Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-21 / 169. szám
1981. .TÜLTUS 21., KEDD Befejeződött Számítástechnikai nyári egyetem A TIT gépipari számítás- technikai nyári egyeteme hétfőn fejeződött be Székesfehér- váron. A nagy sikerű előadás- sorozaton hetven iparválialat műszaki, gazdálkodási .szakemberei vettek részt. Az előadásokon ismertették az Egri Ei- nomszerelvénygyár, a Rába. a Csepel Művek, az Ikarus és a Dunai Vasmű számítógépes készletgazdálkodási, illetve termelésirányítási rendszerét, a székesfehérvári Videoton Elektronikai Vállalat pedig tájékoztatást adott a hatodik ötéves terv számítógépgyártási és programkészítő terveiről. Elmondták többek között, hogy 1985-ig a Videoton a számítástechnikai termékek gyártását -mintegy kétszeresére növeli és Miskolcon, Szegeden, Pécsen újabb regionális szá- mítógép-szervizlcözpontot hoz létre. Üveggyárak bányája Az ország üveggyárait az Országos Érc- és Asvanybánvik vállalat íehérvárcsiirgói bányájából látják el kvarchomokkal, az üveggyártás fontos alapanyagával. Húsz év a pult mögött A ceglédi hsszonkettes példája mírwfnak 3 gyerekek- Természetesen boltosat. Apró mérlegeken, paianyi sulyokkal méricskélik a homokot a vizet a falevelet — mindazt, ami képzeletük boltjáDan áruvá lepett elő. Udvariasan kérdezgetik egymást még vissza is köszön az eladót játszó apróság S ha felnő? Tisztán, udvariasan — Nem valami népszerű szakma a miénk — szögezi le Lippert Jenő, a ceglédi 22-es élelmiszerbolt vezetője. Ám, ha valaki a közfelfogással ellentétben igazi kereskedő, s a vevő érdekét tartja szem előtt — örömet, szépséget találhat munkánkban. Tegyük hozzá, úgy miként ő és munkatársai, a főtéri bolt Béke és Szabadság brigádjának 24 tagú stábja. Birodalmuk nem hatalmas szupermarket, nem is ABC- áruház. Élelmiszerbolt, kevéske vegyi áruval. Talán ép- pencsak azért, hogy ha már a mindennapi asztalravalót megkapja itt a vásárló, ne kelljen egyéb cikkekért máshová elzarándokolnia. A kis üzlet tiszta — akár a mesében. A gondolák polcainak sarkában sem fedezhet fel a legfigyelmesebb szemlélő sem egyetlen porszemet. A boros, sörös, szörpös üvegeken megcsillan a napfény: látszik, mielőtt a vevő szeme elé került, gondosan úttörőig ették. Á hűtőpultban példás rend — előtte néhány kartondoboz: éppen árukirakás van, mentegetőznek az eladók. — Nemrég volt nálunk KERMI-vizsgálat. Váratlanul állítottak be az ellenőrök, csodálkoztak is, miként tudunk ilyen szép rendet tartani. Nincs titok, nincs csoda — egy pillanatra sem engedhetünk ki, állandó figyelemmel, munkával, nem is olyan ördöngösség — véli Lippert Jenő. Hírünk szakmai berkekben is elismeréssel, meg - némi irigységgel párosul. Nem túlzás, nem kitalált mese, de néhol azzal ijesztgetik a kelletlenül ténykedő tanulókat: jő lesz, ha összeszeded magad, mert mehetsz a 22-esbe! Pedig itt nem történik a fiatalokkal semmi különös. Csupán a húsz esztendeje együtt ténykedő idősebb kollégáktól elleshetik a szakma minden fogását, nem töltik el tétlenül azt a három esztendőt. S tanulnak még valami mást is: a vevő megbecsülését, tiszteletét. Olyan apróságokat, hogy — igaz, többletmunkával, de — meg lehet egyetlen nap alatt is csinálni a leltárt s a nagytakarítást. Ez utóbbi keserveiben nem feltétlenül szükséges a vevőt is szerencséltetni, a teljes nagyüzem mellett. — Régen, a hagyományos rendszerben a vevővel valő kapcsolattartás megkívánta az udvariasságot. Aki megszokta önkiszolgálás ide. önkiszolgálás oda, ezt nem tudja elfelejteni. Jó érzés, hogy a fiatalok, az újonnan jövő kollégák is átveszik ezt a stílust, s a vásár*• lók szívesen jönnek hozzánk — vélik a 22-es dolgozói. Pedig konkurrencia akad a környékünkön éppen elég. Tőlük alig 7—800 méterre épült egy ÁBC-áruház. Hatását 3—4 nőnapig megérezték, ae elmúlt az újdonság varázsa, s a törzs- közönség ismét a 22-est részesíti előnyben. Jó érzéssel konstatálták