Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-21 / 169. szám
4 Srcírr W ____ x/ limw 1981. JÚLIUS 21.. KEDD KIÁLLÍTÓTERMEKBEN A jó és a rossz angyal harca AZ ÉLETMŰ legjobb ismerője, Németh Lajos művészet- történész egyik alkalommal így írt róla: Alig másfél évtized adatott Kondor Bélának. A gyorsan égő és hamar önmagukat emésztő művészek közé tartozott. Egy évtized azonban az övé volt, s a jövő művészettörténet-írása ennek az évtizednek a magyar művészetét az ő léptékével méri majd és Kondor korának nevezi. Ez az évtized az 1960— 70 közötti időszakot jelenti, azokat az éveket, amelyek gazdasági, társadalmi szempontból igen jelentős változásokat hoztak, de amelyek szükségszerűen vetetted fel igen éles ellentmondásokat is; amelyek új légkört kínáltak a cselekvéshez, tervezéshez, amelyek végeztével azonban újra bebizonyosodott, hogy a tervek valóra váltásához azért még ki kell kerülni egy-két korlátot. Hogy ezek után miért éppen Kondoré ez az ellentmondásokkal terhes, szép időszak? Arra a Madách Galéria kamaratárlatának rézkarcai, litográfiái is meggyőző választ adnak. PÉLDÁUL a Dózsa-sorozat lapjai, amelyek még az ötvenes évek közepén, főiskolai diplomamunkaként készültek. A művészjelölt drámai hangú, a fekete-fehér erőteljes kontrasztjára építő grafikáin úgy jeleníti meg a parasztháború vezéreit, névtelenjeit, szituációit. hogy érzékelteti mindazt a fenséget s mindazt a nagyon is emberi fájdalmat, hitet és kiszolgáltatottságot, amely az eseményeket jellemezhette. A Dózsa és Lőrinc barát című grafikán megkötözve görnyed előre a két vezér — a komor, a reménytelenség érzetét keltő háttér előtt csak sejtjük a katonák alakjait; ez a két, fénypászmával megvilágított, személyes létét tekintve pusztulásra ítélt ember azonban a remény, a megmaradás egy-egy fénypontját is jelenti számunkra. EZ A SOROZAT jelzi; Kondor a mesterség minden eszköCsaládi kép művirággal (litográfia) zét birtokolta már főiskolás korában: Rembrandtot, Dürert tanulmányozva ismerte meg a vonal, a kontraszt kifejező szerepét, a konstrukció fontosságát; a szabad képzet- társításra Blake, Bosch jelenthetett számára példát. Mindez kevés lett volna persze ahhoz, hogy a magyar grafika meg- újítója, a hatvanas évek mestere, több művészgeneráció példaképe, inspirálója legyen. Ehhez az a Kondor kellett, aki végül is sohasem szakmai problémákat akart megoldani, hanem a világot, a XX. századi ember helyzetét akarta megérteni, aki sohasem elégedett meg felszínnel, hanem a dolgokat mélységükben akarta látni, láttatni. A Jó és a Rossz harcát, a Szelídségét és a. Vadságét, a Gyöngéét és a Hatalmasét. Mellézuhantam, átfordult a teste / s feszes volt már, mint húr, ha pattan — írta Radnóti a Razglednicákban, s az Auschwitz I. árok fölött, szögesdrót előtt ívbe feszülő figurája a verséhez hasonló erővel idézi — Pilinszky János nevezte így — a század Botrányát, amellyel szemben az iszonyatos kétségbeesés már csak torz nevetéssel (nevette- téssell védekezhet: az Ausch- witz II.