milyen feladatok várják őket. Bár akad példa arra is, hogy a táborozok mindent fonto­sabbnak vélnek a munkánál és rosszul értelmezett vagány- ságból, a hecc kedvéért töb­bet ártanak, mint használnak. De ez a ritka kivétel. Marad­junk az általános gyakorlat­nál: a diák értelmes, hasznos munkát kap, jól dolgozik, ér­téket produkál. Mit kap cse­rébe? Némi fizetséget csupán? Már a kezdet kezdetén, az első építőtáborok szervezése­kor nevelési célokról is szó esett, hogy a munkára nevelés, a fizikai munka megbecsülé­sének eszköze lehet a tábor. A Hanságot lecsapolni, árkot ás­ni, csatornát építeni kemény fizikai munka volt, különö­sen annak, aki csákányt, ásót, lapátot nem próbált korábban. Ott az iskolaitól eltérő érték­rend alakult ki. Másból felel­tünk nap nap után, mások lettek irányadók, hangadók, mint az iskolában. Valami ke­veset felfogtunk abból, amit oly gyakran emlegettek a felnőttek, hogy ugyanis az életben nem egészen az isko­lával azonos mércével mérnek majd. Hogy az irodalom, a matematika, a történelem és a többi tantárgy tudása fontos ugyan, diáknak a legfonto­sabb, de azért más is van. Másfajta teljesítmény. Ami­hez a puszta fizikai erőn kí­vül szellemiekre is szükség van. Brigádok versengtek, s közben közösséggé formálód­tak. Egymásra utalt brigád­tagok közösségévé. Jól tudom persze, hogy másként is tör­ténhet. A jobban dolgozót is illethetik stréber jelzővel, ahogy az iskolában a jobban tanulót. De azért a józan ész, az egészséges gondolkodás mégiscsak arra késztet, hogy a nagyobb teljesítményt be­csüljük. Ezért is fontos, hogy legyen mit megoldani, hogy legyen mérhető teljesítmény. Ha a feladat mindössze a jelenlét, s . a megbízás annyi, hogy a diákok ne zavarják a felnőttek tevékenységét, ak­kor a cél, a munkára nevelés, a munka megbecsülése sem­mivé foszlik. Nincs szándékomban eltú­lozni a nyári építőtáborok, a szakmai gyakorlatok jelentő­ségét. A tizenéves korban szerzett tapasztalatok örökér- vényűek. Csak a kezdetet je­lentik, ami azután módosul az igazi munkahelyeken. Ám alá­becsülni sem szabad a nyári élményeket. A gyümölcsszedő, az utat építő diák fejében nyilván megfordul, hogy amit csinál, annak hasznát látja az ország. Ha nem csinálná, va­lamivel szegényebbek lennénk. A diák a keresetével, a társa­dalom a gyümölcs, az út. stb. értékével. És ez az érték so­kak munkájának eredménye. Alapigazság, amit nem nehéz megtanulni, akár tanári ma­gyarázatból megérteni. Tapasztalni, átélni viszont csak úgy lehet, ha próbáljuk is, ha részt veszünk az érté­kek létrehozásában. Az is nyilvánvaló, az is lehet akár iskolai lecke, hogy a társa­dalmi munkamegosztásban mindenkinek megvan a ma­ga helye, a maga részfelada­ta. A nyári munka mindössze visszaigazolja, bizonyítja a té­tel igazságát. A nyári munka végeztével a diák egészen mást mond, szerencsére esze ágá­ban sincs elméletieskedni. Jól éreztük magunkat, dolgoztunk is, meg is fizették, szórakoz­tunk is, van néhány új is­merősöm, barátom — normá­lis körülmények között eny- nyi a véleménye. De nem árt tudnunk, hogy ebben a véle­ményben azért általánosabb tanulságok is rejlenek — ki­mondatlanul. M. D. Tisztítják a lámpákat felépüljön ez a négyszobás, fürdőszobás, garázsos, köz­ponti fűtéssel felszerelt csa­ládi ház. — Meg kell hagyni — ve­tem közbe