Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-23 / 171. szám

mcrt.t 1981. JÜLItJS 23., CSÜTÖRTÖK Írnának, ha volna mire Levélpapír kérdőjelekkel Tábor a Szőke-forrásnál A Dunakanyarban, a dömösi Szőke-forrás völgyében sátortá­bort ütöttek az úttörők. Az ország különböző vidékeiről ér­kező pajtások csoportjai tíznaponként váltják egymást Pomázi siker — Szabadkán Üzletet hozott a kiállítás Háromezer hektáron Fagykárok Az első félév adatai Újból a víz és a fagy okoz­ta a mezőgazdaságban a leg­nagyobb mérvű pusztítást az Állami Biztosító első félévi adatai szerint. A nagyüzemek növényi kultúrái mintegy 3000 hektárnyi területen károsod­tak. A víz okozta károk egy ré­szére már megkapták a gazda­ságok a kártérítést, de az őszi érésű növényeknél csak a ké­sőbbiekben állapítható meg a terméskiesés. A másik jelentős veszteséget okozó veszély — mint már évek óta — újból a tavaszi fagy volt. Négyszáznál több mezőgazdasági üzem je­lentette, hogy szőlőjét, gyü­mölcsét károsította a fagy. A teljes veszteség mértéke csak a szőlő és a téli alma termé­sének számbavétele után ál­lapítható meg, de várható, hogy a kárösszeg meghaladja az egymilliárd forintot. A száraz, aszályos május­ban elmaradtak a más évek­ben ilyenkor már jelentkező jégverések, de június közepén és júliusban is jégesők és szél­viharok károsították a növé­nyeket. Kedvezőbbé teszi a helyzetet, hogy a súlyos ele­mi csapások ellenére a várt­nál jobb termés ígérkezik a csonthéjas gyümölcsfélékből. Az Idén a korábbi éveknél bőségesebb halhozamra szá­mítanak a halászati szövetke­zetek, gazdaságok. A termelői érdekeltség növekedése nyo­mán ismét gazdaságos ágazat­tá vált a halászat. A kedve­ző piaci lehetőségek kihasz­nálására mindenütt növelik a termelés színvonalát, időben rendelik meg a tenyészanya- got, tervszerűbbé vált a ta­karmányozás, fokozott gond­dal látják el a halegászségügyi feladatokat. Mindezek ered­ményeként becslések szerint a szeptemberben kezdődő sze­zonban a tavalyinál mintegy 15 százalékkal több halat fog­hatnak ki a tavakból, ami három- négy ezer tonna több­letet jelent. Egyes gazdaságokban nagy­arányú fejlesztést valósítanak meg a haltartás további növe­lésére. Erre azért is szükség van, mert az elmúlt években gyekran elhanyagolták a ha­lastavakat, sok közülük fel­iszaposodott, leromlottak a gá­tak, visszaestek a hozamok. Néhány gazdaság saját hal­feldolgozót is épített; ez év­től a Bikali Állami Gazdaság­ban 5000 tonna kapacitású Férfiaknak munkalehetőséget kínálunk új üzemrészünkben. Három műszak. 40 órás munkahét. Munkásszállítás saját autóbusszal, jelenleg Örkényből és Táborfalváról. Más környékből is, 50 km-es körzetben, legalább öt személy esetén vállaljuk a szállítást. Kereseti lehetőség: fiQOO—8000 Ft, a teljesítménytől függően. ab HUNOALU KŐBÁNYÁI KÖNNYŰFÉMMŰ kecskeméti gyáregység Kecskemét, Matkól út, 6001 Pf. 125. Telefon: 11-142. A vevők is tapasztalhatták, a sajtó is foglalkozott ezzel: kevés a levélpapír. A Heti Világgazdaság 29. számának írnánk, de mire? című cikké­ben a miértről nyilatkozott dr. Gallai Katalin, a PIÉRT ve­zérigazgatója. Mondanivalójá­nak