Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-23 / 171. szám

1981. JŰLIUS 23., CSÜTÖRTÖK 3 Elhunyt Ratkó Anna A TOT széles körű vizsgálata Hová lesz a jobbik fele? Mély fájdalommal és megrendüléssel tudatjuk, hogy Ratkó Anna elvtársnő, nyugdíjas, a felszabadulás előtti munkásmoz­galom régi harcosa július 20-án, hosszan tartó betegség után elhunyt. Ratkó Anna elvtársnő hamvasztás utáni búcsúztatása jú­lius 21-én (hétfőn) 14 órakor lesz a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Panteonjában. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai, volt munkatársai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. Az MSZMP Központi Bizottsága Szakszervezetek Országos Tanácsa Egészségügyi Minisztérium ★ Ratkó Anna 1903-ban Pár- kánynánán született, munkás­család gyermekeként. Édesap­ja lakatos volt, 1916-ban ke­rült a család Budapestre, s Ratkó Anna a Fegyver- és Gépgyárban kezdett dolgozni. Később a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyárban helyezkedett el, ahol bekapcsolódott a szak- szervezet munkájába. Fiata­lon az üzem főbizalmijává, majd a textiles szakszervezet pesterzsébeti csoportjának el­nökévé választották. Követ­kezetes magatartására hamar felfigyeltek a rendőri szervek, s felügyelet alá helyezték. 1927-ben belépett a Szociál­demokrata Pártba, majd 1942- ben a KMP tagja lett. A felszabadulás után az MKP pestszenterzsébeti cso­portjának munkájában vett részt, vezető szerepet töltött be a' Magyar Nők Demokra­tikus Szövetségének megala­kításában. 1945-től a Textil­munkások Szakszervezetének főtitkára, 1945—49. között a Szakszervezeti Tanács, illetve a SZOT alelnöke volt. 1949-ben népjóléti, majd egészségügyi miniszterré ne­vezték ki. Ö volt az első ma­gyar női miniszter. 1953-tól 1956-ig a SZOT titkára volt, 1957 januárjában vonult nyugdíjba. Nyugállományba vonulása után is tevékenyen részt vett a közéletben, a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének elnöki, majd 1975-től tisztelet­beli elnöki tisztségét töltötte be. 1945-től 1953-ig országgyű­lési képviselő volt. Ratkó Anna munkásságát számos magas kitüntetéssel is­merték el, egyebek között a Szabadság Érdemrend, a Munka Vörös Zászló Érdem­rend, a Szocialista Hazáért Érdemrend és a Felszabadulá­si Emlékérem tulajdonosa volt. Kevesebb tsz-baleset A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben tovább csök­ken a balesetek száma; a munkavédelem a legtöbb tsz- ben ma már a termelés szer­ves részét képezi — ezt ál­lapította meg a TOT átfogó vizsgálata, amely arra kere­sett választ, hogyan vált be az egy évvel ezelőtti új sza­bályozás. Ez a termelőszövet­kezetek munkavédelmében megszüntette a kettős felügye­letet azzal, hogy a hatósági feladatokat a megyei taná­csok mezőgazdasági osztályai­nak műszaki-munkavédelmi felügyelőinek hatáskörébe utalta. A szövetkezetekben a leg­több baleset 1970-ben volt, akkor 35 ezer 200 ügyet tar­tottak számon. Az elmúlt év­ben. 21 ezer 119-re csökkent a balesetek száma, az egy év­vel korábbihoz viszonyítva ez­res nagyságrendű a javulás. Kevesebb a baleset miatt ki­esett munkanapok száma. A vizsgálat arra figyelmeztet hogy továbbra sem csökkent viszont a súlyosabb kimenete­lű balesetek aránya, sőt ezen a területen az adatok némi visszaesésről tanúskod­nak. Az egy balesetre jutó táppénzes napok száma meg­haladja a huszonötöt; ez túl­ságosan magas. Boksák A Vértesben csaknem kétszáz éves múltja van a mészégetésnek, de ma már csak ket­ten folytatják e nehéz, ám érdekes mesterséget. Ka- kuk József és Ko­vács Miklós a Vértes rengetegé­ben meghúzódó Kőhányás-pusztán dolgoznak tavasz­tól őszig. A cson­ka kúp alakú „boksát”, a bera­kott mészkövet több napon át égetik. Egy-egy boksából csaknem másfél tonna me­sset nyernek, amit kereskedőknek és építkezőknek ad­nak el. Négy országon át a tengerig (2.) A vasárnap csak félig az... A kabinomat sikerült telje­sen belakni, ami nem