a brigádtagok, hogy amikor másfél órára egy rendkívüli esemény miatt be kellett zárni a boltot, 25—30 vevő is várt rájuk türelmesen, pedig az áfész-bolt is ott van a közelben. „ Hej, azok a szállítók Sütőipari szakbolt, áfész-üzlet, s most már a négyes főút is elkerüli őket. Ha meg akarnak élni a városközpontban ilyen feltételek mellett — mondják — csak nagyobb választékkal, tisztasággal, udvariassággal nyerhetik meg a vásárlót. Hogy főként ez utóbbi kettőben nincs hiány, azt az is bizonyítja, 10—12 százalékkal növelik éves forgalmukat. Tavaly a korábbi 41 millióra rátettek, 46 milliót értek el. A nagyobb gond olykor a megfelelő áru előteremtése. — Igaz, a szállítási fegyelem nem a legpedánsabb, de ne higgye, hogy« most itt a szállítókról szóló sirám következik — veti határozottan ellen a boltvezető. Sikerült jó kapcsolatot kialakítanunk velük, hiszen tulajdonképpen évtizedek óta partnerek vagyunk, amit mi nem tudunk elérni, abban a központ sem tud segíteni. S az sem igaz, legalábbis nálunk nem, hogy sörért, röviditalért minden van ... Természetesen egy-két példát azért a legszorítóbb gondok közül felemiit. A Likőripari Vállalat a saját tetszése szerint szállít, igaz, a szesz nem létkérdés, de a vevőcsalogató harcban a választék döntően esik latba. Belsőségből, baromfiaprólékból bizony több is elkelne. A megyehatár itt is közbeszól. A nem is olyan távoli Kecskemétről nem pótolhatják, ami hiányzik. Más megye — más érdek? Csinosan, jól ötözve. mosolygósán sürögnek-forognak a vevők körül a bolt nődolgozói. Az üzletvezető és az egyik helyettes kivételével a nőké a terep a 22-es háza táián. Ez azonban olykor nem kis gonddal jár: beteg a gyerek, közbejön egy továbbképzés, vizsgaidő- szak, sorolhatnánk. Ilyenkor látszik igazán milyenné is ko- vácsolódott a kollektíva az évek során!? Szögezzük le gyorsan: segítőkésszé. Nincs ellentét. zúgolódás — megoldják. Körülményeiknek hála, a nehéz fizikai munkával, az árucioeléssel nem kell megbirkózniuk: csúszdán érkezik az áru a raktárba, s onnan liften. maid kiskocsin végső helyére, a vevő szeme elé, a gondolákra, polcokra. A polcokon a sok-sok áru mellett egy ritka kitüntetés díszlik: a Magyar Népköztársaság kiváló brigádja. Ezt az elismerést vették át, amikor arra a bizonyos másfél órára bezárt az üzlet. A szakma kecsiihiéért — ügy érezzük, a szakmát tisztelték meg ezzel az elismeréssel — állítják szerényen. Az utóbbi időben lejáratták, lejáratják ezt a hivatást, pedig mi húsz esztendeje azon fáradozunk, hogy becsülettel álljunk helyt a pult hátsó oldalán. A kitüntetés, ,az elismerés még többre kötelez, most már reflektorfényben leszünk, nem szerelnénk szégyent vallani. : A híres 22-eseknek azt hiszem, ettől nem kell tartaniuk. Saját maguk jelentik minderre' a garanciát, a legrégibb, legstabilabb tagjai a Béke és szabadság brigádnak: Kaczúr Istvánná, Dani Mátyásné, Oldal Jár.osné, Kerekes Lajosné és Horváth Jánosné eladók, Gál Ferencné, Bihari Sándor- né, Gál Mihályné. valamint Tóth Gézáné pénztárosok, utóbbi a brigád vezetője. Kemencéi Benő, Süllős Illésné és Horgos Istvánná boltvezetőhelyettesek és Lippert Jenő boltvezető. Gáspár Mária Hét vége a Dunakanyarban Vendégért versengő vendéglátók Minden eddigit felülmúlt a kiránduléáradat Mintha csak péntek déltől Vác felé egyirányúsították volna a 12-es út forgalmát. Kocsikaravánok indultak Budapestről a Dunakanyar bal partja felé. Tele voltak a buszok, a vonatok, s bár pontos adat nincs a forgalomról, biztosnak látszik, hogy a vasárnapi eső ellenére is minden eddigit felülmúlt a kiránduló áradat. Dunakeszi Utunk első állonjását még nem nagyon fedezték fel maguknak a budapestiek, pedig az új lakótelep melletti dunai szabad strand igazán alkalmas a hűsölésre, pihenésre. így is százak töltötték a szombat délutáni kánikulát a parton, nagyobbrészt a Barátság úti lakótelepről. Ellátásúidra nem lehet panasz, a