Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-23 / 171. szám
tsrciFT 1981. JÜLIUS 23., CSÜTÖRTÖK PEDAGÓGUS GYESEN Olyan könnyűnek gondoltam Véletlenül találkoztunk. Kís- kunlacháza egyik utcájában tébláboltam, mert eltévedtem. Éppen szembe jött, megszólítottam. Ismeretlenül is azonnal segítőkészen hozzám csatlakozott. Míg úticélom felé kalauzolt, szóba elegyedtünk. Természetesen nyílt, emberi volt ez az alig húsz-egynéhány éves fiatalasszony. Szinte kérlelhetetlenül mesélt, magáról, az életéről. Elbeszélésében nem volt semmi rendkívüli, semmi olyan, amiért tollat fogna az ember. Hogy végül mégis felidézem a beszélgetést. arra tulajdonképpen az a megjegyzése késztetett, ami már búcsúzásnál hangzott el: * Értően megismerni — Pedig az ember állandóan azt hallja, azt olvassa az újságokban, hogy támogatni kell at gyesen levő asszonyokat, sőt ösztönözni kell őket; használják ki értelmesen az otthon töltött időt, tanuljanak, képezzék magukat. Kedves, ismeretlen ismerősöm Szőke Gáborné tanítónő. A dömsödi általános iskola alsó tagozatában tanított, jelenleg gyesen van. — Képesítés nélkül kezdtem neki a pedagógus pályának, közben végeztem el a tanítónőképző főiskolát. Tavaly júliusban államvizsgáztam, de utolsó főiskolai évemben már gyesen voltam. Nem volt köny- nyű a befejezés. Egy újszülöttel rengeteg gond, dolog Van. Így aztán, amikor megkaptam a diplomát, nagyon boldog voltam és majdnem három hónapig nem is törődtem mással, csak a kisfiámmal. Ám, ahogy múlt az idő, egyre gyakrabban éreztem valami furcsa hiányérzetet. Ha nem is sok, de azért volt annyi szabadidőm, hogy gondolkozzam az előttem álló két évről. Lassan alakot öltött a bennem mocorgó kívánság: tovább tanulok. Gyerekkorom óta szerelmese vagyok az irodalomnak, úgy éreztem, itt a legjobb alkalom, hogy ne csak szeressem, hanem alaposan és értően meg is ismerjem. Nem vezérelt más szempont. Eszem ágában sem lett volna az új diplomával otthagyni az alsótagozatot. Én kezdettől kicsi gyerekeket akartam és akarok tanítani, az a meggyőződésem, hogy itt a pedagógus még a szó szoros értelmében nevel, jellemet formál, és számomra ez az igazán vonzó feladat. Olyan egyszerűnek képzeltem el az egészet! Jelentkezem az egri főiskolára, magyar kiegészítő szakra. Ráadásul egy év megszakítással folytattam volna a tanulást, így felvételiznem sem kellett volna. Bementem az iskolába, elmondtam a tervemet az igazgatónőmnek, aki támogatta kérésemet. Január 20-án beadtam a továbbtanulási kérelmemet, aztán nyugodtan vártam. Sajnos, februárban üzenetet kaptam: sürgősen menjek el Dömsödre, baj van! A igazgatónő elém tett egy ötoldalas hivatalos tájékoztatót, o ráckevei járási hivatal művelődési osztályáról küldték. / Semmi lehetőség Hát igen! Feketén-fehéren benne volt: semmi lehetőségem a továbbtanulásra. Ugyanis kiegészítő szakra csak az jelentkezhet (és csak nagyon minimális számban), aki a választott szakot már tanítja. Én ugye nem tanítok, miután gyesen vagyok. Hogy el voltam keseredve? De még mennyire! Nagyon sokáig bántott a dolog. A férjem mindenben segített volna, én pedig még benne voltam a tanulás lendületében. S egyébként is' szükség van az én pályámon a folyamatos továbbképzésre. Már most érzem, milyen nehéz lesz három év után újrakezdeni, hiszen egyre nagyobbak a követelmények. Önképzés? Persze, azt is csinálom, rendszeresen olvasom a Tanító című lapot, meg természetesen más szakmai kiadványokat, de az irányított, rendszeres és számonkérő oktatást semmi nem pótolja. Hogy mit fogok csinálni? Nem adtam fel az álmomat. Mindenképpen szeretném elvégezni a magyar szakot, ha másképp nem megy, majd ha ismét tanítok, munka közben. BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAROK Új irányelv készül A Művelődési Minisztériumban készül a bölcsészettudományi karok új tantervi irányelve, s ennek alapján várhatóan csökken a kötelező órák száma. Miként az egyetemi és főiskolai főosztályon elmondták: az utóbbi évek oktatási tapasztalatait, a diákok és a tanárok véleményét, javaslatait figyelembe véve fogalmazzák meg az irányelvet, tervezete előreláthatóan ez év szeptemberéig elkészül. Az irányelv újra szabályozza a tanterveket, a kötelező tantárgyak és órák számát, általában a nevelő-oktató munkát. Kiadásáig viszont eltelik bizonyos idő, ezért a minisztérium vizsgálja: miként lehetne már addig is csökkenteni a tanórák számát a tudományegyetemek bölcsészettudományi karain. Lehetségesnek vélik, hogy a pedagógiai, az állampolgári, a jogi és más ismereteket ne önálló tantárgyként, hanem más tantárgyak tananyagába építve oktassák a következő tanévtől. A bölcsészettudományi karokon ezért is szükséges az új tantervi irányelv, mert a jelenleg érvényben lévőt 1969- ben adták ki, amely heti 26 kötelező tanórát írt elő a hallgatók számára: tíz órán az egyik, tíz órán a másik szak tantárgyait, hat órán pedig az úgynevezett általánosan kötelező tantárgyakat kellett hall- gatniok. Azóta a tudományok fejlődése révén szükségessé vált új ismeretek oktatása, s újabb stúdiumokat iktattak a tantervekbe. Az évről évre szaporodó tanóraszám miatt a hallgatóknak heti 35—Í0 órai előadáson kell részt venniük, így nem marad elegendő idejük arra, hogy olvasás, kutatás révén kiegészítsék az előadásokon hallottakat. A modem filológiai szakok számára már elkészült a tantervi irányelv, eszerint állapították meg az idegen nyelvszakos szaktárgyainak óraszámát. Az általánosan kötelező óráik számát azonban csak az összes bölcsészettudományi karokra vonatkozó irányelv szabályozhatja. A többi karon nincsenek ilyen gondok. Az egyetemek természettudományi karainak tantervi irányelvét az igények szerint, folyamatosan megújították. Elkészült a jogtudományi karok tantervi irányelve, és annak megfelelően alkották meg a tanterveket. Szőke Gáborné vágya őszinte. Elhittem, mert el kellett hinnem. Egész lénye, lelkesedése azt sugározta, hogy a továbbtanulás az ő számára az önfejlesztés kényszerét jelenti elsősorban. Ezért mentem el magam is a ráckevei járási hivatal művelődési osztályára, hogy megtudakoljam, valóban semmi lehetőség sincs a számára? Csupán a tudásért Nincs. Nem a művelődési osztály szándékán áll vagy bukik a dolog. Minisztériumi rendelet szabályozta a továbbtanulás feltételeit. Amint elmondták, ők személy szerint szívesen támogatnának minden kérelmet, de olyan egyértelmű a határozat, hogy nincs az a főiskola az országban, amely figyelmen kívül hagyhatná. A járásban egyébként is nagy a továbbtanulásra jelentkezők száma, a kiegészítő szakra pedig nagyon keveset vesznek fel. Végül is nemcsak Szőke Gáborné miatt mondom el mindezt. Meggyőződésem, hogy sok fiatal — akár férfi, akár nő — beleütközik egyéni vágyaival különböző paragrafusokba. Nem a rendeletek bírálata a célom, nem is feladatom, nem is hivatalom. Bizonyára átgondolt, össztársadalmi érdekeket szem előtt tartó intézkedések ezek. De mint ilyenek, mindig szűkre szabottabbak a valóságnál, s a megadott keretekből így bizony sokan kilógnak. — Olyan egyszerűnek képzeltem — mondta Szőke Gáborné. Igen. Tanulni szeretett volna, nem a feljebbjutást biztosító diplomáért, csupán a tudásért... S. Horváth Klára OROSZUL Játékosan Tanárok továbbképzése Orosz nyelvtanárok kisiskolások leckéit tanulják: készülnek az általános iskolák IV. osztályos tanulóinak oktatására. Az Országos Pedagógiai Intézet szervezte tanfolyamokon 400 pedagógus gyarapította nyelvtudását az elmúlt hetekben a Szovjetunióból érkezett szaktanárok irányításával. A jövő nyáron ugyanennyi pedagógus vesz részt központi nyelvtanfolyamaikon, A többi szaktanár — aki vállalkozott arra, hogy orosz nyelvet tanít a IV. osztályokban — megyei tanfolyamokon. frissíti, fel, orosz nyelvtudását. Az orosz nyelv oktatása az ország 3600 általános iskolájának IV. osztályaiban az 1982 —83-as tanévben kezdődik. A pedagógusok hetente 2 órán, játékos foglalkozásokon szoktatják