jelent mást, mint hogy mindennek tudom a helyét, idejét és mód­ját. Mert a hajón más lesz az ember! A szó igazi értelmé­ben. Szálláshelyem olyan ké­nyelmes, hogy az már sok is nekem. Csak az állandó csa­tazajt, vagyis a motorok üze­métől származó rázkódást és dübörgést kell megszoknom. A fiúk, látva karikás szemei­met, nyugtatgatnak, hogy majd leszek én még fáradt is! Reggel — vasárnap lévén — a motoros nélkülözhetetlen tag­ja, a szakácsnő mindenkit megelőzően talpon van. Tész­tát gyúr, cérnametéltet készít a húslevesbe, mert a vasárnap, az vasárnap! Igaz, csak félig- rneddig... Az ebéd igen, a pihenés nem. Házikoszton Birlan Júlia hajószakács: — Nyolcadik éve vagyok a Mis­kolc fedélzetén, de már majd­nem húsz éve hajózom. Szere­tem vagy megszoktam csupán, nem is tudom. Az biztos: ne­hezen tudnék megválni innen. Szeretnek, meg aztán én ma­gam is szeretek itt lenni. Bár néha már nagyon vágyódom a pihenésre. A romániai Tur- mu Severinben él a családom. Olyan régen láttam őket, hogy . nélkülem nő meg az unoka. Néha-néha egy rövid időre megállunk arrajártunkban, s akkor van időm hazaszalad­ni. Nekem más, ha Pestre érünk, akkor is a hajón vá­rom be a következő indulást. Rám hárul a bevásárlás is. A lehetőségekhez képest igyek­szem, hogy ne panaszkodhas­son senki a kosztra. Több éves tapasztalat segít abban, hogy tudjam, miből mennyit vásároljak. Tudom, hogy sok­kal jobban szeretik a házi tésztát a levesben, hát akkor persze, hogy felkelek és meg­gyúrom. Többszöri keresztelő A húslevest és a rántott ve­lőt mindenki eltüntette az utolsó szemig, az biztos. Aztán aki tehette, napozott. Tény, hogy nem volt zsúfolt a fedélzet! Vukovárnál még rövid idő alatt felvettünk egy üres uszályt, aztán szünetet sem hagyva indultunk tovább. Hiába, az idő pénz, és nem­csak a MAHART-nak. Sokad- magammal távcsövön néztük Növi Sad vagyis Újvidék szép­ségét. A Vajdaság 214 ezer la­kosú fővárosa az esti kivilá­gításban is impozáns látványt nyújt. A jobb oldalon a XVIII. századi osztrák építészet egyik nagy és legjobb állapotban maradt alkotása. Petrovara- din, a pétervári vár. Este fél tíz, de a két parton a fiatalok százai sétálgatnak a fákkal övezett sétányokon. A látvány szép, annyira, hogy észre sem veszem a közelgő ünnepet. Itt ér az elmaradhatatlan újonc­keresztelő: vödörnyi vizet zú­dítanak: mit sem sejtő ábráza- tomba. És lett a nevem innen­től kezdve tépett szakáll. Egyébként szokás, hogy min­den híd alatt és nevezetesebb helyen megkeresztelik az em­ber ' fiát. Volt benne részem még vagy tizenkétszer az út során. Kenesztszüleim — Bir­lan Jucika és Novák Zsolt gépüzemvezető — egyetlen al­kalmat sem hagytak szárazon. Magam is később tudtam meg, a keresztnév az útlevél­képemen még meglevő rit­kábbra sikerült álsörtémrőj maradt rám. Vánomok tövében Egyébként ezekben a gyere­kekben meg volt az az isteni jó tulajdonság, hogy mindig rögtön szóltak ... Pontosab­ban alig hagytak aludni. Ezt látnod kell! — rontottak fel­váltva a szunyókálásom kel­lős közepébe még akkor is, Ösztönözni a jobb minőségű termékre Legendák keringenek né­mely helyen arról, miféle bri­liáns trükkökkel sikerült rá­venni a külföldi vásárlót, jó­nak lássa azt az árut, ami kö­zepes, a közepesnek meg fo­gadja el a gyenge minőségűt A legendáknak a legendáriu­mokban a helye, ám semmi szerepük nincsen a külker es - kedelmii összesítések szigorú rendben sorakozó számosz- lopainafc alakulásában. Ott a tényeknek jut a fő hely, s ezeknek a tényeknek a lénye­gét így fogalmazhatjuk meg: erőteljesen növekszik az ex­porttermékekkel szembeni kö­vetelmény, a minőség, a kor­szerűség, a piacképesség te­kintetében. Szerződéssel Idén az első negyedévben a behozatal árszínvonala — a tavalyi, hasonló időszakhoz viszonyítva — 3,4 százalékkal emelkedett, ugyanakkor a ki­vitelé 2,8 százalékkal. Ennek a kedvezőiden különbségnek a magyarázatát a forgalma­zott termékek összetételében és minőségében