-n a haléltábor kapuja fölé írja: Werke, s a bejárat elé is táblát helyez: Eingang. AZ ELLENTMONDÁSOK kutatása szinte szükségszerűen vezet minden érték megkérdőTV-FIGYELŐ Királyhegyi. Sokan mondogatják, hogy a nagyvárosoknak nincs folklórja, és e hiánnyal együtt a jellegzetes sokak által ismert (utcákon, tereken is felismert) figurákat is nélkülözik, ám erről az állítólagos igazságról gyakran kiderül, hogy felületes ítéletek összegzésén alapul. Hát egy ilyen összetéveszthetetlen, (fő) városképi jelentőségű Valaki volt a közelmúltban elhunyt Királyhegyi Pál, aki egyrészt a nyomtatott sajtóban volt jelen úgy, hogy fanyar humoráról mindjárt a második sor végén felismerhettük írásait, másrészt meg úgy, hogy testi mivoltában is odatartozott a Nagykörút egy részének bizonyos szakaszaihoz, különösképpen pedig a Fészek-klubhoz, ahol folytonosan népes asztaltársaság vette körül. Azt, hogy agyfacsarási termékeit mindeddig nemigen' váltotta át képre s hangra a televízió, sajnálattal tapasztalhattuk — ha az emlékezet nem csal, csupán egyszer jutott szerzői esthez a stúdióban, amely köszöntést Hintsch György rendező nem kissé túlmíveskedte —, ám azt, hogy az apró termetű és fürge járású Királyhegyitől röviddel elparentalása után máris eéy emlékműsorral köszönt el a szóban forgó műsorszóró, igazán örömmel nyugtázhatjuk. Nem is annyira azért, hogy némely művei és némely bemondásai felelevenedtek, hanem sokkal inkább azért, mert egy mostani utóda, a színészként és a közkeletűen vidámnak nevezett írások szerzőjeként egyre többet látott, hallott Verebes István olyan kedves tanitványi tisztelgéssel emlékezett meg róla. kánikulai szélfútta Ház-tartós, a majd esőverte és hét végén nem lévén olyan adás, amely a most is gazdag és változatos anyagú Héten kívül feszültebb figyelmet érdemelt volna, hadd szabadjon eltűnődni Molnár Margit most futó sorozatán, a Ház-tartáson. Eltűnődni, s tegyük hozzá nagy sebesen, elfanyalogni, mert ez a korábban, úgymond, nézhető vállalkozás egy ideje kezd teljesen össze- kutyulódni — hogy ezt a népies és igen jól jellemző kifejezést használjuk. Lám, mi minden sorolódott egymás mellé emebben a legutóbbi jelentkezésében is! Operetténekesek vidulása, zöldségpiaci helyzetkép, hűtőszekrények műszaki jellemzőinek összefoglalója stb., stb. S mindez igen terjengősen, s ráadásul úgy, hogy akár az esti híradó, akár pedig más, agrárközgazdasági vagy ipari műsorba is beleillett volna egyik-másik traktusa. Az, hogy voltaképpen ki hogyan vezeti a maga háztartását, alig-aiig derült ki. Annál kevésbé, mert a Becsben is oly nagy sikerrel vendégszereplő, itthon meg már régen körülrajongott Németh Sándor hitvese — tehát konyhájuknak gazdája — nélkül állítódott oda a kamerák elé, és hát így, asszony nélkül tényleg csak azt a kedvesen behízelgő hangját zengethette, no meg ugyan hol másutt, mint odafönt, a régen látott Várban futkározhatott. Hogy ennek a jövés-menésnek mi köze volt azokhoz az otthonvezetési dolgokhoz, azt kibogozni talán még egy egész rejtvényújság megfejtése sem lenne elegendő..'. Akácz László jelezéséhez, a semmivel való szembesülés és egy új világ megteremtésének igényéhez. Kondor eljutott odáig, hogy Justitia /fekete szemüveges torzalakként jelenik meg a grafikán, vigyorogva tapos a glóbuszra, míg a háttérben apró figura zuhan a szikláról a mélybe. Eljutott tehát a mindenben való kétkedésig. A történelmi félmúlt és saját személyes sorsának tragikus buktatóival szembesülő művész életműve mégsem a reménytelenség érzetét erősíti a nézőben. A komor, expresszív hang, a gyilkos irónia mellett újra és újra felbukkannak a remény, a jó, a tiszta, a szeretet végső győzelmében való hit jelei, jelképei. A Jó és Rossz angyal, a groteszk figurákat magához szelidítő Szent Ferenc, a tömegakaratot nem manipuláló, hanem inkább felismerő, motiváló vezéralakja (Dózsa ceglédi beszéde) egyértelműen megmutatja, miben reménykedhetünk. A VÁCI KIÁLLÍTÁS természetesen csak töredékét mutathatja be az 1972-ben elhunyt festő és grafikus hagyatékának, hiszen Kondor Béla másfél évtized munkájaként több mint másfél ezer festményt és grafikát, fényképeket, két verseskönyvet, az életműhöz szervesen hozzátartozó, maga készítette hangszereket hagyott ránk. Azt a célt azonban, amelyet az életmű jó ismerői újra és újra megfogalmaznak — hogy minél többed találkozzanak Kondor alkotásaival — a harminc grafika, a szépen rendezett kiállítás is jól szolgálja. (Csak a katalógus illusztrációi alá nyomott szürke szín igyekszik egybemosni az árnyalatokat.) Igényességre, önvizsgálatra, etikus életre nevelnek, késztetnek ezek a lapok. Kondor Béla művészetével kapcsolatban mindig eszembe jut a Rilfce-elégia: „Elönt a sok. Rendezzük. Szétesik. / Újra rendezzük. S mi is szétesünk." Azután a másik Rilke-vers, az Archaikus Apolló-torzó utolsó két sora: ......mert nincsen hely e egy sem, / mely rád ne nézne. Változtasd meg élted!" P. Szabó Ernő Az utca a díszlet Készül a mesefilm Sopron középkori belvárosában, a Koiostor utcában mesefilm forgatását kezdték meg. Az egész estét betöltő tv-film rendezője Katkics Ilona. A film címe: Az igazmondó aranyolló. A történetet a három szabólegény meséjéből, Babay József történetének felhasználásával Békés József írta. A főbb szerepeket Pap Vera, Paudits Béla és Vajda László alakítják. A forgatásnál, amely több mint egy héten át tart, 200 statiszta működik közre. A Kolostor utcát azért választották helyszínnek, mert díszletről alig kellett gondoskodni. A legfőbb díszletet a régi utca műemlék házai adják. FOLKLÓR Konferencia Magyar—amerikai folklórkonferencia kezdődött hétfőn Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében. A magyar és az amerikai néprajzkutatás neves személyiségei megvitatják a folklórhagyományok jelentőségét a mai magyar és amerikai társadalomban. Bodrogi Tibor, az MTA néprajzi kutatócsoportjának igazgatója és Köpeczi Béla akadémikus nyitotta meg a kétnapos tanácskozást, amelynek befejezése után a magyar és az amerikai néprajz képviselői Kecskeméten részt vesznek a Duna menti folklórfesztiválon és az ahhoz kapcsolódó nemzetközi tudományos tanácskozáson. SOK A JÁTÉK Csak a Megkapó szépségű tájban gyönyörködhet a látogató Ráckevén, a Duna partján nézelődve. A folyó mentén szomorúfűzfák hajladoznak. A copf stílusban épült házak, s a műemlék templomok tornyai vonzzák a tekintetet. Festői környezetben, közvetlenül a Duna-parton található a budapesti IX. kerületi tanács úttörőtábora. A környezettel ellentétben itt sajnos nem látni lombos, árnyékot adó fát, csak néhány facsemetét. Váltás kéthetenként A napközis táborba kéthetenként új lakók érkeznek. Most a Toronyház utcai általános iskola 1582-es Ságvári Endre és a Gát utcai kisegítő iskola 5329-es Móra Ferenc úttörőcsapatának kisdiákjai és pedagógusai nyaralnak a táborban. Pettkó Gáborné táborvezető és Sidó Béláné táborvezetőhelyettes munkáját 11 pedagógus segíti. A gyerekek száAz iparművész játékai Székely Katalin tcxtiltervező iparművész Játékfigurái igen kedveltek a gyermekek körében. A kedves, ötletes játékokat szívesen látjuk az üzletekben. Elhunyt Rajz János A Művelődési Minisztérium, a Magyar Színházművészeti Szövetség és a Nemzeti Színház igazgatósága mély megrendüléssel tudatja, hogy hétfőn, életének 74. évében elhunyt Rajz János, Kossuth- díjas, kiváló művész. Temetéséről később intézkednek. ★ Egyszer Ceglédbercelen megkért egy néni, hogy hazafelé tartva vigyek már egy kötött zoknit Szabó bácsinak. Es bizony'nehéz volt megmagyarázni, hogy az öreg érszűkületéé lábaira van jobb gyógyszer. De az is miért? Megint elment egy ember, akivel mi lettünk kevesebbek. Hát meghalt Rajz János. O is, annyi nagy öreg után ment. Elment. Valóban nem maradt űr utána, mert betöltötte hivatását: lelkűnkbe karistolt, amire csak egy művész képes. Pontosabban hozzá tett valamit a mai, emberi igazsághoz. Egy élet hivatásával csak annyit mondott: hát no, meg már megint, és mindig, hát nektek mindegy és Avar te gyere ide ... Aztán belenézett a kutya szemébe és a gyönyörű vizsla azt csinálta, amit mondtak neki. Ugye feledhetetlen mindenkinek a Lengyel József művéből készült televíziós játék képsora. Rajz János a ráosztott kevés negatív szerepben is azt a lázadást játszotta el, hogy neki most éppen kötelező rossznak lenni, de a hite más. csak másféle emberben tud hinni. Hatvan évet töltött színpadon, filmen, tévékamerák kereszttüzében. A mai középkorosztály a Vígszínházban örült először a gének Rajz János-i összefonódásának..., még diákként: Rajz János volt Vörösmarty halhatatlan művében a Balga. Micsoda balgaság. Még nyolcvan se volt. Hümmöghe- tett volna még; szűk mozdulatokkal porolva mellényét: meg, hogy nő, meg nó. Egyszer néma szerepet kellett játszania, egy később díjnyertes filmben és a felvevőgépek zümmögő össztüzében kocsismód elkáromkodta magát. Nem volt mérges a filmestévés körülmények könyörtelenségétől, csak ki kellett mondania véleményét egyes szám első személyben. És a véleménye a mindig kulturáltra vágott snittekben is ott feszült, minden polgárian el- viselhetőre formált színpadi jelenetben ott volt huncut kacsintásában. A Nemzeti Színházból tért meg pihenni, de előbb alapítványt tett a fiatal színészeknek. Megteremtette maga részéről a folyamatosságot, megpróbált a maga módján biztatást adni, merthogy érdemes volt debreceni színészként kezdve a pályát végigharcolni, végigbizakodni egy életre szóló hivatást. A nekrológírók — hit nélküli — hitfélelme: és ha egyszer még találkoznánk? Mindegy is! Lényeg, hogy akik látták ne felejtsék a lelkükbe- karistolt valóságát. Élt egyszer egy Rajz János... Kriszt György szülők hiányoznak ma jelenleg 150, vannak közöttük alsó- és felsőtagozatosok egyaránt. — Kellemetlen számunkra, hogy a tábor területén a fákat ki kellett vágni, mert gombafertőzést kaptak — mondja Pettkó Gáborné tanárnő. — A táborozás előtt már értesültünk erről és kértük a szülőket, hogy küldjenek napolajat gyermekeikkel, nehogy leégjenek a tűző napon. Hiába, a napernyők nem adnak olyan kellemes árnyékot, mint a sűrű lomb. A mi csapatunk négyévenként szokott itt nyaralni. Ide azok az úttörőcsapatok jönnek, amelyek olcsóbb táborozási lehetőséget keresnek, vagy Bog- lárlellén, a kerületi úttörőelnökség táborában nem kaptak helyet. Ez a mostani tábor, teljes ellátással, egy-egy gyerek szüleinek 300 forintjába kerül. Az utánunk következő turnusban személyenként 208 forintot fizetnek. Úszkálni nem lehet Elégedettek vagyunk. Az ebédlőt szép tisztán találtuk, amikor megérkeztünk. Érdekes, hogy az első napokban többen azt írták szüleiknek, hogy nem ízlik az étel, egy hét múltán viszont elégedettségről árulkodnak a gyermekek levelei, pedig az ellátás minősége semmit sem változott. — Jobb lenne a négyszeri étkeztetés a táborozok számára, a jelenlegi hórom helyett — veszi át a szót Sidó Béláné —, de ezt a konynai személyzet beosztása nem teszi lehetővé. Ezért esténként mi még készítünk egy kis pótlást a gyerekeknek. A tisztálkodási lehetőségünkkel kapcsolatban annyit, hogy minden este nyolc órától van meleg víz, akkor lehet fürödni. A Duna vízének szeny- nyezettsége miatt nemigen engedjük úszkálni a gyerekeket. Ehelyett inkább csónakázunk velük. — Rögtön, megérkezésünk után, megkezdődtek a tábori sportversenyek — veszi át a szót ismét Pettkóné tanárnő. — A gyermekek hulahopp karikával, valamint távolugrás, kislabdahajítás. futás sportágakban mutathatták meg ügyességüket. Volt már egy honvédelmi napunk is, amikor patronálóink, a mun- kásőrparancsnok-képző iskola tanárai tartották fegyveres pirotechnikai bemutatót, gyermekeink örömére. Egy katonatiszt vendégünk pedig a gyermekek kispuskalövészeti versenyét vezette. Voltunk hajókiránduláson is. A gyerekek éppen ezekben az órákban készülnek a fordított napra, amikor 24 órára ők veszik át a tábor vezetését. Hadd kóstoljanak bele, milyen felelősséget jelent vezetőnek lenni! Mivel sok a kisiskolás, minden este mesével kívánunk nekik jóéjszakát. Sokan közülük késő estig szeretnék nézni a televíziót, ahogyan sajnos, otthon megszokták, ehhez viszont nem járulhatunk hozzá. Nevelők — zsetonokért Egy délután rabszolgavásárt is játszottunk, torpedójátékkal. A nevelők voltak a rabszolgák, akiket a gyerekek zsetonok fejében megvásárolhattak. Mondani sem kell, nagy volt a derültség. Megbetegedés szerencsére nem fordult elő. A gyerekek hamar megszokták a tábori életet, a 16 ágyas szobákat. A bejáratoknál őrséget állnak, ezáltal is tanulják a fegyelmet, a rendet. Az elmondottakból kiderülhet, hogy célunk nemcsak a gyermekek szórakozását biztosítani, hanem a pedagógiai nevelésre is gondot fordítunk. Jól érzik magukat Elmondták véleményüket a táBöri életről a gyerekek is. Göncz Zsuzsa értelmes kislány. ősszel kezdi a VII. osztályt. Mint mondja, minden reggel 7 órakor kelnek, este pedig fél 10-kor van takarodó. Reggeli előtt tornáznak, ő nagyon szereti a frissítő gyakorlatokat, de néhány társa szívesen lustálkodna helyettük. Különben mindannyian nagyon jól érzik itt magukat. Zsíros Mária és Faragó Andrea ősszel negyedikesek lesznek. Andreának a nővére is itt táborozik. Egybehangzóan állítják, hogy a kicsik és a nagyobbak között szent a béke, ritkán fordul elő veszekedés. Csak a szülők hiányoznak nekik nagyon. Ez érthető, hiszen többségük most van először távol a családtól, s a nevelők gondoskodása csak részben pótolhatja az anyák és apák szeretetét. Garamvölgyi Annamária