büfében minden kapható volt, amire ilyenkor szükség lehet, sőt még szombat délután 3 órakor is pótolták a megfogyatkozott készleteket. Egyetlen összefüggő strandnak tűnt a Duna Gödtől Szobig. A horányi, a Szentendrei- és a Pokolsziget ezerszámra fogadta a vadkempingezőket. Megérdeklődtük: többségük meg se próbálkozott kempinggel, eleve nem bízott a sikerben. így viszont nem is számíthattak semmilyen szolgáltatásra. Magukkal hozták az elemózsiát és a vizet, s akik elhagyták a táborhelyet, maguk után hagyták a rengeteg szemetet. A vadkempingezők — ősi szokás szerint — üdülőhelyi dijat sem fizetnek, s így a területek gazdáinak pénzük sincs arra, hogy eltüntessék az emberáradat nyomait. Pedig ha környezet- védelemről beszélünk, erre a problémára is megoldást kellene keresni. az országút mellett áll az Otthon vendéglő. Egyszerű, olcsó kiskocsma, ételekből, üdítőkből széles a választék, Kerthelyisége a Dunára néz. Nagy kár, hogy közvetlenül mellette a mellékhelyiség, alaposan rontja az idillt. Tóth Ákos, a régi néven kismarosi Patak étterem és a hozzá tartozó borozó szerződéses üzletvezetője. Néhány hete átalakították a kerthelyiséget, hangulatvilágítást szereitek fel. Az anyagi érdekeltség meglátszik a terítésen, a tisztaságon, a szíves vendégfogadáson is. — Csak akkor hoz hasznot az üzlet, ha nagy a forgalom. Ezért aztán igyekszünk vonzóvá tenni a vendéglőt. Ettől függ a nálam dolgozó pincérek fizetése is. Ha valamelyik kollégával elégedetlenek lennének a vendégek, nem dol- gazhatna nálam sokáig. Az előbbiekhez nincs sok hozzáfűzni való. Viszont érdemes felidézni, hogy az üzletvezető már a télre is tervez. — Most másodosztályú a vendéglő. Télen majd harmad- osztályú árakkal dolgozunk, az egyik felében afféle bisztrót rendezünk be, s csak a másik rész lesz étterem. Verőcemaroson az olcsóbb és a drágább, de színvonalasabb vendéglők közül egyaránt választhat az érdeklődő. Az úttörővasút-állomáson büfé, három kilométerre arrébb, Börzsönyligeten a szobi áfész bisztrója. Étteremnek is nevezhetnénk, hiszen pincérek szolgálnak ki, s az étlapon az egytálételeken kívül számos különlegesség, például a ritkán kapható csemege, a borjúhús is szerepel. Szombaton és vasárnap discóval szórakoztatják a fiatalokat. Ügy tűnik tehát, a vállalatok versenyének jó használ látják Verőcemaroson az üdülők. Ifái Még az ilyen forrónak induló hétvégeken is inkább csak átutaznak a kirándulók a városon. A mostani szombat-vasárnap a kivételek közé sorolható. A nemzetköz, motorcsónakversenyre 5—6 ezer vendég érkezett. Ez alkalommal is bebizonyosodott hogy nagyon hiányzik a városban egy szálloda, igaz, a Duna-parton felállított büfék derekasan állták a rohamot, étlen-szomjan nem marad' senki. Nem úgy a város két lakótelepén. Deákváron egyetlen ételbárnak kell gondoskodnia sok ezer ember ellátásáról és szórakozásáról. Nem jobb a helyzet a Földvári téren sem. Igaz, a közeli sportpályán a közelmúltban nyitottak egy büfét, s a környék beli gyerekek örömére a patai partján egy fagylaltozót, dc- ezek csak enyhíteni képesek a hiányt. Vajon az igencsak tisztesnek látszó haszon remény miért nem csábítja a vendég látókat? Cs. A. Verőcemaros A kedvelt üdülőhelyen annak néztünk utána, hasznát látják-e az üdülők a vendéglátóipari vállalatok konkurrá- lásának, s az új üzemeltetési formák bevezetésének. Ezen a településen ugyanis három vállalat működtetett vendéglőket. A legtöbbet a Pest- Budai Vendéglátóipari Vállalat. Vannak üzletei a szobi Áfésznak és a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalatnak. A régi verőcei részen a gyönyörű Duna-parti villasorban Hétköznap átlagosan 30» járművet, 400—500 embert szállít a horányi rév. Most szinte megállás nélkül közlekedett a komp Barcza Zsolt felvétele RA20S UTÓN KÉT KEREKEN Lakodalomban, lápiészecsén Talán az utolsó tizenöt kilométer volt a legnehezebb abból a száznyolcvanból, amíg Nagykátáról Tápiószecsőre értünk. Ellenszél, foriróság és szombati csúcsforgalom a 31- es főúton. Már abban is kételkedtünk, hogy jó irányban haladunk-e, olyan soknak tűntek a mögöttünk hagyott kilométerek. Udvarom, udvarom — Kérdezzünk meg valakit! — határozzuk el, és a szembejövő teherautó felé tartunk. Egyikőnk kerékpárjának kormánya azonban, beleakad a vállra vetett tarisznyába, és a gép a nyeregben ülővel az aszfaltra kerül. A hatalmas ZIL még meg tud állni. A volán medlettinek azonban ez sem elegendő ok arra, hogy lehúzza, az ablaküveget. Hiába integetünk, kiáltunk, szó nélkül jaképnél hagy bennünket, de nemcsak ő, hanem a mögötte haladók is. Végül ery Trabantos segít rajtunk, térképéről tájékozódva nyugtat meg bennünket, párszáz méter a falu határa. A művelődési házzal szemben — ahol a lakodalmat ülik, és amiért Szócsőre kerekeztünk —, a Bajcsy-Zsi- linszsy út 2-es számú hazban Tóth János kisiparos gondjaira bízzuk magunkat. Itt hagyjuk a gépeket, náluk .mossuk le / az út párát, és a verejtéket, és öltözünk át az ünnepi eseményhez iillő ruhába. — Udvarom, udvarom, szép kerek udvarom húzza a lassú csárdást a lakodauimi menetnek, a főutcán a szecsői zenekar. A sokadalom legelején asszonyok, lányok és a fehérnép legapraja' karikázik, táncolnak, énekelnek, kurjongatnak. A művelődési ház előtt néhány percre megáll a menet, vele együtt a forgalom is, a jókedv magasra csap. Egy férfi járja a legényest, a vőfély a virágokkal díszített görbebottal ügyel a mulatság rendjére. Megadják a módját Akik kedvéért lakodalmaz- nak — a menyasszony a helybéli Bat a Éva, a vőlegény pedig a tóalimási Nagy József —, életük e fontos eseményén igyekeznek megadni mindennek a módját. Éva pompás menyasszonyi ruhája Budapesten a váci utcai Sikkvarja, a mindennapok felgyülemlett feszültségeit szilaj nótákba öntik a férfiak. Afféle kölcsön — Eladó a menyasszony! - kiáltja Samu József vőféi éjfélkor. Hullanak az ötszáza sok a jénai tálb«, s alig íz óra múlva, amikor a vőlegén,. karjába kapja a manyasz szonyt és elfut vele — száznegyvennégy ezer forint gyű lik össze. Az új párnak megadta a falu közössége az élethez, t. szükséges indulót, ajándéké kát és a pénzt is. Első hallás tra talán soknak tűnik a más- fólszáz ezer forint, de ez Tá- piószecsőn inkább afféle kölcsön, amit visszaadnak egymásnak az emberek, így Ba- táéli és Nagyók is, a mások lakodalmában. A híres szecsői menyegzőknek ez adja meg mai, legfőbb értelmét. Hajnal van. Fogyóban a lakodalmas nép, világosodik az égalja. Elbúcsúzunk vendéglátóinktól, és a két keréken megtett rázós úttól... ★ Egyhetes kerékpártúránk ezzel véget ért. A Csepel Művek Jármű- és Konfekcióipari Gépgyárának két kitűnő gépe segítségével bepillanthattunk a megye életének mindennapjaiba, a amiről rövid híradásainkban, nem szóltunk, azt a vasárnapi lapunkban megtesszük. Szalai Mária—Valkó Béla 1 é szalonban, készült. A talpig érő fehér muszlin anyaga kétezer, a varratás ezerötszáz, a fátyol és a virágcsokor két- ezerhétszáz forintba került. A vőlegény öltönyét is divatlap alapján szabták, bécsi anyagból. — Egy éve készülünk már a pénzt össze rali v a a lagzira — mondja Bata Bertalan vasutas, az örömapa. — Az esküvőre a nászomékkal közösen majdnem hetvenezer forintot költöttünk. Levágtunk 150 baromfit, egy kétmázsás hízót, fél disznót Tóalmásról hoztak. Sör, bor, pálinka és szörp van, amennyit csak meg tud inni a háromszáz vendég. — részletezi a költségeket a házigazda, mialatt a meghívottak belefeledkezve a mula- tásba, ropják a csárdást. A színpadon az erősítőkből ezúttal nem discózene, hanem valódi népi muzsika szól, ami a lelkek legmélyéről fakad, s ad szikrázó indulatot a vigadóknak. És a lakodalom továbbfolytatódik: vacsorát a régi szokás szerint, a vőfély rigmussal jelenti be. Fogy az étel, az ital, az asztalra kerül a hatvan torta is. A táncot, a vidámság békéjét senki sem za