lényege: a Szentendrei Pa­pírgyár nem teljesítette szer­ződéses kötelezettségeit. Bár az éves szerződés 2 millió 50 ezer mappára — levélpapírt és borítékot tartalmazó csomagra — szólt, a boltokba az első fél évben csak 741 ezer mappa ke­rült. A cikk szerint a gyár mind a mennyiség, mind a választék vonatkozásában a nyomdákra hárította a fele­lősséget. Javulás pedig csak a második fél évre várható, ha a Szentendrei Papírgyár — ígéretéhez híven — behozza a lemaradást. Betartja-e ígéretét a gyár? Ezzel kerestük meg a főmér­nököt, Balázs Andrást. Számjáték — Feltétlenül betartjuk, amennyiben partnereink is eleget tesznek az érvényes szállítási szerződésnek — vá­laszolta a főmérnök. — Egyéb­ként a cikkben szereplő szá­mok kiegészítésre szorulnak. Az éves szerződés körülbelül háromszázezer mappával ke­vesebbre szól, az első fél év­ben pedig ugyanennyivel töb­bet szállítottunk. Az ominó­zus háromszázezer mappa még az előző évi szerződésből ma­üzem termel, fricadellát, dobo­zolt, mélyhűtött pontyszeletet állít elő. A Balatoni Halgazda­ság új üzemében filézett hal készül. Most épül a Hidasháti Állami Gazdaság feldolgozó üzeme, még ez évben megkez­di a termelést. A haltartás korszerűsítésére, az élővizek jobb kihasználásá­ra több új megoldást is kipró­bálnak. A szigetszentmiklósi Szigetfő Tsz ketreces haltar­tással kísérletezik, elhagyott bányatavon harcsát, pontyot hizlalnak ily módon. Ameny- nyiben a ketreces haltartás beválik, országos program in­dul a kavicsbánya-tavak halá­szati hasznosítására. Más he­lyeken, mint például az acsi- szigeti Holt-Tisza ágban nö­vényevő halak — amur, busa —, telepítésével próbálkoznak, bíztató sikerrel, s megkezdő­dött a geotermikus vizek be­kapcsolása is a halászat to­vábbi föllendítésébe, Tukán és Szentes környékén a termé­szetes meleg vizekben angol­nát nevelnek. A haltermelés mintegy 50 százaléka exportra kerül. Igen keresett a magyar édesvízi hal a külpiacon, elsősorban NSZK-beli, olasz és osztrák cégek vásárolják. I radt vissza, méghozzá a koo­perációs nehézségek miatt. Mi tagadás, ennyivel valóban le­maradtunk, de — mert a tény­leges szerződésnél máris töb­bet szállítottunk — bátran mondhatom, hogy az év végé­re a lemaradással együtt tel­jesítjük a szerződésben fog­lalt mennyiségeket. — Mit ért kooperációs ne­hézségek alatt? — Csak egy példa a sok kö­zül: a 30 darabos, matyó min­tás mappa több színnyomásos, valóban igényes nyomdai munkálatait a Kner Nyomdá­nál rendeltük meg. Többszöri határidő-módosítás után szep­temberre igazolták vissza a szállítást. Az említett cikk­ben ez a mappa a választék szegénységével együtt szere­pel. Ezzel nem értek egyet. Éppen a PIÉRT kezdeménye­zésére indult két évvel ez­előtt egy akció, amellyel a vá­lasztékot bővítettük. A falon két vitrin, az egyik­ben a régi, a másikban az új gyártmányok. Valóban, az újak nagyon szépek, a huszonkét új elnevezés közül csak néhány: Balaton, Matyó, Gratulálok, Űrrepülés, Négy évszak ... Ám a cikk tanúsága szerint ezek nem kaphatók, vagy kevés van a boltokban. Rendeljünk? — Mi a matyó mintás map­pán kívül mindent kiszállítot­tunk, a szerződés szerint. Hogy mégsem kapható, az nem a mi asztalunk... A mennyiségi hiány történetéhez tartozik, hogy a PIÉRT — valószínűleg készletezési gondok miatt — előbb nagyfokú■ igénycsökke­nést, majd hirtelen többlet- igényt jelentett be. 1976-ban 2 millió 800 ezer mappára, majd 1979-ben 1 millió 200 ezer mappára tartott igényt, 1980 harmadik negyedében pedig a PIÉRT többet követelt. Egy- egy rendelés átfutási ideje azonban legalább egy negyed­év, mert a termeléssel nem tudunk egyik napról a másik­ra átállni. Ez vezetett oda, hogy bár a rendelést még ta­valy adták fel, mi már csak az idén tudtuk teljesíteni. Jel­lemző a dísztelen, egyszerűbb boritékok kálváriája is. Ta­valy olyan keveset rendelt a PIÉRT, hogy nekünk más ve­vők után kellett néznünk. Az NDK-ban sikerült 30 millió borítékra szerződést kötnünk, s csak ezután jelentkezett a PIÉRT, hogy mégis több kell. — Szervezés ... Miközben az az érzésem, hogy a felelős­ségtől igyekszik mindenki sza­badulni, azon gondolkodom, miért nem a nyomda szállít a PIÉRT-nek? Az eddigiek szerint meglehetősen laza' a három vállalat közötti együtt­működés ... Piackutatás — Nem akarom áthárítania felelősséget. Vannak tények, amiket nem lehet letagadni. Ám hivatkozási alapja leg­többször a nyomdának is van, s mi nem tudjuk azt ellenőriz­ni. A készletezés pedig nekünk is nagy gond és belátható, hogy csak annyit termelhe­tünk, amennyire a szerződés szól. Más szóval, a piackuta­tás kockázatait a kereskedő­nek kell vállalnia. Vesszőpari­pám. hogy a rendeléseket idő­ben kell megkapnunk, mert egy későn érkező többletigény esetében csak a szerencsén múlik, hogy találunk-e sza­bad nyomdai kapacitást. Ami a nyomdai szállítást illeti; az ot­tani munkák befejezése után a mi borítékgyártó gépein­ken kell vágni, hajtogatni, ezért csak mi szállíthatunk. Részmegoldásnak szánjuk a legújabb két termékünket is, ezeknél ugyanis nincs szük­ség idegen nyomdára. A Sport sorozat legújabb darabja és a Forma 1., illetve a Veronika sorozat nálunk is elkészíthe­tő, volt is már példa arra. hogy a hirtelen jött kérésre többet gyártottunk. Ezek a termékek néhány héten belül a boltokba kerülnek — ám a PIÉRT mindössze 10 ezer map­pát rendelt. ★ A PIÉRT kizárólag a Szent­endrei Papírgyárat marasztal­ta el. Azonban — mint a fő­mérnök válaszaiból látható — a kizárólagosság ebben az esetben sem egyértelmű. A ke­reskedelem és az ipar közötti küzdelem nem új keletű; a raktározás kérdése, a kereske­delem rugalmatlansága, az ipar átállási nehézségei már sok vitára adtak okot. S ennek kárát — többnyire — a vevő látja. Jobb piackutatás, szoro­sabb együttműködés kellene tehát. De addig is, míg ide el­jutnak — több levélpapír. Kolossá Tamás T avasz óta figyeltem ' nyári tanyánkon á tornác gerendájá­hoz épített fecske­fészek lakóit Ami­kor megérkeztek, rögtön tata­rozni kezdtek: kidobálták a fészekből a hajdan puha sar- júszálakat, pilléket és újra bélelték, közben sárgombócok­kal javítgatták ki a külső sé­rüléseket. Aztán már csak az egyikőjük üldögélt a fészek közelében húzódó drótszálon. A furcsa csicsergést a lár­más sürgölődést a gyerekek