hozzá a gyermeket az idegen nyelv tanulásához. Mintegy 120 orosz szót, a gyermekek környezetében levő tárgyak, személyek nevét tanítják meg, előkészítve az V. osztálybeli orosz nyelvi tananyag elsajátításét. Az orosz nyelv IV. osztályos kísérleti tankönyve már 1978-ban elkészült, s 30 iskola IV. osztályaiban ki is próbálták. A kísérletek során szerzett tapasztalatokat, a pedagógusok véleményét, javaslatait, figyelembe véve szerkesztették meg a végleges, nyelvkönyvet, amely már nyomdában van és májusban jelenik meg. Ez a megszokott tankönyveknél nagyobb méretű, sok színes képpel, ábrával, a gyermekköny- vekhez hasonló. ENEK-ZENE Ta n könyvpá lyázat Az utóbbi évek gyakorlatához híven az általános iskolai VII. osztályos új ének-zene tankönyv írására is pályázatot hirdetett a Tankönyvkiadó Vállalat. A pályázóknak el kell készíteniük a korszerű, aktivitásra serkentő, munkáltató tankönyv koncepcióját és pedagógiai tervét, valamint a tankönyvnek a tanév első negyedében, oktatandó részletes fejezetét. A pályamunkáikat — amelyeket a tanterv, az útmutató és a VII. osztály hanglemez-zenehallgatási tematikája szerint kell megírni — április 20-ig lehet benyújtani a kiadóhoz. A legjobb pályaművek szerzőit díjazzák és a Művelődési Minisztérium külön, jutalmában, is részesülhetnek. Eredményhirdetés egy év múlva lesz. Az eredménytől függ, hogy a Tankönyvkiadó kivel köt szerződést az új ének-zene tankönyv megírására. A tankönyvet az 1984—85- ös tanévtől használhatják majd a diákok. Csónak alakú fülbevaló Korabronzkori aranylelet Értékes aranytárgyakat találtak a régészek a Csóngrád megyei Sándoríalva határában. A már egy éve folyamatban levő leletmentő ásatások során egy körülbelül háromezernyolcszáz éves korabronz- kori temetőre bukkantak. Az egyik zsugorított csontváz mellett három csónak alakú arany fülbevalót találtak. A további leletek — bronz karperecek, nyakdíszek, edények, tálak, köcsögök — vizsgálata alapján megállapították, hogy a sírokban a Balkán vidékéről származó népcsoport tagjait temették el. Ezek nyomaira eddig korábban csak a Maros mentén — Obéban és Pitvaros közelében — leltek. A Sándiorfalva környékén most megtalált tárgyak az elsők, amelyek e népcsoporttal kapcsolatban a Duna—Tisza közén kerültek elő. Az ásatásokat folytatják. Házsormiízeum Tápon, a Hegysor utcában tájegységi szabadtéri múzeumot alakítanak ki. Több mint öt éven át tartó szorgos gyűjtőmunka, valamint jelentős anyagi támogatás eredményeként az első házak restaurálását befejezték. HETI FILMJEGYZET Szerelmeim Edwige Fenech, Eurico Marta Salemo és Monica Vitti a Szerelmeim egyik jelenetében Egy férfi — két nő: a képlet ősrégi. Vígjátékban és tragédiában, operában és operettben, bűnügyi regényben és klasszikus nagyregényben számtalanszor megírták, megzenésítették, megfilmesítették, eljátszották, elénekelték, ősrégi és agyonnyúzott képlet, mit lehet még kezdem vele? Ámde ha megfordítjuk, és így állítjuk fel: egy nő — két férfi, akkor talán új ötletek facsarhatok ki belőle, más lesz a képlet levezetése, más fényben jelennek meg az ismert szituációk is. Nosza, próbáljuk ki! De hogy a kockázatot csökkentsük, induljunk mindjárt egy biztonsági starttal: abszolút közönségvonzó színészeket válasszunk a fordított háromszög szerepeinek eljátszására, s bízzuk az egész ügyet egy nagy rutinú, ismert, sikeres rendezőre. Így nagyobb baj nem lehet, mert amit esetleg elmulaszt a forgatókönyv, azt pótolja a rendező munkája, amit meg ő nem csinál meg, azt „hozzák” a kitűnő színészek. A közönség csak jól járhat: kellemesen szórakozik. Mert persze a sztorinak vígjátéknak kell lennie (ez maga fél siker), jó komikusokkal, jó komédiázási lehetőségekkel, kellő humorral, gegekkel, satöbbi, satöbbi. No és hát mivel mindez olasz szerzőktől származik, olasz környezetben játszódik, bele kell keverni egy kis közismert „digóizmust”, azaz olyan gesztusokat, hangsúlyokat, szövegeket, amikről a jó külföldi néző azt hiszi, hogy telivér olasz megnyilvánulások. (Meg kell hagyni ebben a hitében, elvégre ez olyan, mint a magyarok csikós-gulyás-fo- kos szentháromsága ...) Körülbelül a fenti gondolatmenet szerint töprenghettek a Szerelmeim című olasz film készítői, s a gondolatok meg is testesültek: a film egy olyan háromszögről szól, melynek átfogója egy harmincas éveiben járó, csinos asszony (Monica Vitti játssza elbűvölő humorral), befogói pedig a férjek: Marco, a kissé kelekótya újságíró (Johnny Dorelli), és Antonio, a komoly pszicholó- giáprofesszor (Enrico Maria Salerno). Jelen van még egy, az átlagot messze felülmúlóan csinos és gátlástalanul szexis, ugyanakkor meglepően bölcs könnyűvérű leány, bizonyos Debora (Edwige Fenech), aki nem csak gusztusosán vetkőzik, hanem az amúgy is alaposan megkavart szituációkat is még jobban megkavarja. Mindez egy a színpadokon már zajos, sikereket aratott komédián, Jaja Fiastri művén alapul, s rendezőként az a Steno (azaz: Stefano Vanzina) jegyzi, akitől az Oké, Nérótól a különböző Toto-filmekig mi is tucatnyi kitűnő filmvíg játékot láthattunk. A siker (az eddigiek alapján is nyilvánvaló) abszolút biztos. Csupa olyan művész működött közre ennél a filmnél, akinek a kisujjában van a filmvígjá- ték-készítés minden szabálya és fogása. Mindezt még ízléssel és harsány, ám ízléses, sőt, meglepő módon, s az olasz humorra nem jellemzően: fanyar, kesernyés humorral tetézik. Igen jó a magyar szinkrón is: Almási Éva, Tordy Géza, Gera Zoltán, Bánsági Ildikó ugyanolyan kedvvel komédiá- zik, mint az olasz színészek. A Szerelmeim könnyed és kellemes szórakozás, és manapság ebben a műfajban már ennyitől is meg kell hatódnunk. Zugügyvéd zavarban Félrevezető cím, mert — különösen ha tudjuk, hogy a zavarban levő zugügyvéaet Nino Manfredi játssza, mellette pedig olyan jeles komédiásoKat is áthatunk a filmben, mint Ugo Tognazzi és Paolo Stoppá — automatikusan azt gondoljuk: íme egy fergeteges olasz vígjáték. Pedig hát az öt szerző írta forgatókönyvből Sergio Corbucci rendezte film annak dacára sem vígjáték, hogy sok humoros, mulatságos mozzanatot tartalmaz. Sasa, az örökös vőlegény zugügyvéd ugyanis egyik oldalon valóban komédiába illő szituációkba keveredik, de a másik oldalon ezek a komikus szituációk különböző zavaros bűnügyekkel hozzák kapcsolatba a Manfredi alakításában életre kelő Sasát. E bűnügyek mögött pedig a szervezett alvilág áll. Ezzel nem jó ujjat húzni — Sasa mégis megteszi, bár nem egészen önszántából. S itt vált át a film komolyabb tónusra. Ez a komor alvilági háttér ugyanit olyasmit fed fel, amire manapság túlságosan is élő példák találhatók Olaszországban: a korrupciót, a bűn és bűnüldözés összefonódottságát, az emberrablásokat, a sötét, de busás haszonnal járó üzleteket gyilkosságokkal fedezőbiztosító gengszterizmust. Nem volt elsődleges célja ennek a filmnek, ezeknek az állapotoknak a bemutatása, de az alkotói szándéktól függetlenül is jelen vannak e tények és tényezők, s ettől válik nem szokványos vígjátékká — vagy: bűnügyi vígjátékká — ez a különben nem túl nagy igénynyel készült film. Ugyanakkor szó sincs valamiféle nyögvenyelős erkölcsi-politikai „tanulság” erőltetéséről; a film még a magvasabb mondandókat is könnyedén, lazán adja elő, és ez a rendező arányérzékét dicséri. (Más kérdés, hogy ennyi sötét ügy láttán még akkor sincs mindig kedvünk nevetni, ha a szituációk humorosak ...) Az Olsen-banda boldogul A dán Olsen-sorozatban láttunk már harmatgyengének is csak jóindulattal nevezhető filmeket. Ez a mostani valamivel jobb, mert legalább a sztorija érdekesebb sok korábbi társáénál. Hogy az állandó szereplők karakterét ősöreg sablonok helyettesítik, hogy a játékstílus még a pleisztocén korból maradt vissza, s hogy maguk a színészek is igyekvő amatőrökre emlékeztetnek, ez nem újdonság, és ez itt sem változott. Aminthogy az sem. hogy a jelek szerint még számos Olsen-kaland várható, sajnos... Takács István