találhatjuk meg. Mérföldeset lépve, nagytól a kicsinyig jutva: a megye több gépipari, illetve könnyű­ipari üzemében folytatott üzemszociodógiad vizsgálatok feltárták, hogy a termelés közvetlen vonalában állók­nak — munkásoknak és köz­vetlen irányítóiknak — még hozzávetőleges képük sincsen arról, cégük a szállítási szer­ződésekben miféle kikötése­ket vállalt a termékek minő­ségére vonatkozóan. S egy másik, szintén elgondolkoz­tató tapasztalat: a technoló­giai — műveletközd —, vala­mint a végellenőrzés keretei lazák, működése megbízhatat­lan, ezért nem garantálja az egyenletes termékminőséget. Megdől tehát az a hiedelem, hogy a vállalatok úgy rostál­nak: ez a jobbik fele al áru­nak, ezt szállítjuk exportra, ez a másik pedig a gyengébb fele, ez jut belföldre. Keser­nyés mosollyal azt kell mon­danunk, sajnos, ide is, oda is egyformán kerül jó, közepes, gyenge, silány. Amit alátá­maszt a MERT — a Minőség Ellenőrző Rt. —, és a belföl­di kereskedelmi minőségel­lenőrzés tapasztalatainak, ösz- szevetése; tavaly például a kül- és belföldi értékesítésre amikor a szomorúfűz vízbe hajló ágain kívül semmi sem övezte a partot. Ilyen invitá­lások után általában már haj­nali kettőkor a fedélzeten voltam az éppen esedékes ügyeletessel. Mire Belgrádot elértük, már örültem is, hogy most nerh állunk meg. De ezt is láttam! Ezt követően vi­szont valóban a fáradt szem­nek is gyönyörű a táj. A két partot várak övezik. Smede- revő, vagyis Szendrö vára, Ku- vin, azaz Keve erődítménye, majd Kulics vára. Aztán — talán a legszebb egykori ma­gyar végvár, László-várának romjai. Gyönyörű a vidék. Az embernek olyan érzése támad, hogy ezt nem szabad kihagy­ni. százszor szebb ez, mint amit általában ismerünk; Split vagy Dubrovnik. Ga- lambóc alatt sziklára erősített emléktábla tiszteleg Baross Gábor emléke előtt, az al-du- nai gőzhajózás fejlesztése te­fölkínált fémszerkezeteknél, műanyag csöveknél, pamut költöttáruknál, friss gyümölcs­nél, konzervipari termékek­nél szánté azonos mértékű volt a minőségi követelményeknek meg nem felelő áruk ará­nya. Természetesen nem az a gondunk, hogy miért nem igaz a hiedelem az exportra a jobbat típusú áruosztályo­zásról, hanem az, általában miért csekély a szerepé, a fontossága, a jelentősége a szállítási szerződésekben rög­zített minőségi előírásoknak. A szervezetben mindig a leggyengébb alkotóelem szab­ja meg a teljesítőképességet, azaz hiába kiváló a többi, ha egyetlenegy gyatra. Esetünk­ben ez a gyatra alkotóelem a minőség fogalmának értelme­zése és érvényesítése, műhely­től a termelő és a külkereske­delmi vállalat kapcsolatáig, a belföldi, a határokon túli vá­sárló kiszolgálásáig. A koráb­ban említett vizsgálat szóba hozott tapasztalata: a közvet­len termelésben tevékenyke­dők csekély ismereteiről való­jában okok és okozatok kú- sza szövevényére figyelmez­tet. Arra, hogy a követel­mény és annak teljesítése éle­sen elhatárolódik, darabokra szakad az, aminek értelme ép­pen az egység, a szoros ösz- szetaritozás. Mindezek követ­keztében aligha véletlen: a minőség — az annak fejében elérhető ár, illetve a kénysze­rű árengedmény — csupán néhány ember gondja, baja marad a termelői közösség­ben. Kezdeti siker Ennek az állapotnak a meg­szokottá válása magyarázza azután, hogy minden kás lé­pés nagy erőfeszítésbe, sok fáradságba kerül, azaz lassú a haladás a minőségi jellem­zők uralkodóvá tételében. A megyében vállalatok nagycso­portja próbálkozik folyamato­san azzal — így például a Csepel Autógyár a legkénye­sebb termékek egyikénél, a ZF sebességváltóknál, a Ha­zai Fésűsfonó- és Szövőgyár kerepestarcsai gyára a külön­böző kötőfonalak előállításá­nál. az Ipari Szerelvény- és Gépgyár a pörkohászati úton készített alkatrészeknél —, hogy a bérezésben a koráb­biaknál sokkal jobban kifeje­rén elért érdemeiért. Bá­mészkodom. Néhány kilomé­terrel később a kormányos és szinte az egész legénység is ezt teszi. Zuhatagos szakasz