vették észre. Már tudtuk, ki­keltek a fiókák. Hányán le­hetnek? Hárman, öten? Erre is fény derült hamarosan, amikor a fészek szélén megje­lentek a csupaszáj kis buksi fejek. Hárman voltak. Reggel­től estig tátogtak. A szülők pedig fáradhatatlanul, szünet nélkül hordták nekik az en­nivalót Múltak a napok, hetek. Egy- szercsak azt vettük észre, hogy a három sárga csőrű egyike, talán, a legbátrabbik, a fészek szélére kapaszkodott, szárnyait széttárta és lebeg­tette. Másnap, harmadnap is megismételte ugyanezt. A szülök távolabb ültek, hango­san csicseregtek. Lehetséges, hogy oktatgatták őket? Első röptűket nem figyel­hettem meg. Mire bokros teendőimtől is­mét a tanyámra menekülhet­tem, már öten száguldoztak az udvar, a kert felett. A szü­lők egy pillanatra sem hagy­ták magukra csemetéiket. Megpihenni az eresz szélére ültek. Mind az öten. Csicse­regtek, csevegtek. A kicsik csőre összezsugorodott, formá­sa bb lett, tollúk meg fénye­sebb. Egy reggel arra lettem fi­gyelmes, hogy a szülők a fé­szek szélére ülnek és elhes­segetik fiókáikat. A kicsik többször is visszaröppentek, de érthetetlen módon nem volt hely számukra a fészek szélén. Ügyetlenül, gyámolta­lanul kapaszkodtak meg a gerendában, lapultak, mint a harkály a fa törzséhez. Ilye., állapotban csak egy, két per­cet bírtak maradni. Szívtelen szülők, gondoltam, elűzik a kicsinyeiket. Másnap reggel a három cse­mete szénaszálakat, pihét hor­dott az egyik gerenda kis mé­A szabadkai vásárt — évek óta — légióként azért rende­zik meg déli szomszédaink, hogy elősegítse, föllendítse a jugoszláv—magyar kishatár- forgalmat. A pomázi ICO író­szer Szövetkezet idén először vitte ki termékeit önállóan, s a vártnál nagyobb sikert könyvelhetnek el. Impozáns kiállításukkal, rangot jelentő III. vásárdíjat nyertek. Ettől is fontosabbnak tartják azon­ban, hogy megnyílt az út újabb jugoszláv exportra. A Konzumex Külkereskedelmi Vállalat közreműködésével ugyanis 300 ezer dollár, azaz mintegy 10 millió forint érté­lyedésébe. Dolgoztak szorgal­masan, mint Kőműves Kele- menék. Mert amit az egyik felépített, azt a másik lerom­bolta: ügyetlenségében ki­szórta a fészekből a nagy fá­radsággal, gonddal összehor­dott fészeképítő anyagot. A két szülő tisztes távolból néz­te ezt a gyötrelmet. Néha odaröppentek, heves csicser­gésbe kezdtek, de a fiókák rájuk sem hederítettek. Csak hordták a szénaszálakat, fű­szálakat, tollakat, amiből már egész halom gyűlt össze a tor­nácon a leendő fészek alatt. Pirkadatkor éktelen fecske­lárma ébresztett fel. Az öt fecske veszekedett, civakodott, sőt verekedett. Nem törődtek jelenlétemmel, megszoktak már, hogy egész nap ott tib- lábalok a tornácon. Hirtelen csend lett. De csak egy pillanatra. Aztán az apa- fecske csicsergett. Gondolom, alaposan megdorgálta a lurkó­kat. Aztán elhallgatott. Majd odaröppent a leendő fészek­hez, dühösen mindent kido­bált, aztán egy rövidet csi­csergett s mint a nyíl, kiröp­pent a tornácból. A három fiatal utána. Most az anya­fecske röpült a fészekhez, va­lamit pofozgatott rajta. Alig telt el néhány perc, már jött is az apafecske, cső­rében jókora sárgombóccal, amit odaragasztott a gerenda széléhez. Jöttek a fiatalok, egyik a másik után. Sete-su­tán leszálltak, csőrükből meg­próbálták a sarat a sárgom­bóchoz tapasztani. Nem sike­rült, leesett. Az anya utána röppent, felkapta, helyére il­lesztette. Mire a nap betűzött a tor­nácba, egy sor fecskevályog szép íve már kibontakozott. Amíg az apa a három fiatal­lal új anyagért ment, addig az anya igazgatott a fészken. Fűszálat hozott, összekötöz- gette a sárcseppeket. Ha visz- szajöttek a kicsik, hevesen csicsergett. Kicsi fűszállal hoz­zátok a sarat, különben leom­lik a lakóházatok! Gondolom, ezt mondta nekik, mert leg­közelebb már mindegyik cső­kű irodaszer eladására írtak alá szerződést; még idei szállí­tással. Főként * a szövetkezet lyukasztócsaládja nyerte el a vevők tetszését, kisebb meny- nyiségben tűzőgépeket és fű­zőkapcsot is rendeltek. Az idei szállítás természe­tesen fejtörést okoz a pomá- ziaknak. Az anyagbeszerzés­sel és a termelés átprogramo­zásával járó gondok háttérbe szorulnak azonban, ha év vé­géig, éppen az új üzletkötés révén, elérik a tervezett 30 millió forint tőkés exportból származó árbevételt. rében ott lebegett a fűszál. A második vályogsor után az apa leült a gerenda túlsó ré­szén és figyelte a szorgosko­dóka t. Néha odaröpült hoz­zájuk, lármázva ledobott egy sárgalacsint. Ez nem jó, kis­fiam, menj és hozz meg­felelőt, különben ellátom a bajodat! Amikor megmutat­tam, hogyan kell csinálni, nem figyeltél, hát most tanúid meg a magad kárán. Mosolyog­tam. Ügy ereztem, mintha már értettem volna csicsergé­süket. Csak attól féltem, hogy az apa elveszti türelmét s miatta elmenekülnek a fiata­lok. Második napon már félig készen volt a fészek. No, nem volt olyan csinos, szabályos, mint az öregeké, de a fiatalok nagyon elégedettek lehettek, mert majd egy fél óráig röp­ködtek vidáman örömükben. De mi ez? Mi történt? Ott hagyják a félig kész fészket és már újat kezdenek építeni? Rádöbbentek, hogy rossz az alapzat, rozogák a falak, és nem kockáztanak? Épült a második. De az is csak félig készült el. Elkezd­ték a harmadikat. Az apa gondosan felügyelt rájuk, igazgatta, csinosítgatta a fala­kat. És csicsergett, szüntele­nül csicsergett, ha a fiatalos megjelentek. Lett is eredmé­nye, mert a harmadikat már alig lehetett megkülönböztet­ni az öregekétől. Ám ezt a fészket sem fejezték be. E gy nap szünetet tar­tottak. Az öregek visszahúzódtak saját fészkükre, a fiata­lok pedlezután már — ki-ki a magáét építette to­vább. Most már önállóan, de a szülők felügyeletével. Mert az öregek rajtuk tartották a fészekrakó inasokon szemü­ket. Ha kellett, mert az is előfordult, az öreg egy fél jor vályogot ledobált dühösen. És a fiatal nem lármázott. Újra kezdte építeni. Talán kicsit lassabban, de gondosabban. A kalákában megkezdett építkezést a kis inasok már maguk fejezték be. Importból most érkeztek: farmernadrágok kis- és nagykamas Ar: 85 és 96 forint. Nyitva mindennap reggel 9-től este 8-ig, szombat délután 5-ig. Bikali fricadella Ismét ízlik a hal Ponty hízik elhagyott bányatavon D. Gy. Bába Mihály éózehrahó inaóoL

Next

/
Thumbnails
Contents