évődve —, elég gyorsan beérett a munka gyümölcse! — De hogyan? Nekünk, a feleségemmel együtt évek óta nincs szabadnapunk. Nincs a szülőknek, de még a nagy­szülőknek sem. Nem ismer­jük a pihenés, az üdülés örö­meit. Az apósom, Káré Sán­dor kőműves, amióta az épít­kezést elkezdtük, minden szombat, vasárnap itt dolgo­zik, nekünk hajt. Tavaly nyá­ron ő is, meg én is egy hónap fizetés nélküli szabadságot vet­tünk ki. Kőművesmunkáért én egy fillért ki nem fizet­tem. De nem fizettem a se­gédmunkáért sem! Az álész is segített — Amikor hire ment, hogy építkezem, szólt ez is, az is: szívesen jönnek, ha kell. Így ástuk ki az alapot, így kevertük a maltert. Sokat se­gített a feleségem munkahe­lye, a túrái Galgavidéke Áfész is. Soha nem tagadták meg tőlünk a kedvezményes szállítást biztosító C-menetle- . velet. — A vasbetonszerelési mun- i kákát a nagybátyám, Makádi < Mihály végezte Az ingyen- 1 munkák összege biztosan meg- < közelíti a kétszázezer forintot. faanyagot, a tetőgerendát, az ajtókat, ablakkereteket, azaz megvennénk, ha lehetne kap­ni. Legtöbbször nem lehet. Amikor tégla kéne, az hiány­cikk, amikor cement, az tű­nik el. A szabadság — Csempéért, csapért, ra­diátorért az egész járást, meg a fél Budapestet bejárhatja az ember. Idemegy, odamegy, elkölt egy kis vagyont az utazásra, a várakozásra. Ha­zamenni nem érdemes, ha­sonló sorstársakkal, akik szin­tén csövet, tetőcserepet, csa­pot akarnak venni, beül va­lahová. Ott is lecsúszik az ember torkán jó néhány tég­la vagy cserép. És ez a sok sorbanállás! Tavaly tavasszal, mikor nekilódult az építkezés, sokszor már hajnali négy-öt órakor ott álltunk a TÜZÉP előtt. Előttem tíz ember, mö­göttem is már vagy száz. Ké­nyesek a mesterek is. Nagy a kereslet. Makádi István megtörli iz­zadt homlokát. — Nekem valamivel köny- nyebb volt. A telket a nagy­szülőktől kaptam. Három éve fogtunk neki az építkezéshez. Tíz éve, amikor megnősül­tem, már akkor úgy számol­gattuk a menyasszonytánc pénzét, hogy ebből mennyi építőanyagra telik. Aztán jött a két év katonáskodás. Le­szerelés után elkezdődött a hajtás és ez ma is tart, hogy Egyforma házak sorakoz­nak százszámra, ezerszámra az országutak mellett. Zömök, kétablakos, sátortetős házak. Egyik rózsaszínben virít, má­sik sárgában van, amelyikről hiányzik még a külső vakolat, csak a nyers tégla látszik. Mostanában már törik az egyhangúságot ásító falukép. Alpesi tetős, kétszintes villák emelkednek nem is annyira a régi falu közepén, hanem inkább a falvak szélén, aho­vá az életet kezdők húzzák fel saját otthonuk megálmo­dott házának falát. Nincs olyan község, amely­nek utcáit járva nem látnánk a boldog fészekrakás sürgő­forgó tevékenységét. Üj házat épít, akinek ép a keze, a lá­ba, mert senki nem vállalja a mással lakás kényszerű egyetértését. Saját erő és kölcsön Makádi István harmincegy éves fiatalember a zsámboki főutcán építkezik. Mondják, amikorra beköltözhet otthoná­ba, megér az új ház egymil­liót is. — Ha mindenért fizetni kel­lett volna, már közel járnánk ehhez az összeghez — vallja az építkező. — A legtöbben viszont úgy vagyunk, hogy apránként rakjuk össze a pénzt a telekre. Veszünk va­lami kevés építőanyagot, meg­kezdjük az építkezést, s erre már ad kölcsönt az OTP. A kölcsönökből megvesszük a

Next

/
Thumbnails
Contents