Elérjük a kormányos ked­vencét, Drenkovát, a Duna zu­hatagos szakaszát. A 973-as folyamkilométernél újabb ke­resztelő a Széchenyi-emléktáb- la tiszteletére. Megnyugtatnak, a Kazán-szorosig még felszá­radok. S amíg a nap izzóan tűző sugaraira bízom csöpögő matróztrikómat, az jelent né­mi vigaszt és kárörömöt, hogy csupán én élvezhetem a har­mincnál is több fokos meleget. Az előbb még rajtam kacagó matrózoknak a fedélzet mosá­sa és a hajó tisztítása ad hosz- szú időre mindennapos elfog­laltságot. Látó János zódjék az érintettek felelős­sége a termék minőségéért. A próbálkozások azonban gyak­ran azon feneklenek meg, hogy gyatra az alapanyag, amiből dolgozná kiéül, s cso­dákra a legjobb műszaki vagy munkás sem képes. Egy vagy néhány helyen tehát tehetnek ugyan a minőség javítása ér­dekében, esetleg nem is keve­set, ám lényeges . fordulatot üzemméretekben elérni nem lehet. Idén Január és április kö­zött a nem rubel elszámolá­sú kivitel és behozatal nagy­jából azonos összeget tett ki — ami hosszú ideje kívánatos cél. ám csak tavaly és az idén sikerült közelíteni hozzá —, de ez nem, a kivitel nagy ará­nyú növekedésének javára írható, hanem annak követ­kezménye, hogy a behozatal erőteljesen csökkent. S követ­kezménye ez a kedvezőnek látszó kiegyensúlyozottság an­nak is, hogy mind a rubel, mind a nem rubel elszámolá­sú kivitelnél rendkívüli mér­tékben megugrott az élelmi­szeripari anyagok, az élő ál­latok és az élelmiszerek el­adása! Valójában erre, s nem a minőségi tényezők élőtérbe kerülésére vezethető vissza az, amit — sokan hajlamosak a túlértékelésre! — szerény kezdeti sikernek nevezhetünk a külkereskedelmi egyenleg javításában. Az, hogy tavaly és az idén számbavehető időszakban tény­legesen eseti, meg nem ismét­lődő ügyleteknek köszönhe­tően javult a külkereskedel­mi forgalom egyenlege, pon­tosan annak bizonyítéka, mennyire szükségesek a lé­nyegi változások, a tartós eredménnyel járó intézkedé­sek a termelőágazatokban, s elsőként az iparban. Az Ipari Mmisztérium legutóbbi or­szágos tanácskozásán kritikus és önkritikus vélemények hangzottak el arról, még min­dig termelőhelyek sokaságán hat a puszta mennyiség el­sődlegessége, a minőségi jel­lemzők másodAagossóga, hol­ott a sorrend éppen a fordí­tottja kellene hogy legyen. Szó- sincs arról, mintha a megye termelőüzemeiből nem kerülnének ki magas színvo­nalú félkész- és készáruk. A baj az, hogy a kitűnő minő­ségű szállítmányt durva hi­bákkal tarkított követi, ahogy azt a szakemberek szemléle­tesen fogalmazzák, liftezik a minőség, azaz nem egyenletes, s mert nem az, a vevő — a kereskedő — ‘ számára gya­nússá, megbízhatatlanná vá­lik. Bátrabban kellene élni az ösztönzés és a felelősséget vál- laltatás sokféle eszközével a műhelyekben éppúgy, mint a vállalatok közötti kapcsola­tokban. Ezek az eszközök lé­teznek — ha persze, körük nem is teljes —, csak éppen használatuk nem látszik el- odázhatatlannak, mivel énei­kül is megy a szekér, jut nyereséggyarapításra és bér­növelésre. Amire csak utalás­ként: tavaly, a csökkenő ter­melés mellett a megyében a számítottnál nagyobbnak bi­zonyult a nyereség, s a bér­növelés is meghaladta az ere­detileg tervezettet. Kamatot remélve Ha pedig jut nyereséggya­rapításra is, bérnövelésre is, akkor a versenyképes termé­ket távol tarthatja jogos he­lyétől az eladható áru. Már­pedig ez az utóbbi kifejezés — mint reprezentatív vizsgá­latok tanúsítják — olyan ter­mékeket jelöl, amelyek húsz, harminc, bizonyos esetekben ötven százalékkal olcsóbban, tehát kizárólag árengedmény­nyel értékesíthetők!... Rá­adásul : nagy mennyiségű ter­mékre érvényes ez a megje­lölés. Egy vagy néhány dol­gon lehet veszíteni, ám, ha a veszteség sok mindenre ki­terjed, akkor kérdésessé vá­lók. mi lesz a remélt kama­tokkal. s az ezekre a kama­tokra alapozott tervekkel?! Mészáros Ottó Ebéd békés vizeken, a kikötőben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents